This is an elec onic ep in o he o iginal a icle.
This ep in may di e om he o iginal in pagina ion and ypog aphic de ail.
Au ho (s):
Ti le:
Yea :
Ve sion:
Please ci e he o iginal e sion:
All ma e ial supplied ia JYX is p o ec ed by copy igh and o he in ellec ual p ope y igh s, and
duplica ion o sale o all o pa o any o he eposi o y collec ions is no pe mi ed, excep ha
ma e ial may be duplica ed by you o you esea ch use o educa ional pu poses in elec onic o
p in o m. You mus ob ain pe mission o any o he use. Elec onic o p in copies may no be
o e ed, whe he o sale o o he wise o anyone who is no an au ho ised use .
A inn nyel ko pusz e ezése, ko puszpoli ikája
Laihonen, Pe e i
Laihonen, P. (2010). A inn nyel ko pusz e ezése, ko puszpoli ikája. Magya
nyel já ások, 48(1), 169-190. h p://mny ud.a s.kl e.hu/mnyj/48/12laihonen.pd
2010
169
„MAGYAR YELVJÁRÁSOK”
KIADJA XLVIII, 169–190 DEBRECE
A DEBRECEI EGYETEM 2010.
MAGYAR YELVTUDOMÁYI TASZÉKE
A inn nyel ko pusz e ezése, ko puszpoli ikája*
1. Be eze ő
Nyel i e ezésen a nyel használa be olyásolásá a i ányuló uda os ö ek é-
seke é em. A nyel poli ika alami el ágabb ogalom, min a nyel e ezés.
Nyel poli ikán minden éle, a nyel el, nyel használa al kapcsola os gondolko-
dás , élekedés , ezek ől szóló disku zus és gyako la i cselek és é ek, amelyek
a nyel használa be olyásolásá a alkalmasak, a hé köznapi megoldások ól a ö -
ényhozás szin jéig. A nyel poli ika a nyel e ezéssel szemben nem mindig
uda os agy szándékos. A en i különbség é el ellené e a nyel i e ezés e mi-
nus a nyel poli iká al el ál a használom a dolgoza omban azé , hogy ámu-
assak: a leí jelenségek nem mindig uda os ö ek ések — bá öbbnyi e azok
—, ille e azé , hogy u aljak a külön éle i ák a, disku zusok a, amelyek a leí
eseményeke kísé ék. A nyel i e ezésnek, ille e a nyel poli ikának há om e-
üle é szokás megkülönböz e ni (pl. C
OOPER
1989): a s á us e ezés e, a ko -
pusz e ezés e és a nyel elsajá í ás- e ezés e i ányuló . Ebben az í ásomban
elméle i alapú szin ézis e ö ekszem a inn ko puszpoli iká ille ően. A ko pusz-
e ezés ö éne i o dulópon jai s á uspoli ikai o dulópon okkal üggnek össze.
Ahogy a inn nyel használa a újabb és újabb e üle ek e és unkciók a e jed ki,
úgy egy e öbben és egy e uda osabban kezdenek oglalkozni a inn nyel ko -
puszá al is (i a ko pusz a nyel eljes lel á á , agyis hangkészle é , szókincsé
s b. jelen i, nem egy konk é szö eggyűj emény ’szö egko pusz’ jelen ésben).
Jelen dolgoza om ko ábbi cikkem (L
AIHONEN
2009) oly a ása, s mi el az első-
so ban s á uspoli ikai ké désekkel oglalkozo , e helyü a s á uspoli iká a csak a
szükséges minimális mé ékben é ek ki.
A inn ko pusz e ezés ész e üle ei ől, egyes ko szakai ól jeles nyel észek
ollából magya ul is készül má öbb í ás (pl. K
ÁLMÁN
1948, N
YIRKOS
2005),
de á ogó képe , ille e nyel ani észle ekbe menő elemzés ezekből a ö id dol-
goza okból nem kapha unk. Ráadásul új, egészen iss szempon oka kínáló inn
o ások állnak endelkezés e (pl. M
ANTILA
2010). Az újabb inn és nemze közi
(pl. M
ILROY
2001, G
AL
2001) ku a ások min ájá a külön igyelme é demelnek a
* Az í ás a 2010. decembe 8-án a pozsonyi Comenius Egye emen a o előadás bő í e , á -
dolgozo ál oza a. Köszönöm Lans yák Is ánnak, hogy a éma on osságá a elhí a a igyel-
meme .
170
ko puszpoli iká al kapcsola os nyel ideológiák. A nyel ideológiák kul u ális el-
képzelések, elő el e ések, amelyek a nyel ől szólnak — a nyel e mésze é ől,
sze keze é ől és használa á ól —, ille e a á sadalom és a nyel kapcsola ai ól
(lásd L
AIHONEN
2011). Jelen í ásomban igyekszem bemu a ni a inn ko puszpo-
li iká al kapcsola os, különböző ko okban megjelenő ideológiáka és ezek gya-
ko la i e üle ei is.
A ko pusz e ezés e üle ei C
OOPER
(1989: 125) alapján a kö e kezők: 1. a
helyesí ás kialakí ása, 2. s anda dizáció, 3. mode nizáció és 4. kiigazí ás.
1. Az í ás endsze , a helyesí ás, az o og á ia kialakí ása gyak an a ko pusz-
e ezés első lépése. Ilyen é elemben a ko pusz e ezés elsőso ban az í o
nyel el oglalkozik, habá — mi el ál alában egy ado beszél nyel ál oza
ögzí ésé e ö ekszik, amely ezál al is p esz ízs ál oza á álik — isszaha a be-
szél nyel e is. Azonkí ül, ha a helyesí ás a beszél nyel ben nem alálha ó
o máka ögzí i — ahogyan ez a inn ese ében lá ni ogjuk —, az í o nyel -
ál oza ból á e jedhe nek hangok és o mák a beszél nyel e is.
2. A nyel i s anda dizáció a nyel i a iabili ás, a ál oza osság isszaszo í á-
sá , csökken ésé űzi ki célkén (M
ILROY
2001: 531), azaz ál alában a nyel já-
ások agy nyel ál oza ok közö i áloga ás jelen i. A ké dés öbbnyi e az,
hogy melyik e üle ől (nyel já ásból), ille e melyik nyel ál oza ból (pl. „nép-
nyel ” agy „é elmiségiek nyel e”) álogassák az í o nyel be emelendő nyel-
i o máka , agy ese leg a eljesen új, ki alál , ne án a beszél nyel ben i kán
használ nyel ani o máka ögzí sék-e. Az ilyen dön éseke gyak an a nyel -
anok, szó á ak ögzí ik, kodi ikálják (kodi ikál s anda d).
3. Amiko egy nyel s á uszában ö énik ál ozás, agyis újabb e üle eken
kezdik használni az ado nyel e , a nyel ko puszá is bő í eni, kiegészí eni, az-
az mode nizálni kell. Ilyenko jellegze esen, de nem kizá ólag a szókincsé gya-
apí ják újabb szeman ikai e üle eken. A szókincs bő í ésé agy belső kele ke-
zésű sza akkal (például jelen ésbő í éssel), agy kölcsönelemekkel lehe elé ni.
A uda os ki álasz ás gyak an nyel ideológiák, min például a pu izmus (a bel-
ső kele kezésű sza ak p e e álása) ezé lik.
