Duomenys F. Kuršaičio biografijai

de gyermekeink gyermekeinek idejében eljön. Én magam úgy ejtem és írom (jobban nem tudja. dams)’ "pjauti", "spjauti- ", "bjaurus", "labjau", de "sunkiau- ", "geriau". Amikor azt írom: "piauti" stb. én nem tudnám megkülönböztetni a "pjauti" = schneiden, pautas-t. Ha Jablonskis úr és Būga azt parancsolják nekünk, hogy "írjátok egyformán: piauti, geriau”, Bg akkor mindannyian így fogunk írni, és örülni fogunk az egységes írásmódnak, hogy így írjuk: oy "ger-iau'- !" Ennek nem lesz vége! Ön megemlítette Žemaitė-- t. Ő az a feleség, akinek az írásai nagyon tetszenek nekem. Úgy tűnik, mi, Kis-Litvánia fiai, sok germanizmust használunk a nyelvben, de képesek vagyunk megkülönböztetni, mi tisztán és mi nem tisztán nyelvi. Žemaitė nyelve a legrosszabb. Nem mesterséges. Svietet olvasva. Egy munkát vagy bármilyen más, mai írást olvasva megundorodom az újonnan, minden szükség nélkül alkotott szavaktól, a szintaxistól stb. Be kell vallanom, gyakran nem értem, mit írnak ezek az emberek: oKoTELVOL elio. Žemaitė és az Ön írásaiból tanulok igazán litvánul írni, vagyis tisztán és „ungekūnstelt”* módon, ahogy a német mondja. A Mažvydám előszavát 3 úgy írom, ahogyan anyám tanított litvánul beszélni, tehát nem szépen, de nem is minden ok nélkül elferdített módon. Szándékosan írtam rosszul, legközelebb már jobban fogok írni. : Remélem, 8 nap múlva el tudom küldeni Önnek a „Mažvydąt” . —A jövő nyáron Vilniusban és másutt fogok régi litván írásokat keresni. Szilárdan hiszem: meg fogom találni! "Szívből jó egészséget kíván Nagyságod tisztelője Jurgis Gerullis Kronprinzstrasse 15. 3 1 hiány 2 sötét van 8 természetesen, egyszerűen A. S. ADATOK F. KURSAITIS ÉLETRAJZÁHOZ 1. F. Kuršaitis apjának, Mikelisnek J. Snelerihez írt levele Sekine iiss A Litván Tudományos Akadémia könyvtárának kézirattárában (Liudvikas Rėza-gyűjtemény, F 228—624) található a Kis-Litvánia neves nyelvészének, Frydrichas k Kuršaitisnak (1806—1884) apja, a Lenkviečiai iskola 206 RR PRT) 3 tanára, Mikelis Kursaitis (17807—18..- .7) levele Johan Šneler lelkészhez. A levél 1839. június 19-én kelt Lenkviečiaiban (Lengwethen, ma a Nemanas körzet Lunino járásának központja), és Liutkus konfirmandus útján Gastasba (Heinrichswalde, ma Slavsk) küldték. V. Biržiška által említett Seikviečiai (Aleksandrynas. Chicago, 1965. 3. köt. 172. o.) a levél íráshelyének helytelen újraolvasásából keletkeztek. Lenkviečiai — Bažnykaimis körülbelül 10 km-re Ragainėstől délre. A templom 1732—1735-- ben épült, a salzburgiak letelepedése után pedig 1741-ben plébániát alapítottak (Hubatsch W. Geschichte der evangelischen Kirche Ostpreufiens, Gottingen, 1968. Bd. 2. S. 111). Amint L. Rėza jelzi (Kurtzgefafiten Nachrichten von allen seit 1775 an den evangelischen Kirchen in Ostpreufien angestellten Predigern... Kénigsberg, 1834. S. 151), Sneleris (Johann Schneller, szül. 1786) 1824-ben lett felszentelve, kezdetben Lenkviečiai-ban, később Gastose-- ban szolgált lelkészként, ahol, úgy látszik, feladatai közé tartozott a plébániai iskolák felügyelete is. A levél a címből és három oldal (34,5 cm X 20 cm formátumú) szövegből áll, amelyet gótikus kurzívval, apró, meglehetősen kusza kézírással írtak. A levél papírja erősen átnedvesedett, a tinta átütött rajta, ezért a szöveg helyenként nehezen olvasható. A nehezebb részek megfejtésében segítséget nyújtott a berlini nyelvész, F. Hince (Hinze), akinek ezért köszönetet mondok. A levél tartalmából arra lehet következtetni, hogy Šneleris lelkész nemrég