Lietuvių kalbos intarpinių ir sta-kamienių veiksmažodžių diachroniniai sluoksniai

A LITVÁN NYELVÉSZET KÉRDÉSEI XXXVI (1996) A LITVÁN NYELV: KUTATÓK ÉS KUTATÁSOK Dalia PAKALNIŠKIENĖ A LITVÁN NYELV INFIXUMOS ÉS sta-TÖVŰ IGÉINEK DIACHRONIKUS RÉTEGEI Infixumos igék csaknem valamennyi indoeurópai nyelvben vannak — egyesekben kevesebb, másokban több. Fejlődésük az egyes nyelvekben eltérő: némely nyelvben az infixumos igék fonetikai vagy egyéb okok miatt eltűntek (például a képzős igék osztályába kerültek át, vö. örm. lk®anem „elhagyom” és lat. linguo, skr. rinakti), más nyelvekben pedig megszaporodtak. A legtöbb infixumos ige a keleti balti, különösen a litván nyelvekben alakult ki. E nyelvekben az infixum a sta képzőhöz hasonlóan bizonyos funkciókat nyert, amelyek más indoeurópai nyelvekben nem voltak meg. Különösen fontos szerepet játszott a keleti balti infixumos és sta-tövű igék kialakulásában a kategoriális szemantika — a spontán cselekvés jelentésének megjelenése, amely a diatézis szerint oppozíciós igepárok kialakulásával függ össze, például tinka /teikia, rurika /raūkia (Arumaa; Endzelins LVG; Karaliūnas BKSBK; Kazlauskas LKIG; Kglln; Paulauskienė GVK; Stepanov VZP; Temčin RGF stb.). Ezért fontos elemezni a litván nyelv infixumos és sta-tövű igéinek kapcsolatát az azonos tövű (t)a-tövű, valamint néhány más szerkezetű igével. Különböző források adatai szerint a litván nyelvben 356 nazális infixumos, illetve sta-tövű, valamint (7)a-tövű és vegyes típusú igei oppozíciót jegyeztek fel. Az igei oppozíciók genetikai és képzési kapcsolatainak elemzése lehetővé teszi a litván nyelv nazális infixumos és sta-tövű igéinek diakronikus rétegeinek meghatározását. 1. A protoindoeurópai nazális infixumos igék rétegére! a következő jellemzők jellemzők: az infixum általában a gyenge fokú tövekhez kapcsolódott (pl. lat. linguo "maradok": skr. rindkti "elhagyja": porosz po-linka "elhagyja"; lat. rumpėo "török, tépek, rombolok”: skr. lumpdti "töri". A tővégi mássalhangzó-rendszer meglehetősen korlátozott volt — a tő leggyakrabban zárhangokra, ritkábban réshangokra végződött. A protoindoeurópai beékeléses igék jelentése a kategorikus szemantika szempontjából nem volt differenciált, egyaránt jelentettek aktív és önként végbemenő cselekvést (úgy tűnik, az aktív cselekvés jelentése volt gyakoribb), pl. lat. stringo „vágok”, av. mindsti „kever”, (vö. a litván önként végbemenő cselekvést jelentő stringa, mysta) és lat. ninguit (= lit. sninga „havazik”). Mindazonáltal különböztek a többi 1 Adataink szerint a litván nyelv 12 beékeléses igéje öröklődött a protoindoeurópai korszakból (sninga, skinda, limpa, stringa, dial. linka „marad”, mysta, bunda, dunsa, kunka, munka, rumpa, senka (Pečiulevičiūtė VEIK). 83 ige kategóriaszemantikai egyik aspektusától — a cselekvés jellegétől, vagyis terminatív cselekvést jelöltek (lásd: Kuiper IN; Kglln: Marstrander NIC és társai. ). 2. A balti alapnyelvnek ugyanazt az állapotot kellett megőriznie! Ezt mutatják a balti nyelvek betoldásos igéi a cselekvő cselekvés reliktumszerű jelentésével, amely nyilvánvalóan az indoeurópai alapnyelvi korszakból öröklődött, pl. óporosz po-linka „elhagyja”, a litván és lett nyelv közös származékai: brenda és briedu, čiumpa és čūpu, randa és rūodu stb. ; a litván renda „görgeti- ”, brunka „tolja, beilleszti, bedugja, belöki” stb. 3. A keleti balti korszakban jelentős változások mennek végbe. Megkezdődik a magánhangzó-minőségi váltakozást mutató igetövek elágazásának folyamata — kialakul a causativa /resultativa szemantikai-morfológiai