4. A kiigazí ás olyan ko pusz e ezés, amely az előző pon okban alálha ó
megoldások elülbí álásá a i ányul, például helyesí ási e o m, meghonosodo
ki ejezések újakkal aló helye esí ése agy nyel ani sze keze ek új aé ékelése
ál al. A kiigazí ásoknak nem az a célja, hogy új í ás endsze jöjjön lé e, agy új
sza ak, nyel ani sze keze ek ke üljenek be a nyel be. Ső a a sem i ányul,
hogy a nyel új unkciókban áljon használa ossá; ehelye az a célja, hogy a
nyel e a má meglé ő unkcióban, de új o mában lehessen használni (C
OOPER
1989: 154).
A mai innek nyel ál oza okhoz aló iszonyá , a mai inn köznyel ál oza-
oka , ille e a mai inn ko puszpoli ika el ei és gyako la á ö énelmi olyama-
ok, előzmények isme e e nélkül lehe e len megé eni. Például a inn idegen
171
nyel kén anulók csupán a mai nyel állapo megisme ése u án az a é es kö-
e kez e és hajlamosak le onni, hogy azé különbözik a mai beszél inn nyel
nagymé ékben az í o nyel ől, me a beszél nyel el á olodo őle, noha i
inkább o dí o olyama nak lehe ünk anúi. Más szó al, a inn ko pusz e ezés
kb. 500 é es ö éne e bő en kínál anulságoka és iszonyí ási pon oka a mai
ké dések é elmezésé e.
2. A inn ko puszpoli ika kezde ei: Mikael Ag icola
A középko ból nem ma ad enn jelen ős í ásos inn nyel emlék. A inn nyel-
e nyom a o , ma is anulmányozha ó o mában a e o máció ko ában kezd ék
használni. Az első s á usbeli ál ozás a inn nyel számá a a nemze i nyel eken
ö énő hi e jesz és jelen e e. A inn biblia o dí ó Mikael Ag icola (1510?–
1557) e ékenysége a helyesí ás, a s anda dizáció, ille őleg a mode nizáció e ü-
le én egya án jelen ős ol .
LA
URI
H
AKULINEN
sze in a inn hang an alapel e a mege ől e és igénylő
hangok elke ülése (1968: 17). A közgondolkodás sze in a mai inn nyel ben
egy-egy be ű mindig ugyanaz a hango jelöli, agyis úgy í unk, ahogyan beszé-
lünk. Ez nagyjából ma is igaz (lásd M
ATICSÁK
–T
ARVAINEN
2010: 10), legalább-
is például az angollal összehasonlí a. A helyesí ás ille ően ez a helyze azon-
ban hosszú ö éne i olyama e edménye. A inn í o nyel meg e em ője, Ag-
icola nem is ö ekede e e, egy ész azé , me idegen nyel ű, indoeu ópai
min ák alapján alakí o a ki a helyesí ási gyako la á (H
ÄKKINEN
2007: 66). Így
Ag icola a inn e ede ű ki ejezések lejegyzéséhez la in, néme , s éd és gö ög
min á a a b, c, , q, w, x, z be űke is használ a, amelyek a mai helyesí ásban má
csak idegen sza akban o dulnak elő (H
ÄKKINEN
1994: 171). Ag icolánál a han-
gok jelölése még ingadozó ol , az e jelöl e például az [e] és az [ä] hango is, a k,
q és c be űk pedig egya án a [k] hango jelöl ék. Ag icola az í o alakoka is a-
iálja, például a maailma ’ ilág’ szó néha ö id a- al mailma alakban í ja, néha
pedig hosszú a- al: maailma (H
ÄKKINEN
2007: 67). H
ÄKKINEN
sze in ez is az
mu a ja, hogy akko iban a nyel i a iabili ás ugyanúgy hozzá a ozo az í o
nyel hez, min a beszél hez (a mai inn nyel ál oza okban is meg an a ké ál-
oza , a s anda dizáció mia a mailma azonban má s igma izál az í o nyel
no ma í ál oza ában). Ag icola helyesí ása abban különbözik a mai ól, hogy
nem ol kö e keze es, néhány hang jelölésénél ingadozo (különösen a hosszú
és a ö id hangok lejegyzése so án), és e mésze esen égebbi nyel állapo o
ük özö .
Az akko i ő á os, Tu ku Délnyuga -Finno szágban an, Ag icola Délkele -
Finno szágban, Viipu iban nő öl. Munkái ja a ész a délnyuga i nyel já ások
jegyei ho dozzák, ahogy maga Ag icola is megjegyzi az Új es amen um elősza-
ában (Ag icola [1543]: [A-II-018-[UT-e]), de alálha ók benne olyan elemek is,
amelyek egyál alán nem isme ek a délnyuga i nyel já ásokban. Néha ugyanaz
172
a ki ejezés ál akoz a különböző nyel já ási alakokban is használja (H
ÄKKI
-
NEN
2007: 62).
Ag icola í o inn szö egei elsőso ban o dí ások ol ak; H
ÄKKINEN
sze in
számá a minél pon osabb, szó sze in i o dí ás a ö ekede , agyis on osabb
ol az e ede i el aló megegyezés, min a célnyel i meghonosí ás (2007: 62).
Ideológiák nyel é e o dí a ez pedig az jelen i, hogy „a nyel i pu izmus ko a
jó al később kö e kezik be” (uo.). Ag icolánál a pon os, szó sze in i o dí ás a
aló ö ek és abban is megmu a kozik, hogy a o ásnyel min ájá a olyan nyel -
ani o máka is használ , amelyek isme e lenek ol ak a népnyel ben (bá alán
a ko ábbi egyházi nyel használa ban lehe e sze epük). Például idegen szó en-
de : Pa e nos e — Isä meidän (ma is!), sok igekö ős igé (J
USSILA
1988 alap-
ján 250-a ), ille e őné i igene ek passzí alakjai agy né előke (Se Wsi
Tes amen i, ’Az Új Tes amen um’), amelyek eljesen el űn ek a mai nyel ből.
A a is idéz példá H
ÄKKINEN
, hogy a la in accusa i usi ag (-m) á e ődö az
idegen szó inn (máig használa os) o májá a: mi hami (2007: 89).
Ag icola í ásaiban a inn szókincs közpon i elemei használ a: a száz leggya-
ko ibb mai szó közül csak há om nem sze epel nála (J
USSILA
1988: 223). Mi el
sok szó első elő o dulása Ag icolához kö he ő, ezé nem mindig lehe udni,
hogy melyik az, ami ő alko o , és melyik ol má széleskö űen használa os ez
megelőzően is. Mégis ilágos, hogy például a Biblia sok olyan szócsopo o is
a almaz, amelyek nem sze epelhe ek az akko i népnyel ben. Így Ag icolának
új sza aka kelle alko nia olyan jelenségek elne ezésé e, min például a déli-
gyümölcsök, Finno szágban nem isme álla ok agy ó es amen umi hangsze ek
(lásd H
ÄKKINEN
2010). Ag icolánál alálha ók mind belső kele kezésű elemek
(képzők, megle ő népnyel i sza ak használa a, pl. kan ele, jalopeu a „nemes +
őz” = ’o oszlán’), mind idegenből, különösen a s édből aló á é elek (pl. ö -
banna a ’á kozni’, a mai innben: ki o a), és annak olyan, o ásnyel ben ma-
ad ogalmak is, például ősi, a zsol á okhoz használ kísé őhangsze ek megne-
ezései: gi hi , mahela és alamo , amelyek jelen ésé a mai napig alig sike ül
isz ázni (H
ÄKKINEN
2010).
