115
“MAGYAR NYELVJÁRÁSOK”
A DEBRECENI EGYETEM XL, 115–126 DEBRECEN
MAGYAR NYELVTUDOMÁNYI TANSZÉKÉNEK 2002.
ÉVKÖNYVE
A sza ak min konnek o ok egy i odalmi szö egben
(Sü ő And ás: Engedjé ek hozzám jönni a sza aka )
Jelen idő és múl idő
A jö ő időben alán jelen an,
S a jö ő idő o a múl időben.
1
Sü ő And ás “Engedjé ek hozzám jönni a sza aka ” című egényében öbb é-
le idő iszonnyal alálkozunk. A kö e kező pá beszédben é zékelhe jük ez . A
őhős, László unoka Nagyapá al beszélge :
— Mi lá ál, Ja a a?
— Magama lá am.
— .......
— Magama , amiko még kicsi ol am.
— Te miko ol ál kicsi?
— Nagyon égen.
— Miko nagyon?
— Tegnap.
László issza aka ja hozni a egnapo , de ha az nem lehe , a holnapo . “Csu-
pa holnap agy, e László. Én meg csupa egnap.” — álaszolja Nagyapa (147).
2
Ebben a észle ben a gye mek és a nagyapa éle idejének megkülönböz e ése ö -
énik. A egényben a Nagyapa gyak an é issza gye ekko ához. Ő lesz a Másik
gye mek. Az emlékezés segí ségé el szin e egy időben a jelennel, megjelenik a
múl is, így ke őződik meg a Nagyapa sze epe, lehunyja a szemé , és má elő e
is an a sajá múl ja. Az unoka éle ének egy-egy mozzana a eszébe ju a ja sajá
gye mekko á . Ez a szabad asszociációs sze kesz és lehe ő é eszi a be ogadó-
nak, hogy egysze e lásson ké idősíko , és különböz esse meg a ké gye mekko
egymás ól. És emelle a jelenben é zékelje a jö ő is, ahogy Lászlóban ö ök e
ögzülnek Nagyapa sza ai és á ado emlékei.
1
T. S. Elio : Négy k a e . Bu n No on I. Fo dí o a Vas Is án.
2
Az i odalomjegyzék e aló hi a kozás nélküli, zá ójelben lé ő számok i és a o ábbiakban
is Sü ő And ás, Engedjé ek hozzám jönni a sza aka . Jegyze ek hómezőn és po ban (K i e ion Ki-
adó, Buka es , 1977) oldalszámai jelen ik.
116
Az idő iszonyok nemcsak i é dekesek, és allanak a mode n egénysze -
kesz és e. A műben, amely egysze e lineá is és hipe szö eg, különböző “ en-
dégszö egek”, Illyés-, Józse A ila-, Pe ő i- és Kosz olányi- e sek, e s észle-
ek, Mikes Kelemen ől, Kemény Zsigmond ól, Tamási Á on ól e idéze ek,
népdalok szo osan kapcsolód a az előbb emlí e egnapokhoz és a holnaphoz
egy ha madik — a ké egyéni melle egy kollek í , a nemze kul ú ájában gyö-
ke ező — é -idő síko is lé ehoznak. Nemcsak az ille ő mű ek és alko ók ideje
jelenik meg, hanem ö énelmi múl unk, az anyanyel egyes sza ainak ö éne e,
a helyszínek, ehá az egyéni so sokhoz szo osan hozzá a ozó nemze i jelen és
múl , a be ejezés példáza ában pedig a agikusnak lá szó jö ő (161–70).
3
Jellemző a egény időkezelésé e, hogy a ilági odalmi u alások, allúziók — a
Biblia, Rousseau, a B e on- ajongó nyel ész, Albee, Odüsszeusz és Pénelopé,
Eu idiké, Pe szephoné, Hádész, Tei esziász, Salimbene, Shakespea e
4
— még
inkább ki ágí ják az időho izon o .