oppozíció (pl. kėlia / kijla: lett celu | cilstu, krėčia | krinta: lett krešu /kritu stb.). Ez a folyamat a keleti balti nyelvek szétválása után is folytatódott — sok litván oppozíciónak nincs lett megfelelője. A keleti balti nyelvekben a betoldásos képző mellett megszilárdul a sta-tövűség, kibővül a betoldásos és sta-tövű igék fonetikai lehetősége — a tő nemcsak zárés réshangokra, hanem szonánsokra, félhangzókra 4, u is végződhet. A tővégi konsonantizmus meghatározza a jelen idő eltérő morfológiai szerkezetét a litván és lett nyelvben; például a szonánsra végződő tővel rendelkező igéknek a litvánban betoldásos jelen idejű alakjaik vannak (pl. ljja, griūva, bila), míg a lettben sta-tövűek (listu, grūstu, balstu) vagy a-tövűek (liju). A betétes jelen idejű alakok mellett mind a litván, mind a lett nyelvben egyre inkább elterjednek az -sta tövű alakok (különösen a gyökérvégi réshangok, \ szonánsok előtt, pl. dūžta || dunža, birsta || bjra). A betét és az -sta tő sajátos, önmagától végbemenő cselekvésjelentést nyer, amely összefügg a diatézisbeli oppozíciót alkotó igepárok kialakulásával: a magánhangzó-váltakozást mutató balti gyökerek különálló lexémákra válnak szét, amelyek diatézisbeli oppozíciót alkotnak, pl. balt. *vert-/*- virt-> lie. versti, verčia, vertė és virsti, virsta, virto. A causativa /resultativa oppozíció kialakulása más tő-újracsoportosulási folyamatokat is ösztönzött: a diatézis szempontjából differenciálatlan jelentésű gyökérigék új jelenidejű formánsokat nyertek, amelyek a cselekvés jellegét, a cselekvő aktivitását és az objektumhoz való viszonyát hangsúlyozták, pl. a dėga „éget, hevül” ige a nyelvjárásokban -ta tövű és betétes jelen idejű alakokkal rendelkezik: dėgia, vö. lettül dedzu (causativa) és deriga (mutativa). 4.1. A litván nyelvben a keleti balti korszakban megkezdődött és tovább folytatódó, fent említett folyamatok mellett a causativa /resultativa oppozíció alapján egy új szemantikai-szóképzési oppozíció, a durativa /terminativ a kezd kialakulni, amelynek tagjai kategóriális szemantikájukban a cselekvés jellege szerint differenciálódtak (meghatározatlan és meghatározott időtartamú igék). Korábban, úgy tűnik, kialakult a betétes, illetve -sta tövű és a gyöki ia tövű igék szóképzési oppozíciója, amely formailag adekvát volt a resultativa /causativa oppozícióval, pl. spiriga | spiégia, 84 -virksta | verkia, -šurika /šaūkia. Később kevert típusú igékből kezdenek létrejönni betétes, illetve -sta tövű képzett alakok, pl. tjla / tyli, -ėti; kvimpa | kvėpia, -ėti. Ezen betétes és sta-tövű igék szemantikája nagyon meghatározottá válik — mindegyikük az egyik állapotból a másikba való átmenetet jelenti. A terminatívumok többségét prefixumokkal használják, így a cselekvés kezdetének jelentését nyerik el?. : A két különböző típusú oppozíció (resultativa /causativa és terminativa /durativa) közötti kapcsolatot feltehetőleg bizonyos „híd”-igék mutathatnák, amelyek kategorikus szemantikai viszonyai mintegy köztes helyet foglalnak el mindkét oppozíciótípus között, például: švirita /šviččia, rykšta | réiskia, gilsta | gėlia. A mai nyelv szempontjából ezek az igék a terminativa /durativa oppozíciót alkotják, azonban könnyen felismerhetjük az oppozíciós lexémák közötti kauzatív kapcsolatot is (šviėsti kauzálja a švisti igét stb.). 