151
MAGYAR NYELVJÁRÁSOK 51 (2013): 151–167.
A DEBRECENI EGYETEM MAGYAR NYELVTUDOMÁNYI TANSZÉKÉNEK LEKTORÁLT FOLYÓIRATA
Az in e ex uali ás s ílus e em ő sze epe
Pa i Nagy Lajos köl észe ében
K
AZAMÉR
É
VA
1. Az in e ex uali ás a posz mode n i odalmi mű ek jellemző alap ényezője.
Maga a szó szö egközisége , szö egek közö isége jelen . De ida megí élése
alapján a szö egek nem magukban, hanem más szö egek ál ozó ke esz eződé-
sében lé eznek (idézi
B
ÓKAY
1997: 383), s ennek alapján a posz mode n i oda-
lomban az in e ex uali ás kapcsán szö egek iszony endsze é ől, pá beszédé ől
beszélhe ünk. „A posz mode n poé ika annyiban hasznosí o a az in e ex uali ás
iszony endsze é , hogy uda osí o a, pa odizál a (pon osabban az i ónia, pa ó-
dia, a esz ia, pas iche e o ikai ogásain ke esz ül ema izál a), ille e a szö e-
gek ön e lexí , au opoé ikus mi ol á e e az i odalmi kommunikáció alap e ő
unkciójá á” (N
ÉMETH
2006: 91, 93).
Pa i Nagy Lajos e seiben, nyel használa ának jellemzésében is u alkodó,
s ílus e em ő sajá osságkén jelölhe jük meg az in e ex uali ás , olyan más szö-
egalakí ó eljá ásokkal együ , min például a agmen ál ság, a onológiai szé -
ö delés, ansz o máció, g amma ikai á é ékelődések agy éppen szeman ikai
el olódások (D
OMONKOSI
2008: 7). Pa i Nagy a magya és ilági odalmi szö-
egko pusz elhasznál a hozza lé e mű einek öbbségé . In e ex uális u alásai
endkí ül sok élék mind az á e szö eg émájá , mind pedig annak szö egbe
illesz ésé ille ően. Mű eiben a magya magas i odalom kanonizál , különböző
hang é elű szö egei já szanak egymás a, így a mű ek öbbségé e a öbbszóla-
múság, a s ílusplu alizmus jellemző.
Az in e ex uális u alások szö egbe aló beépí e sége öbb éle módon aló-
sul meg: egyes ese ekben a sze ző szó sze in sze epel e kisebb-nagyobb szö-
eg észeke más köl ők ollából, de jó al gyako ibb az á e szö egek alami-
lyen mé ékű á í ása, o zí ása, kibő í ése. Pa i Nagy sajá maga all a ól —
egyik e sbeli alakjá , Dump End é megidéz e —, hogy a magya i odalom
külön éle szö egei hogyan kapcsolha ók össze, miképpen alakí ha ók, í ha ók á :
„Ki alál am egy igu á , ez a bizonyos Dump End é , lobogó dile áns ő is a
maga módján, aki alami csoda, ne án gene ikus el ál ozás oly án kí ül ől udja
a magya köl észe e . Ez a be egsége, hogy kí ül ől udja. De ényleg, az Óma-
gya Má ia Si alom ól Va ó Dánielig. Minden so . Az egész magya nyel en
152
elé he ő köl észe e . […] És elkezd benne zaka olni ez az egész. Viszon a szö-
eg udása nem mindig pon os. Lukak annak, hiányok, kisebbek, nagyobbak. Ő
maga ol ozza ki őke . Kon aminál, pa a azeál, helye esí . Á í és új aí . Já nak,
o ognak benne ezek a e sso ok, min egy zúzógépben agy min egy kalei-
doszkópban. S kopnak. Alakulnak.” (R
EMÉNYI
2004: 31). Az idéze ek új szö-
egkö nyeze ben aló el űnése szükségsze űen minden ese ben a endégszö eg
á é elmezésé el já , különösen akko , ha az in e ex uális u alás ál al más le a
mű hangula isága, agy s ílusában jelen ésel é és mu a az alludál szö egéhez
képes . Az in e ex uális u alások a s ílus e em és ha ékony eszközei, hiszen ab-
ban az ese ben, ha az ol asó a p e ex us isme e ének bi okában an, gazdagí -
ják, á nyalják az é elem ulajdoní ás .
