Dėl terminų „standartizacija“, „norminimas“ ir „kodifikacija“ santykio dabartinėje norminamojoje kalbotyroje

BENDRINĖ KALBA 90 (2017) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204 RITA MILIŪNAITĖ Lietuvių kalbos institutas A STANDARDIZÁCIÓ, A NORMÁLÁS ÉS A KODIFIKÁCIÓ TERMINUSÁRÓL LÉNYEGES SANTYKIO DABARTINĖJE NORMINAMOJOJE KALBOTYROJE SZAVAK: köznyelv, nyelvművelés, nyelvi standardizáció, normálás, kodifikáció, terminológia. BEVEZETŐ MEGJEGYZÉSEK A normatív nyelvészet terminusai között a standardizáció, a normálás és a kodifikáció sem 1 žymimų sąvokų samprata šiuolaikinės lietuvių ir užsienio kalbotyros darbuose įvairuoja, fogalmi szempontból, sem maguknak a terminusoknak a tekintetében nem tekinthetők teljesen megszilárdultnak. Ezért nem véletlen, hogy e terminusok, valamint e terület néhány más terminusának felülvizsgálatára és pontosabb meghatározására (sőt egyes fogalmak átnevezésére is) vonatkozó igény nem egy közelmúltbeli litván nyelvészek által 2 készített tudományos publikációban felmerül. A terminusokkal kapcsolatos lehetőségek átfogó megvitatását azonban gyengíti, hogy időnként csupán egyes forrásokra támaszkodnak, ezek pedig önmagukban korlátozzák az e terminusok használatával összefüggő problémák körét. Ezért a következtetések sem mindig tűnnek ki tudományos pontosságukkal és objektivitásukkal. E terminusok problematikájához többféle megközelítés is lehetséges, amelyek a kutatás irányait is meghatározzák: 1) diakrón megközelítés, amely lehetővé teszi az említett terminusok megjelenésének, történeti fejlődésének, valamint a litván köznyelv (tágabb értelemben más országok köznyelveinek) kialakulási szakaszaival és fejlődésük kontextusával való összefüggéseinek vizsgálatát; ez speciális, részletes tanulmányokat igényel (lásd Deumert, Vandenbussche 2003: 455–469; Subačius 2004: 97–115; Miliūnaitė 2010: 231–256); 2) szinkrón, amely a nyelvi szabványosítás terminusainak jelenlegi helyzetére korlátozódik, és két aspektust foglal magában: Ez a három terminus a cikk címében, bevezetőjében, valamint 1. részében összefoglalóan a 1 megfelelő tövű terminusok terminológiai családjait jelöli, mivel ténylegesen mindegyik terminusnak több képzett változata is használatos, olykor pedig hasonló, de nem azonos fogalmakat kifejező szinonimák is. 2 Például Audrius Valotka a nyelvpolitika és a nyelvtervezés terminusait vizsgálta (Valotka 2015: 84–101); e terület terminológiájának további legújabb megfontolásait a cikk további részei tárgyalják. RITA MILIŪNAITĖ. Dėl terminų standartizacija, norminimas ir kodifikacija santykio dabartinėje norminamojoje kalbotyroje | 2 BENDRINĖ KALBA 90 (2017) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204 a) teoriškai apibrėžti kalbamųjų terminų poreikį ir šios mikrosistemos terminais reiškiamų sąvokų tarpusavio ryšius, remiantis svarbesniais dabartiniais lietuvių kalbotyros források, valamint az angol nyelvű nyelvészeti szakirodalom alapján, amely ma általában is lietuviškosios terminijos pasirinkimą, kontekstu; jelentős mértékben meghatározza b) a különböző litván nyelvészeti szövegekben ténylegesen funkcionáló szóban forgó terminusok sajátosságainak vizsgálata és használati tendenciáik meghatározása. E kutatási irányok és aspektusok összessége hozzájárulhat ahhoz, hogy meglehetősen teljes kép alakuljon ki a szóban forgó terminusok fejlődéséről és működéséről a litván nyelvészetben. A cikk terjedelme lehetővé teszi egyetlen aspektus kiválasztását. Különösen érdekesnek, mivel nehezen megvalósíthatónak tűnik a 2a eset, ezért a továbbiakban ezt vizsgáljuk, bár nem kerüljük az összefüggéseket az említett, más irányultságú kutatásokkal sem. 1. MEKKORA A „MÉG EGY LITVÁN NYELVÉSZETI BAJ”? A normatív nyelvészet terminusainak, a standardizációnak, a normálásnak és a kodifikációnak a vizsgálatára ösztönzött Irena Smetonienė, Antanas Smetona és Audrius Valotka három szerző 2016-ban a Vilniusi Egyetem által kiadott Lietuvių kalba című online tudományos folyóiratban megjelent „A standard nyelv terminusáról” című tanulmánya (Smetonienė, Smetona, Valotka 2016). Amint azt a tanulmány címe is jelzi, a standard nyelv terminussal foglalkozik, tartalma pedig azt mutatja, hogy a 3 szerzők megpróbálják alátámasztani e terminus szükségességét a mai litván nyelvészetben, és ezzel felváltani a meghonosodott, 1927 óta – a több évtizedes szovjet időszak megszakításával – használt köznyelv terminust. Ugyanakkor röviden szó esik a normatív nyelvészet szempontjából fontos más terminusokról is (Smetonienė, Smetona, Valotka 2016: 10): Figyelmet érdemel a litván nyelvészet egy másik baja is – számunkra a nyelv normálása és kodifikációja szinonimák, a standardizálás pedig egyáltalán nincs meghatározva. E tétel 4 alátámasztására a szerzők a 10. oldalon egy táblázatot közölnek (csak a címét nem adják meg, lásd az 1. táblázatot). E táblázat alatt (a továbbiakban a szövegben – KNS-táblázat), tartalmának vizsgálata nélkül, a tanulmány szerzői a következő következtetést vonják le (nemcsak arra gondolva, hogy 3 Aldonas Pupkis e tanulmányról írt recenzióját lásd a Bendrinė kalba folyóirat 90. számában (prieiga internete: http://www.bendrinekalba.lt/Straipsniai/90/Pupkis_BK_90_straipsnis.pdf). 4 Straipsnio autorių paliktas korektūros riktas. RITA MILIŪNAITĖ. Dėl terminų standartizacija, norminimas ir kodifikacija santykio dabartinėje norminamojoje kalbotyroje | 3 BENDRINĖ KALBA 90 (2017) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204 šiuos, bet ir anksčiau savo tekste aptariamus terminus bendrinės kalbos atmainai įvardyti) (Smetonienė, Smetona, Valotka 2016: 11): Tehát, amint látjuk, a terminológiai káosz nyilvánvaló (és egyébként a nyelvészeti terminológiában nem is olyan ritka). E tanulmány célja nem e terminusok egész mikrorendszerének rendezése. Mindazonáltal a szerzők „a litván nyelvészet újabb problémájára” vonatkozó állítása meglehetősen távol áll az igazságtól. Miért? Maguknak a szerzőknek az a „problémája”, hogy egyetlen litván forrásra, a Lietuvių kalbos enciklopedija címűre (a továbbiakban – LKE) támaszkodnak, a más nyelvű források közül pedig szintén csak egyet-egyet választanak, így sem a változatosság, sem e terminusok