Postverbų pateikimo problema „Lietuvių kalbos žodyne“

ACTA LINGUISTICA LITHUANICA XLVIII (2003), 71 - 96 Postverbų pateikimo problema A Lietuvių kalbos žodyne A ROLANDAS MIKULSKAS Lietuvių kalbos institutas A cikk a litván lexikográfiában az úgynevezett „utóigék” (azaz a frazális igékben előforduló partikulák) kezelésével foglalkozik. Ezzel kapcsolatban részletesen tárgyaljuk az ilyen, ige utáni jelölőket magukban foglaló észak-litván „perficiens” szerkezeteket. Az ige utáni határozószóként való működésre kiválasztott alakok általában eredeti illativusok. Aspektusjelölőként való működésük megfosztja őket saját lexikai jelentésüktől és attól a lehetőségtől, hogy határozószóként működjenek. Ezért az ilyen alakok grammatikai értelmezésének kérdésével foglalkozva (a lexikográfiai leírás szükségletei által ösztönözve) mindenekelőtt el kell utasítani azokat a kísérleteket, amelyek ezeket a nyugati litván nyelvjárások illativusainak határozószósulási folyamatával hozzák kapcsolatba. 0. Tavaly júniusban, amikor a sajtóban megjelent a Lietuvių kalbos žodyno kétszázadik kötete (a továbbiakban — ti, ahogyan az általam szerkesztett szövegrészletben megszerkesztettem. Különösen az érdekelt, hogyan viszonyultak a szerkesztők azokhoz az etnolingvisztikai irányultságú elképzelésekhez és a szavak grammatikai megformálásának azon újításaihoz, amelyeket a szöveg rendezésében és a jelentésmeghatározásokban megpróbáltam bevezetni. Sajnos, amikor az átszerkesztett szöveget olvastam, nem egyszer csalódott maradtam: az a benyomás alakul ki, hogy a lexikográfiai anyag szervezésének és bemutatásának új elveit bevezetni kívánó erőfeszítésem felismeretlen maradt. Természetesen a LKŽ szerkesztői a hosszú évek során kialakult szerkesztési hagyományt követték, de vajon nem szül-e ez az álláspont időnként bizonyos tehetetlenséget, amely elzárja az utat az újítások előtt? Érthető, hogy a Szótár utolsó kötetében, annak módszertani egységességét megőrizendő, talán nem volt itt az ideje a szerkesztési elvek radikális megváltoztatásának. Az általam javasolt újítások azonban nem voltak radikális jellegűek. Bevezetésüket két általánosabb előfeltevés ösztönözte. Először is, a százéves időszak alatt, amelyen az LKŽ projekt megvalósítása zajlott, a nyelvtudomány fejlődésével való lépéstartás érdekében a szöveg megírásakor többször is alkalmaztak módszertani és elméleti jellegű innovációkat. Másodszor egy különösen összetett jelentéstanú, žėmė szóról van szó — éppen ezt, valamint legközelebbi származékait kellett leírni a LKŽ huszadik kötetében. Egzisztenciális súlyuk miatt napjaink modern jelentéstudománya — a kognitív szemantika — különös figyelmet fordít az ilyen típusú szavakra (a žemė mellett itt megemlíthetjük még a dangūs, namai, vieta, tėviškė, per ilgus amžius susiklostęs tautos, kalbinės bendrijos požiūris į jos egzistencijai svarvalamint a litvánok számára történelmileg fontos vakarai és rytai szavakat stb., vö. Gudavičius 2000: 39). Az ilyen szavak által átfogott jelentésvilágban két dolog, valamint annak mentalitása van kódolva. Olyan „alapvető litván kulturális szövegek” írásakor vagy létrehozásakor, mint az LKŽ (Daujotytė 2002: 35), értelmes e számunkra egzisztenciálisan fontos szavak jelentéseit úgy rendszerezni és bemutatni, hogy használóik mentalitása szám- 72 | ROLANDAS MIKULSKAS hogy a kutató számára a lehető legvilágosabb legyen, és a lehető legtisztább formában jusson el a következő nemzedékekhez, ehhez a lehető legadekvátabb (köztük nem hagyományos) lexikográfiai eszközöket felhasználva. E tekintetben a jelentések feldolgozása során felhalmozott tapasztalat a jövőben is hasznosulhatna az LKŽ projekt ilyen vagy olyan formában történő folytatásakor. Itt szeretném megszakítani ezeket a bevezető megjegyzéseket, amelyek kissé elvont jellege kezdheti bosszantani az olvasót. Remélem, a jövőben visszatérhetek az etnolingvisztikai megfontolásokhoz, valamint ezen irányelvek LKŽ-típusú szótárakra való alkalmazásához. A továbbiakban szeretnék kissé hosszabban elidőzni egy grammatikai problémánál — az úgynevezett posztverbák LKŽ-ben való bemutatásánál. 1. A žėmė szó írásakor meg kellett figyelnem, hogy a litván nyelv északi nyelvjárásaiban e szó illativusi esete, illetve annak analógja, az „į+akuzatyvas“ elöljárós szerkezet, bizonyos jelentésű igék után használva azt mutatja, hogy az általuk jelölt cselekvés teljesen végbemegy, vagyis az igék aspektusjelölőjeként szolgál. Az északnyugat-zsém jelentésű žemaičiai (kretingiškiai) nyelvjárásban ezt a funkciót a žėmyn (žemyn) határozószó, valamint hosszabb változata, a žėmynais (žemynais) is ellátja. Az LKŽ más köteteiben közölt analóg eseteket áttekintve (pl.: laūka(n), šalin, viršuo stb.) látható, hogy e szavak jelentését nem egységesen határozzák meg, és hogy a szerkesztőknek e formák grammatikai rendeltetésére vonatkozó álláspontja nem maradt világosan megfogalmazva. Egyes helyeken ezeket a szavakat nyomatékosító partikuláknak, máshol — határozószóknak' nevezik, ismét máshol pedig az ilyen használat példái a megfelelő, különféle jelentésekben használt főnévi esetragok között kallódnak. Látva e szavak ilyen meghatározatlan kezelését az LKŽ-ben, és arra törekedve, hogy a lehető legegységesebb szemléletet mutassam be velük kapcsolatban, igyekeztem a žėmė szóhoz kapcsolódó, ugyanazt a grammatikai funkciót betöltő valamennyi formát, amennyire csak lehetett, egy helyen közölni (ezt teljesen megvalósítani nem lehet, mert az ilyen használat példáinak egy része elkerülhetetlenül a žemyn határozószóhoz kerül). Így a cikkben azt javasoltam, hogy a žėmė számára külön jelentést állapítsunk meg. Ehhez hozzáfűzhető, hogy a kiemelt szó illatívuszi alakja vagy annak „į + akkuzatívusz” prepozicionális szerkezettel alkotott analógja rendszerint pusztulást, megsemmisítést vagy eltávolítást jelentő igék mellett használatos, és arra utal, hogy a cselekvés a végéhez közeledik, illetve csaknem teljesen végbemegy; ez az ilyen használati esetek abszolút többségét tehetné ki. A helymegjelölések e jelenség földrajzi elterjedtségét mutatnák. A litván nyelv északi nyelvjárásaiban az igeaspektus kifejezésére vonatkozó legújabb kutatások (Girdenis, Kačiuškienė 1986: 21-27) alapján helyesnek tartom ezeket a nyelvtani funkciójú alakokat posztverbumnak nevezni. Igaz, a jelenség ilyen, LKŽ-beli bemutatási formulájának választásakor szemet kellett hunynom afelett a tény felett, hogy a litván nyelv nyugati nyelvjárásaiban az illatívusz mint paradigmatikus digmų. Dėl šios priežasties „iliatyviškai“ traktuoti veiksmažodžių tarpinio veikslo eset már nem használatos; pontosabban csak az ilyen használat elszórt esetei vannak feljegyezve. Az itt előforduló egyes szavak illatívuszát sokan már határozószónak tekintik. Amint azonban később látni fogjuk, nem minden szó illatívuszi alakja szakadt el azonos mértékben a ragozási paradigmájától inherens szemantikája miatt; a žėmė(n) pararodiklijét könnyebb felismerni, mint az ilyen funkciójú más szavakét, például a laūkan vagy a šalin esetében. <|endoftext|> [A forrásmondat vége láthatóan sérült vagy hiányos.]stükkölt felkiáltásokat a kifejezésmód, valamint a ** és * jelöléseket változatlanul hagyva.