Vizsgálódás a nyelvhasználat és a nyelvi rendszer határán

„MAGYAR NYELVJÁRÁSOK” A DEBRECENI EGYETEM XLI, 93–100 DEBRECEN MAGYAR NYELVTUDOMÁNYI TANSZÉKÉNEK 2003. ÉVKÖNYVE Vizsgálódás a nyel használa és a nyel i endsze ha á án A nyel észe i ku a ás u óbbi néhány é izedében, amiko is elő é be ke ül a szö eg ogalmának, izsgála i ke e ének isz ázása, on ossá ál annak megha- á ozása is, hogy a szö eg miben különbözik a ól a nyel i egység ől, amelye a nyel udomány ezidáig a isz án nyel észe i ke e ben leí ha ó legkomplexebb nyel i egységnek gondol : ne eze esen a monda ól. Köz udo , hogy a nyel i alakula ok i kán so olha ók ki é elek nélkül é é- nyes jelenségcsopo okba, gyak an jól de iniálha ó ulajdonságokkal bí ó á me- ne i sá ok ha á ozha ók meg. A ha á sá ogalma a öbb szö egmonda ból álló szö eg és a monda iszonyla ában ké éleképpen is é elmezhe ő: 1. Egy ész jelölhe i az a ha á onala , amely a gene álha óság k i é iuma alapján elkülöní he ő s uk ú ák közö húzódik: azaz — kicsi leegysze űsí e — az egysze ű monda és a ona kozói alá endelő össze e monda , alamin a mellé endelő össze e monda közö . Ha a ha á sá o nem egysze űen álasz ó- onalkén , hanem á mene i jelenségeke magában oglaló halmazkén é elmez- zük, akko alószínűleg ide so olha ók a sajá os jelen és a almú alá endelő özs- sze e monda ok és a mellé endelő össze e monda ok. 2. Más ész jelölhe olyan halmaz , amelybe a szö egmonda nál komplexebb egységek a oznak, melyekhez — elük azonos komplexi ású — endsze egysé- gek endelhe ők. A öbb szö egmonda ból álló szö egek és a monda ok elemzéseinek e edmé- nyei egya án a a kész e nek, hogy meg izsgáljuk, ajon lé ezik-e (azaz ulaj- donságainak megha á ozásá al megadha ó-e) köz es o ma a öbb szö egmon- da ból álló szö eg és a monda szin je közö . Egy ilyen alakula kö ülha á olása ehá egyedül úgy képzelhe ő el, ha a „szö- egség” és a „monda ság” megha á ozó jegyeinek isme e ében olyan ulajdon- sághalmaz udunk de iniálni, amely lehe ő é eszi az ado alakula szö eg ől és monda ól aló elha á olásá is. A leí ó szö eg anok endsze eze á á adják azoknak a szö egjelenségek- nek, amelyeke a szö eg udomány ma a szö eg ex uali ásá biz osí ó jegyekkén a számon. Az egyik leg issebb össze oglaló szö eg an a, SZIKSZAINÉ NAGY IRMA „Leí ó magya szö eg an”-á a hagya koz a — a eljesség igénye nélkül — az alábbi jelenségek so olha ók a ex uali ás meg e em ő eszközök közé: 93 a) g amma ikai (konnexi ás e em ő) eszközök: egyes szó ajok, így a né - elők, né mások, so számne ek, ha á ozószók használa a; idő-, mód-, okjelek használa a; igei és bi okos személy agok; az egyenes idézés; b) szeman ikai (kohézió e em ő) globális eszközök: cím, izo ópia, é elmon- da , ókuszmonda , indí ó és zá ó monda , kulcssza ak, idő-, helymegjelölő sza- ak (ko ono opológia), szeman ikai p og esszió; c) szeman ikai (kohézió e em ő) lineá is eszközök: azonosság, ko e e en- ciali ás (ismé lés, azonosí ás, szinonimák, é elmezés, kö ülí ás, homonimák), mezőössze üggés ( elosz ás, in e szekció, inklúzió, poliszémia, an