Apie istorinį ir etimologinį lietuvių kalbos žodynus

LITVÁN NYELVÉSZETI KÉRDÉSEK XXXVII (1997) A LEXIKOGRÁFIA ÉS A LEXIKOLÓGIA PROBLÉMÁI Juozas KARACIEJUS A LITVÁN NYELV TÖRTÉNETI ÉS ETIMOLÓGIAI SZÓTÁRÁRÓL A nagy „Litván nyelv szótára” kiadása, bár lassan, mindazonáltal már közeledik a befejezéshez. De semmiképpen sem pótolhatja a régi írásokat, illetve a litván nyelv történeti szótárát, amelynek hiányát egyre gyakrabban érezzük. Egy ilyen szótárra nemcsak a nyelvtörténészeknek, hanem a gyakorlati szakembereknek is szükségük van, mert a litván nyelv történeti szótárában, amelynek legalább a XIX. század elejéig valamennyi nyomtatott és kéziratos nyelvemlékünket fel kellene ölelnie, nemcsak a szavak használatának gyakoriságát kellene feltüntetni, hanem azt is, hogy az egyes szavakat milyen jelentésekben használják, illetve hogy a szavak használatának milyen sajátosságait idézhették elő más nyelvek. Egy ilyen szótár elkészítése azonban nem olyan egyszerű. Szerkesztőinek mindenekelőtt alaposan meg kell ismerkedniük valamennyi régi írásunkkal és azok sajátosságaival. Vagyis a litván nyelv történeti szótára szerkesztőinek magvát a litván nyelv történetének szakértőiből kellene alkotniuk. Ezért teljesen érthető, miért kezdtek több mint egy évtizeddel ezelőtt az akkori Litván Nyelvés Irodalmi Intézetben meglehetősen hangosan beszélni a litván nyelv történeti szótáráról. Ennek az elképzelésnek a kezdeményezője a Nyelvtörténeti és Dialektológiai Osztály volt. A litván nyelv történeti szótárának kérdését még az akkoriban működő, a filológiai tudományok fejlesztésére és koordinálására létrehozott különbizottság is megvitatta. Csakhogy a háború utáni években olyannyira megkedvelt, és mindmáig szorgalmasan használt körülíró, kötelezettséget nem jelentő megbízni, megvitatni, kötelezni kifejezéseken kívül semmi más nem történt. Természetesen most, felidézve azokat az időket, az említett vitákat akár pozitívan is értékelhetnénk abban az értelemben, hogy valóban időszerű problémát vetettek fel. Sajnos egy-két ülés és vita után a lelkesedés kezdett alábbhagyni, és a litván nyelv történeti szótárának ügyei egyre ritkábban kerültek szóba. Felmerülhet a kérdés, miért történt ez így? A válasz nagyon egyszerű. A teljes háború utáni időszakban, noha hangsúlyozták a lituanisztika, különösen a litván nyelvtudomány eredményeit, amikor azonban a tudományos kutatásokra szánt pénzeket osztották el, a lituanisztika a pályázók listájának végére került. Igaz, az efféle állításokat nem lehet megcáfolni — a háború utáni években a lituanisztika szép eredményeket ért el. Többnyire a háború utáni években a litván filológiába került emberek lelkesedésének, az anyanyelvük és szülőföldjük iránti szeretetüknek köszönhetően valósultak meg. Munkájukhoz azonban nem teremtették meg a normális feltételeket. Ilyen hozzáállás mellett nemcsak hogy nem különítettek el semmilyen további forrást a történeti litván szótár elkészítésére, hanem még azt sem mérlegelték, hogy ki készíthetné el egy ilyen szótárt, illetve hány és milyen képzettségű emberre lenne szükség ehhez a munkához. 