Senųjų dvigarsių „an“ (>„ą“), „en“ (>„ę“), „in“ (>„į“), „un“ variantai tam tikrų žodžių šaknyse ir formose

A LITVÁN NYELVÉSZET KÉRDÉSEI, XXXIV (1994) A LITVÁN NYELVJÁRÁSOK ÉS KUTATÁSUK Vytautas VITKAUSKAS 3 A RÉGI an (>g), en (>¢), in (>i), un VÁLTOZATAI BIZONYOS SZAVAK TŐRÉSZEIBEN ÉS ALAKJAIBAN Mintha valamiféle rejtély volna ezeknek a kettőshangzóknak a második elemének i, u magánhangzókkal, !, r szonoránsokkal való felcserélése (vö. LD 137, Zinkevičius, 1957, 78). Magától értetődik, hogy ez nem valamiféle szilárd és következetes hangtani törvény; a jelenséget a következő esetekben figyelték meg. 1. A régi an, en, un kettőshangzókká ai, ei, ut alakulnak: brurišė "kuoja, mekšras" —dėsn. brū:n'č'e Vn, Kv, Pj, Grg (vö. LKŽ 1? 1094) —brgis'e Prk, Sl, Jdr, brūtši Sdr (vö. LKŽ I? 1079), bruišinis BzF 102, bruižis CII224, Plng, LKA I 154 (82 žem.) feljegyezve: brūiša, brūišė, bruizé, brunčė, brūnšė, bruūišas (lásd még Urbutis, drąsūs —desn. drancis Vn, Vdk, Pgr, drui.cus Krš, dré-ncos Tri, Rdn, dra-sus Jrb stb. —draisus Dks, Mr) (Labutis 107). drézti 1981, 164—167). "viselés közben tépni, dréksti, tépni" —dėsn. d¥'é.n'¢t'i Bt, Skdv, Grd, d'r'ė.n'č'- t'e Rdn, dren’. dt Kim, Kis, dv'é st Grz (v.aukst.) — dreižti "késlekedni, húzni az időt, viselés közben tépni, csavarogni” Krs, Ll, Uzv, „Pvn (vö. LKZ II? 679), ple. mondat: dn! éiZe e si dle. i7 rozs / kd. m tūok'i n'et'ė.kus'i komba.ina pal'é.ida Rdn. gelgsti „élesíteni” —deésn. Jlelii-sc Drsk, Rtn, Vs, Rdm —hárs. nuos. g'eld.isk „élesít” Drsk, Lzd, Rdm, Rtn, Vs, Krks. fúró —törvény. grad. čc Nik; Vdk, grun.čc Krš, gro-néc Rdn —grad. stas, graidte lis Mrj, Dkš (Labutis 107—108). grėsti —törvény. gr'é.n'c't'i Krš, Krtv, LI, Vdk, gr'ėis't'e Akm, Skd, Plng, gr'és't Pln, Plt, gr'é-s't'i {gr é st vak. felsőfok. —gr'é. isttli ŽTP 9 (Tėvė, i Nemunynas). grezioti “dažnai „gręžti“ —dėsn. gr endžūoti Krš, Krtv, Šauk, gr'en'dž'ūot- 'e Pj, gr'in'dž'ūot- 'e Rdn, Pvn, gr'e:ž'6-t vak. aukšt. >> sugr 'eiž'ė-1' Pšl. kąsnis —dėsn. kd. nienis, Vdk, LI, Vn, Pgr, kūn'e'n'is Krš, kū.n'c'n'is Rdn, TI, Pvn —kd.is'n'is Zt, ŽTP 11 (Tove, pė, Nemungnas). kasti —dėsn. kd.n'c't'i Vdk LI, Bt, Vn, kūn'e'ti Krš, ké.n'c't'e Trš, Rdn, TI, Lkv —kdisti (Virne pakdisti Pr t. ŽTP 11 (Tėvė, Isė, Ne munynas). mastyti "spėlioti, svarstyti" J —désn. mon'c'ti-t'e Janapolė, Užv, mūstyti I (kai kuriuose rankraščiuose jo rašyta ir žūsį)'—sumaaistyti Jrb (LKŽ VII 745), maistyti Erž, Skr (ten pat). 