A hegyrészt jelölő földrajzi köznevek

77 „MAGYAR YELVJÁRÁSOK” KIADJA XLVIII, 77–97 DEBRECE A DEBRECEI EGYETEM 2010. MAGYAR YELVTUDOMÁYI TASZÉKE Hegy ész jelölő öld ajzi közne ek* 1. Be eze ő Egy ko ábbi í ásomban a ko ai ómagya ko i hegyne ekben legnagyobb a ányban elő o duló há om hegy ajzi közné , a bé c, a hegy és a halom jellem- zésé e állalkoz am (2004). Elemzésem so án igyekez em egybeállí ani a sza ak szá mazásá a, szeman ikai a almá a, szó öld ajzá a ona kozó isme e eke . Ezek- nek az egymás mellé helyezésé el nem csupán a ko abeli né adási-né használa i szokások mélyebb megisme ésé e nyílik lehe őségünk, hanem az egyes sza ak kapcsán ko ábban e megállapí ások, el e ések is á nyalha ók. Ahhoz azonban, hogy a hegy ajzi közne eknek az Á pád-ko i hegyné endsze egészén belüli sze epé jobban megisme jük, a ne ekben elő o duló o ábbi hegy ajzi lexémák- nak a hasonló jellegű izsgála á a is szükség an. Munkámban ezé a hegy ajzi közne ek egy sajá os csopo já , a hegy ész je- lölésé e használ lexémáka ekin em á a ázol szempon ok alapján. 1 A szócso- po elemeinek együ es á gyalása é én ugyanakko egy ál alánosabb jelen és- ani ona kozású jelensége is igyekszem meg ilágí ani: a hegy ész jelen ő sza aka a almazó ne ek melle sze eplő la in aj ajelölők (leggyak abban mons) alapján úgy űnhe , hogy a ko ban eljesen ál alános ol a ne ek jelen és- bő ülése, ső ese leg maguknak a közne eknek a jelen és ál ozásá al is számol- ha unk. A la in aj ajelölők ál al sugall né használa o azonban enn a ással kell kezelni, s számos o ábbi ényező (a napjaink né használa i szokásá a ona ko- * A publikáció elkészí ésé a TÁMOP 4.2.1./B-09/1/KONV-2010-0007 számú p ojek ámo- ga a. A p ojek az Új Magya o szág Fejlesz ési Te en ke esz ül az Eu ópai Unió ámoga ásá al, az Eu ópai Regionális Fejlesz ési Alap és az Eu ópai Szociális Alap á s inanszí ozásá al alósul meg. 1 Az elemzés alapjául szolgáló hegyné i ada állományhoz elsődleges o áskén G YÖRFFY G YÖRGY ö éne i öld ajzának kö e ei használ am el, amelyek azonban csak a ko abeli Magya Ki ályság min egy ké ha madá edik le, a izsála ok é beli ki e jesz éséhez ezé ada á amba be- emel em az Á pádko i új okmány á , az Anjouko i okmány á , a Magya okle él-szó á , a Ko ai magya helyné szó á 1. és a Föld ajzi ne ek e imológiai szó á ának a izsgál ko a ona kozó ada ai is. Az egyes hegy ajzi lexémák elemzése so án elme ülő ké dések isz ázásához ugyanak- ko ese enkén célsze űnek lá szo a álasz o időszakon úl a is ekin eni, s a későbbi ko ok né - anyagá (Anjouko i okmány á , Zsigmondko i okle él á ), ille e napjaink né használa i szokásai is be onni a izsgála okba. 78 zó isme e ek, ko abeli né öld ajzi ona kozások, az egyes lexémák jelen ésének alakulása) igyelembe é ele melle ehe ünk csupán e e ona kozó megállapí á- soka . A endelkezés e álló in o mációk alapján ehá az is igyekszem el á ni, hogy az egyes sza ak ese ében milyen jellegű jelen és ál ozásoka alószínűsí - he ünk a ko ban. 2. Hegy ajzi közne ek Az egyes lexémák á gyalásának so endjé az ál aluk el e e o ábbi ké dé- sek men én ha á oz am meg, így a öbb lexémá é in ő jelenségek isme e ésé e elegendő a csopo leggyak abban használ elemének á gyalásako ki é ni. 2.1. e ő Te ő sza unk e ede é ől jó ész azonos módon nyila koznak a szakembe ek. Csupán V ÁMBÉRY Á RMIN e e e el a szó ö ök szá maz a ásának a lehe őségé : a ö ök- a á öpe, epe, öbö ’ e ő, o om’ sza aka gyaní a a magya o ma előzményekén (1870: 180). B UDENZ J ÓZSEF cá ola á (1873: 71) kö e ően azon- ban ál alánosan el ogado á ál az a néze , hogy a szó az ela ul e ik ’lá szik, el űnik’ igéből alakul , annak a őne esül olyama os mellékné i igene e (CzF., Szó Sz., TESz., EWUng.). 2 A e ik e ede é iszon máig sem sike ül a nyel ö - éne í ásnak isz áznia. A e ő leg égebbi jelen ésé ’ alaminek a csúcsa, első széle’-kén ekons u- ál ák, ami el é eleze alapsza ának é elméből úgy magya áznak, hogy egy á gynak agy objek umnak a első, kimagasló észe ehe ő ész e iszonylag a legkönnyebben és a legmesszebb ől. E jelen és a almon belül sokáig a hegy el- ső észé e u alás ol a legál alánosabb, a szónak minden más ona kozása (épü- le nek, ának a első észe, élőlény eje s b.) ebből alakul ki (TESz.). A e ő-nek a hegy ajzi közné i jelen ése napjainkban is ele en, a köznyel - ben ’〈hegynek, dombnak〉 leg első, iszonylag lapos észe’ é elemben (É Sz.), a nyel já ásokban alami el ál alánosabban, az alak a ona kozó megszo í ás nélkül ’domb agy hegy legmagasabb pon já’-nak a megne ezésé e használják (N EMES 2005b: 185). H EFTY emelle a dunán úli és a székely e üle ek ől ’lapos első ésszel endelkező hegy’ jelen ésé is megad a a szónak u al a a a, hogy a hegyne ekben a ké jelen és nehezen különí he ő el (1911: 366). Ko ábbi szó á- ainkban a e ő ’kiemelkedés’ é elmezése nem sze epel, mindegyikben csak a ’hegy e ő’, ese leg az ál alánosabb ’ alaminek a első észe’ megha á ozással a- lálkozunk ( ö. CzF., B ALLAGI 1867: 637; Ve ancsics: Dic iona ium, Gö li zi Gl., Schl.Szj., Besz .Szj., mindez lásd RMGl.). 