Viešosios kalbos kokybės samprata Lietuvos Respublikos valstybinės kalbos įstatyme

RITA MILIŪNAITĖ. Viešosios kalbos kokybės samprata Lietuvos Respublikos valstybinės kalbos įstatyme 9 RITA MILIŪNAITĖ Litván Nyelvi Intézet oRciD-azonosító: orcid.org/0000-0002-2292-1818 kutaTÁsi iRÁnyok: nyelvpolitika, normatív nyelvészet, szociolingvisztika, neológia, nyelvtechnológiák. Doi: doi.org/10.35321/bkalba.2023.96.01 a köznyelv minőségének foGaLma a Litván Köztársaság áLLaMnyelvi töRvÉnyÉben KULCSSZAVAK: nyelvpolitika, köznyelv, nyelvhelyesség, a nyelv funkcionalitása, nyelvi minőség. összefoglaló a tanulmány a Litván Köztársaság államnyelvi törvényének és későbbi tervezeteinek egyik aspektusát vizsgálja: azt kívánja meghatározni, hogy az ebben a törvényben – amelyet 2012-től az alkotmányos törvények jegyzékébe is felvettek – hogyan fogalmazódnak meg a köznyelv minőségére vonatkozó jogi rendelkezések, és hogyan változott az idők során e fogalom értelmezése. A vizsgált aspektus tünetértékűen tükrözi az államnyelvi törvény hosszú és nem teljesen következetes jogalkotási útját 1995-től napjainkig. A tanulmány a köznyelv minőségének két összetevőjét – a nyelvhelyességet és a funkcionalitást – tárgyalja, valamint feltárja kapcsolatukat a köznyelv használatának különböző területeivel. Bemutatja, hogy az államnyelvi törvény különböző tervezeteiben miként határozzák meg eltérően e területek határait, illetve hogyan fogalmazzák meg a kivételeket és a megszorításokat. egyike a 2023. évi államnyelvtörvény-tervezeteknek a köznyelv loma funkcinio tikslingumo sąvoka, kurios turinys kai kuriais atvejais sudaro helyességére vonatkozó követelmény alóli kivételt javasolja. meghatározzák a négy legjellemzőbb esetet, amikor funkcionális célszerűségből figyelmen kívül hagyhatók a köznyelvi normák, és vitára bocsátják azt a kérdést, hogyan kellene ennek tükröződnie e törvény jogi rendelkezéseiben. absztrakt a cikk a Litván Köztársaság államnyelvéről szóló törvényének és későbbi tervezeteinek egyik aspektusával foglalkozik, annak meghatározására törekedve, hogy ez a törvény, amely 2012-ben felkerült az alkotmányos törvények listájára, hogyan fogalmazza meg a jogi rendelkezéseket a Bevezetés globalizációval, a 20. század végén 10 benDRinė kaLba | 96 a köznyelv minőségével kapcsolatban, valamint azt, hogyan változott e fogalom értelmezése az idők során. A szóban forgó szempont tüneti módon tükrözi az állami nyelvről szóló törvény 1995-től napjainkig tartó hosszú és olykor viszontagságos fejlődését; a tanulmány a köznyelv minőségének két elemére: a nyelv helyességére és funkcionalitására irányítja a figyelmet, feltárva a kettő, valamint a these days. köznyelv használatának különböző szférái közötti összefüggést. Bemutatja, hogy az állami nyelvről szóló törvény különböző tervezetei miként határozzák meg eltérően e szférák határait, valamint az azokban megfogalmazott rendelkezéseket és fenntartásokat. Továbbá tárgyalja a 2023-as tervezetben szereplő „funkcionális cél” fogalmát, amelynek tartalma egyes esetekben a köznyelv helyességére vonatkozó követelmény alóli kivételt rögzít. A tanulmány emellett azonosítja azt a négy legjellemzőbb esetet, amikor a standard nyelv normái a funkcionális cél érdekében figyelmen kívül hagyhatók, és vitára bocsátja azt a kérdést, hogy ennek miként kellene tükröződnie a törvény rendelkezéseiben. kezdődött kelet-európai országok társadalmainak demokratizálódási folyamataival, az internet és az információs technológiák fejlődésével – beleértve a valamivel később megindult mesterségesintelligencia-technológiák áttörését is –, valamint a folyamatosan erősödő globális migrációs hullámokkal összefüggésben, amelyek változékony feltételeket teremtenek a nyelvek működéséhez. ezért egyre aktívabban vitatnak meg különböző nyelvpolitikai kérdéseket, különösen az államnyelvek használatával kapcsolatosakat. szükségessé válik a nyelvek szerepének újragondolása a modern többnyelvű és multikulturális társadalmakban, figyelembe véve e nyelvek változatainak és formáinak sokféleségét. miért fontos politikailag a nyelv az államban? mondhatjuk, hogy ez az állam fejlődésének motorja: a nyelv a politikai álláspont formálója, a szellemi, erkölcsi és intellektuális tartalom létrehozója, valamint az államigazgatás és a civil társadalom integrációjának és kohéziójának eszköze. így az állam által folytatott nyelvpolitika az állam fejlődésének egyik eszköze. A Litván Köztársaságban az államnyelv használatát a mindeddig hatályos, még 1995-ben elfogadott államnyelvtörvény szabályozza (a továbbiakban: vkĮ)1. Ez konkretizálja a Litván Köztársaság alkotmánya 14. cikkének azt a rendelkezését, hogy az államnyelv a litván nyelv, és meghatározza „az államnyelv var1 Ez az állítás helytálló mindaddig, amíg a cikk nyomtatásra készül, a helyzet azonban bármikor megváltozhat, mivel a Litván Köztársaság Seimjében 2023-ban két új, alternatív vkĮ-tervezetet jegyeztek be. RITA MILIŪNAITĖ. Viešosios kalbos kokybės samprata Lietuvos Respublikos valstybinės kalbos įstatyme 11 használatát Litvánia közéletében, az államnyelv védelmét, ellenőrzését Egyes ir atsakomybę už valstybinės kalbos įstatymo pažeidimus“ (vkĮ 1995, 1 str.). rendelkezései már nem felelnek meg teljesen az állam politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális életében bekövetkező változásoknak, ezért érthető, hogy felmerül a vkĮ felülvizsgálatának igénye. Csaknem három évtized alatt nem egy ilyen kísérlet történt, ám különféle politikai viszontagságok miatt a Litván Köztársaság Seimjében mindeddig egyetlen új törvénytervezet sem jutott végig az összes szükséges eljáráson ahhoz, hogy felválthassa az 1995-ben elfogadott vkĮ-t (a továbbiakban: vkĮ 1995). E törvény egyik fontos rendelkezése a köznyelv minőségével kapcsolatos. A cikk célja annak megállapítása, hogy a vkĮ-tervezetekben miért és