107 razytis —dėsn. ré.n'dit'éis Trs, ro.n'džttis Pvn, rd.n'di-ti- -s Ll, Vdk, rd-Zi is Skn, Grz —raizytis K, Lks, Ig, Plv, KzR, Vrb, Srd (plg. LKZ XI 96). rėšė „toks paukštis” — dėsnis. r'é.n'¢i Krš, LI, Ldv, r'ė.n'č'e Rdn, Pj, Kv, Rt (vö. LKZ XI 480) — réisé J. Jabl (LKŽ XI 213). réztis — dėsnis. r'ė.n'č'ti- -s Kis, Vdk, Gr, r'ė.n'č't'- čis Rdn, Trg, r'é-s't'is 8g, Btg — rėižti K, Zvr, įsirčižti Gs, Jrb, Žvr, KzR, Jrb (vö. LKŽ XI 401—402), įsireižimas Alk, įsirčižimas K (LKŽ XI 401), vö. dar r'čišėt'is „ręžtis” Mrj, Dkš, Brt, Lp (LKŽ XI 401). sląstai — dėsnis. sld-stai Jd, S| — sld.istai, slaistūkai ZTP 11 (minėtos vietovės- ). spąstai — dėsnis. spd.nctai Vdk, Nmk, spincta: Krs, spo.ncta: Rdn, Tl, Pj — spilistai Mrj, Dkš (Labutis 107). spésti —dėsn. s'p'č. n'e't'i Krš, Sauk, Krtv, s'p'ė.n'c'- t'e Uzv, Varn, Trš, Eig — spé.isti ZTP 9. spręsti —desn. s'p'r'é. neti Krs, Sauk, Ll, Pgr, s'p'r'ė-n'- e't'e Rdn, Tl, Lkv, s'p'r'ė:s'- t' Škn, Šl, Btg —spré.ist 7T PY (ten pat), s'p'r'é.ist DKS, Pjv, Kbr. žąslai —désn. žūncla: Krs, Sauk, Zd.nclai Prg, Vdk, Ldv, Z¢.ncld-Rdn, Eig, Lkv, Vn, Zd-slai Skn —Zd.isld-Sol zd. isla(i) Rsn, Zd.islai Kbr, Pjv, Plv, Mrj (Labutis 107), vö. Zaisflai MZ II 348, C II 1032, Ns 1826, 1,8 stb. Az előtag sg—képzett alakjai: sąmėžinis —dėsn. sa.n'm'iežlin'is Vn, sd-m'e-Z'- inis Pjv, Kbr, Jrb —saim'iein- 'i Per, Zgé (vö. LKZ XII 149, LD 1366, sd. bmiežliniis Pgr. sąnaris —dėsn. sé-nar'is Rdn, Eig, nr Krš, sanar’t-s Vdk, Gr, Vn — sdinaris Gilija (LKZ XII 14). sgspara —désn. sidncpara Krš, sé.nepara Zr, Rt —sdispara Gilija, Vikv, Kbr, Pjv (plg. LKZ XII 14, LD 137). Įvardžiuotinės formos: baltąjį —dėsn. ba.ltun'ji Krš —bd.ltaini Pgr, Vn” baltąjį“, ba.ltuji Krš, Krtv (išmestas sonantas m, nėpailginųs prieš ėjusio balsio), bd.ltaine "baltąją" Pgr; jeni.je —jei.ne "Jąja" Pgr, Vn; baltam'ė.n'- je Pgr, Vn —baltam'en.- jie Žv —baltam'ė.in'ie "baltajame" Pgr, Vn, baltam'é-jie(ei>e-) Šv, baltam'i-jie Krš, baltam'é-jie Trš, Rdn, Pp). balt dsias —désn. baltd.n'c'es Vdk, Ll, Sauk, Ki, balté.n'c'es, d'edž'6.n'c'- es Tl, Lkv, ands, td's Irb; Jd —andis, tais, gerdisias, baltdisias, didžiaisias ir t.t. Mr} (Labutis 107), Kbr, Pijų, Alvt, Žvr, Lzd, Trs, gražč.is'es, saldž'ė.is'- es ŽTP 41 (min. vietovės). Ar su tuo reiškiniu tik neturi sąsajų vns. in. su td.i Krš, Krtv, Sauk, Kim, Tt (plg. dar Labutis 107), bet su tūoje Krš, Krtv, so tio je Rdn ir t.t. Bėgta nuo junginio -anj-? Apie įvairias pietų žemaičių perdirbtas įvardžiuotines formas žr. PgrT 51—52; Zinkevičius 1957, 30, 78 és köv. 2. A kettőshangzó n elemét más szonánsok, l, r váltják fel. 108 tėvas „laibas” —dėsn. t'ė.nus Krš, Krtv, t'ė.nus Tl, Eig, Varn, Lkv —t'ė.lųs Jn (Kv), Pj. gėšė —desn. g'é.n'de Rt (vö. g'ė.n'dži Kis) —gėršė K, K 1709; RB, MZ, Kel 1881, 238 (vö. LKZ III 78). tisoti —désn. tinctdot Kr3, tincūot'e Rdn, Varn —tirso-t Ss, Sn (Tursūčių kaimas). vąšas —désn. un.čas Krs, 6rnčas Eig, Rdn, Trš, vé-néas Pvn, Vds, Pj, va: as Skn, Zg, Btg —é-rsos Mzk, Plt, Stk, Brzr (1947 m. Vafniuose M.Untulis yra užrašęs forma va'rišas —ten dabar sakoma beveik vien tiktai w6nčas. Gal tai irgi senas dvigarsis -ankeitimas dvibalsiu -a1-?) 