Lotynų–lietuvių kalbų žodynėlis Sapūno ir Šulco gramatikoje

BENDRINĖ KALBA 93 (2020) http://journals.lki.lt/bendrinekalba ISSN 2351-7204 MINDAUGAS STROCKIS Lietuvių kalbos institutas LATIN–LITVÁN NYELVI SZÓJEGYZÉK SAPŪNAS ÉS SCHULTZ NYELVTANÁBAN KULCSSZAVAK: Sapūnas, Šulcas, Compendium, szójegyzék, fordítás, latin nyelv. ABSZTRAKT Az 1673-ban kiadott, Kristupas Sapūnas és Teofilijus Šulcas által írt litván nyelvtanban, a Compendium Grammaticae Lituanicae című, röviden Compendiumnak nevezett műben szinte minden litván szót latinra fordítottak, így abban de facto egy 1380 tételből álló litván–latin szójegyzék rejlik. E tényleges szójegyzék sajátosságaiból kitűnik, hogy a litván szavakat olyan ember fordította latinra, akinek anyanyelve német volt. Arra lehet következtetni, hogy Sapūnas kéziratában a litván szavakat fordítás nélkül hagyták, és azokat később Šulcas tette hozzá. A kisebb fordítási pontatlanságok ellenére ez a szójegyzék értékes, a XVII. századi Kis-Litvánia litván nyelvére vonatkozó adatokat közöl. BEVEZETÉS A Kristupas Sapūnas és Teofilius Šulcas által összeállított Compendium Grammaticae Lituanicae című litván nyelvtan, amelyet röviden Compendiumnak neveznek, a litván tanulmányok műveiben pedig gyakran SC rövidítéssel jelölnek, a XVII. századi litván nyelv értékes emléke. A kutatók egyetértenek abban, hogy Kristupas Sapūnas írta, Teofilius Šulcas pedig kiadta a nyelvtant, miután néhány kiegészítést tett hozzá és előszavakat írt. Természetes a kérdés, hogy Šulcas MINDAUGAS STROCKIS. Latin–litván nyelvi szójegyzék Sapūnas és Schulz grammatikájában | 2 doi.org/10.35321/bkalba.2020.93.13 BENDRINĖ KALBA 93 (2020) http://journals.lki.lt/bendrinekalba ISSN 2351-7204 pontosan mit tett hozzá Sapūnas kéziratához. Amint Tamara Buchienė, Jonas Palionis és 27; Eigminas 1997: 19–22), be pratarmių, į pradinį Compendium tekstą buvo įterptos kai Kazimieras Eigminas megállapították (Buchienė, Palionis 1957: 21– a Kleinhoz tartozó nyelvtan mely részletei, különösen a hangsúlyozásról szóló fejezet (Strockis 2007: 93–100). Tudhatunk-e csak ennyit? Ennek kiderítése a Sapūnas és Šulcas nyelvtanában rejlő latin–litván szótár alapján e 1 tanulmány célja. Mint ismeretes, Kristupas Sapūnas (1589–1659), aki Kis-Litvániában született, vagy nem ismert; Kusuose, arba Didžiuosiuose Rūdupėnuose, vėliau vadintuose Enciūnais (tiksli vieta Biržiška 1960: 263), a königsbergi egyetemre beiratkozva ott Christophorus Sepun Lituanus pauper néven jegyeztette be magát: „Kristupas Sapūnas [később vezetéknevét németül Sappuhnnak írták], szegény litván [vagy lietuvninkas]”. Ebből (és természetesen magának, a gramatikos) galima spręsti, kad lietuvių kalba jam buvusi gimtoji. Jei nesame tikri dėl kurio Kis-Litvánia szerzőjének anyanyelvéből is, ebben segíthet a vezetéknév etimológiája. ősei Atrodo, kad Sapūno pavardė yra lietuviška, metroniminės kilmės. Ar tai reiškia, kad kas nors közül valaki Sapė (Sofija) törvénytelen fia volt, nem tudni (maga Kristupas Mykolo 1 Amikor ebben a tanulmányban Sapūnas és Schulz grammatikájának helyeire hivatkozunk, az 1673-as eredeti kiadás oldalszámát adjuk meg, amely az 1997-es fényképmásolatos kiadásban is nagyon könnyen megtalálható. Ha az eredetiben az oldal nincs megszámozva (az előszavakban és a záró szóban), az 1997-es fényképmásolatos kiadás oldalszámát adjuk meg. Kleino grammatikájára hivatkozva (az eredeti oldalszámozást erősen összezavarták a korrektúrahibák), mind a fényképmásolatos kiadás (1957), mind az eredeti oldalát megadjuk, / jellel választva el őket. Azokban az esetekben, amikor a Kleino-grammatika eredeti oldalának száma nyomdahiba miatt nem egyezik a valódi oldalszámmal, mind a valódi, mind a hibásan nyomtatott oldalszám fel lesz tüntetve; az utóbbi idézőjelben szerepel. A Compendium és Klein szövegének idézésekor grafematikus transzkripciót alkalmazunk, külön jelekkel írva át csupán a grafémákat, valamint azokat az allográfokat vagy ligatúrákat, amelyek ténylegesen graféma-státusra tettek szert (ſ, æ; œ nem fordult elő), de nem véve figyelembe az eredeti nyomtatvány betűtípusának kialakítását, azaz az úgynevezett „gótikus” (ebben az esetben Schwabacher) betűtípus z betűjét ugyanúgy z-ként írjuk át, mint az pavyzdžiui, „gotiško“ šrifto g perrašyti šiuolaikinės fonetinės transkripcijos ženklu ɡ vien dėl to, kad jų išvaizda antiqua betűtípus z betűjét, nem pedig a modern fonetikai transzkripció ʒ jelével (mert ennek éppoly kevés értelme kaip ligatūra (iš kurios yra kilęs šiuolaikinis vokiečių kalbos rašmuo ß), ar atskirai. Jei originalo spaudinyje į „gotišku“ šriftu atspausdintą žodį įterpta antiqua šrifto raidė, ji perrašoma taip pat, kaip ir visos kitos raidės, lenne, mint, hasonlóan). Az ſz betűket így írjuk át, függetlenül attól, hogy az eredeti nyomtatványban valamiféle jelölés használata nélkül nyomtatták-e ki őket. A grafematikus transzkripció felel meg leginkább e tanulmány céljának. Az érvelés szempontjából releváns, a Compendiumból idézett litván szavakat félkövérrel szedjük. MINDAUGAS STROCKIS. Latin–litván szójegyzék Sapūnas és Šulcas grammatikájában | 3 doi.org/10.35321/bkalba.2020.93.13 BENDRINĖ KALBA 93 (2020) http://journals.lki.lt/bendrinekalba ISSN 2351-7204 Sapūnas fia; Biržiška 1960: 263). Mindazonáltal felhívhatjuk a figyelmet arra, hogy a nyelvtanában tarp negausių moteriškų vardų (skirtų moteriškajai gramatinei giminei lietuvių kalboje iliustruoti) paminėta ir Sape = Sophia (25) 2 . Iš to galima atsargiai spėti, kad galbūt bent pats Sapūnas így értelmezte családnevének eredetét. 1612-től haláláig Sapūnas Didieji Rūdupėnai (= Enciūnai) plébánosa volt. Feltehetően nyelvtanát 1643 körül írta meg (Biržiška 1960: 264; Eigminas 1997: 10). Ezt az előszót, amelyben az áll, hogy ez a nuomonė, nors literatūroje tiesiai niekur nepasakyta, tikriausiai kyla iš 1673 m. leidimo mű ultra luſtrum ſextum pulvere quaſi obruta SC 48 „több mint hat ötéves időszakon át mintegy porral betemetve”, vagyis kiadatlan volt, a kiadás 1673-as évszámából 6 × 5 = 30-et levonva 1643-as évszámot kapunk. Úgy tűnik, nincs alapunk kételkedni ebben a véleményben (feltéve, hogy az előszó ugyanabban az évben íródott, amikor a kiadvány megjelent, nem pedig valamivel korábban). Ezenkívül ez azt jelentené, hogy Sapūnas grammatikája valójában régebbi 3 Kleinéénél, tehát neki tulajdonítható az első litván nyelvtan dicsősége is. Az is ismert, hogy Sapūnas Kleino grammatikájának egyik közreműködője volt, akinek Klein kölcsönadta saját grammatikájának kéziratát (Biržiška 1960: 264; Eigminas 1997: 21). Sapūnas latin nyelvű költemények szerzőjeként is ismert (Biržiška 1960: 263; Koženiauskienė 1990: 244, 266–267). 