hogyan változott a köznyelv minőségének fogalma, valamint milyen nehézségek merülnek fel annak meghatározásakor. A kutatás fő forrásai a vkĮ 1995, valamint a Litván Köztársaság Seimjében, annak bizottságaiban, illetve a nyelvi intézmények munkacsoportjaiban 2006–2023 között működő hét vkĮ-tervezet. Támaszkodik a 2012 óta felhalmozott tapasztalatokra és személyes feljegyzésekre is, e projektek vizsgálata, valamint az intézményi szintű, politikusoknak címzett javaslattétel során. A tanulmány aktualizálja a nyelvpolitikai diskurzusban ritkán használt nyelvi minőség fogalmát, továbbá tárgyalja a köznyelv, a nyelvi helyesség és a funkcionalitás fogalmának tartalmát. Így a következő feladatokat tűzi ki: 1) a köznyelv minőségének problematikáját és a nyelvpolitikában elfoglalt helyét bemutatni; 2) megvizsgálni a VKĮ 1995. évi és későbbi tervezeteiben bemutatott, a köznyelv minőségére (helyességére és funkcionalitására) vonatkozó felfogást, valamint megállapítani annak tartalmi változásait; 3) értékelni a nyelvi helyesség és a funkcionalitás fogalmának célszerűségét a VKĮ tervezeteiben. Minőségi (analitikus) kutatási módszert alkalmaz, amelynek célja a zuoti ir interpretuoti sąvokas viešosios kalbos kokybė, kalbos taisyklingumas kontextualizálás, valamint a funkcionalitás meghatározása és elméleti perspektívájuk kijelölése az államnyelvi törvényben; továbbá a törvényszövegek összehasonlító elemzését alkalmazza a különböző VKĮ-tervezetek köznyelvi minőségre vonatkozó rendelkezéseinek kiemelésére. A tanulmány azonban nem tárgyalja a köznyelv minőségére vonatkozó, vizsgált államnyelvi rendelkezések gyakorlati megvalósítását. A köznyelv minőségének konkrét felügyelete, vagyis az államnyelv szabályozásának eszközeire épülő tevékenység nagymértékben függ az államban működő nyelvfelügyeleti rendszertől, és külön kutatást igényelne. a bevezetés nélkül a tanulmány három részből, összegzésből, valamint a források és a literatūros sąrašai. Pirmoje dalyje atskleidžiama viešosios kalbos kokybės, 12 köznyelv | 96 mint a VKĮ tárgya, a nyelvpolitika kontextusában elfoglalt helyét e terület problematikájának bemutatásával jellemzi. a második és a harmadik részben a köznyelv minőségének szempontját az 1995-ös és az azt követő VKĮ-tervezetekben annak bemutatásával vizsgálja, hogyan változott a nyelvi helyesség és funkcionalitás fogalma. 1. a köznyelv minőségének PRobLematikája kaLbos PoLitikos kontekste A köznyelv fogalma a nyelvpolitika számára azért fontos mint a VKĮ tárgya, mert a magánnyelv ellentéteként határt húz (igaz, nem mindig azonos módon értelmezettet) az államnyelv szabályozott használati területei és azok között, amelyeket teljes egészében az önszabályozásra hagynak. Don Watson ausztrál író, forgatókönyvíró, politikai tanácsadó és politikusok számára beszédek szerzője azt írja, hogy a köznyelv nem az a nyelv, amelyen szeretteinkhez, postásokhoz, gyermekekhez vagy állatokhoz fordulunk (Watson 2003: 1–2). ez a közélet – a politika és az üzleti élet vezetőinek, a tisztviselőknek és az oktatási rendszernek a hivatalos – nyelve, vagyis a hatalom és a befolyás nyelve. A Litván Köztársaság nyelvpolitikai dokumentumaiban e fogalom tartalmát rendszerint azoknak a társadalmi tevékenységi területeknek a felsorolásával tárják fel, amelyeken a köznyelvet használják. a vkĮ egyik tervezetének (vkĮp 2022) megvitatásakor javasolták, hogy a használt fogalmak jegyzékébe vegyék fel és határozzák meg a közélet területe fogalmát is, mivel magában a dokumentumban használják, tartalma azonban nincs meghatározva, vagyis nem világos, mit foglal magában a vkĮ mint szabályozási tárgy. ez különösen aktuálissá vált az utóbbi időben, amikor a nyilvánosságban (például a közösségi hálózatokon és az elektronikus kommunikáció egyéb formáiban) nemcsak a köznyelv, hanem más nyelvváltozatok is használatba kerültek. a javaslat a következő volt (ezt a módosított vkĮp 2023a tervezetébe be is illesztették): A közélet területe – a társadalmi tevékenység azon területe, amelyen az államnyelvet használják. A közélet területeinek minősülnek: a jogalkotás és a jogérvényesítés, a közigazgatás (a Litván Köztársaságban működő intézmények, szervek, vállalatok és szervezetek tevékenysége), a társadalom tájékoztatása, az oktatás, a tudomány, a kultúra, a közszolgáltatások (a fogyasztók kiszolgálása és tájékoztatása), valamint a munkaviszonyok. tehát a nyelvpolitikában a köznyelv fogalmának tartalma jelenleg szűkebb, mint „a nyilvánosan használt teljes nyelv”. a közösségi hálózatokon és az elektronikus kommunikáció egyéb fajtáiban nyilvánosan használt nyelv annyiban tartozik a nyelvpolitikai szabályozás hatálya alá, amennyiben RITA MILIŪNAITĖ. Viešosios kalbos kokybės samprata Lietuvos Respublikos valstybinės kalbos įstatyme 13 társadalmi érdekekkel és nyilvános információval kapcsolatos. Ez utóbbi fogalmat a vkĮp 2023a tervezete szintén a Litván Köztársaság társadalmi tájékoztatásról szóló törvényére (viĮ 1996) figyelemmel határozza meg; lényegét pedig több jellemző írja le: olyan információról van szó, amelyet meghatározott jogállással rendelkező terjesztők szolgáltatnak, nyilvánosan hozzáférhető, és a társadalom mint alany számára szól: Közérdekű információ – a szóbeli és írásbeli, nyilvánosan közzétett információ, amelyet a Litván Köztársaságban működő valamennyi intézmény, hivatal, vállalat és szervezet, illetve a közérdekű információ terjesztői terjesztenek a társadalom számára. A nyelvi minőség fogalma Litvániában még nem terminologizálódott, meglehetősen ritkán használják, és tartalma nincs egyértelműen meghatározva. A nyilvános nyelvnek a köznyelvi normákhoz való viszonyáról szólva gyakrabban használják a helyesség, normativitás és hasonló terminusokat, ezek azonban – amint látni fogjuk – már nem foglalnak magukban mindent, ami e viszony jellemzéséhez szükséges a XXI. század elején nyilvánosan funkcionáló nyelvváltozatok és formák sokféleségében. 