onímia), asz- szociációs mező ( elso olás, hasonlósági alapú asszociáció, me a o án alapuló asszociáció), szeman ikai hiány (szö egsze keze i egység hiánya, ü es monda , ömö í és, sej e és, elhallga ás, aszinde on), mellé endelő kö őszók; d) p agma ikai (kohe enciá e em ő) eszközök: nyel i síkhoz kö ődők: közös nyel űség, kon ex us, nyel i-p agma ikai kö őelemek (ak uális agolás, deixis, p agma ikai jellegű kö őszók, módosí ószók), p agma ikai elő el e és, p agma- ikai implikáció, p agma ikai kö e kez e és, a szö egalko ó nézőpon ja; a szö- egé elmezéshez szükséges egyéb (alap e ően) nem nyel i ényezők: közös elő- isme e ek, közös előzmény, a szi uáció, a szö ege kísé ő non e bális eszközök ( ö. SZIKSZAINÉ 1999: 137–241). A szö egössze üggés meg e em ésében ész e- ő egyéb eszközöke a kompozicionális konnexi ás, a s íluskohézió, az akusz i- kus kohézió, a izuális kohézió és az in e ex uális kohézió kö ébe so olják (i. m. 58–9). Az i elso ol eszközök mindegyike alóban ész ehe a szö egössze üg- gés meg e em ésében, de működésük nem ko lá ozódik a öbb szö egmonda ból álló szö eg szin jé e. Közülük öbbnek a szö egmonda on belül is — azaz a szö- eg szin je ala i szin en is — össze üggés , iszony e em ő sze epe an. Egyes ku a ók, köz ük KIEFER FERENC is, ezek megí élésében odáig elju nak, hogy a „szö egekben meg igyelhe ő onológiai, mo ológiai, szin ak ikai és szeman i- kai szabálysze űségek a szö eg monda ainak szabálysze űségei, ehá a monda - g amma ikához a oznak” (1979: 217). Nem bizonyí ha ó például, hogy a szö- egben izsgál né mási u alásoknak, alamin a ha á ozo né előknek a szö eg a e mésze es közegük. A né másí ásnak ugyanolyan sajá ságai annak ugyanis a mellé endelő össze e monda on belül, min a szö egben. Az egymással a al- mi-logikai kapcsola ban lé ő ényállások monda egész, de agmonda o májá- ban is ki ejezhe ők, így a a almi-logikai (é elmi-szeman ikai) kapcsola ok sem kizá ólag a szö eg monda ai közö jelen keznek, hanem — ugyanolyan, de leg- alább is hasonló szabályok sze in — a mellé endelő össze e monda ok ag- monda ai közö is. KIEFER — egyik ko ábbi anulmányában, a szö egnyel észe és a monda - g amma ika elha á olásának szándéká al — alaposan kö üljá ja azoka a jelen- ségeke , amelyek ől úgy gondolja, hogy nem ekin he ők szö egössze üggés 94 igazoló jelenségeknek, me ak uális használa uk ól üggően a monda g amma- ika ke e ébe is so olha ók.1 KIEFER kö e kez e ései közül együk szemügy e a leglényegesebbeke : „igaz ugyan, hogy a ha á ozo né elő ál al ki ejeze ha á- ozo ság oka a monda -kon ex usnak is ulajdoní ha ó, ez azonban nem szükség- sze ű. A kon ex us sze epé á ehe ik mellé- agy alá endelő sze keze ek. Kö- e kezésképpen a ha á ozo né elő unkciója nem lehe elégséges é a szö eg- elméle szükségessége melle . … egy szö eg monda ainak összekapcsolása (»konnexi ása«), melynél a ha á ozo né elő ké ség elenül on os sze epe já - szik, azé nem ki ál képpen szö egelméle i p obléma, me ugyanazok a jelensé- gek meg igyelhe ők össze e