2. A be ogadó a köl ő mű einek ol asása so án — amennyiben előze es is-
me e ei megengedik — különböző alko ók endégszö egei e igyelhe el, ame-
lyek egy-ké ki é el ől el ekin e leginkább jelöle lenül illeszkednek az in e -
ex usba, azaz sem idézőjel, sem alamilyen ipog á iai elem nem jelöli idéze
mi ol uka . A ól üggően, hogy az in e ex uális u alások mennyiben a ják
meg e ede i szö eg o májuka , különböző csopo okba so olha ók. Az alábbiak-
ban az i n e e x u a l i á s í p u s a i ekin em á Pa i Nagy Lajos
köl észe ében. Ki ajzolódnak olyan szö egá é elek, amelyek szó sze in i idéze-
ek, mások kisebb-nagyobb ál oz a ásokkal sze epelnek az új szö egkö nyeze -
ben, emelle meg apasz alha juk az a chi ex us elbomlásá is, azaz a endég-
szö eg egy-ké sza as mon ázssze ű beépülésé a szö egbe, alamin külön
csopo o alko nak azok a szö eg észle ek, amelyek s uk ú ájának agy hangzá-
sának alluzí sze epé ől beszélhe ünk.
É demes idézni Pa i Nagy Lajos gondola ai a szö egkölcsönzés és -beillesz-
és módjá ól, ille e ké dés el e ésé a ól, hogy az egy e lazuló idézési o má-
kon úl, min például a oncsol idézés, mi é elmezhe ő még in e ex uális u a-
láskén az é elemképzés so án: „Ál alában előbb í om le [ i. az idéze e ; K. É.],
min ész e enném s a csinálás, szöszölés későbbi ázisaiban on om, isz í om,
o dí om ki, gyalulom bele a szö egbe, o dől el, működik-e nyíl agy ej e
idéze kén , a agy nem. […] Valamely e sso , szá nyas sze keze e így-úgy
idézni isz a so , sokkal izgalmasabbak a ha á ese ek. Hogy például idéze -e a
ím, a i ág- ilág, az es e- es e. Idéze -e Babi s u án a dombok-galambok
ímpá , egyál alán a leoninus? Idéze -e alamely dallam, idéze -e a szone agy
csak elidézés? S mindez ki dön i el, mi dön i el?” (K
ERESZTURY
1990: 35–36).
Úgy gondolom, minden ese ben a szö eg be ogadóján, ille e é elmezőjének
nyel i kompe enciáján, előze es isme e ein múlik az, hogy bizonyos szö egkö -
nyeze ben mely sza aknak, ki ejezéseknek, e s o máknak, dallamoknak és más
nyel i elemeknek ulajdoní ha ó alluzí unkció. A magya szö egko pusz el-
használásá al köl eményeiben a sze ző leginkább pa odisz ikus, i onikus jelen-
éseke mozgósí , ugyanis a kanonikus i odalom egyes da abjainak in e ex uális
153
új aí ása öbb ese ben is a ko ábbi i odalmi hagyomány, például a magasz os
eszmék és hang é el agadásá , elu así ásá jelen i.
2.1. A j e l ö l e l e n i d é z e e k öbb éle o mában annak jelen a
szö egekben.
2.1.1. Az in e ex uális u alások bő kö é eszik ki azok a magya kanonikus
mű ekkel pá beszéde kialakí ó szö eg észek, amelyek s z ó s z e i n sze-
epelnek az in e ex usban. A Pa i Nagy- e sek ol asásako sok ese ben közis-
me mű ekből e , szó sze in idéze egész e s s o o k a lehe ünk i-
gyelmesek. Az alábbi e s ol asásako a magya ol asó önkén elenül nemze i
énekünk, Kölcsey Fe enc Himnusz című mű ének egyik szö eg észle é e asszo-
ciál:
ha ájni ogna sej-haj
ado egy hygi-kendő
seb ében ölken az án o hagyo
bü ésnők lábszá án a gyan a
a múl a és jö endő
megde med em és meg oggyan am
le án a él szép él agyo
sikolyha isnyá (Őszológiai gyako la ok e sciklus)
Az apasz alha juk, hogy az a chi ex us ki í az új szö egkö nyeze ből. Pa i
Nagy Lajos mű e s ílusában és mondani alójában is jelen ősen el é az alludál
szö eg hangula á ól, s ílusá ól, hiszen az e ede i szö eg, a Himnusz — mű aja és
émája mia — emelkede sége sugall. Ezzel szemben az idéze e sso a mű
egészében konk é abb, hé köznapibb jelen ésű, mi el a nemze i himnuszunka
elidéző e sso a sző elení és egyik módjá , a gyan ázás megjelení ő kon ex-
usba ágyazódik be (ado egy hygi-kendő , seb ében ölken , lábszá án a gyan-
a). Az in e ex uális szö egjá ék ha ásá a a be ogadóban az a chi ex us isme e-
ében a bűnhődés ogalma egzak módon a sző elení éssel já ó es i ájdalommal
kapcsolódik össze, amely elképzelés a kon ex us is alá ámasz ha ja (megde -
med em és meg oggyan am, le án , sikolyha isnyá ).