1.1. A nyelvpolitika összetevői a nyelvek változó működési feltételei között A szociolingvisztikai munkákban általában megállapítják, hogy a nyelvpolitika alapjául szolgáló nyelvtervezés a nyelv működésének és társadalommal való kapcsolatainak érintett területei alapján négy részből áll: a nyelv státusza, a nyelv szerkezete (rendszere és használata, angolul language corpus), a nyelvoktatás és a nyelv presztízse (bővebben lásd: baldauf 2006: 147–170; miliūnaitė 2010: 233– 238). Ezt figyelembe véve készülnek a nyelvpolitika különféle dokumentumai is (vö. gairės 2018). Ezekkel az adott országban a nyelvek közötti viszonyokat, az állami nyelv alapját rendszerint képező köznyelvi változat szerkezetének változásait (a normák kodifikálását) kívánják szabályozni, meghatározni az állami nyelv oktatásának feltételeit, valamint az állami nyelv számára kedvező társadalmi nyelvi attitűdöket kialakítani. Emellett létrehozható az állami nyelv felügyeleti rendszere is, amely lehetővé tenné a nyelvpolitikai célok és feladatok megvalósításának ellenőrzését, továbbá az állami nyelv státusza és a köznyelv minősége állapotának folyamatos megfigyelését és értékelését. Az elmúlt évtizedben Litvániában a nyelvpolitika és az állami nyelv felügyelete egyre inkább az állami nyelv működésének, vagyis státuszának problémáira, nem pedig a köznyelv minőségére irányul. miért? még ha azt mondanánk is, hogy a standard litván nyelv már meglehetősen érett, akárhogy is 14 benDRinė kaLba | 96 normáinak kodifikációja a változó nyelvhasználat és a nyelvhasználók különféle extralingvisztikai feltételek által formált attitűdjei miatt nem lezárt folyamat, tehát mindig aktuális. azonban az új politikai és szociolingvisztikai tényezők jelenleg valóban inkább arra ösztönöznek, hogy törődjünk az államnyelv státuszával. Mindenekelőtt megerősödött a nyelvek közötti kölcsönhatás. mind a társadalmi tevékenység különböző területeire, mind az egyes nyelvhasználókra erőteljesen hat az angol nyelv. emellett Litvániában egyre több a különböző nyelvű bevándorló – gazdasági, politikai és háborús menekültek egyaránt –, akik az államnyelv használatával és oktatásával kapcsolatban különféle megoldandó problémákat vetnek fel. aktívabban vetődnek fel a más anyanyelvű litván állampolgárok kérdései is (az anyanyelv oktatása, a személynevek és a helynevek használata). másodszor, a litvániai szociolingvisztikai helyzetet befolyásolja az általános európai köznyelvek kontextusa, amelyek jelenleg a posztstandardizáció időszakát élik (bővebben lásd Miliūnaitė 2022: 641–644). Az 1995 óta eltelt időszakban elterjedt internet és a közösségi hálózatok lehetőséget adtak arra, hogy emberek sokasága nyilvánosan fejezze ki magát, és a kialakult nyilvános és magáninternetes nyelvhasználat jelentősen megváltoztatta a nyilvános információs teret. Az addig a nyilvánosságban uralkodó köznyelvnek ezt a teret meg kell osztania más nyelvváltozatokkal, különösen a szubsztenderddel (a fogalomról lásd Miliūnaitė 2022: 29–30). A nem szerkesztett nyelv létrehozta a nyilvános nyelv változatosságát, holott korábban ez csak a magánjellegű kommunikációra volt jellemző (Heuman 2022: 53). harmadszor, rendkívül fontossá vált az önkifejezés, és ez az egyik oka viešoji vartosena rodo, kad silpsta bendrinės kalbos įgūdžiai. annak, hogy megszaporodtak a norma megsértésével motivált új nyelvi jelenségek. ezzel együtt negyedszer gyorsan erősödik egy új tényező – az interneten egyre több természetellenes módon létrejött szöveg jelenik meg (gépi fordítással készített vagy mesterséges intelligencián alapuló chatbotok által generált információ stb.), amelyek minősége a litván nyelvben korántsem kielégítő. Ötödször, Litvániában liberalizálódik az állami nyelvfelügyeleti rendszer. Már 2019-ben hivatalosan lemondtak a nyilvános nyelv helyességének megsértéséért kiszabott közigazgatási szankciókról, és megszüntették a Nagy nyelvi hibák jegyzékének státuszát (de magát a hibajegyzéket nem). A nyilvános beszéd minőségével kapcsolatos felelősséget magukra a nyelvhasználókra ruházták, vagyis részben önszabályozásra bízták: az állam által felhatalmazott intézmények RITA MILIŪNAITĖ. Viešosios kalbos kokybės samprata Lietuvos Respublikos valstybinės kalbos įstatyme 15 kodifikálják a köznyelv – a terminológiát is beleértve – normáit, nyelvhasználati ajánlásokat tesznek közzé, és elvárják, hogy a társadalom a nyilvános nyelvhasználat bizonyos területein kövesse ezeket. Bár a köznyelvi normák önszabályozása Litvániában meglehetősen gyengén működik (bővebben lásd Miliūnaitė 2018), a társadalom egy része számára – más országokhoz hasonlóan – elfogadható a köznyelvi ideológia, amely elismeri, hogy a civilizált társadalomnak szüksége van egy tudatosan szabályozott nyelvváltozatra a nyilvános beszéd számos funkciójának ellátásához. Mindezen változások következtében a nyilvános nyelvhasználat rendkívül variábilissá válik, a norma többközpontú lesz, és ez ismét felveti a nyilvános beszéd minőségének kérdését. A helyes és funkcionális köznyelv meghatározza valamennyi intézmény harmonikus működését, gördülékenyebbé teszi a nyilvános kommunikációt, a minőségi oktatás alapja, valamint a társadalom kulturáltságának jele. Ezért a VKĮ-ben és annak későbbi tervezeteiben sem merül feledésbe a nyilvános beszéd minősége. 