monda ok ese ében is.” (1976: 202). Az ana o ikus né mások használa ának izsgála a a ha á ozo né előkéhez hasonló e edmény- e eze : „a né mások használa ának megmagya ázásához nem kell szükségkép- pen a ké déses monda oka szö egkö nyeze ben izsgálnunk. A né máshaszná- la el é elei meg ogalmazha ók szö eg nélkül is.” (i. m. 203). Mind a ha á ozo né elők, mind a né mások használa ának alapja az ál aluk jelöl dolgoknak, sze- mélyeknek az isme e e, de „a nyel i s uk ú án semmi sem ál oz a az a kö ül- mény, hogy isme e einke nyel i agy nyel en kí üli in o mációknak kö- szönhe jük-e.” (i. h.). A szö eg an szin én sa kala os ké désének számí ó éma–- éma agolódás izsgála a is a a az e edmény e eze , hogy ez sem bizonyí ék a szö egelméle szükségessége melle , mi el — bá ény, hogy a szö egalko ás on os eszköze — nem kizá ólagosan szö egjelenség. Ennek oka az, hogy a é- ma– éma elbon ás elsőso ban nem a szö egkö nyeze be olyásolja, hanem az a p agma ikai kö ülmény, hogy a hallga ó és a beszélő számá a mely in o máció isme , ille e melyik nem. Azok közö a jelenségek közö , amelyeke a leí ó szö eg an a szö egség k i é iumakén a számon, KIEFER égül egye len olya sem alál, amely meg- győző bizonyí éka lenne egy nyel i jel szö egségének, és ezál al a szö eg elkü- löní ő jegyekén szolgálha na a monda al szemben. A mellé endelő össze e monda , alamin a öbb szö egmonda ból álló szö eg szeman ikai ulajdonsá- gai elemez e alál á néhány olyan sajá osság a, amely a öbb szö egmonda ból álló szö eg és a monda szin jének (ideé e az össze e monda minden ípusá , így a ké déses helyze űeke is) elkülöní éséhez hozzájá ulha . E edményeiből le- szű he ő, hogy a öbb szö egmonda ból álló szö eg és a monda elha á olása (ezál al egymáshoz aló iszonyuk de iniálása is) elsőso ban a mellé endelések izsgála á kí ánja. A mellé endelő iszonyok a almi-logikai, é elmi-szeman- ikai kapcsola ok, amiből a a kö e kez e he ünk, hogy sze keze i o mák minde- nekelő szeman ikai alapon különí he ők el. Szin ak ikai alapon csupán annyi- 1 KIEFER és az ál ala idéze ku a ók megállapí ásaiban a szö eg és a monda elha á olásá é in ő ké dések á gyalásako a „szö eg” — a legál alánosabb meg alósulási o májá é e alapul — a öbb szö egmonda ból álló alakula o jelöli, a „monda ” pedig monda egész jelöl, amely a p ob- lémakö ben elsőso ban a mellé endelő össze e monda o jelen i. 95 ban, amennyiben megha á ozo szeman ikai ulajdonságok szin ak ikai o má- ka de e minálha nak. Figyelem e mél ó és meg on olandó KIEFERnek az a kö e kez e ése, hogy a ha á alán nem is a öbb szö egmonda ból álló szö eg és a mellé endelő össze- e monda közö húzódik, hanem a monda — amely i ehá egysze ű és alá- endelő össze e monda o jelen — és a mellé endelő össze e monda közö . Az allja, hogy „ha el ogadjuk az a el é elezés , hogy a mellé endelés szö eg- elméle i p obléma, akko … a Szö egnek a Monda ól aló elha á olása nem okozna p oblémá , hiszen mindaz, ami megkülönböz e i a mellé endelő sze ke- ze eke a mellé endelő ope á o nem a almazó