3. A „bibliai” inn (1810-ig)
Ag icola nem ud a le o dí ani az egész bibliá , a eljes inn nyel ű biblia
csak 1642-ben jelen meg. Ez a munka kb. 200 é ig megha á ozó ol a inn í o
nyel ona kozásában (az u olsó ál oza a Lizelius sze kesz ése 1776-ban). Az
1642-es o dí ógá da Ag icolához képes néhány ál oz a ás i éghez. A he-
lyesí ásban ö eked ek a a, hogy az egymáshoz közeli hangoka kö e keze e-
sebben különböz essék meg, például az i–j, u– , e–ä jelölése közel áll má a mai
inn nyel hez is (H
ÄKKINEN
1994: 177). 1776-ig a o iszon , hogy a hosszú
[i:] hango ij jelöl e ii helye , agy az idegen hangoka (b, d, g) a innes kiej és
kö e e bizonyos hangkapcsola okban kö e keze esen p, , k be űkkel jelöl ék.

173
L
AURI
H
AKULINEN
sze in a eljes o dí ásban alamelyes má megjelen a
pu izmus eszménye, agyis a o ásnyel ből e edő idegen á é eleke helye esí-
e ék, ugyanakko új ki ejezéseke nem alko ak (1967: 346, ö. H
ÄKKINEN
1994: 495–497). Az alábbi példák a 1642-es biblia és az Ag icola munkája kö-
zö i szókincskülönbségeke mu a ják (H
AKULINEN
1967: 347 alapján):
Ag icola 1642-es biblia a szó jelen ése magya ul
asku laukku áska
piili nuoli nyíl
än y e o adó
plan u esa cseme e
balsami oide kenőcs
umpu aski o i ombi a
Az el égze lexikai kiigazí ások leginkább a a engednek kö e kez e ni,
hogy a ké déses sza ak ól kide ül : nem ol ak használa osak az egész inn
nyel e üle en, ille e hogy a népnyel ben lé eze egy szélesebb kö ben el e -
jed ki ejezés is. Vagyis nem a ól lehe szó, hogy csupán az idegen e ede agy
idegen hangzás mia cse él ék ki őke , ami egyé elműen pu is a ideológiá a al-
lana. Végül é demes megjegyezni, hogy a mai köznyel ben is használa os a
balsami (palsami) szó, ille e a beszél nyel ben a plan u (lásd Kieli oimis on
sanaki ja 2.0.).
A népnyel ből hiányzó igekö ős igéke sem mindig e ék á Ag icolá ól a
biblia o dí ók. Az alábbi példák az igekö ők el űnésé mu a ják az 1642-es Bibliá-
ban (H
AKULINEN
1967: 347 alapján):
Ag icola 1642-es biblia a szó jelen ése magya ul
ylöslyödä ’ el + ü ’ a a a nyi
ylenan aa ’ el + ad’ hyljä ä elhagy
edeskäydä ’elő e + ju ’ menes yä boldogul
päällepanna ’ á + esz’ mää ä ä endelkezik, kö elez
ylöspi ää ’ öl + a ’ ukea ámasz
yli sekäymä i ’( ö ény)
ele + já ’
ää in ekijä gonosz e ő
Ahogy LA
URI
H
AKULINEN
megjegyzi, ezek az ag icolai szóalko ások, az ige-
kö ős igék nem ud ak meghonosodni a inn nyel ben. Sze in e „ez hozzájá ul
ahhoz, hogy a inn szókincs sze keze e egyéni, az összes egyéb eu ópai kul ú -
nyel ől el é ő jellege öl sön” (1967: 348). Például az a a a ige az 1642-es o -
dí ás ól kezd e nem esz különbsége a iók kinyi ása agy a láda elnyi ása kö-
zö (a magya igekö ős igék inn o dí ási lehe őségeihez lásd P
USZTAY
1993).
Ag icola ilyen alko ásai közül csupán néhány él a mai innben, például is iinna-
uli a ’ke esz e eszí eni’, myö ä- ja as oinkäymisissä ’jó és balso sban’. Ag i-
174
colán kí ül is ol ak (és lesznek), akik igyekez ek igekö ős igékkel gazdagí ani a
inn nyel e . A mai innben őleg a hi a ali és jogi nyel ben szüle nek igekö ős
igék: pl. aikaansaada ’elé ni’, julkipanna ’kihi de ni’, hy äksilukea ’jó áí ni’
(H
ÄKKINEN
1994: 415–417). H
ÄKKINEN
sze in Ag icola igekö ős igéi la in és
gö ög min á a szüle ek. A 19. század ól a hi a ali nyel be pedig s éd ükö o -
dí áskén ke ül ek igekö ős sze keze ek (1994: 488–490). Az új bibliában nem
sze epel ek a né elők sem, ahogy a címe is elá ulja: Biblia ( ö. Ag icola: Se Wsi
Tes amen i).
A s éd ko szakban (1809-ig) a inn nyel e í ásban jó o mán csak az egyház
használ a, a inn nyel í o ál oza ának min ájául mindig ez szolgál . A biblia-
o dí ók és sze kesz ők ö eked ek a a, hogy minél szélesebb kö ben isme ki-
ejezéseke , agyis nemcsak egy-egy nyel já ásban elő o dulóka használjanak.
Néhányan igyekez ek minél közelebb hozni a bibliá a népnyel hez, „ innesebb”
nyel an és szókincse használni. Viszon ol olyan sze kesz ő is (Flo inus), aki
isszahoz a Ag icola idegen min á a használ né elői és igekö ős igéi s b., mi-
el ez emelkede ebbnek, ke ésbé hé köznapinak é ezhe e (H
ÄKKINEN
1994:
497–498). Flo inus on osabbnak a o a o ábbá az e ede i szö eg ki ejezései-
hez aló agaszkodás és a szó sze in i o dí ás , min a célnyel i honosí ás (K
IU
-
RU
1993: 58). K
IURU
sze in a későbbi o dí ások is inkább Flo inus és Ag icola
ál oza ához kö ődnek, min sem a „népnyel i” 1642-es bibliához (1993: 66).
4. A inn nyel nemze i nyel é álása, a nyel újí ás (1810–1880)
1809-ben Finno szágo a napóleoni hábo úk kö e kez ében O oszo szághoz
csa ol ák, és Finno szág au onóm nagyhe cegség le . Ha almának megszilá dí á-
sa szempon jából az o osz bi odalom é deke az ol , hogy a innek el á olodja-
nak S édo szág ól. Ugyanebből a célból a kul ú a e üle én is ámoga ák a inn
nyel használa ának e jesz ésé és a innek ön uda a éb edésé , olyan helyze -
ben, amiko a eljes inn é elmiség, a á osok polgá sága, a hi a alnoki és ne-
mesi é eg s éd anyanyel ű. A inn nyel s á uszának meg ál oz a ásához ekko-
iban az eu ópai eszme ö éne i kon ex us is ked eze . A kis, ia al népek és
kul ú ák éle e ejé ől szóló eszméke néme ilozó usok, He de , Hegel és mások
e jesz e ék. A innek nemze i ilozó usa, J. V. Snellman (1806–1881) hangsú-
lyoz a az a ézis , hogy a gondolkodás nyel üggő. Sze in e Finno szág inn
nyel ű öbbségének az éle minősége alacsony ma ad, és gondolkodásának ha á-
ai is beszűkülnek, ha nincs inn nyel ű i odalom és emelkede inn á sadalmi,
kul u ális nyel használa (P
ULKKINEN
1999: 128). A 19. századi Eu ópában a
nyel i alapú nemze ogalom együ e jed el a nyel helyesség és a pu izmus
gondola á al is. Ahhoz, hogy egységes inn nép ől lehessen beszélni, előszö lé -
e kelle hozni az egységes, mindenki ál al isme inn nyel e . A ko pusz e e-
zési elada ok ado ak ol ak: az í o nyel e egységesí eni kelle , meg isz í ani
az idegen ha ások ól és mode nizálni az újabb e üle eken (iskola, i odalom, mé-
175
dia, adminisz áció, szakmák, udományok e üle én) ö énő használa céljából.