2 B UDENZ a hangalaki megalapoza lanságo (p > ) e i V ÁMBÉRY szemé e, noha elisme i, hogy egyes sza ak ö éne ében ki é eles és különösnek lá szó hangzómeg elelésekkel is számolnunk kell (1871: 70–71), s ese ünkben a ö ök e edez e és szeman ikailag alóban egysze űbb magya á- za nak űnik, különösen, ha a szó legko ább ól ada ol hegy ajzi közné i jelen ésé ekin jük. 79 Az ómagya ko i ada ok szö egbe oglalása alapján azonban úgy űnhe , hogy a e ő u ó aggal álló ne ek jellemzően a kiemelkedés egészé jelöl ék meg, még- pedig jobbá a hegyeke , leggyak abban ugyanis a la in mons aj ajelölő el állnak az okle elekben, ö. például 1256: ascendi ad mon em qui uoca u Kuzep e eu (ÁÚO. 2: 268), 1256/1284//1572: ad quod mon em Felsy e hey oca um (Gy. 1: 675), 1274: In mon e Homo ou e ew uoca o (Gy. 2: 310), 1303: pe quod mon em Humuk e eu (Gy. 4: 194), 1361: In quodam magno mon e qui Hu ug e o dici u (OklSz.). Egy-egy ada melle sze epel csupán a mon iculus, ö. 1276: supe mon iculum Te heu uulga i e nuncupa um (Gy. 2: 323, 362), 1346/1467: mon iculum Gypa he ew nomina um (A. 4: 626). A a, hogy a kiemelkedés csú- csá jelöli a e ő u ó ag, az okle elek szö egezése alapján ke esebb példa an, de ö. 1411: enissen ad cacumen mon is Jawo nok he hew appella i (OklSz.), 1463: ad e icem alpis qui wlgo Nag he hew oca e u (OklSz.). A la in szö egbe sze kesz ésnél használ aj ajelölés azonban nem ekin he - jük egyé elműen megbízha ó helymegha á ozásnak. A speciálisabb jelen és a - almú (különösen a i kábban használ , pl. e ő, lej ő, homlok) hegy ajzi köz- né el megjelöl helyek ne e melle sze eplő ál alánosabb jelen ésű la in aj a- jelölőke ugyanis — az ado né , ille őleg a hegy ajzi közné szeman ikai a almának bő ülése melle — az is magya ázha ja, hogy az okle él ogalma- zójának a nyel isme e e nem e jed ki ezeknek a magya sza aknak, hely aj ák- nak a la in meg elelőjé e. Egy-egy igényesebb okle élí ó kö ülí ás alkalmaz ezeknek a helyeknek a megha á ozásá a, gyako a azonban az ál alánosan hasz- nál la in aj ajelölők készle éből álasz anak. A nyel isme e , ille őleg ese lege- sen a helyisme e hiányá szemlél e he ik azok az ada ok is, amiko a legál alá- nosabb hely aj ajelölő szó, a locus sze epel a né alak melle , ö. 1353: in loco wlga i e Zahke ez e he eu appella o (OklSz.). Az ilyen módon szö egbe oglal né alakula ok pe sze a la in melle a magya nyel i isme e ek hiányá al is ma- gya ázha ók. Mindezeken úl azonban a jelenség kapcsán az is szem elő kell a anunk, hogy a helyne ek deno á umai a alóságban és az embe ek megisme ő endsze e számá a „nem indi iduálisan lé ező, elkülönülő egyedek” (H OFFMANN 1993: 36), nem lehe pon osan megha á ozni, hogy honnan kezdődik a hegy csúcsa, agy meddig a a megne eze hegyoldal. Ez pedig az e edményezhe i, hogy bizo- nyos ese ekben — különösen ha a hegy egészének ese leg nem is ol sajá ne e — alamely észének a megne ezésé me onimikusan ki e jesz he ék a né - használók magá a a hegy e is ( ö. R ESZEGI 2009b). Ehhez hozzájá ulha még, hogy a beszélőknek annak olyan isme e ei a ulajdonne ek ől, hogy a szeman- ikailag á e sző ne ek jelen ése nem mindig esik egybe a ényleges deno á um sajá osságai al. Ám míg a mai né anyag ese ében meg agadha ó ez a jelenség a né használók kompe enciája, né isme e e alapján, addig a égiségben annak megállapí ásá a, hogy a jelen és ki e jedésének olyama a egy ado né ese ében 80 égbemen -e, s ha igen, pon osan miko , ma má leg eljebb csak ki é eles ese - ben adódha lehe őség. Az ada ok megoszlása alapján azonban alán mégsem úlzás az el é elezni, hogy a égiségben a e ő alap észű ne ek egy észé a kiemelkedés egészé e ki- e jesz e is használha ák. E ne ek ha ásá a azu án az é in e idékeken ese le- gesen a hegy ajzi közné használa ában is égbemehe e a jelen ésbő ülés. Ta- lán ez mu a ha ja a kö e kező 1342-es okle él észle : endi di ec e e in la e e kuzep e eu siue medii mon is sub na a bo e illicis es me a (OklSz.), ebben ugyanis a magya né alakula o la in o dí ásban is közlik, ahol a magya e ő- nek a la in mons meg elelőjé aláljuk. Ám min hogy a közné szeman ikai a - almának ilyen i ányú ál ozásá ól a későbbiekből H EFTY munkáján kí ül nincs in o mációnk — s nála sem egyé elmű, hogy alójában közszói agy ulajdon- né i használa a gondol-e — sokkal alószínűbbnek űnik az, hogy a égiségben is jó ész inkább csak a közné ulajdonné -alko ó elemkén aló elhasználásá- ban jelenkezhe e a jelen ésbő ülés, agyis az é in e idékeken lakók számá a a alamilyen sajá osságo ki ejező/megne ező elő ag + e ő né s uk ú a a ki- emelkedések egészének megne ezésé e is modellkén ha ha o . 