figyelmen kívül hagyott használati szempontjai nem láthatók. Még csak egy meglehetősen új lexikográfiai forrásba, a Lingvodidaktikos terminų žodynasba (a továbbiakban – LTŽ) (2012) sem tekintettek bele, amely a Litván Köztársaság terminológiai bankjában (a továbbiakban – TB) is megtalálható – itt e terminusok egyértelműen meg vannak határozva. Emellett több nyelv terminusainak mikrorendszereit össze lehet és össze is kell hasonlítani, de az ilyen vagy olyan eltérések önmagukban még nem jelentik azt, hogy e mikrorendszerek egyike bármilyen szempontból hibás lenne. Másfelől el kell ismerni, hogy a litván normatív nyelvészet terminusainak mikrorendszerében van némi rendezetlenség, és ezt több ok idézi elő: 1) nincs egyértelműen egyeztetve, milyen fogalmakra van szükség, és mi azok tartalma; 2) A „standard” és „norma” alapfogalmak részleges szinonimák, és ez a 3) litván normatív išvestinių sąvokų sinonimiškumą, kartu dviprasmiškumą; nyelvészet terminusainak mikrorendszerét kibillenti az egyensúlyából, más elveket is kalbų daroma įtaka, nes ši mikrosistema kitose kalbose kuriama ne visada pagal tokius érintve. Sokkal nagyobb baj azonban – bármennyire paradoxonnak tűnjék is –, hogy milyen állapotban van magának a jelenlegi litván nyelvészeti terminológia kodifikációja. Ha elválasztjuk a litván nyelvészeti terminológia (és a szóban forgó mikrorendszer) kodifikációját a tényleges használattól, megállapítható, hogy ez a terminológia más tudományterületek terminológiájához képest lexikográfiailag meglehetősen rosszul rendezett. A lexikográfiai források nagy része több évtizeddel, ha nem még többel, lemarad a ténylegesen használt terminológiától. Számos új terminust alkotnak vagy kölcsönöznek a külföldi nyelvészet aktuális XX a. pabaigoje pasirodęs lietuviškas Kalbotyros terminų žodynas (toliau – KTŽ) savo laiku kérdéseire reagálva, ez a terminológia azonban sem központilag nincs rendszerezve, sem RITA MILIŪNAITĖ. Dėl terminų standartizacija, norminimas ir kodifikacija santykio dabartinėje közzétéve. szükséges és hasznos munka volt (lásd: KTŽ 1990, 288. o.), azonban már nem mérhető össze még a normatív nyelvészetben sem | 4 BENDRINĖ KALBA 90 (2017) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204 a lettek által 2007-ben kiadott A nyelvészeti terminusok magyarázó szótárával (a továbbiakban – VPSV) (2007, 623. o.). 1. TÁBLÁZAT. A kodifikáció, a normativizálás és a standardizálás meghatározásai három nyelv forrásaiban (Smetonienė, Smetona, Valotka 2016: 10). Az említett cikk szerzői, felismerve, hogy a tárgyalt terminusok problémája az egész didesnio dėmesio, skatina „šioje kalbotyros srityje besispecializuojančius mokslininkus mikrorendszer rendezését igényli“, Az ilyen rendezésnek – amennyiben szükséges – a RITA MILIŪNAITĖ. Dėl terminų standartizacija, norminimas ir kodifikacija santykio dabartinėje normatív nyelvészetben | 5 BENDRINĖ KALBA 90 (2017) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204 külön figyelmet kellene szentelni, például új nyelvészeti terminológiai szótár összeállításával vagy az LKE új kiadásának megjelentetésével. Amint azonban említettük, a tárgyalt terminusok eredetének, történeti fejlődésének, működésének és a különböző szűkebb ... šaltiniuose aspektus, reikėtų platesnės studijos. Todėl šiuo kartu straipsnio tikslas yra kiadványokban való bemutatásának alapos feltárásához: elméletileg meghatározni a köznyelv reikalingų sąvokų ir jas įvardijančių terminų mikrosistemą. normativizálási folyamatának jellemzésére szolgáló fogalmakat. E cél megvalósítása érdekében a következő feladatokat tűzzük ki: 1) a normativizálási folyamat összetevőinek (szakaszainak) alapvető fogalmait jellemezni; 2) megvitatni a standardizáció, a normativizálás és a kodifikáció terminusokat, valamint azok változatait és szinonimáit; 3) feltárni a nyelv szabályozását (önszabályozását) megnevező terminusok egymás közötti kapcsolatait, és felvázolni lehetséges mikrorendszerük körvonalait. 2. MILYEN FOGALMAKRÓL ÉS AZ EZEKET MEGNEVEZŐ TERMINUSOKRÓL BESZÉLÜNK? A standardizáció, a normalizálás és a kodifikáció terminusai, valamint változataik és szinonimáik a köznyelv szabályozásának különféle aspektusait jelölik, amelyek egyaránt kapcsolódnak a köznyelvnek mint a nemzeti nyelv egyik változatának külső oldalához (vagyis a köznyelv más változatoktól való elkülönítéséhez), illetve belső oldalához (vagyis a köznyelvi normák kikristályosodásához és rendezéséhez). Ahhoz, hogy a vizsgált terminusok tartalma és kontextusa világosabb legyen, először meg kell határozni a „köznyelv” és a „köznyelv szabályozása” támpontként szolgáló fogalmait. A köznyelv egyfelől magától kialakuló, másfelől tudatosan létrehozott nyelvváltozat. Ebben különbözik más nyelvváltozatoktól, amelyek kialakulását, működését és normáinak fejlődését általában csupán tudatos és célirányos šalies. Tiesa, kalbant apie bendrinę kalbą, nusveria (ir visai suprantama, kodėl) vienas beavatkozás nélküli nyelvi önszabályozásként jellemzik, az aspektus pedig a többé-kevésbé poveikis jos raidai, o nuošalyje paliekami savaiminės jos raidos ypatumai. aktív, szervezett (gyakran állami szintű) beavatkozást hangsúlyozza. Emellett a köznyelv egyszerre a szabályozás tárgya és annak eredménye. Éppen e két, még ha ellentmondásos is, ugyanazon köznyelvi természetoldal – a szabályozás tárgya és eredménye – kölcsönhatását nem próbálják megérteni a köznyelv és a standard nyelv tartalmáról, illetve egymáshoz való viszonyáról jelenleg folyó vitában. Ráadásul megpróbálják e két oldalt mesterségesen elválasztani, és dekonstruálni a köznyelv terminus egységét: a normatív, azaz RITA MILIŪNAITĖ. Dėl terminų standartizacija, norminimas ir kodifikacija santykio dabartinėje norminamojoje kalbotyroje | 6 BENDRINĖ KALBA 90 (2017) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204 kodifikált köznyelvet szembeállítják annak tényleges használatával, mintha ez két különálló visai skirtingais terminais vadintinos atmainos. Todėl, kiek nukrypstant nuo pagrindinio és célú, illetve feladatú, ezért célszerű a vizsgált problematikához leginkább elfogadható köznyelv-fogalmat bemutatni. Pranas Skardžius nyelvész 1927-ben, a Švietimo darbas