meglátogatta M. Kuršaitis iskoláját, és most Kuršaitis saját helyzetéből mintegy összegzi a látogatás eredményeit, valamint emlékeztetni kíván szükségleteire. A levélben Kuršaitis bemutatja szűkös anyagi helyzetét, romló egészségi állapotát és a tanítás nehézségeit. A levélből az iskola különféle taneszközökkel való szerény ellátottsága is látható. Kuršaitis íme alázatosan közbenjárást kér egy litván Biblia beköttetéséhez, és nagyobb, kényelmesebb térképet kér. M. Kuršaitis nyelvész fiának, Frydrichas Kuršaitisnak az életrajzából tudjuk, hogy nem egészen fiatalon kezdett tanulni a Königsbergi Egyetemen: tanulmányai előtt apja iskolájában segédkezett, a környékbeli elemi iskolákban tanított. És amikor 1836-ban beiratkozott az egyetemre (tehát huszonnyolc éves korában), „két évre félre kellett tennie tanulmányait” (lásd T u m elis J. Fridricho Kuršaičio autobiografija //Žmonės ir kalba. V., 1977. P. 144). M. Kuršaitis levele némileg megvilágítja Frydrich fiatalkorának ezt az időszakát. A fiú, a königsbergi egyetemista, kénytelen volt megszakítani tanulmányait: mintegy fél évig betegeskedett, később pedig az orvos tanácsára utazgatott. Ráadásul ez idő tájt a tolvajok alaposan kifosztották. A levél a Kuršaitis-dinasztia fennmaradt írásos dokumentumai közül az egyik legkorábbi. Különösen azért jelentős, mert valószínűleg Mikelis Kuršaitis egyetlen olyan episztoláris szövege, amely hiteles anyagot szolgáltat a Kis-Litvánia 19. század első felének iskolai viszonyairól, és közvetlen adatokat őrzött meg Friedrich Kuršaitis professzorról. Tartalmát tekintve a levél szépen kiegészíti a másik nyelvész Kuršaitis életrajzát is (lásd Kaunas D. Kelios pastabos kalbininkų Kuršaičių biografijai //Mūsų kalba. V., 1983. Nr. 1. P. 50—53). A levél német nyelvről litván nyelvre készült fordítását közöljük. 207 [Címzés] | Nagyságos Šneler úrnak, lelkésznek Heinrichswaldéban, a konfirmandus* Liutkus útján [1. p.] Lenkviečiai, 1839. június 19. Nagyságod Ma rövid időre elfelejtettem Nagyságodat legalázatosabban megkérni 1. Már régóta szükséges bekötni a litván iskolai Bibliát, mielőtt teljesen szét nem szakad. Naponta kell használnom tanításra, mert csak olvasásra van meg, mivel az iskolában nincs semmiféle zárható könyvszekrény; és azt a sajátos litván Testamentumot és a bibliai történetet az iskolából ellopták, kérem, legyen szíves megengedni, hogy a Bibliát az iskola pénztárának költségén bekössem. 2. Az írás, különösen a szépírás tanításakor nem tetszik az írásom, és maga a kezem, akárcsak a szemem, megöregedett, már semmit sem tudok javítani rajta. KÉREM: a helyesírási útmutatókkal ellátott elhasználódott táblákat az iskola költségén a legalázatosabban elküldeni. Ugyancsak nehezen megy régi szemeimmel a földrajz tanítása, mert a térképeken a lapok mérete túl kicsi számomra, ezért azt is kívánom [p-2] egy nagy térképet. 3. Mivel egész télen ízületi fájdalomtól szenvedtem, majd rögtön pünkösdig sárgaságban betegeskedtem, ezért rendkívül nagy erőfeszítésre van szükségem, hogy az iskolát megfelelően vezessem. Ez a legfontosabb oka annak, hogy felkeltem az ágyból; tanítványaimmal csak most kezdem meg a tanítási tárgyakat. Ezért nagyon alázatosan kérem: utaljon ki nekem itt pénzeszközöket. Mivel hivatali kötelességeimben szintén sohasem voltam naplopó, és csekély tudásomat és erőmet a legnagyobb buzgósággal hasznosítottam, továbbá mivel csekély jövedelmem nem elegendő a megélhetésemre, és mivel az órákra való felkészülés is sok időt igényel, kénytelen vagyok elhagyni (a