Viešoji nuomonė ir kalbų politika

L. KALĖDIENĖ. Közvélemény és nyelvpolitika 287 VITÁK LAIMA KALĖDIENĖ Lietuvių kalbos institutas KÖZVÉLEMÉNY ÉS NYELVPOLITIKA: SZÜKSÉGE VAN-E LITVÁNIÁNAK NYELVPOLITIKÁRA? A társadalom reprezentatív szociolingvisztikai felmérésének eredményei (ezekről később lesz szó) arra késztettek, hogy ismét átgondoljuk Litvánia nyelvpolitikáját, jóllehet a Litván Állami Nyelvi Bizottság honlapján csak a litván (ott államinak nevezett) nyelv politikájának irányelvei találhatók: Az állami nyelvpolitikára vonatkozó 2009–2013. évi irányelvekről1. Az orosz, a lengyel és más nyelvek használatát a Litván Köztársaság nemzeti kisebbségekről szóló törvénye2 szabályozza, amelynek 4. és 5. cikke gyakran okoz bizonytalanságot. Az angol nyelv nyilvános térben való terjedését a Litván Köztársaság állami nyelvről szóló törvénye3 mellett némileg lassítja a Litván Köztársaság fogyasztóvédelmi törvénye4, közvetve pedig a Litván Köztársaság terminológiai bankjáról szóló törvény5 is. A nyelvek használatát és oktatását az oktatási rendszerben – a vonatkozó oktatási és tudományos törvényeken túl – közvetlenül az oktatási és tudományos miniszter utasításai szabályozzák, a felsőoktatási intézményekben pedig a rektor vagy a dékán rendeletei. Így hát minden nyelvnek – saját hatósága, saját törvényei, saját irányelvei vannak, miközben az ember gyakran nem boldogul egyetlen nyelvvel. Így kellene kialakítani minden, Litvániában használt nyelv politikáját? 1 Lásd: http://www.vlkk.lt/lit/10110 (megtekintve: 2009. 10. 25.). 2 Valstybės žinios, 1989, 34. szám, 485. o. 3 Ugyanott, 1995, 15. szám, 344. o.; 2002, 68. szám, 2760. o. 4 Ugyanott, 2007, 12. szám, 488. o. 5 Ugyanott, 2004, 7. szám, 129. o. 288 KALBOS KULTŪRA | 82 A világ nyelvpolitikáját Jacques Leclerc, a kanadai Laval Egyetem munkatársa próbálta rendszerezni és összehasonlítani. 1988-ban hozzálátott a különböző országok nyelvpolitikáját szabályozó dokumentumok összegyűjtéséhez, gondoskodott azok francia nyelvre fordításáról, osztályozta őket, majd 1999-ben 470 különböző ország és térség nyelvpolitikáját szabályozó dokumentumot tett közzé az interneten6. 2008-ban elvégezték ezen országok nyelvpolitikájának elemzését7. Nyelvpolitikánkat ott a differenciált jogi státusz politikájának nevezik: az államnyelvnek több joga van, mint a többi elismert nyelvnek. A hivatalos nyelv támogatását, valamint a nemzeti kisebbségek nyelveivel szembeni kizárólagosság politikáját képviselőkként is említenek bennünket. Megjegyzik, hogy a litvánokra jellemző a védekező purizmus, az úgynevezett nyelvi protekcionizmus. Litvánia nyelvpolitikája szinte semmiben sem különbözik szomszédainak és sorsrokonainak – a letteknek és az észteknek – a nyelvpolitikájától (többnyire minket is ugyanígy csoportosítanak, hasonlóan jellemeznek). Sajnos, miután bepillantottunk a nyelvpolitikai tapasztalatokkal teli tárházba, nem találtunk választ a Litvániában folytatott nyelvpolitika minőségére – tarka a harkály, de még tarkább a világ. KÖZVÉLEMÉNY A NYELVEK HASZNÁLATÁRÓL Annak kiderítése érdekében, hogy a Litvániában folytatott nyelvpolitika megfelel-e a nyelvhasználók elvárásainak, véleményükről a megszervezett szociolingvisztikai felmérés során érdeklődtek8. A kvantitatív szociológiai módszer (többlépcsős valószínűségi mintavétel) alkalmazásával Litvánia két városának – Vilnius és Klaipėda (később Kaunas) – 15–74 éves lakosai közül 1513 személyt kérdeztek meg9. A mintát a következőképpen készítették elő, 6 Lásd: http://www.tlfq.ulaval.ca/axl/index.html (megtekintve: 2009 10 30). 