„MAGYAR NYELVJÁRÁSOK”
A DEBRECENI EGYETEM XLI, 93–100 DEBRECEN
MAGYAR NYELVTUDOMÁNYI TANSZÉKÉNEK 2003.
ÉVKÖNYVE
Vizsgálódás a nyel használa és a nyel i endsze ha á án
A nyel észe i ku a ás u óbbi néhány é izedében, amiko is elő é be ke ül a
szö eg ogalmának, izsgála i ke e ének isz ázása, on ossá ál annak megha-
á ozása is, hogy a szö eg miben különbözik a ól a nyel i egység ől, amelye a
nyel udomány ezidáig a isz án nyel észe i ke e ben leí ha ó legkomplexebb
nyel i egységnek gondol : ne eze esen a monda ól.
Köz udo , hogy a nyel i alakula ok i kán so olha ók ki é elek nélkül é é-
nyes jelenségcsopo okba, gyak an jól de iniálha ó ulajdonságokkal bí ó á me-
ne i sá ok ha á ozha ók meg. A ha á sá ogalma a öbb szö egmonda ból álló
szö eg és a monda iszonyla ában ké éleképpen is é elmezhe ő:
1. Egy ész jelölhe i az a ha á onala , amely a gene álha óság k i é iuma
alapján elkülöní he ő s uk ú ák közö húzódik: azaz — kicsi leegysze űsí e
— az egysze ű monda és a ona kozói alá endelő össze e monda , alamin a
mellé endelő össze e monda közö . Ha a ha á sá o nem egysze űen álasz ó-
onalkén , hanem á mene i jelenségeke magában oglaló halmazkén é elmez-
zük, akko alószínűleg ide so olha ók a sajá os jelen és a almú alá endelő özs-
sze e monda ok és a mellé endelő össze e monda ok.
2. Más ész jelölhe olyan halmaz , amelybe a szö egmonda nál komplexebb
egységek a oznak, melyekhez — elük azonos komplexi ású — endsze egysé-
gek endelhe ők.
A öbb szö egmonda ból álló szö egek és a monda ok elemzéseinek e edmé-
nyei egya án a a kész e nek, hogy meg izsgáljuk, ajon lé ezik-e (azaz ulaj-
donságainak megha á ozásá al megadha ó-e) köz es o ma a öbb szö egmon-
da ból álló szö eg és a monda szin je közö .
Egy ilyen alakula kö ülha á olása ehá egyedül úgy képzelhe ő el, ha a „szö-
egség” és a „monda ság” megha á ozó jegyeinek isme e ében olyan ulajdon-
sághalmaz udunk de iniálni, amely lehe ő é eszi az ado alakula szö eg ől és
monda ól aló elha á olásá is.
A leí ó szö eg anok endsze eze á á adják azoknak a szö egjelenségek-
nek, amelyeke a szö eg udomány ma a szö eg ex uali ásá biz osí ó jegyekkén
a számon. Az egyik leg issebb össze oglaló szö eg an a, SZIKSZAINÉ NAGY
IRMA „Leí ó magya szö eg an”-á a hagya koz a — a eljesség igénye nélkül —
az alábbi jelenségek so olha ók a ex uali ás meg e em ő eszközök közé:
93
a) g amma ikai (konnexi ás e em ő) eszközök: egyes szó ajok, így a né -
elők, né mások, so számne ek, ha á ozószók használa a; idő-, mód-, okjelek
használa a; igei és bi okos személy agok; az egyenes idézés;
b) szeman ikai (kohézió e em ő) globális eszközök: cím, izo ópia, é elmon-
da , ókuszmonda , indí ó és zá ó monda , kulcssza ak, idő-, helymegjelölő sza-
ak (ko ono opológia), szeman ikai p og esszió;
c) szeman ikai (kohézió e em ő) lineá is eszközök: azonosság, ko e e en-
ciali ás (ismé lés, azonosí ás, szinonimák, é elmezés, kö ülí ás, homonimák),
mezőössze üggés ( elosz ás, in e szekció, inklúzió, poliszémia, an onímia), asz-
szociációs mező ( elso olás, hasonlósági alapú asszociáció, me a o án alapuló