In e ex uális pá beszéd működik Pe ő i Sándo Szep embe égén című mű-
ének s ó aindí ó e sso ainak ál oza lan o mában aló á é ele, ille e a Pa i
Nagy Lajos-i köznapi nyel használa közö :
még nyílnak a ölgyben a ke i i ágok
még zöldel a nyá a az ablak elő
de lá od amo an az ud a mélyén
hogy já a hű ő aslapá ja?
Na (Őszológiai gyako la ok e sciklus)
154
A mű az Őszológiai gyako la című e sciklus egyik da abja, amelynek í ója
a köl ő egyik ki alál dile áns igu ája, a en ebb má idéze Dump End e, aki
ál al „mű észe ében a hé köznapok kisembe e is szóhoz ju : nyel e , nyel an ,
mi öbb i odalma alapí . Pa i Nagy ehá ké egnumo közelí ha ékonyan egy-
máshoz, a köznapi banali ások és a magas i odalom ilágá ” (B
AZSÁNYI
1996:
79). Az ö so os e sben a e mésze szépségei leí ó, ipog á iailag nem jelöl
idéze meghökken ő oly a ása módosí ja az ol asói el á ásoka : a mű elején lé-
ő lí ai képhez p ózaian á gysze ű kép leí ása kapcsolódik (já a hű ő aslapá -
ja), amelye p o án kiszólás kö e (na). Az újonnan lé ejö ő szö egössze üggés
le ombolja a jól elisme he ő endégszö eg s ílusa kel e e ha ás , me e ős el-
len é eszül a könnyed, dallamos, időmé ékes e selés, ille e az anapesz ikus
i mus nem kö e ő, á gyias s ílusú so ok közö . A e sso ok közö i ellen é
szeman ikai síkon az élő és éle elen ilág szembeállí ásából is adódik.
A Pe ő i Sándo köl észe éből idéze szö eg elhasználása kibő í i a mű je-
len és a ományá , ugyanakko egysze smind megnehezí i a jelen és ulajdoní ás ,
hiszen „a be ogadói el á ásokban is még az előző ko szak poé ikai no mái és
o maeszményei élnek o ább” (M
ÉSZÁROS
1990: 45), azaz az ol asó leginkább
az egységes e s o ma és s ílusegység k i é iumá al közelí a műhöz, de az a-
pasz alha ja, hogy különböző s ílusha ású szö egek uzionálnak. Ezál al olyan
esz é ikai minőség jön lé e, amelyben „magas” és „alacsony” ka egó iák egy-
a án sze ezik az é elemképzés , gyak an i onikus jelen éseke mozgósí a.
Annál og a, hogy a Pa i Nagy Lajos- éle szö eg zá ó so ai a köznapiság szin -
jé e án ják le a mű e jellemző nyel használa o , i onikusan, kedélyesen ejező-
dik ki az ez ed égi embe közönye és elhidegülése a hi elüke esz e nagy é-
mák, ille e a ki ejezésmód magasz ossága, ilozo ikussága i án .
Ugyancsak az esz é ikai é elemben e alacsony és magas dialogikus iszo-
nya jellemzi az alábbi szö eghelye :
Ha ö ené es elmúl ál, egy éjjel
egysze öléb edsz e e, s el ünődöl:
hogy negy en é agy ö en áll a e sben,
s hogy bá mi álljon, jézusom, ki í a?,
min ha akko pon nem olna mindegy,
de épp, me mindegy, ölkelsz és mezi láb
á mész, ahogy a csillag megy az égen,
a köny espolchoz. Pe sze, Kosz olányi,
s naná, hogy negy en… bá mi az a íz é ?
(Egy lopo kádé, G a i nesz)
Józse A ila Ne légy szeles című mű ének isme e sso a ál oza lan o mában
épül be az in e ex usba, de me az alludál szö eggel a p e ex us a alma és s í-
lusa is elidéződik, a endégszö eg e áisme ő be ogadó é elem ulajdoní ása
mélyebb és sok é űbb lesz. Az e ede i szö eg a csillagok já ásá idéző hasonla -
155
al ágí ja ki, eszi uni e zálissá az a magasz os gondola o , misze in az embe -
nek csak pon osan, szépen, azaz lelkiisme e esen szabad dolgoznia, még ha
anyagi haszna nem is el é lenül szá mazik belőle. Ugyanakko az újabb szö eg-
össze üggésben a kép csupán egy hé köznapi e ékenysége ( ölkelsz és mezi láb
á mész […] a köny espolchoz), azaz a lassú, nesz elen já ás hi a o é zékel e -
ni. A közbeékelődéses módha á ozói mellékmonda hí en adja issza a meg-
mozdulás lassúságá , ezál al ki ej e ebbé, explici ebbé álik a közlés. Ezenkí ül
a ő- és mellékmonda ok so endje eszül ségkel ő s ilisz ikai ha ású is a gondo-
la í ének élbeszakí ása mia .