**beleértve az idézeteket és a zárójeleket.**Elnézést, az előző válasz végén tévesen hozzáadott szövegért.**A helyes fordítás: **A mint később látni fogjuk, nem minden szó illatívuszi alakja szakadt el inherens szemantikája miatt azonos mértékben a ragozási paradigmájától; a žėmė(n) ilyen funkciójú szavak között könnyebben felismerhető, mint például a laūkan vagy a šalin.**} Yikes malformed JSON. Need only requested structured, no extra. Need output valid. The last Lithuanian sentence itself malformed. Translate faithfully, no commentary. Remove all extraneous. Use proper Hungarian. Note pararodiklį Az utóbbi esetben szintén eltérően kezelik őket: az illető határozószó külön jelentéseként adják meg (šalin, virsuo), vagy külön szócikkben, különleges rendeltetésű határozószókként emelik ki őket (žėmė(n), žėmyn). A POSTVERBUMOK PROBLÉMÁJA AZ LKŽ-BEN | 73 1.1. Az LKŽ szerkesztői más megoldást választottak. „Illatívuszként” a žėmė(n)-- példák közül csak egy részt kezelnek, követve azt a „grammatikailag helyes” felfogást, hogy a keleti nyelvjárások egy bizonyos határától nyugatra az illatívuszok nem lehetségesek (lásd LKŽ, x*313, 3. jelentés- ). Itt csak azok a žemaitis nyelvjárási példák maradtak meg, amelyekben az aspektusjelölő funkcióját az „į+akkuzatívusz” elöljárós szerkezet tölti be. A žėmėn-nel (vagy az északkeleti žemaitis žėmė-vel) alkotott mondatokat a szerkesztők a külön szócikkben szereplő žėmėn határozószónál adják meg (ibid., 337). Ez utóbbinak a funkcióját külön nem magyarázzák, csak a žėmyn-hez való utalást adják meg (ibid., 344), ahol megmagyarázzák, hogy ezt a határozószót (és hangsúlyos változatát, a žemyn-t) a žemaitis nyelvjárásban a befejezett cselekvés hangsúlyozására használják.” Azt is hozzá kellene tenni, hogy az ilyen használat eseteinek egy része a külön szócikkben szereplő žėmynais (žemynais)? határozószónál is megtalálható. (uo., 345). A szerkesztőknek ez a döntése logikus. Lényege abban áll, hogy bizonyos „dolgok állásának ismeretére”, azaz a történeti grammatika és a dialektológia által a litván nyelvjárások jelenlegi állapota szerinti illatívuszrag fejlődéséről és sorsáról nyújtott ismeretekre támaszkodnak. Az ilyen szerkesztési elv bizonyos fogyatékossága később válik nyilvánvalóvá. Most szeretném felhívni a figyelmet az ilyen választás legszembetűnőbb hiányosságára — lényegében ugyanazt a grammatikai funkciót betöltő formák a Szótár négy különböző helyén szerepelnek, ráadásul nem egyformán kezelik őket. Így indokolatlanul részekre bontanak egy egységes, igékre vonatkozó grammatikai jelenséget. Az újonnan megadott posztverbális terminus csak az elsőként említett esetnél marad meg (azaz a žėmė szócikk harmadik jelentésénél). Egyébként, ha közelebbről megnézzük, hogyan szerkesztették ezt a jelentést, bizonyos következetlenségek, sőt hibák is láthatók. A korábban említett szemantikai igecsoportok meghatározását, amelyek után általában a žėmė(n) és į žėmę posztverbeket használják, úgy „korrigálták”, hogy az eltűnés jelentése helyett a kisebbítés jelentését hordozó igéket találunk. Ez pedig nem igaz! A lativusi eset földrajzi elkülönítésének elve sincs következetesen érvényesítve: a forrásokban megadott Lygumai messze nyugatra találhatók a lativus paradigmás (2) Mušiau mušiau — žemėsan sumušiau (ps.) DGLS. használatának területétől. Ezenkívül a žėmėn posztverbális használatával kapcsolatos példák közé olyanok is keveredtek, amelyek nemcsak túllépik a posztverbek elterjedési területének határait, hanem ilyen használatot sem mutatnak. Ezért itt nem helyénvalók a következő példák: (1) Simpla širdis, tai nepasisupsi: žemėn atsileidžia rankos ir griūvi ML. (3) Jūs, broliukai, dieveriukai mano, jūs nueikit naujojon kalvelėn ir nukalkit aukselio dalgelį ir nukirskit man žemėn galvelę (d.) PRNG. (4) Kad tu jam galvą žemėn —nesako, neprispaudžia ML. Mindezeket a mondatokat keleti nyelvjárásokból jegyezték fel, amelyekben a lativus továbbra is élő paradigmás esetként használatos. Ezt mutatja a második példa többes számú illatívusza is. Az első példában nyilvánvaló a žemėn szó adverbiális jelentése: itt a cselekvés irányát jelöli, vagyis az atsilčidžia igét a térbeli irány szempontjából módosítja. A harmadikban * TTokia nuoroda tarsi teigiamas formos žėmyn pirmumas prieš forma žėmė(n), nors geografiniai duomenys rodo, kad pirmasis yra akivaizdžiai lokalus variantas. A szokásos helyen, vagyis a žėmas, -a melléknév megfelelő jelentéseinél a žemyn határozószó hosszabb változataival együtt szerepel (lásd LKZ,, 298ir toliau). 74 | ROLANDAS MIKULSKAS a negyedik példában használt žemėn szó illatívuszi jelentése különösen világosan kapcsolódik a žėmė kėja palyginus šiuos sakinius su geografiškai artimais iliustraciniais sakiniais, pacímszó második jelentéséhez: (5) Mergiotė užpykus grėblį žėmėn ir nuejo LB (308). (6) Kai tik nulekia žemėn kur panašus [obuolys] i razsipleskoja, i trūksta ŠvNč (309). Ezek a megjegyzések egyértelműen mutatják, hogy az LKŽ szerkesztői számára nem volt teljesen világos a szóban forgó posztverbális használati formákra vonatkozó javaslatom értelme. Úgy tűnik, elegendő érvet sorakoztattunk fel amellett, hogy komolyabban megvitassuk a posztverbális elemek LKŽ-beli bemutatását. Kezdjük tehát elölről és sorjában. 