monda ok ól, egyben szö eg- elméle i k i é iumkén is elhasználha ó. A szö egnek lenne akko egy kö ö ebb ípusa (mellé endelő sze keze ek) és egy lazább ípusa. U óbbi a ona kozó p oblémáink így is megolda lanok ma adnak.” (1976: 220–1). Ahogy má e e ko ábban u al am, úgy élhe ő ehá , hogy a öbb szö eg- monda ból álló szö eg és a monda közö i ha á sá megha á ozásának a kulcsa a mellé endelő össze e monda ok izsgála ában ke esendő. A monda — első- so ban a monda észki ej ő és a ona kozói alá endelő össze e monda — é el- mi össze üggésében a g amma ikai-szin ak ikai, a szö egében a gondola i, a al- mi-logikai kö őelemek já sszák a ősze epe . Ez a szin ak ikai, ille e a szeman- ikai eszközök használa ának e mésze esen nem kizá ólagosságá , csupán domi- nanciájá jelen i. Ez a megállapí ás öbb isz ázandó ké dés e el a ké pólus — az egye len egysze ű monda nyi és a öbb egysze ű és/ agy össze e monda- okból álló szö eg — közö elhelyezkedő nyel i egységek ekin e ében. Ebből a szempon ból ehá a szö egnek az alábbi sze keze i o mái izsgálandók: a) egye len egysze ű szö egmonda ból álló szö egek; b) egye len össze e szö egmonda ból álló szö egek; c) egynél öbb (egysze ű és/ agy össze e ) szö egmonda ból álló szö egek; d) az egye len (egysze ű agy össze e ) szö egmonda ból álló szö egek és az egynél öbb (egysze ű és/ agy össze e ) szö egmonda ból álló szö egek kö- zö i á mene ek. A öbb szö egmonda ból álló szö eg és a monda össze e ésé e gondol a elő ebocsá ha juk: ha öbb szö egmonda ból álló szö egek gene álha óságá ól nem is beszélhe ünk, az mindenképpen célsze ű meg izsgálni, hogy elképzelhe- őek-e (ha igen, mi módon) endsze be a ozó szö egmonda - ömbök? Az aláb- biakban e e a ké dés e ke esem a álasz . A öbb szö egmonda ból álló szö eg és a monda elha á olásában, alamin egy aj a ha á sze keze (a má emlí e ha á sá ) megha á ozásában és jellem- zésében éleményem sze in ké ényezőnek kiemelkedően on os sze epe lehe . A megha á ozásban: — Egy ész annak, hogy ezeknek az alakula oknak a leí ásában milyen sze e- pe ulajdoní unk a g amma ikának. Ennek alapja az a elisme és, hogy bá a g amma ikának a leí ásbeli kizá ólagos sze epé ől nem beszélhe ünk, a monda 96 ke e e az (az egységek komplexi ásának so ában), ahol a g amma ikai iszonyí- ás u oljá a jelenik meg kö elező é énnyel. — Más ész annak, hogy a a almi-logikai (é elmi-szeman ikai) kapcsola- oknak milyen ipológiája hozha ó lé e, amely a g amma ikai sze keze ek ipo- lógiájá al összehangol a a szö egmonda - ömbök e jellemző s uk ú áka enged ögzí eni. A ha á sá jellemzésében, leí ásában így: — az egyik ámpon a nyel g amma ikai szabály endsze e, — a másik ámpon a a almi-logikai elációk endsze sze ű ipológiája. Ebben a p oblémakö ben igyelem e mél ók BÉKÉSI IMRE ku a ásai, amelyek a monda nál komplexebb, a almi-logikai alapon megha á ozo alakula oka igyekeznek el á ni.2 A ké dés ehá az, hogy de iniálha ók-e endsze sze ű mon- da ömbök, olyanok, amelyek ak uális kon ex us ól ügge lenül szeman ikailag, szin ak ikailag leí