209 Igaz, a Nyelvtörténeti és Dialektológiai Osztály saját erejéből már megkezdte a történeti szótár anyagának gyűjtését: egyes régi írásos emlékek mondatait külön kartonokra írták ki, hogy azokat sokszorosítani lehessen, és így létrehozzák a történeti litván szótár cédulaanyagát. Ez a módszer lehetséges, de csak szükségmegoldásként, mivel nem minden régi írás szójelentése állapítható meg könnyen egy rövidebb vagy hosszabb szókapcsolatból. Gyakran kénytelenek vagyunk mélyebben belemerülni a szövegkörnyezetbe, és nemritkán a litván szöveget (ha fordításról van szó) össze kell vetni az eredetivel is, meg kell nézni, milyen eredeti nyelvi szót fordítanak azzal a litván szóval, és pontosítani kell, milyen jelentésekben használták az eredeti nyelv szavát akkoriban a litván fordítók. Ugyanez elmondható a XVII–XVIII. században Kis-Litvániában készített kétnyelvű kéziratos szótárak litván megfelelőiről és azok változatairól is, mivel ezekben a szótárakban a litván megfelelőket többnyire illusztráló mondatok nélkül adták meg. Emellett, ahogy a legújabb kutatások mutatják, ezek a szótárak még sok megfejtetlen rejtélyt is rejtenek (vö. Drotvinas 1984: 163-167; Urbutis 1987: 57-75). A történeti litván szótár elkészítését jelentősen hátráltató második tényező az, hogy régi írásaink nyelve még viszonylag kevéssé kutatott. Részletesebben elemezték M. Mažvydas (Zinkevičius 1977-1979), M. Daukša (Kudzinowski 1977; Palionis 1995), K. Petkevičius (Kruopas 1970: 83-154; Zinkevičius 1970— 1971: 227-243, 67-86), J. Rėza (Žulys 1966: 149-159; Zulys 1970), K. Sirvydas (Morkūnas 1980: 109-222; Pakalka 1979: 13-83; Zinkevičius 1971: 153-167) írásainak nyelvét. J. Bretkūnas írásainak és S. Chilinskis Bibliájának nyelve nem kellően kutatott. Vannak olyan írásos emlékeink is, amelyek nyelvét egyáltalán nem kutatták. Ez az úgynevezett J. Morkūnas-féle posztilla. Ezért érthető, hogy a történeti litván szótárra gondolva mindenekelőtt elengedhetetlen ezen írásos emlékek nyelvének alapos megismerése. Eddig a Litván Nagyfejedelemség 18. századi írásainak nyelvét is nagyon kevéssé kutatták. Általában megelégszenek a litván nyelv hanyatlásáról szóló általános jellegű kijelentésekkel, miszerint abban az időben litvánul olyan emberek írtak, akik meglehetősen elfelejtették a litván nyelvet, és ezért olyan rossz a 18. századi írások nyelve. A 18. századi litván írásokkal azonban részletesebben megismerkedve azonnal felmerülnek a kérdések: hogyan tudtak a litván nyelvet olyannyira elfelejtett emberek meglehetősen szabályos litván mondatokat írni, és miért használtak olyan sok, a korábbi írásokban nem szereplő jövevényszót. Következésképpen a litván nyelv történeti szótárának összeállításakor új problémával szembesülünk: mit tegyünk az ezekben az írásokban megszaporodott polonizmusokkal — külön szócikkekként vegyük fel őket a történeti szótárba, vagy mondjunk le róluk, azaz hagyjuk őket egy másik, jövevényszavakat tartalmazó szótárra. Ez utóbbi eset lehetséges, de kényelmetlen, mert ugyanígy kellene eljárni a XVI–XVII. századi írásokkal is. Ezért, ha lemondanánk a jövevényszavakról mint külön szócikkekről, úgy vélem, a litván nyelv történeti szótára hiányos és kevésbé informatív lenne — nem tudnánk belőle kialakítani a XVI–XVIII. századi írások lexikájának általános képét. Másfelől, ha minden jövevényszót külön szócikkben, pontos 210 adattárral közölnénk, feltüntetve, milyen jelentésben és mely írásos emlékekben használják őket, azonnal látható lenne, mely jövevényszavak régebbiek, és melyek újabbak. Ez a probléma, akárcsak a litván nyelv készülő történeti szótárának szerkezetével kapcsolatos egyéb kérdések, megvitatandó és megvitatásra érdemes. E megjegyzésekkel nem törekszünk abszolút igazságra. Ezekkel csupán azt akarták megmutatni, hogy számos előkészítő munka elvégzése nélkül nem lehet hozzákezdeni