1.2. Az államnyelvi törvény és változatai A társadalom és az állam életében bekövetkezett változások szükségessé teszik az 1995-ben elfogadott VKĮ új igényekhez való igazítását. Három évtized alatt több munkacsoportot is létrehoztak, több továbbfejlesztett törvénytervezetet készítettek, és azok változatait is pontosították (2006, 2011, 2013, 2014, 2021, 2022, 2023), azonban a Litván Köztársaság Szejmjében mindeddig egyik tervezetet sem hagyták jóvá. 2012-ben a VKĮ bekerült az alkotmányos törvények jegyzékébe, mint a kilenc törvény egyike, amelyeknek különösen jelentős társadalmi viszonyokat kell szabályozniuk, és ezáltal biztosítaniuk azok stabilitását (jegyzék 2012). Ezen túlmenően a Litván Köztársaság alkotmányának 69. cikke rögzíti, hogy „a Litván Köztársaság alkotmányos törvényeit akkor fogadják el, ha mellettük a Seimas valamennyi tagjának több mint a fele szavaz, módosításukhoz pedig a Seimas valamennyi tagja szavazatának legalább 3/5-ös többsége szükséges”. Ez azt jelenti, hogy a VKĮ jelentősége és jogi ereje megnőtt, az elfogadását követő későbbi módosítás lehetősége pedig csökkent. Így a VKĮ-nek a nyelvpolitika valamennyi területére ki kell terjednie, és rögzítenie kell az államnyelv működésének alapvető rendelkezéseit. A VKĮ és későbbi továbbfejlesztési tervezeteinek fő elemei – a litván nyelv mint államnyelv státuszának rögzítése a társadalmi élet valamennyi nyilvános területén, miausia taisyklingumo) užtikrinimas, atsakomybė už šio įstatymo nuostatų beleértve az oktatási rendszert is, a köznyelv minősége (pirvykdymą és annak végrehajtását felügyelő rendszer. Az idő során szinte csak ezen elemek tartalma változott, bővült és vált konkrétabbá. 16 benDRinė kaLba | 96 2. A HELYESSÉG FOGALMA A litván államnyelv használatával, normálásával és felügyeletével kapcsolatos különböző jogszabályokban – az 1995. évi VKĮ-t sem kivéve – a nyelvhelyességet jogi normaként nevezik meg, e fogalom (pontosabban a helyes nyelv fogalmának) tartalma azonban csak egyes tervezeti változatokban van meghatározva. Közvetve a helyességet leggyakrabban az Államnyelvi Bizottság (a továbbiakban – VLKK) határozatai és más kodifikációs források rendelkezéseinek betartásával hozzák összefüggésbe; ezek a pozitív vagy negatív kodifikációt rögzítik. Más szóval helyes nyelvi jelenségeknek azokat tekintik, amelyeket a köznyelv normáiként törvényesítettek, helyteleneknek pedig azokat, amelyeket a köznyelvi normák megsértéseként ismernek el (beleértve a Nagy nyelvi hibák jegyzékébe felvetteket is, amelyet – amint említettük – nem szüntettek meg, csupán jogi státusza változott meg 2019-től). tehát a nyelvhelyesség származtatott fogalomként értelmezendő, amelynek tartalmát és változását a köznyelvi normák, valamint azok megsértésének forrásai határozzák meg: a normatív szótárak, nyelvtanok, a helyesírási és központozási szabályok, a nyelvi ajánlások gyűjteményei stb. (bővebben lásd Miliūnaitė 2019: 125–126). hogyan fogalmazódnak meg konkrétan a VKĮ-ben és későbbi változataiban a nyelvhelyességre vonatkozó rendelkezések, milyen összetevők formálják a nyelvhelyesség fogalmának tartalmát? 2.1. Az 1995. évi államnyelvtörvény a nyelvhelyességnek VKĮ 1995 formálisan az IX. fejezet öt cikkét szenteli. Az államnyelv helyessége. Ezekkel megkísérelték felölelni a nyelvhelyesség különféle, nem egyetlen logikai alap szerint elkülönített szempontjait, de a lefedettség még ennél is szélesebb. 1) nurodoma, kaip valstybė sudaro sąlygas taisyklingai lietuvių kalbai működni: 19. cikk. Az állam gondoskodik a helyes litván nyelv presztízséről, feltételeket teremt a nyelvi normák, a személynevek, a helynevek, a nyelvjárások és az írott nyelvemlékek megőrzéséhez, biztosítja az államnyelv működésének anyagi alapját, kiemelt tudományágként átfogóan támogatja a litván nyelv kutatását és az e nyelvet kutató tudományos intézményeket, valamint a litván nyelv tudományos és gyakorlati könyveinek kiadását. 2) Megnevezik azt az intézményt, amelyet kifejezetten az államnyelvvel és a helyesség alapját képező nyelvi normákkal való törődéssel bíznak RITA MILIŪNAITĖ. Viešosios kalbos kokybės samprata Lietuvos Respublikos valstybinės kalbos įstatyme 17 20. cikk. meg: az államnyelv védelmének irányait és feladatait az Állami Litván Nyelvi Bizottság határozza meg, és hagyja jóvá a nyelvi normákat. 3) megjelölik, hogy mely személyeknek és a társadalmi tevékenység mely területein kell a köznyelvnek helyesnek lennie: 21 straipsnis. a helyes államnyelv ismeretére vonatkozó követelményeket beépítik az állami tisztviselők, pedagógusok, a tömegtájékoztatási eszközök és a kiadói dolgozók minősítési szabályzatába, és azokat a képesítés, valamint a betöltött munkakör figyelembevételével alkalmazzák. 22. cikk. Litvánia tömegtájékoztatási eszközei (sajtó, televízió, rádió stb.), valamennyi könyvés egyéb kiadvány kiadója köteles betartani a helyes litván nyelv normáit. 23. cikk. minden nyilvános feliratnak helyesnek kell lennie. A 19. cikk a szabályos nyelvhasználat szociolingvisztikai aspektusát nevezi meg: azt a törekvést, hogy a szabályos nyelvhasználat presztízst élvezzen, vagyis a társadalom által a leginkább értékelt és követendő legyen. Az vkĮ 1995 nem tartalmaz semmilyen bővebb magyarázatot arra vonatkozóan, hogy milyen nyelvhasználat szabályos, még kevésbé tartalmaz olyan kitételeket vagy kivételeket, amelyek alapján a nyilvános nyelvhasználatban figyelmen kívül lehetne hagyni a szabályosság követelményeit. A 20. cikk csupán megemlíti, hogy a nyelvi normákat a vLkk hagyja jóvá. Ebből következik az az előírás, hogy annak alapján kell tájékozódni arról, milyen nyelvhasználat szabályos, amit ez az intézmény elhatároz, az államnak pedig meg kell teremtenie a feltételeket e normák megőrzéséhez (19. cikk). 2.2. A VKĮ 2006. évi új szövegváltozatának tervezete Az vkĮ 1995 rendelkezéseinek korszerűsítésére irányuló első jelentős lépés a kifejezetten e munkára létrehozott, képzett jogászokból és nyelvészekből álló munkacsoport által kidolgozott és 2006-ban nyilvántartásba vett, a Litván Köztársaság államnyelvi törvényének új szövegváltozatára vonatkozó tervezet volt – vkĮp 2006. A helyreállított független Litvánia jogalkotásában idővel kialakult az a kötelezettség, hogy a jogszabályokban meghatározzák az azokban használt legfontosabb fogalmakat. Az vkĮ 1995 módosítására irányuló tervezetek elkészítésekor ezt már szintén megtették. Az vkĮp 2006 szabályosságfogalma szempontjából fontosak a 2. cikkben megadott, az alábbi fogalmakra vonatkozó 24 köznyelv | 96 1) vartojamos tos kalbos raiškos priemonės, kurios atliepia teksto tikslą, meghatározások: a funkciót és a szerző szándékát, vagyis a konkrét kommunikációs helyzetet; 2) figyelembe veszik a funkcionális stílusokkal és a stílusossággal kapcsolatos követelményeket (a stílusnormákat). 