Joggal e i el POSGAY ILDIKÓ, hogy milyen mé ékben a chaikus és hagyo-
mányő ző, ájnyel i, ille e mennyiben mode n álasz ékos ez a nyel , amely
ennyi á la o ud megnyi ni (POSGAY ILDIKÓ, “Engedjé ek hozzám jönni a sza-
aka ”. Szókincs izsgála az e délyi é elmiségiek kö ében. Előadás A magya
nyel észek VI. nemze közi kong esszusán. Ege , 1994. augusz us 23–26). Hoz-
zá ehe jük, hogy az alko ás kohójában ezek a nyel i é egek ö öződnek, egysé-
gessé álnak, alkalmasak a a, hogy elük — egy gye mek anyanyel ének elsa-
já í ási olyama ában — Sü ő And ás nemzedékének leg őbb ké dései megjelen-
jenek, és az egyedi időho izon ok az ál alános idő szin jé e emelkedjenek.
A számí ógépes nyel észe alkalma ad a a, hogy megke essük azoka a
konnek o oka , amelyek összekö ik a különböző é - és idő iszonyoka és az
ezeke ki ejező különböző nyel i é egeke . E e manapság má ki áló
CD-ROM-ok állnak endelkezés e, és ehhez já ulnak az In e ne szin e kime í -
he e len lehe őségei is. To ábbi eszközül szolgál számunk a a BODA I. KÁROLY
ál al készí e in e ak í konko dancia szó á , amely ke eshe ő é eszi, kilis ázza
és összekapcsolja a egény sza aihoz a ozó konko danciáka a eljes szö eggel.
Az emlí e eszközöknek a segí ségé el el á ha ók és izsgálha ók a szö egösz-
sze üggés lé ehozó sza ak Sü ő And ás egényében. A egény össze e é -idő
iszonyainak megha á ozó sze epé ől má szól unk. A szö ege izsgál a azon-
ban el igyelhe ünk a madá szó és különböző ál oza ai elő o dulásának gyako-
iságá a. A szö egháló alko ó ogalmak közül nyil án alóan nem ez az egye len
3
A százé i hallga ás a í él poé a sza ainak köl őiségében Sü ő And ás egényének s ílusa és
gondola ilága egya án ük öződik: “Jó sza aim gyöngyso ok ol ak, a iselésben ényesed ek.
Használa lanul meg akul ak, megpenészed ek. Pedig az ol az álmom, hogy kinek-kinek a nya-
kában ilyen gyöngyso lássak. Az embe másodszo i meg e em ésének jelé . Az első még csak a
majommakogásé ol , a gyomo hangja s a koponyaszakí ó do ongé. Gyöngyso aim nélkül, nézd,
mikén gö bül a ge inc, nyúlik meg az embe ka ja s alacsonyodik a homloka.” (162–3).
4
“O szágoma , úgymond, ne együk öl é nek” (162).
117
nyel i-s ilá is eszköz, amely egésszé o málja a szö ege (szógyako iságban az
embe , a gye mek, ille e oldalékos alakjai szin én dominánsak), de a madá
ogalom és annak különböző aj ái szeman ikai szempon ból nagyobb lehe ősé-
ge e em enek a me a o ák, me onímiák, hasonla ok, a különböző alakza ok
meg alósulásá a.
5
Az idő ogalmá al aló me a o ikus össze onódásuk é én
pedig a é -idő iszonyok ki ejezésének í ói-köl ői eszköz á ához a oznak. En-
nek alá ámasz ásá a az alábbiakban izsgáljuk meg az idő és a madá ogalmak
kapcsola á .
A endelkezésünk e álló eljes — ehá a magya - és ilági odalom egyes
mű ei is magába oglaló — ko pusz izsgál a csoko ba gyűj he őek azok a
me a o ák, amelyek az idő múlásá egy á gy mozgásakén í ják le (eljön az idő,
eljö az ideje, epül/ ohan/száll az idő, az idő szá nyán s b.).
6
Ezek közül egye-
sek AZ IDŐ MADÁR ogalmi me a o á al í ha óak le. Az egyik legki ejezőbb
kép a Sü ő And ás köny ében is megidéze Kosz olányi Dezső ől szá mazik:
Szá az bő ödből, kék e edből
a boldog ősz nyugalma száll.
Nem győz e aj ad má az éle ,
sem a halál.
Elébed állok, s néha min ha
az idő szá nya csapna ám. (Kosz olányi Dezső: Ö eganyó)
A me a o a helyenkén még össze e ebb képekben jelenik meg, például az
alábbi idéze ben:
De oly on hallom, hogy há am mögö
az Idő szá nyas oga a zö ög,
s ekin s elő e: lábaink ala
jön a jö ő, az ü es si a ag.
