73
MAGYAR NYELVJÁRÁSOK 51 (2013): 73–84.
A DEBRECENI EGYETEM MAGYAR NYELVTUDOMÁNYI TANSZÉKÉNEK LEKTORÁLT FOLYÓIRATA
A ga amszen benedeki alapí óle él Susolgi szó ányához*
S
ZŐKE
M
ELINDA
1. A Ba s megye É-i észén el e ülő e dős idék, ille e ki ályi u adalom (Gy.
1: 474, 425) Susolgi né en o dul elő az 1075. é i e ede i okle él alapján a 13.
században kele keze in e polál (u ólagos be oldásokkal kibő í e ) ga amszen -
benedeki alapí óle élben. Ezen a e üle en egy ne én nem ne eze ölde ado-
mányozo a ki ály az apá ságnak e dőkkel, adászó- és halászóhelyekkel, i-
zekkel s b. együ , amelynek ha á ai is leí a a: „Dedi au em e e am in Susolgi
cum sil is, enacionibus, aquis, piscacionibus e ene is, cuius e e p imus e -
minus es i ulus nomine Tapla cu ens in G ana, qui G ana e minus es ,
ascendendo usque ad i ulum Radme a; insule e o lu ii G an in pa em Sanc i
Benedic i de eniun ; i ulus au em Radme a e am Sanc i Benedic i di idi ab
aliis; deinde illi u s i uli capu , quod i n mon e Wyd izki
es , si gnu m es , pos ea au e m ul imus e mi nus es
sup adic i i uli ca pu Tapla” (DHA. 1: 214).
1
Ez a szö eg ész
magya o dí ásban a kö e kezőképpen hangzik: „Ad am pedig egy ölde
Susolgi-ban is, e dőkkel, adászóhelyekkel, izekkel, halászóhelyekkel és kaszá-
lókkal, ennek a öldnek első ha á a a G ana-ba ömlő Tapla ne ű pa ak, amely
G ana el elé men én a ha á egészen a Radme a pa akig;
2
a G an olyóban lé ő
szige ek pedig Szen Benedek észé e ju nak; a Radme a pa ak pedig el álasz ja
Szen Benedek öldjé a öbbi ől, in nen anna k a pa a kna k a o á -
sa a ha á j el, ame ly a Wy d iz ki hegye n a n , e zu án az
u ol só ha á a e n mondo Tap la pa a k o ása” (K
IS
–
K
ÖRMENDI
2006: 54–55).
Az alapí óle él „ e am in Susolgi” ki ejezése jól mu a ja, hogy nem az
egész, Susolgi-nak ne eze ki ályi u adalom e üle e ke ül az apá ság bi okába,
hanem annak csak egy bizonyos észe. K
NAUZ
N
ÁNDOR
u al is a a, hogy az
* A publikáció az MTA–DE Magya Nyel - és Né ö éne i Ku a ócsopo p og amja ke e é-
ben készül .
1
Ri kí o szedéssel azoka a szö eg észeke emel em ki, amelyek G
YÖRFFY
G
YÖRGY
szö eg-
kiadásában in e polál helyekkén sze epelnek (DHA. 1: 213–218).
2
A szö eghely pon osabb é elmezése: „ennek a öldnek az első ha á a a G ana-ba ömlő Tap-
la ne ű pa ak, el elé halad a maga a G ana a ha á a Radme a pa akig” (a o dí ás őlem: Sz. M.).
74
apá ság melle az é sekségnek is ol ezen a idéken bi oka. Az apá ság i eni
őbi oká a később Apá i, Leho a és Mindszen ne e iselő elepülések jelen-
e ék,
3
de ezek melle o ábbi bi okai is ol ak i ma má nem lé ező elepülé-
seken: Nádé( al a),
4
Kal en,
5
Tepla,
6
Teplice,
7
Vid ic
8
(1890: 186).