7 Litvániai cím: http://www.tlfq.ulaval.ca/axl/europe/lituanie.htm (megtekintve: 2009 10 30). 8 A 2007–2009-ben végrehajtott, a Litván Állami Tudományos és Tanulmányi Alap által támogatott projekt: Nyelvhasználat és nemzeti identitás Litvánia városaiban (Városok és nyelvek) (http://projektai. valamint a Litván Nyelvi Intézet tudományos munkatársai. 9 Számos vu.lt/miestaiirkalbos/, žiūrėta 2009 10 08). Projekto vadovė Meilutė Ramonienė; be Vilniaus universiteto mokslininkų, jame dalyvavo Vytauto Didžiojo ir Klaipėdos universitetų tekintélyes szociológus tudós kritikusan értékeli a közvélemény-kutatások akadémiai jelentőségét, sőt hajlamosak megkérdőjelezni a közvélemény létezését is (Blumer 1969: 197–199). Fő érvelésük szerint a társadalmi tudás összetett jelenség, amely az egyén helyzetétől és a társadalomban fennálló társadalmi kapcsolataitól függ, ezért mechanikusan nem számlálható meg. Nagyon gyakran előfordulhat, hogy a válaszadónak társadalmi státusza miatt nincs véleménye, vagy „kölcsönveszi” azt barátaitól, szomszédaitól, a médiából. Ezért a felmérések inkább az emberek érzelmi és sztereotip reakcióját tükrözik, nem pedig a jól L. KALĖDIENĖ. Közvélemény és nyelvpolitika 289 hogy Vilnius és Klaipėda minden lakójának azonos esélye legyen arra, hogy megkérdezzék. A válaszadók otthonában készített interjúk során 64 kérdést tettek fel: tisztázták a válaszadók szüleinek, saját maguknak és családjuknak etnikai összetételét, etnikai és lokális identitását, anyanyelvét és nem anyanyelvét, ezek használatát és ismeretének szintjét, a nyelvek nyilvános és magánszférában való használatának sajátosságait, a válaszadók és gyermekeik iskoláiban oktatott és kívánt nyelveket, a nyelvjárások használatát és megítélését, valamint egyebeket. Az egyik váratlan eredmény az volt, hogy a válaszadók 8%-a jelezte: a szokásossal ellentétben nem egy, hanem akár két anyanyelve is van; felük esetében ez a litván és az orosz nyelv volt. Mindannyian vegyes családból származó válaszadók10. Arra a kérdésre, hogy mennyire beszélik anyanyelveiket, a megkérdezettek többsége azt jelezte, hogy jól ismeri őket, különösen a litvánok és az oroszok (a litvánok mindössze 5%-a és az oroszok 4%-a gondolja úgy, hogy közepesen jól ír anyanyelvén). A lengyelek 7 százaléka állítja, hogy nekik is átlagosan megy az írás, ugyanennyien pedig azt, hogy lengyelül kifejezetten rosszul írnak. A lengyelek mintegy 10 százaléka úgy véli, hogy nemcsak az olvasás, hanem a beszéd is rosszul megy nekik. Ezzel szemben a más nemzetiségűek képviselőinek csaknem egyharmada jelezte, hogy anyanyelvén nem jól ír, egynegyedük pedig azt, hogy olvasni sem tud jól, a válaszadók 12 százalékának pedig állítólag még az anyanyelvén való beszéd is nehezére esik. Bár arra számítottak, hogy Litvánia valamennyi lakosa meglehetősen jól tud litvánul és oroszul, arra egyáltalán nem gondoltak, hogy a felmérés résztvevőinek mindössze 1 százaléka jelzi majd, hogy egyáltalán nem tud litvánul. Arra számítottak, hogy már több mint 3 százalékuk jelzi majd, hogy nem tud oroszul. A válaszadók 42 százaléka azonban egyáltalán nem tud angolul, nagyon kevesen tudnak franciául, a megkérdezetteknek pedig csaknem háromnegyede egyáltalán nem tudna németül kommunikálni. Egyébként