Az Al a ó című köl eményből idéze Józse A ila-i e sso ok a áisme e az
ol asó Pa i Nagy Lajosnak egy olyan mű é el alálkozik, amely émájában nem
é el nagymé ékben az alludál szö egé ől, hiszen mindké köl emény az elal-
ás ól szól. Mi el azonban az í ás ak usában megha á ozó sze epe öl be a
megnyila kozás el é eleze be ogadójához igazodó nyel kezelés, a szö eg s í-
lusá be olyásoló p agma ikus ényező ha ásá a Pa i Nagy e se nyel i-s ilá is
jegyeiben e ő eljesen különbözik az e ede i alko ás ól:
i hagysz elalszol máma má
máma má nem hasad o ább
nem öled melled állad jelző ényei
szunnyadozik a szakadás
a o ma elhagy minek egymásnak
kilopkodo nagy éj an
minek hazudnánk hab olósü ő ?
(Szódalo aglás)
Míg az Al a ó című mű címze je az elal ó gye mek, és ennek meg elelően a
gye meki élmény- és hangula ilág, a e mésze i kö nyeze elemei, megszemé-
lyesí ések sze ezik a e se (lehunyja kék szemé az ég; alszik a bogá , a da-
ázs; szundí a labda, meg a síp, az e dő, a ki ándulás), addig Pa i Nagy Lajos
köl eményének e s ilágában a lí ai én ezignál hangnemben el é elezhe ően
ked eséhez szól aggodalommal. A p e ex us isme e ében lé ő be ogadó a mű
ol asása so án é zékelhe i az a eszül sége , amely az alludál mű biz onságo és
melegsége á asz ó hangula a, ille e a sze eze al ási szükségle ei kapcsán az
embe i lé mulandóságá is sej e ő új szö egé elem közö eszül. Az idéze
e sso ok az el endezésből adódóan el on abb jelen és e esznek sze : míg az
Al a ó című műben a kabá on lé ő szakadás szunnyadozik, addig az új szö eg-
össze üggésben a p o ozeugma ikus kapcsol ság (nem [hasadnak o ább] öled
melled állad jelző ényei) mia a szakadás az ö egedés me a o ájakén az embe-
i es en bekö e kező ál ozásoka , áncoka is jelölhe i. A mű az embe i sze e-
ze anyagi mi ol á a, megszépí he e len égességé e u al, amelye udomásul
kell ennünk (a o ma elhagy […] minek hazudnánk hab olósü ő ?), a agiku-
mo iszon el á olí ja a mindennapi elal ás és éb edés olyama osságában a pil-

156
lana nyi nyugalma hangsúlyozó eduplikációs ismé léssel sze kesz e gondola
(i hagysz elalszol máma má / máma má nem hasad o ább).
2.1.2. Pa i Nagy Lajos köl észe ében a szó sze in i idézésnél gyak abban o -
dulnak elő olyan, a e segészbe jelöle lenül beillesz e ki ejezések, közisme
e sso ok, amelyek az e ede i szö eg ől el é ően m ó d o s í o , „ o n -
c s o l ” o m á b a n annak jelen a szö egben. Pa i Nagy szö eg o má-
lásá a jellemző a hangalakza okkal élés, így nem meglepő, hogy szö egalakí ó
eljá ásainak egyike a endégszö eg módosí ása, és szí esebben él az idézésnek
ezzel a o májá al: „a oncsol ki o dí o idéze e azé használom inkább — úl
a já ékaspek uson —, me ökonomikusabb, az i onikus iszony má az idéze -
oncsol so on belül megképződik, szemben a isz a idéze el, melyhez öbb é ,
nagyobb e jedelem kell, o aká egy be űcse e, i csak nagyobb össze üggés
ho dozza az i óniá , iszonyoma a elhasznál hagyományda abhoz” (K
E
-
RESZTURY
1990: 35). Ezeknek a e sso oknak a öbbsége csupán egy-ké szó
hangalakján égze ál oz a ásban agy egyes szóalakok elcse élésében é el
az e ede i szö egek o májá ól. Ennek kö e kez ében az in e ex uális u alások-
ban ég ehaj o módosí ások különböző asszociációka kel he nek az é elme-
zőben, ezál al á nyalják a jelen és ulajdoní ás .
Szin én jellemző, já ékos és ál oza os o mája a endégszö egek módosí á-
sának az a chi ex us egyes sza ainak olyan sza akkal aló kicse élése, amelyek
hangalakja hasonló az e ede i szó agy sza ak hangalakjához, azaz a pa onímia
jelensége is meg igyelhe ő öbb szö eghelyen.