A nyel újí ás dön ései és e edményei nagy be olyással ol ak a inn nyel e, és a
mai napig ezek adják az í o s anda d alapjá .
A inn nyel és kul ú a „éb edésé ” szolgál a a népköl észe , a Kale ala ki-
adása (1835). A ko pusz e ezés számá a a Kale ala anyago kínál az e ede i,
népnyel i ki ejezések dokumen álásában. A Kale ala a „ omla lan”, „éle e ős”,
kele i nyel já ásoka kép isel e, amelyek ől különösen a szókincs ejlesz ésében
emél ek segí sége . A Kale ala a nemze i oman ika jegyében szüle e —
Lönn o o a néplélek ki ejezés e ju a ása és a inn nemze i múl ke esése ezé-
el e —, így a 19. századi nyel újí ók is a múl ban és a „ omla lan” népnyel ben
ke es ék a inn í o nyel alapjai .
4.1. S anda dizáció: a nyel já ások ha ca
Az egységes nyel összeko ácsolásához a ozo a no ma í nyel ál oza
ki álasz ása. A ko ábbi í o nyel alapja nagyjából a délnyuga i nyel já ás ol .
A enge pa i nyel já ásokban iszon jellegze esen sok kölcsönszó ol a s éd
és a néme nyel ből, amelyek nehezen ol ak é he ők a kele i o szág észben la-
kóknak. Sem a s anda dizáció szükségességé ől, sem az alapel ei ől nem alakul
ki egységes élemény. Vol olyan néze is, hogy az egységesí és egyál alán nem
szükséges, mindenki úgy í jon, ahogyan beszél (H
ÄKKINEN
1994: 499). A leg-
isme ebb „ana chis a” Go lund (1796–1875) ol , aki sokáig nega í hőskén
sze epel a inn í o nyel ö éne é ől szóló munkákban (lásd pl. H
AKULINEN
1967: 357–358).
A s anda dizáció szo galmazóknál há om alapideológiá szokás emlí eni (KSK.
184–185): 1. g amma ikai, 2. népnyel i és 3. a szókinccsel kapcsola osan: pu is-
a. G amma ikai ideológián az é endő, hogy a nyel nek an sajá , ál alánosan
idő len logikája, amelye csak a nyel észek udnak leí ni. Ez az ideológia a gya-
ko la ban a „ ökéle es” és a szabálysze ű o mák p e e álásában mu a kozo
meg, a ámoga ói közö ol például idősebb ko ában a Kale ala és a inn–s éd
nagyszó á sze kesz ője, Elias Lönn o . Lönn o szó á a a mai napig a inn lexi-
kog á ia alapkö e. A későbbi szó á ak ól az különböz e i meg, hogy Lönn o
nemcsak a használa ban le ő sza aka szó á az a, hanem új, sajá szóalko ásai is
(H
ÄKKINEN
1994: 419–420). Az úgyne eze g amma ikai kiindulású néze szél-
sőséges ál oza ához (ami például Augus Ahlq is kép isel ) a ozo az is,
hogy minél égebbi egy ado o ma, annál jobb, agyis a nyel az idők olya-
mán alap e ően nem ejlődik, hanem omlik (KSK. 184). A g amma ikai néze
i álisa a népnyel i eszme ol . A 19. század elején u alkodó néze sze in a nyel-
i no mának a népnyel en, a mindennapi nyel használa on kell alapulnia (uo.).
A népnyel i néze a kezde i sike ek ellené e alul ma ad a d kö üli csa ában
(KSK. 184): A d min a zöngés pá ja a ok ál akozásban nem lé eze a nyel -
já ások nagy öbbségében, mégis — a égebbi í o szö egek, ese leg indoeu ó-
pai nyel ek o og á iájának min ájá a — használ ák a d be ű . Ennek a nyel ö -
176
éne i magya áza a az, hogy ko ábban egy den ális spi áns hango [δ] d agy dh-
al jelöl ek a biblia o dí ók, iszon ez a hang a 19. században má csak igen
szűk nyel já ási e üle en o dul elő (H
ÄKKINEN
1994: 165–166). Előszö úgy
gondol ák, hogy az í o nyel ből is ki lehe hagyni a d be ű , ahogy ez égleg
meg ö én az x és a z be űkkel. Később mégis isszahoz ák a d- ahelye , hogy
a nyel já ásokban széles kö űen (ma is) meg alálha ó [ ]- , [l]- agy mással-
hangzó-kiesés jelöl ék olna, pl. meidän s. mei än, meilän, meiän ’miénk’ s b.
(H
ÄKKINEN
1994: 166). Hasonló megoldás szüle e a - s- ké désében is (ennek a
nyel ö éne i magya áza á a lásd H
ÄKKINEN
1994: 167–169). Ez a hangkapcso-
la csak a délkele i nyel já ásokban ol ál alános. A s anda dizáció ko ában (és
ma is) a nyel já ási alakok , h , ss alakban hangzo ak, például az ’e dő’ jelen é-
sű me sä s. me ä, meh ä, messä szóban. Mind a ké ké désben a szabálysze űség
ked éé egy i ka agy nem lé ező ál oza le az í o nyel i no ma észe.
Néhány egyéb megoldás is é demes emlí eni. Egy későbbi k i iká (P
AUNO
-
NEN
1993) ki ál ó dön és ol az idegen nyel ek min ájá a az embe i [+human]
— nem embe i [–human] ka egó ia be eze ése a né másoknál. A mai napig
nincs népnyel i agy beszél nyel i alapja megkülönböz e ni ha madik személy-
ben az embe (hän/he) más e e ensek ől (se/ne). A ko ábbi í o nyel i gyako -
la sem ük öz e ez (H
ÄKKINEN
1994: 372–373). Ezek jellegze esen olyan, a
mai napig ha ó mes e séges dön ések ol ak, amelyek mia az í o nyel el á o-
lodo a népnyel ől és a mai beszél nyel ől is. Ezek mögö é he ően a end-
sze sze űség e, szabálysze űség e aló ö ek és húzódo meg, agyis a g amma-
ikai ideológia. Az ideológia későbbi ő kép iselője, L
AURI
H
AKULINEN
így í a
g amma ikai i ányza 19. századi e edményei ől: „A nyel aní óink uda os mé -
legelés alapján olyan i ányba e el ék köznyel ünk hang endsze é , amelyben a
nyel é he ősége nagyobb, például a ká os homonimák csökken ésé el; mes e -
ségesen isszaállí o ak a hang ö éne i ejlődés ál al a nyel já ásokból el űn ag-,
jel- és képzőelemeke , és így kö e keze esebbek le ek a köznyel számá a on-
os ka egó iajelzők, ki álasz o ák a nyel já ásokból a célsze ű és hasznos mo -
oszin ak ikai sze keze eke ; soka dolgoz ak azé , hogy á ol a sák a köznyel -
ől a nyel já ások za a os logikájú monda ani sze keze ei …” (1957 [1938]: 83).