(And ew Ma well: Vonakodó ked esemhez. Faludy Gyö gy o dí ása)
Az IDŐ MADÁR me a o a é zelmi, konno a í a alma a leg öbb ese ben ké
pólus közö mozog. Az egyik égle a boldogság, amiko az idő szin e megáll
— a másik a szomo úság, amiko az idő elsuhan, elszáll:
Állj meg idő, ne szállj! s i nyájas a cu ó ák
ó, i se múlja ok!
5
“A jelképek legnagyobb ihle ője a e mésze ilága. Egye emes alko óelemei , a Napo , a
Holda , a csillagoka és bolygóka , a nö ény- és álla ilágo , alamin az embe i es e minden
kul ú ában minden nép jól isme i. … ál oza os gazdagságban kínálja a színpompás egye emes jel-
képeke .” (GIBSON, CLARE, Jelek és jelképek. Képes kalauz a jelek és jelképek ilágához. Kinizsi
Kiadó, Deb ecen, 1998. 89).
6
Ez a gondola o GEORGE LAKOFF sok helyen idéze anulmányában a “ ime passing is
mo ion o an objec ” ogalmi me a o á al ejezi ki (LAKOFF, GEORGE, The Con empo a y Theo y
o Me apho : Me apho and Though . Edi ed by ORTONY, ANDREW. 2nd edi ion. Camb idge Uni-
e si y P ess. 1992).
118
Hadd on sák ánk be el gyönyö ünk dús adójá
e ündöklő napok!
...
Csak pillana oké könyö gök, és hiába.
Száll az idő elünk.
Suhanj lassabban, éj! — szólok, s a hajnal á nya
szé épi éjjelünk.
Há ingass, sze elem! múló pe c, öl s be minden
mámo al, míg agyunk!
Embe nek é , a gyo s időnek pa ja nincsen,
elszáll, s mi meghalunk!
(Alphonse de Lama ine: A ó. Rónay Gyö gy o dí ása)
Azonban elég i ka az, amiko a ké é zelmi pólus ilyen ki ejező módon,
együ jelenik meg. Gyako ibb, hogy agy az egyik, agy a másik u alja a e s-
so oka . Amiko a mada ak énekelnek, például elcsendül az énekek éneke,
7
el-
száll a bána és “az idő megáll” — ez szin e mindig a boldogságo ük özi:
Sze elmesem így szólí o meg: Kelj öl, ked esem, szépségem, jöjj má !
Nézd, ége an a élnek, elmúl az esőzés, elmen .
Megjelen ek a i ágok a öldön, i az éneklés ideje,
8
ge lebúgás hangzik öl-
dünkön.
9
(Re o má us Biblia — Énekek éneke 2.10–12.)
Ha pedig ége az “éneklés idejének”, elmúlik a boldogság is:
Menjünk o ább, dalom; ő meg se hall,
menjünk, ne éljünk, menjünk, méla dal!
Légy néma mos ! Az ének é e elszáll
sok édes égi ígodalmi al.
(Alge non Cha les Swinbu ne: Búcsú. Babi s Mihály o dí ása)
Ha a mada ak elhallga nak és o aszállnak, “az idő száll / epül”, endsze in
sö é ebb lesz a kép:
7
Sü ő And ás köny ében ké helyen is megjelenik az Énekek éneke, előszö egy kese ű ellen-
é be öl öz e e (167), majd eljes díszében, a ogan a ás boldogságának elidézésekén (169).
8
Az éneklés ideje me onimikusan a mada ak éneklésé (is) jelen i. A King James- éle angol
biblia o dí ásban például he ime o he singing o bi ds is come (i a mada ak éneklésének az
ideje) sze epel. É demes meg igyelni, hogy az idő és madá ogalmak me a o ikus össze onódása
helyenkén akko is az idő múlásának képze é kel i, amiko egy mada akkal kapcsola os köl ői
képben explici módon az idő nem is sze epel: “A kicsi ó ölö néhanapján szü ke gémek, pi os
lábú cankók húznak el, a szűkebb ájnak isme e len szá nyasai. Az ölnyi nádas lá án min ha le-
szálló ked ük ámadna, de néhány isz ele kö u án o ább epülnek. Me e szállnak ajon? — ké -
di ilyenko az ö eg Cos an bácsi, akinek cse esznye ája an.” (105).