3.1. A nyelv funkcionalitásának bevezetése a VKĮ-be ahogyan e tanulmány előző fejezetéből látható volt, 2011-től fokozatosan kezdték bevezetni a VKĮ-projektekbe a nyelv funkcionalitásának fogalmát, amely tartalmával kiegészíti a köznyelv egyik legfontosabb jellemzőjét – a helyességet. A javaslatokhoz fűzött kommentárokban megjegyezték, hogy a helyesség nem az egyetlen olyan köznyelvi jellemző, amely megkülönbözteti azt a nyelv más változataitól. A köznyelvnek különböző funkciókat kell betöltenie a közélet különböző területein (ezekről a törvény külön is beszél: ilyen az állam és intézményei igazgatásának, a tudománynak, a nyilvános tájékoztatásnak stb. területe). Ha a nyelv helyes, de nem funkcionális, előfordulhat, hogy nem felel meg a közélet szükségleteinek. A funkcionalus, -i melléknév a Nemzetközi Szavak Szótára (tŽŽ 2013) szerint azt jelenti, hogy „jól ellátja alkalmazási funkcióját, megfelel az igényeknek; hasznos, célszerű”, így lehetővé teszi azt is, hogy rugalmasabban tekintsünk a köznyelvben indokoltan használt, nem normatív nyelvi jelenségekre. Mint már említettük A 2.3. alpontban a VKtörv. 2011 20. cikkében a köznyelv helyességének követelményére vonatkozó rendelkezést a nyelvhasználat egyes területein egy kivétellel pontosították: 2. a mozi, a színház, a szépirodalom és a művészi alkotás egyéb területeinek nyelvére stilisztikailag indokolt esetekben e cikk 1. részének rendelkezései nem alkalmazandók. A VKtörv. 2011 megfogalmazásáról folytatott vitákban a „stilisztikailag indokolt esetek” kifejezést meglehetősen sok kritika érte meghatározatlan tartalma miatt, amelyet igen különböző módokon lehet értelmezni, magát e 20. cikk rendelkezését pedig olyannak tekintették, amely nem tartalmaz konkrét kritériumokat annak eldöntéséhez, hogy a használat valamely esetét stilisztikailag indokoltnak lehet-e tekinteni vagy sem. Teljesen érthető, hogy a stílusnormákat, amelyek sok esetben a kontextustól függenek, és a szöveg szerzőinek szubjektíven érzékelhető önkifejezéséhez sorolhatók, nem minden megvitató számára tűnt elfogadhatónak jogszabály tárgyává tenni. Ezzel együtt nem találtak kiutat, és a „stilisztikailag indokolt esetekre” vonatkozó kivétel egyik tervezetből a másikba került át. Folyamatosan változott azon nyelvhasználati területek jegyzéke is, amelyekre e kivétel alkalmazandó. Körülbelül 2014-ben az alábbiakat javasolták e területek közé sorolni: RITA MILIŪNAITĖ. Viešosios kalbos kokybės samprata Lietuvos Respublikos valstybinės kalbos įstatyme 25 „a nyelvjárási sajtót, a nyelvjárásban írt könyveket és egyéb kiadványokat, a nyelvjárási rádióés televízióműsorokat, illetve azok részeit”, ez a rendelkezés azonban csak a VKtörv. 2021-ben jelent meg A 16. cikk 2. részében: 16. cikk. A litván nyelv helyessége és funkcionalitása <...> 2. a mozi, a színház, a szépirodalom és a művészi alkotás egyéb területeinek nyelvére, továbbá a dialektusban megjelenő sajtóra, a dialektusban írt könyvekre és egyéb kiadványokra, valamint a dialektusban készült rádióés televízióműsorokra vagy azok részeire e cikk 1. részének rendelkezései nem alkalmazandók. egyúttal látható, hogy a VKĮP 2021 16. cikkének 2. részében már nem maradt meg a „stilisztikailag motivált esetek” megfogalmazás. Erre a későbbi viták során is felhívták a figyelmet, felvetve a kérdést, hogy az ilyen rendelkezés nem túl tág-e, és hogy az e cikkrészben említett nyilvános nyelvhasználati területeken a köznyelvi normák indokolatlan megsértése ugyanúgy tolerálható-e, mint a motivált nem normatív kifejezésmód. más szóval a VKĮP 2021 16. cikke 2. részének ilyen megfogalmazása azt engedné megérteni, hogy a helyességre vonatkozó rendelkezés a megjelölt használati területekre egyáltalán nem alkalmazandó. A VKĮP 2022 17. cikkének 2. részében a dialektusbeli használatra vonatkozó kivétel már nem szerepel, a stilisztikai motiváció helyett pedig olyan megfogalmazás jelent meg, amely szerint a köznyelvi normák figyelmen kívül hagyása a művészi kifejezésmódra hivatkozva igazolható: 17. cikk. A litván nyelv helyessége és funkcionalitása 1. A jogszabályok, dokumentumok és nyilvános információk nyelvének meg kell felelnie a litván köznyelv normáinak. 2. šis reikalavimas netaikomas literatūros ir meno kūrinių kalbai, kai bendrinės A litván nyelv normáit művészi kifejezés miatt nem tartják be. A közös munkacsoport a VKĮP 2022 továbbfejlesztésére vonatkozó javaslatok kidolgozása során sokat vitatta e cikk rendelkezéseit. A művészi kifejezés kritériumát e törvény szempontjából nem megfelelőnek értékelték, mivel szűkebb körű, mint a stilisztikai indokoltság, és ugyanolyan szubjektív. amint az látható A 2.4. közzétett cikk alfejezetében nemcsak a helyességi követelmények hatálya alá tartozó nyilvános nyelvhasználati területek jegyzékének pontosítását javasolták, hanem a kivétel megfogalmazásának módosítását is: 19. cikk. A litván nyelv helyessége és funkcionalitása ez a követelmény nem <...> alkalmazandó, ha a köznyelvi normákat funkcionális célszerűség miatt nem tartják be, vagy ha nyelvjárási nyelvet használnak. 26 benDRinė kaLba | 96 tehát a stilisztinės motyvacijos ir meninės raiškos vietoje pasirinkta funkcinio tikslingumo sąvoka. ji vkĮp 2023a nėra apibrėžta, todėl ypač reikalinga atskiro paaiškinimo. 