A ha á já ás 1404-ben ismé el en el égez ék (ÁÚO. 11: 19−22), amiből
G
YÖRFFY
G
YÖRGY
a a kö e kez e e , hogy a né nélküli öld e üle adomá-
nyozása a később Apá i és Mindszen ne e iselő e üle e ona kozo (Gy. 1:
425−426). Az apá ság Susolgi-ban lé ő bi okainak a bemu a ása u án K
NAUZ
N
ÁNDOR
ugyancsak e e az okle él e
9
hi a koz a mondja az , hogy az alapí óle-
él sza ai „mind ezen bi okok a ona koznak” (1890: 188). A gondola mene e
oly a a az is ki ej i, hogy az apá Mindszen , Apá i és Leho a helységek e o-
na kozó jogá mege ősí endő („possessionum in Sosold exis encium, idelice
Mend Zen h, Apa y e Leho a oca a um, ad ipsam Ecclesiam ex donacione
domini Geyse P imi, Regis Bele ilij pe inencium”, ÁÚO. 11: 20) mu a a el
Zsigmond ki ály elő az alapí óle él Ká oly ki ály ko ában készül á i a á ,
amelyből a ki ály a Susolgi- a ona kozó sza aka kií a a endel e el az új ha-
á já ás (1890: 188). Ez az okle él ehá nem ad indoko a a, hogy e há om e-
lepülés melle a K
NAUZ
ál al elso ol összes apá sági bi ok adományozásá
issza ezessük a 11. századba. Az azonban alószínűnek lá szik, hogy a ga am-
szen benedeki apá ság in e polál alapí óle elének a ha á leí ása Apá i és Mind-
szen melle Leho á a is ona kozo .
2. A Susolgi e üle né e imológiája isme e len ( ö. J
UHÁSZ
1988: 98, T
ÓTH
2001b: 234). J
UHÁSZ
D
EZSŐ
éleménye sze in a né ese leg kapcsola ba hoz-
ha ó a közelben lé ő Saskő á ne é el és Sasal-nak, agyis Saskő aljának,
Saskő kö nyékének é elmezhe ő (1988: 98). J
UHÁSZ
D
EZSŐ
elő öbben is meg-
3
Apá i mai ne e Felsőapá i, Leho áé Apá hegyalja, Mindszen ne e pedig a olyó a u aló Ga-
am- elő aggal egészül ki. A 20. század ha anas é eiben Felsőapá i Ga amszen ke esz hez, Ga-
ammindszen e pedig Ga amladomé hoz csa ol ák (FNESz. Felsőapá i, Ga ammindszen , K
EGLE
-
VICH
2012: 188).
4
Ga amszen ke esz és Selmecbánya közö eküd (Gy. 1: 463). Ga amszen ke esz az in e -
polál alapí óle élben Ke esz ú -kén sze epel. A ke esz ú i ám ki ályi észének a elé kap a
adományba az apá ság.
5
A mai Ga amszen ke esz é ségében ol (K
EGLEVICH
2012: 185).
6
Mai ne e Tepla ő (K
EGLEVICH
2012: 197, ComBa s 84).
7
Valószínűleg azonos a mai Szklenó ü dő el (K
EGLEVICH
2012: 197).
8
Ga amszen ke esz és Selmecbánya közö eküd (K
EGLEVICH
2012: 199). Az alapí óle él-
ben Apá i ha á leí ásában sze epel egy Vid icki ne ű hegy: „in mon e Wyd izki”. Ez a né ese leg
össze ügg a elepülés ne é el, annak szlá mellékné i szá mazéka lehe ( ö. T
ÓTH
2001b: 249).
9
K
NAUZ
N
ÁNDOR
azonban 1406-os é számmal emlí i meg az i a o . G
YÖRFFY
G
YÖRGY
pedig
a ájné ada ai köz eadó szócikkben ugyane e az okle él e 1407-es é számmal u al (Gy. 1: 474).
Ez a há om é szám (1404, 1406 és 1407) ulajdonképpen ugyanaz az 1407-ben í ódo okle ele
jelöli, amely á í a az 1404-es és az 1406-os okle eleke (DF. 8, ÁÚO. 11: 19–23).
75
ogalmaz ak má hasonló élemény . F
ÉNYES
E
LEK
a e üle né lehe séges é -
elmezése nélkül csupán annyi mond, hogy Saskő á á ól „egy egész kame ális
u adalom eszi ne eze é ” (1851: IV, 17). K
NAUZ
N
ÁNDOR
és C
SÁNKI
D
EZSŐ
pedig az 1253. é i okle él „sub cas o [Susol]”
10
észle e alapján gondolja úgy,
hogy a á e ede i Susol ne e nyomán kezd ék a e üle e Sosol(y) ~ Susol(y)-nak
ne ezni (K
NAUZ
1890: 183, C
SÁNKI
1925: 292). A ájne e ehá célsze ű a á
ne é el pá huzamosan izsgálni. Mindenekelő az nézzük meg, hogy milyen
alakban űnnek el ezek a ne ek a o ásokban!