ha ók. A szabálysze ű monda ömböke a szillogizmusok és a ke ős szillogizmusok es esí ik meg. A szillogizmus olyan logikai kö e kez e ési o ma, amely ké előzményből (p emisszából) és egy zá ó é elből (konklúzióból) áll. A szillogizmus p o o í- pusában a ké előzmény egy egyedi ény és az egyedi ény e ona kozó ál alános udás, amely „ha …, akko …” s uk ú ában jelenik meg; a ké p emisszából pe- dig egy egyedi konklúzió (például el é elezés, el á ás) kö e kezik. Szillo- gizmus például a BÉKÉSI ál al bemu a o kons ukció ípus, amelynek egyik p e- misszája az a ényállás, amelyből kiindulha unk, másik az a udás, amely e e a ényállás a ona kozik, és ezek egy el á ásban meg ogalmazódó konklúzióhoz eze nek. BÉKÉSI a szillogizmus a endsze be so olja, míg az en himéma sze in e a használa ka egó iája. Mi el a ké dés „Kép, szö eg, men ális kép” című anul- 2 BÉKÉSI ku a ásai i csupán néhány kiemelkedő í ásá al jellemzem. Jelen ős munkája, amely a ké déses monda csopo okkal oglalkozik, „Szö egsze keze i alap izsgála ok” címmel jelen meg (1982). „A gondolkodás g amma ikája” (1986), ahogyan a mű alcíme is mu a ja, „A szö eg elépí- és a almi-logikai szabály endsze é”- el oglalkozik. „A ke ős szillogizmus” (1991) című anul- mánya, alamin a „Jelen éssze keze ek in e p e ációs megközelí ése” (1993) című önálló munkája az emlí e sze keze eke elsőso ban szeman ikai alapon közelí i meg. Leg issebb, „Osz a lan ilo- lógia” (2001a) címe iselő anulmánygyűj eménye a émakö számos e üle én eligazí , bá né- hány közpon i ké désben ő sem ud égé ényes, meggyőző megoldás adni. Ez a kö e ko ábbi a- nulmányai is a almazza, amelyeke újabb ku a ásai ük ében á dolgozo , kiegészí e . „A ö id- szö eg szö egsége” című anulmányában ámu a a a a igyelem e mél ó ény e, hogy a mode n szö egku a ás ol aképpen a ö idszö egek sajá ságai a i ányul. Az ő sza ai al él e: „A magya szö egsze keze i ku a ások á gyá — nem kimond a, de énylegesen — a mai napig a ö idszö e- gek képezik; agyis ami a szö eg (s az egyes szö eg ípusok) szö egségé ől e há om é ized ku a- ási e edményeképp meg ud unk, az lényegében a ö idszö eg szö egségé ől szól.” (BÉKÉSI 2001c: 129). Ki é elkén csupán az első szö egnyel észe i munká , DEME LÁSZLÓ „Monda sze keze i sajá - ságok gyako isági izsgála a” (1971) című köny é emlí i. KANYÓ ZOLTÁN gene a í poé ikai izs- gála oka égez, PETŐFI S. JÁNOS Ö kény egype ceseiből álasz ja ki ko puszai , TOLCSVAI NAGY GÁBOR 12 szö egmonda os szö eg ko e e encia elációi izsgálja. 97 mányában (2001d: 163–77) PETŐFI elméle i ke e ébe helyezked e közelí i meg, az előbbi elosz ás úgy módosul, hogy a szillogizmus a elá um a ona kozó é - elem szabály- és kon enció endsze éhez so olja, az u óbbi pedig a elá um a ona kozó ak uális é elem ka egó iája.3 BÉKÉSI a á gyal jelenségek en ebb idéze endsze ezéséhez hozzá űzi, hogy „ez a leegysze űsí és a a a apasz ala a épül, amely sze in a szillogizmus a (il- le őleg el i so endi ípusai a) a maga eljességében a használa csak i kán a igény . Ha mégis …, akko ál ala egy