3 A né haszná- lók ejében, ille őleg a kommunikációban pedig má nem is különül el a né ké éle használa a (ahogy a későbbi né használa ona kozásában H EFTY is u al e e). Ez ük özhe ik a Mihályháza e eje né okle eles emlí ései is, melyekben a helye jobbá a hegykén jelölik meg: 1315: ad mon em Mihalhaza e ey, 1319/ 1322: ad mon em Mihalza e y!, 1322: ad mon em Mihalhaza e ey, akad azonban példa a a is, hogy a kiemelkedés e ejé e ona koz a ják a ne e : 1330: in e - ice cuiusdam mon is Michalhaza e eye (OklSz.). A e ő alap észű ne ek jelen ésbő ülésé a ne ek öld ajzi megoszlása ámo- ga ha ja. A szó a ko ai ómagya ko ból jobbá a csak a Dunán úl e üle é ől (Za- la, Tolna, Veszp ém, Győ , Fejé , Esz e gom, Pilis á megyékből és Nagyszige - ől) ada olha ó, emelle egy-egy né ben Sá os, Szabolcs, Sza má és Biha á - megyékben is sze epel. Kiemelkedés ne ekén pedig jobbá a a Bala on ól észak a, ille e Sza má megyéből an ada ol a. H EFTY a 20. század elején má a nyel - e üle egészé ől idéz e ő- a almazó ne eke , ám úgy éli, hogy a szó ’hegy’ jelen ésben csupán a dunán úli, azon belül is inkább az északnyuga i e üle en 3 Amin az idéze példák mu a ják, alap e ően ilyen s uk ú ájú ne ekkel számolha unk a izsgál ko ból. Ez a né s uk ú a napjainkban szin e ki é el nélkül kiemelkedések egészének megjelölésé e szolgál ( ö. FNESz. Agá - e ő, Du ogós- e ő, Ebijesz ő- e ő, Foglal- e ő, Gyöke- es- e ő, Gyű - e ő, Is en a- e ő, Kalapos- e ő, Mó oc- e ő, -agy-Jene- e ő, -agy-Mész- e ő, Pok- los- e ő, Rako yás- e ő, Sinka- e ő, Szaduszka- e ő, Toká - e ő, Ü e - e ő, Zajná - e ő). Az abaúji Hegyköz né anyagá meg izsgál a szin én az aláljuk, hogy a e ő u ó agú ne eke az ese ek je- len ős észében kiemelkedés (ille e ál alában a aj a lé ő e dő) megjelölésé e használják ( ö. pl. Bohá - e ő, Gile á - e ő, Kis-Kujin- e ő, Kujin- e ő Kishu a né anyagában, K OVÁTS 2000: 182, 184, 185, 186). 81 lehe e használa ban, s kisebb mé ékben még a székely észeken. Noha a 20. század elején ögzí e né használa i szokásoka e mésze esen nem lehe isz- sza e í eni az Á pád-ko a, alán nem is zá ha juk ki eljesen, hogy ezeken a i- dékeken má a ko ai ómagya ko ban égbemehe e a ne ek jelen ésbő ülése, ami az án a né min ák ö öklődése é én a későbbi idők né használa á a is ha- ással ol . Ezek alapján, noha az egyes okle eles ada ok megí élése o ább a sem egyé elmű, mégis eális lehe őségkén számolha unk azzal, hogy az ese ek egy észében a e ő alap észű ne ekkel énylegesen jelölhe ék a kiemelkedés egészé is. 2.2. lej ő Lej ő sza unka S IMONYI Z SIGMOND a 19. század égén még a néme Lei e (k n. lî e, ó n. lî a) ’hegyoldal, lej ő’ szóból szá maz a a (1897), éleményé el azonban egyedül ma ad . Az ál alános el ogás sze in a szó a lej ige olyama os mellékné i igene éből alakul , 4 s csupán az alapige e ede é ől nem szüle e so- káig konszenzus ( ö. MUSz., Szó Sz., K ISS L. 1978). Napjainkban B ALÁZS J Á- NOS e imológiája alapján a lë ha á ozószó -è (> -í ) képzős szá mazékakén ma- gya ázzák: *lë-è > *lë-é > *lë-Ç ~ *lëj (1958, lásd még TESz., EWUng.). A lej ő napjainkban ál alánosan jelöli a öld elszín e dén le elé haladó észé , s a nyel e üle különböző idékei ől (E dély, Bo sod és Veszp ém megye) is ada olha ó a öld ajzi közné i használa a ( ö. N EMES 2005b: 127), s ugyani helyne ek alko ó észekén is el űnik (H EFTY 1911: 263). A ko ai ómagya ko - ból azonban csupán egye len ada unk an hegyné alko ó sze epé e: 1332: mon- em Kuesleuh eu (Kolozs m., Gy. 3: 380). A né ál al jelöl deno á um megha- á ozása nem egyé elmű, me noha a szó jelen ése a ko ai időkben is ’hegy ől le elé menő 〈 öld e üle 〉’ lehe e (TESz., OklSz.), a né melle álló la in aj aje- lölő elem alapján ese leg el é elezhe jük, hogy a helyné á onódha o a ki- emelkedés egészének megne ezésé e. E lehe őség mege ősí ésé e agy el e ésé- e azonban nincsenek ogódzóink, a lej ő a mai né anyagban is el é e o dul elő, s így ilyen jellegű kö e kez e ések le onásá a nem igazán alkalmas. Az OklSz. ál al közöl 1515: in a Ley hew, in Ley hewlapossa né alakula ok kap- csán a jelöl objek um aj ája is bizony alanul í élhe ő meg. 2.3. e ő A napjainkban elsőso ban a palóc és a székely nyel já ás e üle eken haszná- la os (D ÉNES 1982: 7) e ő sza unk hegy ajzi közné i használa á al szin én számolha unk má a ko ai időkben is, ö. 1341/1347: mon em -ogdelwe eie (He es m., Gy. 3: 42, 125), né alko ó sze epe azonban e ősen ko lá ozo lehe- e , az idéze példa melle csupán helyne ek elő agjakén agy össze e öld- 4 Az -ó ~ -ő képző má a izsgál ko ban is meglehe ősen gyako i a öld ajzi közne ekben ( ö. lej ő, e ő, aszó, szán ó, e dő, legelő), s a későbbiekben is igen nagy számban használ ák el hely- aj á jelölő sza ak lé ehozásában ( ö. N EMES 2005a: 137–138). 82 ajzi közné kén ( e ő ény, e ő él) 5 ada olha ó, ö. 1303/1494: We ewmal (Nóg- ád m., Gy. 4: 250), 1334: We eumal (Gömö m., Gy. 2: 517), 1312: ad illam Ve o yn (OklSz.), 1455: e a Fashalomwe eu ele (OklSz.). A szó B ENKŐ L ORÁND állás oglalása ó a a e ’ü legel’ ige olyama os mel- lékné i igene ekén é elmezik (a ko ábbi e edez e ésekhez lásd H UNFALVY 1866: 277, S IMONYI 1875: 204, MUSz. i ad), melynek alapjául az szolgálha- o , hogy „a o ó napsuga ak úgy e ik a ölde , ahogy az eső, a jég, a szél s b. e i” (B ENKŐ 1953: 467, TESz., EWUng.). Nem ilágos azonban, hogy a e ő hegy ajzi közné i használa a mikén alakulha o ki: a e ő ény ’napsü ö e hegyoldal’ (< ’napsugá , nap ény’) jelen ésű össze e öld ajzi közné ből onó- do -e el az össze é el e ede i jelen ésé meg a a (B ENKŐ 1953: 468), agy pe- dig a ázol szemléle alapján az egyéb -ó ~ -ő képzős öld ajzi közne ek min á- já a köz e lenül magya ázha ó. Talán nem is el é lenül kell külön álasz ani a ké u a , együ esen is e edményezhe ék a szó öld ajzi közné i sze epének ki- alakulásá . Helyne ek alap észekén má a égiségben is ’hegy, ölgy napnak ki e lej ő- je’ (H EFTY 1911: 369, D ÉNES 1982: 7) é elemben használha ák. Az idéze pél- da melle álló la in é elmező sze in ugyanakko a né ese leg a kiemelkedés egészé is jelölhe e, a e ő meglehe ősen speciális jelen és a alma mia azon- ban ez ke éssé a ha juk alószínűnek. Nem ámoga ja a jelen ésbő ülés az sem, hogy He es megye e üle én a e ő napjainkban is hegyoldalak megne e- zésében használa os, ami jól mu a nak azok a né pá ok, amelyek egyik agjá- ban a e ő, a másikban pedig az á nyék áll, ö. Szék e eje — Szék á nyék, Szede jes e eje — Szede jes á nyéka, Lénászó- e ő — Lénászó á nyéka (D ÉNES 1982: 7). 