1659-ben halt meg Enciūnaiban ( =Didžiuosiuose Rūdupėnuose) (Biržiška 1960: 263; ZM 2014: 1555). Teofilis Šulcas (1629–1673) szintén Kis-Litvániában, Vėluvában született (Biržiška 1960: 343; ZM 2014: 1651; ez utóbbi forrásban ez a tény kérdőjellel szerepel). Miután beiratkozott a Königsbergi Egyetemre, ott Theophylus Schultz Welawensis Borussus néven jegyezték be „Teofil [később nevét a helyes latin formában, Theophilus alakban írták] Šulcas. Valószínűleg 2 nem volt nagyon gyakori név, ha Donelaitis a Metai egyetlen szereplőjét sem nevezte el róla. 3 Az az állítás, hogy ezt a nyelvtant 8 évig írták (SC 255), téves (erről később lesz szó). a könyv Teiginys, kad ji buvo parašyta apie 1651 m., pateikiamas bibliografinėje šiuolaikinio leidinio anotacijoje utolsó oldalán (SC 336) sajtóhiba található. MINDAUGAS STROCKIS. Sapūnas és Šulcas grammatikájának latin–litván szójegyzéke | 4 doi.org/10.35321/bkalba.2020.93.13 BENDRINĖ KALBA 93 (2020) http://journals.lki.lt/bendrinekalba ISSN 2351-7204 későbbi porosz“. Ebből arra lehet következtetni, hogy Šulcas porosz volt (bár ez csak azt jelentheti, hogy „a Porosz Állam polgára”), akinek anyanyelve német volt; ezt a vezetéknév német eredete is alátámasztaná. Az egyetem elvégzése után Nybudžių lelkészének asszisztenseként dolgozott (ZM 2014: 1651), 1650-től Išdagų lelkésze volt, 1662-ben pedig Katniava lelkésze lett. 1673-ban halt meg (Biržiška 1960: 263; ZM 2014: 1651), vagyis ugyanabban az évben, amikor a jis buvo laikomas geru lietuvių kalbos žinovu (Biržiška 1960: 263), bet neatrodo, kad lietuvių Compendium megjelent. Bár említik, hogy a nyelv anyanyelve lehetett. Tudomásunk van arról, hogy litván–német–latin szótárt írt (Biržiška 1960: 263), ez azonban, ha egyáltalán megírta, nem maradt fenn. Egyébként hét gyermeke közül az egyik, Jonas, Lazdynų (Lasdehnen) lelkésze (ZM 2014: 1651), ugyanaz a Jonas Šulcas, aki 1706-ban litván nyelven kiadott egy Aiszóposz-mesegyűjteményt. Nagyjából ennyit tudunk a Compendium mindkét szerzőjéről. Sapūnas 40 évvel volt idősebb Šulcnál. Mindketten a königsbergi egyetemet végzett evangélikus lelkészek voltak olyan litván plébániákon, amelyek egymástól nem voltak távolabb, mint Trakai Vilniustól. Amint azt a Compendium előszavából tudjuk, Šulcas Sapūnast tekintette tanítójának, és tőle örökölte az egykor megírt nyelvtani kéziratot (abban az időben, amikor Sapūnas a nyelvtanát írta, Šulcasnak még csak körülbelül 14 évesnek kellett lennie). 1673-ban, mintegy 30 évvel a megírás és 14 évvel Sapūnas halála után Šulcas kiadta a nyelvtant, és ugyanabban az évben maga is meghalt, 44 éves korában. Mit tudhatunk még meg a kiadott nyelvtan szövegéből? A nyelvtanban említett litván szavak többségét latinra fordították. Így de facto egy litván–latin szótár rejlik benne, bár nem egyetlen fejezetben van bemutatva, hanem išsklaidytas po visą veikalo tekstą. Šį faktinį žodynėlį sudaro 1380 vienetų (dauguma jų yra egyes szavak fordításaikkal együtt, de szókapcsolatok vagy egész mondatok is MINDAUGAS STROCKIS. Sapūno és Šulcas grammatikájának latin–litván szójegyzéke | 5 doi.org/10.35321/bkalba.2020.93.13 BENDRINĖ KALBA 93 (2020) http://journals.lki.lt/bendrinekalba ISSN 2351-7204 vannak). Kleino nyelvtanában szintén megtalálható egy 2057 egységből álló megfelelő 4 szójegyzék. Így de facto két XVII. századi litván–latin szójegyzékeket. Természetesen jóval rövidebbek, mint a valamivel korábban kiadott Sirvydas-szótárak, mégis értékes, a 17. századi litván lexikográfia emlékei, amelyek elemzéséből számos dologra fény derülhet. 1. ŽODYNĖLIO KEISTUMAI Sapūno és Šulcas grammatikáját olvasva látható, hogy szójegyzékében vannak bizonyos furcsaságok, amelyek gyanút kelthetnek, hogy annak a fordítónak, aki a litván szavakat latinra fordította, nem volt anyanyelve a litván. Kleino szójegyzékében ilyen furcsaságokat nem találunk. Éppen ezek a Sapūno és Šulcas szójegyzékében található furcsaságok segíthetnek pontosítani az egyes szerzők hozzájárulására vonatkozó ismereteket a Compendium tekstą. Mindenekelőtt magától értetődő, hogy mind a Compendiumban, mind Klein grammatikájában, így szójegyzékeikben is, egyaránt megtalálhatók ősi nyelvtani formák és ősi szavak, illetve ma is ismert szavak, amelyeket régi vagy ritka jelentésben használtak. Ezért a mai olvasó nem mindig tudná őket kényelmesen litván–latin szótárként használni. Természetesen az ilyen esetek teljesen kifogástalanok, és nem tartoznak az itt említendő furcsaságok közé. Szemléltetésképpen érdemes néhányat megemlíteni: Skellu Debeo, Skellejau 57 (skelėti „adósnak lenni”); Lazda Nux 57 („mogyorófa, diófa”; és a lazda itt nem „botot”, a nux pedig nem „diót” jelent); Skilliu Elicio ignem, Skiliau 47 (sklti, sklia, skýlė „tűz kovakővel való meggyújtani”; lásd: sklti 2 LKŽe), Gaudźiu Conqveror, Gauzdawau 49 (gausti „jajgatni, siratni, panaszkodni”; A Kis-Litvániában e cikkben használt Klein-féle szójegyzéket a hallgatói gyakorlat során Ramunė Markevičiūtė, a Berlini Szabad Egyetem (Freie Universität Berlin) jelenlegi 4 doktorandusza, digitalizálta. Értékes, e cikk témájával kapcsolatos beszélgetéseiért is köszönetet mondok neki. MINDAUGAS STROCKIS. Lotynų–lietuvių kalbų žodynėlis Sapūno ir Šulco gramatikoje | 6 doi.org/10.35321/bkalba.2020.93.13 BENDRINĖ KALBA 93 (2020) http://journals.lki.lt/bendrinekalba ISSN 2351-7204 Litvániában tanúsított jelentés); Paſtimpu Rigeſco, Paſtippau 56 (pastipti „elhalni, megkeményedni”; a jelentés az LKŽe-ben is tanúsítva van), Wasſaris Januarius, Kowas Februarius, Karwèlinnis Martius 25 (Kis-Litvániában a régi hónapnevek jól adatoltak) és egyebek. Mindazonáltal egyes esetek kissé összetettebbek. 