9
“The lowe s appea on he ea h; he ime o he singing o bi ds is come, and he oice o
he u le is hea d in ou land.” (The Concise Ox o d Dic iona y o Quo a ions. Ox o d Uni e si y
P ess, 1991. 27).
119
Nagy, szü ke ajban, egyhangú mo ajjal
Szállnak, csak szállnak é o a napok, (Juhász Gyula: Új szone ek I.)
Ilyenko gyak an elsejlik az elmúlás is, a halál:
I nem ég az ö öm íg dala ha sogo :
S mos minden szomo ú s kihol .
Oh, a szá nyas idő hi elen el epül,
S minden mí e ünő szá nya kö ül lebeg! (Be zsenyi Dániel: A közelí ő él)
Vagy még komo abban:
De egy e jobban szállnak má az é ek,
á ad szemünk a semmiségbe é ed,
és ami jön, az oly hűs és komo ló,
min a kopo só. (Kosz olányi Dezső: Hi es)
De a baljós sej elmek ől aká a gó ikus ho o képeihez is elju ha unk:
A si ályok elszáll ak. Százá al, ez é el kö öz ek a le egőben önn, szá nyuk
a széllel szembeszegül e.
A si ályok sö é í e ék el az ege .
És csendben ol ak. Felszáll ak, kö öz ek, még magasabb a szá nyal ak, le-
buk ak — e őp óba ol ez: a szél és a mada ak közö .
10
(Daphne du Mau ie : A mada ak. In: 21 émes ö éne . Sze k. BORBÁS
MÁRIA. Eu ópa Kiadó, Bp., 1969. 354)
Lá juk ehá , hogy az idő és madá ogalmak a köl ői nyel ben gyak an ösz-
sze onódnak és az ál aluk ki ejeze é zelmek ké égle közö igen széles skálán
mozogha nak. Elemzésünk középpon jában a o ábbiakban a madá ogalom és
az ehhez hozzá a ozó olyan nyel i ki ejezések állnak, amelyek szeman ikai
szempon ból össze udják ogni a egény é - és idődimenziói és a bennük hul-
lámzó é zelmi-gondola i mélységeke .
I. Előszö izsgáljuk meg, hogy a köny gye mekhősének, László unokának
a jellemzésében hogyan ep ezen álódik a ogalomkö ! László 17 hónapos, és
mos anul meg beszélni. Sok ne elője közül Nagyapja sze epe a legnagyobb. Ő
az elbeszélő is, az í ó is. Leginkább a mada ak “nyel ének” segí ségé el aní ja
meg a hangok kiej ésé unokájának, majd megne ezésükkel gondolkodás a és
beszéd e ok a ja.
1. László a egényben öbbszö min egy kismadá jelenik meg: a gye ek e-
kin e e min ké ácáncsibe (24). Később me a o ikusan színnel gazdagodik a
szókép: szemében a b onzos ácáncsibe (77).
2. A egény középpon jában áll László aní ása a beszéd e, az anyanyel e,
ö ökségé e: a sza ak a és aj uk ke esz ül a nemze i és egye emes kul ú á a. A
10
És hogy mi kö e kezik, az például Al ed Hi chcock hí es ilmjéből udjuk (The Bi ds,
1963).

120
madá ogalom elő o dulása, uda os használa a alán i , ebben a legjellemzőbb.
A gye mek szókészle ének nö eléséhez a mada ak mozgása, színes olluk, hang-
u ánzó és hangula es ő sza akhoz hasonló “nyel ük” megkönnyí i az anyanyel
anulásá .
A kö e kezőkben e en é he jük az i odalmi szö egben egy ogalom á ala-
kulásá a szó á i jelen és ől a me a o áig. A észle pá beszédes szö eg. Nagyapa
ésülni kezdi unokája hajá . Hé köznapi esemény. Majd ké désekkel é i el, hogy
a gye ek é deklődjék haja színe i án , és be eze i a madá me a o á :
— Tudod, milyen színe an a hajadnak?