A nyel já ások ha ca égül úgy égződö , hogy az í o nyel nyel anilag
jó ész megma ad a égi délnyuga i nyel já ások min ája melle , a szókincs bő-
í ése iszon a kele i nyel já ásokon ke esz ül ö én . A nyuga i nyel já ások-
ból e ék például a öbbes számú személyes né másoka (me, e, he, ö. kele i
myö, yö, hyö). A öbbes bi okos jele e-s o mában (leipämme, ö. kele i lei-
pämmä ’kenye ünk’). A kele i nyel já ásokból a di ongusoka uo, ie, yö o má-
ban: nuo i ’ ia al’, yömies ’munkásembe ’, ö. nyuga i nua i, yämiäs e ék á ,
ille e megő iz ék az , hogy a égebbi kölcsönsza ak elején csak egy mással-
hangzó an: lasi ’pohá ’, enki ’szolga’, ö. nyuga i klasi, enki (L
EHIKOINEN
–
K
IURU
1998: 159–161).
183
K
ORHONEN
(2007) sze in nem kell szégyellni a innes kiej és , amely o-
ább a sem a almazza a b, d, g s b. zöngés hangoka . Így a ba baa i [pa paa i];
hygienia [hykienia]; googla a ’guglizni’ [kuukla a] kiej ések k i ikája sem indo-
kol . J
ARVA
(1997) izsgála a sze in a zöngés [d] hango má képesek kiej eni a
inn ia alok, a zöngés [b] is meghonosodóban an, de a zöngés [g] ej ése még
igen i ka és ese leges.
Ezek ellené e M
ANTILA
(2010: 200) sze in a helyesí ás egy e nemze közibb
i ányba ál ozik. A inn iskolázo é egek nem ogadják el a pi sa (helye e: piz-
za) agy sä i (h: cha i) alakoka , habá a hi a alos nyel mű elés mind a ké
o má ugyanolyan helyesnek alálja (K
ORHONEN
2007 innes alakoka ámoga ó
éleménye így aká „népiesnek” ekin he ő). M
ANTILA
(2010: 188) sze in a he-
lyesí ási ké désekben a pu is a álláspon ma má egyál alában nem megha á ozó.
Ez azzal ámasz ja alá, hogy például a 2002-es ajánlás sze in a jö őbeni eu ó-
pai u alkodók ne ei má nem innesí ik: Cha les ma ad majd, nem lesz belőle
Kaa le, Vic o ia-ból sem lesz Vik o ia, ha majd megko onázzák. A másik példá-
ja az, hogy a szuahéli inn í ásképének inkább a swahili- ja asolják a ko ábbi
innes suaheli helye . A kölcsönsza ak hang ani honosí ásá ál alában nem kell
e ől e ni, ha ez spon ánul nem kö e kezik be, de például e minológiai munká-
ban idegen hangalakú o mák alko ása o ább a sem ajánlo (M
ANTILA
2010:
200).
6.2. A mai s anda dizációs ké dések
A beszél nyel e ille ően az 1990-es é ek elejé ől ál alánosan el ogado á
álnak a nyel já ási és beszél nyel i elemek o málisabb helyze ekben is (mé-
dia, udomány, poli ika, gazdaság). A nyel já ások í ásbeli használa a is ene-
szánszá éli, külön éle szö egeke í nak nyel já ásban és nemcsak lokálpa ió a
össze üggésben. Például Rosa Liksom nyel já ásban í ódo no ellái és egé-
nyei, alamin Heli Laaksonen egionális beszél nyel en szüle e köl észe e na-
gyon népsze ű. Így a s anda d nyel ál oza használa a beszél nyel i kon ex us-
ban nagyon i ka, í ásban is má csak egy nyel ál oza a öbbi közö , a
unkciója jellegze esen a hi a alos és széles be ogadó közönség számá a ö énő
in o mációközlés (például ö ények, adóbe allás). A mai inn nyel észek kö-
zö eljes egye é és an abban a ekin e ben, hogy a nyel ál oza ok és a nyel -
használa sok élesége, a iabili ása a inn nyel nek az e ejé ük özi. N
UOLI
-
JÄRVI
(2009: 25) sze in a s anda d szüle ése, ejlődése nem égpon agy aká
csúcspon egy nyel agy nyel közösség éle ében, hanem inkább a s á us ekin-
e ében an on os sze epe. A inn í o nyel ö éne é szemlél e, sze in e in-
kább az í o és beszél nyel ál oza ok ö éne i egymás melle élésé ől és köl-
csönha ásá ól an szó. A jelenlegi helyze ben des anda dizációs olyama oknak
lehe ünk anúi, mi el az í o nyel i mű ajok nagymé ékű szapo odása mia
má nem a ha ó az egye len egységes nyel i no ma az í o nyel számá a. A
mai inn nyel e jellemző a egionális s anda dok mege ősödése, e jeszkedése

184
és egy bizonyos ela i izmus, a nyel ál oza ok gyako i egymáshoz aló iszo-
nyí ása és az í o s anda d ál oza ok sokasodása is (N
UOLIJÄRVI
2009: 26).
M
ANTILA
sze in a hi a alos nyel e ezés is számol azzal, hogy öbb s an-
da d nyel ál oza lé ezik. Mi el a nyel mű elés a gondola közlés melle má a
á sas iszonyok épí ésé és az é zelmek ki ejezésé is a nyel unkciói közé so-
olja, nem lehe ugyanolyan nyel i anácsoka adni egy jegyzőköny , eklám,
anköny agy egény sze zőjének. M
ANTILA
ugyanakko megjegyzi, hogy ez-
zel ellen é es el ogás az, hogy bizonyos helyesí ási el ek nem lehe nek helyze -
üggőek (például ö idí ések) agy bizonyos hang- és alak ani ké désekben a
endpá i hagyományok ól nem lehe egyhama el ekin eni, agyis néha a s an-
da d s abili ásá is ó ni kell (2010: 196).
A mai inn s anda do má nem a g amma ikai ideológia ezé li. M
ANTILA
elso ol néhány nem ég el ogado , ko ábban a inn nyel endsze ébe nem illő-
nek a o ki ejezés . Például az en isöidä ’ es au ál’ és uu isoida ’hí ad’ igéke
2004-ben el ogadha ónak alál a a Finn Nyel i Bizo ság, mi el meghonosodo -
nak és szükségesnek alál a ezeke , habá nem elelnek meg a szóképzési eszmé-
nyeknek (2010: 195–196). Hasonlóan el ogadha ónak alál ák a huomioida o -
má ’ igyelembe esz’ jelen ésben az 1990-es é ek égén (M
ANTILA
2010: 183).
I
KOLA
1992-ben még il akozo ezek ellen a o mák ellen (1992: 429), de ma
má nincs olyan nyel ész, aki agaszkodna a g amma ikai néze hez; a mai spon-
án szóképzés gyak an analógián agy szabad asszociáción alapul, spon án nyel-
i újí ás pedig nem szabad s igma izálni.
Egy kö e kező s anda dizációs el M
ANTILÁ
nál az, hogy az olyan nyel -
használa i szabályoka meg kell szün e ni, amelyek úl nagy e ő eszí és igényel-
nének, mi el ellen é esek a nagy öbbség nyel é zéké el. Vagyis a s anda d nem
a almazha ogós ké déseke , a s anda d ne legyen mű el ségi esz , hanem a
nagy öbbség nyel é zéké kell ük öznie. M
ANTILA
ez az el e a nyel i demok-
a ikussághoz kapcsolja, és az a példá hozza el, hogy ko ábban a i ulusoka
jelen ő sza ak és az azokhoz a ozó jelzők agozásához nagyon bonyolul sza-
bályok kapcsolód ak. Az új ajánlás kö e i a nyel használa o : ezeke nem kell
agozni (2010: 197). Ugyanakko M
ANTILA
a nyel közösség szempon jából az
is megemlí i, hogy a köznyel mindenkié, ami az jelen i, hogy nem szabad a
no má ál oz a ni, ha ennek nincs széleskö ű ámoga o sága. Vagyis nem elég,
hogy például az iskolázo é egek agy a ia al gene ációk nyel ében e jedjen
egy nyel i jelenség ahhoz, hogy ez a öbbieknek is ajánljuk (2010: 198). Így
például a minun ki ja (minun ki jani ’az én köny em’ helye ) agy he läh ee (he
läh e ä ’ők elmennek’ helye ) o máka o ább a sem lehe az í o s anda d é-
szének ekin eni, mi el az idősebb ko osz ályok ezeke nem ekin ik az í o
nyel be alónak (mi el a 19. századi s anda dizáció ezeke a o máka ki os ál a
az í o nyel ből).