1.1. Kétséges, de mégsem hibás esetek Az 1997-es kiadásban (SC 83) már észrevették és tárgyalták az admįſu [sic; mindent egybevetve úgy tűnik, hogy ez a latin ad előtag hatása miatt bekövetkezett nyomdahiba; atmįſu kellene legyen] esetet, amelyet divinabo 11-ként fordítottak. Úgy tűnhet, hogy az „atminsiu” szót itt latinul „előre látom, megjövendölöm” értelemben fordították, noha Klein grammatikájában (KG 103 / 9) ugyanazt az atmįſu szót recordabor („emlékezni fogok”) alakban fordítják. Nyilvánvaló, hogy itt ugyanannak a szónak egy másik jelentését fordították, Sapūnas és Šulcas grammatikájában pedig az „eltalálom” jelentésre gondoltak. Egy másik eset, a Melmů Calculus 26, bár első pillantásra úgy tűnik, mintha a „kryžkaulis” itt „kövecské”-ként lenne fordítva, szintén nem hiba. A Melmuo itt „keresztcsonti fájdalmat, vesekövességet” jelent; ezt a jelentést a 17. századi Litvánia Kis-Litvániából származó litván 5 nyelvi forrásai is tanúsítják, amint azt az LKŽe alapján láthatjuk. A calculus szó a latin nyelvben jelenthette a vesevagy hólyagkövet is, tehát itt lényegében helyes fordítást látunk. A Smagurauju Paraſitum ago 51 eset első pillantásra nem tűnik túl pontosnak, mintha az „ízletes ételek élvezését” jelentő szót itt úgy fordították volna, hogy „házisajtként antikinės visuomenės „parazitui“ (gr. παράσιτος), valgančiam iš šeimininko malonės) ar élni” (vagyis „dologtalanul élni”). Alaposabban megvizsgálva kiderül, hogy itt a jelentés: „dologtalanul élni, nem a jövedelemnek megfelelően pajamas“. Nors LKŽe tokia reikšmė nepaliudyta, Kristijonas Donelaitis rašė: tu, lėbaudams ir 5 A Nagy-Litvániában való előfordulásra lásd a Sirvydas 1642-es szótáráról szóló rövid cikket: Krzyźá bolenie, Lumbago, Melmenio ſopulis SD³ 137. MINDAUGAS STROCKIS. Latin–litván szójegyzék Sapūnas és Šulcas grammatikájában | 7 doi.org/10.35321/bkalba.2020.93.13 BENDRINĖ KALBA 93 (2020) http://journals.lki.lt/bendrinekalba ISSN 2351-7204 mindig lakmározva, / A mezőt a kerítésekkel és az egész házat megetted DM PV 465–466. Ebből a szövegkörnyezetből látható, hogy a smagurauti szó jelentése nem annyira „szeretni a finomságokat”, mint inkább „a jövedelemhez nem mérten lakmározni”. Ezt megerősíti a istorinę žodžio smagurauti reikšmę buvo galima įtraukti į Lietuvių kalbos žodyną). Compendium „veltėdžiauti” fordítása is (és úgy tűnik, hogy az Atvejis Jauju Aqvã fervidã vertimas, nors žodžio jáuti (jáuna / jáuja, jóvė) reikšmę LKŽe pateikia tik „rausti, versti, ſup[er] infũdere, Jowjau Jowe 52 ilyen előfordulása sem téves: „keverni, rendetlenséget csinálni, moslékot készíteni”), a latin mondat pedig azt jelenti: „forró vízzel leönteni”. Elgondolkodva úgy tűnik, hogy a jáuti itt nem átvitt értelemben jelenti azt, hogy „moslékot készíteni”, hanem szó szerint, vagyis bizonyos eledelt készíteni a sertések számára. A moslék hozzávalóit forró vízzel leforrázhatták, tehát a jáuti itt azt jelentené, amit 6 Žemaitijában a plikyti igével fejeznek ki, Aukštaitijában pedig ennek a šutinti (apšutinti) 7 felelne meg. Vagyis itt lényegében helyes fordításról van szó. A mai olvasó számára úgy tűnhet, hogy a Skinnu Eradico 54 esetek (a fordítás jelentése: „gyökerestül tépem ki”; a carpo megfelelőbb lett volna) és a Nèkaltai impunè 67 eset (a fordítás jelentése: „büntetlenül”; talán az innocue, innoxie vagy innocenter szavak lettek volna megfelelőbbek) szintén nem teljesen pontosak, de ezeket sem lehet valóban hibás fordításoknak tekinteni. Néhány eset valóban kapcsolatban állni látszik a XVII. század valóságával, például a Kèlines Caligæ 33 (és ugyanilyen fordítás szerepel Klein grammatikájában sandalai“. Savaime suprantama, apranga buvo vienokia senovės Romos laikais, kitokia is: KG 166 / 72 „70”). Egy ilyen latin szó a klasszikus nyelvben azt jelentette, hogy „katonáké”; a buvo XVII a. lotynų kalboje, stengiantis tuometines kelnes iki kelių, ilgas kelnes, aulus, blauzdines, kojines ir įvairius batus pavadinti panašių romėniškų apdarų pavadinimais, matyti XVII. században már mást, és ma ismét mást jelent, ezért nem érdemes teljesen pontos 6 megfeleléseket várni. Micsoda zűrzavar a Cn 1171-ből (a Vbránie powſzéchnié, odźież nóg című szócikkben). Ugyanezt látjuk a XVI. században is, Ezért az információért köszönetet mondok kollégámnak, doc. dr. Petrui Skirmantui. 7 Už šią informaciją dėkoju kolegei doc. dr. Rasuolei Vladarskienei. MINDAUGAS STROCKIS. Sapūnas és Schulz grammatikájának latin–litván szójegyzéke | 8 doi.org/10.35321/bkalba.2020.93.13 BENDRINĖ KALBA 93 (2020) http://journals.lki.lt/bendrinekalba ISSN 2351-7204 DD 23, 357, 434, 485, ahol a caliga szó németül Hoß oder kriegsſtiffel („nadrág vagy katonai csizma”) magyarázatot kap. 8 Hasonlóképpen az aviu (Awju qs. Aweju. Induo ocreas Awejau 52) szót „blauzdines apsimaunu” 9 fordítással látja el, de amint más forrásokból kitűnik, a XVII. században az ocreae szóval latinul bizonyos száras csizmákat vagy csizmaszárakat is neveztek, vö. a már említett Cn 1171-et és Sirvydas szótárának négy tanúságát is: Bot, boty. Ocreæ. Czebatay SD³ 21; Cholewá. Ocrea. Aułas SD³ 30; Nágolenice źołnierſkie, Ocreæ militares. Cziebatay karieywiu SD³ 189 ir Skornie, Ocreæ, mullei. Ciebatay SD³ 406. Lényegében ugyanez az eset áll fenn a Sźawju Diſplodo, Szowjau Szowe 52 esetében is, ahol a latin szó jelentése „pattintok” vagy „felrobbantok”; nyilvánvaló, hogy itt lőfegyverekkel való lövöldözésre gondol, amelyeket az ókori rómaiak nem ismertek. Némileg gyanúsabb a saugoti ige fordítása a „vigyázni magára” jelentésű latin szóval: Sawgmi qs. Sawgoju Caveo, Saugojau 53 (alkalmasabb lett volna a custodio). Mindazonáltal a saugoti szó „óvakodni, kerülni” jelentését az LKŽe tanúsítja, így itt valójában nincs hiba. Igaz, magában a Compendiumban ugyanez a Saugmi szó alig néhány oldallal később már Cuſtodio formában van fordítva 58. Első pillantásra hibának tűnhet a rõdas melléknév (szláv eredetű szó, jelentése „egyetértő, készséges”) „szívesen” határozószóval való fordítása (Rodas libenter 67), de ezt az esetet 8 Hogy a caliga latin szóval a középkortól kezdve nadrágot is jelöltek, az Hanzíková 1988: 95 alapján is látható, ahol azt állítják, hogy a cseh nyelvben a XIV. századtól tanúsított a kalhoty nadrágmegnevezés, amely az olasz *caligotte „hosszú, szorosan illeszkedő szárral rendelkező katonai csizma” alakból származik, ez pedig a latin caliga szóból ered. Egyébként végső soron ez a magyar nyelvben is ismert kalgotkės („harisnyanadrág”) szó prototípusa: az első harisnyanadrágokat a XX. század közepén az akkori Szovjetunióba, így a megszállt Čekijos (tuometinės Čekoslovakijos), o ant jų pakuotės čekų kalba būdavo rašoma kalhotky punčochové (pažod. Litvániába is, „harisnyával egybeépített alsónadrág” néven importálták; vö. a XX. század második felében használt litván „nadrág-harisnya” megnevezést). Bár az utóbbi tényeket említő internetes források nem rendelkeznek lektorált tudományos tanulmány státuszával, információjuknak látszólag nincs okunk nem hinni. Internetes keresés a kalhoty, caligotte, caliga, kalhotky szavak alapján punčochové (įvairiai juos derinant) parodo nemažai šaltinių su tokia informacija. 