Az eu ópai köl észe egyik leg égebbi oposzá a, az ősz e, az elmúlás jelképé-
e épül a G a i nesz című kö e ben sze eplő Őszológiai gyako la e sciklus,
amely 186 ö idebb-hosszabb, lazán összekapcsolódó, ema ikai okonságo el-
mu a ó szö ege a almaz. Ezek a e sek sajá osan lá a ják a magya kó házi i-
lágo , a be egségében kiszolgál a o , emény elenségébe olyko má bele ö ődö
dile áns egyén, Dump End e i onikus, g o eszk megnyila kozásai al, leí ásai al.
A e sciklus ol asásako szembe űnik, hogy mennyi e gazdag az in e ex uális
szö egjá éka: a köl ő a magya szépi odalom legnagyobb alakjainak mű ei e já -
szik á, például Pe ő i Sándo , Babi s Mihály, Kosz olányi Dezső, Kölcsey Fe-
enc, Ady End e, Weö es Sándo e sei e. A e sciklus ha odik da abjában Pe ő i
Sándo I an az ősz, i an uj a című köl eményének s ó aindí ó e sso ai a i-
gyelhe el az ol asó, azonban a endégszö eg a módosí ások mia á lényegül:
i an az ősz i an ujjé
s szép min mindig énekem
is en udja hogy mi égből
jö ök haza a bü éből
s húzgálom a zö gő a a ban
min kiskocsi az éle em
(Őszológiai gyako la ok e sciklus)
157
A be ogadó apasz alha ja, hogy aká egye len be ű meg ál oz a ásá al új a-
é elmeződik az á e szö eg. Ebben az össze üggésben a hangalakza ok in-
e ex uális hangalakza okkén de iniálha ók, mi el a megidéze e s ől aló
előze es isme e einkhez iszonyí a ekin he ők ezek a sza ak a hangalako
módosí ó eljá ások e edményeinek ( ö. D
OMONKOSI
2008: 22). Pa i Nagy a
Pe ő i-idéze e úgy újí ja meg, hogy immu ációs mű ele el elcse éli az uj a
szóalako az ujjé indula szó al, ille e a második so égén in e ex uális szin-
kópá hoz lé e az e ede i énnekem szóalakból az egyik n be ű elhagyásá al, ez-
ál al az e ede i szóalak jelen ésé ől el é ő é elmű, ugyanakko hangalakjá
ekin e pa onim szó jö lé e, az ének sza unk egyes szám első személyű bi -
okos személyjeles alakja: az énekem. Az in e ex uális hangalakza o lé ehozó
eljá ásnak köszönhe ően az újonnan e em e szö egössze üggés le ombolja a
megidéze mű hangula á és jelen ésé , egysze smind p o anizálja az , é ás,
de űs, (ön)i onikus á hallás e edményez e. Dump End e ímekbe szede , di-
le áns köl ői megszólalása (is en udja hogy mi égből / jö ök haza a bü éből)
gyönyö ű, allomásos köl ői megszólalásban eljesedik ki, hiszen a s húzgálom
a zö gő a a ban / min kiskocsi az éle em „má nem egy dile áns so a, hanem
a dile áns sze epébe bújó köl őé. Pa i Nagy ese ében ez a olyama os inga-
mozgás a köl ő szándékol an és a dile áns éle lensze űnek űnő lé el á ó
nyel e közö adja a dile áns- e sek e ejé ” (H
ORVÁTH
2006: 560). A szö eg
s ílusegységének a szé esése s ílus ö éskén ogha ó el. Az alludál szö eg á -
alakí ásá al a köl ő ennek a műnek az ese ében is lehe ő é eszi a szö egek kö-
zö i á já ás , a be ogadó az ol asás ak usá al elépí i a égi és az új szö eg
összhangjá , megalko a a e sé elme . Különböző beszédmódok ö öződnek,
el é ő s ílusha ású szö eg észle ek kapcsolódnak össze, ugyanakko a köl ői
nyel használa a s ílusimi áció kö e kez ében mégsem lesz za a os, me „az
így kialakí o nyel i é ben a s ílusin e e encia é ényesül, ahol az ellen é es
in onál ságú és a almú szö eg észek nem ol ják ki, hanem ele ősí ik egymás
ha ásá , és ahol — A any János sza ai al — » é a űz komoly « és iszon ”
(M
ÉSZÁROS
1990: 47).
Az Őszológiai gyako la ok e sciklus 162. e se Józse A ila Ké hexame e
című mű ének á í ása:
mé legyek én szoba isz a
ki e í enek úgyis
mé ne legyek szoba isz a
ki e í enek úgyis
(Őszológiai gyako la ok e sciklus)
A Pa i Nagy- éle meghökken ő szö eg ál oza p o ánsága szócse én alapszik.