című folyóiratban (Skardžius 1997 [1927]: 30–85) használta először nyilvánosan a bendrinė kalba terminust, és meg is indokolta azt. 2013 m. kovo mėnesio Lietuvoje manyta ir rašyta, kad P. Skardžius ir buvo šio termino kūrėjas. Tačiau tą kovo mėn. Lietuvos nacionalinio radijo laidoje „Ryto garsai“ buvo Egyébként eddig sugároztak egy műsort az „Amerika Hangja” rádióállomáson, amelyben közzétették az 1964-ben az Amerikai Egyesült Államokban megrendezett Katolikus Akadémia kongresszusán készült felvételt, ahol a kérdésekre a két világháború közötti időszak neves nyelvésze, a háborús években Nyugatra távozott Antanas Salys válaszolt. Elmagyarázta, hogy a bendrinė kalba terminust ő maga javasolta P. Skardžiusnak a német Gemeinsprache terminus fordítása alapján, és az ezt követően mindenütt használni kezdte. Pranas Skardžius a bendrinė kalbát olyan nyelvként írja le, „amelyet az egész ország népe megérthetne”, amely „az egész ország, az egész állam közös nyelvévé vált”, „az egész etnográfiai Litvániában általánosan elfogadott, használt vagy általánosan közös kommunikációs eszközként való használatára törekednek”, így különösen közösségi jellegét hangsúlyozza (Skardžius 1997 [1927]: 34–35). Éppen a bendrinė kalba létrehozásához, normáinak kiválasztásához és közös használatának kialakításához szükségesek azok a különleges terminusok, amelyek lehetővé teszik e folyamat különféle sajátosságok szerinti leírását; ez a folyamat időben a bendrinė kalba alapjának kiválasztásától egészen a jelen pillanatáig és a jövőbeli irányelvekig húzódik. A bendrinė kalba meghatározásaiban rendszerint megjelölik a legfontosabb jellemzőket, amelyek ezt a nyelvváltozatot a nemzeti nyelv más nyelvváltozataitól megkülönböztetik. A vizsgált terminusok kontextusában a legfontosabb a bendrinė kalba azon jellemzője, amely a rá gyakorolt tudatos hatás, illetve a szabályozásának jellegét írja le. A bendrinė kalba szabályozásának 5 folyamata a nyelv állandó változása miatt lezárhatatlan, csupán annak mértéke és eszközei különböznek az egyes országokban. Ezt figyelembe véve a litván bendrinė kalba számára a következő meghatározás lehet megfelelő: Bendrinė kalba – a történelmileg, kulturálisan, gyakran politikailag is összekapcsolódó nyelvi közösség által létrehozott, használt és tudatosan szabályozott, presztízsértékű nyelvváltozat, amely a közélet szükségleteit szolgálja, és kodifikáció által rögzített normákkal rendelkezik. 5 Sąmoningai reguliuojama gali būti ne tik bendrinė kalba, bet ir kitos atmainos (pavyzdžiui, norminama bendrinė žemaičių tarmės rašyba), tačiau tai ne tendencija, o greičiau išimtis, diktuojama konkrečios kalbinės bendruomenės poreikių. RITA MILIŪNAITĖ. Dėl terminų standartizacija, norminimas ir kodifikacija santykio dabartinėje in prescriptive linguistics | 7 BENDRINĖ KALBA 90 (2017) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204 Panašiai, tik išplėsčiau, bendrinė kalba apibrėžiama ir LTŽ (2012): bendr nė kalbà (angl. standard language, pranc. langue standard (f), rus. литературный язык, vok. Standardsprache (f) visuotinai vartojama ↑kalbos atmaina, daugiau ar mažiau sunorminta, pasižyminti didžiausiu prestižu, aukščiausiu visuomeniniu statusu ↑kalbinėje bendruomenėje, vartojama kaip raštų, viešojo gyvenimo, švietimo, kultūros, žiniasklaidos, literatūros, išsilavinusių visuomenės sluoksnių kalba. ∆ nuolat turtinama, sąmoningai kuriama, reguliuojama ir norminama, tam rengiami žodynai, gramatikos, kiti norminamieji ir mokomieji leidiniai. ∆ norminimu rūpinasi mokslo įstaigos ir valstybės institucijos, Lietuvoje – Valstybinė lietuvių kalbos komisija. ∆ atmainos mokoma mokyklose, jos, kaip ↑svetimosios kalbos, mokomi kitakalbiai. Šiose dviejose apibrėžtyse bendrinės kalbos samprata skiriasi nuo tradicinės lietuvių kalbotyroje, nes iškeliami du nauji dalykai. Pirma – kalbos tvarkybos nuolatinumas, nes iki šiol dažniausiai buvo pabrėžiamas tvarkybos rezultatas, o ne vyksmas. Például különböző litván nyelvészeti művekben megjegyzik, hogy a köznyelv „a létező, valamint az emberek közéletének és kulturális szükségleteinek kielégítésére szolgáló nyelv” (LKE 2008: 77), így csupán egyetlen „sąmoningai apdorota“ (Pupkis 2005: 30), „daugiau ar mažiau sunorminta visos tautos raštų szempontot – a kodifikált köznyelv szempontját – emelték ki. A Litván Köztársaság Szejmjében tárgyalt, az államnyelvről szóló törvény módosításának tervezeteiben fő jellemzőként a helyesség elemét jelölik meg: A litván köznyelv – helyes, vagyis a litván nyelv szótárán, nyelvtani, helyesírási és központozási szabályain, valamint a nyelvi normák egyéb elismert forrásain alapuló, a közélet szükségleteire szolgáló írott vagy beszélt litván nyelv. (LRVKĮPĮ 2008). A litván köznyelv – helyes, a litván nyelv szótári, nyelvtani, helyesírási és központozási normáin alapuló, a közélet szükségleteire szolgáló írott vagy beszélt litván nyelv. (LRVKĮPĮ 2011). Hasonlóképpen írnak a felsőoktatási intézmények tankönyvében is (LBK 2014: 24, a szerzők kiemelése): Bendrinė kalba – tai sunorminta (standartizuota), rašytinę ir sakytinę formas turinti, daugelyje a nyelvhasználati szférák által használt, minden nyelvhasználó számára közös nyelvváltozat. (tarmių ar sociolektų) bendrinė kalba visų pirma skiriasi tuo, kad yra kodifikuota arba sunorminta, t. y. standartizuota. RITA MILIŪNAITĖ. Dėl terminų standartizacija, norminimas ir kodifikacija santykio dabartinėje norminamojoje kalbotyroje | 8 BENDRINĖ KALBA 90 (2017) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204 Normázottnak és helyesnek a kodifikált köznyelv állapotát tekinthetjük, de nem annak valós használatát, amely gyakran változatos, egyrészt a belső fejlődés, másrészt az európai nyelvekben jelenleg zajló általános destandardizációs folyamatok miatt, ezért nem szűkölködik a nemzeti nyelv más változataira és más nyelvekre jellemző elemekben. Másodszor, a köznyelvnek – amint említettük – a spontán fejlődés szintje is megvan, mivel nem minden zajlik benne tudatos szabályozás útján. Ezért fontos megjegyezni, hogy „a nyelvi közösség is alakítja”. Más nyelvváltozatoktól E két folyamat – a spontán és a tudatos – egymáshoz való viszonya a különböző nyelvekben