9 A qs. rövidítés. Itt a quasi („mintha, úgyszólván”) értendő, vagyis azt mondják, hogy az aviu ige múlt ideje úgy képződik, „mintha” a jelen ideje avėju lenne. MINDAUGAS STROCKIS. Sapūnas és Šulcas nyelvtanának latin–litván szójegyzéke | 9 doi.org/10.35321/bkalba.2020.93.13 BENDRINĖ KALBA 93 (2020) http://journals.lki.lt/bendrinekalba ISSN 2351-7204 A Neselman-szótár magyarázata szerint: Jetzt wird Ródas, Ród’s allgemein als Adverbium gebraucht, gern, willig N 445. Kétségeket kelthet néhány növénynév is, de amint a tapasztalat mutatja, a biológiai fajok elnevezései a szótárakban, különösen az ókori nyelvek szótáraiban, mindig nehéz kérdést jelentenek, és itt soha nem érdemes teljes következetességet várni. A Compendiumban az áll, hogy a grikėk panicum (Grikkai Panicum 33), Sirvydas szerint azonban a panicum a köles: Ber. Panicum. Soros neiźſiſzákoij, ſoros kulines SD³ 10 (lásd még a kūlinis 4 magyarázatát az LKŽe-ben). A Compendium szerint a lencse ciceres. Ez „borsót” jelentene, csak szabálytalan 10 többes számú alakban szerepel (valószínűleg apró tévedés, hacsak nem nyomdahiba); a lentes fordítás megfelelőbb lett volna. Klein és szintén Sirvydas szerint a cicer (szabályos egyes szám) hajdina: grikkai ocymum, cicer KG 166 / 72 „70”; Tatárka iarzyna, Ocymum (vulgo) cicer. Grikiey SD³ 442. Ezenkívül Sapūnas és Šulcas grammatikájában (mint minden összetett könyvben) kisebb tévedések is vannak, amelyeket nehéz megkülönböztetni a nyomdahibáktól. Úgy tűnik, hogy a latin uſpraſſu intelligo 2 atsirado net du korektūriniai apsirikimai, po vieną ir lietuviškame, ir szó megadásakor: ha ez [ſu]praſſu intellig[am] lenne, akkor azt jelentené: „meg fogom érteni”. A litván szót az 1997-es kiadványban így is javítják (SC 65; vö. még Klein ſuprantu intelligo KG 197 / 103 „101”). Hasonló eset a drįſu audeam 11, ahol a latin forma nem azt jelenti, hogy „merni fogok”, „drįsčiau“ (turėjo būti audebo). Tokie atvejai kaip Nubundu Expergiſco 55 (turėjo būti hanem Expergiſcor), źirkles Porpex 33 (Forpexnek kellett volna lennie), Iſź te illuc inde 65 (illinc, inde kellett volna lennie), Trysdeſźimt Triginti 29 (Triginta kellett volna lennie) szinte minden kétséget kizáróan nyomdahibák. Nyilvánvaló nyomdahiba található a 67. (nyomdahiba; valójában a 69.) oldalon, ahol ez áll nyomtatva: Po, ſub, ſubter. Ante, coram. Mindez valójában annak a magyarázata, hogy milyenek 10 Gramatiškai taisyklinga daugiskaita būtų cicera, bet, kaip rašoma Cicerono amžininko Marko Terentius Varro A latin nyelvről (De lingua latina, 8.48) című művében ez a szó egyes számú, a cicera többes szám pedig egyáltalán nem használatos. MINDAUGAS STROCKIS. Sapūno ir Šulco gramatikos lotynų–lietuvių kalbų žodynėlis | 16 doi.org/10.35321/bkalba.2020.93.13 BENDRINĖ KALBA 93 (2020) http://journals.lki.lt/bendrinekalba ISSN 2351-7204 apskritai sunku rasti rašto paminkluose pavartotą reikšmę „susigerti, absorberi“. Šiek tiek abejonių gali kelti tai, kad Besſigerriu parašyta su dviem -rr-, tarsi prieš juos esantis balsis būtų trumpas, tačiau lygiai taip pat tame pačiame puslapyje parašytas ir žodis źerriu, źerrejau, kuris neabejotinai reiškia žėrėti (o ne žerti; tai patvirtina vertimas Scintillo). Kitas neaiškus atvejis yra Perriu Lavo, Perrejau 48. Vertimas į lotynų kalbą yra „prausiù“, tarsi lietuviškas žodis būtų perti, t. y. prausti pirtyje. Kyla didelis įtarimas, kad iš tiesų čia pavartotas žodis perėti (jam būtų tikęs lotyniškas incubo „tupėti, perėti“, pavartotas verčiant žodį tupėti 52). Iš Neselmano žodyno nematyti, kad perti ir perėti būtų buvę painiojami, taigi gali būti, kad juos supainiojo Compendium 20 lietuviškų žodžių vertėjas. Neaiškumo prideda ir tai, kad tame pačiame puslapyje žodis, kuris neabejotinai reiškia sėti, turi būtąjį laiką Sejejau. Ez a betűk -ej megkettőződése valószínűleg nyomdahiba, mivel a múlt idejű *sėjėjau alak tudomásunk szerint nemcsak Kis-Litvániában, hanem egyáltalán sehol sincs adatolva. 21 Nagyon kétes eset a Swellu Gliſco, Swillau 54, amelyet egyébként az 1997-es kiadás nem tárgyal. A litván szó alakjai valószínűleg svilti, svela, svilo, tehát azonos lenne a ma ismert svilti, svyla, svilo szóval, bár lehetne svelti, svela, svilė is (az LKŽe-ben „perzselődni” vagy „perzselni” jelentésben használatos; egyébként a svelti ige főként Kis-Litvánia emlékeiben adatolt). A latin fordítás jelentése: „terjedni, dagadni, felfúvódni, növekedni”. Ezt a különös esetet többféleképpen lehet magyarázni, de nincs elegendő adat ahhoz, hogy bármelyik mellett döntsünk. Talán ennek a szónak a kiválasztását az határozta meg, hogy a glisco szót a latin irodalomban tűzzel kapcsolatban is használják, például Lucretius A dolgok természetéről című műve I. énekének 474. sorában: ignis gliscens „terjedő tűz = erősebben izzó = fellángoló”? Az ilyen használatok alapján 20 Péru, perẽjau, ẽsu, ẽti, brüten, a madarakról. Ant pautû perẽti, a tojásokon ülni 285. Peru, pẽriau, persu, perti, valakit fürdetni valakit; mit dem Badequaſt ſchlagen; dann auch allg. Valakit megütni, elpáholni <…> N 286. 21 Neselmano szótárában: Sẽju, sẽjau, sẽsu, sẽti, ſäen. Ropes sẽti, répát vagy burgonyát ültetni N 459. Hako szótárában: Sėti ſen, prſ. ju, prt. jau, fut. ſu H 115. MINDAUGAS STROCKIS. Lotynų–lietuvių kalbų žodynėlis Sapūno ir Šulco gramatikoje | 17 doi.org/10.35321/bkalba.2020.93.13 BENDRINĖ KALBA 93 (2020) http://journals.lki.lt/bendrinekalba ISSN 2351-7204 példák alapján talán valóban felismerhető itt a „parázslik, izzik” jelentéssel való hasonlóság. Annak a valószínűsége, hogy a fordító valamiképpen összetévesztette volna a német schwelen „parázslik, izzik” és schwellen „dagad, püffed” szavakat, csekélynek tűnik, mivel ilyen összetévesztés csak idegen, nem pedig anyanyelvi szavakkal lehetséges. Lehetséges, hogy a XVII. században Litvánia Kis-Litvánia nyelvjárásaiban valóban élt egy máshonnan nem adatolt svelti 22 szó (német jövevényszó?), amelynek jelentése „püffedni” volt? Bár a szótárak ezt nem 23 erősítik meg, Donelaitis egyik sora bizonyos gondolatokat ébreszt: Tūls nusvilęs ponpalaikis, rods, juokiasi būrams DM VD 278. Mit jelent itt pontosan a „nusvilęs”? Úgy tűnik, ez a hely sokakban keltett kétségeket: az LKŽe a magyarázatot (éppen ezt a Donelaitis-helyet idézve) „tönkrement, lerongyolódott” alakban közli, Rėza viszont (akinek talán a legjobban kellett értenie Donelaitis nyelvjárását, így annak képszerű kifejezéseit is) teljesen szó szerint fordította: Manches Herrlein, verſengt