Míg az alludál köl emény szö egössze üggésében az e kölcsi aní ás a isz es-
séges szóalak e em i meg, addig a módosí o idéze ben a szoba isz a szó sze e-
pel e ésé el, e ős hangula módosulással más éle szö egjelen és kons uálódik:
158
Dump End e a kó házi lé elől é elmezi új a az e ede i mű e . Á í ása é el-
mezhe ő az e ede i mű s íluspa ódiájakén , azaz a mo ális ké dés szándékol ka-
ikí ozásakén agy csupán a ki ejezés nagyságá a ö ek ő, de az el nem é ő di-
le áns megszólalásakén . A dile áns köl ői hagyománnyal aló kapcsola á ól
maga Pa i Nagy Lajos ekképpen élekedik: „Kine e e ni olcsó és é elme len
bu aság, e e hama ájö em, a a má lassabban, hogy mi is izga o benne min-
dig: a él e, a osszul ogalmazás, a on ás, a szándék nagysága és az e edmény
kissze űsége köz i e mékeny eszül ség, s hogy mindez mi csinál egy, úgy-
mond, műalko ásban, mi ö énik, ha beszédmódok, í ásmódok, ilágok, k ali á-
sok, ha, mi udom én, Pilinszky és Szi ya A ila Bendegúz ke e ednek. S ennek
má an poé ikai é je, […] és lehe belőle i odalom” (R
EMÉNYI
2004: 23). Az
izgalmas in e ex uális é ben össze onódó köl ői hangok alóban egymásnak e-
szülnek, és é dekes képze á sí ások a kész e ik a be ogadó .
A szö eg on ás kö e kez ében k i ikai, önk i ikai é elemmel elí ődik a Szóda-
lo aglás című kö e egyik pa a ázisa:
*Hass, alkoss, gya apí s: s a haza jóka de űl!
(Szódalo aglás)
Kölcsey Fe enc Husz című epig ammájának má a má szállóigé é ál zá ó so a
a hangalak-módosí ás mia jelenko i konno áció al öl ődik el. A on o idéze
a kö e ben egy olyan mű lábjegyze ekén sze epel, amely kó házi szín é e na i-
gál a a nyugdíjasok egzisz enciális-anyagi emény esz e ségé ől all (nyugdí-
jasoka új a szél az esz éká elő / ózsában áll a kapszligyá / olókocsiból szi-
á og a ox o / egy ejeslábos ez es kéne jó / za a mosoly a szí asá nap /
miko beomlik a múl hé / célalagú ja puhán*). Az e ede i ény e de űl, azaz
’ki i ul, hely ejön’ jelen ésű szósze keze helye a jóka de űl szin agma ikus
kapcsola az új szö egössze üggésben gúnyos, sza kasz ikus jelen éseke moz-
gósí , hiszen ilyen módon a haza é dekében aló cselek és hiába alóságá állí ja
az á í ás.
Humo os in e ex uális szö egjá ék a épül az alábbi köl emény:
szem okona
szem boldog ősze
nem agyok szen kinek
nem agyok szen kinek
mond a a pősze
(Őszológiai gyako la ok e sciklus)
Az ö so os mű Ady End e Sem u ódja, sem boldog őse… című köl eményének
szellemes nyel i á í ása. A mű Pa i Nagy Lajos ki é eles köl ői képességé ől,
pa odizáló hajlamá ól á ulkodik, amely ebben az ese ben a kiej és e i ányul. Az
egyenes beszédben í ódo mű kijelöli sajá é elmezésének ha á ai , a gondola -
jellel nem jelöl idézőmonda sze ű o ma ugyanis megadja, hogy a pösze embe
159
pe spek í ájából ol asandó a mű. T é ás s ílusha ása an az á hallásnak, hiszen
meglehe ősen komikusan ha a komoly gondola iságú, indi iduum-kul usz lá a-
ó, ugyanakko a pe szonalizmus i ányába elhaladó alko ásnak beszédhibás á -
köl ése, más le a s ílus kel e e hangula isága, a pa e ikus hangnem helye a
komikum dominál. É dekes ké dés lehe — amely Pa i Nagy e sei el kapcso-
la ban különösen lényeges —, hogy az a chi ex us nem isme ő ol asó mikén
kons uálja meg a jelen és . A jelen ésképzés egészen más éleképpen alakulha
ebben az ese ben, az é dekes szem boldog ősze köl ői kép é elmezése men én
aká az ö egség mo í uma is be onódha az é elem ulajdoní ásba.
