Antano Salio nuopelnai lituanistikai

A LITVÁN NYELVTUDOMÁNY KÉRDÉSEI, XXXIV (1994) A LITVÁN NYELVJÁRÁSOK ÉS KUTATÁSUK Zigmas ZINKEVIČIUS ANTANAS SALYS ÉRDEMEI A LITVÁNISZTIKÁBAN A két világháború közötti időszak egyik nagy litván nyelvésze, Antanas Salys, 1902-ben született Rekėtėben, a Salantai járásban. Szülei parasztok voltak. A Salantai elemi iskolában és a Telšiai gimnáziumban tanult, amelynek elvégzése után beiratkozott a Kaunasi Egyetemre. Itt litván és összehasonlító indoeurópai nyelvészetet tanult. Kapcsolatban állt K. Būgával, szótárának szerkesztőségi titkára volt. K. Būga, J. Jablonskis, A. Senn és F. Brender előadásait hallgatta. Būgai halála után 1925-ben P. Skardžiusszal együtt Lipcsébe utazott tanulmányai folytatására. A baltisztikát választotta, mellékszakként a szlavisztikát és az összehasonlító indoeurópai nyelvészetet. Doktori disszertációját megvédte be — ir 1929 m. Külföldi tanulmányai befejezése után 1930—1939 m. Salys docensként dolgozott Kaunasi Vytautas Nagy Egyetemen. Megszervezte a fonetikai laboratóriumot. 1940—1944 m. volt a Vilniusi Egyetem docense és ir professzora. Litván dialektológiát, fonetikát, lexikológiát, névtant (onomasztikát), a balti nyelvészet bevezetését, litván nyelvet, az indoeurópai nyelvek összehasonlító nyelvtanát, a nyelvészet bevezetését és néhány más tantárgyat oktatott. ir Volt a Terminológiai, a Helyesírási Reform, a Családnevek ir és a Helynevek Bizottságának tagja. Egyik iš A „Gimtoji kalba” alapítója, a szerkesztőség tagja. Sokat írt az „Švietimo darbas”, a „Lietuva”, a ”Tautos mokykla”, a „Lietuvos aidas”, az „Naujoji Romuva”, a " „Tautos ir žodis”, a „Kalba”, a „Gimtoji kalba” és ir más időszaki kiadványok számára. A Litvániai Tanulmányok Intézetének megalapításakor 1939—1941 m. a Litván Nyelvi Osztály vezetője volt, o 1941—1944-ben a Tudományos Akadémia A Litván Nyelvi Intézet igazgatója. A háború végén 1944 m. visszavonult į Nyugatra. Eddig 1946 m. tanított a Greifswaldi ir Tübingeni egyetemeken. 1947 m. átköltözött į az USA-ba. Prof. A. Senno segítségével elhelyezkedett a philadelphiai Pennsylvaniai Egyetemen, ahol kezdetben rendkívüli iš docensként dolgozott, majd ir o 1956 m. rendes professzorként. Balti és szlavisztiir kai kurzusokat tartott. Jo tanítványa a neves amerikai baltista, W. R. Schmalstieg (Šmolstygas) volt. Bekapcsolódott az ország nyelvészeti életébe, különböző bizottságok és į társaságok tagja volt, közreműködött a nyelvészeti sajtóban, valamint az emigrációban kiadott, ir többkötetes Lietuvių enciklopedija nyelvészeti részlegének szerkesztője volt. = Elhunyt 1972 m. Philadelphiában. A litván dialektológiáért A. Salys tett a legtöbbet. Az ezen a területen való jį munkára buzdította K. Būga. Különösen sokat kutatta szülőföldje, a žemaitisi nyelvjárását. Gyalog bejárta annak területének nagy részét, adatokat gyűjtött ir iš más Litvániai helyek, pontosította a nyelvjárási határokat. Kérdőíves adatgyűjtési módszert alkalmazott. 1935 m. Az fu előadások jegyzetejo it hektogrÁffal sokszorosították ( J. Laboko feljegyzései alapján) a „Litván nyelvjárások” című vázlat. Ez volt nyelvjárásaink addigi legrészleteir sebb és legtökéletesebb leírása. A 8 második, kiegészített kiadás megjelent 1946 m. Tübingenbeo n, egy teljesen új változat pedig — a Litván Enciklopédia XV. kötetében (1968). A. Salys összeállította a litván nyelvjárások térképét, amelyet az előadás jegyzetéhez és az „Archivum Philologicum” IV. kötetében megjelent cikkhez csatoltak. | A nyelvjárások osztályozásakor