asszociáció), szeman ikai hiány (szö egsze keze i egység hiánya, ü es monda ,
ömö í és, sej e és, elhallga ás, aszinde on), mellé endelő kö őszók;
d) p agma ikai (kohe enciá e em ő) eszközök: nyel i síkhoz kö ődők: közös
nyel űség, kon ex us, nyel i-p agma ikai kö őelemek (ak uális agolás, deixis,
p agma ikai jellegű kö őszók, módosí ószók), p agma ikai elő el e és, p agma-
ikai implikáció, p agma ikai kö e kez e és, a szö egalko ó nézőpon ja; a szö-
egé elmezéshez szükséges egyéb (alap e ően) nem nyel i ényezők: közös elő-
isme e ek, közös előzmény, a szi uáció, a szö ege kísé ő non e bális eszközök
( ö. SZIKSZAINÉ 1999: 137–241). A szö egössze üggés meg e em ésében ész e-
ő egyéb eszközöke a kompozicionális konnexi ás, a s íluskohézió, az akusz i-
kus kohézió, a izuális kohézió és az in e ex uális kohézió kö ébe so olják
(i. m. 58–9).
Az i elso ol eszközök mindegyike alóban ész ehe a szö egössze üg-
gés meg e em ésében, de működésük nem ko lá ozódik a öbb szö egmonda ból
álló szö eg szin jé e. Közülük öbbnek a szö egmonda on belül is — azaz a szö-
eg szin je ala i szin en is — össze üggés , iszony e em ő sze epe an. Egyes
ku a ók, köz ük KIEFER FERENC is, ezek megí élésében odáig elju nak, hogy a
„szö egekben meg igyelhe ő onológiai, mo ológiai, szin ak ikai és szeman i-
kai szabálysze űségek a szö eg monda ainak szabálysze űségei, ehá a monda -
g amma ikához a oznak” (1979: 217). Nem bizonyí ha ó például, hogy a szö-
egben izsgál né mási u alásoknak, alamin a ha á ozo né előknek a szö eg
a e mésze es közegük. A né másí ásnak ugyanolyan sajá ságai annak ugyanis
a mellé endelő össze e monda on belül, min a szö egben. Az egymással a al-
mi-logikai kapcsola ban lé ő ényállások monda egész, de agmonda o májá-
ban is ki ejezhe ők, így a a almi-logikai (é elmi-szeman ikai) kapcsola ok sem
kizá ólag a szö eg monda ai közö jelen keznek, hanem — ugyanolyan, de leg-
alább is hasonló szabályok sze in — a mellé endelő össze e monda ok ag-
monda ai közö is.
KIEFER — egyik ko ábbi anulmányában, a szö egnyel észe és a monda -
g amma ika elha á olásának szándéká al — alaposan kö üljá ja azoka a jelen-
ségeke , amelyek ől úgy gondolja, hogy nem ekin he ők szö egössze üggés
94
igazoló jelenségeknek, me ak uális használa uk ól üggően a monda g amma-
ika ke e ébe is so olha ók.1 KIEFER kö e kez e ései közül együk szemügy e a
leglényegesebbeke : „igaz ugyan, hogy a ha á ozo né elő ál al ki ejeze ha á-
ozo ság oka a monda -kon ex usnak is ulajdoní ha ó, ez azonban nem szükség-
sze ű. A kon ex us sze epé á ehe ik mellé- agy alá endelő sze keze ek. Kö-
e kezésképpen a ha á ozo né elő unkciója nem lehe elégséges é a szö eg-
elméle szükségessége melle . … egy szö eg monda ainak összekapcsolása
(»konnexi ása«), melynél a ha á ozo né elő ké ség elenül on os sze epe já -
szik, azé nem ki ál képpen szö egelméle i p obléma, me ugyanazok a jelensé-
gek meg igyelhe ők össze e monda ok ese ében is.” (1976: 202). Az ana o ikus
né mások használa ának izsgála a a ha á ozo né előkéhez hasonló e edmény-
e eze : „a né mások használa ának megmagya ázásához nem kell szükségkép-