3.2. Kalbos funkcionalumas kaip dabartinės viešosios kalbos ypatybė sąvoka funkcinis tikslingumas siekia dar XX a. 3 dešimtmetį susikūrusio Prahos lingvistų būrelio, kuris išplėtojo funkcinės lingvistikos idėjas, laikus. jo nariai teigė, kad kalbos vieneto vertė priklauso nuo komunikacinės situacijos, kurioje jis vartojamas. tos idėjos turėjo nemažos įtakos tarpukario ir vėlesnių laikų Lietuvos bendrinės lietuvių kalbos normintojams3. kiek šios idėjos gali būti pritaikomos šių dienų kalbos praktikoje, grindžiant vienokių ar kitokių kalbos reiškinių pasirinkimą viešojoje vartosenoje iš visos jų įvairovės? Pirmiausia reikia turėti galvoje kardinalius kalbų vartojimo, jų sąveikos pokyčius per ištisą šimtą metų. XXi a. pradžioje, kai itin iškyla žmogaus teisių bei individo tapatybės problematika, kalbos variantiškumo tyrimuose kalbos reiškinių įvairovė aiškinama ne tik kaip visuomenės socialinės įvairovės atspindys, bet ir kaip socialinė semiotinė sistema, kurioje kalbos ištekliai naudojami įvairiems socialiniams vaidmenims ir tapatybėms konstruoti (žr. eckert 2012: 94). A nyelvi jelenségek használatának célszerűsége tehát már nemcsak a nyelvi funkciókkal, hanem a nyelvi kifejezés egyéniesedésével is összefügg. E két elem alkothatná a funkcionális célszerűség, vagyis a nyelvi funkcionalitás fogalmának megújított tartalmát, amelyre a használati változatok teljes sokféleségének tárgyalásakor van szükség. A funkcionális célszerűség azt jelenti, hogy a nyelv által betöltött funkciókat figyelembe véve annak kifejezőeszközei minden egyes esetben az adott kommunikációs helyzethez, valamint a szerző nyelvi szándékaihoz igazodnak, és nem feltétlenül felelnek meg a helyesség követelményeinek. Másodszor újra meg kell vizsgálni a helyesség és a funkcionális célszerűség kölcsönhatásának kérdését. Vajon léteznek-e olyan meghatározott kritériumok, amelyek alapján megállapítható, mikor használják a nyelvi jelenséget célszerűen, jóllehet 3 Vö.: „<...> a helyességi kritérium jelentőségét nem kell túlbecsülni. oktalan lenne például a helyességet megkövetelni a szépirodalmi művek valamennyi párbeszédétől, olykor még a teksto, nes <...> tam tikras gerai motyvuotas normų laužymas yra būdingas grožinės kūszerzői beszéd jellemzőitől is. azonban ebben az esetben is figyelembe kell venni a célszerűséget: a szabályok be nem tartásának is célszerűnek kell lennie” (Girdenis, Pupkis 1978: 65; a szerzők kiemelése). RITA MILIŪNAITĖ. Viešosios kalbos kokybės samprata Lietuvos Respublikos valstybinės kalbos įstatyme 27 nem felel meg a köznyelv normáinak? más szóval, lehetséges-e mindig objektíven meghatározni, hogy egy nyelvi jelenség konkrét esetben milyen funkciót tölt be, és milyen céllal szegik meg a normákat? A mai nyilvános litván nyelvhasználatot tekintve négy markáns esetet lehetne megkülönböztetni, amikor a funkcionális célszerűség felülkerekedik a helyességen (vö. még kniūkšta 1994: 10–14). Művészi kifejezés. Ez talán a funkcionális célszerűség legvilágosabb megnyilvánulása, amikor a köznyelvi normákat különféle művészi célok elérése érdekében hagyják figyelmen kívül (például a szépirodalomban a szereplők egyénített jellemzésének megalkotásakor, a reklámban pedig a vásárlók figyelmének felkeltése, a célcsoportok megszólítása stb. érdekében). Éppen ezért jelent meg a művészi kifejezés nem egy vizsgált VKĮ-projektben. Napjaink jellegzetes példája a különösen a fiatalok körében népszerűvé vált, az interneten 2020-tól terjedő, később kompaktlemezeken is kiadott, két részből álló dalgyűjtemény, a Nykstančios lietuvių liaudies dainos, amelyet a Šventinis bankuchenas álnéven alkotó Lukas Šidlauskas hozott létre. A professzionálisan előadott népdalok műfajába mesterien olvad össze két látszólag összeegyeztethetetlen dolog – az évszázadok során csiszolódott litván népdalok dallamai, a népi hangszereken való zenélés és a napjaink valóságát tükröző angol szlengszókincs (lásd az 1. és 2. ábrát). 1. ábra Az eltűnőben lévő litván népdalok internetes gyűjteménye és a hallgató kommentárja. forrás: https://www.youtube.com/watch?v=vfoyPmgv_c8. 28 köZös nyelv | 96 2 Pav. Nykstančių lietuvių liaudies dainų rinkinio dainos Ofisėli stiklainėli žodžiai. forrás: https://www.youtube.com/watch?v=vfoyPmgv_c8. A pusztán olvasott dalszövegek nem keltenek különösebb benyomást, de a nem normatív lexika, a folklórra jellemző kicsinyítő képzős alakok, valamint a leírt szövegekben szándékosan elkövetett, a mai elektronikus kommunikációra jellemző helyesírási hibák a gazdag zenével együtt hozzájárulnak a hagyományos népdalok szelíd paródiájának és egyben erőteljes, magával ragadó művészi hatásnak a megteremtéséhez, tehát kétségtelenül a művészi kifejezés funkcióját töltik be. A korszak, a társadalmi és ideológiai jellemzők stb. A funkcionális célszerűségnek ez az esete gyakran jelentkezik a szépirodalomban, így a gali būti priskiriamas ir prie aptartosios meninės raiškos. tačiau dabartinėhasználatban, különösen a kötetlen (nem információs) publicisztikai stílusban és a reklámokban is célszerűen használhatók nem normatív kifejezőeszközök, amelyek rendeltetése, hogy kiemeljék valamely korszakra vagy társadalmi csoportra, illetve az élet valamely jelenségére jellemző nyelvi sajátosságot (lásd a 3. ábrát). Az első és a második példában a kaldra, sietka lexikai idegenszerűségek motivált használata, valamint a metanyelvi szerzői RITA MILIŪNAITĖ. Viešosios kalbos kokybės samprata Lietuvos Respublikos valstybinės kalbos įstatyme 29 megjegyzések vagy a nem normatív szó grafikai kiemelése azt mutatja, hogy az ilyen nyelvi jelenségeket tudatosan választották. A harmadik példában a verslininkas szó zsargonváltozata, a viarslinykas szerepel, amely idővel a modern, megbízhatatlan üzletember szimbólumává vált, és nem litván akcentust utánoz. A negyedik példában a Rusija tulajdonnév kisbetűvel és kettős zz-vel (az orosz fasizmus szimbólumaként) politikai megfontolásból szerepel – hangsúlyozva az