és a fejlődés különböző időszakaiban nagyon eltérő lehet. A litván nyelvben a köznyelvre gyakorolt tudatos hatás, vagyis annak szabályozása, másként – a nyelvtervezés – a köznyelv fejlődésének, működésének és változásának lényeges részét képezi, míg a spontán folyamatok jóval kisebb részt. Pranas Kniūkšta a köznyelv tervezéséhez a normázást, a felügyeletet és a nyelvművelést sorolja (Kniūkšta 1995: 28–39): A célirányos nyelvtervezés legfontosabb elve a rendszeresség, vagyis a törvényszerűség. Ez nemcsak segíti a nyelv normázását, felügyeletét és tanulását, hanem sok esetben összhangban is áll a nyelvművelés feladataival. A nyelvszabályozás részletesebben az LTŽ-ban (2012) van meghatározva: a nyelvhasználat kérdései, Kalbos tvarkyba – kalbos apsaugos teisinės sistemos kūrimas, kalbos norminimo, konsultavimo a nyelvfelügyeleti és -ellenőrzési intézmények, valamint intézmények alapítása és megvalósítása, a veiklos organizavimas, kalbos rėmimo programų ir projektų rengimas, administravimas ir nyelv standardizálása, a nyelvi normák terjesztése, a nyelv felügyelete és ellenőrzése. Így a köznyelv, akárcsak más nyelvváltozatok, önmagától alakul, működik és változik, emellett tudatosan létre is hozzák és szabályozzák (irányítják). E folyamatok két szinten zajlanak: 1) makroszinten, vagyis a köznyelvet a nemzeti nyelv egyik változataként értelmezve; 2) mikroszinten, vagyis a köznyelvre annak normáinak összességeként tekintve. Ha a nyelvszabályozásban elkülönítjük a teljes jogi és adminisztratív szabályozást, akkor a köznyelvi változattal és annak normáival közvetlenül összefüggő egyéb szabályozási (önszabályozási) szempontok megnevezéséhez legalább négy külön terminusra van szükség (lásd a 2. táblázatot). RITA MILIŪNAITĖ. Dėl terminų standartizacija, norminimas ir kodifikacija santykio dabartinėje a normatív nyelvészetben | 9 BENDRINĖ KALBA 90 (2017) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204 2. TÁBLÁZAT. A köznyelv szabályozásának (önszabályozásának) jellege, szintjei és a Jeigu kai kuriuos šiais keturiais terminais įvardijamus procesus suskaidysime į terminusok iránti igény a részletesebb szakaszokhoz, még több terminusra lesz szükség. Mivel a köznyelvi normák tudatos szabályozásának (T2) több szakasza különíthető el (a normák megállapítása, törvényesítése és a használatban való terjesztése), mindegyiket kad lietuvių kalbotyroje šiam reikalui vartojama daugiau terminų, nei pateikta KNS gyakran külön is megnevezik. Tehát a táblázatban ez nyilvánvaló (vö. az 1. táblázattal). 1-ame paveiksle nurodyti dabartiniuose lietuvių kalbotyros darbuose dažniausiai a standardizáció (standardizálódás), standardizálás terminusokat használják (vagy javasolják norminimas, normalizacija (normėjimas) ir kodifikacija, kodifikavimas. Tai yra tas terminų használni); leltár, amelyet a továbbiakban vizsgálnak is. Ezenkívül mindezek a terminusok a sąvokomis „standartas“, „norma“ ir „kodeksas“, todėl reikia išsiaiškinti ir jų reikšmes, tárgyalt leltár terminusaival kapcsolatos támasztókkal is összefüggnek. 1. ÁBRA A köznyelv szabályozásának (szabályozódásának) megnevezésére a litván nyelvészetben a normatív (vagy használatra javasolt) terminusok RITA MILIŪNAITĖ. Dėl terminų standartizacija, norminimas ir kodifikacija santykio dabartinėje nyelvészetben használatos | 16 BENDRINĖ KALBA 90 (2017) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204 kielégítse az azt használó nyelvi közösség szükségleteit. A normázás feladatai ezzel szemben a köznyelv fejlődésének hármas állapotához kapcsolódnak: 1) a múlthoz: a normák állandóságának biztosítása, azaz a köznyelv folytonosságának és a normák hagyományának megőrzése; 2) a jelenhez: a köznyelv funkcionalitásának biztosítása, azaz bizonyos időközönként a kodifikáció felülvizsgálata, valamint olyan köznyelvi normák és használati szabályok megállapítása, amelyek lehetővé teszik a kifejezési lehetőségek rugalmas alkalmazását; 3) a jövőhöz: kedvező feltételek megteremtése a köznyelv fejlődéséhez, továbbá annak előrejelzése, hogy a köznyelv milyen módokon és milyen irányokban újulhatna meg. Amint az a KNS táblázatából is látható, a normázás terminust olykor felváltva használják a kodifikáció terminusával. Ezenkívül ezt a folyamatot rendszerint szakaszokra bontják, és ezeknek gyakran külön-külön saját elnevezésük van. A cseh nyelvész, František Daneš a normázási folyamat következő szakaszait jelölte meg (igaz, kodifikációnak nevezve azt, ezáltal kibővítve utóbbi jelentését, a normázást pedig a kodifikáció egyik részének tekintve) (Данеш 1988 [1979]: 281–283): 1) leíró szakasz: a köznyelvi normák megállapítása és objektív leírása; 2) reguliuojamasis (norminamasis) etapas: a) értékelő szakasz (a nyelvi kifejezőeszközöket és használatuk módjait a tam tikrus objektyvius kriterijus, atsižvelgiant į visuomenės poreikius ir bendrinės kalbos fejlődés dinamikája alapján értékelik), b) a közvetlen kodifikáció szakasza; 3) megvalósítási (stratégiai-taktikai) szakasz: a kodifikáció bevezetése a használatba. A mai normatív litván nyelvészetben (lexikográfiailag kevésbé, lásd a 4. táblázatot, inkább az újabb tudományos szakirodalomban) egyértelmű az ellentétes tendencia: a normálás terminusát F. Daneš által megadottnál tágabb jelentésben használják, míg a kodifikáció jelentését a 2b szakaszt megnevező terminusra szűkítik. RITA MILIŪNAITĖ. Dėl terminų standartizacija, norminimas ir kodifikacija santykio dabartinėje norminamojoje kalbotyroje | 17 BENDRINĖ KALBA 90 (2017) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204 4. TÁBLÁZAT. A normálás terminusának meghatározásai litván forrásokban Šaltiniai Apibrėžtys KTŽ Az irodalmi nyelv normálása (lásd n o r m a l i z a c i j a ) a nyelvészet módszereire írott kóddal, illetve a helyesírási nyelvi rendszer tényeinek megállapításával LKE alapozott, a használatra szánt nyelvi normák tudományos megállapítása és kapcsolatban neveznek (134. o., a norma címszó alatt). kodifikációnak, illetve normálásnak nevezik (253. o., a kalbos norma címszó). LTŽ kalbos norminimas (tas pat kas standartizavimas) – (angl. standardisation, pranc. normalizálás (f), standardizálás (f), or. нормализация, ném. Sprachkritik (f), Sprachlenkung (f), Sprachpflege (f), Sprachregelung (f)) a köznyelv, az általános, a mintaszerű nyelv mint hivatalos kommunikációs eszköz meghatározása; a nyelvhasználati normák ↑kodifikálása, pontosításuk és bevezetésük az kiválasztása, amelyet leggyakrabban a köznyelvvel, valamint az írott nyelvvel, az ↑használatba. ∆ szabályokkal és hasonlókkal. DŽ7i TŽŽ: norminimo nincs; norminti – normák megállapítása, a normák szerinti rendezés. felfogás szerint a normázás a T1 terminust helyettesíti – így határozza meg az LTŽ: „a közös, norminimo nincs; norminti – normák megállapítása, a normák szerinti rendezés. A legtágabb általános, példaszerű nyelv mint hivatalos kommunikációs eszköz meghatározása”, vagyis a nyelvváltozat megválasztásáról van szó. A szűkebb, legjellemzőbb felfogás szerint a közös nyelv normáinak meghatározása magában foglalja a nyelvhasználat kutatását, a normák kiválasztását és értékelését. Ezenkívül a normázási folyamathoz sorolják a normák írásbeli, hivatalos rögzítését, valamint a normák terjesztését is. A második összetevőt – a normák írásbeli rögzítését –, olykor pedig az elsőt is, külön terminussal kodifikációnak szokás nevezni (lásd a 2.3. fejezetet). Azt, hogy a normázást és a kodifikációt nem mindig tekintik azonosnak, a Litván Nyelv Állami Bizottságáról (VLKK) szóló törvény is mutatja. A 3. cikk 4. pontjában, amely a VLKK feladatait sorolja fel, mindkét terminus szerepel, magában a törvényben azonban nem adják meg a meghatározásukat (VLKK Į 2016): Nyelvi Bizottság: <...> 4) meghatározza a litván nyelv szabályozásának irányait, dönt a litván nyelv normálásának és kodifikációjának kérdéseiről; <...>. Egyébként ugyanebben a törvényben a köznyelvi normákat rögzítő műveknek apibūdinami bendresniu pažyminiu norminamasis, o ne siauresniu kodifikacijos (VLKK Į RITA MILIŪNAITĖ. Dėl terminų standartizacija, norminimas ir kodifikacija santykio dabartinėje norminamojoje kalbotyroje | 18 BENDRINĖ KALBA 90 (2017) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204 2016), – galbūt todėl, kad, pavyzdžiui, vadovėliai gali būti laikomi normų šaltiniu, bet nincs kodifikációs erejük: 5) vertina ir tvirtina svarbiausius norminamuosius kalbos veikalus (žodynus, žinynus, vadovus, tankönyveket); <...>. A normálás (és az azonos jelentésben értett kodifikáció) változataként a litván nyelvészetben használatos a normalizáció terminus. Vö. a Jonas Klimavičius cikkéből 11 származó mondattal (Klimavičius 2002: 22): A tudományos nyelvészeti elemzésre leginkább a változatok és a hibák szorulnak, különösen az objektív nyelvhasználat, valamint a természeténél fogva szubjektív normalizáció (a normák kodifikációja) közötti ellentmondások és ütközések. A korábbi nyelvészeti szakirodalomban a normalizáció a normálás helyett gyakrabban fordult elő, minden bizonnyal az orosz nyelv hatására is, napjainkban azonban már meglehetősen ritka, mivel amikor a normálást és a normalizációt azonos jelentésű terminusoknak tekintik, előnyben részesítik a litvánosított változatot, vagy teljesen eltekintenek a normalizációtól (lásd az 5. táblázatot). 5. TÁBLÁZAT. A terminus normalizációjának meghatározásai litván forrásokban Šaltiniai Apibrėžtys KTŽ DŽ7i normalizacija, нормализация, normalization. A nyelv szabványosítása, szabályok szerinti rendezés, megállapítás, szabályozás (135. o.). rendeleteket. Az LKE LTŽ-ben nincs normalizáció. normalizáció. Nincs normáinak normalizációja – a norma, a normák megállapítása; a normák, TŽŽ normalizacija 1. a normális helyzet kialakulása, bevezetése; normalizálás, szabványok, szabályok, előírások szerinti rendezés; 2. a kötelező normák meghatározása és megvalósítása (valamint további két, az ipari termeléssel kapcsolatos konkrétabb jelentés). 11 Ez a hagyomány legalább a háború előtti Gimtoji kalbáig nyúlik vissza, amelyben a köznyelv normalizációjának kritériumairól esett szó, vö. Gimtoji kalba, 1938: 143. RITA MILIŪNAITĖ. Dėl terminų standartizacija, norminimas ir kodifikacija santykio dabartinėje a normatív nyelvészetben | 19 BENDRINĖ KALBA 90 (2017) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204 Vis dėlto reikia pažymėti, kad būta mėginimų šiuodu terminus – norminimą ir normalizaciją – diferencijuoti (atsiremiant į tą normalizacijos reikšmės sandą, kuris TŽŽ (2013) nusakytas kaip „normalios padėties nusistojimas“. Pavyzdžiui, Jonas Palionis normalizacijos terminu vadina savaiminį normų kristalizavimosi procesą 12 , kurio metu a nyelvi normák magában a nyelvhasználatban fejlődnek ki és tisztulnak le (T4) (Palionis 1989: 51; továbbá vö. Miliūnaitė 2003: 42–43). Gyakorlatilag nem használatos egy másik, G. Subačius által javasolt, e jelentésű terminus litvánosított változata, a normėjimas (Subačius 2002: 229). Egyáltalán szükség van-e gyakorlatilag a normalizacija terminusra, vagy csak annak elméleti lehetősége fontos, hogy rendelkezzünk vele? Mivel a normák kristályosodása minden változásokon átmenő nyelvben, így a tudatosan nem szabályozott változatokban is végbemegy, indokolt lehet szükség esetén ezt a folyamatot külön terminussal megnevezni. A köznyelvi normák kristályosodását alig vizsgálják kifejezetten; ezt a folyamatot néha feltételesen a szabályozás első szakaszába sorolják, amelyben leírják a használatban működő normákat és azok versengő változatait, a pontosság érdekében azonban szükség lehet a szabályozástól való elkülönítésére. A normák kristályosodása jól megfigyelhető, amikor valamilyen új jelenség bekerül a nyelvbe, és hamarosan versengeni kezd a litván kifejezésváltozatokkal. A használatban gyakran először spontán módon zajlik a legmegfelelőbb változat keresése, miközben a szabályozók figyelik a helyzetet, és még nem avatkoznak be ebbe a folyamatba. Például amikor a litván nyelvben használni kezdték a nehezen adaptálható think-tank anglicizmust, amely leggyakrabban „a kormányzati vagy kereskedelmi ügyfelek által támogatott, politiniais ar pan. klausimais“ (ND, žiūrėta 2017 11 14), vartosenoje susidarė tokia interdiszciplináris kutatásokat végző szakértői csoportot jelent, amely szociális, a kifejezési módok versengő változatossága” (a kiemelés tőlem, a példák időrendben szerepelnek. – R. M.): Aligha sokan