2.4. mál A mál hegy ajzi közne e a C ZUCZOR –F OGARASI -szó á a ma + al sza ak össze é elekén elemzi, és a ’ alamely ü eges es nek, különösen gyomo nak agy hasnak’ (ma) ’az alja’ (al) jelen és ulajdoní ja neki. A szó á azonban ez- zel az é elmezéssel egyedül áll, a szó al oglalkozó szakmunkák ugyanis egy- ön e űen egysze ű szókén magya ázzák a mál- . A szó e ede e kapcsán ugyan- akko má ke ésbé egyé elműek az állás oglalások. A 19. század 30-as é eiben egy isme e len sze ző a kö e kezőképpen élekede óla: „szám alan szőlőhe- gyeink ne ében áll enn a’ szó is, s imé ez-is a’ Sla ok, agy Dacusok’ idejéből aló!” (idézi S ZABÓ T. 1938: 253). Noha S ZABÓ S ÁMUEL nyomban cá ol a ez 5 B ENKŐ L ORÁND sze in elképzelhe ő, hogy a e ő él a e ő és a él ’hegyoldal’ hely- aj ajelölők össze é elekén , ese leg a e ő ény öld ajzi közné ből alakul , annak hang ani ál oza- a. Emelle azonban a e ő olyama os mellékné i igené kén is sze epelhe a szóban (1953: 468). A ké dés pe sze inkább a né használók szempon jából í élhe ő meg, amennyiben használ ák a e ő él o má bizonyos ípusú helyek megjelölésé e, akko számolha unk ele min öld ajzi köz- né el. 83 az elképzelés , s a szó magya e ede e melle é el , a omán szá maz a ás lehe- őségé száz é el később D RAGANU M IKLÓS is el e e e (1933, ö. S ZABÓ T. 1938: 253). A magya o szági nyel udomány jeles kép iselői kö ében azonban má a 19. század második elé ől ál alánosan el ogado á ál az az elképzelés, hogy a szó égső so on a innugo ko a eze he ő issza (MUSz., Szó Sz., M UNKÁCSI 1927: 137, TESz., MSzFg E., UEW., EWUng., u áli e edez e éséhez lásd G YÖRKE 1941: 306). A mál innugo e ede é allók ábo á ugyanakko o ább a is megosz o a az a ké dés, hogy milyen iszony é elezhe ünk el a mál és a mell sza aink kö- zö . L UGOSSY J ÓZSEF má 1857-ben a ké szó együ é a ozásá allo a ( ö. K ISS J. 1965: 210). B UDENZ a mál- a mell mély hang endű ál oza ának ekin i (MUSz.), s B ÁRCZI sem a ja alószínűnek, hogy a ké lexéma egymás ól üg- ge lenül alakul olna, ille e hogy a mál más innugo sza akkal lenne okoní - ha ó (Szó Sz.). M UNKÁCSI B ERNÁT iszon épp a ké lexéma különböző e ede é hangsúlyozza, meglá ása sze in a mál e ede ileg is mély magánhangzó a al- mazo (1895: 179, 1927: 137). Hasonlóképpen élekedik B EKE Ö DÖN (1929), alamin N. S EBESTYÉN I RÉN is (1950: 120). P AIS D EZSŐ sze in a pala ális– elá is szópá a hang end ál ó ike í és hoz a lé e az ugo együ élés megelő- zően, s ebből a mell-mál ike í ésből önállósul bizonyos jelen ésá nyala ok ki e- jezésé e a mell és a mál (1960: 312). A TESz. a ké dés kapcsán a ózkodik ugyan a ka ego ikus állás oglalás ól, de ke éssé a ja alószínűnek, hogy a mál a magya ban kele keze olna a mell elá is hangú ál oza akén . Ehelye in- kább az el é elezi, hogy a ké szó égső so on azonos, agyis a mál a mell-ből alakul még a innugo alapnyel ben pá huzamos pala o elá is ejlődés agy pe- dig hang endi á csapás e edményekén . A szó innugo alapalakjá ennek meg e- lelően *m!lз, *m!ljз agy — a mell-lel aló össze a ozás ese én — *m!lkз o - mában ekons uálja (ugyanígy oglal állás az MSzFg E., az UEW. és az EWUng. is). A ké szó össze a ozásából kiindul a B UDENZ az alapnyel i o ma jelen ésé ’mellkas’-kén ha á ozza meg (hasonlóan az MSzFg E. és az UEW. is), ugyan- akko el é elezi, hogy má a m " g- alap észben 6 benne ejle a ’hügel; domb, ha- lom’ jelen ésmozzana is (MUSz.). N. S EBESTYÉN I RÉN a öld ajzi közné i mál- — a ’mellkas, has’ jelen ésű mál- ól elkülöní e — nyel ünk legősibb é egéhez so olja, s zü jén és szamojéd meg elelők alapján az u áli alapnyel e eze i isz- sza (1950: 120). A TESz. sze in iszon a mell szó mál alak ál oza ának az alapnyel i ’embe i és álla i mell’ szeman ikai a alomból majd csak az ősma- gya ko ban alakulha o ki — é in kezésen, ille e hasonlóságon alapuló né á - i ellel — az ’álla hasi észe’ melle a ’hegyoldal’ jelen ése. 6 B UDENZ u al a a, hogy a szónak mély hang endű ál oza a is an, mely egy égebbi m ! gl ! ö e ük öz (MUSz.). 