pen a ké déses monda oka szö egkö nyeze ben izsgálnunk. A né máshaszná-
la el é elei meg ogalmazha ók szö eg nélkül is.” (i. m. 203). Mind a ha á ozo
né elők, mind a né mások használa ának alapja az ál aluk jelöl dolgoknak, sze-
mélyeknek az isme e e, de „a nyel i s uk ú án semmi sem ál oz a az a kö ül-
mény, hogy isme e einke nyel i agy nyel en kí üli in o mációknak kö-
szönhe jük-e.” (i. h.). A szö eg an szin én sa kala os ké désének számí ó éma–-
éma agolódás izsgála a is a a az e edmény e eze , hogy ez sem bizonyí ék a
szö egelméle szükségessége melle , mi el — bá ény, hogy a szö egalko ás
on os eszköze — nem kizá ólagosan szö egjelenség. Ennek oka az, hogy a é-
ma– éma elbon ás elsőso ban nem a szö egkö nyeze be olyásolja, hanem az a
p agma ikai kö ülmény, hogy a hallga ó és a beszélő számá a mely in o máció
isme , ille e melyik nem.
Azok közö a jelenségek közö , amelyeke a leí ó szö eg an a szö egség
k i é iumakén a számon, KIEFER égül egye len olya sem alál, amely meg-
győző bizonyí éka lenne egy nyel i jel szö egségének, és ezál al a szö eg elkü-
löní ő jegyekén szolgálha na a monda al szemben. A mellé endelő össze e
monda , alamin a öbb szö egmonda ból álló szö eg szeman ikai ulajdonsá-
gai elemez e alál á néhány olyan sajá osság a, amely a öbb szö egmonda ból
álló szö eg és a monda szin jének (ideé e az össze e monda minden ípusá ,
így a ké déses helyze űeke is) elkülöní éséhez hozzájá ulha . E edményeiből le-
szű he ő, hogy a öbb szö egmonda ból álló szö eg és a monda elha á olása
(ezál al egymáshoz aló iszonyuk de iniálása is) elsőso ban a mellé endelések
izsgála á kí ánja. A mellé endelő iszonyok a almi-logikai, é elmi-szeman-
ikai kapcsola ok, amiből a a kö e kez e he ünk, hogy sze keze i o mák minde-
nekelő szeman ikai alapon különí he ők el. Szin ak ikai alapon csupán annyi-
1 KIEFER és az ál ala idéze ku a ók megállapí ásaiban a szö eg és a monda elha á olásá é in ő
ké dések á gyalásako a „szö eg” — a legál alánosabb meg alósulási o májá é e alapul — a
öbb szö egmonda ból álló alakula o jelöli, a „monda ” pedig monda egész jelöl, amely a p ob-
lémakö ben elsőso ban a mellé endelő össze e monda o jelen i.
95
ban, amennyiben megha á ozo szeman ikai ulajdonságok szin ak ikai o má-
ka de e minálha nak.
Figyelem e mél ó és meg on olandó KIEFERnek az a kö e kez e ése, hogy a
ha á alán nem is a öbb szö egmonda ból álló szö eg és a mellé endelő össze-
e monda közö húzódik, hanem a monda — amely i ehá egysze ű és alá-
endelő össze e monda o jelen — és a mellé endelő össze e monda közö .
Az allja, hogy „ha el ogadjuk az a el é elezés , hogy a mellé endelés szö eg-
elméle i p obléma, akko … a Szö egnek a Monda ól aló elha á olása nem
okozna p oblémá , hiszen mindaz, ami megkülönböz e i a mellé endelő sze ke-
ze eke a mellé endelő ope á o nem a almazó monda ok ól, egyben szö eg-
elméle i k i é iumkén is elhasználha ó. A szö egnek lenne akko egy kö ö ebb
ípusa (mellé endelő sze keze ek) és egy lazább ípusa. U óbbi a ona kozó
p oblémáink így is megolda lanok ma adnak.” (1976: 220–1).