2.0. Mindenekelőtt hasznos volna felidézni Aleksas Girdenis és Genovaitė Kačiuškienė már említett tanulmányának főbb állításait. A szerzők a lett és az északi litván igék rendszereiben megfigyelhető párhuzamos jelenségekre figyelmet fordítva megállapítják, hogy az északi és északnyugati litván nyelvjárásokban hármas aspektusoppozíció létezik, amely kialakulását tekintve meglehetősen emlékeztet a lettre. A hármas aspektusrendszer lényege az, hogy a folyamatos aspektus — imperfektívum és a befejezett aspektus — perfektívum mellett létezik még egy köztes kategória is, amelyet a tanulmány szerzői PERFICIENSIVUMNAK javasolnak nevezni. A perficientívum bizonyos, „elhalványult” szemantikájú határozószókkal képződik, amelyek funkciójukban és jelentésükben közel állnak a perfektív igék igekötőihez. Ezeket a tanulmány szerzői POSTVERBUMOKNAK* javasolják nevezni. A perficientív igék és postverbumaik közös jelentése A CSELEKVÉS BEFEJEZÉSHEZ VAGY ÁLTALÁBAN EGY BIZONYOS HATÁRHOZ VALÓ KÖZELEDÉSE. A szóban forgó litván nyelvjárásokban használt postverbumaiknek csaknem mindegyikének van megfelelője a lett nyelvben. A legelterjedtebbnek állítólag a žėmė(n) postverb és annak lokális változatai: žėmyn, žėmynais, į žėmę, amelyek a lett nudst, zemė megfelelői (pl.: š. žem. Kirsk koje žėmėn TRK = Cértiét kūju nuost). Ezzel a postverbummal különösen gyakoriak az úgynevezett anihilációs (megsemmisítő jelentésű) igék perfektívumai. A žemaitis nyelvjárásban meglehetősen gyakoriak a laūk (laūko(n), laūkonais) = la. dra. A panevėžiškiai nyelvjárás északi változataiban ezeknek leggyakrabban a dre alakok felelnek meg. Ezekhez képest alig marad el a šalin (šalinais, į šalį) = la. prué(ja)m. A cikk szerzői más, ritkábban előforduló postverbummal alkotott perfektívumokra is hoznak példákat. Egyeseknek, például a pry(šais), pusiau (pūsiau), į rinkį, giai szavaknak a grammatikai funkcióját nehezebb felismerni — legalábbis a bemutatott példákban, vö.: (7) Nekėls man rankos prysais! TRK. (8) Nelaužk pūsiau — sutrupės ALS. (9) Su arkliu varys teip į rinkį KL. (10) Anié ėjo — i[r] mani vėdės[i) lygiai KLK. Hiszen mondhatjuk, hogy ezek a szavak az itt bemutatott mondatok predikátumait módosítják 4 Girdenis már jóval korábban, mint ahogy a cikk megjelent, az LKŽ kartotékája számára benyújtott, az északi žemaitė dialektus példáival ellátott cédulákon ezt a terminust a tárgyalt szavak grammatikai funkciójának megjelölésére használta. A POSTVERBUMOK PROBLÉMÁJA AZ LKŽ-BEN | 75 nem pedig az aspektus szempontjából (például az utolsó mondatban a lygiai könnyen me pakeisti prieveiksminiu semantiniu atitikmeniu kartit). lehetne2.- 0.1. A szinte valamennyi észak-zemaitėi plébánián készített, megfejtett magnetofonfelvételek részletes elemzését elvégezve a cikk szerzői megállapítják, hogy számos perficientív szerkezet (pontosabban — makroforma) állítólag csak az északi dialektusokban teljesen szokásos és semleges. Már Viekšnys, Tirkšliai, Salantai és Grūšlaukis térségétől délre (és délkeletre) fokozatosan kezdenek elveszíteni szabályosságukat, egyre inkább a kontextustól és a beszéd kifejezőerejétől válnak függővé. Valószínűleg ezért éppen az úgynevezett „ani­hilációs” szerkezetek a legelterjedtebbek: meghal, berig(i)a(si), a földbe robban. 2.0.2. A tanulmány szerzői mindebből egy diakrón következtetést vonnak le: az északi litvánok ternáris aspektusrendszere (vagy annak csírái, illetve rudimentumai) állítólag új grammatikai jelenség, amely a lett nyelv hatására alakult ki”. Ez a hatás azért lehetett termékeny, mert egyrészt az új köztes aspektus növelte a nyelv kifejezőerejét és pontosságát, másrészt pedig megjelenése szépen egybeillett az északi nyelvjárások egyik legmarkánsabb tendenciájával — szintaxisuk minél nagyobb konkrétságra való törekvésével. 2.1. Miután röviden összefoglaltuk Girdenis és Kačiuškienė tanulmányának főbb gondolatait, szeretnénk kiemelni néhány, a további tárgyalás szempontjából jelentős mozzanatot. Először is a žėmė(n), laūko(n), ore, salin stb. szavakat, amelyeket egyes igék után használnak, és amelyek bizonyos köztes aspektusjelölői funkciót töltenek be, sokkal pontosabb postverbumnak nevezni, mint határozószónak, még ha „elhalványult” szemantikájúak is. Másodszor, a perfektív konstrukciók szerkezeti sajátosságainak magyarázatakor fontos emlékezni arra, hogy általános jelentésük — a cselekvés közeledése a végéhez, illetve általában egy bizonyos határhoz. Ezzel összhangban áll az a tény, hogy a legelterjedtebb postverb a žėmė(n) (į žėmę). Būtent šis postveiksmažodis, palyginti su kitais straipsnyje minimais, geriausiai reprezentuoja ribos sąvoką, t. y. dėl inherentnės semantinės ypatybės kartu su lokalizacija galutiniame veiksmo taške gali reikšti ir to veiksmo pabaigą ar ribą, prie kurios tas veiksmas artėja. Tai, kad latvių postveiksmažodis nudst, prieveiksmio funkciją atlikdamas reiškia ‘Salin’ ir nurodo kryptį, dažniausiai atitinka lietuvių žėmė(n), kaip tik ir rodytų straipsnio autorių pažymėtą šiaurinių lietuvių šnektų sintaksės polinkį į kuo didesnį konkretumą. Trečia, vienodai gramatinei postveiksmažodžių interpretacijai labai svarbu, kad straipsnio autoriai perfektines konstrukcijas laiko tam tikromis gramatikos MAKROFORMOMIS. Šią sąvoką Girdenis išaiškino ankstesniame straipsnyje (Girdenis 1984: 25-30). Makroformos išskirtinos gilesniu morfosintaksiniu lygmeniu, jos tiesiogiai „tarnaujančios“ sintaksei ir apimančios tiek sintetines formas, tiek tas perifrastines konstrukcijas, kurios sakinyje priklauso toms pačioms „horizontaliosioms“ paradigmoms kaip ir sintetinės formos ir atlieka tą patį vaidmenį. Makroformos su mikroformų lygmeniu susijusios realizacijos (arba manifestacijos) santykiais. Sakinys tiesio5 Atrodo, kad šia išvada dabar abejoja E. Liparte (2000: 149-150). Véleménye szerint az északi litván nyelvjárások három aspektusból álló rendszerét a balti nyelvek partikulás és igekötős igéi közötti korrelációs rendszerből kellene levezetni. Ez széles körben elterjedt a lett nyelvben. Maradványai vagy csírái nemcsak a litván nyelv északi, hanem keleti és déli nyelvjárásaiban is megtalálhatók, csakhogy itt ezek a korrelációk még nincsenek kellőképpen feltárva. A cikk szerzője által a partikulákkal álló igékre a e, pastawose pale nyelvből hozott kevés példa azonban nem tölti be az aspektusjelölő funkcióját. 76 | ROLANDAS MIKULSKAS az egy giai esąs „konstruojamas“ iš makroformų, tačiau teksto lygmeniu jis jau traktuojamas kaip atskirų mikroformų (arba tiesiog žodžių) junginys. Kaip tik todėl ir esanmakroformához tartozó szavak lehetséges különféle permutációit is érdemes jų elipsė ir daugelis kitų tekstualinių reiškinių. Pastarąją straipsnio autoriaus mintį megjegyezni, mivel ez megmagyarázza a perfektív konstrukciók kifejezésének bizonyos szabálytalanságait, például a posztverbeknek az ige előtti pozícióban való alkalmi előfordulását vagy igekötős igék utáni használatukat. Girdeniusszal egyetértve ugyanazon makroforma, a perifrasztikus illatívusz különböző megnyilvánulásainak tekinthetnénk az į žėmę prepozíciós konstrukciót és a žėmė(n) szintetikus formát. És tekintetbe véve, hogy a direktívusz jelentése az illatívusz jelentésének összetevő része, e két formához hozzáadhatnánk a žėmyn határozószót is. Így ezeket ugyanazon posztverb-makroforma (amely viszont a perifrasztikus perfektívum mikroformája!) három különböző realizációjaként szemlélhetnénk. Az ilyen egységes postverbális kezelésnek talán némileg ellentmondhat a žėmyn és į žėmę alakok bizonyos lokalitása —az előbbit inkább az északnyugati, a másodikat pedig —az északkeleti žemaitisok használják. Amint azonban az LKŽ kartotékadatállománya mutatja, mindkét helyen bizonyos „szubsztrátumformaként” a žėmė(n) postverb is használatos. 