a litván nyelv történeti szótárának elkészítéséhez. Ez egyes írásos emlékek szótárainak-indexeinek megírását, valamint ezzel együtt ezen emlékek nyelvének kutatását jelentené. k okook A litván nyelv történeti szótárának elkészítésével kapcsolatos kérdések szorosan összefüggnek a litván nyelv etimológiai szótárának elkészítésével kapcsolatos problémákkal is, annál is inkább, mivel az utóbbi időben egyre gyakrabban jelennek meg egyes nyelvek történeti-etimológiai szótárai, amelyekben a szó eredetének magyarázata a szó történetével kezdődik, hiszen K. Baltinger szerint „modernebb értelemben az etimológia a szó életrajza” (Baltinger 1977: 219). Ilyenek a számunkra jól ismert francia nyelvészek, A. Ernout és A. Meillet latin nyelvi (Ernout, Meillet 1959), valamint P. Chantraine görög nyelvi (Chantraine I-IV) etimológiai szótárai. A hagyományos etimológiai szótárak sem veszítették el jelentőségüket. Sőt, ezekből még több is van, és összeállításuk alapelvei eltérőek. Ezekben szinte egyáltalán nem vizsgálják a szó szemantikáját és annak fejlődését, hanem más nyelvek rokon szavai alapján megkísérlik rekonstruálni annak archetípusát. Bár a litván nyelv az élő indoeurópai nyelvek egyik legarchaikusabbika, litván anyanyelvi etimológiai szótárral mindeddig nem rendelkezünk. K. Būga a „Kalboje ir senovėje” című művében 1922-ben ezt írta: „A litván nyelv etimológiai szótárát akkor lesz könnyű megírni, amikor az irodalomban elegendő anyag gyűlik össze hozzá” (Būga II 293). Ma már nemcsak elegendő anyaggal rendelkezünk a nyelvészeti szakirodalomban, hanem a jeles német baltista, E. Fraenkel „A litván nyelv etimológiai szótára” című művével is, amelynek viszonylag számos recenziójában és annotációjában nemcsak e szótár pozitív oldalaira mutattak rá, illetve az abban előforduló pontatlanságokat és hiányosságokat emelték ki, hanem óvatosan azt a gondolatot is megfogalmazták, hogy a jövőben, e szótár újabb kiadásának vagy akár egy új litván nyelvi etimológiai szótárnak az elkészítésekor, el kellene kerülni a hasonló hiányosságokat. E javaslatokat azonban hosszú csend évei követték, és csak a Vilniusi Egyetem Balti Filológiai Tanszékének kezdeményezésére kezdődött meg a litván nyelv etimológiai szótárához szükséges anyag gyűjtése. Az etimológiai anyag gyűjtése, vagyis az etimológiai szótár cédulaanyagának összeállítása azonban jelentősen különbözik más jellegű szótárak cédulaanyagának összeállításától. Elsősorban abban, hogy itt nagyon sok nyelvészeti szakirodalmat kell figyelmesen áttekinteni, mivel egy cikk vagy monográfia címéből gyakran nem lehet megállapítani, hogy az adott munkában található-e a litván nyelv etimológiai szótára számára értékes anyag, vagy sem. 211 Sajnos a külföldön kiadott nyelvészeti kiadványokból kevés található könyvtárainkban- .valami. dodatne? yadda. vége. nod. continuing. urray. end. пожалуйста. fin. τέλος. समाप्त. 结束. end. stop. okay. final. ls. adj Ezért a tervszerű munkáról szinte nincs is értelme beszélni. Az etimológiai anyag gyűjtését jelentősen lassító másik tényező maguknak az etimológiáknak a nyelvészeti munkákban való bemutatása. Gyakran egyetlen elolvasás után nem egészen világos, mi a legfontosabb, mit kellene feljegyezni a cédulára. Hiszen minden készülő szótár alapja a cédulagyűjtemény, és a szótár felépítése is ettől függ. Ebben az esetben egy újabb probléma merül fel, amelyet a források kiválasztása, illetve a „komoly” és „nem komoly” munkák problémájának lehetne