185
A mai ko nak meg elelően az olyan ki ejezéseke kezdik kiűzni a s anda d-
ból, amelyeke bizonyos csopo ok sé őnek agy igaz alannak é eznek. Ez M
AN
-
TILA
az eu emizmus el ének ne ezi (2010: 199). Ide a ozik például az a 2000-
ben hozo dön és, hogy a neeke i ’nége ’ szó használa á ezen úl ke ülni kell.
Nagy igyelme kel e o ábbá az a 2007-es dön és is, hogy ezen úl nemsem-
leges oglalkozásne ek használa á a kellene ö ekedni. Így ajánla os például hi-
a alos szö egben a jogász innül ju is i-nak hí ni a ko ábbi lakimies (laki ’ ö -
ény + mies ’ é i’) helye , és a oimi aja szó használni a leh imies (leh i ’újság’)
helye az újságí ó a.
A nehéz szabályok megszün e ésén úl meg igyelhe ő a s anda d ál alános la-
zí ása is (M
ANTILA
2010: 197). A nyel i i oda legújabb, 2008-as szó á á (Kieli-
oimis on sanaki ja 2.0) szemlél e például el űnik, hogy egy e i kábban ( ö.
PS) alálha ó meg a pa emmin ’jobban’ minősí és (misze in lé ezik egy jobbnak
a o szóalak agy ki ejezés). A leg öbb ilyen példa helyesí ási ké dés, ahogyan
a pi ää olla: ’így kell:’ megjegyzés is. Ezek melle an egy, alán lege ősebben
a hagyományos nyel mű eléshez kapcsolódó, ka e a aa käy öä ’ke ülendő
használa ’ megjegyzés is, amiből összesen má csak 12 an a 100 000 szó a -
almazó szó á ban. Az egyik például a löy yy ’ alál’ ige ’ alálha ó’ jelen ésé
p óbálja kiik a ni a inn nyel ből, H
ÄKKINEN
(1994: 491–492) alapján egy 19.
századi ajánlás kö e e. Sokkal gyako ibb a inn. ’ agy’ ö idí és, ami egy pá -
huzamos, másik el ogadha ó ál oza a u al. Ál alában elmondha ó, hogy egy
ko ábban hely elení e o ma el ogadása u án ál alában ugyanígy ajánlo ma ad
a égi is (pl. a huomoida melle az o aa huomioon ’ igyelembe enni’).
A inn nyel észe i ku a ásban is ö én egy on os ál ozás a ha madik é ez-
edben: megjelen az Iso suomen kielioppi (A inn nyel nagy nyel ana, 2004).
Ez az első kísé le a inn nyel eljes leí ásá a: a példái í o , beszél nyel i,
szleng és nyel já ási ada bázisokból egya án szá maznak. A no ma i i ás szem-
pon jából újdonsága, hogy nem ad ú baigazí ás a a ona kozóan, hogy mi a -
ozik a s anda dhoz, és mi nem, agyis egymás melle alálha ók a s anda d és a
subs anda d alakok. Nem mindenkinek e szik a leí ó szemléle . Például H
ÄKKI
-
NEN
(2005: 559–560) alálóan megjegyzi, hogy nem anácsos kihagyni a nyel -
ö éne i magya áza oka , és hogy az í o nyel ö éne ében mindig jelen an a
no ma i i ás is. Viszon ke ésbé é he ő az a éleménye, hogy a beszél nyel i
sze keze eke is á gyaló mű didak ikai szempon ból nem lenne használha ó
(H
ÄKKINEN
2005: 560, 562, ö. L
AIHONEN
2005).
6.3. A mai mode nizáció
A inn nyel be beke ülő új ki ejezéseke öbb éle ó umon á gyalják és szó-
á ozzák. A köznyel i sza aka a nyel i i oda négyé enkén megjelenő 100 000
szócikkes szó á a dokumen álja. Az Eu ópai Uniós e minológiai munká a inn
o dí ók együ égzik a Finn Nyel udományi In éze el, amely oglalkoz a egy
EU-s nyel i ké désekkel oglalkozó nyel ész is. A szaknyel ek ese ében az
186
ado szakmák oglalkoznak a e minológiai ké désekkel, néhány szakmának an
a e minológiá al oglalkozó á sasága, például a Duodecim, amely a inn o osi
nyel ejlesz ésé el oglalkozik. A Sanas okeskus TSK iszon olyan e minoló-
giai á saság, amely széleskö űen oglalkozik a e minológiai munka elméle i és
gyako la i ké dései el is. Számos szó á készí , a legújabbak közö an például
a közösségi média e minológiai szó á a. Ebből udha juk meg például, hogy az
ang. ag cloud innül asiasanapil i (’szó elhő’).
M
ANTILA
sze in a mai hi a ásos inn nyel mű elés a mode nizációs ideo-
lógiák jellemzik (2010: 195). Vagyis a inn nyel e ezésben alkalmazkodni kell
a mai kul ú a és a mode n echnológia szükségle eihez akko is, ha ez a hagyo-
mányos el ek eladásá jelen i. M
ANTILA
sze in a inn nyel helyze e nemze i
nyel kén annyi a e ős, hogy a nemze közi ha ások inkább gazdagí ják, min sem
gyengí enék (2010: 199–200). Vagyis az új ki ejezések á é ele melle ö eked-
ni kell ugyan belső kele kezésű sza ak alko ásá a, de ha nincs ilyen, agy nem
e jed el, akko nyugod an lehe használni az idegen á é el is. To ábbá a köl-
csönsza ak hang ani honosí ásá nem kell e ől e ni, ha ez spon ánul nem kö e -
kezik be. I a példája a b ändi/b andi ’b and, má ka’ szó. Az ilyen, spon án
használa ban meghonosodo , a hagyományos inn hang ani szabályoknak nem
meg elelő alakoka má el lehe ogadni, lehe szó á ozni.
7. Kö e kez e ések
A inn ko pusz e ezés közel egyko ú az í o inn nyel ö éne é el. A
nyom a o inn szö egek megjelenése ó a oglalkoznak dokumen álha óan az-
zal, hogy az í o inn nyel hez mi a ozzon, milyen legyen a helyesí ása, mi-
lyen iszonyban legyen az í o nyel a népnyel el, a nyel já ásokkal és a be-
szél nyel el. Má az is a kezde ek ől oglalkoz a a a inn í ás udóka , hogy
hogyan kellene a innel kapcsola ba ke ül más nyel ekből e edő ogalmakkal,
hangokkal, nyel ani sze keze ekkel eljá ni. A mindenko i á sadalmi ideológiák
nagy ha ással ol ak a nyel ál oza okkal és nyel i jelenségekkel kapcsola os
gondolkodás a. A nyel e ezésben öbben ol ak azok, akik a ko á sadalmi
ideológiái al összhangban p óbál ák be olyásolni a nyel használa o agy a
nyel ől aló gondolkodás , de mindig ol ak olyanok is, akik az á al szemben
úsz ak.