2.2. Girdenis és Kačiuškienė cikkükben megjegyzik, hogy az LKŽ a postverbokat csak szórványosan közli. A megjegyzés lényegében helytálló, most azonban, hogy a Szótár mind a húsz kötete megjelent, a helyzet valamivel jobb. Az utóbbi kötetekben ezenkívül megtalálhatjuk a šalin (XIV), viršuo (XIX) postverbokat, valamint a változataival együtt tárgyalt žėmė(n)-t (XX). Mindegyiküket határozószónak tekintik, és különféleképpen magyarázzák. Az aspektusjelölő funkciót, amint már említettük, egyértelműbben csak a žėmė(n) postverb esetében ismerik el. Az LKZ adatai megerősítik a cikk szerzői által felvetett tényt, hogy a legelterjedtebb postverb a žėmė(n) és annak lokális változatai. Ezért a ternáris aspektusrendszer elterjedésének az észak-litván nyelvjárásokban, eredetének és működési sajátosságainak magyarázatakor mindenekelőtt az ezzel a posztverbummal alkotott megnyilatkozáspéldák elemzésére kell támaszkodni. Az LKŽ kartotékájában a žėmėn, į žėmę, žėmyn (žemyn), žėmynais (žemynais) posztverbummal előforduló valamennyi perfektívum összegyűjtésével meglehetősen megbízhatóan meg lehet húzni e konstrukciók elterjedésének déli határát. Ezt a határt a Klaipėda —Vėžaičiai —Endriejavas —Plūngė —Telšiai —Luokė —Šaukėnai —Raudėnai —Kuršėnai —Meškūičiai —Lygumai —Linkuva —Pasvalys —Krinčinas —Kupréliskis — Papilys —Čedasai —Jūodupė vonallal lehetne ábrázolni. Ezt a vonalat általában a perfektív konstrukciók elterjedési határának lehetne tekinteni. Lényegében nem mond ellent a szóban forgó cikk szerzői által megadott pateiktiems duomenims, išskyrus tą faktą, kad jų tirtų perficientyvinių konstrukcijų elterjedési földrajznak: az északi panevėžiškiai nyelvjárást beszélőket is bevonva Salėčiaiig húzódik. Így az LKŽ adatai alapján ebbe az areába az északi kupiškėnai és uteniškiai nyelvjárást beszélők is bevonhatók. Ez a tény csupán megerősíti Girdenis és Kačiuškienė következtetését a lett eredetű perfektív konstrukciók északi litván nyelvjárásokban való eredetéről. A további vitában azonban más okból is jelentős lehet: a žėmėn posztverbummal alkotott perfektív konstrukciókat olyan nyelvjárásokban is használják, amelyekben az illatívusz még élő paradigmatikus eset’. Ez pedig lehetővé teszi, hogy kissé másképpen tekintsünk e forma grammatikai eredetére. 6 A Litván nyelv atlaszának adatai szerint az egyes számú illatívusz paradigmatikus használatának nyugati határa a Smilgiai — Pasvalys — Pūšalotas — Panevéžys — Ramygala — Šėta — Jonava — Kaišiadorys — Darsūniškis — Birštonas — Gudéliai — Krosna — Rudamina vonalon húzódik (LKA, 54–55, 48. sz. térkép). A POSZTVERBUMOK PROBLÉMÁJA AZ LKŽ-BEN | 77 2.3. Ha abból a véleményből indulunk ki, hogy északi nyelvjárásainkban a ternáris aspektusrendszer a lett nyelv mintájára alakult ki, teljesen érthető, hogy a lett, direktív eredetű posztverbummal — nuost, zemē, ara, pruė(ja- )m — álló perfektiváló szerkezeteknek a litván nyelvben a žėmė(n), (į žėmę), laūka(n)', šalin illatívuszi formákkal alkotott analóg szerkezetek felelnek meg. Mivel a tárgyalt szerkezetekben e posztverbummok mindenekelőtt aspektusjelölő funkciót töltenek be, látszólag nem volna értelme konkrét főnevek illatívuszaként betöltött jelentésükről beszélni. E formák lexikográfiai bemutatásának feladata során azonban — amely többek között szükségképpen grammatikai értelmezést is feltételez — ezt mégis meg kell tennünk. Annál is inkább, mivel, amint korábban jeleztük, ha ezeket a szavakat könnyedén a határozószók osztályába soroljuk, szótári bemutatásuk bonyolultabbá válik. 2.3.1. Egyetértve a tárgyalt tanulmány szerzőjének véleményével, miszerint ez a grammatika új jelensége, a perfektiváló szerkezetek északi litván nyelvjárásokban való elterjedésének kezdetéről mégsem tudunk világosabbat mondani. Mivel Daukantas már használta őket írásaiban, csak feltételezhetjük, hogy a XVIII. század végén — a XIX. század elején az északnyugati žemaitis (kretingiškiai) nyelvjárásban némelyikük elterjedt volt. A történeti grammatika adatai azt mutatják, hogy az illatívuszt mint paradigmatikus esetet ekkorra már felváltotta az „į + accusativus” elöljárós szerkezet (Zinkevičius 1980: 258). Nagy valószínűséggel a szintetikus illatívuszi forma elöljárós szerkezettel való felváltása nyugat felé haladva fokozatosan erősödött. Még napjainkban is rendszeresen használják egyes főnevek egyes számú illatívuszát az idősebb nemzedék tagjai a korábban megjelölt vonaltól jóval nyugatabbra, egészen Aridgala, Tytuvėnai, Radviliškis és Jūkiškiai környékéig; Nyugat-Litvánia más részein főként csak a folklórban fordul elő (Zinkevičius 1966: 200—201). Nyilvánvaló, hogy az illatívusz mint a nyelvben morfoszintaktikai szinten funkcionáló makroforma iránti igény nem szűnt meg. Csakhogy általános funkcióját — annak a helynek a megjelölését, amely felé a cselekvés irányul vagy amely felé a cselekvést irányítják — a litván nyelv nyugati nyelvjárásaiban perifrasztikus szerkezet valósítja meg. 2.3.2. Gramatikoje prieveiksmis apibrėžiamas kaip nelinksniuojama ir neasmenuojaFelmerül a kérdés, minek tekintsük azokat az egyes szavak szintetikus illatívuszi formáit, amelyeket egyik vagy másik okból ezekben a nyelvjárásokban továbbra is használnak? E kérdés megválaszolására törekedve a nyelvészek kénytelenek egy másik problémát is megoldani — e formák határozószósodásának fokát. mint önálló szófaj, amely a cselekvést vagy állapotot különféle körülmények (hely, idő, ok stb.) tekintetében módosítja (vö. Ulvydas, szerk., 1971: 425; Ambrazas, szerk., 1997: 410; LKE 504). Azonban gyakran, amikor a határozószót el akarjuk különíteni a többi szófajtól, nem használhatjuk kritériumként e kategóriáját meghatározó jegyeit. Tegyük fel, hogy egy konkrét főnév valamelyik esetének határozószósulási fokát próbálva meghatározni lényegében annak a