am Ofen, verlacht zwar den Bauer „a kályha mellett megégett” (R 47). Vajon itt a nusvilęs valóban nem azt jelentette, hogy „elhízott, felfúvódott”? Összevethetünk egy másik Donelaitis-sort is, amelyben egy nagyon hasonló kifejezésben (és ugyanabban a hexameterbeli helyzetben) a pilvotas szó szerepel: Kad pilvots koks ponpalaikis taipo prasikeikia DM VD 126. Summa summarum, új adatok híján továbbra sem világos, miért fordították a Compendiumban a svelti (vagy svilti) szót glisco alakban, de ez nem tűnik jó fordításnak. Egy másik bizonytalanságot keltő eset a Sellu Salivam emitto, Sellejau 57. A latin fordítás jelentése: „nyálat választok ki”. Ha a litván szó valóban selėti, sela (seli, selėja), selėjo, akkor jelentése „lopódzni”. Ezt az LKŽe is így adja meg, különféle forrásokat idézve, ypač Mažosios Lietuvos. LKŽe tarp jų paminima ir ši konkreti vieta (SC 57), vadinasi, tyliai 22 Etimologijos žodynai sutaria (https://www.dwds.de/wb/etymwb/schwellen), kad ši šaknis, reiškianti A „felfúvódni” csak a germán nyelvekben van adatolva (vö. az angol swell „felfúvódni” szóval; egyébként a másik schwelen „parázslani, izzani” szó miatt vö. a mai angol swelter „a hőségtől elcsigázódni” igét). Így a balti *svelti „felfúvódni” szó (amely a germán nyelvekkel közös indoeurópai örökség része) létezésének valószínűsége csekélynek tűnik. Mindazonáltal a németből való kölcsönzés fonetikailag valószínűleg lehetséges lenne, vö. a német Schwelle „küszöb” szóból származó svẽlis alakot K 417, LKŽ. 23 Žodynuose galima rasti tik tokias veiksmažodžių svilti ir svelti reikšmes, kokias žinome dabar: Swelù, swélti, ſ. u. Swylu N 508; Swylu, swillau, swilsu, swilti, glimmen, ſchwelen. Swelù, sweliàu, swélsu, swélti, daſſ. N 509; [ſwelu, ſweliau, ſwelſiu, ſwelti = ſwylù, schwelen.] K 417 (a szögletes zárójelek ebben a Kurschat-szótárban azt jelentik, hogy az ilyen szót ő nem ismerte a saját anyanyelvi nyelvjárásában, csak írott forrásokból). MINDAUGAS STROCKIS. Lotynų–lietuvių kalbų žodynėlis Sapūno ir Šulco gramatikoje | 18 doi.org/10.35321/bkalba.2020.93.13 BENDRINĖ KALBA 93 (2020) http://journals.lki.lt/bendrinekalba ISSN 2351-7204 elismerik, hogy az SC latin fordítása helytelen, de az 1997-es kiadásban helyesnek tekintik mind a selėti alakot, mind a „nyálat kiválasztani” jelentést SC 313. Két magyarázat lehetséges: vagy a selėti szóval van dolgunk, amelynek jelentése „lopakodni”, vagy az 1673-as eredeti Compendium-kiadványban nyomdahiba történt (az -ellbetűk az -eilhelyett). A seilėti szót Donelaitis is használja: Taip kad jam daugsyk seilėdams jo liežuvėlis DM PV 519. Egy másik kétes eset a Kibźdu Submoveo, Moto, Kibzdejau 57. A kibždėti jelentése „mozgolódni”, latin fordítása pedig azt mondja: „meglökni, mozgatni”, tehát talán a „krutinti” lehetett a szándékolt forma. Hogy a kibždėti szó valóban rendelkezhetett-e valaha tárgyas jelentéssel, vagy ez a fordító hibája, nem tudni (valószínűleg az utóbbi esetről van szó). Érdemes ismét emlékeztetni arra, hogy Klein grammatikájában ilyen kétséges fordításokat nem találunk. Az összes benne latinra fordított litván szó – a XVII. századi helyesírást és az archaikus formákat nem számítva – világos a mai litván számára, és gördülékenyen illeszkedik latin fordításaikhoz. Mindaz, ami kétségesként megtalálható Klein grammatikájában, a már említett, drabužių pavadinimų, yra keli atvejai, tiksliau, vienas pluoštas atvejų, kai lietuviškas esamasis kissé pontatlan növényneveken kívül, vagy a XVII. századi laikas parašau latin perfectummal aſz ſawa warda paraſzau, ego meum nomen ſcripſi; tu ſawa warda paraſzai, tu tuum nomen ſcripſiſti; jis ſawa warda paraſza, ille ſuum nomen ſcripſit; aſz tawa warda paraſzau, ego tuum nomen ſcripſi; fordított alakja (mintha litvánul parašiau vagy esu parašęs lett volna): tu tawa warda paraſzai, tu 24 tuum nomen ſcripſiſti KG 243 / 149 „147“. Mindent egybevetve ez véletlen figyelmetlenségnek tűnik. Bármi is volt Danielius Kleinas etnikai származása, nyilvánvaló, hogy litvántudása egy anyanyelvi beszélő tudásával volt egyenértékű. a kiadványban. Mindazonáltal nem szabadna az a benyomás Tokie yra abejotini lietuviškų žodžių vertimo į lotynų kalbą atvejai Compendium kialakuljon, hogy az említett mű hemzseg a hibáktól. 24 Tai tikrai esamieji laikai, o ne kokie nors fonetiniai ar ortografiniai būtojo laiko variantai, plg. tikrus ir a megfelelően lefordított múlt időket: muſze verberavit KG 195 / 101 „99“, atneſze… attulit KG 241 / 147 „145“ stb. MINDAUGAS STROCKIS. Latin–litván szójegyzék Sapūnas és Šulcas grammatikájában | 19 doi.org/10.35321/bkalba.2020.93.13 BENDRINĖ KALBA 93 (2020) http://journals.lki.lt/bendrinekalba ISSN 2351-7204 Mint említettük, a litván szavak és kifejezések latin fordításainak száma 1380, és ezek közül csak annyi kétes, amennyit ebben a tanulmányban tárgyaltunk. Az összes többi fordítási eset helyes és találó. Köztük van egy olyan eset is, amelyet, úgy tűnik, az LKŽ szerkesztői helytelenül értettek: az LKŽe-ben a paskristi 2 (paskriñda, paskrto) ige 2. jelentését az itt tárgyalt grammatikából származó egyetlen hely (az SC 55-re hivatkoznak) támasztja alá, és ezt a jelentést „kivésni, kikaparni“ formában adják meg. Az esetet a Compendium szövegében ellenőrizve ezt látjuk: Paſkrindu Cavus fio, Paſkrittau 55. A latin fordítás „üregessé (vagy bemélyedtté) válok” lenne, vagyis e szó jelentése nem az, hogy „kivájni” valamit, hogy üregessé váljon (ez cavum facio lenne), hanem maga válik üregessé, azaz „megritkul” vagy „bemélyed”. 