nevezni, vagyis hogy minden forrásból gyűjtsük-e az anyagot, vagy „komolyakra” és „nem komolyakra” osztva őket, az utóbbiakat hagyjuk figyelmen kívül. Csakhogy aligha lehet akkor jó cédulagyűjteményről beszélni. Hogy világosabb legyen, bemutatok néhány példát. A belga indoeurópai nyelvészek, például a jelentős tochár nyelvi szakértő, A. J. Van Windenkens munkáiban meglehetősen gyakran idézik A. Carnoy munkáit (Carnoy 1955, 1957), amelyekben a litván nyelv adataira is támaszkodnak. A megjelölt A. Carnoy-- munkák ismertetésekor azonban E. Benveniste rámutatott, hogy az A. Carnoy által protoindoeurópai nyelvnek nevezett nyelv, amelynek szókincsét közli, sok esetben nagyon emlékeztet arra a nyelvre, amelyet A. J. Van Windekens „pelazg nyelvnek” nevez, majd hangsúlyozta: „Világosan ki kell mondani, hogy nemcsak a »pelazg nyelv« tiszta fikció [...], hanem az ezen az elképzelésen alapuló etimológiai módszerek is ellentétesek az etimológia egész módszerével, és a legmegalapozatlanabb kombinációkat védelmezik” (BSL 1957— 1958: 53(2): 52). Miután az ismert indoeurópista ilyen szigorú szavait olvassa az ember, azonnal zavarba jön, és természetesen már nincs kedve etimológiai anyagot gyűjteni A. Carnoy munkáiból. Ha E. Benveniste-et követve A. Carnoyt félretehetjük, akkor mit kezdjünk A. J. Van Windekens „pelazg nyelv” problémájának szentelt munkáival, annál is inkább, mivel e témában írt első munkáját (Van Windekens 1952) E. Fraenkel „A litván nyelv etimológiai szótárának” irodalomjegyzékében is megtaláljuk. E munka után A. J. Van Windekens még kiadta „A pelazg nyelv kutatását” (Van Windekens 1960), és erre az elméletre támaszkodott P. Chantraine „A görög nyelv etimológiai szótárának” kiegészítései megírásakor is. Az 1982-ben az „Indogermanische Forschungen” folyóiratban közzétett, az ide. számnevek „négy” és „öt” szerkezetéről és eredeti jelentéséről szóló tanulmányában A. Cuny és A. Carnoy munkáira támaszkodva azt magyarázza, hogy az ide. *g'efuor „négy” a „és” jelentésű *g*e elemből, valamint a * fuor tőből áll, amelyet a litván tveriu, turiu szavakban találunk (Van Windekens 1982: 9). Második példaként az X. Delamarre tematikus ide. által 1984-ben Párizsban kiadott nyelvek etimológiai szótára (Delamarre 1984), amelynek mottója Maironis „Fel szeretnék támasztani...” című versének egy versszaka, és amelynek „Előszavában” megjegyzik, hogy azért adják ki, mert a francia nyelven nincs a Walde–Pokorny-, Pokornyés Buck-szótárakhoz hasonló kiadvány. Ebben továbbá nagyon gyakran hivatkoznak a litván nyelv tényeire, amelyeket sokszor pontatlanul közölnek. M. Mayrhofer azonban e szótár ismertetését a „Kratylos” folyóiratban (1986, 31: 186–187) nagyon szigorúan így zárja: „Darum: in den Giftschrank”. Természetesen ebben az esetben is a legegyszerűbb az lenne, ha egy neves etimológus véleményére hagyatkoznánk, és nem vennénk tudomást az ilyen jellegű kiadványokról. De mit tegyünk, ha hasonló értékelések nem állnak rendelkezésre? Hiszen a cikkek ismertetései, még inkább pedig a recenziók, nagyon ritkán készülnek. Ráadásul még ilyen negatív értékelések birtokában is kételkedni kezdesz abban, hogy ha lemondunk róluk, jó cédulakatalógusunk, s ezzel együtt jó etimológiai szótárunk lesz-e, vagyis nem lesz-e szükség rájuk a litván nyelv etimológiai szótárának megírásakor. Továbbá az is érdekes, hogy az ilyen kiadványokban hogyan 212 A litván nyelv tényei úgy kerülnek bemutatásra, ahogyan értelmezik őket; vajon nem fogják-e