hallottak erről a Demokratikus Politikai Intézetről (DPI), amely a Haza Uniójának „think tankje” (agytrösztje) volt és ma is az (nem)hivatalos. Még kevésbé annak elnökéről, M. Adomėnasról, aki ugyanattól a 2006-os évtől Andrius Kubilius házelnökhelyettes tanácsadója is volt. (lzinios.lt, 2009) Elsősorban az egyetemek töltik be szakterületük vezetőjének szerepét – konferenciákat szerveznek, üzletembereket hívnak meg, évenkénti rendezvényeket tartanak, publikációkat készítenek, figyelemmel kísérik a híreket, A normák spontán kristályosodásának 12 folyamata nemcsak a köznyelvi változatra jellemző; lehetővé tehető a nyelv számára, a normák kalbėti ir apie kitų kalbos atmainų, ir apie ankstesnio, ikikodifikacinio laikotarpio, iki susikuriant bendrinei kikristályosodását. RITA MILIŪNAITĖ. Dėl terminų standartizacija, norminimas ir kodifikacija santykio dabartinėje a normatív nyelvészetben | 20 BENDRINĖ KALBA 90 (2017) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204 szakértői következtetéseket von le. Más szóval think-tankként működik – „agytrösztként” a kiválasztott iparág mellett. (Universiteto žinios, 2012) Az LLRI nem tudományos kutatóintézet, hanem ötletműhely (angl. Think tank). Gyakorlati szolgáltatásokat nyújt idėjas, pasiūlymus, situacijos vertinimus bei komentarus, užsiima visuomenės švietimu. (lt.wikipedia.org, 2014) Rusijos „thinktankas“ „Katehon“ yra Kremliaus palaikomas naujienų puslapis, kuris dažnai siūlo geopolitikai információt, amelyet egyenesen átitat a katonai ortodox nacionalizmus. (tv3.lt, 2016) a Trečioji pakopa – think tankai arba lietuviškai idėjų kalvės ir smegenų centrai Taip, draugai szociáldemokraták a saját „munkacsoportjaikkal” paródiává próbálták változtatni ezt a atskirkime grupę sovietinių partinių bičiulių, kurių vienintelis tikslas greičiau įsisavinti ES lėšas, mechanizmust. De egy olyan agyközpontból, amelynek egyetlen professzorának intellektusa és nemzetközi tapasztalata felülmúlhatja az egész „munkacsoport” együttes teljesítményét. (delfi.lt, 2016) R. Karbauskis ismeri-e az amerikai think-tank, a CSIS említett elemző tanulmányát A nyugati „Kremliaus scenarijai“ ir joje išdėstytais konkrečiais techniniais siūlymais, kokių veiksmų turi imtis államok, hogy elzárják az utat annak, hogy az Oroszországhoz kapcsolódó üzleti szféra káros hatást nacionalinių valstybių politikoms? (delfi.lt, 2016) gyakoroljon „A bizottság irodája pontosította, hogy sem ebben, sem az előző ciklusban nem született olyan döntés, amely szerint a bizottság ne engedett volna ki valakit kiküldetésre, annál is inkább, mivel a Seimastól semmilyen támogatást nem kérnek, és ez egy komoly rendezvény, az Európai Néppárt think tankjának közgyűlése, ahol a Haza Szövetségét képviselem, és rendszeresen részt veszek rajta” – mondta az BNS-nek M. Adomėnas. (delfi.lt, 2017) „Európa – továbbra is együtt cselekszünk? Mit gondolnak valójában a lakosok és az elitek az EU-ról?” – ezzel a címmel tették közzé ezen a kedden a gondolatgyár tanulmányát, amely széles körű reprezentatív felmérésen alapul. (delfi.lt, 2017) Ezek a példák azt mutatják, hogy kikristályosodik két litván metaforikus, ezért szemléletes megfelelő, a idėjų kalvė és a smegenų centras, amelyeknek hosszú távon ki kellene szorítaniuk az idegenszerű kifejezést legalább a hivatalos használatból. Igaz, a TB a think tanks többes számú formájának litván megfelelőjeként az analitikų centrai kifejezést adta meg, de a használatban ennek szinte nincs támasza, vagy az analitikos 13 centras kifejezéssel egy másik angol terminust, az analytics centert fordítják. A norma kialakulásának ezt a szakaszát, amíg a használatban meg nem szilárdul az ígéretes változat, normalizációnak is nevezhetjük. Ez a kifejezés a TB-be bevont forrásban szerepel: Politikatudományi 13 enciklopédikus szótár. A szerkesztőbizottság: Algimantas Jankauskas (felelős szerkesztő) és mások. Vilnius: Vilniusi Egyetemi Kiadó, 2007. RITA MILIŪNAITĖ. Dėl terminų standartizacija, norminimas ir kodifikacija santykio dabartinėje a normatív nyelvészetben | 21 BENDRINĖ KALBA 90 (2017) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204 gyakran megelőzi a szabályozási folyamatot, néha pedig azzal párhuzamosan zajlik (amikor a változó nyelvhasználatot megfigyelik és vizsgálják), egészen addig, amíg egy adott időszak tényleges normáját törvényesítik (kodifikálják). Az angol nyelvű nyelvészeti szövegekben a norma kifejezést gyakran felváltva használják a standarddal, máskor pedig a nyelvészet különböző ágaiban eltérően értelmezik őket (Locher, Strässler 2008: 1). A szótárakban a norma tágabb jelentésben – modellként, mérceként vagy példaként – a standard szinonimájaként is meg van határozva (OD; MW), a nyelvészetben viszont a standardnál szűkebb fogalomként. A norminimas, vagyis normalizacija (angl. normalization) kifejezést az angol nyelvű nyelvészetben – amint az a KNS táblázatából is látható – nem a normatív nyelvészetben, hanem a fonetika területén használják. A normáló folyamat megnevezésére ezt az imént tárgyalt standardizáció helyettesíti (a második jelentésben, T2) (vö. Bartsch 1985: 23; Subačius 2002: 229). A lett nyelvészetben használatos nyelvi normálás (valodas normēšana) terminust úgy határozzák meg, mint „a norma megállapítása – a nyelvi törvényszerűségek kutatásával, rögzítésével, értékelésével, fenntartásával és terjesztésével kapcsolatos folyamat”, más nyelvekbeli megfelelőiként pedig a következőket adják meg: ang. language standardization, ném. Sprachnormierung (f), Sprachpflege (f), or. нормализация языка (VPSV 2007: 421), tehát megfelel a litván normálásfogalomnak. 