Ukrajna elleni orosz háborúval kapcsolatos elítélő álláspontot. Ezek és a hasonló nem normatív jelenségek konkrét szövegekben a szerző egyik vagy másik intenciójának jeleként nyernek értelmet. A szerző egyediségének és identitásának kifejezése. Az elterjedt nyilvános elektronikus kommunikáció a közösségi hálózatokon, valamint a média szabad műfajai lehetővé teszik a különböző társadalmi csoportok tagjai számára a nyilvános, szabad önkifejezést, és a nyelvi kifejezőeszközök legváltozatosabb arzenáljának kihasználását. Azonban nem egyszerű meghatározni, mikor van szó az egyén önkifejezéséről és sajátos identitásának nyelvi eszközökkel történő megteremtéséről, és mikor csupán a nyelvi kompetencia hiányáról, valamint a különböző nyelvi helyzetekben való eligazodás képtelenségéről, ha nem tisztázzuk a motivált és nem motivált használat kritériumait. A forrás hitelessége (idézetekben). ez a funkcionális célszerűség ritkábban tárgyalt eseteinek egyike. a jelenlegi használat különböző stílusú és műfajú szövegei közül némelyek heterogének – más források idézetei vagy hasonló betétek fordulnak elő bennük. ezek az idézetek nem normatív (motivált vagy 3. ábra A nem normatív nyelvi jelenségeket motiváltan alkalmazó média szövegeinek példái 30 benDRinė kaLba | 96 nem motivált) nyelvi jelenségeket is tartalmazhatnak, például korábbi időszakokra jellemző normákat, szerkesztetlen vagy stilisztikailag értelmezett normasértéseket, és a köznyelvi környezetben szövegeket közzétevő szerzők vagy kénytelenek ezeket meghagyni, vagy szándékosan hagyják meg őket az idézett források hitelessége miatt. az egyik gyakoribb eset az, amikor a hírportálok szerkesztetlen nyelvezetű közösségimédia-bejegyzéseket (amelyekben gyakran nem köznyelvet, hanem szubstandard nyelvváltozatot használnak) vagy azok idézeteit közlik újra. A köznyelvi környezetbe (a médiába) kerülve az ilyen szövegek a motivált és a nem motivált nem normatív nyelvhasználat határán egyensúlyoznak. Erősen motivált, nem normatív nyelvhasználatból származó idézetek a médiában akkor lelhetők fel, amikor az idézett források nyelve rendkívül nagy mértékben eltér a köznyelvi normáktól. A 4. ábrán egy hírportálon közzétett, a különleges szolgálatok által titokban rögzített beszélgetés két leiratának részlete látható. A politikai korrupciós ügyben szereplő, ám addig a nyilvánosságban jelentős hírnevet szerzett szereplők egy étteremben találkozva nem várják meg egyik társukat, és egymás között zsargonnal és káromkodásokkal átitatott nyelven tisztázzák kapcsolataikat. A hírportál, amikor az ügyről ír és közzéteszi a beszélgetések leiratait, arra törekszik, hogy a beszélgetések lehető leghitelesebb képét tárja fel. Így a nyilvánosan közzétett köznyelvi szövegbe zsargonszövegből származó idézetek kerültek. A metanyelvi megjegyzések (a 4. ábrán kék színnel aláhúzva) a szerkesztőségnek a nem normatív lexikához való viszonyát mutatják, és olyan motivációs hátteret teremtenek, hogy a szöveg hiteles maradjon, ne sokkolja az olvasókat, és érthető legyen számukra. 4. ábra. A politikai korrupciós ügyben használt titkos beszélgetésfelvétel. Forrás: lrytas.lt, 2018-05-09. RITA MILIŪNAITĖ. Viešosios kalbos kokybės samprata Lietuvos Respublikos valstybinės kalbos įstatyme 31 A példákból látható, hogy a motivált normán kívüli nyelvhasználat iránti igény ma nyilvánvaló és teljesen érthető. Ezért az államnyelvi törvényben sem kellene megkövetelni a köznyelv helyességét mindenütt és mindenkor. A köznyelv minőségét a jelenlegi társadalomban jelentős mértékben meghatározza a nyelvi jelenségek funkcionalitása, amelyet nem csupán stilisztikai motivációként értelmezünk, és amely a szövegek szerzőinek különféle nyelvi szándékaihoz kapcsolódik. Az azonban, hogy a funkcionális célszerűségnek ezt az elvét miként kell átültetni az államnyelvi törvény jogi nyelvébe, mindmáig problematikus, és valószínűleg további viták tárgya lesz. Milyen kellene hogy legyen a köznyelv helyességének és funkcionalitásának viszonya, amikor e két kategória ellentmondásba kerül? Emlékeztetni kell palaikomas viešasis interesas turėti prestižinę, kodifikuotas normas atitinarra, hogy amikor a köznyelv az egész társadalom szükségleteit szolgálja, elsősorban a nyelv azon változatának kell szenvednie – a köznyelvnek. Összegzés A Litván Köztársaság Seimasának, valamint az Állami Litván Nyelvi Bizottságnak a ciklusváltásaival párhuzamosan (az állandóságot igaz, az Állami Nyelvi Felügyelet megőrizte) az állam számára fontos, 2012-ben az alkotmányos törvények jegyzékébe felvett Litván Köztársaság államnyelvi törvényének előkészítése csaknem három évtizedig elhúzódott. Maga a jogalkotási folyamat következetlen és nem hatékony volt, mivel az újabb és újabb előkészítők bekapcsolódásával nem mindig őrizték meg a dokumentumok jogi logikájának folytonosságát (olykor visszatértek korábbi változatokhoz, noha feltételezhetően bizonyos érvek alapján módosították őket). nem mindig követhetők nyomon azok az indítékok sem, amelyek miatt egyik vagy másik jogi rendelkezést módosították. a társadalom és a nyelv fejlődésének objektív tényezői azt eredményezték, hogy a Litván Köztársaság vkĮ-tervezeteiben a köznyelv minőségének fogalma (az 1995. évhez képest) megváltozott. a legújabb, 2023-ban nyilvántartásba vett alternatív tervezetekben, a vkĮp 2023a-ban és a vkĮp 2023b-ben a köznyelv minőségét, bár eltérő megfogalmazásokkal, két szempont szerint határozzák meg: a) a helyesség, b) a funkcionalitás szerint. a vkĮ-tervezetekben idővel megoldást nyert az államnyelv használati területeinek, valamint külön – azon területeknek a kérdése is, amelyekre a helyességi követelmények vonatkoznak: a vkĮp 2023a ezeket mind egyértelműen megnevezi, bár fennmarad annak lehetősége, hogy valami kimaradhat, illetve új területek vagy kivételek jelenhetnek meg. 32 KÖZNYELV | 96 a köznyelv