— Pi os.
— Nem pi os. A labda pi os.
— Akko milyen pi os?
— A anymálinkószín.
— Az micsoda?
— Egy madá .
— A hajam nem madá .
— Színe a madá é.
— Melyik madá é?
— Az a anymálinkó-madá é.
— Nem az enyém?
— Ke ő öké.
— Odaad ad hajam színé a madá nak?
— Nem adjuk senkinek semmié .
— Nem adjuk.
— A anymálinkó-mada a lá ál-e?
— Málinkóhajama lá am a ükö ben. (88)
A pá beszéd a a is ámu a , hogy a színek közö i különbsége is é zékel e i a
Nagyapa az unoká al (az í ó nagybe ű el jelzi sze epének on osságá , mi is így
idézzük meg), és közben meg aní ja egy madá ne é , ollaza ának a színé , s
égül személyes kapcsola o e em e a szó és a gye ek közö , me a o á al
szemlél e i a gye ek hajszíné . Megkülönböz e és hasonlóságo mu a be. A
nyel aní ás, a gondolkodni aní ás alapmódsze e.
Ez a me a o a később is elbukkan a szö egben: a anymálinkó-hajú gye mek
(89).
Ezu án a szö egben ennek a madá nak a különböző megne ezései ől is szó
esik: “Gazdag madá , sok ne e an: sá ga igó, sá má ingó, a anybegy, a any-
málú, szolgabí ó, ló ió, a anymál, a anymáj” magya ázza Nagyapa (88). Ezzel
a szinonimák lehe őségé e aní .
A kö e kező észle különösen é dekes, mi el me a o ák egymás a épülésé-
el, komplex képkén á ja elénk az í ó-Nagyapa lá ásmódjá László aní ása
közben:
121
“A SZAVAK odakin elgallyaz ak a eke e nyá á a meg az ap ó e me ű,
bögyös alma ák a. A nyá összegöngyöl lombsá ainak hűl helyén e ebek,
csókák, galambok képében gubbasz anak az ágakon. Imádkozó célpon ok a hó
ehé hullámai ölö . Némelyik az ablakunk i ányába me eng, ka nyúj ásnyi a.
Vá ja, hogy meglőjék, mondja Dédapa. Hogy megne ezzék, helyesbí Nagyapa, s
László ka jába emel e, so a szedege i le neki a szá nyas gyümölcsöke . Nézd!
Galamb. Ö ös galamb. Amo egy eke e kolib i. Nem, ilyen nincs. A pa ányi,
öpködő homály Nagyapa szeméből e ül az ég e: szemidegso adás. Ne e za-
a an a igyelmez e és e: pe sze hogy nem kolib i. Kálomis a a jú aka am
mondani. Nézd, Lacika! Fenyő igó.” (14)
Az alapme a o a a sza ak-mada ak azonosí ása. A Sza ak szó nagybe űje,
megszemélyesí ése kiemeli az azonosí o on osságá , a há om madá aj megje-
lení ése, megszemélyesí ése — me eng — allego ikussá emeli a me a o á . A
szá nyas gyümölcs új me a o ában má együ annak az előző me a o a azono-
sí ói és azonosí o jai a sza ak (amelyek elgallyaz ak a gyümölcs á a, és e e-
bek, csókák, galambok képében gubbasz anak o ) és a mada ak (a szá nyas jel-
zőben). Az egymás a épülő me a o áka “ oly a o me a o ának” is ne ezik
egyes e o ikák.
11
Mindez azé í ja Sü ő, de ül ki a kö e kező so okból, hogy
unokájának megne ezze a ogalmaka , aní sa anyanyel ének sza ai a. A kép-
sze ű magya áza bizonyá a eljesebb, min egy nyel köny illusz ációja.
Fokozással biz a ja László a o ábbiakban az anyanyel udója, Kínában
nem alálni annyi e ebe , sem galambo Velencében, ahányszo ismé li László-
nak a galamb szó . Nehezen megy a nyel anulás, csupán annyi sike ül a lec-
kéből, hogy az első szó ago má mondja a gye ek: ga (28).