tanítási feladatokat) | Méltóságodat a lehető legalázatosabban kérem: közbenjárni, hogy csekély fizetésemhez pótlékot kapjak, amelyet már régen megígértek nekem, és amelyben mindeddig reménykedtem, mivel gyermekeimet is támogatnom kell, akik csekély jövedelmem mellett nem kevésbe kerülnek, és én is szeretnék élni. 4. Ugyancsak szeretném Méltóságodnak előadni fiam, a königsbergi} studiózus, helyzetét. Egy ideje, körülbelül fél éve, betegeskedett, az orvos azt tanácsolta neki, hogy [0.3] | * Zárójelben a fordító által helyreállított, lerövidített vagy az érthetőség kedvéért beillesztett 1 szavak szerepelnek. 208 = 3 i f utazzon egy keveset, ő elutazott po Elbingbe, Poroszországba, Hollandiáir ba és ir másutt, visszatérve “ az utazásról ruhásszekrényét és ágyát üresen, ruháit, fehérneműjét és ágyneműjét ellopva találta. 5. Nálam A (Ön) elfelejtett könyveket meg fogja kapni su a (levél) kézbesítője. Su mély tisztelettel maradok Nagyságod legalázatosabb szolgája, Kuršaitis 2, O. Kuršaitis levele F. Kuršaitis ifjú éveinek megvilágításához Oto Vitulskio (Otto Witulski) leendő nyelvészhez írt levele is ad ismereteket. Ez Vitulskio válasza Kuršaitisnak, novemberben írva 1830 m. 25 d. Magáról Vitulskióról keveset tudunk. Gumbinéből származik, 1794-ben, vagyis 36 évvel korábban került Porosz-- Hollandiába, és a porosz-hollandiai járásbeli Kalthof (Adlig-Kalthof) uradalmának intézője volt. A levélből kitűnik, hogy nem németesedett el ("én öreg litván emberként szeretem földem népét"). Önmagát öregnek tartja ("Önök megbocsátanak nekem, öreg embernek”). Nem tudni, mikor halt meg: Kuršaitis az 1845-ben írt önéletrajzában Vitulskį úgy említi, mint aki "most már elhunyt”. V. Biržiška Wittalskisként írja (lásd Aleksandrynas. Chicago, 1965, T. 3. P. 172), de magát a levelet nem említi Kuršaitis iratai között. —1830 őszén Vitulskis Braunsbergben találkozott Frydrych-kel (aki, úgy látszik, ott tartózkodott, a gyógyászok ajánlására, az apa levelében említett utazás céljából), és elvitte őt Königsbergbe. Ismeretségük véletlen, Kuršaitis számára azonban jelentőségteljes volt. Vitulskis, az iskola gondnokaként, ajánlotta Kuršaitist, és 1831-ben meghívta őt a Kalthof-i iskola önálló tanárának; Kuršaitis magának Vitulskisnak a gyermekeit is tanította (bővebben lásd: "Žmonės ir kalba”, P. 143). Kalthofban tanítóskodva Kuršaitis jobb fizetést kapott, mint korábbi helyein, és félre tudott tenni további tanulmányaira. | Vitulskis levele a „Tilžės keleivio” 1889. évi 7. számában, a 141—142. oldalon jelent meg. Köszönet J. Tumelisnek, hogy javasolta közlését. Uram! Az Ön levele a 3. számról. [z. M. efu gawes ir fu Džiaug/- mu per/kaitęs. hogy Ön nagyon megdicsér engem azért, mert Önt Braun/bergtől egészen Königsbergig magammal vittem, ez a megtiszteltetés számomra mint az emberek barátja számára szükségtelennek tűnik, mert úgy gondolom, hogy hibás vagyok, ha ember lévén barátomnak — még ha nem is ismerem — szolgálatára lehetek, Önt magát nem gyötörve; csupán azért örültem, vagyis az Ön levele azért okozott nekem örömet, mert abból olyannak ismertem meg Önt, amilyennek én Önt tartottam. 