2. A SZÓJEGYZÉKBEN KÖZÖLT ÉRTÉKES ADATOK A vizsgált szójegyzékben sok érdekes és értékes dolog is található, amelyek nem képezik e tanulmány közvetlen tárgyát, mindazonáltal érdemes megemlíteni őket. Megtalálhatjuk benne az ókori litván istenségek tanúsított neveit (Kaukas, Gabvartas, Gabjaujis, Velinas, Žemyna 24–25; Kleinas a Žemynė alakot is tanúsítja KG 157 / 63 „61”), helyneveket és lakosneveket (prūsas, Prūsa; Kleinas a Prūsija alakot is tanúsítja KG 158 / 64 „62”), Karaliaučius, karaliaučionis, Danckas [Danzig vagy Gdańsk], danckionis, Tilžė, tilžėnas, Įsrutis, įsrutėnas, Katenava [Katniava], katenaviškis [katniaviškis], Lietuva, lietuvninkas 19, 25; hasonló felsorolást találunk Klein grammatikájában is, de e neveknek csak egy része szerepel mindkét jegyzékben). A Compendium szójegyzéke tanúsítja továbbá a kunigaikštis szó régi jelentését is, mirabile dictu, amely nem került be az LKŽ-be: Kunigaik[ſ]źtis Principis filius 19 „uralkodó, monarcha („fejedelem” mai jelentésben) értelmében; a kunigas szó utóbbi jelentése sūnus“, plg. Kunigas Princeps 19 („valdovas, monarchas“, t. y. „kunigaikštis“ dabartine bekerült az LKŽ-be). Hogy ez nem valamiféle véletlen vagy tévedés, az abból látható, hogy MINDAUGAS STROCKIS. Latin–litván szójegyzék Sapūnas és Schulz grammatikájában | 20 doi.org/10.35321/bkalba.2020.93.13 BENDRINĖ KALBA 93 (2020) http://journals.lki.lt/bendrinekalba ISSN 2351-7204 ugyanabban a fejezetben, a 19. oldalon, különböző uralkodók és fiaik címei szerepelnek: Karalius Rex, Karalunas Regis filius; Ercikis Princeps, Ercikaitis Principis filius, továbbá Klebonas Paſtor, Klebonaitis Paſtoris filius (természetesen evangélikus lelkészekről van szó, akik házasok voltak és gyermekeik voltak). Összevethetjük mindezt Klein tanúságtételeivel is: Kunigas Dominus „úr, uralkodó”, Kunige Domina „úrnő, uralkodónő” „65” (vö. az ugyanott Klein által közölt egyéb KG 118 / 24 ir Kunigaikśtis Principis filius, Princeps „valdovo sūnus; valdovas“ KG 161 / 67 szavakkal is). 2.1. Klasszikus római szerzők idézetei A Compendium szójegyzékben a litván nyelv szintaxisát szemléltető különféle mondatok között több klasszikus római szerzőktől származó idézet is található. Bár rövidek, mégis ezek az e művek litván nyelvre fordításainak legrégebbi ismert példái. Háromnak a szerzője is meg van nevezve, néhány másik pedig szerzői hivatkozás nélkül maradt, és az 1997-es 25 kiadásban azonosítatlanul maradt. Íme a megnevezett szerzőkkel ellátott idézetek: Ipacź[ę] Liekoryſtę tur, ant atàuſźimo Ligg[o]ſa kuno karſźcźius. Egyedülálló gyógyszerük van a test betegségeinek lázainak lehűtésére. Plinius 86–87 (atspausdinta buvo Ipacźe, Liggůſa, Singnlare). Tai Plinijaus Vyresniojo citata, reiškianti „turi ypatingą gydomąją savybę atvėsinti 26 ligose kūno karščius“ (apie laukines vynuoges). Neigi wiena riecźis kuri ant jednojimo Deiwjû pareitis’ nera uźlikta. Neq[ue] ulla res ir tai patvirtina, kad korektūros klaidų galima tikėtis ne tik lietuviškuose, bet ir lotyniškuose quæ ad placand[os] De[o]s pertinet, præterviſa eſt. Cic. 86 (buvo atspausdinta placandum Deus, 25 1997 m. leidinio pratarmėje (SC 19) minimos tik dvi citatos — Plinijaus ir Cicerono, pamiršus netrukus aptarsimą Horacijaus citatą, identifikuotą SC 223. 26 Naturalis historia, XIV. 99 (kai kuriuose leidiniuose skyrių numeracija skiriasi, tačiau tai bus maždaug XIV knygos paskutiniojo trečdalio pradžioje). Visas Plinijaus veikalas iki šiol nėra išverstas į lietuvių kalbą. MINDAUGAS STROCKIS. Latin–lietuvių kalbų žodynėlis Sapūno ir Šulco gramatikoje | 21 doi.org/10.35321/bkalba.2020.93.13 BENDRINĖ KALBA 93 (2020) http://journals.lki.lt/bendrinekalba ISSN 2351-7204 szavakban; Ezenkívül Cicero szövegének egyes másolataiban (és modern kiadásokban) a praetervisa helyett a praetermissa szerepel, csaknem ugyanebben a jelentésben. Ez Cicero mondata a Catilina elleni III. beszédből (In Catilinam, III.20), amely azt jelenti: „Egyetlen olyan dolog 27 sincs, amelyet nőnemű alakban istennőknek neveztek az ókori litvánok (és így általában a rómaiak) priklauso dievams permaldauti, nėra [ =nebuvo] praleistas“. Deiwjû čia pažodžiui yra deivių, istenségei; ezért helyénvaló lenne azt mondani, hogy a deivės szó (többes szám) egyik régi jelentése egyszerűen „istenségek” (nem csupán nőnemű istenségek), vö. a žmonės többes szám nőnemű alakját a régi írásokban. Az LKŽe a deivė szónál egyébként ez a jelentés nem szerepel, noha a Mažvydas ott idézett mondatában – Tos deivės negal jums nieko gero duoti – a használt szó jelentése éppen ez („istenségek”; Mažvydas által abban a szövegkörnyezetben említett istenségek valójában hímneműek). Már vénasszony leszel, ó, mégis szépnek akarsz látszani. Fis anus & tamen vis formoſa videri Horat. 4. Carm. Od. 13 81. Ahogyan jeleztük, ez Horatius Ódáinak (Carmina, IV.13.2– 3) idézete. Az eredeti az úgynevezett IV. aszklepiadészi strófa 2. sorának végét és a 3. sort alkotja, a litván fordítás pedig meglehetősen közel áll az eredeti versmértékéhez. 28 A római szerzők egyes idézetei szerzőségi hivatkozás nélkül maradtak. Íme: Kodel tu werta argu nè werta to wardo Sakyſu. Miért lennél méltó és méltatlan is a nevedhez, elmondom. 76. Ez Martialus egyik epigrammájának, a III.34-nek az első sora (hexameter). A litván fordítás szintén hexameter (szavalásakor elíziót kellene alkalmazni a vert’ argu esetében, akárcsak a latin hexameterekben), vagyis ez egy korai (bár nem a legkorábbi) litván hexametersor. Martialis teljes epigrammája a következő: Modern fordítása ebben a könyvben olvasható: 27 Marcus Tullius Cicero. A beszédeket fordította E. Ulčinaitė, Vilnius: Pradai, 1997. 118–169. o. 28 Modern fordítása itt található: Horatius. Líra, fordította H. Zabulis, Vilnius: Vaga, 1977. 183. o. MINDAUGAS STROCKIS. Lotynų–lietuvių kalbų žodynėlis Sapūno ir Šulco gramatikoje | 22 doi.org/10.35321/bkalba.2020.93.13 BENDRINĖ KALBA 93 (2020) http://journals.lki.lt/bendrinekalba ISSN 2351-7204 Digna tuo cur sis indignaque nomine, dicam. Hideg vagy és fekete vagy: nem vagy, és vagy, Chione. A Chioné nevű lányhoz címzett epigramma. A Chionē (Χιόνη) görög név körülbelül azt jelenti, hogy „Hófehérke”, vagy „Havas”, az egész epigramma pedig ezt jelenti: „Hogy miért vagy méltó és [ugyanakkor] méltatlan a nevedhez, megmondom: hideg [ =szenvedélytelen] vagy és fekete [ =sötét bőrű, amit a rómaiak nem tartottak szépségeszménynek]: [tehát] egyszerre vagy és [ugyanakkor] nem vagy Hófehérke”. Létezik e szövegnek – ahogyan Martialus szinte minden más (a legobszcénebbeket kivéve) epigrammájának is – modern fordítása. Úgy tűnik, 29 hogy e tekintetben ennek az epigrammának a szintaxis illusztrálására való kiválasztása azt mutatja, hogy a Compendium szerzői, noha evangélikus lelkészek voltak, nagyra értékelték az élet örömeit és a római szellemességet. Megjegyezhető, hogy a 84. oldalon a vonzat szemléltetésére a 30 myliu mergą ’szeretem a lányt’ szókapcsolatot választották; a pareimi mylėjęs 8 mondás azonban valószínűleg azt jelenti, hogy „úgy térek vissza, hogy szívességet tettem egy barátomnak”, vagy valami hasonlót (vö. Donelaitis pamylėti = ’megvendégelni’ használatát: DM RG 116), mert különben felmerülne a kérdés, hogy a beszélő pontosan milyen intézményből tér vissza (tér vissza). Kinek jó? Kinek használ? 79. Bár rövid kifejezés, Cicerónak A Roscius védelmében című beszédéből ismert (Pro Roscio 84, 86 etc.): „Kinek származott ebből [Roscius apjának meggyilkolásából] haszna?” Vö. a mai „kinek használ?” kifejezéssel (amely valószínűleg 31 végső soron szintén Cicerónak ebből a beszédéből ered). 