So olja a madá ne eke , a megne ezés mindegyike egy-egy szókép: színes
ollú má yás mada ak, susz e inas- e ebek, a küncsinmadá , a eke e igó, másik
ne e a ézo ú madá , csaklicsóka, a élénk galambok, a kon yos pipiske, a u u-
lyás hangú sá ga igó, a holló, a epülő anmese (34). A konk é sza ak ogal-
makkén épülnek a gye mek agyába: sza ainka annyiszo sze ezzük issza,
ahányszo kimondjuk, o ábbélnek, anélkül, hogy az ele en éle el immá kap-
csola uk lenne (36).
3. László beszédé el is kapcsola ba hozza az í ó a mada ak ogalomkö é .
Beszéde ge ledúdolás (24), ecskecsi i elés (123), madá űző szó al megé és
hí oga (25), majd álmában “nyel e alól ki öppen az első különös szó: csiá!,
csiá! Mi mond? Ami a csóka. Majd azu án: cece-ciii! Ez meg a sá mány, ug ik
be gyo san olmácsnak Nagyapa. Egyik madá a másika ebben i, ö öm és ije-
delem az össze a ójuk” (39). A sá mány u án a bíbic bú ik, bú ik hangu ánzása
kö e kezik, és új a cece-ciii. A nagyszülők összene e nek, a ge le hangján csa -
11
“Ha az alapizo ópia ölé — a me a o ikus elem klasszémájának ismé lődése oly án — egy
másik izo ópia helyezkedik, oly a o me a o á ól beszélünk.” (VÍGH ÁRPÁD, Re o ika és ö éne-
lem. Gondola Kiadó, Bp., 1981. 503).
122
lakozik hozzájuk László. “Semmi ké ség mada ak lakoznak benne.” (40). A ész-
le ámu a a hangu ánzó és hangula es ő sza ak sze epé e a gye meknyel ben.
De Nagyapa beszédében szin én a mada aka igyeli meg László. Nagyapá
igyeli, a szája mozgásá , min ha az a enge eg madá o dide egne a nyel e ö-
ében (14–5).
Az anyanyel anulásában nagy sze epe an a hangok o málásának, Sü ő
And ás a mada ak hangjának u ánzásá al kész e i unokájá a magya magán-
hangzók, mássalhangzók helyes kiej ésé e, anyanyel e a ikulá is bázisának ki-
épí ésé e. De ez csak az első lépés a beszéd aní ásá a, a olyama a sza ak je-
len ésének uda osí ásá al oly a ódik. Később így í a köny ben: László le áz a
magá ól a á gyak u almá és “az é elme len, me csak madá nak szóló ma-
dá hangokból is kinő .” (174).
4. Másko a gye mek cselek ései madá me a o a jelení i meg: László beül
madá iókának az a anyeső alá (47). Nagyapa mondja unokájának: e köl öz él a
émszá nyú mada akba (59). Vagy: Pa an a gye mek, oly ele en az indulása,
min a leánykamadá nak (140). Ennek a madá nak a ne é de ű el aní ga ja
Nagyapa. László kezdi a beszélge és :
— Ez a madá mondani aka alami .
— Azé jö , hogy éged ánc a ké jen.
— Laciká ?
— Személyesen.
— Hogy hí ják?
— Neked leánykamadá , Nagyapának menyecske…
— Leánykamenyecske — öleli á László mind a ke ő , hogy szé húzás egy
madá mia ne legyen közö ünk. (82)
12
Beszélő ne ek ezek. A hangok ej ése u án a madá né el aló megisme ke-
dés má a ogalmi gondolkodás a ne elés okoza a. A gye ekben megma ad ez a
kis mesé el aní o szó. Leánykamada ak u án ku a ekin e é el (89), és é dek-
lődik is később, hogy hol an a leánykamadá (92). Más madá ne é is meg a-
nulja: “László elészólí o a megin aznapi iss sza ainak se egé : Á on bácsi , a
császá mada aka , …” (57).
5. A madá kép megha á ozza László kö nyeze é : Álmában is cinkék száll-
nak az ágya ejé e (131). Hasonla ban: “Ké ényes kanalacska, min alami é-
szek akó sza kapá működik a ányé ölö .” (11). A ányé ja mada as min ák-
ból áll (10). A pá nákon mada as hímzések annak (81). Ez a a u al, hogy az í ó
a mezőségi népmű észe ől is hí ad, ha á é elesen is.