A áj ne é e a kö e kező ada oka idézhe jük: 1075/+1124/+1217 (DHA. 1:
214), 1209 P. (S . 1: 190): -m in Susolgi, +1124/+1217/1328 (DHA. 1: 214),
1407 (DF. 8, Zs. 2/2: 55):
11
Susolgy, +1209/XVII. (ÁÚO. 6: 339): Susolul,
1246/1548/XVIII.: . S. C ucis de Susal, 1264/PR., 1283 (S . 2: 172–173), 1319
(S . 2: 755–756), 1423 (DF. 43553): Susol, 1319 (AOkl . 5: 401): Susul, 1344
(S . 3: 540–1): Zusol, 1407 (ÁÚO. 11: 20–22, Zs. 2/2: 54, DF. 8): in Sosoldi
12
~
Susaldy,
13
1491 (ComBa s. Ho né Opa o ce): Apa hy in Susol (Gy. 1: 474).
A á ne ekén pedig az alábbi ada oka aláljuk az okle elekben: 1253 (S .
1: 412): sub cas o [Susol], 1317 (Z. 2: 253), 1336 (AOkl . 20: 195), 1340, 1341
(AOkl . 25: 406), 1347, 1352, 1385, 1387, 1388, 1415 (Zs. 5: 255), 1441, 1458
(T
ELEKI
1853: 569), 1464, 1465, 1493: Saskw, 1325/1329 (Gy. 1: 473): Zaaskw,
1327 (Gy. 1: 473), 1340 (AOkl . 24: 287), 1343: Saasku, 1336 (AOkl . 20: 162–
163, az okle él há lapján: Saskw), 1349, 1362, 1387, 1389, 1396, 1397, 1404,
1489: Saaskw, 1340 (S . 3: 373–374, az okle él há lapján Saasku, AOkl . 24:
286), 1342, 1344 (Z. 2: 134–135): Sasku, 1342 (AOkl . 26: 236): Saaxkui ~
Saaxkuu ~ Saske, 1344, 1360, 1387, 1389 (O
RTVAY
–P
ESTY
1896: 183), 1393 (Zs.
1: 336), 1411 (Zs. 3: 82), 1413 (Zs. 4: 193, 232), 1447, 1455, 1464, 1466, 1473,
1489, 1490, 1491, 1493, 1497, 1500, 1512: Saskew, 1362: Saaske , 1363, 1413
(Zs. 4: 193), 1453 (W
ENZEL
1880: 42), 1490, 1519 (S
ZABÓ
1909: 153): Saaskew,
1389: Sazkew, 1390: Zazkew, 1466: Ssassow, 1494: Sciasko, 1602 (K
ANUZ
1890:
185): Saaskeowj, 1611 (K
NAUZ
1890: 185): Sásskeeő (C
SÁNKI
1925: 292).
10
A zá ójelek a a u alnak, hogy a magya nyel ű szó ány u ólag á húz ák az okle élben
(DF. 235952).
11
Az Á pádko i új okmány á lapjain az 1407. é i okle él szó ánya Susohy alakban sze epel
(11: 21). Az okle él ényképmásola á meg izsgál a (DF. 8) azonban a Zsigmondko i okle él á
(Zs. 2/2: 55) sze zői el kell egye é enünk: az okle élben ugyanis egyé elműen Susolgy o ma
lá ha ó. A Susohy alak sze epel e ésé élhe ően az lg be űkapcsola h be űkén aló é es azonosí-
ása idézhe e elő.
12
Az Á pádko i új okmány á ban Sosold-kén sze epel ez az ada (11: 20), de az okle él ény-
képmásola a alapján (DF. 8) a Zsigmondko i okle él á (Zs. 2/2: 54) Sosoldi alakjá kell el ogad-
nunk.
13
G
YÖRFFY
G
YÖRGY
e ől az ada ól az mondja, hogy elsőkén Susold alakban sze epel , majd
ja í o ák Susolgy- a (DHA. 1: 209). Az i a meg ongálódása mia a ényképmásola (DF. 8) alap-
ján sem udjuk egyé elműen eldön eni, hogy melyik az elsődleges o ma.
76
2.1. Mi elhogy a ko ábban idéze é elmezéseknek a há e ében az az elő el-
e és húzódik meg, hogy a á és annak a ne e ko ábbi a áj megne ezésénél,
szükségesnek gondolom, hogy — e élekedés mé legelésé elősegí endő — ö-
iden a áj és a á ö éne é el, né adási kö ülményei el is oglalkozzam. A
ájné G
YÖRFFY
G
YÖRGY
szö egközlése sze in az okle él 11. században kele -
keze észéhez a ozik, ami az 1209. é i pápai összeí ás is megemlí . Ebből az
okle élből udjuk, hogy a 11. században Susolgi egy észe ki ályi bi ok ol ,
ami az u alkodó az apá ságnak adományozo . A 12. század égi ki ályi e dő-
u adalmak kialakí ásako ( ö. T
RINGLI
2009: 494) az északi e dő idéke Nyi á-
ól Gömö ig és Hon ól Lengyelo szágig egye len e dőu adalommá sze ez ék.