84 Az elsődlegesen es ész jelölő sza ak elszín o mané é álása nem i ka: a há , ő, oldal, láb, ge inc s b. hegy ajzi közne ek hasonló módon kele kez ek. Az hiszem azonban, hogy semmi okunk nincs el é elezni, hogy ez a szemléle aká má öbb eze é el ezelő (azaz aká az ugo , aká a innugo agy u áli ko ban) ne lé eze olna, agy hogy ne ne ez ék olna meg a áj észei . S min - hogy nem alószínű, hogy akko külön szó ol a hegy oldalá a, e ejé e, lábá a, ami azu án kihal , el ehe ő, hogy a ma ebben a jelen ésben is használ sza ak egy észé má az ősmagya ko megelőzően is használha ák hasonló é elem- ben is. Az bizonyos, hogy az ómagya ko ból öld ajzi közné i sze epében má nagy számban ada olha ó a szó: 1219: Ze le mal (Gy. 3: 150, 155, 250), 1229: Beseneumal (OklSz.), 1249: ad num mon iculum qui uoca u Ke ekmal (Gy. 2: 208, 303). 7 L ŐRINCZE L AJOS elhí ja a igyelme a a, hogy e szócsopo másodlagos jelen ésének kialakulásako nem annyi a az embe hez aló hasonlí ás, agyis az an opomo szemléle szolgál alapul, hanem inkább a e iomo nézőpon é é- nyesülésé el számolha unk. A áj kiemelkedő észe ugyanis, „amelye a szemlé- le élőlénnyel azonosí , s annak egyes észei az élőlény egyes es észeinek ne- é el ne ezi, alakjánál og a ál alában inkább az álla i, min az embe i es e á sí ja” (1947b: 24, ehhez lásd még B ENKŐ 1947: 26–27). 8 A mál jelen ésé el kapcsola ban ké déskén me ül el, hogy specializáló- do -e a szó délnek ek ő hegyoldalak jelölésé e az ómagya ko ban. Napjaink- ban ugyanis a mál — noha csak a nyel e üle kis észén és csupán ájszókén — ’déli hegyoldal’ elsődleges jelen ésben használa os (N EMES 2005b: 133, ö. még B ENKŐ 1947: 27, P AIS 1960: 311). L ŐRINCZE az OklSz. ada ai izsgál a a a a megállapí ás a ju o , hogy az ómagya ko ban a mál-lal nagyobb ész alóban a kiemelkedések déli oldalá jelölhe ék, gyak an sze epel ugyanis szőlő el beül e- e hegyoldalak ne ében: ö. 1435: Pa em inee in la e e me idionali mon is Ta czalhege oca i exis en is que Mezesmal ulgo appella u (OklSz.). Napsü- ö e hegyoldal a ona kozha nak a e ő, hő ~ hé elő agokkal álló ne ek is 7 A TESz. a szó első elő o dulásakén egy képze alako közöl: 1156: malos. 8 A es észné ből kele keze öld ajzi közne ek ál al jelöl öld elszíni alakula ok elhelyezke- dése ez az álláspon o nagyban alá ámasz ja. A há például a öldkiemelkedés hosszan elnyúló, magasabb észé ne ezi meg, nem pedig — az embe i es elépí éshez igazodóan — a mögö es és me edek észé . A hegy ge inc-e nem üggőlegesen, hanem ízszin esen nyúlik el. A bemélyedő hegyhá nak nye eg a ne e, s ez nyil án alóan a nye ge iselő álla képze éhez kapcsolódik. Az o a hegynek, dombnak e ősen kiug ó észé jelöli. A begy lexéma ’kisebb alajkiemelkedés, a öld kidombo odó észe’ öld ajzi közné i jelen és a alma (Á RVAY 1942: 15) szin én az elsődle- ges álla i es észné i jelen éséből alakul . Némely hegy ajzi közné azonban mégis inkább az em- be i es ől onódha o á a kiemelkedések észeinek megne ezésé e: ilyen például a ’hegynek hi - elen, me edeken kiug ó észé’- jelölő homlok, agy ese leg a ’hegy első észe, hegy e ő’ je- len ésű ő. F ARKAS F ERENC cel egye é e magam inkább úgy gondolom, hogy a ké szemléle mód gyako a össze onód a é ényesül (1997: 439). 85 (1303/1494: We ewmal, Gy. 4: 250; 1334: We eumal, Gy. 2: 517; 1368: Heu- maal, OklSz.). 9 L ŐRINCZE sze in azonban ez a jelen ésmozzana nem a ozik a szó alapjelen éséhez, annak pusz án gyako i elejá ója. A jelenség azzal is ma- gya ázha ó, hogy a déli hegyoldalnak an gyak abban ne e, az használ ák ugyanis in enzí ebben, s annak ad ak külön is ne e . Mégsem zá ha juk ki ugyan- akko , hogy egyes idékeken — épp a né használa i szokásokból akadóan — a mál-nak másodlagosan ’délnek ek ő hegyoldal agy domboldal’ jelen ése is ki- alakulha o (1947b: 24–26). 10 A mál ese ében is elme ül annak a lehe ősége, hogy nem csupán az e ede i jelen ésének meg elelően hegyoldal , hanem egész kiemelkedés is jelölhe e - ek ele a ko ai ómagya ko ban, a locus, inea, pa s la in aj ajelölő elemeken kí ül ugyanis a collis, mon iculus, mons, p omon o ium, ille őleg a bé c is elő- o dul ebben a sze epben melle e: 1264: collem Kumoloumal dic um (ÁÚO. 3: 117), 1307: mon iculum Fenyeumal (Gy. 2: 207, 306), 1275: mons Keykmal (Gy. 2: 208, 310), 1339/1359>1520: p omon o ium Lendeczemaala alias Wy- maal (Gy. 4: 575), 1295: be ch Seleumal (Gy. 3: 42, 70). Az azonban, hogy a (pa s p o o o jellegű) né á i el a öld ajzi közné ben men -e égbe, agy csak a ulajdonne eke é in e e, nehezen meg álaszolha ó ké dés. A Dió-mál (1282/ 1285: Gyomal, Gy. 2: 102, 177) és Dió-mál hegye (1299/XIV.: Gyomalhege, Gy. 2: 102, 177) né pá kapcsán el ehe jük, hogy a mál ’hegyoldal’ jelen ésben ke- ül be a né be, s a kiemelkedés egészének megne ezésé e a hegy lexémá kap- csol ák az elsődleges né o mához. A né azonban az is mu a ha ja, hogy a mál né elem deszeman izálódo (hasonlóan a Hásmány-hegy ’há s + mál + hegy’, ö. P AIS 1916: 169, Szulimán < Szőlő-mál s uk ú ához, ö. FNESz.), ami a a u al, hogy a szó a nyel e üle egy észén kiese a használa ból. 11 A mál közné i jelen ése ugyanakko napjainkban egyön e űen ’hegyoldal’ (N EMES 2005b: 133). Ezek alapján el ehe ő, hogy a mál jelen ése dön ően ulajdonné i használa á- ban bő ül ki. Nem zá ha ó ki azonban az sem, hogy a kiemelkedés egészé e is 9 L ŐRINCZE sze in alán az á nyék elő aggal álló ne ek is ide so olha ók, mi el az á nyék a népnyel ben ’szél ől, agy ól éde hely’-e is jelölhe , s így északi és déli ek ésű hegyoldal a egya án ona kozha o (1947b: 25; ehhez lásd még H EFTY 1911: 159, de lásd D ÉNES 1982). 