kérdését döntjük el, hogy hozzárendeljük-e a ragozási paradigmához vagy sem, ezért az első —a nem ragozott szófaj—kritérium itt tautologikussá válik. Néha a kontextus, pontosabban —az adott forma mondatban betöltött funkciója segít elkülöníteni a főnév nem paradigmatikus formáját a paradigmatikustól. Ez a postverbum az LKŽ-ben (VII 176) úgy tűnik, irodalmiasított formában szerepel. A Girdenis és Kačiuškienė által a cikkben megadott autentikus žemaitis alakok, a laūko(n), laūkonais (ibid., 184), a Szótárban nem kapcsolódnak az említett grammatikai rendeltetéshez; itt térbeli cselekvésirányt jelölő határozószóknak tekintik őket, noha egyes mondatokban e szavak postverbummokként is értelmezhetők, vö. : Elég, mássz le a laiko [fáról]! Za. 78 | ROLANDAS MIKULSKAS (Paulauskienė 1989: 55-56). A jelen konkrét esetben azonban mind az illatívusz, mind pedig a belőle származó, direktívuszi jelentésű határozószó az irány térbeli viszonyában módosítja a cselekvést, tehát mindkettő helyhatározói funkciót tölt be. Így a határozószó második, funkcionális jegye sem szolgálhat ebben az esetben kritériumként a határozószó és a főnévi illatívusz elhatárolására. Komolyabb alapot ad a vitatott szóalaknak a főnévi paradigma hatókörétől való teljes elszakadástól eltérő megítélésére az, hogy e formának még előfordulnak kicsinyítő képzős alakjai vagy többes száma. Az utóbbi kritérium azonban csak részben alkalmazható, mivel a litván nyelv nyugati nyelvjárásaiban először a többes számú illatívusz tűnt el, és csupán a megmaradt egyes számú alakokról beszélünk. Ha konkrétan a žėmė(n) alakot vesszük, akkor — figyelembe véve a posztverbális használat szempontjából fontos kapcsolatát a žėmė szó alapjelentésével — „(bolygónk) felszíne, amelyen járunk, amelyen állunk” — általában nehéz lenne ennek többes számú alakját várni. Egészen más a helyzet, amikor ezt a szót más jelentésekben használják. Például a žėmė szó 4. jelentése: „bolygónk felszínének felső, laza rétege” (LKZ.. 313), teljesen lehetővé teszi az illatívusz többes számát, vö.: (11) Mes zémésan nenusinesme, ką suvalgém, sugérém SVNC (316). (12) Miške gimęs, miške augęs, išėjęs an lauko, Zemésna lenda (žagrė) SLK (316). 2.3.3. A határozószók és azon esetek elhatárolásának hatékony eszközeként, amelyekből származnak, azt szokták megjelölni, hogy képtelenek egyeztetett jelzőket felvenni (Laigonaitė 1957: 49; Ulvydas, szerk., 1971: 426; Paulauskienė 1989: 56). Ezzel egyet kell érteni, csak hozzátennénk, hogy nem minden konkrét főnév, és nem minden többjelentésű szó hajlamos egyeztetett jelzőket kapcsolni magához. Tegyük fel, hogy amikor a beszédben valamely objektumot csak a mozgás daiktavardžio reikšmės ir ne visos vienos reikšmės paradigminės formos būna vienoirányának megjelölésére szolgáló tájékozódási pontként használnak, ilyenkor a használt illatívusz (vagy az „į+akuzatívusz” prepozíciós szerkezet) rendszerint nem rendelkezik jelzőkkel, mivel a megnyilatkozás létrehozásának körülményei nem igénylik az objektum további módosítását. 2.3.4. Téves volna azt gondolni, hogy az itt felsorolt kritériumok kimerítik a határozószók és az őket létrehozó konkrét esetjelentések elválasztásának minden lehetőségét. E tekintetben a teljes megnyilatkozás szemantikai elemzése nagy lehetőségeket kínál. A kontextus, a helyzet megértésének és értelmezésének a grammatikai forma jelentésére gyakorolt hatását Aldona Paulauskienė is elismeri (ibid., 56). Szerinte az eset akkor válik határozószóvá, amikor az objektumi jelentés teljesen eltűnik, és a határozói jelentés válik elsődlegessé (ibid., 55). A grammatikai jelentés „objektumi” értelmezése a főnév konkrét jelentésétől is függ. Másfelől bizonyos, azzal a főnévvel leggyakrabban kijelentésekben használt predikátumok szemantikája megköveteli és támogatja. Nem nehéz belátni, hogy egy ilyen főnév, mint 8 Si jelentése a szerkesztők döntése alapján a második helyre került, miközben első helyre a Föld mint bolygó jelentését emelték. Egy ilyen döntés érthető lenne enciklopédikus szótár vagy csillagásdabartinės kalbos žodyną. Tačiau tokia reikšmių pateikimo eilė visiškai netinka LKZ tipo žodyne, kuriame zati kézikönyv írásakor, illetve végső soron a jelentések elsősorban a népnyelvi megnyilatkozások alapján formálódnak. E megnyilatkozások gondos szemantikai és kognitív elemzése azt mutatja, hogy a litvánok számára alapvető a földnek mint annak a felszínnek a fogalma, amelyen járunk, és az ennek megfelelő jelentés. Éppen ebből a konceptusból indul ki és tér vissza hozzá a žėmė szó számos más jelentésének fonala. A POSTVERBUMOK PROBLÉMÁJA LKŽ | 79 Zeme, amelynek inherens alapjelentése olyan határt jelöl, amelynél valamennyi zuhanó vagy eldobott tárgy mozgása természetes módon megáll, illetve véget ér, a kristi, mėsti, léistis, lipti és hasonló predikátumokkal használt illatívusz könnyebben megőrzi tárgyi jelentését, mint például a laitkas vagy šalis főnevek illatívuszai. E főnevek szemantikai struktúrája miatt illatívuszi alakjaik a cselekvést módosítva nem tudják lokalizálni annak végpontját. Ezért, mivel nagyon elvontan csupán a cselekvés irányát fejezik ki, könnyebben értelmezhetők határozószóként. Mindazonáltal csak az ilyen formák minden egyes használati esetének külön-külön történő megvizsgálása után vonhatunk le megbízható következtetéseket tárgyi és határozói jelentésük viszonyáról. Például még a žemaitis ilyen mondatainak illatívuszi formái is, amelyeket általában már határozószóknak tekintenek (Laigonaitė 1957: 50), különbözőképpen értelmezhetők, vö.: (13) Eisiu laukan paveizieti, koks vejelis pučia VKš. (14) Eik šalin! VKkš“". Az első példában a laukan forma tárgyi jelentése a mellékmondat tartalmával fennálló szemantikai kapcsolata miatt könnyen felismerhető. A második példában a šalin forma valóban csak határozói jelentéssel bír. Vö. továbbá az LKZ 5. kötetéből vett mondatokat: (15) Kap iš kamino žėmėn dūmai virsta —teipgi lietaus bus PLs (309). (16) Amikor tüzelsz, a füst a földre hull — már eső előtt VDK (309). (17) Ha a füst még a földre hull, még nem lesz jó idő ALN (309). (18) Füst lefelé, talán megint több eső lesz Kp (309). Az első mondat žėmėn illatívusza és a neki megfelelő, a második mondatban szereplő į žėmę elöljárós szerkezet Cia a füst terjedésének irányát jelenti, tehát csupán direktívusi jelentése van. Ezt még világosabban mutatja az összehasonlítás az alább közölt kijelentések példáival: az analóg helyzet leírására itt egyértelmű direktívusokat választanak — a žemyn határozószót (4) és az in žėmę elöljárós szerkezetet (3)". E példákkal azt kívántuk megmutatni, hogy még a „valódi” illatívuszoknak is lehetséges „adverbiális” értelmezése. Igaz, ilyen esetek ritkábban fordulnak elő. Jóval gyakoribbak azok a kontextusok, amelyek a žėmė szó illatívuszának tárgyi jelentését hangsúlyozzák, vö.: (19) Amint csak a földre zuhan valami hasonló [alma], szétreped és szétpattan ŠvNč (309). (20) Audra felkapta a muniból, és a földre ejtette Ak (309). Mindkét mondat igéi – razsipleskėja, trūksta, illetve a dėjo ‘trenké’ – miközben a földfelszín keménységének tulajdonságát predikálják, egyben meghatározzák a megfelelő szó illatívuszi alakjainak „tárgyi” értelmezését is. ? A. Laigonaitė könyvéből származó példákat itt változtatás nélkül közöljük, bár nem felelnek meg az LKŽ-ben elfogadott transzponá- *—Kelet-Litvánia vimo į bendrinę kalbą taisyklių. nyelvjárásaiban, ahol az illatívusz paradigmatikus esetként használatos, az „į+akkuzatívusz” szerkezet irányt fejez ki (Laigonaitė 1957: 47; Zinkevičius 1980: 255). Az LKŽ adatai szerint ez a használat a déli aukštaitis nyelvjárásra is jellemző, vö. : Jeigu in aukštį staugia, tai an gaisro, o jei in žėmę, tai an mirties šuva staugia MRC (LKŽĄ 308). 86 | ROLANDAS MIKULSKAS (51) Džiūna bulbelės šaliū ZR (LKZ,, 447). (52) Tos staklės isgyvéntos šalin, reik dirbinties kitas STs (LKŽ,, | 447). Számos, eltávolítást jelentő predikátumokat tartalmazó megnyilatkozásban a šalin alak egyidejűleg a térhatározói funkciót is betöltőnek tekinthető. És ez nem meglepő — határozószóként a šalin szemantikailag tökéletesen illeszkedik az ilyen jelentésű igékhez. Ha e jelentésű igéket a šaliū forma olyan nyelvjárásokban módosítja, amelyek távol esnek a perfektív szerkezetek használati területétől, akkor ez tisztán határozószónak tekintendő, vö.: (53) Sakau, ar visą ranką pjauti šaliū reiks? KLVRZ (LKZ,,, (54) Alyvinés obels turėsi rėžt šakas alii. SNT (LKŽ,,, 446). 446). Mivel az ilyen példák többségében kettős értelmezés lehetséges, el kell ismerni, hogy a šaliū formával alkotott perfektív szerkezetek (természetesen kivéve az eltűnés vagy megsemmisítés jelentésű igékkel előforduló ritka eseteket) nem olyan tiszták, mint például a žėmė(n) formával alkotottak. Ezért nehézségek merülnek fel ezek lexikográfiai leírásban való bemutatásakor“. Az ilyen szerkezetekben a perfektívum gyenge kifejeződését többek között az a tény is tanúsítja, hogy a šalin forma meglehetősen gyakran olyan prefixumos igék után áll, amelyek önmagukban már befejezett cselekvést jelenthetnek, vö.: (55) Liepė seniisius tus tvartus nugriauti šalin KRT. (56) Po tam vėl nūvertė tą bokštą šaliū Lk (LKZ,, 447). (57) Lehúzzuk azt a héjat, nagy darabokra vágjuk [az almákat] Tv. 4.1. A šaliū forma alkalmatlanságának okait a perficientív kifejezésére, akárcsak az előző esetben, a szemantikájában kell keresni. Határozószóként ezt a formát széles körben használják az ilativus használati területétől nyugatra fekvő egész térségben. Ez a laūka(n) formához hasonlóan leggyakrabban a helyváltoztatást vagy általában a horizontális mozgást kifejező igéket módosítja. A Salini ilativusi forma gyors határozószói differenciálódását valószínűleg a šalis főnév jelentésének elvontabbá válása idézte elő. E főnév legelvontabb jelentése: „valamitől távolabb eső hely vagy tér, félreeső hely” (LKZ. 456) a térbeli oppozíció egyik pólusát jelöli: középpont (ahol az alany lokalizálódik) vs. periféria. Az ilyen főnév már elvesztette tárgyi jelentését. Ilativusi formája, a Salin, elvontan a térbeli irányt jelöli (onnan, ahol az alany van, a perem felé), és tulajdonképpen már határozószó. Ez a forma, akárcsak a laūka(n) forma, inherensen képtelen lokalizálni a módosított cselekvés végét, és talán ezért kevésbé alkalmas a žėmė(n) formánál a perfektivitás kifejezésére. Másfelől, amikor arra a kérdésre keresünk választ, hogy az ilyen szemantikájú szavak egyáltalán hogyan tölthetik be az aspektusjelölő szerepét, figyelembe kell venni azt a tényt, hogy a laūkan és šaliū direktívák által módosított mozgásigék perfektivitása nem annyira a cselekvés végének, mint inkább a cselekvés kezdetének lokalizációjához kapcsolódik, amely ezekben a konstrukciókban mindig implikált. A LKŽ ugyanazon a helyen 8 példát közöl mind az északi, mind a déli nyelvjárásokból. Úgy tűnik, egy-egy világosabb perfektívum elvegyült az adverbiális használat példái között, vö. : Grūdo muni šalin, irgan ZEML (LKZ,,, 446); Aš pasiėmiau šakalį tą šunį mūšti Salin END (LKZ, 446). A POSZTVERBOK PROBLÉMÁJA A 5. Ne visi šiaurinėse lietuvių Snektose vartojami postverbai yra sietini su iliatyvo linksniu. Šiaurinių žemaičių vartojamas virsué greičiausiai yra inesyvo kilmés'. SiauLKŽ-BEN | 87 a panevėžysi nyelvjárásban pedig a viršū (viršum), virš formák felelnek meg neki. mos interpretuojamos semantiškai ir pateikiamos kaip prieveiksmiai. Kadangi jos Az LKZ-ben mindezek a formazékok gyakran ismétlődnek egyes igék után, ezért a Szótárban nem ritkán az e igékkel alkotott frazeológiai kapcsolatok összetevőinek tekintik őket (különösen, ha az igéket átvitt értelemben használják). Így azonban következetlenül járnak el, vö.: (58) Pitola virš, baras: užverstas griovelis VšK (LKZ,, 605). (59) Nieko negaliu pasakyti, tuoj pūola viršum VSK KZ. 621). (60) Ka ans pamato, pula virsué kaip Serna TL (LKZ,,, 626). Az utóbbi példa a Szótárban már nem frazeologizmusként szerepel (egyébként a mellette található többi žemaitis mondathoz hasonlóan). Másfelől teljesen alaptalanul képeznek itt frazeologizmusokat olyan közvetlenül érthető mondásokból, mint a Lipa viršuo [šuo], jei nėko nesakai Kik (LKZ, 626) stb. 5.1. Nyilvánvaló, hogy az LKZ-ben a tárgyalt formákat nem kapcsolják a cselekvéskategóriához. Az itt bemutatott, a virsué formát tartalmazó žemaitis mondások áttekintésekor látható, hogy ezt leggyakrabban vízszintes mozgást jelentő igékkel (pūlti, šokti, eiti, važiūoti) használják, és nemcsak irány (valamihez való egyenes közeledést, valamire irányuló egyenes támadást jelöl), hanem intenzitás (gyors közeledést, hirtelen támadást jelöl) tekintetében is módosítja azokat. Éppen mint a cselekvés intenzifikátorai, amelyek egy tárgy vagy jelenség valamihez való hirtelen közeledését jelzik, grammatikai aspektusjelölőkként is értelmezhetők, mivel egyúttal a befejezéshez (az ütközésig, érintkezésig) gyorsan közeledő mozgási cselekvést is jelentik. 