A zólyomi, a u óci, a lip ói, az á ai, a de icsei és az oszlányi ke üle melle az
alapí óle élben Susolgi-kén sze eplő idék is a zólyomi u adalomból lé ejö
e dőispánsághoz
14
a ozo . Ez az u adalom a 14. században elbomlo : Zó-
lyom, Lip ó, Tu óc és Á a önálló á megyé é alakul , az oszlányi és Susolgi
ke üle pedig Ba s megyébe ol ad . A a á já ás u án megindul a ki ályi és á -
bi okok eladományozása, ille e nagy mé e eke öl ö a á épí és is. A Báncsa
nembeli Is án esz e gomi é sek okonságá al együ ekko sze ez e meg a Su-
solgi u adalma , ahol Vince és Pé e 1242 és 1253 közö elépí e ék Saskő ne ű
á uka (Gy. 1: 417–420, 473, F
ÜGEDI
1977: 186, K
RISTÓ
1988: 377–383, K
RISTÓ
2003: 79, B
OROVSZKY
1903: 303).
A ájné 11. századi első okle eles emlí ése — amelynek hi elében az elmon-
do ak alapján nincs okunk ké elkedni — és a á épí ésének a ko a közö el el
majdnem ké é század nem eszi lehe ő é, hogy a ájne e a á ne éből e edez-
essük.
A á és az u adalom ö éne é ől mondo akhoz szo osan kapcsolód a, az
min egy kiegészí e kell szólnunk a á ak és az u adalmak közö ennálló i-
szony ól is. A á és az u adalom kapcsola ának leg on osabb jellemzője, hogy
„minden á hoz — a ki ályi székhely, Buda ki é elé el — a ozik u adalom, a
ki ályi és egyházi á akhoz éppúgy, min a magánkézen lé őkhöz” (E
NGEL
2007: 12). A 13. században szapo odnak el a magánosok ál al sajá bi okukon
épí e á ak, min amilyen Saskő is ol . E
NGEL
P
ÁL
a magán á aka és a ki ályi
á aka ha á ozo an elkülöní i egymás ól. Vélekedése sze in a magán á ak a
ki ályi á akkal ellen é ben nem egy a ozék endsze , azaz u adalom közpon -
jai, hanem éppen ellenkezőleg, a á lesz a öld a ozéká á. To ábbá a magán-
á ak kezde ben jogi szempon ból ulajdonképpen annyi a elhanyagolha óak
ol ak, hogy sokszo ne e sem kap ak,
15
amiko pedig elne ezik őke , akko
14
Az e dőispánság a ki ályi bi okigazga ás egyik in ézménye ol , amelynek élén az ispán
áll , lakóik pedig őkén e désze i és adásza i elada oka lá ak el (M
AGYAR
1994).
15
E
NGEL
P
ÁL
a né nélkülisége éppen Saskő á példájá al illusz álja az 1253. é i okle él
„sub cas o [Susol]” és az 1283-as i a „cas o suo” szö eghelyé e hi a koz a (2007: 15).
77
leginkább a bi ok ne é használják el e e a cél a. A á ak né el aló megje-
lölése má egy ap ó lépésnek ekin he ő a á u adalommá álás ú ján, ami a á
ki ályi kéz e ke ülésé el egyidejűleg eljesedik ki, a ki ályság ugyanis a á aka ,
legyenek azok újak agy égiek, a megszoko hagyományok sze in bi okköz-
pon okkén kezel e (2007: 14–15). A magán á ak és az u adalmak közö i e éle
össze üggés ugyancsak a ájné elsődlegességé ámoga ja meg.
16
A ájné és a á né okle eles emlí ései közö megmu a kozó időbeli kü-
lönbség melle a ájné sze keze i elépí ése, s uk ú ája is ellen mondani lá szik
a á né ből aló e edez e he őségnek. A ájne ek közö népes csopo o alko -
nak a é beli iszonyí ás ki ejező elne ezések: a izekhez, hegyekhez, lako he-
lyekhez, ég ájakhoz s b. iszonyí ó ne ek (pl. Kö ösköz, Kemenesalja, Besz e ce
idéke, Al öld s b., ö. J
UHÁSZ
1988: 25–27). A hegyne eknek a ájne ek lé e-
hozásában be öl ö sze epe kisebb ugyan, min a ízne eké, de a számuk nem
elhanyagolha ó. A hegyek, dombok alján el e ülő ájak megne ezésé e jellegze-
esen hegyné + alj(a) sze keze ű ne ek jö ek lé e. Ezek a né o mák pedig le-
he nek jelöle len bi okos jelzős össze é elűek (1274: Bokonol, J
UHÁSZ
1988:
61), de jellemzőbbnek űnnek közö ük a jelöl bi okos jelzős össze é elek (1391:
Mezesallya, J
UHÁSZ
1988: 90; ö. ezekhez még J
UHÁSZ
1988: 26, R
ESZEGI
2011:
57). Az alj(a) lexémá a almazó ájne ek egyik ismé e, hogy ezek a öld ajzi
közné i u ó agok mindig hegyek ne eihez kapcsolód a hoznak lé e iszonyí ó
ájne eke ,
17
más ész pedig az új né lé ehozásá a elhasznál hegyne ek öbb-
nyi e egy észesek.