A nyel anulás , a mada akkal és azok hangjá al aló megisme e és Nagy-
apa az anyanyel elsajá í ásának egyik okoza ának a ja csupán. A ogalomkö
beépülése a gye mek uda ában más cél is szolgál: közel hozni a e mésze e a
12
É dekes, hogy a köny nyom a o és elek onikus ál oza a i különbözik. Az elek onikus
ál oza ban (www.neumann-haz.hu) “hogy szé húzás egy madá mia ne ámadjon mos ” sze epel.
123
gye meki lélekhez. A mada akkal aló alálkozás Nagyapa gye mekko ának is
élménye, és min í ó is gyak an é issza a madá me a o ához.
13
Így kö ődnek
össze a gye mekko ok. É demes meg igyelnünk, hogy a en idéze nagyszámú
madá -kép szin e mindegyike s a i k u s , a mada ak nem szállnak, hanem
különböző színekben pompáznak, csi i elnek, észke aknak, pa annak, án-
colnak — egyszó al boldogok, idő lenek, min László gye ekko a, ami össz-
hangban an a ko ábban má emlí e idő-madá me a o a konno a í a almá-
al. És amiko a mada ak dide egnek, gubbasz anak a “hó ehé hullámai ölö ”,
me engenek, agy épp á ják, hogy meglőjék őke , a kép má nem Lászlóhoz,
hanem Nagyapához agy Dédapához kö ődik. A kö e kező pon ban lá ni ogjuk
az is, hogy Nagyapa emlékeiben öbbszö is a mada ak — se egélyek, ízima-
da ak — e p ü l é s e sze epel, amely előző gondola mene ünk alapján a mú-
landóság konno a í a almá sej e i, ahhoz áll közel. De mindennél ki ejezőbb,
ami maga Sü ő And ás ogalmaz meg a egényben: “Később a ke égében
bukkan á [ i. László a] Nagyapa. Kezé ö egesen összekulcsol a az égi o gal-
ma igyel e. A kék galambok ho á epülnek? Megnézik a á osháza o nyá ,
annak is kék a cse ép ollaza a. Azu án majd issza é nek. Amiko soha lesz, én is
issza é ek? Há ez az időha á ozó ud unk és beleegyezésünk nélkül miko és
ki ől anul ad? Hazug szó, amiko a halál mondja: csak akko isz ességes.”
II. A Nagyapa-í ó és a mada ak iszonya.
Nagyapa éle ében megha á ozó sze epe já szo ak, já szanak a mada ak. Ez a
ogalomkö annyi a jellemző a Mezőség e, közelebb ől Pusz akama ás a, ala-
min Kolozs á a, Ma os ásá hely e, a Ha gi á a, azaz azok a a e ek e, ame-
lyeke be og az í ói ho izon , hogy alkalmas az egyéni és a kollek í uda kiépí-
ésé e egya án .
1. Nagyapa egész éle é égigkísé ik a mada ak. Szin e minden emlékében,
még a ilozo ikus, el on gondola okban is benne annak.
Hogy mada ak és emlékek mennyi e össze onódnak az í ó számá a, jól mu-
a ja a kö e kező idéze , amiko László sé álás u án hazake ül: “Megáll az í ó-
asz al elő , mesélné hi elenében az élményei , de Nagyapa, úlju án a hason-
lóságok lá sza ának gondján, egy mada a ke es az emlékeze ében. Hallga az
í ógép is, míg az el esze madá megke ül.” (24).
Gye mekko ából aló emlék, a égi anyai ház ke jéből a eke e gólya (39),
első sí beszédében egy ke esz ele len gye ek sí jánál “hi elenében a szemköz i
akác án pihenő gólyá öl öz e e az alkalom színébe: U am, eljö immá a eke e
gólyák napja.” (39).
Ebből az időből aló a se egélyekkel aló alálkozása, amiko “nyá i alko-
nya ban annyiszo elnézhe e a epülésüke ”. Az í ó szómagya áza a: “A se e-
gen kí üli se egély ne e é elmé eszí i”. Azaz a se egély né a a u al, hogy
13
Például: anyjuk élszá nyú madá kén él e le éle é (Sü ő And ás: Anyám könnyű álmo ígé ).