2.1.3. Pa i Nagy Lajos e s ilága „ o gácsok a hasad szé , e sszilánkokban
ük öződik issza” (A
NGYALOSI
1991: 42), ami az jelen i — köl észe ének
egyik ő jellemzőjén, a agmen ál ságon kí ül —, hogy számos in e ex uális
u alás szö egbe épí e ségé az a c h i e x u s e l b o m l á s a jellemzi,
agyis a megidéze e ede i szö eg ö edékeinek m o n á z s s z e ű b e -
é p í é s e alósul meg a műbe. Az ol asó szö egé ésé ezek a nyomokban
ellelhe ő e s ö edékek is megha á ozzák, hiszen a p e ex us isme e ében mély-
é elműbb, de legalábbis más éle é elemképzés ö énik.
Nemze i énekünke , a Himnusznak a kezde é idézi meg a Szódalo aglás cí-
mű kö e ből e egyso os e s:
ad no am: is en áldd meg*
A la in ad no am ’előjegyzésbe eendő’ jelen ésű ki ejezés u án a ke őspon
í ásjele hí ja el a igyelme az is en áldd meg ki ejezés on osságá a. A köl-
csönzö szö egda ab hiányos, hiszen a megáld ige Himnuszbeli onza a, a ma-
gya hiányzik a műből. Az egyso os e shez öbbmonda os p ózai lábjegyze
a ozik (ez jelöli a so égén álló
*)
, amely ki e jesz i, ál alánosabb é ényű é
ágí ja az ige onza á , és az áldás alamennyi emegő szí ű embe e ona koz-
a a ké i: „Tehénkéi sze euszí ja, há hol lakik a őgymeleg, a zsi adék, ha így
aszí ja az is, ki nem szakí ja meg, csak csöpp szí é odaszo í ja? Ki nem eng
i , csupán emeg.” A pa odisz ikus hang é elű lábjegyze meg osz ja a enn-
köl ség ől a be ogadó előze es isme e ei , hiszen az is en áldd meg ki ejezés e ő-
eljes asszociáció al előhí ja az e ede i szö eg émájá , hangula á , a lábjegyze
azonban mind émájában, hangula ában, s ílusában jelen ősen el é az alludál
szö egé ől, így mindenképpen igyelem elkel ően ha a be ogadó a.
Pa i Nagy Lajos Be o dulám a kam ába címe iselő e sébe mon ázssze ű-
en ágyazódnak be Pe ő i Sándo mű ének jellegze es szókapcsola ai, sza ai:
Be o dulám a kam ába, ad a- e e se é ó ,
Nem lelém a bes e jószág a pipámnak szu kálló ,
Te em e e sö é sége, olyan agy, min a szu ok,
Lepa én ok egye óla, s a’ pipámnak beszu ok.
(Be o dulám a kam ába, észle , G a i nesz)
166
ma éko mu a . A poliszinde on min a szö eg s uk ú ájá alakí ó elem unkciós-
sá álik a műben, me az ana o ás ismé lés a agmonda ok közö i kapcsola o
egy ész explici é eszi, így i ányí ja az ol asó é elemképzésé , más ész a bib-
likus s ílus jellegze es szö eg o máló sajá osságának, az és kö őszó al be eze-
e gondola i musnak az e okálásá al bibliai mo í umokkal á nyalja az é e-
lemképzés . A segí sége ké ő lí ai én panaszá ada akén is é elmezhe ő a mű,
mi el a köl ői én si almainak elso olásako o dul Je emiás p ó é ához (a hi
eményéé ?), akinek igehi de ésé e a meg é és e aló hí ás jellemző. Ez az el-
képzelés ámoga ja meg a e s címe, melynek hangzása alapján a be ogadó az
S. O. S. nemze közi észjelzés e is asszociálha .
A Szódalo aglás című kö e an u ca ím an min amonda kezde ű e sének
sze keze e Kosz olányi Dezső Boldog, szomo ú dalá idézi:
an u ca ím an min amonda
akí ás mámo mímelő
almabo ág epe aaj ó
ü egcse ép műmézda ázs
an alkonybíbo napszakácsnő
molná szi ák*cinkejég
an sócipő ü egnyalóka
epedasí ás ag apasz
an nyom a óló kö nyöszö gés
(Szódalo aglás, észle )
A Pa i Nagy- éle műben a e ssze keze e leginkább megha á ozó ényező —
hasonlóan Kosz olányi e séhez — a an lé ige, amely „az ún. egysze ű ismé lés
ő endező el ekén unkcióssá álik, hiszen pá huzam elemekén egységbe og-
ja a elso olás ogalmilag agy hangula ilag szé a ó össze e ői is, ille e igei
állí mánykén magához onzza az összes öbbi s ílusjellemző . Így az alakza á -
sulásokból s íluss uk ú a szö ődik, szolgál a a jelen éssze keze e ” (S
ZIKSZAI
-
NÉ
N
AGY
2011: 226). Bá az ana o ikus ismé lés, a elso olás, a pa alelizmus
alakza ai ál al megha á ozo e ss uk ú a ekin e ében Pa i Nagy mű e — min
a o maimi áció példája — dialogizál Kosz olányi e sé el, a köl eményekben
meg alósuló s íluskohézió, ille e a köz e í e jelen és ekin e ében ele ébb
különböznek egymás ól.