Az i bemu a o jellegze ességeknek a Susolgi–Saskő né pá a ö énő á e-
í ése komoly nehézségekbe ü közik. Akadályozó kö ülménykén jelen kezik
egy ész az, hogy a Saskő nem hegyné , hanem á né . Hegyi á ól lé én szó,
az is el ehe ő ugyanakko , hogy a hegy, amelyen a á épül , szin én ez a ne e
isel e ( ö. R
ESZEGI
2011: 98–100), e ől azonban nincsenek isme e eink (noha
a né sze keze ez a el e és éppenséggel ámoga ha ná). Saskő ese ében más-
ész nem egy észes, hanem ké észes né el állunk szemben. Ezek melle — az
i nem észle ezendő hang ö éne i p oblémákon úl — még egy ényező bizony-
16
A ké déshez né ani
-
p agma ikai szempon oka mé legel e azonban az is hozzá kell űz-
nünk, hogy nehezen képzelhe ő el olyan szi uáció, hogy egy on os objek um (jelen ese ben egy
á ) a lé ejö eko , elépí éseko ne kapjon azonnal — még ha a bi ok ne é el azonos — ne e is.
17
Az alj lexéma á ne ekkel is gyak an összekapcsolódo , ennek az e edményeképpen azon-
ban nem ájné , hanem elepülésné jö lé e. A á ak lábánál lé esül elepülések megne ezésé-
nek gyako i módja ol ez a né adás (T
ÓTH
2008: 105, KMHsz. 1. alj). Az alj lexémához hasonló
sze epe an a ’ á alján lé ő elepülés’ jelen ésű á alja őné nek is (FNESz. Vá alja). A Saskő
á a ala lé esül elepülés például Saskő á aljá-nak ne ezik (FNESz. Saskő á alja). A á alja
sza unk nemcsak á ne ekhez kapcsolód a jelen meg a elepülések elne ezéseiben, hanem ön-
magában is elepülésné é álha o (FNESz. Vá alja). A 14–15. századi o ásokban a mai Saskő-
á alja elepülés is Vá alja né en űnik el, a későbbi Saskő á alja elne ezés csupán a 18. század-
ól ada olha juk (ComBa s. Šašo ské Podh adie).

78
alaní ja el a ájné Sasal ( i. ’Sas[-kő] alja’) é elmezésé . A áj első okle eles
emlí ése a né képzős ál oza á ögzí i, amely o ma nehezen egyez e he ő ösz-
sze a né nek ebben az össze üggésben el é eleze ’Saskő á alja’ jelen ésé el.
A o ábbi ada ok közö annak ugyan képző nélküliek is, és a képzős és képző
nélküli ne ek iszonya nemcsak úgy képzelhe ő el, hogy a képzős o ma kele -
keze ko ábban, és abból edukció al alakul a képző len, hanem a né o mák
pá huzamos kialakulása, egyidejű használa a is lehe séges. A né Sasal(j) sze -
keze e azonban né ipológiai szempon ból egyé elműen kizá ja az , hogy hozzá
képző kapcsolódhasson.
Össze oglalásképpen ehá az mondha juk, hogy a á és az u adalom kiala-
kulásának idő iszonyai melle a áj ne ének s uk u ális jellegze ességei sem
ámoga ják az a el e és , misze in a áj ne e a á ne éből alakul olna.
2.2. Noha a ájné kialakulásá élhe ően nem be olyásol a, mégis é demes
az is meg izsgálnunk, hogy maga a á honnan kapha a a ne é .
A á lábánál kialakul elepülés Saskő á alja ne éből egyé elműen a a kö-
e kez e he ünk, hogy a ma má csak omjaiban lé ező á a Saskő-nek ne ez ék,
amely né a sas madá né és a ’sziklás hegy’ jelen ésű kő össze é eléből alakul
(FNESz. Saskő á alja). Néhány munka e né melle ugyanakko a á nak Szász-
kő né ál oza o is ulajdoní ( ö. pl. B
OROVSZKY
1906: 90, C
SÁNKI
1925: 292),
ami az egyedüli ( el ehe ően lejegyzési hiba nyomán jelen kező) Zazkew (1390)
ada melle a néme Sachsens ein elne ezés inspi álha o . Anélkül, hogy ennek
észle eibe belebocsá koznánk — ugyanis messze inne az i izsgál Susolgi
ügyé ől —, pusz án az jelzem, hogy megí élésem sze in Saskő á ának nem-
igen élhe e Szászkő elne ezése.