A. Salys lényegében K. Jauniust követte. Önálló közép-aukštaitis nyelvjárást különített el (a közép-aukštaitisokat). A nyugati aukštaitis nyelvjárást (a nyugati aukštaitisokat) az o, ė hangsúlytalan szóvégi ejtése alapján 3 alnyelvjárásra osztotta: déli (a pietiečiai, ahol az o, ė változatlanul megmarad), középső (a veliuoniečiai, ahol u, 1 lesz belőlük) és északi (a žiemiečiai, ahol a, e ejtendő). A keleti aukštaitisokat (a keleti aukštaitisokat) az an típusú kapcsolatok és az ą, ¢ nazális magánhangzók átalakulása alapján pantininkusokra (a tőhangsúlyosak változatlanok, a végső hangsúlyosak az elaipszγus fokáig beszűkültek)*, o, pontininkusokra (mind beszűkültek)? ir puntininkusokra (a u, i fokáig beszűkültek) osztotta; az utóbbiak területén később a elkülöníteo; tte a rotininkusokat (a hangsúlyos szóvégi előtti magánhangzót ebben a területben dadininkusra fordítja, vö. kupiškėnusokat), panininkusokat (később žadininkusoknak nevezték őket, akik a o helyett továbbra is hosszú a) ir žalininkusokat (hangsúlytalan helyzetben a továbbra is félig hosszú). Iš Jaunius idején už a Kaunas kormányzóság határain belül lévő keleti Litvánia területének Salys a dzukusokat külön aukštaitis nyelvjárá- — sként határozta meg. A žemaitis területét, a korábbi ir dialektológusokhoz hasonlóan, a köznyelvi uo megfelelői alapján dūnininkusokie ra i), į dounininkuso- (4, kra (ou, et) donininkuir sokra ė). (6, A már korábban ismert affrikáta-megfelelések č, dž alapján különválasztotta a tengerparti žemaitisokat (pajūriečiusokat, akiknek a váltakozó szótagokban nincs dž) és a č, žemaitis ir dzukusokat (a helyett č, dž dz-t c, ejtenek). A. Salys sokat dolgozott a történeti dialektológia területén. Igyekezett feltárni a nyelvjárási sajátosságok kialakulását és kronológiáját. jų Jelentős jo tanulmánya a "Néhány megjegyzés a nyelvjárások történetéhez", amelyet kiadtak 1933 m. „Archivum Philologicum” IV kötet. A múlt extralingvisztikai helyzetét vizsgálta. Ennek a témának szentelt jo disszertáció (* Die Zemaitischen Mundarten”), megjelent 1930 m. „Tautos ir žodžio” VI. kötetében. Gyakran tų lehetetlen minden kérdést elválasztani a történeti nyelvtantól, amelyhez jelentős megjegyzések és gondolatok Salys számos munkájában kifejtette. Különösen említésre jo méltó a vokativuszokról szóló tanulmánya su -ai, amely olasz 1952 m. folytatásos kiadvány angol nyelvű "Studi Baltici” IX című kötetében jelent meg. A nyelvjárások kutatásával su foglalkozó munka szorosan összefügg a fonetikával. Salys e terület ir magasan képzett szakembere volt, és a modern fonetika litvániai megalapítójának je tekinthető. Ismereteit ir és képességeit a gyakorlat szolgálatába állította: megalapozta a köznyelvi kiejtést. Egy másik terület, amelyen Salys nagyon aktívan tevékenykedett, különösen emigrációban élve, a lexikológia és a lexikográfia volt. Korábban egy ideig mint a Litván nyelv szótára bizottságának tagja dolgozott. -tól/-től 1950 m. bekapcsoį lódott a külföldön kiadott nagy "A litván írott nyelv szótára" (Worterbuch der litauischen Schriftsprache) összeállításának munkájába. Együtt su A. Sennu készítette ennek a szótárnak (m.