Ahogy má e e ko ábban u al am, úgy élhe ő ehá , hogy a öbb szö eg-
monda ból álló szö eg és a monda közö i ha á sá megha á ozásának a kulcsa
a mellé endelő össze e monda ok izsgála ában ke esendő. A monda — első-
so ban a monda észki ej ő és a ona kozói alá endelő össze e monda — é el-
mi össze üggésében a g amma ikai-szin ak ikai, a szö egében a gondola i, a al-
mi-logikai kö őelemek já sszák a ősze epe . Ez a szin ak ikai, ille e a szeman-
ikai eszközök használa ának e mésze esen nem kizá ólagosságá , csupán domi-
nanciájá jelen i. Ez a megállapí ás öbb isz ázandó ké dés e el a ké pólus
— az egye len egysze ű monda nyi és a öbb egysze ű és/ agy össze e monda-
okból álló szö eg — közö elhelyezkedő nyel i egységek ekin e ében. Ebből a
szempon ból ehá a szö egnek az alábbi sze keze i o mái izsgálandók:
a) egye len egysze ű szö egmonda ból álló szö egek;
b) egye len össze e szö egmonda ból álló szö egek;
c) egynél öbb (egysze ű és/ agy össze e ) szö egmonda ból álló szö egek;
d) az egye len (egysze ű agy össze e ) szö egmonda ból álló szö egek és
az egynél öbb (egysze ű és/ agy össze e ) szö egmonda ból álló szö egek kö-
zö i á mene ek.
A öbb szö egmonda ból álló szö eg és a monda össze e ésé e gondol a
elő ebocsá ha juk: ha öbb szö egmonda ból álló szö egek gene álha óságá ól
nem is beszélhe ünk, az mindenképpen célsze ű meg izsgálni, hogy elképzelhe-
őek-e (ha igen, mi módon) endsze be a ozó szö egmonda - ömbök? Az aláb-
biakban e e a ké dés e ke esem a álasz .
A öbb szö egmonda ból álló szö eg és a monda elha á olásában, alamin
egy aj a ha á sze keze (a má emlí e ha á sá ) megha á ozásában és jellem-
zésében éleményem sze in ké ényezőnek kiemelkedően on os sze epe lehe .
A megha á ozásban:
— Egy ész annak, hogy ezeknek az alakula oknak a leí ásában milyen sze e-
pe ulajdoní unk a g amma ikának. Ennek alapja az a elisme és, hogy bá a
g amma ikának a leí ásbeli kizá ólagos sze epé ől nem beszélhe ünk, a monda
96
ke e e az (az egységek komplexi ásának so ában), ahol a g amma ikai iszonyí-
ás u oljá a jelenik meg kö elező é énnyel.
— Más ész annak, hogy a a almi-logikai (é elmi-szeman ikai) kapcsola-
oknak milyen ipológiája hozha ó lé e, amely a g amma ikai sze keze ek ipo-
lógiájá al összehangol a a szö egmonda - ömbök e jellemző s uk ú áka enged
ögzí eni.
A ha á sá jellemzésében, leí ásában így:
— az egyik ámpon a nyel g amma ikai szabály endsze e,
— a másik ámpon a a almi-logikai elációk endsze sze ű ipológiája.
Ebben a p oblémakö ben igyelem e mél ók BÉKÉSI IMRE ku a ásai, amelyek a
monda nál komplexebb, a almi-logikai alapon megha á ozo alakula oka
igyekeznek el á ni.2 A ké dés ehá az, hogy de iniálha ók-e endsze sze ű mon-
da ömbök, olyanok, amelyek ak uális kon ex us ól ügge lenül szeman ikailag,
szin ak ikailag leí ha ók. A szabálysze ű monda ömböke a szillogizmusok és a
ke ős szillogizmusok es esí ik meg.