3. Antrasis mišriojo dvigarsio sandas n viename kokiame žodyje keičiamas įvairiai —£, u, r (šitaip atsirado nemaža sinonimų įvairiose Vakarų Lietuvos ir Žemaičių vietose). ąžuolas —dėsn. dndzi.ls Rdn, Trš, d.ndzi-ls Pj, ūndžu:ls Krš, d.nzu-ls Vdk, Nmk, Vn —aizuolas PrL (LKZ I? 48), drzuolas Dkš, Mrj, Vlkv, Kbr, Pvj, Nm, Sil (plg. LKZ I? 324, LKA II 63, žem. 44), dužuolas K; RD 62, Cp (plg. LKZ I? 518). Taip pat tariami ir išvestiniai zodziai: arZuolynas LKZ I? 324 (J. Slapelio feljegyzése), arzuolinis Gs, Kbr, Pjv (vö. LKZ I 324), arzuolravis BsMt II 138, arzuoljnas K, Pvj, Kbr; R 111 (LKZ I? 519), auzuolinis K, Pjv; R, RD107, auzuolynée K I 333, auZuolinis R. pasąža „rakstis, pasinas” —törvény. paštūndža Krš, pasé.ndza Lk, Trs, Eig, Pvn, pasd.ndza Pasilé (Kražių mellett) —pasdiza Up, (paša'ža) Sv, Nmk (LKZ IX 549—550), pasarza St, Krkn, Rd (LKZ IX 559), pasduza J, Krtv, Pd (LKZ IX 560, vö. kaū<kafi „ka, tatu<tan „tą”, katrau<- katran „katrą” Pd, Krtv). Egy további érdekes tény: A. Jonaitytė által vizsgált Šakynos-- nyelvjárási területen a pašd'ža és a pašd.iža (Žagarės és pasd.iza||- pasd“za) ejtése egyaránt előfordul. sąšlavos —törvény. šūnčlavas Krš, ša.nčlavas Krtv, Pd, Šln, šė.nčlavas Rdn, Trš, šd“šlavas Skn, Zg, Jd —sd.ršlavas Trg, Vn (vö. LKŽ XII 167), saišlavos Rdm, Bd; Bs Mt I 114 (Brt) (LKŽ XII 15), šdišlavos Gilija (LKŽ XIII 395). Okokok. A kényelmetlen kiejtés miatt a litván nyelv nagy területén az úgynevezett nazális magánhangzókat felváltották — a megelőző magánhangzó meghosszabbításával. Az itt közölt példák ennek a szabálytalan változásnak a régen végbement jelenségét mutathatják, még az an, en, in, un > a‘, e', i“, u' előtt is. A földrajz azt mutatja, hogy ez Litvánia nyugati területén történt. Vagyis Litvánia nyugati része — a szamogit hercegség és a hozzá tartozó területek — az n+s, š, žŽ, j, v kapcsolatokat bizonyos esetekben 1, u, I, t, T, 8, §, v, Z j hangokkal változtatta meg, nem pedig a megelőző magánhangzót hosszabbította meg. Amint azt a „Lietuvių kalbos gramatikos” akusztikai vizsgálatai mutatják (LKG I 81, 83, 85, 86), az n+s, š, j, Z, v kapcsolat kiejtésekor a nyelvnek diametrálisan ellentétes irányban kell megváltoztatnia helyzetét. Talán ezért sok nyugati aukštaitis (Grinaveckienė, 1957, 168, 179) és szamogit nyelvjárás általában nem tud n után s, š, z, ž hangot kiejteni, hanem c, č, dz, dž hangokat ejt, és ily módon elkerüli a nyelv nehézkes 109 megtörését; talán ezért is voltak, nos, a régi nazális magánhangzók még a Šiaulėnai nyelvjárásban is (vö. Karaliiinas, 1992, Ezt a jelenséget A. Salys (1992, 190) meglehetősen régen észrevette, és a kombinatorikus fonetika törvényének — az Ai ia A AA BW epentézisnek, vagyis éppen a kiejtés gördülékenységének, kényelmének — tartja. Az n ilyen szabálytalan változása más szonoránsokká és magánhangzókká nem volt stabil, még egyazon nyelvjáráson belül is változott (az említett pašąža és pašdiža Šakyna és Žagarė