29 Lásd. Marcus Valerius Martialis. Epigrammák, fordította A. T. Veličkienė, Vilnius: Baltos lankos, 1998. 74. o. 30 Egyébként, amint említettük, Šulc fia, Jonas 1706-ban lefordította litván nyelvre Aiszóposz meséit (köztük olyan mesék cselekményeinek fordításai is szerepeltek, amelyek Phaedrus és Horatius műveiből is ismertek). Talán az antik irodalom iránti érdeklődését apjától örökölte. 31 Lásd. : Marcus Tullius Cicero. Beszédek, fordította A. Kučinskienė, Vilnius: Pradai, 1997, 35–88. MINDAUGAS STROCKIS. Latin–litván szótár Sapūnas és Šulcas grammatikájában | 23 doi.org/10.35321/bkalba.2020.93.13 BENDRINĖ KALBA 93 (2020) http://journals.lki.lt/bendrinekalba ISSN 2351-7204 Miután evett, visszatér. Redeo obſonatu 85. Bár rövid kifejezés, Plautus idézete, aki komedijos Dvyniai 32 (Menaechmi 277, 288). Pažodinė šio posakio reikšmė yra „grįžtu gondoskodott az étkezésről (például bevásárolt a piacon), de ez nem valamiféle fordítási hiba, hanem lehetséges átvitt jelentés. 2.2. Bibliai idézetek A Compendium szövegében mintegy 90 litván és a hozzájuk tartozó latin, az Óés Újszövetségből származó idézet is található, rendszerint pontos hivatkozásokkal. Sokuk latin változata megegyezik a Vulgata szövegével (vagy csak csekély mértékben tér el tőle), és megfelel a litván szövegnek. Mindazonáltal van egy eset, amelyből úgy tűnik, hogy a litván szöveghez a Vulgatából helytelen megfelelőt választottak: Girriaſi Piktybe, ſive iſź Piktybês ſawo. Gloriatur Peccator in deſideriis an[im]æ ſuæ. Pſ. 10, 3 79 (anmiæ volt nyomtatva). A zsoltárra való hivatkozás helyes, latin szövege azonban azt jelenti: „a bűnös lelke vágyakozásaiban dicsekszik” (A. Rubšys és Č. Kavaliauskas 1998-as fordításában: „Hiszen a gonosz saját szívének szándékaival hivalkodik”). Úgy tűnik, hogy a litván szöveghez jobban illene a Zsolt 52,3 (a Vulgatában 51,3) egyik helye: piktybėje“; visas sakinys: quid gloriatur in malitia qui potens est iniquitate? „kodėl giriasi gloriatur in malitia („a gonoszságban dicsekszik, aki hatalmas a törvénytelenségben?”; A. Rubšys didžiuojies, negarbingas galiūne, savo darbu nedoru?“). Tai galiausiai patvirtina įtarimą, kad pradiniame gramatikos rankraštyje visi ar beveik visi lietuviški žodžiai ir sakiniai buvo be és Č. Kavaliauskas változata: „Miért fordításokat, a latin fordításokat pedig később egy másik ember adta hozzá, tehát Teofilisz Šulcasz.” 32 A komédia Aleksis Churgino-féle modern fordítása megtalálható ebben a könyvben: Antikinės komedijos, szerk. D. Dilytė, Vilnius: Vaga, 1989, 445–504. MINDAUGAS STROCKIS. Lotynų–lietuvių kalbų žodynėlis Sapūno ir Šulco gramatikoje | 24 doi.org/10.35321/bkalba.2020.93.13 BENDRINĖ KALBA 93 (2020) http://journals.lki.lt/bendrinekalba ISSN 2351-7204 3. ŠIUOLAIKINIŲ VERTIMŲ NETIKSLUMAI Végül meg kell említeni azokat a pontatlanságokat is, amelyek a Compendium latin előszavainak (amelyekről egyetértés van abban, hogy Šulcasz írta őket) az 1997-es kiadásban közölt modern fordításaiban fordulnak elő. Ezek változatosak, sok közülük apró vagy költői átfogalmazásra emlékeztet, néhány azonban kissé megnehezíti az előszavakban kifejtett tények megértését. Ha rengiamas naujas šio paminklo leidimas, tai būtų verta patikslinti. valaha az Eredeti előszavában, a számozatlan oldalakon (SC 48, 50) szerepelne egy ilyen mondat: Multa & ferè ſexcenta forſitan (ſi ſpectes gentis Lithvanicæ originem, nonnullorum Grammatices præcepta reſpuentium, & ex uſu addiſcendam lingvam, contendentium, objectiones) monenda occurrerent, niſi ne monſtri ad inſtar appareant, timor obicem poneret, & aurem quaſi vellicaret tritum illud & verisſimum Veriverbium: Vino vendibili non opus eſt ſuſpenſâ hederâ. Jelentése (szinte szó szerint fordítva): „Sok és majdnem hatszáz [latin kifejezés, amely körülbelül azt jelenti: »kilencszeres erő«] talán (ha figyelembe vennéd a litván nép eredetét [és] egyes, a grammatika szabályait megvető, valamint azt állító emberek [kifogásait], akik szerint a nyelvet a gyakorlatból kell megtanulni) kétség [monenda: megjegyzések, figyelmeztetések] merülne fel, ha a félelem attól, hogy ezek rossz előjelként [vagy »szörnyetegként«] jelenjenek meg, nem állítana [eléjük] gátat, és nem jutna eszedbe [szó szerint: »nem csipkedné a füledet«] az a közhelyes és nagyon igaz igazság: jó árunak nincs szüksége reklámra [szó szerint: „az eladásra kínált (= jól kelendő) bornak nincs szüksége felfüggesztett borostyánra“ [amelyet Erasmus Adagia 589C szerint reklámjelként használtak a római kocsmákban]]. Ebből látható, hogy a mondat utalás Klein grammatikájának előszavára, amelyben előadták a litván nyelvtan megírásának tervével szembeni lehetséges ellenzői kifogásokat, majd ezeket pontonként megsemmisítették. Ezek a kifogások lényegében a következők voltak: 1) a litván nyelv nyelvek keverékéből származik, ráadásul sok nyelvjárása van, ezért grammatikát írni lehetetlen; 2) a nyelvet a gyakorlatból jobban meg lehet tanulni, mint egy grammatikából. Šulcas, mivel nem akart ilyen vitákba MINDAUGAS STROCKIS. Latin–lietuvių kalbų žodynėlis Sapūno ir Šulco gramatikoje | 25 doi.org/10.35321/bkalba.2020.93.13 BENDRINĖ KALBA 93 (2020) http://journals.lki.lt/bendrinekalba ISSN 2351-7204 bocsátkozni, itt csupán azt mondja, hogy az efféle kifogásokból (monenda) kilencszeres erővel is akadhatna, de nem érdemes figyelmet fordítani rájuk. A „ha figyelembe vennéd a litván nép eredetét“ szavak utalnak arra a Klein által már megcáfolt kifogásra, miszerint a litván nyelv nyelvek keverékéből „lietuvių kalbos“, o „lietuvių tautos (gentis Litvanicæ) kilmę“, galbūt reiškia, kad Sapūnui ir származik, de az, hogy ez nem Šulcas számára volt ismert, valamint a litvánok római eredetének elmélete is elhangzott. Máskülönben miért választottak volna a litván szintaxis illusztrálására római szerzők műveiből vett helyeket, a verses részleteket pedig miért fordították volna metrum alkalmazásával? Kleinnél egyébként a klasszikus szerzők idézeteit nem használják fel. A számozatlan előszóoldalakon (SC 50, 52) e nyelvtan kiadását meghatározó okok között ezt is megemlítik: ex tam Inventoris, tum Autoris Gratiam typis concrederentur „iš tokio dažno perrašymo kilęs crebrâ deſcriptione ortus timor, ne citra tum aggodalom, hogy egyrészt a Kezdeményező, másrészt a Szerző érdekével szemben [ezek a Litván nyelv alapjai] ne bízzák a nyomdára [ =nyomtatásra