A szillogizmus olyan logikai kö e kez e ési o ma, amely ké előzményből
(p emisszából) és egy zá ó é elből (konklúzióból) áll. A szillogizmus p o o í-
pusában a ké előzmény egy egyedi ény és az egyedi ény e ona kozó ál alános
udás, amely „ha …, akko …” s uk ú ában jelenik meg; a ké p emisszából pe-
dig egy egyedi konklúzió (például el é elezés, el á ás) kö e kezik. Szillo-
gizmus például a BÉKÉSI ál al bemu a o kons ukció ípus, amelynek egyik p e-
misszája az a ényállás, amelyből kiindulha unk, másik az a udás, amely e e a
ényállás a ona kozik, és ezek egy el á ásban meg ogalmazódó konklúzióhoz
eze nek.
BÉKÉSI a szillogizmus a endsze be so olja, míg az en himéma sze in e a
használa ka egó iája. Mi el a ké dés „Kép, szö eg, men ális kép” című anul-
2 BÉKÉSI ku a ásai i csupán néhány kiemelkedő í ásá al jellemzem. Jelen ős munkája, amely a
ké déses monda csopo okkal oglalkozik, „Szö egsze keze i alap izsgála ok” címmel jelen meg
(1982). „A gondolkodás g amma ikája” (1986), ahogyan a mű alcíme is mu a ja, „A szö eg elépí-
és a almi-logikai szabály endsze é”- el oglalkozik. „A ke ős szillogizmus” (1991) című anul-
mánya, alamin a „Jelen éssze keze ek in e p e ációs megközelí ése” (1993) című önálló munkája
az emlí e sze keze eke elsőso ban szeman ikai alapon közelí i meg. Leg issebb, „Osz a lan ilo-
lógia” (2001a) címe iselő anulmánygyűj eménye a émakö számos e üle én eligazí , bá né-
hány közpon i ké désben ő sem ud égé ényes, meggyőző megoldás adni. Ez a kö e ko ábbi a-
nulmányai is a almazza, amelyeke újabb ku a ásai ük ében á dolgozo , kiegészí e . „A ö id-
szö eg szö egsége” című anulmányában ámu a a a a igyelem e mél ó ény e, hogy a mode n
szö egku a ás ol aképpen a ö idszö egek sajá ságai a i ányul. Az ő sza ai al él e: „A magya
szö egsze keze i ku a ások á gyá — nem kimond a, de énylegesen — a mai napig a ö idszö e-
gek képezik; agyis ami a szö eg (s az egyes szö eg ípusok) szö egségé ől e há om é ized ku a-
ási e edményeképp meg ud unk, az lényegében a ö idszö eg szö egségé ől szól.” (BÉKÉSI 2001c:
129). Ki é elkén csupán az első szö egnyel észe i munká , DEME LÁSZLÓ „Monda sze keze i sajá -
ságok gyako isági izsgála a” (1971) című köny é emlí i. KANYÓ ZOLTÁN gene a í poé ikai izs-
gála oka égez, PETŐFI S. JÁNOS Ö kény egype ceseiből álasz ja ki ko puszai , TOLCSVAI NAGY
GÁBOR 12 szö egmonda os szö eg ko e e encia elációi izsgálja.
97
mányában (2001d: 163–77) PETŐFI elméle i ke e ébe helyezked e közelí i meg,
az előbbi elosz ás úgy módosul, hogy a szillogizmus a elá um a ona kozó é -
elem szabály- és kon enció endsze éhez so olja, az u óbbi pedig a elá um a
ona kozó ak uális é elem ka egó iája.3
BÉKÉSI a á gyal jelenségek en ebb idéze endsze ezéséhez hozzá űzi, hogy
„ez a leegysze űsí és a a a apasz ala a épül, amely sze in a szillogizmus a (il-
le őleg el i so endi ípusai a) a maga eljességében a használa csak i kán a
igény . Ha mégis …, akko ál ala egy ado kon ex usban az í ó egy so en imé-
má alkalmazha , azaz hiányos szillogizmusok é elei , konklúziójá képes az ol-
asó al elidéz e ni.” (2001d: 164).