5.2. A megnyilatkozások elemzése azt mutatja, hogy ha az ige közvetlen (fizikai) érintkezést jelöl egy tárggyal, akkor a viršu0 formát általában könnyebb irányhatározóként értelmezni, vö. : (61) Felbőgött [a gép], azt hittem, hogy egyenesen felém jön], megremegtem KRŠ (LKŽ: 626). (62) Fogtam egy kakast, — már egyenesen felém jön! RNV (LKZ,,, 626). (63) Futottunk már azoktól a bikáktól, — már egyenesen felénk jön ŽD (LKZ,,, 626). Feltételezhető, hogy a cselekvés irányának módosítói funkcióját a virsué forma lényegében ugyanolyan típusú megnyilatkozásokban használt elöljárószós (névutós) használatból örökölte, vö. : (64) Szélsebesen jön [a gép], egyenesen az ember felé halad] RDN (LKZ,. (65) Ta karvė dideliai draskés, piiolé žmonims viriué AkM (LKZ, 626). 626). 5.3. Amikor ezek az igék átvitt értelemben használatosak, vagyis nem fizikai kontaktust jelölnek, az őket módosító virsué alakot könnyebb posztverbumnak tekinteni, vö.: *—Fel van jegyezve a virsuéon alak is, ahol az n minden valószínűség szerint a virswsi illatívuszi alakból származik: Daba vaikai viršuon pulna ant senesnio KRŠ Kz... 627). 88 | ROLANDAS MIKULSKAS (66) Aš nenorėl[- ja Ju tą vaikį išduoti, ant ano pūls viršuo SD (LEZ... 626). (67) Séksta virsuo, akes drasko [berniūkštis] KrS (LKZ,, 626). 5.4. A perfektív jelentés kifejeződése akkor a legegyértelműbb, amikor a virsuo alak mozgást jelentő igék után áll, és valaminek a beszélő helye felé, közvetlenül arra a helyre, ahol a beszélő tartózkodik, irányuló (gyors) közeledését jelöli, vö.: (68) Vokytis eita viršuo, bet maišos i ruskiai Sts (LKZ,,, 626). (69) Vėjas puta tą smarvę viršuo TRK (LKZ,,, 626). (70) Lytus eina virsué, greičiau tik grébkiat AKM (LKZ,,, 626). Ez érthető, mivel a virsué alak által módosított, ilyen jelentésű igék eseményszemlélete szükségszerűen összefügg az alany bizonyos térbeli (úti) pontba való megérkezésével (vagy a tárgy odaszállításával- ). 6. Végül egy gyakorlati jellegű kérdést kell megvitatni, amely a posztverb terminusnak a tárgyalt alakokra való alkalmazásakor merül fel azokban az esetekben, amikor ezek az ige előtt állnak, vö.: : (71) A tyúk talán még elkukorékolhat valamit, a föld a fejét veri KRS. (72) A falu felégetésébe kezdett, a lakosok közül egyeseket rabszolgává tett, másokat pedig kivágott az udvarra (az udvarra? —R.M.) S. DAUK (LKŽ,,, 177). A perfektív szerkezetek elemzése a következő tendenciát mutatja: minél tisztább a köztes cselekvés kifejezése, annál szigorúbban rögzített a posztverbális elemnek az ige utáni helyzete. És fordítva, minél inkább keveredik a szóban forgó formák által betöltött grammatikai funkció a direktív jelentés kifejezésével, annál szabadabb a helyük a mondatban. Azonban még az egyértelmű perfektívumok esetében is teljesen érthető az ige előtti posztverbális elem időnkénti használata, ha ezt szövegbeli jelenségként értelmezzük, vagyis az elmondás megvalósulásának körülményeitől függő jelenségként. Az ilyen „inverzió” akkor lehetséges, amikor létezik egy szigorú szabály, amely csak mélyebb morfoszintaktikai szinten rögzíti a perifrasztikus perfektívum összetevőinek sorrendjét. Így a posztverbális elem terminusának használata a szóban forgó formák jellemzésére teljes mértékben indokolt. KÖVETKEZTETÉSEK 1. Nem fér kétség a perficientív szerkezetek létezéséhez az északi litván nyelvjárásokban. Megfelelően reprezentálva kell lenniük az LKŽ szövegében. 2. Az LKŽ perficientív szerkezeteit az igéiknél, a köztes aspektust kifejező formák mellett kell feltüntetni. Ezeket a formákat grammatikailag a lehető legegységesebben kell kezelni. Így érhető el a szóban forgó szerkezetek maximális koncentrációja egyetlen helyen, ami lehetővé teszi elterjedésük földrajzának megállapítását. E perficientív mutatók egységes bemutatása növelné az újonnan készülő LKŽ-kiadás elektronikus keresésének átláthatóságát is. 20 Az eltérő szemantikai eredetű posztverbummal rendelkező perficientív szerkezetek, mint például a kidurai, lygiai, kietai ir pan., nenagrinėtos. A posztigék problémája LKŽ | 89 3. Az észak-litván nyelvjárásokban használt perfektív konstrukciók aspektusjelölése nem egyformán kifejezett. A perfektív jelleg tisztasága a grammatikai funkcióját jelölő formák desemantizációjának fokától függ. Minél inkább desemantizálódtak ezek a formák, annál tisztább a köztes aspektus kifejezése. E formák reszemantizációs lehetőségei, vagyis az, hogy térhatározóként értelmezhetők-e, részben a megnyilatkozások predikátumainak szemantikájától is függenek. 4. Nincs semmiféle elméleti alap arra, hogy a tárgyalt formákat határozószóknak tekintsük. A szótárban elegendő a formális posztige terminust (rövidítve —postv.) használni, szükség esetén pedig a meghatározásban alkalmazhatók a semmire sem kötelező, „illativusi forma”, „határozói forma” vagy hasonló terminusok (e formák szemantikai természetétől függően). 5. A legelterjedtebbek az illativusi eredetű žėmė(n) (i Zéme) posztigével, valamint annak adverbiális eredetű lokális változataival, a (délnyugati žemaitis) žėmyn (žemyn) és žėmynais (žemynais) formákkal alkotott perfektív konstrukciók. Ezek a posztverbiumok általában a megszűnés, megsemmisítés és eltávolítás (elkülönítés) jelentésű igék után állnak. Ezeknek a perifrastikus szerkezeteknek a perfektív jelentése a legkifejezettebb. Kétértelműnek csak néhány olyan eset tűnik, amikor az említett igék együttesen függőleges lefelé irányuló mozgást is jelentenek (ekkor a szóban forgó alakok térhatározóként is értelmezhetők). 6. A žėmė(n) posztverbummal alkotott perfektív szerkezetek az egész lett nyelvű litván határvidéken használatosak. E szerkezetek déli elterjedési határa általában a perfektívum elterjedésének határaként tekinthető az északi litván nyelvjárásokban, és ehhez igazodhatunk azokban az esetekben, amikor a szóban forgó perifrastikus szerkezetek kétféleképpen is értelmezhetők. 7. A laūka(n), (laūko(n), laūkonais) illativusi eredetű posztverbiumok és a šalin inkább adverbiális természetű formáknak tekintendők, akárcsak a laūk forma. Az e posztverbiumokkal alkotott perfektív szerkezetek vegyes típusúak, mivel gyakran a cselekvés térbeli irányának módosítóiként is értelmezhetők. Valamivel egyértelműbb az e posztverbiumokkal alkotott, ugyanazon anihilációs jelentésű igék szerkezeteinek perfektív kifejezése. A legkönnyebben azok a formák értelmezhetők adverbiálisan, amelyek a horizontális (csúszó) mozgást jelentő igék után állnak, ezért posztverbális funkciójuk a leginkább „elhomályosult”. 