18
A á első emlí ésé el egy 1253- a da ál okle élben alálkozunk: „p o alia
ue o e a, que iace sub cas o [Susol]” (DF. 235952, S . 1: 412). A magya u-
lajdonné azé sze epel zá ójelek közö , me u ólag á húz ák az i a ban, s ezé
az okle él e szö eg észle é az egyes szakmunkák el é ően é elmezik. J
UHÁSZ
D
EZSŐ
(1988: 98) és T
ÓTH
V
ALÉRIA
(2001b: 234) a áj ne ekén emlí ik meg az
okle él szö eg észle é , de T
ÓTH
V
ALÉRIA
ugyanakko úgy nyila kozik, hogy a
Sosol ne ű e dős idék „ á a Saskő né en is sze epel” (2001b: 234; kiemelés
őlem: Sz. M.). C
SÁNKI
D
EZSŐ
a á a ona kozó 14–15. századi o ásoka
gyűj i össze, ekképpen az ada ok elso olásako nem hi a kozik az 1253. é i ok-
le él e. Abból a megjegyzéséből azonban, hogy a á Saskő né en 1336-ban ű-
nik el előszö , a a kö e kez e he ünk, hogy C
SÁNKI
is számol más éle meg-
ne ezés meglé é el is. Az 1253. é i okle él e u al a azonban a á a min
„Susolban lé ő á ”-a ne ezi meg (1925: 292). A Münchenben kiado ö éne i
helyné á Comi a us Ba siensis című kö e ében a á ne ekén sze epel az ok-
le él „sub cas o [Susol]” észle e (ComBa s. Šašo ské Podh adie). Hasonló-
18
A ké déshez bő ebben lásd K
NAUZ
1890: 184–185.
79
képpen élekedik K
NAUZ
N
ÁNDOR
is, amiko ki ej i, hogy a „Sosol né úgy lá -
szik hasonne ű á ól e ed ” (1890: 183). Később azonban a á a „né elen,
agy Sosolnak ne eze á ”-kén emlí i meg (1890: 184). Igaz, ez má az 1283.
é i okle él kapcsán mondja, amely okle él alóban né nélkül szól a á ól:
„ e as […] in Susol, Loucha e Po oz olnuk […] cas o suo e possessionibus
suis p op e icini a em […] u iles” (S . 2: 172). G
YÖRFFY
G
YÖRGY
mind a e-
üle , mind a á ne ei bemu a ó szócikkben el ün e i az 1253. é i okle él szö-
eghelyé (Gy. 1: 473, 474), és az is jelzi, hogy a á „előszö Susal né en űnik
el” (Gy. 1: 474).
Az okle élben elkö e e módosí ás kö e kez ében a szö eghely é elmezésé-
e nem állalkozha unk, nem udjuk ugyanis biz osan eldön eni, hogy a áj agy
ese leg a ájné el azonos ne e iselő á nyel i ada akén kell-e számon a a-
nunk a né alako .
Az 1253-as okle él bizony alan ada á kö e ően a á ne e 1317-ben űnik
el elsőkén Saskw o mában (Zs. 2: 253). A né megjelenése a o ásokban a a
az idő e esik, amiko a á ki ályi ulajdonná le ( ö. C
SÁNKI
1925: 292), elkép-
zelhe ő ehá , hogy az elne ezés nem eljesen ügge len a ulajdonos ál ás ól
( ö. E
NGEL
2007: 14–15).
3. A o ábbiakban a a a ké dés e igyekszem álasz adni, hogy ha — amin
az öbb kö ülmény is alószínűsí i — nem a á ne éből aló, akko honnan
szá mazha a ga amszen benedeki apá ság alapí óle elében Susolgi alakban sze-
eplő ájné . Az alapí óle él szó ánya melle a eszp émi káp alan ál al kiado
1237. é i okle élben egy hegy ne ekén szin én alálkozunk a Susold né o má-
al: sub mon e Susold (ZalaOkl. 1: 14). A ké alak csupán a -gy ~ -d képzőkben
különbözik egymás ól, ez a különbség azonban nem akadályozza meg az , hogy
a ájne e és a hegyne e azonos e imon a isszamenő né nek a suk, hiszen a
ko ban mindké képző jellegze es helyné képző ol , s áadásul a ájné nek
is an -d (-di) képzős o mája: pl. 1407: Sosoldi (DF. 8). E ké helyné i ada
melle személyné kén is alálkozunk a né alakkal: a bakonybéli apá ság ja ai
összeí ó 1086-os okle élben az apá ságnak adományozo háznépek (mansio)
elso olása közö alálunk egy Susol ne ű személy (DHA. 1: 254, ÁSz. Susol),
ezé a személyné el aló össze üggés is meg ilágí ás a szo ul a né magya á-
za ke e ében.