10 Régi szó á aink nem nyúj anak ezzel kapcsola ban semmi éle ogódzó : a Schlägli Szójegy- zékben például a la in e i o ium ’ha á , alamely elepüléshez a ozó e üle ’ meg elelő el é - elmezik a heg mal alako (ehhez lásd RMGl.). Ez a a u alha , hogy a szó alán a elepülés ha á á- hoz a ozó öldekkel bo í o hegyoldalak megjelölésén ke esz ül aká a öld e üle ál alános megne ezésé e is használa ossá álha o , ugyanakko lehe séges, hogy a szójegyzék ada a csupán az ük özi, akko iban má nem isme ék a nyel e üle egészén a szó jelen ésé , csak az ud ák, hogy helyne ekben o dul elő, s abból kö e kez e ék ki a megado jelen és . 11 Ez azonban az e délyi Fehé á megyéből ada ol Dió-mál ese ében alán ke ésbé alószínű, a nyel e üle nek ezen a észén ugyanis ájszókén még ma is isme e es a mál ( ö. N EMES 2005b: 133). Ese ében ehá az is elképzelhe ő, hogy a hegy pusz án magya ázó elem lehe a né melle ( ö. Deb ecen á osa, Tisza olyó). 92 hogy a szó közné kén is előke ül az okle elekben, né alko ókén iszon meg- lehe ősen i ka lehe e . A la in szö egkö nyeze alapján azonban alán az o om ese ében is elme ül alami éle jelen ésbő ülés lehe ősége. A közné i példák ese ében ugyanakko sokkal inkább az okle elezési sajá osságokkal magya áz- ha ó az ál alánosabb jelen ésű aj ajelölőkkel aló elő o dulás, a szó ugyanis a későbbiekben is kizá ólag ’hegy e ő, domb e ő’ jelen ésben használa os ( ö. N EMES 2005b: 149). H EFTY ugyan a ’hegy’ jelen ésé is közli a szónak, ám el- ehe ően csupán az okle eles ada ok a ámaszkod a (1911: 302). 2.10. homlok A homlok ese ében sem kell el é lenül a öld ajzi közné inél ko ábbinak gondolnunk a es észné i használa o . A TESz. sze in ugyanis az u áli alap- nyel i szó (alapsza á *kuma o mában ekons uálják, melyhez az -l igeképző, ille e a -k né szóképző já ul ) legko ábbi jelen ése ’hajlo , dombo odó ész’ lehe e ( ö. MSzFg E., UEW., EWUng., ko ábbi innugo össze é elkén és ö- ök á é elkén aló magya áza ához lásd: B UDENZ 1864: 290, 1873: 119, MUSz., H ALÁSZ 1881: 58, V ÁMBÉRY 1870: 152). Ebből pedig köz e lenül is ki- alakulha o az ómagya ko a az ál alánosabb ’ alaminek külső (legkiemelke- dőbb, leg on osabb) észe, különösen ennek első szakasza’, ille őleg a hegy ajzi közné i ’hegynek hi elen, me edeken leszakadó ége’ a alom (H EFTY 1911: 211), ö. 1294/1321/XVII.: mon em Chys a humluk (Hon m., Gy. 3: 150, 233), 1362: locum bi Kewes homlok nomina u (OklSz.). A szó hegy ajzi közné i használa a azonban a ko ból különösen i kán ada olha ó. E unkciójában a ké- sőbbiekben is pe i é ikus ma ad ( ö. H EFTY 1911: 211), napjainkban nyel já ási szókén o dul elő ebben a sze epben a nyel e üle egy-egy észén ( ö. N EMES 2005b: 93). A la in aj ajelölők alapján és a en ebb észle eze hegy ész > hegy ál ozá- sok, ille őleg szemléle mód analógiájá a e ne ek ese ében is számolha unk azzal, hogy ese enkén a kiemelkedések egészének megjelölésé e is használa ban ol- ak. Az elenyészően kis számú ada nem eszi ugyan lehe ő é, hogy aká csak alószínűsí eni udjuk a jelen ésbő ülés a ne ek kapcsán, az ilyen jellegű, agy- is a ne ek szin jén égbemenő ál ozások ugyanakko a későbbiekben hozzájá- ulha ak a hegy ajzi közné jelen ésének ál ozásához: a 20. században a szó a Ba kóságban (Bo sod, Gömö , a Közép-Tisza idéke) ’me edek dombocska’ je- len ésben is használa os. 3. Összegzés A ko ai ómagya ko né alko ásában az ál alánosabb jelen ésű hegy ajzi lexémák (hegy, bé c, halom) a legnagyobb meg e hel ségűek, a hegy ész jelen ő aj ajelölő elemeke nagyság endekkel kisebb a ányban használ ák el kiemelke- dések megne ezésében. Ez élhe ően a speciálisabb jelen és a almuk magya- ázha ja. A jelenség mögö észben az állha , hogy a izsgál ko ban a kiemel- 93 kedések el ehe ően még nem öl ö ek be olyan on os sze epe az embe ek éle- ében, így nem ol akko a a kommunikációs igény elük kapcsola ban, hogy minden egyes észüke külön né el kelle olna ille ni. A hegy ész jelen ő öld ajzi közne ekkel alko o ne ek ese ében ugyanak- ko az ada ok alapján alamennyi lexémá é in ően elme ül a hegy ész > hegy jelen ésbő ülés lehe ősége. A jelenség ől azonban a öbbszempon ú izsgála alapján is mindössze endenciasze ű el e éseke ogalmazha unk meg, csupán az állí ha ó nagyobb biz onsággal, hogy amennyiben a későbbi né használa i szokások és a ko abeli ada ok össze e ése alapján el é elezhe ő a jelen és ál o- zás olyama a, az maguka a közne eke jobbá a nem, inkább csak az ezeke a - almazó ne eke é in e e. A megállapí ás azonban az egyes ne ek ko abeli használa á a e mésze esen nem e jesz he ő ki, ehhez o ábbi isme e ek e lenne szükség. A hegy ajzi közne ek speciális csopo já alko ják az ún. megszemélyesí ő, an opomo , ille őleg e iomo elemek, melyek különösen on os sze epe já - szanak a e mésze es di e enciálódással kele keze öld ajzi egységek elne ezé- seiben (L ŐRINCZE 1947a: 13, B ALOGH 1972: 469). A es észné ből aló alaku- lás a hegy és domb észeinek az elne ezéseiben különösen gyako i, a kiemel- kedő, nagy ömegű hegy ugyanis „magában is ömö es ha ásá kel i”, így egyes észei jól összekapcsolha ók az embe i és őkén az álla i es észei el ( ö. B ENKŐ 1947: 26). A e iomo és an opomo elemek azonban nem csupán a hegy ajzi közne ek állományá bő í ik, a íz ajzi közne ek kö ében is alálha- unk példá á, ö. sza ~ sza m ’ olyó agy ölgyek ága’ (TESz.), köldök ’ o - ás’ (B ENKŐ 1947: 27). F ARKAS F ERENC sze in pedig a sík idékek, ső embe i épí mények észei is megne ezhe ők ilyen módon (1997: 439, ehhez lásd még N EMES 2005a: 114–129). Az élőlények e jellemző ulajdonságok ki e í ése az éle elen e eppon ok a, objek umok a alójában az embe i iláglá ás alap e ő, ál alános sajá ossága ( ö. S ZILÁGYI N. 1997: 80–87). 