2.3. Kodifikáció és kodifikálás Amint az előző fejezetből látható volt, a normálás (vagy az ebben a jelentésben használt standardizáció) azon fontos szakaszának megnevezésére, amelynek során a köznyelv kiválasztott normáit bizonyos forrásokban írásban törvényesítik, külön terminusra van szükség (lásd: (Milroy, Milroy 1999 [1985]: 22, 28; Nevalainen, Tieken-Boon van Ostade 2006: 283). Igaz, a normák kiválasztását is gyakran ehhez a szakaszhoz kapcsolják, elkülönítve azt a normálás absztraktabb szintű terminusától, csak, ahogy említettük a 2.2. fejezetben, a normálási szakaszok határai feltételesek. Elméletileg a kodifikáció különösen fontos a normatív nyelvészet egyik legfontosabb fogalmának – a nyelvi normának – meghatározásában. Amikor a köznyelvi normákat írásban rögzítik, kodifikálttá válnak, így idővel kisebb-nagyobb eltérés alakul ki közöttük és a valós, a nyelvhasználatban funkcionáló normák között. Az angol nyelvű nyelvészeti szakirodalomban és lexikográfiai forrásokban erre a célra a kodifikáció (angl. codification) szót használják, anélkül hogy különbséget tennének a folyamat és annak eredménye között. A standardizációval ellentétben a kodifikáció csak tudatos, szervezett RITA MILIŪNAITĖ. Dėl terminų standartizacija, norminimas ir kodifikacija santykio dabartinėje norminamojoje kalbotyroje | 22 BENDRINĖ KALBA 90 (2017) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204 tevékenység; mint az előíró nyelvi normák kiválasztása és (vagy) rögzítése, a kodifikáció universalus reiškinys ir turi aiškų kultūrinį pobūdį (žr. Deumert 2004: 6). Šį terminą, kifejezést a nyelvtervezésről beszélve a 20. század 7. évtizedében Einar Haugen tette népszerűvé (Haugen 1966: 922–935). Ez a nyelvi szerkezet tervezésének része (bővebben l. Miliūnaitė 2010: 231–256): általában az írásjelek és a helyesírási szabályok rendszerét, a kiejtést, a hangsúlyozást, a szókincset, a morfológiát és a szintaxist kodifikálják. a Latvių VPSV kodifikacija (kodificēšana, kodifikācija) apibūdinta kaip „kalbos normų atranka ir fiksavimas norminamuosiuose šaltiniuose, pavyzdžiui, gramatikose, helyesírási szótárakban” (VPSV 2007: 184), tehát szűkebben értelmezendő, mint az ugyanabban a szótárban meghatározott normatív szabályozás. Mind užsienio, mind lietuvių kalbotyros darbuose dėl termino kodifikacija esama mažiausiai painiavos. A kodifikáció elsősorban egy normatív munka egyik részének (szakaszának) általános megnevezését jelenti: a normatív folyamatban megállapított nyelvi normák és szabályok írásbeli, a nyelvi közösség számára hozzáférhető presztízsforrásokban – szótárakban, nyelvtanokban, stílusés nyelvhasználati kézikönyvekben, szabálygyűjteményekben, a nyelvfelügyeleti intézmények határozataiban és ajánlásaiban – történő hivatalos rögzítését (vö. Garvin 1993: 42). A kodifikáció mint a nyelvtervezés egyik eleme bekerült Einar Haugen jól ismert nyelvtervezési modelljébe is, amelyet maga a szerző többször továbbfejlesztett, és amely a köznyelv kialakításának legfontosabb szakaszait foglalja magában (lásd Haugen 1983: 270–275). Másodszor, a kodifikáció magának a köznyelvi normák és szabályok rögzítésének eredménye, mondhatni, a rögzített normák és szabályok összessége (Girdenis, Pupkis 1978: 56). A „kódex” alapfogalma éppen „valamely tudományterület szabályainak gyűjteményét” jelenti (TŽŽ 2013). Ezért szükség esetén a kodifikáció vagy a kodifikált normák megváltoztatásáról beszélnek (bővebben lásd Miliūnaitė 2007: 7–23). A folyamatnak az eredménytől, illetve a normatív munka egyik részének általános megnevezésétől való pontosabb elkülönítése érdekében a litván nyelvben időnként a kodifikavimas terminust is használják a köznyelvi normák írásbeli rögzítésének folyamatára, ez a tendencia azonban a valóságban nem jelentős. A kodifikáció és a kodifikálás közötti különbséget az LTŽ (2012) is megteszi. A vizsgált litván lexikográfiai és enciklopédikus forrásokban a kodifikáció fogalma alig különbözik (lásd a 6. táblázatot). RITA MILIŪNAITĖ. Dėl terminų standartizacija, norminimas ir kodifikacija santykio dabartinėje norminamojoje kalbotyroje | 23 BENDRINĖ KALBA 90 (2017) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204 6 LENTELĖ. Terminų kodifikacija ir kodifikavimas apibrėžtys lietuviškuose šaltiniuose Šaltiniai Apibrėžtys KTŽ DŽ7i nei kodifikacijos, nei kodifikavimo nėra. LKE A nyelvi normák nyelvészeti módszerekkel történő meghatározását és kiválasztását kodifikálásnak, illetve normázásnak nevezik (a nyelvi norma című szócikk). LTŽ kodifikáció – (angl. codification, pranc. codification (f), rus. кодификация, vok. Kodifizierung (f)) a nyelv szabályai, a normatív művekben leírt normák és használatuk törvényszerűségei. kodifikavimas – (angl. codification, pranc. codification (f), rus. кодифицирование, vok. Kodifizierung (f)) a nyelvi normázási tevékenység része – a normák elsődleges meghatározása. TŽŽ kodifikacija lingv. pavyzdinių kalbos normų nustatymas ir sisteminimas, teikyba. kodifikacija kalbot. pavyzdinių kalbos normų nustatymas ir sisteminimas. Amint arra a KNS táblázatának szerzői is rámutattak, az LKE-ben a kodifikáció a normázással egyenértékű, annak szinonimája. Más forrásokban a kodifikáció eljárásai – a normák meghatározása, rendszerezése, kiválasztása, ajánlása – megkülönböztetése szintén azt mutatja, hogy itt a suprantama labai plačiai ir iš esmės nesiskiria nuo norminimo. Plg. J. Palionio pateiktą kodifikáció a kodifikáció meghatározását jelenti (Palionis 1989: 51): Az írott nyelv normáinak tudományos leírását és rendszerezését, valamint bizonyos nyelvi és helyesírási formák normának való megfelelésének meghatározását kodifikációnak nevezik. Az újabb nyelvészeti irodalomban azonban a kodifikáció terminus a normázás terminusával rész és egész viszonyban áll (vö. Miliūnaitė 2003: 42; Miliūnaitė 2006a: 50– 59; Miliūnaitė 2006b: 9–28; LTŽ 2012). Természetesen ez nem szünteti meg a közöttük kialakult, még ha részleges is, szinonímiát. A szinonimitás különösen szembetűnő a nyelvi normázás / kodifikáció (-álás) elvei és kritériumai összetett terminusok használatában. 14 14 Vö. például azoknak a tudományos cikkeknek a címét, amelyek azt mutatják, hogy a XX. század végén e terminusok még nem voltak teljesen megszilárdulva: A köznyelv normázásának és kodifikációjának elvei 1978: 53–66); Evalda Jakaitienė. Dėl semantinės motyvacijos, kaip kodifikavimo kriterijaus. – Kalbotyra (Girdenis, Pupkis XXXVII (1), 1986, 102–105; Aleksas Girdenis, Aldonas Pupkis. A nyelvi normázás elvei. – Anyanyelvi kalba, 1996, 8, 1–5. RITA MILIŪNAITĖ. Dėl terminų standartizacija, norminimas ir kodifikacija santykio dabartinėje norminamojoje kalbotyroje | 24 BENDRINĖ KALBA 90 (2017) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204 3. BENDRINĖS KALBOS REGULIAVIMO(SI) TERMINŲ MIKROSISTEMA A normatív nyelvészet azon igényére válaszul, hogy különböző terminusok álljanak rendelkezésre a köznyelv mint nyelvváltozat, illetve normái spontán fejlődésének és tudatos szabályozásának megnevezésére, négy alapvető terminus (amelyek közül kettőnek litvánosított változata is van) együttese adható meg: standartizavimas – standartizacija és norminimas – normalizacija (lásd a 7. táblázatot). 