igencsak meglepő volt a nyelvtanulás iránti teljes érdektelenség: Vilnius vagy Klaipėda lakosai közül csak minden ötödik jelentette ki, hogy szeretne különféle nyelveket tanulni. A megkérdezetteknek ez az egyötöde11 már tanul vagy szándékozik angolul tanulni. A nem litvánok feltárták, hogy a litván nyelvet többnyire önállóan tanulják – olvasással, internetezéssel, televíziónézéssel vagy más módon a megkérdezettek 27%-a tanul. A többség arra panaszkodott, hogy nehezére esik a litván nyelv tanulása. Tanulási motivációként a legfontosabbnak azt jelölték meg, hogy szeretnének megalapozott véleményt egyeztetni. Roger Hood szintén rámutat, hogy fontos különbséget tenni a nyilvános egyetértés és a jól informált személyek véleménye között: a közvélemény-kutatások tévesek lehetnek (1989: 150–158). 10 Az anyanyelv felfogásáról lásd Ala Lichačiova . A litvániai oroszok és orosz anyanyelvűek anyanyelv-felfogása. – KK 82, 2009, 253–258. 11 Mivel a legfiatalabb válaszadók tizenöt évesek voltak, kétségtelenül „az az egyötöd” a középiskolásokból állt, a többiek pedig felsőoktatási hallgatók voltak. 290 NYELVI KULTÚRA | 82 litvánok (71 százalék), több mint egyharmaduk az ország iránti tiszteletből tanul, 29 százalékuk pedig a jobb munkalehetőségek miatt. Amikor arra kérték őket, hogy értékeljék a nyelveket, szinte valamennyi válaszadó azt mondta, hogy számára a saját anyanyelve a legszebb és a legmegszokottabb. A litván nyelvet tartják a legszükségesebbnek Litvániában, mivel az a legalkalmasabb az üzleti életben és a felsőoktatásban, valamint a közéletben. A legnagyobb presztízsűnek szinte egyhangúlag az angol nyelvet ismerték el. Ahogy az várható volt, a fiatal válaszadók jobban tudnak litvánul és angolul: a nem litván válaszadóknak mindössze 1 százaléka jelezte, hogy soha nem ír litvánul. Az idősebb válaszadók gyakrabban próbálnak oroszul, mint angolul kommunikálni, a fiatalok pedig fordítva. A fiatalok erősebben érzik a globalizáció hatását: másként nem is nevezhetnénk a globalizáció megnyilvánulásának azt, hogy a nagyon fiatalok nem kevesebb mint 14 százaléka mindenekelőtt a világ polgárának vagy európainak tartja magát. Úgy tűnik, számukra a nemzeti identitás nem igazán fontos, anyanyelvüknek azonban a litván nyelvet tekintik. A felmérés legmeglepőbb eredményének talán az tekinthető, hogy a megkérdezetteknek még a fele is szeretné gyermekeit litván–angol kétnyelvű iskolába járatni. Ezt különösen a fiatalabbak szeretnék. OKTATÁSPOLITIKA A NYELVVÁLASZTÁSSAL KAPCSOLATBAN A felmérés során felszínre került egyik legfontosabb probléma az oktatás nyelvének (vagy nyelveinek) megválasztása a társadalom tagjai közötti hatékonyabb kommunikáció érdekében. Erről nemcsak széles körben folyik társadalmi vita, hanem a nyelvpolitika, különösen az oktatástervezés területén is megoldandó kérdés. A társadalom egy része hajlik arra, hogy úgy vélje, Litvániában az oktatás fő nyelve a litván kellene legyen, ugyanakkor sokan gondolják úgy, hogy az oktatás különböző nyelveken is folyhat, és különösen az angol nyelv szükségességét hangsúlyozzák. Világszerte megállás nélkül növekszik az angol nyelv jelentősége, annak közvetlen hatása a nemzeti nyelvekre, továbbá egyre szembetűnőbb a nemzeti nyelvek státusára gyakorolt hatása is (Liddicoat, Baldauf 2008). A litván nyelv államnyelvként széles körben használatos Litvániában, ám az angol nyelv világméretűvé vált befolyásának hazánkban is vannak megnyilvánulásai, hiszen itt sem kevesek számára fontosabb az angol nyelv presztízse, mint saját nyelvüké. Így a veszély a litván ökolingvisztikai rendszerét is fenyegeti12. 