5. Az elemze e sek, szö eg észle ek á ilágí anak a a, hogy Pa i Nagy
Lajos sajá os, össze é esz he e len hangula ú lí ájában az in e ex uali ásnak
min s ílus e em ő eljá ásnak különösen nagy sze epe ulajdoní ha unk. S
ZABÓ
Z
OLTÁN
sze in az in e ex uali ás a posz mode n i odalom leg el űnőbb s ílus-
jegye, jellegze es eljá ás: ko ábban kele keze mű ekből aló á é el. „Külön-
ben az á é el o ma e em ő e ő, a posz mode n el ogás sze in a mű e ede isége
— együk hozzá, pa adox módon — éppen abban áll, hogy á é elek ügg énye.

167
De ez nemcsak az e ede iség, hanem a mű jelen ésének is egyik i ka” (1998:
52). Pa i Nagy mű einek egyedisége sajá os szö eg o máló eljá ásainak és ki-
é eles nyel kezelési képességének az e edménye. A endégszö egek gondos,
b a ú os szö egbeépí e sége izgalmas in e ex uális e ek lé ejö é mo i álja a
e seken belül, nyel i szink oni ás kialakí a a magya kanonikus i odalom
megidéze mű ei el.
I odalom
A
NGYALOSI
G
ERGELY
1991. Pa i Nagy Lajos: Szódalo aglás. K i ika 3: 42.
B
AZSÁNYI
S
ÁNDOR
1996. G amman ika. (Pa i Nagy Lajos: Es i k é a). Al öld 9: 75–79.
B
ÓKAY
A
NTAL
1997. I odalom udomány a mode n és a posz mode n ko ban. Budapes ,
Osi is.
D
OMONKOSI
Á
GNES
2008. Az alakza ok szö eg- és s ílus e em ő sze epe Pa i Nagy La-
jos köl észe ében. In: S
ZATHMÁRI
I
STVÁN
sze k., Az alakza ok ilága 20. Budapes ,
Tin a.
H
ORVÁTH
C
SABA
2006. A dile an izmus dicsé e e. Pa i Nagy Lajos egy köl ői sze epé-
ől. In: H
ORVÁTH
K
ORNÉLIA
–S
ZITÁR
K
ATALIN
sze k., Ve s — Ri mus — Szubjek um.
Műé elmezések a XX. századi magya lí a kö éből. Budapes , Kijá a . 552–565.
K
ÁLMÁN
C.
G
YÖRGY
2004. Pa i Nagy Lajos. G a i nesz. K i ika 2: 33–34.
K
ÁROLYI
C
SABA
1998. Valóságszagú képza a ok. Éle és I odalom, augusz us 28: 8–9.
K
ERESZTURY
T
IBOR
1990. F agmen ek mé nöke. PNL: Szódalo aglás. Magya Napló
május 3: 11.
M
ÉSZÁROS
S
ÁNDOR
1990. F agmin ák — belül ől. Pa i Nagy Lajos köl észe é ől. Al öld
5: 45–50.
M
IHANCSIK
Z
SÓFIA
1995. Zsebkendőnyi sű í mények. Beszélge és Pa i Nagy Lajossal.
K i ika 2: 40–42.
N
ÉMETH
Z
OLTÁN
2006. Pa i Nagy Lajos. Pozsony, Kallig am.
R
EMÉNYI
J
ÓZSEF
T
AMÁS
2004. Ka ama án. Beszélge és Pa i Nagy Lajossal 2. K i ika 2:
28–32.
S
ZABÓ
Z
OLTÁN
1998. A posz mode n i odalom őbb s ilá is sajá osságai. Magya Nyel -
ő 122: 46–57.
S
ZIKSZAINÉ
N
AGY
I
RMA
2007. Magya s ilisz ika. Budapes , Osi is.
S
ZIKSZAINÉ
N
AGY
I
RMA
2011. A nyel használa unkcionális a ianciája és a s ílusko-
hézió. In: S
ZIKSZAINÉ
N
AGY
I
RMA
sze k., A s íluskohézió eszközei a mode n és posz -
mode n szö egekben. A Deb eceni Egye em Magya Nyel udományi In éze ének
Kiad ányai 89. Deb ecen, Deb eceni Egye emi Kiadó. 223–238.