Az í o nyel hama megkülönböz e e magá a beszél népnyel ől, habá a
nyel újí ás elő i í o nyel még nagyobb hasonlóságo mu a o aká a mai be-
szél nyel el is. A 19. századi nyel újí ásnak on os sze epe ol a inn í o
s anda d megszilá dulásában. Az egyko i sok élesége azzal szün e e meg, hogy
néha csupán el é eleze agy mes e ségesen alko o o máka s anda dizál az
iskolai ok a ás és a hi a alos nyel használa számá a. A szókincsbő í ésben is
igyekez ek a népnyel i sza aka , az azok min ájá a képze alakoka elő é be he-
lyezni. A nyel újí ás bizonyos é elemben a nyel gazdagí ásá jelen e e például
187
új nyel i egisz e ek lé ehozásá al, más e üle eken a ál oza osságo p óbál ák
csökken eni. A inn nyel újí ás és a 20. század közepéig a ó nyel mű elés
sokan a pu izmus min apéldájának ekin ik (jellegze esen pl. H
AKULINEN
1967),
iszon ez a élemény az újabb munkák má á nyalják. A pu izmus nem győ-
zö minden e üle en, és nem mindenki ámoga a ez még a 19. században sem.
A ügge len Finno szágban (1917–) sokáig no ma í , endpá i nyel helyes-
ségi eszmék u alkod ak. Az iskolákban s igma izál ák a nyel já ásias beszéde ,
és az é elmiségiek beszédé a no ma í ö ek és különböz e e meg a köznépé-
ől. Ugyanakko az í o inn nyel ben is ol mindig bizonyos ál oza osság,
legjellegze esebben a szépi odalom e üle én (lásd K
OSKI
2002). Az 1960–70-es
é ekben ö én meg Finno szágban az u banizáció, akko áj é ége a hagyo-
mányos nyel já ások használa a. Helyükbe a á osi és egionális beszél nyel ek
lép ek. Az 1970–80-as é ek ől mindenki számá a elé he ő le a középiskola, és
kialakul a jólé i állam, csökken ek a á sadalmi különbségek. Ezzel együ a in-
nek má nem aka ák megkülönböz e ni maguka á sadalmilag a beszédükben,
eli is a bélyege kapo a no ma í beszél nyel . Az ál alános középosz ályúság
is egy e nagyobb uda osságo e edményeze a nyel i ügyekben, és ez a ko ábbi
au o i e disku zusok elu así ásához eze e : a nyel helyesség ál alános eszméje
helyébe — nem kö elező e ejű — ja asla ok, ajánla ok beszédmódja lépe a
nyel mű elésben. Az 1990-es é ekben Finno szág bekapcsolódo a globális
gazdasági olyama okba, és a ko ábbi elszige el sége el ál o a a nagy okú
nemze köziség, ami melle má ela ul á ál a ko ábbi pu is a nyel mű elés is.
A globalizáció ellensze ekén on ossá ál a egionális ho a a ozás, a lokálpa -
io izmus, ami a mai innek nagy mobili ása melle leginkább a nyel já ások é -
éknö ekedésében öl ö gyako la i és nyel ideológiai o má .
A jelenlegi öbbé ékű és egy e inkább mul ikul u álissá áló inn á sada-
lomban má nem csak egy nyel i no ma, s anda d lé ezik, és a kodi ikál s an-
da don belül is a ál oza osság ál el ogado á. Mégsem mondha ó az, hogy a
mai inn nyel e ezésben ana chikus iszonyok lennének. Az iskolai ok a ásban
például a cél „a nyel no ma í el einek meg i a ása és ezek iszonylagosságá-
al aló megisme kedés a szélsőséges hozzáállások elke ülése ége . Vannak
olyan í o nyel i jellegze ességek, amelyek ől ál oza lanságo á nak el, ilye-
nek például bizonyos helyesí ási és alak ani szabályok (…), bizonyos ké dések-
ben megengede a ál oza osság…” (KSK. 195). M
ANTILÁ
al egye é e a he-
lyesí ási (például ai az a helye a punainen ’pi os’ szóban) és alak ani (például a
személyes né mások geni i usá al együ használandó a bi okos személyjel,
hänen ki jansa ’az ő köny e’) jelenségek ekin e ében így is ke esebb a mozgás-
é , min a ő an (például a puu ’ a’ szó öbbes geni i usa lehe puiden agy
pui en; az iso okko ’himlő’ szó lehe agozni ké észben agy össze e szó-
kén ) és a monda an (például az ’ő elkészül ’ ki ejezhe ő ké éle igesze keze el:
sai eh yä ~ sai ehdyksi) e üle én (2010: 203–204).
188
A legisme ebb inn nyel észek közö nehéz alálni olya , aki ne oglalkozo
olna ko pusz e ezéssel, agy legalább ne ej e e olna ki a éleményé ezzel
kapcsola ban. A inn nyel i ko pusz e ezés mindig i ák, helyenkén he es i-
ák ö ez ék. É dekes, hogy a nyel ö éne í ás is öbb éleképpen lá ja bizonyos
személyek e ekénységé . Nagyon i a o például Go lund és Ahlq is ilyen
i ányú munkássága. Igazából nincs olyan í ás, amely csupán á gysze űen á -
gyalná e ké nyel ész, nyel poli ikus pálya u ásá . Ahlq is e sokan példaképnek
ekin ik, például H
ÄKKINEN
, aki az í ja, hogy „Ahlq is szigo úan kiáll el ei
melle , de nem ol olyan szö nye eg, min amilyenné az u óko o mál a”
(1994: 508). Az u olsó nagyobb i ák az 1990-es é ekben zajlo ak, de úgy ű-
nik, Finno szágban — ahol ál alános ideológia az egye é és e, konszenzus a a-
ló ö ek és — sike ül közös ne ező e ju a ni a szocioling isz iká a nyel mű-
eléssel, nemcsak M
ANTILA
személyében. A jelenlegi ko pusz e ezéssel elége-
de ek a inn szaké ők, sze in ük a inn nyel használa ának minőségé el nincs
gond, és a inn nyel s anda dja is képes ellá ni a elada á , és képes megbi kózni
az új ha ásokkal. A jö őbeni ko pusz e ezés on os ké dése M
ANTILA
sze in
annak o ábbi meg i a ása, hogy milyen e üle eken on os a no ma í köznyel
használa a, és milyen e üle eken kell e e engedni más, csopo - és egyéni iden-
i ás jelző nyel ál oza ok használa ának (2010: 203).
P
ETTERI
L
AIHONEN
I odalom
A
GRICOLA
,
M
IKAEL
[1543]: Se Wsi Tes amen i. URL: h p://kaino.ko us. i/ko pus/ ks/
me a/ag icola/ag i2u 1_ d .xml. (2010. 12. 12.).
A
HLQVIST
,
A
UGUST
(1871):
Muis u uksia. Kiele ä 1: 61–63.
C
OOPER
,
R
OBERT
(1989): Language Planning and Social Change. New Yo k, Camb idge
Uni e si y P ess.
G
AL
,
S
USAN
(2001): Linguis ic heo ies and na ional images in nine een h-cen u y Hun-
ga y. In: G
AL
,
S
USAN
–W
OOLARD
,
K
ATHRYN
sze k.: Languages and Public: he
Making o Au ho i y. Manches e , S . Je ome Publishing. 30–45.