209 „Most pedig, kedvesem” Uram! rajta mu fu Utazások Önök színlelnek, hogy szeretn4 ének A kelet-poroszországi Walscziuje Helyet kapni, mivel Litvániában, vagy pontosabban szólva Gumbinės Walscziujto e-ban így működik mi Nlyjat nefulaukfe. Tumi Ju fy Welyjimams priefzais ateidams, afz Jums pri ka fiulyti noriu, kad o Jums tai patiks, tai [zis mano Prifiulyms Jus Cziefe 4 Nedeliu gales i „Oberland” arba tikriaus i Rytpru fifzkąji Walfcziu per [tatyti. Jei Jums tai pameg-“ tu, tai mudu wiename Dware gywentumbim ir beweik teip Kruwoj mint „nu“ Braunsbergio i Karaliaučiumi keliaudami. — Mu fu Szuiles Mokytojas jau Meijo Mene [jis miręs yra, netinkamam Žmogui o Helyet adni ne kívánva a fz — A dologra Szűz Mária — ta patrónusaként ir hivatkoztam, adtam A gyermekeket valamilyen fiatal Ember által Közben oktatni. Eddig [idő A napig még egyet sem i Jz¢ Miután így ne neveztelek, most — Titeket megismert — Titeket így észlel fi /kyręs; ezért elvonatkozI tatást abból, ami [ziczion A tanító kap, magamhoz ölelem. Toktai A tanítónak meg o kell kapnia, ha ir Ha az ég leszakadna, csak ne feledjétek, hogy 4 A törpék mellett mu fu Szuil-Draugy [ezeknek engedelmeskedj, légy Önök által A segítőhöz kell tartania magát. Nem mondom! Sok van 40 Szuiloku Raiftufe, o Pufe tuju Szuileje. Ez van Kumecziu Kudikei, de van ir Udvar Apturetoju Kudikei, kame pareis ant Ju fu Tanítás ir Udvar Apturetoju Mi liu, delto nieko galiu pazadeti. ne De Jus faket, kad ir lotynifzkoj A beszédben morgásra megtaníto hatjátok, különösen az én Nap i Rudolfnak jó lenne, aki Hollando Mi [azt Szuilę meglátogatja. Te, ahogy gondolod, ir afz ze Azonnal segítenem kellene önnek, o megígérem Önnek először wi fo az, hogy, ha az én Gyermekeimet különleges oktatásomban Otthon Je akarjátok oktatni, Ju fu mindenkit A vetést, amelyet kapnak, végül el lehet Pénzzé tenni az ir én Az asztalnál enni, amíg egyedül ir nem lesz A gyermekei A tanításban kell lennie. Így az enyém Otthon fe ir uz Önök lesznek [beszél. ] Most, enyém Uram, ap bízzatok jól, de mondjátat ok meg, hogyan sikerült [ez, mert lehet, hogy A hatalom azt parancsolja, hogy A tanítókat elnevezném. Pap és A püspök már Önöknek baráti[lag Gondolataik vannak, csak még el kell mondanotok nekem [zitus Atte [tus parfiufti 1 / Születés Attefta 2/ kur Önök tanítanak 3/-kur Önök először to Tanító voltam ir 4/ meddig Ön segítő tanító volt. Olyanokat Atte [tus Waldzia arra nu kért engem, hogy az Ön mástól Prowinco pawadines efu. Most, kedvesem Hol [zati, darykit ka norit, Prietli manyje radot, Pons Istenünk van [uwedes, afz Önöknek [zita A függeléket el tudom készíteni, rajta [zitos A ne helyekről eltűnheto tek, hogy ir Paczę su 6 Gyerekek. van nektek. Írjatok még nekem, ti ar ir A zenét el tudjátok rontani, mert mi [ziczion daugiaus Baznycziu turim uz Wejmalunius, koktai Lietuwoj antraip yra, taigi kad ant Wargonu zai [ti mokat, Jus ant [zitos Szuil-Wiwtos gerą Organifto — Itt várhattok. Afz fens A litvánok szeretve Jawo = Földek Emberek, hogy én már nu Év 1794 i [zita Kampa e fu parejes, tiek Meiles, kiek priefz fawo Zemes Zmones turiu, [aw [zitame Kampe ofa Jufipelngs. Darkart, mano miels Hol [zati, perkalbeti, tai mano ne Dalyks, apmiflykit wiflab pagal Jufu Duma ir ifzfi/kirkit kas Jums geriau fia. Ha az enyém Zodziams ne wieryjat, tai pafiziurekit [zifze pridetaji Annak a nu jele, ami A tanító itt kap; azt A tanítónak meg kell mu fu kapnia, hogy o amint — 210 | már mondtam — ir Fugrius égbolt. Jus man fenam Zmogui atlei /ite, kad jau Jawo Befejezem a Grometát, mert Zegorius mu fia az 10, enyém Az én szemem o filpnos Nami [zkei eina gultis. Togidel fawo mielajam Kur [zacziui labą Nakti dudu, beweik o filiepimo nu jo At laukius, nefrankieruto, kas butu ar jo ar ne, afz Jawo A lietuwininkui csak ráhajolva ir hagyom, jo wadinus paduta fis Szolga. Kalthofnál Pr. Holland, 25. Nowemb. 1830. ; Wittul [ki. . Készítette Vincentas DROTVINAS 211