A személyné ből aló szá maz a ás lehe ősége azonban mind a hegyné ,
mind a ájné ese ében meglehe ősen p oblema ikus. A kiemelkedések ne ében
a személyné i né adás, alamin a bi okosi iszony megí élése igen bizony a-
lan, bá abban nemigen ké elkedhe ünk, hogy személyné i alapszó a almazó
hegyne ek annak a magya né endsze ben. R
ESZEGI
K
ATALIN
a hegyne ek ől
í o monog á iájában az egy- és a ké észes hegyne ek közö is emlí élhe ően
személyné ből kele keze né o máka (2011: 138–139). A képző el alakul
hegyne ek ől iszon az a ja, hogy az ál ala izsgál gazdag né ko puszban a
80
helyné képző csak el é e kapcsolódik ulajdonne ekhez, azaz hely- és sze-
mélyne ekhez, személyné ből -d képző el alakul hegyné e pedig egye len
példá sem isme (2011: 152, 154).
Tájne ek személyné ből ö énő magya áza a sem ke ésbé p oblema ikus,
J
UHÁSZ
D
EZSŐ
például A magya ájné adás (1988) című munkájában nem is
esz emlí és személyné ből alakul ájne ek ől. Emelle a képzős ájne ek kö-
zö a -gy, -d képző el alakul ne ek sem jelennek meg úl nagy a ányban, még
ha e ípus a alálunk is példáka ( ö. J
UHÁSZ
1988: 30–32).
A pusz a személyné el azonos alakú e mésze i ne ek e mindazonál al ma-
gya áza ul szolgálha na a me onimikus né á i el: ilyen (személyné el alakilag
egybeeső) né o mák ugyanis öbbszö ös á é el é én másodlagosan (leginkább
elepülésné ből) is lé ejöhe ek (G
YŐRFFY
2004: 131, R
ESZEGI
2006: 165, 2011:
18). A elepülésné min helyné aj a ese ében pedig a személyné i szá maz a-
ásnak nincsen akadálya: ez a lexikális elemcsopo a elepülésne ek kö ében
megha á ozó sze epe öl be, és jól azonosí ha ó mo i ációs há é el bí . Komo-
lyabban azonban ez a lehe ősége csak akko ehe nénk igyelembe, ha alóban
ki udnánk mu a ni az a elepülésne e , amely min egy „köz e í ő” né o ma-
kén szolgálha o a személyné és a ájné közö . Meg kell ugyanakko az is
jegyeznünk, hogy alószínűleg má az Á pád-ko ban is ol ak olyan személyne-
eink, amelyek o máns nélküli helyné ből alakul ak. A ihanyi összeí ásban
(1211) például öbb ilyen személyne e is alálunk: a Nóg ád: Neug ad (PRT.
10: 515) biz osan ide onha ó ada a melle alán ide a oznak még a Tihany:
Tichon (PRT. 10: 505) és a Tisza: Thyze, Tyza (PRT. 10: 514, 515) né o mák
is.
4. Az e imológiai észle ek isz áza lansága mia a ko abeli el ehe ő hang-
alak ké désében sem ehe ünk ha á ozo kijelen éseke . Ez a aj a bizony a-
lanság az egyes szakmunkák megállapí ásai a is ányomja a bélyegé : K
NAUZ
N
ÁNDOR
(1890: 183–199) és T
ÓTH
V
ALÉRIA
(2001b: 234) a ne e Sosol-kén
ha á ozza meg, G
YÖRFFY
G
YÖRGY
a Sosol melle zá ójelben a Susal ál oza o
(Gy. 1: 474), C
SÁNKI
D
EZSŐ
pedig a Sosol(y), Susol(y) alakoka is közli ol asa -
kén (1925: 292). J
UHÁSZ
D
EZSŐ
nél Sosal-kén sze epel a né (1988: 98).