félrevezetni a litván nyelvet jól nem ismerő kutatókat stb. Ezek mind šį olyan kérdések, amelyek a munka során felmerülnek ir į és amelyekre ar így vagy úgy választ kell adni. IRODALOM Baltinger K. 1977: L étymologie hier et aujourd'hui. —Etymologie (Wege der Forschung 373), Darmstadt, 201-224. BSL —Párizsi Nyelvészeti Társaság Közlönye, Párizs, 1868. Būga K. II: Nyelv és ókor. —Būga K. Válogatott írások 2, Vilnius, 1959, 7-328. Carnoy A. 1955: A protoindoeurópai nyelv etimológiai szótára, Louvain. Carnoy A. 1957: A görög–római mitológia etimológiai szótára, Párizs. Chantraine P. I–IV: A görög nyelv etimológiai szótára. A szavak története 14, Párizs, 1968–1980. Drotvinas V. 1984: Mikor írták az úgynevezett Krauzé-szótárt. —Baltistica 22(2), 163167. Delamarre X. 1984: Az indoeurópai szókincs. Tematikus etimológiai lexikon, Párizs. Ernout A., Meillet A. 1959: A latin nyelv etimológiai szótára. Histoire des mots 4. kiad., Párizs. Kruopas J. 1970: Merkelis Petkevičius 1598-as katekizmusának lexikája. —Lietuvių kalbotyros klausimai 12, 83-154. Kudzinowski Cz 1977: Index-szótár a „Daukšos Postilė”-- hez. Szerk. Cz. Kudzinowski, 1— 2, Poznań. Mayrhofer M. 1986: [rec.] X. Delamarre. Az indoeurópai szókincs. Tematikus etimológiai lexikon, Párizs, 1984, 332 o. — Kratylos 31, 186–187. Morkūnas K. 1980: Konstantinas Širvydas „Punkty sakymų” című művének igéje (mutató). — A litván nyelvészet kérdései 20, 109–222. Pakalka K. 1979: K. Širvydas „Dictionarium trium linguarum” című műve. — Az első litván szótár: K. Širvydas. Dictionarium trium linguarum, Vilnius, 13–83. Palionis J. 1995: Az 1595. évi katekizmus szóalakjainak mutatója. —Mikalojaus Daukšos 1595-ös katekizmusa, 627–748. Urbutis V. 1987: Az 1728. évi klaipėdai szótár lexikográfiai forrásai. —Ba/tistica23(1), 57— 75. Van Windekens A. J. 1952: A pelaszg nyelv, Leuven. Van Windekens A. J. 1960: Pelaszg tanulmányok, Leuven. Van Windekens A. J. 1982: Az indoeurópai *g*etour „négy” és *pengte „öt” számnevek szerkezete és eredeti jelentése. —Indogermanische Forschungen 87, Zinkevičius Z. 1970–1971: 8-14. M. Petkevičiaus katekizmusának (1598) nyelvjárása. —Baltistica 6(2), Zinkeviči227-243; 7(1), 67-86. us Z. 1971: K. Sirvydas „Punkty sakymy” című művének keletkezéséről és nyelvéről. —Baltistica 7(2), Zinkeviči153-167. us Z.1977–1979: M. Mažvydas írásainak nyelve. —Baltistica 13(2), 358–371; 14(1), 38– 44; 14(2), 139-146; 15(1), 16-22. Zulys V.1966: Hogyan változtatta meg J. Rėza J. Bretkūnas lexikáját. —Nyelvtudomány 14, 149–159. Zulys V. 1970: Jono Rėza írásainak lexikája. A filológia tudományok doktora disszertációjának kézirata. 213 A litván nyelv történeti és etimológiai szótárairól Összefoglalás Egyre gyakrabban tapasztaljuk egy történeti szótár hiányát. Elkészítése azonban rendkívül bonyolult munka, mivel nemcsak a szavak használatának statisztikáját kell tartalmaznia, hanem annak jelzését is, hogy a szavakat milyen jelentésekben használják a leggyakrabban, illetve a legritkábban. Az egyes írott emlékek nyelvének alapos vizsgálata nélkül ez lehetetlen. Ezért elsőként az egyes írott emlékek szótáraival — mutatóival kell kezdeni. * k ok A litván nyelv új etimológiai szótárának felépítését csak azután lehet megvitatni, hogy az összes anyagot összegyűjtöttük. Egy etimológiai szótár cédulaanyagának összeállítása nem könnyű feladat. Ezért a tanulmány a cédulaanyag összeállításának alapelveire és az ezzel a munkával kapcsolatos problémákra összpontosít. to 214