adják]“. Ebből látjuk, hogy a XVII. században – amint az várható is volt – a szerzői jogokhoz szabadabban viszonyultak, mint manapság: sokan másolatokat készítettek e műről (valószínűleg úgy, hogy kölcsönkérték az eredetit Schulztól), míg végül Schulz aggódni kezdett, hogy valaki ki ne nyomtassa a művet, és ne vegye magához az eladásából származó bevételt. Ez azt is megmagyarázza, miért nevezi magát Schulz „szerzőnek”: a latin auctor szó (itt a késői autor változatban használva) jelentheti a törvényes tulajdonost is, akinek joga van saját tulajdonát eladni. Vagyis Schulz, aki örökölte Sapūnas kéziratát, magát – mai szóhasználattal élve – a szerző vagyoni jogai tulajdonosának tekinti, és azt sugallja, hogy ez magának Sapūnasnak (az előszóban Kezdeményezőnek, Inventornak nevezett személynek) az akarata volt. Ennek kétségbevonására semmilyen okunk nincs. Egyébként bár a címlapon e művet Compendium gramãticæ Lithvanicæ („A litván nyelvtan összefoglalása”) néven említik, az előszókban folyamatosan MINDAUGAS STROCKIS. Latin–lietuvių kalbų žodynėlis Sapūno ir Šulco gramatikoje | 32 doi.org/10.35321/bkalba.2020.93.13 BENDRINĖ KALBA 93 (2020) http://journals.lki.lt/bendrinekalba ISSN 2351-7204 SNT – Šventasis Raštas: Senasis ir Naujasis Testamentai. Senąjį Testamentą iš hebrajų, aramėjų ir graikų kalbų vertė, pratarmę, įvadus ir ST sąvokų žodyną bei paaiškinimus parašė prel. prof. Antanas Rubšys. Naująjį Testamentą iš graikų kalbos vertė, įvadus ir NT sąvokų žodyną parašė kun. Česlovas Kavaliauskas, Vilnius: Katalikų pasaulis. Online hozzáférés: biblija.lt. VUL – A latin Vulgata. Online elérhető: www.biblestudytools.com/vul. LITERATŪRA Biržiška Vaclovas 1960: Aleksandrynas: senųjų lietuvių rašytojų, rašiusių prieš 1865 m., biografijos, bibliografijos ir biobibliografijos. I: XVI–XVII amžiai, Čikaga: Kultūros fondas. Buchienė Tamara, Palionis Jonas 1957. Pirmosios spausdintos lietuvių kalbos gramatikos. – Pirmoji lietuvių kalbos gramatika, Vilnius: Valstybinė politinės ir mokslinės literatūros leidykla, 9–63. Dietelmair Johann Augustin 1760: Die Heilige Schrift des Alten und Neuen Teſtaments, nebſt einer vollſtändigen Erklärung derſelben, welche aus den auserleſenſter Anmerkungen verſchiedener Engländiſchen Schriftſteller zuſammengetragen, und in der holländiſchen Sprache an das Licht geſtellet, nunmehr aber in dieſer deutſchen Ueberſetzung aufs neue durchgeſehen, und mit vielen Anmerkungen un einem Vorberichte begleitet worden von D. Johann Auguſtin Dietelmair, der heil. Schrift Prof. ord. zu Altorf, und Archidiac. der Stadtkirche. Der neunte Theil, welcher die Weißagungen und Klaglieder Jeremiä enthält, Leipzig: Verlegts Bernhard Chriſtoph Breitkopf. MINDAUGAS STROCKIS. Lotynų–lietuvių kalbų žodynėlis Sapūno ir Šulco gramatikoje | 33 doi.org/10.35321/bkalba.2020.93.13 BENDRINĖ KALBA 93 (2020) http://journals.lki.lt/bendrinekalba ISSN 2351-7204 Eigminas Kazimieras 1997: Kristupo Sapūno ir Teofilio Šulco „Compendium Grammaticae Lithvanicae“. – Sapūno ir Šulco gramatika, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas, 9–32. Hanzíková Ludmila 1988: Názvy kalhot v češtině z hlediska principů sémantické motivace. – Sborník prací Filozofické fakulty brněnské univerzity. Studia minora Facultatis Philosophicae Universitatis Brunensis A 36, Brno: Masarykova univerzita, Filozofická fakulta, 95–101. Koženiauskienė Regina 1990: XVI–XII amžiaus prakalbos ir dedikacijos, Vilnius: Mokslas. Strockis Mindaugas 2007: Klasikinių kalbų kirčio žymėjimo įtaka lietuvių kirčio žymėjimui: daktaro disertacija, Vilnius: Vilniaus universitetas. Stundžia Bonifacas 1997: Pratarmė. – Sapūno ir Šulco gramatika, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas, 5–7. ZM 2014: Das „Zwischenmanuskript“ zum Altpreußischen evangelischen Pfarrerbuch 6. Saalfeld bis Szypulowski. Auf der Grundlage der Sammlungen von Friedwald Moeller bearbeitet von Walther Müller-Dultz, Reinhold Heling und Wilhelm Kranz, Hamburg: Im Selbstverlag des Vereins [für Familienforschung in Ostund Westpreußen e. V. Quellen, Materialien und Sammlungen zur altpreußischen Familienforschung (QMS)]. Gauta 2020 12 09 Priimta 2020 12 30 MINDAUGAS STROCKIS. Lotynų–lietuvių kalbų žodynėlis Sapūno ir Šulco gramatikoje | 34 doi.org/10.35321/bkalba.2020.93.13 BENDRINĖ KALBA 93 (2020) http://journals.lki.lt/bendrinekalba ISSN 2351-7204 LATIN-LITHUANIAN GLOSSARY IN THE 1673 LITHUANIAN GRAMMAR BY SAPŪNAS AND SCHULTZ Summary A short grammar of Lithuanian, written in Latin and published in 1673 in Koenigsberg, referred to as the Compendium, was written by Kristupas Sapūnas (in German known as Christoph Sappuhn) and published by Theophilus Schultz (in Lithuanian known as Teofilis Šulcas). It has been a consensus among scholars that Schultz, to whom Sapūnas had bequeathed his unpublished manuscript, published it, years after the death of the original author, with his own additions; yet, in the absence of the original manuscript, it is not always clear what exactly these additions are. Almost all Lithuanian words mentioned in the Compendium are accompanied with Latin translations; thus we have a de facto Lithuanian-Latin glossary consisting of 1380 entries. Most of the words are translated well, but the peculiarities of the translation of certain Lithuanian grammatical forms suggest that the translator had to mentally translate them into German first before producing the Latin version; also, certain similar-sounding or homonymous Lithuanian words, which could not have presented any difficulty for a native speaker, seem to have confused the translator. From this a conclusion can be drawn that in the original manuscript by Sapūnas (who was beyond doubt a native speaker of Lithuanian) the Lithuanian words had no accompanying Latin translations, and that these were added by Schultz (who was a Germanophone Prussian). Yet, despite these minor shortcomings inevitable with a non-native speaker, Schultz must be commended for his work in preserving for the posterity this interesting document on Lithuanian as it was spoken in Lithuania Minor in the 17th century. MINDAUGAS STROCKIS. Lotynų–lietuvių kalbų žodynėlis Sapūno ir Šulco gramatikoje | 35 doi.org/10.35321/bkalba.2020.93.13 BENDRINĖ KALBA 93 (2020) http://journals.lki.lt/bendrinekalba ISSN 2351-7204 KULCSSZAVAK: Sapūnas, Šulcas (Schultz), Compendium, szójegyzék, fordítás, latin. MINDAUGAS STROCKIS Lietuvių kalbos institutas Petro Vileišio g. 5, 10308 Vilnius [email protected]