A képzős (Sosolgy, ese leg Sosold) és a képző len (Sosol) né pá ok ól ál alá-
nosságban a ku a ók ko ábban úgy éleked ek, hogy a képző nélküli o ma lehe-
e az elsődleges ál oza , és a képző öbbnyi e csak később já ul az elne ezés-
hez (a szaki odalom össze oglalásá lásd T
ÓTH
2008: 112). A o dí o i ány a
hozha ó példák nagy száma mia azonban T
ÓTH
V
ALÉRIA
a a hí ja el a i-
gyelme , hogy ez az „alapi ány kizá ólagos é énnyel nem ogadha ó el” (1997:
151). A elepülésne ek ál ozás ipológiájá bemu a ó monog á iájában pedig
ennél is szkep ikusabban ogalmaz a úgy éli, hogy a képzős és a képző len
o mák közül „az elsődleges alakulású , s ennek oly án az án a ál ozás i ányá
megha á ozni — még gazdag ada ol ság melle is — olyko szin e megoldha a -
81
lan elada ” (2008: 100). R
ÁCZ
A
NITA
is az allja, hogy a képzős-képző len
né pá ok ál akozásában „nem lehe egyedül é ényes né ejlődési i ány meg-
állapí ani” (2000: 341).
T
ÓTH
V
ALÉRIA
és
R
ÁCZ
A
NITA
idéze éleményé el eljes mé ékben egye -
é ek, de úgy gondolom, hogy az i elemze ájné képzős és képző len ál oza-
ai kapcsán alán mégis megkockáz a ha juk az a kijelen és , hogy ez ese ben a
ko ábbi képzős o má ál o ák el a képző nélküli alakok. A képzős né alakok
ugyanis az alapí óle éllel szo os kapcsola ban álló okle elekben űnnek el. Az
alapí óle él szó ányá al megegyezik az 1209. é i pápai összeí ás né alakja;
csupán a -gy képző jelölésmódjában (Susolgy) különbözik az alapí óle él 1328.
é i á i a ának szó ánya, ille e az 1407. é i okle él egyik né o mája (ez az
okle él megemlí i az alapí óle élben lé ő ha á leí ás , ille e a e üle új leí ásá
is közli). Az 1407-es okle élben o ábbi ké alkalommal is el űnik a né : So-
soldi, ille e Susaldy (Susold, Susolgy)
19
o mában. Azok az okle elek pedig,
amelyek nem áll ak köz e len iszonyban az alapí óle éllel, ki é el nélkül a
képző len o má jegyez ék le.
Az a kö ülmény azonban, hogy az 1407. é i okle élben a -gy képzős o ma a
-d képzőssel együ sze epel, éppen az ámoga ha ja, hogy ebben a ko ban is a
né képzős ál oza a ol használa ban, agy éppenséggel a képző nélküli el
pá huzamosan ez a o ma is lé eze még ekko . A -gy képző a -d- ől ügge len
— ehá nem annak pala alizáció al kele keze ál oza a —, ille e annál ko-
ábbi szu ixum (B
ÉNYEI
2012: 45, 70). A -gy és a -d képző ál akozásá a, cse-
éjé e számos példá idézhe ünk. Ál alános endencia ugyanis, hogy az Á pád-
ko u áni é századokban a -gy helyné képzői sze epé egy e inkább a -d képző
e e á (T
ÓTH
1997: 162, 2001a: 191, 2008: 135–136). A ál ozás (a -gy > -d
képzőcse e) kulminációs szakaszá T
ÓTH
V
ALÉRIA
a 14–15. század a eszi
(2008: 135), s ez az időszak lényegében egybeesik a -d képzős o máka a al-
mazó okle él kele kezési idejé el.
A -gy képző alapí óle élben elő o duló jelölésmódja is emlí és é demel. A
11. században szokásos -g helye ( ö. K
NIEZSA
1952: 14–15, H
OFFMANN
2010:
169) az alapí óle élben -gi- alálunk. Nem egyedülálló ez az okle élben: a Nóg-
ád megyei Füzegy ízné is Fizegi-kén sze epel, az ugyanebben a ha á leí ás-
ban emlí e ugyancsak Füzegy ne e iselő gázló, ille őleg az okle élben ké-
sőbb elő o duló bi ok azonban Fizeg-kén jelen kezik (DHA. 1: 215, 218). A
-gy képző -gi jelölésmódjá lá ha juk o ábbá alán a mai Csong ád megyei
(Fel-)Győ elepülés Gehgi [Győgy] megjelenése mögö is (DHA. 1: 216). Amel-
le , hogy még a 12. században is az egysze ű g jel ol használa os a gy hang je-
19
Az Á pádko i új okmány á ban a Susaldy alak sze epel (11: 20), G
YÖRFFY
G
YÖRGY
iszon
úgy gondolja, hogy az okle élben e ede ileg sze eplő Susold alako u óbb Susolgy- a ja í o ák
(DHA. 1: 209, ö. 12. lábjegyze ).