17 Te mésze es ehá , hogy más nyel ekben ugyancsak alálkozha unk es észné ből alakul öld ajzi köz- ne ekkel. A ö ök nyel ben például az elsődlegesen ’mellkas, mell’ jelen ésű öš szónak ’az e dő széle, ahol a sz yepp kezdődik’ öld ajzi közné i a alma is ki- alakul (L ŐRINCZE 1947a: 24). Az ősszlá *gol a szóalak ’magasla ’ hegy ajzi közné i unkciója a szó e ede i ’ ej’ es észné i jelen éséből kele keze (Š MILAUER 1970: 68). A néme (osz ák) hegy ajzi közne ek kö ében szin én a- lálunk példáka a szemléle é ényesülésé e: az elsődlegesen ’ ej’ jelen ésű Kop őné (és Gup alak ál oza a) hegy e ők jelölésé e is használa os: Seekop (hegy Ka in iában). A Rücken ’há ’ szó Ruck alak ál oza a ’hegyge inc’ jelen éssel ál öld ajzi közné é: Bocks uck, Bos uck (hegyek S áje o szágban), a ka in- 17 Az embe i és álla i es észek megne ezései melle nö ény ész ne éből is alakulha öld aj- zi közné (pl. ág ’ olyó ága’), a hegy ajzi közne ek közö ez a ípus ke ésbé gyako i, a izsgál ko ban csupán a ő kép iseli. 94 iai Fe lache Ho n hegyné ben pedig az elsődlegesen ’sza ’ jelen ésű Ho n őné ejlik. A e iomo szemléle é ényesülésé lá ha juk a néme o szági Schwalbenschwanz (schwanz ’ a ok’), Sau üssel ( üssel ’o mány’) helyne ekben is ( ö. P OHL é. n.) . Nagy számban sze epelnek es észné ből alakul öld ajzi köz- ne ek a omán helyne ekben is: cap ’ ej’ > öld . ’ ok’, coas % ’bo da’ > öld . ’oldal’, dos ’há ’, gu % ’száj’ > öld . ’ o kola ’ ( ö. B ENKŐ 1947: 26). A magya hegy ajzi közne ek közö ugyanakko az an opomo és e iomo o mák — a en ázol okok melle alán a es észné el aló kapcsola é zése mia is — a né alko ásban jobbá a szin én kisebb meg e hel ségűek. R ESZEGI K ATALIN I odalom A. = Anjouko i okmány á . 1–6. N AGY I MRE sze k. Budapes , 1878–1891. 7. T ASNÁDI N AGY G YULA sze k. Budapes , 1920. Á RVAY J ÓZSEF (1942): A é színi o mák ne ei Kalo aszegen. Magya -épnyel 4: 3–50. ÁÚO. = W ENCZEL G USZTÁV (1860–1874): Á pádko i új okmány á . 1–12. Pes , [később] Budapes . B ALÁZS J ÁNOS (1958): Lej . Magya -yel ő 82: 232–233. B ALLAGI M ÓR (1867): A magya nyel eljes szó á a. Budapes . B ALOGH L ÁSZLÓ (1972): A há bázisné jelen ése Szamosszeg öld ajziné -anyagában. Magya -yel ő 96: 469–470. B EKE Ö DÖN (1929): Mál. Magya -yel ő 58: 126–127. B ENKŐ L ORÁND (1947): A -yá ádmen e öld ajzine ei. A Magya Nyel udományi Tá - saság Kiad ányai 74. Budapes . B ENKŐ L ORÁND (1953): Ve ő ény. Magya -yel 49: 466–468. B UDENZ J ÓZSEF (1863): Vegyes ap óságok. (Isme e ések, ész e é elek, ej ege ések). -yel udományi Közlemények 2: 152–160. B UDENZ J ÓZSEF (1864): Vegyes ap óságok. -yel udományi Közlemények 3: 285–320. B UDENZ J ÓZSEF (1873): Jelen és Vámbé y Á min magya - ö ök szóegyezései ől. -yel - udományi Közlemények 10: 67–135. CzF. = C ZUCZOR G ERGELY –F OGARASI J ÁNOS (1862–1874): A magya nyel szó á a. Pes , [később] Budapes . C SOMORTÁNI M AGDOLNA (1997): Felcsík helyne ei 1. Magya Né ani Dolgoza ok 149. Budapes . D ÉNES G YÖRGY (1982): Á nyék és e ő. -é ani É esí ő 7: 6–8. É Sz. = B ÁRCZI G ÉZA –O RSZÁGH L ÁSZLÓ ősze k. (1959–1962): A magya nyel é el- mező szó á a. 1–7. Budapes , Akadémiai Kiadó. E Sz. = G OMBOCZ Z OLTÁN –M ELICH J ÁNOS (1914–1930): Magya e ymologiai szó á . Budapes , Magya Tudományos Akadémia. 95 EWUng. = B ENKŐ L ORÁND ősze k. (1993–1995): E ymologisches Wö e buch Unga i- schen. 1–2. Budapes , Akadémiai Kiadó. F ARKAS F ERENC (1997): Jászsági és iszazugi öld ajzi ne ek néhány an opomo és e iomo onása. A Magya Nyel udományi Tá saság Kiad ányai 209: 438–442. FNESz. = K ISS L AJOS (1988): Föld ajzi ne ek e imológiai szó á a. 1–2. Negyedik, bő í- e és ja í o kiadás. Budapes , Akadémiai Kiadó. Gy. = G YÖRFFY G YÖRGY (1963–1998): Az Á pád-ko i Magya o szág ö éne i öld ajza. 1–4. Budapes , Akadémiai Kiadó. G YÖRFFY G YÖRGY (1956): A ihanyi alapí óle él öld ajziné -azonosí ásaihoz. In: B ÁRCZI G ÉZA –B ENKŐ L ORÁND sze k.: Emlékköny Pais Dezső he enedik szüle és- napjá a. Budapes , Akadémiai Kiadó. 407–415. G YÖRKE J ÓZSEF (1941): Mell ~ mál. Magya -yel 37: 305–306. H ALÁSZ I GNÁCZ (1881): Ri kább és homályosabb képzők. Magya -yel ő 10: 54–59. H EFTY G YULA A NDOR (1911): A é színi o mák ne ei a magya népnyel ben. Magya -yel ő 40: 155–169, 206–216, 259–265, 300–308, 361–370, 458–462. H OFFMANN I STVÁN (1993): Helyne ek nyel i elemzése. A Deb eceni Kossu h Lajos Tu- dományegye em Magya Nyel udományi In éze ének Kiad ányai 61. Deb ecen. Új- aközlése: Budapes , Tin a Köny kiadó, 2007. HOkl. = N AGY I MRE –D EÁK F ARKAS –N AGY G YULA sze k. (1879): Hazai Okle él á . 