4.2. Miután a jelen idő képzői differenciált kategorikus jelentésre tettek szert, a litván nyelvben közvetlen imitatív képzések kezdenek megjelenni, amelyek hangot vagy a struktúra változását jelentik. Az imitatív gyökök megfelelő morfológiai struktúrát vesznek fel, amely megvalósítja az igék kategorikus és konkrét szemantikáját, vö. bliurbti, -ia, -ė (duratívum, hangjelentés) — bliurbėti, bliūrba, bliurbėjo (iterativitási árnyalatot hordozó vibratívum, hangjelentés) —bliūrbti, -sta, -o (mutatívum, a struktúra változásának jelentése). A spontán betétes és sta-tövű imitatívumok kategorikus szemantikája meghatározatlan — mindegyikük mutatívum, általában a struktúra változását jelenti (pusztulást, petyhüdést, összehúzódást vagy tágulást), amely olykor fiziológiai vagy pszichés folyamatok szférájába megy át. Az imitativumok fonetikai lehetőségei lényegében korlátlanok — a tő bármely mássalhangzóval vagy mássalhangzó-kapcsolattal kezdődhet és végződhet, a vokalizmus nagyon változatos, de leggyakrabban eltűnő fokozatú (pl. pliūrti, bliūkti, čipti stb.). IRODALOM ÉS FORRÁSOK Arumaa P. 1957: Von der Eigenhart des Ablauts un der Diathese im Baltischen. —Zeitschrift fūr slavische Philologie 26, Heidelberg, 118—149. DLKZ —Dabartinės lietuvių kalbos žodynas /Szerk. J. Kruopas. Vilnius, 1972. Endzelins J. 1951: Latviešu valodas gramatika, Riga. Karaliūnas S. 1987: Baltų kalbų struktūrų bendrybės ir jų kilmė, Vilnius. translations Kazlauskas J. 1968: A litván nyelv történeti grammatikája, Vilnius. Kglln H. 1969: A hang oppozíciói a görögben, a szlávban és a balti nyelvekben. —Det Kongelige Danske Videnskabernes Selskab Historisk —filosofiske Meddelelser 43, 4. Kgbenhavn. į Kuiper F.B. J. 1937: Die Indogermanischen Nasalprasentia, Amsterdam. LKZ 1 —A litván nyelv szótára I, Vilnius, 1968. LLKZ —Balkevičius J., Kabelka J. Lett–litván szótár. Vilnius, 1977. Marstrander Carl J. S. 1924: Observations sur les prėsents indo-europčens a nasale infizée en celtigue, Christiania. Ž Kétséges, hogy az ilyen, betoldásos és sta-tövű tepmiriatyų-képzés megkezdődhetett-e a keleti balti nyelvek közös korszakában. A lett nyelvben tucatnyi ilyen típusú igepárt jegyeztek fel, közöttük azonban nemcsak hogy nem alakul ki terminativa /durativa képzési oppozíció, hanem úgy tűnik, semmiféle jelentősebb szemantikai különbség sem fedezhető fel, vö. kvicu || -kstu. 85 Paulauskienė A. 1979: A litván nyelv igei kategóriái, Vilnius. ; Peciuleviciute V. 1994: A litván nyelv intarzisés sta-tövű igéinek etimológiái az indoeurópai nyelvekben (dipl. dolgozat, kézirat), Klaipėda. Stepanov J. S: —Crenanos O. C. Bua, 3ajstor, nepexoanocts (Baaro-caaBanckas npo6aema). —Hssecmus AH CCCP. Cep. aur. ux A3BIKA. 1976, 35. P. 408—420 (1 1977, 36. P: 135—152'(2 1978, 37. P. 344—355 (4). Temčin S.L.: —Temunn C. Ji. O pacnpenesenun raaroabHbX GOPMaHTOB -nu -sta B npaGaatuiickom. —Fiatal filológusok munkái, Vilnius. AZ INFIXUMOS ÉS sta-TÖVŰ IGÉK DIACHRONIKUS RÉTEGEI IM LITV ÖSSZEFOGLALÁS Ebben a cikkben megállapítást nyer, hogy az infixumos igék jelentése a kategóriaszemantika szempontjából mind az őspalti, mind pedig az indoeurópai nyelvben eredetileg differenciálatlan volt. Ezek az igék egyaránt aktív cselekvést jelentettek (vö. óporosz apreu, „marad”, latin linguo, „maradok”, óind rindkii „verlašt”), valamint független történést is (vö. litván sniiga „havazik” és latin ninguit). Az ősbalti nyelvben kialakul a kauzatívumok / rezultatívumok morfológiai oppozíciója (vö. litván kélia / kila „felemel / felemelkedik”, lett celu / cilstu). A keleti balti nyelvekben kialakul a duratív /terminatív szóalkotási oppozíció (vö. spiriga /spiegia „süvölt /sikolt”). A ks betűkapcsolat csak a litván nyelvre jellemző (vö. lit. bliurbsta „megharagszik”). 86