H
AKULINEN
,
L
AURI
(1957).
Kieli i heen suh eellisuudes a. (Suomalainen Suomi 1938).
In: H
AKULINEN
,
L
AURI
–R
APOLA
,
M
ARTTI
: Kieli ie oa suomen kielen opiskelijalle ja
ope ajalle. Helsinki, SKS. 78–87.
H
AKULINEN
,
L
AURI
(1968):
Suomen kielen akenne ja kehi ys. Kolmas, ko ja u ja lisä y
painos. Helsinki, O a a.
H
ÄKKINEN
,
K
AISA
(1994):
Ag icolas a nykykieleen. Helsinki, WSOY.
H
ÄKKINEN
,
K
AISA
(2005):
Iso suomen kielioppi osana suomalaisen kieliopinki joi uksen
pe inne ä. Vi i äjä 109: 554–563.
H
ÄKKINEN
,
K
AISA
(2007):
Suomen kieli Mikael Ag icolan Abcki iassa. In: H
ÄKKINEN
,
K
AISA
sze k.: Mikael Ag icola: Abcki ia, K ii inen edi io. Helsinki, SKS. 62–92.

189
H
ÄKKINEN
,
K
AISA
(2010):
Soi in en nimi ykse Mikael Ag icolan eoksissa. Vi i äjä
114: 325–347.
I
KOLA
,
O
SMO
(1967):
Suomen ki jakieli.
In: H
AKULINEN
,
L
AURI
–I
KOLA
,
O
SMO
–R
AVILA
,
P
AAVO
: Ki joi uksia suomen kieles ä. Tie olipas 51. Helsinki, SKS. 34–56.
I
KOLA
,
O
SMO
(1992): Kielemme käy än ö ja kielenhuol o. Vi i äjä 96: 426–429.
J
ARVA
,
V
ESA
(1997): Joillekkik kä i melkeim bussi ku pussi — Soinnillis en klusiilien b,
d, g a iaa ios a nykypuhekielessä. Vi i äjä 101: 380–395.
J
USSILA
,
R
AIMO
(1988): Ag icolan sanas o ja nykysuomi. In: K
OIVUSALO
,
E
SKO
sze k.:
Mikael Ag icolan kieli. Helsinki, SKS. 203–228.
K
ÁLMÁN
B
ÉLA
(1948): A inn és ész nyel újí ás. Magya >yel 44: 11–17.
K
ARVONEN
,
P
IRJO
(1993):
Unelma pa emmas a eilises ä: ha ha menneisyyden puh aas a
kieles ä. Vi i äjä 97: 88–96.
Kieli oimis on sanaki ja 2.0 = G
RÖNROS
,
E
IJA
-R
IITTA
ősze k.: Ko imais en kiel en
u kimuskeskuksen julkaisuja 149. CD-ROM. Helsinki, Kielikone Oy ja Ko imais en
kiel en u kimuskeskus, 2008.
K
IURU
,
S
ILVA
(1993): Ag icolan Uusi es amen i ja ensimmäise Raama umme.
Vi i äjä 97: 51–61.
K
ORHONEN
,
R
IITTA
(2007): U paani pa paa i . Oikeinki joi uksen ja oikeinään ämisen
kysymyksiä. Kielikello 2: 26–29.
K
OSKI
,
M
AUNO
(2002): Mu ee muodissa. In: H
ERLIN
,
I
LONA
–K
ALLIOKOSKI
,
J
YRKI
–
K
OTILAINEN
,
L
ARI
–O
NIKKI
-R
ANTAJÄÄSKÖ
,
T
IINA
sze k.: Äidinkielen me ki ykse .
Helsinki, SKS. 49–74.
KSK. = Kieli ja sen kieliopi . (Ope uksen suun a ii oja). Ope usminis e iö. Helsinki, Pai-
na uskeskus, 1994.
L
AIHONEN
,
P
ETTERI
(2005): Puhu u kieli ja sen ku aus Isossa suomen kieliopissa. Folia
U alica Deb eceniensia 12: 144–149.
L
AIHONEN
,
P
ETTERI
(2009): A inn nyel poli ika. Magya nyel já ások 47: 119–143.
L
AIHONEN
,
P
ETTERI
(2011): A nyel ideológiák elméle e és használha ósága a magya
nyel el kapcsola os ku a ásokban. Megjelenés ala .
L
EHIKOINEN
,
L
AILA
–K
IURU
,
SI
LVA
(1993): Ki jasuomen kehi ys. Helsinki, Helsingin
yliopis on suomen kielen lai os.
M
AAMIES
,
S
ARI
–R
ÄIKKÄLÄ
,
A
NNELI
(1997):
Vi i äjä kielenhuollon kimpussa. Vi i äjä
101: 272–276.
M
ANTILA
,
H
ARRI
(2010):
Suomalaisen kielenhuollon pe iaa ekeskus elu 1990- ja 2000-
lu ulla. In: L
APPALAINEN
,
H
ANNA
–S
ORJONEN
,
M
ARJA
-L
EENA
–V
ILKUNA
,
M
ARIA
sze k.: Kielellä on me ki ys ä: >äkökulmia kielipoli iikkaan. Helsinki, SKS. 179–
205.
M
ATICSÁK
S
ÁNDOR
–T
ARVAINEN
,
A
NNA
(2010):
Finn nyel . Deb ecen: Deb eceni Egye-
emi Kiadó.
M
ILROY
,
J
AMES
(2001): Language ideologies and he consequences o s anda diza ion.
Jou nal o Sociolinguis ics 5/4: 530–555.
190
N
UOLIJÄRVI
,
P
IRKKO
(2009): Ki jallis uminen kielisosiologisena ja sosioling is isena
ilmiönä. In: R
UPPEL
,
K
LAUS
sze k.: Omin sanoin: ki joi uksia ähemmis ökiel en
ki jallis umises a. Helsinki, Ko us. 19–28.
N
YIRKOS
I
STVÁN
(2005): A mai inn nyel mű elés ől. Magya >yel ő 129: 54–58.
P
AUNONEN
,
H
EIKKI
(1993): Suomen mieli — oikea kieli. Vi i äjä 97: 81–88.
P
AUNONEN
,
H
EIKKI
(1996): Suomen kielen ohjailun myy i ja s e eo ypia . Vi i äjä 100:
544–554.
PS. = H
AARALA
,
R
ISTO
( ősze k).:
Suomen kielen pe ussanaki ja
1–3.
Helsinki, Ko us.
1990–1994.
P
IEHL
,
A
INO
(1996):
Oikakielisyy ä ja kielen käy än öä Vi i äjässä. Vi i äjä 100: 290–
503.
P
ULKKINEN
,
T
UIJA
(1999): Kielen ja mielen ykseys. In: L
EHTONEN
,
T
UOMAS
M.
S.
sze k.: Suomi, ou o pohjoinen maa? Jy äskylä, PS-kus annus. 118–137.
P
USZTAY
J
ÁNOS
(1993): Suomunkakon u (Suomalais-unka ilaisia kon as ii isia u ki-
muksia). Specimina Fennica, Tomus IV. Be zsenyi Dániel Taná képző Főiskola:
Szomba hely.
R
AHTU
,
T
OINI
(1992): „Kielemme käy än ö”. Vi i äjä 96: 114–117.
R
INTALA
,
P
ÄIVI
(1998): Kielikäsi ys ja kielenohjailu. Sananjalka 40: 47–65.
TSK. = Sanas okeskus TSK. The Finnish Te minology Cen e. URL: h p://www. sk. i/.
(2011. 01. 10.)