Ez é e alapul, lehe ségesnek űnik, hogy a monda nál nagyobb, de a öbb
szö egmonda ból álló szö egnél kisebb komplexi ású egység megha á ozásához
a szillogizmusok elemzésén ke esz ül eze he az ú . Ha a szö egmonda és a
endsze monda iszonyából indulunk ki, akko az en himéma a szö egmonda -
al, a szillogizmus a endsze monda al állí ha ó pá huzamba. A endsze monda
magában ho dozza eljességé , minden po enciális s uk ú a a iánsa egy eljes
endsze monda a eze he ő issza, amelynek kiindulópon ja egy unk o + a -
gumen uma(i) alaps uk ú a.
A szillogizmus a endsze monda hoz hasonló eljes kompozíció, az ado
kon ex us dön i el, hogy milyen hiányos sze keze , en himéma o májában aló-
sul meg egy ado szö egben agy szö egkén . Ebben az ese ben e mésze esen
az ellipszisen kí ül más g amma ikai jelenségekkel is számolnunk kell, olyanok-
kal, amelyek egy monda szö egbe aló besze kesz ésében lineá is kohéziós esz-
közkén sze ephez ju nak (né másí ás, személy agokkal aló u alások, egyez-
e és s b.). A monda on elüli szin e izsgál a ezek a g amma ikai jelenségek
nem ke ülnek elszín e, hanem a monda belső ügyei ma adnak.
I kell issza é nem KIEFER azon éleményéhez, amely sze in a monda és a
szö eg közö i á mene alahol a mellé endelésben ke esendő. A szillogisz ikus
sze keze ű alakula ok ennek a k i é iumnak is elege esznek: agy a mellé en-
delő össze e monda , agy a mellé endelő oly a ásos szö egmonda ok kompo-
zíciója szolgál a szillogizmus ke e ekén . Mind a mellé endelő monda , mind a
öbb szö egmonda ból álló alakula besze kesz e össze e ője lehe egy ágabb
e bális kon ex usnak.
Amiko a szö eggel kapcsola ban esszük el az a ké dés , hogy elképzel-
he ő-e az, hogy a nyel i endsze egységeinek so ába egy — a szö egnek meg-
elelő — endsze egység is bele a ozzon, a nemleges álasz alapja ehá a gene-
álha óság ké dése. Ez az el e kö e e mindenekelő a a a ké dés e kell ehá
3 A elá um PETŐFI elméle i ke e ében — kicsi leegysze űsí e — az áb ázol alóság agy en-
nek egy da abja, a ehikulum az ez jelölő objek um izikai mani esz ációja. A be ogadó (in e p e-
á o ) a ehikulum ól és a elá um ól is men ális képe alko : a ehikulum-imágó és a elá-
um-imágó ( ö. PETŐFI 1996).
98
álasz ke esnünk, hogy lé eznek-e olyan g amma ikai — azaz szin ak ikai és
szeman ikai — szabályok, amelyek alapján a szillogisz ikus sze keze ű alaku-
la ok lé ehozha ók. A ké dés ilyen o mán aló el e ése a gene álás el ének
igencsak egysze ű el ogásá ük özi, mos azonban elsőso ban az a célunk, hogy
ha lehe séges, a szóban o gó nyel i alakula alap e ő endsze sze ű e mésze é
á juk el, amely őkén szeman ikai és szin ak ikai sajá ságokban nyil ánul meg.
Ké ség elen, hogy a kons ukció ípusok izsgála ában BÉKÉSI igyelem e mél-
ó szabálysze űségeke á el. Bá az ő ku a ásának célja nem annak bizonyí ása
ol , hogy a kons ukció ípusoka a nyel i endsze be illeszkedő egységekkén
ogadjuk el, e edményei mégis eléb esz ik a szö egnyel ész gyanak ásá .