ado kon ex usban az í ó egy so en imé- má alkalmazha , azaz hiányos szillogizmusok é elei , konklúziójá képes az ol- asó al elidéz e ni.” (2001d: 164). Ez é e alapul, lehe ségesnek űnik, hogy a monda nál nagyobb, de a öbb szö egmonda ból álló szö egnél kisebb komplexi ású egység megha á ozásához a szillogizmusok elemzésén ke esz ül eze he az ú . Ha a szö egmonda és a endsze monda iszonyából indulunk ki, akko az en himéma a szö egmonda - al, a szillogizmus a endsze monda al állí ha ó pá huzamba. A endsze monda magában ho dozza eljességé , minden po enciális s uk ú a a iánsa egy eljes endsze monda a eze he ő issza, amelynek kiindulópon ja egy unk o + a - gumen uma(i) alaps uk ú a. A szillogizmus a endsze monda hoz hasonló eljes kompozíció, az ado kon ex us dön i el, hogy milyen hiányos sze keze , en himéma o májában aló- sul meg egy ado szö egben agy szö egkén . Ebben az ese ben e mésze esen az ellipszisen kí ül más g amma ikai jelenségekkel is számolnunk kell, olyanok- kal, amelyek egy monda szö egbe aló besze kesz ésében lineá is kohéziós esz- közkén sze ephez ju nak (né másí ás, személy agokkal aló u alások, egyez- e és s b.). A monda on elüli szin e izsgál a ezek a g amma ikai jelenségek nem ke ülnek elszín e, hanem a monda belső ügyei ma adnak. I kell issza é nem KIEFER azon éleményéhez, amely sze in a monda és a szö eg közö i á mene alahol a mellé endelésben ke esendő. A szillogisz ikus sze keze ű alakula ok ennek a k i é iumnak is elege esznek: agy a mellé en- delő össze e monda , agy a mellé endelő oly a ásos szö egmonda ok kompo- zíciója szolgál a szillogizmus ke e ekén . Mind a mellé endelő monda , mind a öbb szö egmonda ból álló alakula besze kesz e össze e ője lehe egy ágabb e bális kon ex usnak. Amiko a szö eggel kapcsola ban esszük el az a ké dés , hogy elképzel- he ő-e az, hogy a nyel i endsze egységeinek so ába egy — a szö egnek meg- elelő — endsze egység is bele a ozzon, a nemleges álasz alapja ehá a gene- álha óság ké dése. Ez az el e kö e e mindenekelő a a a ké dés e kell ehá 3 A elá um PETŐFI elméle i ke e ében — kicsi leegysze űsí e — az áb ázol alóság agy en- nek egy da abja, a ehikulum az ez jelölő objek um izikai mani esz ációja. A be ogadó (in e p e- á o ) a ehikulum ól és a elá um ól is men ális képe alko : a ehikulum-imágó és a elá- um-imágó ( ö. PETŐFI 1996). 98 álasz ke esnünk, hogy lé eznek-e olyan g amma ikai — azaz szin ak ikai és szeman ikai — szabályok, amelyek alapján a szillogisz ikus sze keze ű alaku- la ok lé ehozha ók. A ké dés ilyen o mán aló el e ése a gene álás el ének igencsak egysze ű el ogásá ük özi, mos azonban elsőso ban az a célunk, hogy ha lehe séges, a szóban o gó nyel i alakula alap e ő endsze sze ű e mésze é á juk el, amely őkén szeman ikai és szin ak ikai sajá ságokban nyil ánul meg. Ké ség elen, hogy a kons ukció ípusok izsgála ában BÉKÉSI igyelem e mél- ó szabálysze űségeke á el. Bá az ő ku a ásának célja nem annak bizonyí ása ol , hogy a kons ukció ípusoka a nyel i endsze be illeszkedő egységekkén