1234–1536. Budapes . H UNFALVY P ÁL (1866): Régi magya szók. -yel udományi Közlemények 5: 246–279. J UHÁSZ D EZSŐ (1988): A magya ájné adás. Nyel udományi É ekezések 126. Buda- pes , Akadémiai Kiadó. K ISS J ENŐ (1965): Mál — hasmál. Magya -yel 61: 210–211. K ISS L AJOS (1978): Lej , lej ő. Magya -yel ő 102: 109–110. KMHsz. = H OFFMANN I STVÁN sze k. (2005): Ko ai magya helyné szó á . 1000–1350. 1. (Abaúj–Csong ád á megye). A Magya Né a chí um Kiad ányai 10. Deb ecen, Deb eceni Egye em Magya Nyel udományi Tanszéke. K NIEZSA I STVÁN (1943/2001): Kele magya o szág helyne ei. In: D EÉR J ÓZSEF –G ÁLDI L ÁSZLÓ sze k.: Magya ok és ománok 1. Budapes , A henaeum. 111–313. Új aközlé- se: Kisebbségku a ási köny ek. Budapes , Lucidus Kiadó, 2001. K NIEZSA I STVÁN (1956): Idegen e ede ű alakpá ok a magya ban. Magya -yel ő 80: 371–374. K OROMPAY K LÁRA (1992): A né szó agozás. In: B ENKŐ L ORÁND sze k.: A magya nyel ö éne i nyel ana 1. (A ko ai ómagya ko és előzményei). Budapes , Akadé- miai Kiadó. 284–318. K OVÁTS D ÁNIEL (2000): Az abaúji Hegyköz helyne ei. Sá o aljaújhely. L AKÓ G YÖRGY (1950): Pe mi szó ej ések. -yel udományi Közlemények 52: 238–246. L ŐRINCZE L AJOS (1947a): Föld ajzine eink éle e. Budapes . L ŐRINCZE L AJOS (1947b): Mál. Magya -yel 43: 24–27. M ÉSZÖLY G EDEON (1929): Magya o ~ ogul u . Magya -yel 25: 328–331. 96 M EZŐ A NDRÁS (1996): Megjegyzések ö éne i nyel anunk néhány példájához. Magya -yel 92: 11–21. MSzFg E. = L AKÓ G YÖRGY ősze k. (1967–1978): A magya szókészle innugo elemei. E imológiai szó á . 1–3. Budapes , Akadémiai Kiadó. M UNKÁCSI B ERNÁT (1895): A magya magánhangzók ö éne éhez. -yel udományi Közlemények 25: 168–186. M UNKÁCSI B ERNÁT (1927): Álla i es ész-ne ek. Magya -yel ő 56: 133–138. MUSz. = B UDENZ J ÓZSEF (1873–1881): Magya -ugo összehasonlí ó szó á . Budapes . N EMES M AGDOLNA (2005a): Föld ajzi közne ek állományi izsgála a. (Dok o i é eke- zés). Deb ecen. N EMES M AGDOLNA (2005b): A öld ajzi közne ek szó á a. (Dok o i é ekezés mellékle- e). Deb ecen. OklSz. = S ZAMOTA I STVÁN –Z OLNAI G YULA (1902–1906): Magya Okle él-szó á . (Pó - lék a Magya -yel ö éne i Szó á hoz). Budapes . P AIS D EZSŐ (1916): A mál ál oza ai. Magya -yel 12: 168–173. P AIS D EZSŐ (1960): Megjegyzések a hang endkülönböz e ő szó-alakpá ok jelenségéhez. Magya -yel 56: 311–315. P OHL , H EINZ -D IETER (é. n.): Ös e eichische Be gnamen. URL: h p://membe s.chello. a /heinz.pohl/Be gnamen.h m. (2010. 10. 25.). P OHL , H EINZ -D IETER (é. n.): Die häu igs en Be gappella i a in Ös e eich. URL: h p:// www.uni-klu.ac.a /g oups/spw/oen /Be gappella i a.pd . (2010. 10. 25.). R ESZEGI K ATALIN (2004): Bé c, hegy és halom a égi helyne einkben. In: H OFFMANN I STVÁN –T ÓTH V ALÉRIA sze k.: Helyné ö éne i Tanulmányok 1. Deb ecen, Deb e- ceni Egye em Magya Nyel udományi Tanszéke. 145–165. R ESZEGI K ATALIN (2009a): A jelen éshasadás min helyné alko ási mód. In: H OFFMANN I STVÁN –T ÓTH V ALÉRIA sze k.: Helyné ö éne i Tanulmányok 4. Deb ecen, Deb e- ceni Egye em Magya Nyel udományi Tanszéke. 35–45. R ESZEGI K ATALIN (2009b): A kogni í szemléle lehe őségei a helyné ku a ásban. A me- onimikus né adás. Magya -yel já ások 47: 21–41. RMGl. = B ERRÁR J OLÁN –K ÁROLY S ÁNDOR sze k. (1984): Régi magya glosszá ium. (Szó á ak, szójegyzékek és glosszák egyesí e szó á a). Budapes , Akadémiai Kiadó. S ÁROSI Z SÓFIA (1991): A né szó ö ek. In: B ENKŐ L ORÁND sze k.: A magya nyel ö - éne i nyel ana 1. (A ko ai ómagya ko és előzményei). Budapes , Akadémiai Ki- adó. 160–187. N. S EBESTYÉN I RÉN (1950): Mál, ság, szige . Magya -yel 46: 119–123. S IMONYI Z SIGMOND (1875): A sza ak össze é ele. Magya -yel ő 4: 198–205. S IMONYI Z SIGMOND (1897): Lej ő. Magya -yel ő 26: 39. Š MILAUER , V LADIMÍR (1970): Pří učka Slo anské Toponomas iky. (Handbuch des slawi- schen Toponomas ik). P aha, Academia. S ZABÓ T. A TTILA (1938): Mál. Magya -yel 34: 253–254. S ZILÁGYI N. S ÁNDOR (1997): Hogyan e em sünk ilágo ? (Rá eze és a nyel i ilág izs- gála á a). Második kiadás. Kolozs á , E délyi Tanköny anács. 97 Szó Sz. = B ÁRCZI G ÉZA (1941): Magya szó ej ő szó á . Budapes . Vál oza lan u ánnyo- más: Budapes , 1991. TESz. = B ENKŐ L ORÁND ősze k. (1967–1984): A magya nyel ö éne i-e imológiai szó á a. 1–3., 4. Mu a ó. Budapes , Akadémiai Kiadó. UEW. = R ÉDEI K ÁROLY (1986–1988): U alisches E ymologisches Wö e buch. 1–7. Bu- dapes , Akadémiai Kiadó. V ÁMBÉRY Á RMIN (1870): Magya - és ö ök- a á szóegyezések. -yel udományi Közle- mények 8: 109–189. Z OLNAI G YULA (1892): A magya nyel . A mű el közönségnek i a Simonyi Zsigmond. Isme e és. Magya -yel ő 21: 126–133. Z. = N AGY I MRE –N AGY I VÁN –V ÉGHELYI D EZSŐ –K AMMERER E RNŐ –L UKCSICS P ÁL sze k. (1871–1931): A zichi és ásonkeői g ó Zichy-család idősb ágának okmány á a. Codex diploma icus domus senio comi um Zichy de Zich e Vásonkeő. 1–12. Pes , [később] Budapes . Zs. = M ÁLYUSZ E LEMÉR összeáll. (1951–2007): Zsigmondko i okle él á . 1–10. Buda- pes , Akadémiai Kiadó. Z SIRAI M IKLÓS (1927): O om. (A innugo deminu i umok isme e éhez). Magya -yel 23: 310–320.