helyessége (lényegében ott, ahol a köznyelvi változatot kell használni) továbbra is fontos jogi rendelkezése a vkĮ-tervezeteknek. a nyelvi norma megléte az intézmények harmonikus működésének, a gördülékeny nyilvános kommunikációnak, a minőségi oktatásnak és a kulturális folytonosságnak szükséges feltétele. a vkĮ helyességét két paraméter alapján határozzák meg: a) a nyilvános nyelvhasználat területe, b) a standard litván nyelvi normák kodifikációjának való megfelelés. A standard litván nyelv fejlődésének jelenlegi időszakában a nyilvános nyelvhasználatnak nem minden területe határozza meg önmagában az ott használt nyelv helyességét, ezért az egyik legújabb vkĮ-projektben a helyességgel közvetlenül összekapcsolódik a tömegtájékoztatási eszközök, a nyilvános feliratok, az giai siejamos sritys konkrečiai išvardytos: tai teisės aktų, dokumentų, viárukról és szolgáltatásokról szóló információk, az oktatási eszközök és a reklám nyelve. A nyelvi szabályokat és normákat) megállapítják és/vagy kodifikacijos turinį (bendrinės kalbos normų šaltinius ir juose pateikiajóváhagyják, valamint konzultációt nyújtanak velük kapcsolatban a társadalomnak a nyelvtudományi kutatóintézmények és az állami nyelvfelügyeleti intézmények. A nyelv funkcionalitásának fogalma a normatív nyelvészetben és a stilisztikában idővel némileg megváltozott, és a nyelvi kifejezőeszközöknek a konkrét kommunikációs helyzetekhez való megfeleléseként értelmezhető, ezek azonban már nemcsak a nyelvi funkciókkal és a funkcionális stílusokkal állnak kapcsolatban, hanem a nyelvi kifejezés individualizálódásával, a személy identitásának kialakításával és az önkifejezéssel is. Ez egyúttal magában foglalja a standard nyelvi normák motivált megszegését is, amely a nyilvános nyelvhasználat egyes területeire jellemző. Ez azonban lehetséges kivételes esetekként értelmezendő, amelyek nem zavarhatják meg a nyilvános kommunikációt és nem destabilizálhatják a standard nyelvi normákat. A funkcionális célszerűség jelenlegi litván nyelvhasználatban való megnyilvánulásának legjellemzőbb esetei (tehát a vkĮ szempontjából releváns kivételek is, amikor a nyilvános nyelv helyességére vonatkozó követelmények nem alkalmazhatók) a következők: 1) művészi kifejezés; 2) korszakbeli, társadalmi, ideológiai és hasonló jellemzők; 3) a szerző egyéniségének és identitásának kifejeződése; 4) a forrás hitelessége (idézetekben). A nyelv funkcionalitásának fogalmát a vkĮ-tervezetekben 2011 óta használják, de nincs meghatározva; kezdetben a nyelvi kifejezőeszközök stilisztikai motivációjával, később a művészi kifejezésmóddal, a 2023-ban nyilvántartásba vett egyik legújabb vkĮ-tervezetben pedig a funkcionális célszerűséggel hozták összefüggésbe. A vkĮ-ben a köznyelv minőségi követelményeire vonatkozó rendelkezésekről folytatott vita során ezt figyelembe kellene venni. A RITA MILIŪNAITĖ. Viešosios kalbos kokybės samprata Lietuvos Respublikos valstybinės kalbos įstatyme 33 vkĮ-tervezetekben a nyelvi minőség fogalma nincs közvetlenül meghatározva, de ebben az összefüggésben a nyelvnek a köznyelvi normáknak és az ellátott funkcióknak való megfelelés alapján jellemzett állapotaként értelmezhető. Ehhez származtatott dokumentumokra van szükség: 1) a köznyelvi normák kodifikált forrásaira; 2) annak további tisztázására, hogy mi a funkcionális célszerűség, és hogyan érvényesül a jelenlegi nyilvános nyelvhasználatban. azonban még ezek birtokában sem zárható ki a szubjektivitás lehetősége a normák motivált be nem tartása eseteinek azonosításakor. Šaltiniai gairės 2018 – A nyelvpolitika 2018–2022. évi állami irányelvei. A Litván Köztársaság Seimasának 2018. június 27-i, sz. határozatával jóváhagyva. XIII-1318. 7b6e11e89188e16a6495e98c?jfwid=-g0zrziw17. Következtetések 2023 – A Prieiga internete: https://e-seimas.lrs.lt/portal/legalact/lt/taD/cd058470 Litván Nyelvi Intézet Tudományos Tanácsának 2023. március 2-i határozata a Litván Köztársaság államnyelvről szóló alkotmányos törvényének 2022. évi, XIVP-880(2) számú tervezetéről. Online elérhető: http://lki.lt/pranesimas-apie-lietuviu-kalbos-instituto-mokslo-tarybos-nutarima-del-lietuvosrespublikos-valstybines-kalbos-konstitucinio-istatymo-2022-m- -projekto-nrr5kPvzmpcn6zHWgHgqnDPoa. xivp-8802/?fbclid=iwaR38zxr3H0Hrputt9e1giukzWamg8WysqLmd Levél 2015 – A Litván Állami Nyelvi Bizottság levele a Litván Köztársaság Seimasához „A Litván Köztársaság államnyelvről szóló alkotmányos törvényének XIIP-558 számú tervezetéről”. Nyilvántartásba véve: 2015-03-09. Online hozzáférés: https:// e-sei mas.lrs.lt/portal/legalact/lt/tak/df804072c63811e48799bc57840226 ce?jfwid=-1l7zm7fqs. sąrašas 2012 – A Litván Köztársaság alkotmányos törvényeinek jegyzékéről szóló alkotmányos törvény, XI-1932. sz. A Litván Köztársaság szeimasza 2012. március 15-én hagyta jóvá. Online hozzáférés: https://e-seimas.lrs.lt/portal/legalact/lt/taD/ tais.420310. viĮ 1996 – A Litván Köztársaság közvélemény-tájékoztatási törvénye (1996. július 2., I-1418. sz.; hatályos változat: 2023-06-01–2023-12-31). Online elérhető: https://e-seimas.lrs.lt/portal/legalact/lt/taD/tais.29884/asr. vkĮ 1995 – A Litván Köztársaság államnyelvi törvénye (1995. január 31., I-779. sz.; hatályos változat: 2022-07-03). Online hozzáférés: https:// www.e-tar.lt/portal/lt/legalact/taR.0b0253bb424c/nPmXwqqtim. vkĮp 2006 – A Litván Köztársaság államnyelvi törvényének módosításáról szóló törvénytervezet, XP-1320. sz. A Litván Köztársaság államnyelvi törvényének új változata. 2006.04.24-én nyilvántartásba véve. Online elérhető: https://e-seimas. lrs.lt/portal/legalact/lt/taP/tais.274470?jfwid=wny8riqw6. vkĮp 2011 – A Litván Köztársaság államnyelvi törvénye módosításáról szóló, XP-1320(3) számú törvénytervezet. 2011.06.30-án nyilvántartásba véve. Online hozzáférés: https:// e-sei mas.lrs.lt/portal/legalact/lt/taP/tais.402981?jfwid=-wbkgqm837+.