ogadjuk el, e edményei mégis eléb esz ik a szö egnyel ész gyanak ásá . Ennek ellené e sem a om azonban alószínűnek, hogy endsze sze ű kons - ukció ípusok ól beszélhe nénk. Ennek ké oká lá om. Az egyik az, hogy a ge- ne álás szin ak ikai alapon működik, a kons ukció ípusok pedig alap e ően é - elmi-szeman ikai, a almi-logikai alapon sze eződnek. Ezek leí ásában a ké- sőbb szeman ikai alapok a helyezkedő gene a í g amma ika sem nyúj ha meg- oldás . A másik ok a logikában, pon osabban a logikai nyel észe ben ke esen- dő.4 Az úgyne eze „szemio ikai há omszög” há om „csúcsában” a nyel i jel, az é elem, alamin az áb ázol alóság áll. A nyel észe i szeman ika — így a gene a í szeman ika is — a nyel i jel és az é elem iszonyá izsgálja. A logi- kai szeman ika á gya — amely a mellé endelő, a almi-logikai iszony meg- e em ésében is sze epe já szik — a nyel i jel és az áb ázol alóságda ab kö- zö i kapcsola . Ilyen o mán a gene a í g amma ikának nincs logikai é elem- ben e szeman ikája. Ez pedig alapjában kizá ja az , hogy a almi-logikai i- szonyok iszonyai ál al megha á ozo kons ukció ípusoka gene álni lehessen.5 Ennek logikus kö e kezménye az, hogy mi el a monda nál komplexebb ala- kula ok szin ak ikai sze keze e nagyban ügg a almi-logikai és szi ua í kö ül- mények ől, ezek a s uk ú ák nem ekin he ők a nyel i endsze egységeinek. DOBI EDIT I odalom BÉKÉSI IMRE (1982): Szö egsze keze i alap izsgála ok. Bp. BÉKÉSI IMRE (1986): A gondolkodás g amma ikája. Szö eg- és monda sze keze i elemzések. Bp. 4 A különböző logikai i ányza ok ha ása a nyel észe ek e égó a isme e es. A logikák modell szolgál a nak ahhoz, hogy milyen elépí ésű g amma ika lehe képes a nyel i jelenségeke leí ni. Leegysze űsí e a logika elépí ése min a é ékű egy g amma ikai modell számá a. 5 A nyel használa és a nyel i endsze össze üggéseinek észle esebb bemu a ása alálha ó DOBI 2002-ben. 99 BÉKÉSI IMRE (1991): A ke ős szillogizmus. In: Szemio ikai szö eg an 2. Sze k. PETŐFI S. JÁNOS–BÉKÉSI IMRE. Szeged. 38–54. BÉKÉSI IMRE (1993): Jelen éssze keze ek in e p e ációs megközelí ése. Szeged. BÉKÉSI IMRE (2001a): Osz a lan ilológia. Szeged. BÉKÉSI IMRE (2001b): A ömbösödés. In: BÉKÉSI IMRE: Osz a lan ilológia. Szeged. 111–28. BÉKÉSI IMRE (2001c): A ö idszö eg szö egsége. In: BÉKÉSI IMRE: Osz a lan ilológia. Szeged. 129–43. BÉKÉSI IMRE (2001d): Kép, szö eg, men ális kép. In: BÉKÉSI IMRE: Osz a lan ilológia. Szeged. 163–77. DEME LÁSZLÓ (1971): Monda sze keze i sajá ságok gyako isági izsgála a. Bp. DOBI EDIT (2002): Szö egmonda -leí ó modell szemio ikai ex ológiai ke e ben. O i- cina Tex ologica 8. Deb ecen. KIEFER FERENC (1976): A szö egelméle g amma ikai indokol ságá ól. ÁNyT. 11: 197–222. KIEFER FERENC (1979): Szö egelméle — szö egg amma ika — szö egnyel észe . Ny . 103: 216–25. PETŐFI S. JÁNOS (1996): Az explici ség biz osí ásának el é elei és lehe őségei e mé- sze es nyel i szö egek in e p e ációjában. Linguis ica, Se ies C, Rela iones, 8. Bp. SZIKSZAINÉ NAGY IRMA (1999): Leí ó magya szö eg an. Bp. 100