12 Az ökolingvisztika a múlt század utolsó évtizedében alakult ki, mintegy a szociolingvisztika – amelynek célja a nyelv vagy a nyelvek társadalomban való működésének vizsgálata – áthelyezése L. KALĖDIENĖ. Közvélemény és nyelvpolitika 291 A jelenlegi oktatási rendszer középfokú oktatási helyzetének elemzése kimutatta, hogy bár az angol nyelv oktatása iránti társadalmi igény már korábban megmutatkozott (a 2006–2007-es tanévben az általános iskolák tanulóinak 86 százaléka angolt, 47 százaléka oroszt, 18 százaléka németet, 3 százaléka franciát tanult; tehát a 2006–2007-es tanévben a középfokú oktatási program egy tanulója átlagosan 1,6 idegen nyelvet tanult13), a litván oktatáspolitikát nem irányították időben úgy, hogy kielégítse az állampolgárok igényeit. A 2009-ben bevezetett korai angolnyelv-oktatás az általános iskolákban, a második osztálytól kezdve, aligha lesz sikeres, mivel nincs elegendő angoltanár, mert a viszonylag alacsony fizetés miatt a jó szakemberek nem mennek iskolában dolgozni. Az angol nyelv sokrétű hatást gyakorol magára a litván nyelvre: minél kevésbé tudnak angolul, annál kiszámíthatatlanabb e nyelv hatása és interferenciája. A hivatalos litvániai nyelvpolitika védekező álláspontra helyezkedett, nincs felkészülve arra, hogy a litván nyelvet új körülmények között ápolja és fejlessze: más országokban már bevezetik, így nemsokára Litvániába is eljut a helyettesítő, integrált, két vagy akár több nyelven, ugyanazon órán folyó oktatás. Az, hogy a nyelv státusza jelentőséggel bír további sorsára nézve, azt is mutatja, hogy a litván nyelvet nem anyanyelvként a nem litván állampolgárok abszolút többsége megtanulta. Az állami litván nyelv ismeretének szükségességéhez való különösen pozitív viszonyulás ugyanúgy magyarázható, mint az angol nyelv ismeretéhez való viszonyulás. Összefoglalva elmondható, hogy Litvánia társadalma semmiben sem különbözik más európai országok társadalmától, mivel felismeri a mai Európa, részben pedig a világ fő kommunikációs nyelvének, vagyis az angol nyelvnek a saját és gyermekei életében betöltött jelentőségét. Azok közül a megkérdezettek közül, akik kétnyelvű iskolákat kívánnak, sokan intuitívan hozták meg ezt a döntést, anélkül hogy akár hallottak volna a nyelvoktatás legújabb irányzatairól és divatjairól (vö. Ferguson 2006). ÖSSZEFOGLALÓ MEGJEGYZÉSEK A Litvániában használt nyelvek számára külön nyelvpolitikai irányvonalakat dolgoznak ki: a litván nyelvpolitikával az Állami Litván Nyelvi Bizottság foglalkozik, az orosz, a lengyel, egy másik dimenzió: párhuzamosan vizsgálják mind a nyelvek, mind magának a társadalomnak a működését. A nyelvek ökológiai kontextusával kapcsolatos kutatások úttörőjének Michaelis Hallidayt tartják, aki 1990-ben tette közzé New Ways of Meaning: the Challenge to Applied Linguistics című tanulmányát. 13 Lásd: http://www.smm.lt/svietimo_bukle/docs/apzvalgos/Svietimas_regionuose_2007.pdf (megtekintve: 2009 09 21). 