7. TÁBLÁZAT. A köznyelv szabályozásának/-szabályozódásának fő terminusai A litván nyelvészetben már, mondhatni, kezd megszilárdulni az egyetértés abban, hogy a norminimas terminus mellett szűkebb jelentésű terminust is használjanak a norminimas egyik szakaszának megnevezésére – kodifikavimas, utóbbi eredményét pedig kodifikacija néven nevezzék. A 2. ábrán bemutatott séma a cikkben tárgyalt terminusokkal megnevezett fogalmak közötti kapcsolatokat szemlélteti. A standartizavimas és a standartizacija a legáltalánosabb terminusoknak tekinthetők, amelyek a köznyelv szabályozását/-szabályozódását nevezik meg, és magukban foglalják a szűkebb „norminimas”, illetve „kodifikavimas” fogalmakat is. A standartizavimas és a standartizacija a litván nyelvészetben még meglehetősen ritkán használatosak. A mikrorendszer alapját a norminimas és a kodifikavimas (kodifikacija) terminusok alkotják, a normalizacija pedig a perifériához tartozik, mivel a köznyelv szabályozási/-szabályozódási folyamatainak tengelye annak aktív, tudatos rendezése, azaz normálás. RITA MILIŪNAITĖ. Dėl terminų standartizacija, norminimas ir kodifikacija santykio dabartinėje a normatív nyelvészetben | 25 BENDRINĖ KALBA 90 (2017) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204 2. ÁBRA A köznyelv szabályozásának (önszabályozásának) terminológiai mikrorendszere KÖVETKEZTETÉSEK El kell ismerni, hogy a litván nyelvészeti terminológia más tudományok terminológiájához képest meglehetősen rendezetlen, a különböző és ritkán frissített szótárakban jelentősen eltér, és általában hiányoznak az újabb, rendszerezett terminusgyűjtemények, amelyek tükröznék a kortárs világnyelvészet kutatásait. Ez a helyzet megnehezíti a normatív nyelvészet terminológiájának rendszerszerű vizsgálatát is, mivel e terület terminusainak tényleges használata, jóllehet egyértelműen bizonyos tendenciákat jelez a terjedelmes lexikográfiai polinkius, neatitinka to įvairuojančio ir senstelėjusio vaizdo, kuris fiksuotas ne itin művekben. Remiantis lietuviškaisiais ir anglakalbiais, taip pat latvišku kalbotyros šaltiniu, A tanulmány elméletileg meghatározza a normatív nyelvészet legfontosabb fogalmait, amelyek bendrinės kalbos kūrimo(si) ir reguliavimo(si) procesams nusakyti. Pirmiausia pagal šios az adott változat szabályozásának (önszabályozásának) jellegéhez szükségesek; elkülöníti annak spontán fejlődését és tudatos rendezését. A második különbség e folyamatok mikroés makroszintjei: az egyik esetben magát a köznyelvi nyelvváltozatot, a másikban pedig annak konkrét normáit foglalja magában. RITA MILIŪNAITĖ. Dėl terminų standartizacija, norminimas ir kodifikacija santykio dabartinėje a normatív nyelvészetben | 32 BENDRINĖ KALBA 90 (2017) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204 A litván és angol forrásokra, valamint egy, a köznyelv (ön)szabályozását jelölő lett forrásra of linguistics (The Glossary of Linguistic Terms), the article makes an inventory of terms hivatkozva: standartizacija (standartėjimas). A köznyelv spontán fejlődését és tudatos standartizavimas; norminimas, normalizacija (normėjimas), and kodifikacija, kodifikavimas. irányítását (ön)szabályozásának természete alapján különböztetik meg. E folyamatok mikroés makroszintjei tekintetében további megkülönböztetés tehető; a kérdéses kifejezések kölcsönös kapcsolatainak elemzése feltárta, hogy azok az általuk jelölt jelenségek részeként és one case include the strain of the standard language per se, in the other, its specific norms. egészeként lépnek kölcsönhatásba. Figyelemre méltó, hogy az angol nyelvvel ellentétben, ahol a some of the terms are overlapping, are synonyms of not-quite-identical meaning, or terminológia jelentős mértékben hat más nyelvek terminológiájára, a litván nyelvben a szóalkotás bizonyos elemei (a jelen esetben az -acija és az -avimas képzők) lehetővé teszik a spontán cselekedet és az aktív cselekvés közötti különbség jelölését. Ez a különbség azonban inkább tendencia, mintsem szigorú szabályszerűség; ezért a tényleges használatban az -acija képzős alakokat gyakran mindkét esetben használják – akárcsak az angol nyelvben. A normatív nyelvészet terminusainak mikrorendszerét világosabbá és tömörebbé tevő megfontolások céljából a litván nyelvészet terminológiájában a következő irányelvek bevezetését javasolhatjuk: 1. Standartizacija (standardizáció): a standard nyelv mint önálló nyelvváltozat spontán kialakulása és önfejlődése. Standartizavimas: a standard nyelvváltozat tudatos kiválasztása és irányításának általánosított folyamata. 2. Normalizacija (normalizáció): a standard nyelvi normák kikristályosodásának spontán folyamata. Norminimas: a standard nyelvi normák tudatos kezelése: 3. vizsgálata. Kodifikavimas usage, selection and assessment, written legalisation, and proliferation of norms. (kodifikáció): a standardizálási folyamat egyik szakasza: Kodifikacija: e folyamat selection and written legalisation of standard language norms. eredménye: a standard nyelv legalizált normáinak és szabályainak összessége. RITA MILIŪNAITĖ. Dėl terminų standartizacija, norminimas ir kodifikacija santykio dabartinėje norminamojoje kalbotyroje | 33 BENDRINĖ KALBA 90 (2017) www.bendrinekalba.lt ISSN 2351-7204 A litván nyelvészeti szakirodalomban és e terület terminusainak tudományos texts, yet they call for a closer examination to be able to round up the discussion of the mikrorendszerében valóban léteznek olyan használati tendenciák, amelyek a standard litván nyelv fejlődése során kialakult jelenlegi szakaszban elfogadhatók. KULCSSZAVAK: köznyelv, normatív nyelvészet, nyelvi standardizáció, nyelvi kodifikáció, terminológia. RITA MILIŪNAITĖ Lietuvių kalbos institutas Petro Vileišio utca 5., LT-10308 Vilnius [email protected]