-től kiadva) 1932 a III—V. kötetét. Nagyon gazdagította őket a népnyelv, különösen a žemaitis nyelvjárás szókincse, és rendezte a hangsúlyozást. A munkát befejezte 1968 m. '*“ Iš valójábne an mindezek a hangok ir ne az egész területen így fordulnak elő. Később a litván nyelv történeti szótárának elkészítését tervezte. Ezzel kapcsolatban 1969-ben Litvániába érkezett, és kartotékokból, valamint más forrásokból gyűjtött adatokat. Egy olyan szótár összeállítását ígérte, amelyben kiemelnék a 19. század végének és a 20. század elejének új képzéseit, amelyeket a nyelvészek egyébként nehezen ismernek fel, mivel még az etimológiai szótárakba is bekerülnek (például E. Fraenkelébe) örökszavakként, és ezáltal félrevezetik a kutatókat. Kár, hogy a váratlan halál megakadályozta e nagyon szükséges mű elkészítését. A. Salys sokat tett a tulajdonnevek kutatásában. Jelentősek a régi litván személynevekről (például Jogdila, Kęstūtis, Mdrgiris, Mindaugas, Žygimantas..- .), számos keresztelési névről (Jūckus, Jadvygė, Jokimas, Jokūbas, Juozapas, Jūrgis, Jūstas, Kūsparas, Kazimieras, Klėmensas, Kristijonas, Kristupas, Laurijnas, Marija, Onad...), családnevekről (Donelditis, Ivinskis, Juška...) és helynevekről (Karalidučius, Kaiinas, Kéddiniai, Klaipėda, K+etinga, Marijampolė, Maskvė, Vilnius, Nėmunas...) szóló tanulmányai, amelyeket enciklopédiákban és más kiadványokban tettek közzé. Salys különösen sokat járult hozzá Litvánia névanyagának elitvánosításához. Vilnius vidékének felszabadítása után az autentikus litván helyés személynevi formák meghatározását vezette, szerkesztette a megfelelő szótárakat, amelyek nyomtatása már megkezdődött, de a háború és a megszállások megakadályozták a befejezésüket. Sok erőfeszítést tett a Klaipėda-vidék ir Kelet-Poroszország régi litván névanyagának megőrzéséért, valamint a gyengén dokumentált helynevek rekonstruálásáért. Ezt a munkát ir mindenütt felelősségteljesen és lelkiismerear tesen végezte, sehol sem cserélte le mesterségesen a szláv és német neveket litvánokra (sajnos később Kelet-Poroszországban az oroszok és a ir lengyelek kíméletlenül megváltoztatták őket). 1956 m. Salys névjegyzéket állított össze Juozas Andrius által készített ir az USA-ban kiadott litván térkép. A toponímia történeti kutatása természetes módon vezetett a K. Būga által megkezdett régi balti törzsek múltjának tanulmányozásához. E kérdésekről Salys a litván külföldi enciklopédiákbir an írt, és számos cikkében érintette őket. " A köznyelv gyakorlati kérdései iránt Salys már tanulmányai során érdeklődni kezdett a telšiai gimnáziumban, mint később maga mondta, litván nyelvtanára ösztönzésére Mato Untulio. Érdeklődését fokozta az egyetemi tanulmányok során, ahol hallgatta J. Jablonskis előadásait. Később maga az élet vonta jį be a į köznyelv ápolásának munkájába. Szakemberként különböző bizottságokban, a Litván Nyelvi Társaság tevékenységében, valamint a „Gimtoji kalba” szerkesztőségi munkájában is részt kellett vennie. A köznyelv fejlesztésének kérdéseiről számos cikket írt. Részt vett más folyamatbir an lévő munkákban is: hangsúlyozta a „Vargo mokyklos” I–II. rész, egy volt iš A „Nyelvi tanácsad- (1939 ó” évében) szerkesztir ők és mások Salys odaadóan figyelte a köznyelv fejlődését. Gyorsan reagált a į gyakorlatban felmerült javítandó jelenségekre. Sokat tett azért, hogy a szerencsétlenül megalkotott szavakat helyesebbekkel váltsák fel. Élő nyelvérzéke volt, és képes volt jó új szavakat alkotni, azokat a népi nyelv modellje alapján ir létrehozni. A jo javasolt új szavak többsége meghonoir sodott, ma nem könnyű megkülönböztetni őket a régi örökségszavaktól. Ilyen szavak például a pébidis, pėžiūris, rankinūkas, senatis, staigmend ‘meglepetés’ (bekerült į Fraenkel szótárába! ), šviesėmatis, tarmetyra, tlaršė, tolimatis stb. Különösen gazdagította a különböző szakterületek terminológiáját. Erre a célra népi szavakat alkalmazott, például: grūdalas ir ‘falazóhabarcs’, niospaudas ‘nyomóprés’, slogūtis ‘rémálom’ stb. ir Neki tulajdoní10 tják a nyelvészet következő terminusait: balsynas ‘vokalizmus’, priebalsynas ‘konsonantizmus’, garsy pérkaita “német „Lautverschiebung”, „Anglitt” zöngésség, „Abglitt” zöngésség, „ang. liaison, a hátsó mássalhangzó egyesülése az utána következő szó kezdő magánhangzójával”, a hosszú hangoknál hosszabb hangok, „a rövid hangoknál rövidebb hangok”, zöngés hang „rus. nojimornacue', előhang „vok. ir Einsatz' stb. Gazdag, nagy értékű A. Salys tudományos és nyelvgyakorlati hagyatéka. A különböző litvániai és külföldi kiadványokban szétszórtan megjelent és nehezen hozzáférhető tanulmányait felesége, S. Salienė, valamint a Litván Katolikus Tudományos Akadémia gondoskodásának és anyagi támogatásának köszönhetően Rómában négy nagy „Írások” kötetben adták ki, amelyeket nyomdai előkészítésre Petras ir hozzávalóként készített elő a sajtó számára. []} 马会culas Petras uzpildė spaudai parengė Petras igazított sajtó alá.[]]}] 马会culas Petras Jonikas. Az első kötetben (1979 m.) különböző köznyelvi kérdésekkel foglalkozó írások találhatók, a második kötet (1983) a névanyaggal, a harmadik különféle egyéb cikkekkel, a (1985) — negyedik (1992) — dialektológiával foglalkozik. Ezzel nagy szolgálatot tettek általában a litvánisztika tudományának, ir illetve a nyelvtudománynak. HOZZÁJÁRULÁSOK OF ANTANAS SALYS TO LITVÁN NYELVÉSZET Összefoglalás A korszak of egyik legkiemelkedőbb litván nyelvésze, amely of között Világ Háborúk I és II is Antanas Salys, aki jelentős mértékben a hozzájárult to Litván dialektológia. Az ő monográfiája „A A litván nyelvjárások” {Ljetiviy kalbos tarmės) továbbra of is a litván nyelvjárások egyik legalaposabb és legkiválóbb of tanulmánya. litván nyelvjárások. He is a nyelvjárof ások első térképének of szerzője. A. Salys a történeti dialektológiáhto oz is hozzájárult, különösen a by Žemaičiai (samogit) 13—16. of századi extralingvisztikai helyzetéről szóló tanulmányaivain l. 13—16. század. Dialektológiai munkái of mind a történeti nyelvtannal, mind a fonológiával foglalkoznak. A tudóst joggal tekinthetbe jük a modern fonológia atyjának of in Litvánia. A többi terület, amely in A. Salys a lexikológia és a lexikográfia terén jeleskedett. Együtt A. Senn he összeállította a 3. és 4. kötet nagy of a szótárát „Szótár, of amely a litván” (Wörterbuch der litauischen Schriftsprache, amelyben a he köznyelvi litván úgynevezett szavai és kifejezései, of különösen a žemaitiai nyelvjárás szókincse, valamint a litván hangsúlyozás rendszerezése of szerepel. Sajnos nem maradt ideje összeállítani a történeti szótárt, amelyet he no to a of megígért, hogy megír a — a litván he nyelv szótárát. to In ezt a szótárt A. Salys ezeket a neologizmto usokat akarta értelmezof ni a végén of 19. és a játékrész a be of 20. század. Sok ilyen neologizmust gyakran összetévesztettek régi litván szavakkal, sőt etimológiai szótárakba is in bekerültek. A. Salys az is onomasztikával kapcsolatos tanulmányairól is ismert volt, valamint in a régi as as of Balti törzsek és nyelvük. Külön említést to érdemelnek a standard litván nyelv egységesítésére és fejlesztésére irányuló kísérletei. He is a szerző számos of neologizmust, amelyek később részévé váltak of Standard litván. Műveinek négy kötetének of megjelenésével of 1979— 1992, a nyelvészek most hozzáférto hetnek a tudós tudományos és gyakorlati műveihez, amelyek nagy értéket és érdeklődést to képviselnek a modern nyelvészet számára. 11