292 NYELVI KULTÚRA | 82 fehéroroszok és más nemzeti kisebbségek – Nemzeti Kisebbségi és Diaszpóraügyi Osztály amelyben előirányoznák a Litvániában aktívabban használt valamennyi nyelv perspektíváit, és egységes prie Lietuvos Respublikos Vyriausybės, anglų kalbos priežiūra atitenka Švietimo ir mokslo ministerijai. Reikalinga bendra integruota programa, nyelvpolitikai jövőképet alakítanának ki. A város lakosságának szociolingvisztikai felmérése segített feltárni a közvéleményt a nyelvpolitika néhány sürgető kérdésében. Az egyik komolyabb igény az, hogy a megkérdezettek fele kifejezte azon kívánságát, hogy gyermekeit litván–angol kétnyelvű iskolákba járassa. Figyelemre méltó, hogy a válaszadók csaknem fele egyáltalán nem tud angolul, noha azt tartja a legnagyobb presztízsű nyelvnek. Sőt, közülük sokan, különösen az idősebbek, még csak nem is szándékoznak megtanulni. Egy másik kirajzolódó és aggodalomra okot adó tendencia a nemzeti identitásról való döntés eltolódása: a megkérdezett fiatalok egyhatoda úgy döntött, hogy nem litván, hanem európai vagy világpolgár lesz. A felmérés egyik legörvendetesebb eredménye azonban az, hogy Litvánia nagyvárosainak lakói közül csaknem mindenki tud litvánul, holott néhány évtizeddel ezelőtt ilyen eredményekről még álmodni sem lehetett volna. LITERATŪRA Blu m e r H. 1969: Public Opinion and Public Opinion Polling. – H. Blumer. Symbolic Interactionism: Perspective and Method, Berkley: University of California Press, 195–208. Ferguson G. 2006: Language Planning and Education, Edinburgh University Press. Hall ida y M. 1990: New Ways of Meaning: the Challenge to Applied Linguistics. – A. Fill, P. Mühlhäusler (eds.), 2001: The Ecolinguistics Reader, London: Continuum, 175–202. Hood R. 1989: The Death Penalty: a World – wide Perspective, Oxford: Clarendon Press, 150–158. Lecle rc J. 2007: Laménagement linguistique dans le monde, Québec, TLFQ, Universitaté Laval. – Prieiga per internetą: http://www.tlfq.ulaval.ca/axl/ index.html (žiūrėta 2009 10 30). Lid d icoa t A., Baldauf R. B. 2008: Language Planning in Local Contexts: Agents, Contexts and Interactions. – A. Liddicoat, R. B. Baldauf (eds.), Language Planning in Local Contexts, Clevedon: Multilingual Matters Ltd. Beérkezett 2009 11 10 L. KALĖDIENĖ. Közvélemény és nyelvpolitika 293 PUBLIC OPINION AND LANGUAGE POLICY Összefoglalás A tanulmány azt vizsgálja, hogy a jelenlegi nyelvpolitika megfelel-e a társadalom szükségleteinek. Arra a következtetésre jutunk, hogy Litvániának jelenleg nincs az országban használt valamennyi nyelvre kiterjedő általános nyelvpolitikája; csupán az állami litván nyelvvel szemben kialakult bizonyos attitűddel és az állami litván nyelvre vonatkozóan megállapított jogi alappal rendelkezik. Bármely más nyelv átveheti a törvények vagy a kormány rendeleteinek egyes részeit. Amint azt a Litvánia városaiban és településein végzett reprezentatív szociolingvisztikai kutatás, a Nyelvhasználat és nemzeti identitás (Városok és nyelvek) eredményei mutatják, a helyzet nem felel meg a társadalom szükségleteinek és a változó életnek. Jelenleg az angol nyelv használatának és oktatásának kérdései különös jelentőséggel bírnak. A jobb állás keresése azt mutatja, hogy a társadalomban fokozott igény mutatkozik az angol nyelv megtanulására; azonban sem a végrehajtandó intézkedések megfelelő terve, sem a szükséges források nem állnak rendelkezésre; nincsenek képzett szakemberek sem. A társaság azon kérése, hogy a kétnyelvű tanulást/tanítást középiskolákban kellene elkezdeni, meglehetősen váratlan volt. LAIMA KALĖDIENĖ Lietuvių kalbos institutas P. Vileišio g. 5, LT-10308 Vilnius Laima. K[email protected]