környékén). Még arra is lehet gondolni, hogy az m/énca —mé-sa ||m' eisd jelenléte ugyanabban a nyelvjárásban (Pajūrisban, Vainutasban, Laukuvában) változatossá alakult, elvetve A. Girdenis véleményét az m 'Ensal|m'- e*nca —mėrncd szóban szereplő n szonoráns nem etimológiai eredetéről — a szlávizmusba beékelt n-ről, mint | gi. nla, bažn'i.nč- 'e és mások (Girdenis, | 1992, 44). A porosz menso, a lett miesa „test” kiválóan megfelel a skalvokkal határos žemaitėk m'ėncd alakjának (vagy további bizonyítékokra és tényekre van szükség). ; Ez az epentézis (?) esete fontos jelenség, amely megmutatja, hogyan alakult ki egy bizonyos törvényszerűség, de másképpen formálódott (a magánhangzó kompenzációs megnyúlásaként), míg a többi „kísérlet” fonetikai reliktumként maradt fenn. Általában azt, hogy létezett egy bizonyos váltakozás a (menikų reliktumokat hátrahagyó) Avilalsių“ i és a kettőshangzók között, mintha az alábbi példák is mutatnák (vö. Karulis, 1992, 242): baigti (beigti nyug. dz.; Pn) —bėžtyti (ž.)y Urbutis, 1981, 95—104. steigli „stengtis“ 7. —stelgti „t. p.“ Z., sténgti „t. p.“ " ž. ir aukšt. talžyti (Vakarų Lietuvos; z., vak. aukšt.) —i i Per, Bt (plg. LKZ 732) XV télzti „sunkiai bristi, klampoti” (LKZ XV 1185) —tčižti „t. p.“ " Skdv, Grd, Gr (plg. LKZ XV 1098).. Vérzas „upėvardis“ Pgg, Plsk —Véizas Ktč, Pgg, Slu, Rsn, VIkS. IRODALOM Girdenis A. Simonas Stanevičius helyesírása és nyelvjárásának fonológiai rendszere // Aitvarai V., 1992, 3. sz. 34—50. o.. GrinaveckienéE. A Mituvos vízgyűjtő terület nyelvjárásának fonetikája /f. A litván nyelvészet kérdései. 1. köt. V., 1957. 119—180. o. " Karalian a s S. Nyelvészeti megjegyzések //A litván nyelvészet kérdései. T. 29. V., 1991. P. 65—79. ; - Kar'ulisJ. Latviesu etimologijas vardnica. T. 1—2. Riga, 1992. f Labutis V. Marijampoliškių epentezinis t (be) // Nyelvészet. T. 42(1). 1993. 107—108. o. i " Salys A. Írások: T. 4. Rama, 1992. Urbutis V. Balti etimológiai etűdök. V., 1981. ZinkeviciusZ. A litván nyelv névmási mellékneveinek történeti vázlata. V., Minden 1957. rövidítés, mint LKŽ a legutóbbiakban onthe, kivéve ZTP = Gerullis . J., Stangas Chr. A poroszországi halászok nyelvjárása. K., 1933. 110 A KETTŐSHANGZÓK VÁLTOZATAIRÓL az egyes gyökökben és alakokban an (>a), en (>¢), in (>), un Összefoglalás Azt, hogy a kettőshangzók az as, al, ar, au, er, il, ir, ui kettőshangzókat helyettesítik, az alábbi példák mutatják: kasti (< kansti) —kaisti "harapni", sprésti (<sprensti) —spréisii "megoldani"; ąžuolas < anžuolas) —dižuolas, driuolas, duzuolas "tölgy", gerąsias (< gerdnsias- ).” legjobb" tai. žacc..f:) —.gerdisias:and other. "Ez a fonetikai’ jelenség archaikus, és abban az időben fordul elő, amikor a litván nyugati nyelvjárások az n —5, Aš z n—Z n —j, n —v kombinációt keresik. Ezek szabálytalan tények, mivel a fonetikai törvény még nem alakult ki. 111