Ennek ellené e sem a om azonban alószínűnek, hogy endsze sze ű kons -
ukció ípusok ól beszélhe nénk. Ennek ké oká lá om. Az egyik az, hogy a ge-
ne álás szin ak ikai alapon működik, a kons ukció ípusok pedig alap e ően é -
elmi-szeman ikai, a almi-logikai alapon sze eződnek. Ezek leí ásában a ké-
sőbb szeman ikai alapok a helyezkedő gene a í g amma ika sem nyúj ha meg-
oldás . A másik ok a logikában, pon osabban a logikai nyel észe ben ke esen-
dő.4 Az úgyne eze „szemio ikai há omszög” há om „csúcsában” a nyel i jel,
az é elem, alamin az áb ázol alóság áll. A nyel észe i szeman ika — így a
gene a í szeman ika is — a nyel i jel és az é elem iszonyá izsgálja. A logi-
kai szeman ika á gya — amely a mellé endelő, a almi-logikai iszony meg-
e em ésében is sze epe já szik — a nyel i jel és az áb ázol alóságda ab kö-
zö i kapcsola . Ilyen o mán a gene a í g amma ikának nincs logikai é elem-
ben e szeman ikája. Ez pedig alapjában kizá ja az , hogy a almi-logikai i-
szonyok iszonyai ál al megha á ozo kons ukció ípusoka gene álni lehessen.5
Ennek logikus kö e kezménye az, hogy mi el a monda nál komplexebb ala-
kula ok szin ak ikai sze keze e nagyban ügg a almi-logikai és szi ua í kö ül-
mények ől, ezek a s uk ú ák nem ekin he ők a nyel i endsze egységeinek.
DOBI EDIT
I odalom
BÉKÉSI IMRE (1982): Szö egsze keze i alap izsgála ok. Bp.
BÉKÉSI IMRE (1986): A gondolkodás g amma ikája. Szö eg- és monda sze keze i
elemzések. Bp.
4 A különböző logikai i ányza ok ha ása a nyel észe ek e égó a isme e es. A logikák modell
szolgál a nak ahhoz, hogy milyen elépí ésű g amma ika lehe képes a nyel i jelenségeke leí ni.
Leegysze űsí e a logika elépí ése min a é ékű egy g amma ikai modell számá a.
5 A nyel használa és a nyel i endsze össze üggéseinek észle esebb bemu a ása alálha ó
DOBI 2002-ben.
99
BÉKÉSI IMRE (1991): A ke ős szillogizmus. In: Szemio ikai szö eg an 2. Sze k. PETŐFI
S. JÁNOS–BÉKÉSI IMRE. Szeged. 38–54.
BÉKÉSI IMRE (1993): Jelen éssze keze ek in e p e ációs megközelí ése. Szeged.
BÉKÉSI IMRE (2001a): Osz a lan ilológia. Szeged.
BÉKÉSI IMRE (2001b): A ömbösödés. In: BÉKÉSI IMRE: Osz a lan ilológia. Szeged.
111–28.
BÉKÉSI IMRE (2001c): A ö idszö eg szö egsége. In: BÉKÉSI IMRE: Osz a lan ilológia.
Szeged. 129–43.
BÉKÉSI IMRE (2001d): Kép, szö eg, men ális kép. In: BÉKÉSI IMRE: Osz a lan ilológia.
Szeged. 163–77.
DEME LÁSZLÓ (1971): Monda sze keze i sajá ságok gyako isági izsgála a. Bp.
DOBI EDIT (2002): Szö egmonda -leí ó modell szemio ikai ex ológiai ke e ben. O i-
cina Tex ologica 8. Deb ecen.
KIEFER FERENC (1976): A szö egelméle g amma ikai indokol ságá ól. ÁNyT. 11:
197–222.
KIEFER FERENC (1979): Szö egelméle — szö egg amma ika — szö egnyel észe .
Ny . 103: 216–25.
PETŐFI S. JÁNOS (1996): Az explici ség biz osí ásának el é elei és lehe őségei e mé-
sze es nyel i szö egek in e p e ációjában. Linguis ica, Se ies C, Rela iones, 8.
Bp.
SZIKSZAINÉ NAGY IRMA (1999): Leí ó magya szö eg an. Bp.
100