8. Az inessivusi eredetű, virsuo alakú žemaitė forma perfektív konstrukciókat a támadást vagy hirtelen mozgást jelentő igék korlátozott mennyiségével alkot. Ez a forma gyakran egyszerre módosítja a mondatbeli cselekvést mennyiségi (a mozgás intenzitását fejezi ki) és térbeli irányultsági funkcijos) rodiklis. Aiškiausiai postverbinė formos virsuo funkcija atsiskleidžia, kai (egyenesen a tárgy felé) szempontból, ezért nem tisztán grammatikai (az aspektusé: a mozgást jelentő igék után áll. Valaminek a megnyilatkozás alanyához való hirtelen, egyenes közeledését kifejezve egyúttal a mozgás végpontját is jelenti. 9. A szótárban ezeket a köztes aspektus mutatójának szerepét betöltő formákat a postv. megjegyzéssel kell feltüntetni. külön a határozószóktól. Természetesen a legjobb lenne ezeket külön szócikkben közölni. Annak érdekében, hogy minél több perfektív konstrukció egy helyen szerepeljen, a fő formák mellett lehetőség szerint a lokális változatokat is fel kellene tüntetni. Tegyük fel, hogy az LKŽ módszertana nem teszi lehetővé a žėmė(n) és žėmyn (žemyn) alakok egy lexikográfiai szócikkben való bemutatását, mindazonáltal célszerű (és amint kimutattuk, ennek elméleti alapja is van) a szintetikus illatívuszi žėmė(n) alakkal rendelkező perficientívumok mellett bemutatni 90 | ROLANDAS MIKULSKAS a perifrastikus illatívuszi į žėmę alakú példákat (vagy fordítva, ahogyan itt a zémé szócikkben történt). Hasonlóképpen a žėmyn (žemyn) posztverbummal alkotott szerkezetek mellett egy szócikkben a hosszabb žėmynais (žemynais) változatával alkotott példákat is meg lehetne adni, ahogyan ez a žėmas, -a szócikkben az adverbiumok bemutatásakor történik. 1. TÁBLÁZAT. A PERFICIENTÍV SZERKEZETEKKEL ALKOTOTT MONDATOK PREDIKÁTUMAI (A PUSZTULÁS JELENTÉSŰ IGÉK) mirti PING, LG, KRrS,TrRS TL DR, GRSL, Veiksmažodis žėmėn žėmė į žėmę žėmyn žemyn žėmynais žemynais SD,VGR LNK SK SKD, TRKN, Pir STs, YL, TRK, AKM, VGR, MZK sprogti KLVRZ, x2 RDN, KRŠ DR, SKD, SD, TRK TrRK x 3 BRrs dveésti KRT, PLT KRrS SD x 2, KLVRZ, AKM berigtis TRK šlopti AKM kdrsinties Sts YL kihűlni Sts (a szőrről) fázni ŽEML, MŽK, Pp KLVRZ x 2, TrRK Xx 3 TRK szétszóródni VKš, LŽ Sts menni ‘csúszni’ VGR (ászokról), RDN (hajról) A POSZTVERBUMOK PROBLÉMÁJA LKŽ | 91 | A TÁBLÁZAT FOLYTATÁSA Ige Zémeén žėmė į žėmę žėmyn žemyn žėmynais žemynais šėrties Šts széthasadni Ms (az élekről) megbetegedni YL leesni SKD (a fejekről a csatában) elvégződni SKD romlani SKD 2. TÁBLÁZAT. A PERFICIENS KONSTRUKCIÓK MONDATAINAK PREDIKÁTUMAI (A MEGSEMMIVeiksmažodis žėmėn žėmė į žėmę žėmyn žemyn žėmynais žemynais SÍTÉS JELENTÉSŰ IGÉK) lelőni a szomszédot KL, [az embert] ilyen kígyót [az embert] PLT, KAL, SD, embert [az embert] [zmogy] ŽDx2, KRTYN, [Zmo-Sp, Įžmo-[az embert] gu] ALs, gu]GD YL, [žmo- [az embert] YL, gų] SD [az embert] ZEML, azt a siklót TRK, [az embert] Sk, az asszonyt VŠK, a szülőket Ps, a kommunistát PPL, a férfit KPR megütni a gyermeket TRK, [az embert] [az embert] YL az apát TRK, TRKN 92 | ROLANDAS MIKULSKAS 2 LENTELĖS TĘSINYS Ige žėmėn žėmė žėmyn lefelé Zémynais lefelé [daiktą] TRK, [az embert] YL, legyeket VÉGE (agyon)ütni azt az embert PING befejezni [az embert] önmagát SD ZEML, az asszonyt TRK elvenni az életet [az embertől] SD felakasztani [az embert] Lc (az embert] YL megfojtani [az embert] TRK [az embert] TRK, [embert] Ms leszúrni a kant KRŠ önteni lőni" emberölőt gyilkosokat ölni [ embert] YL etetni [varjút] PLT (fel)csipegetni a tyúkokat Sts kínozni az öregasszonyt VKS (agyon)verni az öregeket ZEML legeltetni a lóherét Sts a gabonát PLNG AZ UTÓIGÉK PROBLÉMÁJA LKŽ | 93 2 LENTELĖS TĘSINYS Ige žėmėn a földre žėmę földre žėmyn lefelé žemyn lefelé žėmynais lefelé žemynais nyomni (a tömegnyomásról (a templomban) a fájdalomról) SLNT Sts lent gyomlálni Sts megfagyasztani (a fagyról) Sts levágni [az embert] Sts vágni (a betegségről) SD 3. TÁBLÁZAT. A PERFICIENS-- SEL SZERKEZETEK PREDIKÁTUMAI (ELTÁVOLÍTÁS (ELVÁLASZTÁS) JELENTÉSŰ IGÉK) A žėmėn į žėmę žėmyn žemyn žėmynais žemynais igével bőrt venni YL, keresztet TRK, slajert KLK, sapkát KLK, kezet KLK, ékszereket VGR, héjat Jpop, céklát AKN, port PP húzni (magára) kabátot JNŠ, [ruhákat] VšK befogni a lovat KLK, a lovat ŽG, kancákat KLVRŽ eldobni [ételt] PLN, a dohányzást lop LNKV, Kkš sört [lovat] TRS 94 | ROLANDAS MIKULSKAS ترجمه 94 | ROLANDAS MIKULSKAS 094 | ROLANDAS MIKULSKAS translation 94 | ROLANDAS MIKULSKAS 3. TÁBLÁZAT FOLYTATÁSA Veiksmažodis žėmėn žėmė į žėmę žėmyn žemyn žėmynais žemynais KRČ fákat vágni VŽ, fejet KRŠ fejet LK lábat TRK fejet KL, lábat TRK, fejet VB griduti(es) [nama] KRTN, [namus] YL numus STs, iskola KLK, házikót SLC szakállat nyírni Sp, bajuszt SD, [anyagot] YL, anyagot ŽG vágni [gabonát] BDR, mogyorófát lábat KRG gipszet BDR, AKM körtét ŽG, lábakat Vkš lent tépni KLVRŽ füvet KRš burgonyát KRTN, lent JDR lent KLP burgonyát ásni SD burgonyát TRK kart törni TRK méheket piszkálni MSK (le)hagymák héját Č letépni, pattanást vakarászni Vkš fazekat AZ IGÉK UTÓTAGJAINAK PROBLÉMÁJA LKŽ | 95 3. TÁBLÁZAT FOLYTATÁSA Veiksmažodis žėmėn žėmė į žėmę žėmyn žemyn žėmynais žemynais vinni KL fazekat felemelni KL serpenyőt LK [fazekat] Sp gyűrűt felhúzni TRK nadrágot SAUK zoknit GRSL öltöztetni [az embert] TRK daryties Lkž Ms ‘öltözködni’ szájkosarat feltenni PLT nyírfakérget lehántani AKM mézzel bekenni Sts (el)dobni a viršaitist JDR ritinti seni RDN hatalmat átruházni SkD RÖVIDÍTÉSEK LKA,, —Lietuvių kalbos atlasas 3, Morfologija, szerk. K. MORKUNAS, Vilnius: Mokslas, 1991. LKE—Lietuvių kalbos enciklopedija, szerk. V. AMBRAZAS, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas, LKZ,,, —Lietuvių kalbos žodynas 14, szerk. K. ULvYDAS, Vilnius: Mokslas, 1986. LKZ, —Lietuvių kalbos žodynas 19, szerk. V. VITKAUSKAS, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas, 1999. LKŽ,,,- Lietuvių kalbos žodynas 7, red. J. KRUOPAS, Vilnius: Mintis, 1966. LKZ., —Lietuvių kalbos žodynas 20, szerk. V. VITKAUSKAS, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 2002. IRODALOM AMBRAZAS, V., szerk., 1997: Dabartinės lietuvių kalbos gramatika. Harmadik javított kiadás, Vilnius: Tudományos és Enciklopédia-kiadó Intézet. DAUJOTYTE, V. 2002: A kultúra alapvető szövege. A litván nyelv szótárának huszadik kötete, szerkesztette 1999. J. Zabarskaitė, Z. Šimėnaitė, Vilnius: Litván Nyelvi Intézet, 34—35. GIRDENIS, A. 1984: A litván nyelv igei morfológiájának rétegződési modellje. Kalbotyra 35(1), GIRDENIS, A., KACIUSKIENE, G. 1986: Párhuzamos jelenségek a lett és az északi litván igei rendszerekben. Kalbotyra 37 (1), 21—27. GUDAVICIUS, A. 2000: Emolingvisztika, Šiauliai: Šiauliai Egyetem. 25-30.