A szavak mint konnektorok egy irodalmi szövegben: Sütő András: Engedjétek hozzám jönni a szavakat

115 “MAGYAR NYELVJÁRÁSOK” A DEBRECENI EGYETEM XL, 115–126 DEBRECEN MAGYAR NYELVTUDOMÁNYI TANSZÉKÉNEK 2002. ÉVKÖNYVE A sza ak min konnek o ok egy i odalmi szö egben (Sü ő And ás: Engedjé ek hozzám jönni a sza aka ) Jelen idő és múl idő A jö ő időben alán jelen an, S a jö ő idő o a múl időben. 1 Sü ő And ás “Engedjé ek hozzám jönni a sza aka ” című egényében öbb é- le idő iszonnyal alálkozunk. A kö e kező pá beszédben é zékelhe jük ez . A őhős, László unoka Nagyapá al beszélge : — Mi lá ál, Ja a a? — Magama lá am. — ....... — Magama , amiko még kicsi ol am. — Te miko ol ál kicsi? — Nagyon égen. — Miko nagyon? — Tegnap. László issza aka ja hozni a egnapo , de ha az nem lehe , a holnapo . “Csu- pa holnap agy, e László. Én meg csupa egnap.” — álaszolja Nagyapa (147). 2 Ebben a észle ben a gye mek és a nagyapa éle idejének megkülönböz e ése ö - énik. A egényben a Nagyapa gyak an é issza gye ekko ához. Ő lesz a Másik gye mek. Az emlékezés segí ségé el szin e egy időben a jelennel, megjelenik a múl is, így ke őződik meg a Nagyapa sze epe, lehunyja a szemé , és má elő e is an a sajá múl ja. Az unoka éle ének egy-egy mozzana a eszébe ju a ja sajá gye mekko á . Ez a szabad asszociációs sze kesz és lehe ő é eszi a be ogadó- nak, hogy egysze e lásson ké idősíko , és különböz esse meg a ké gye mekko egymás ól. És emelle a jelenben é zékelje a jö ő is, ahogy Lászlóban ö ök e ögzülnek Nagyapa sza ai és á ado emlékei. 1 T. S. Elio : Négy k a e . Bu n No on I. Fo dí o a Vas Is án. 2 Az i odalomjegyzék e aló hi a kozás nélküli, zá ójelben lé ő számok i és a o ábbiakban is Sü ő And ás, Engedjé ek hozzám jönni a sza aka . Jegyze ek hómezőn és po ban (K i e ion Ki- adó, Buka es , 1977) oldalszámai jelen ik. 116 Az idő iszonyok nemcsak i é dekesek, és allanak a mode n egénysze - kesz és e. A műben, amely egysze e lineá is és hipe szö eg, különböző “ en- dégszö egek”, Illyés-, Józse A ila-, Pe ő i- és Kosz olányi- e sek, e s észle- ek, Mikes Kelemen ől, Kemény Zsigmond ól, Tamási Á on ól e idéze ek, népdalok szo osan kapcsolód a az előbb emlí e egnapokhoz és a holnaphoz egy ha madik — a ké egyéni melle egy kollek í , a nemze kul ú ájában gyö- ke ező — é -idő síko is lé ehoznak. Nemcsak az ille ő mű ek és alko ók ideje jelenik meg, hanem ö énelmi múl unk, az anyanyel egyes sza ainak ö éne e, a helyszínek, ehá az egyéni so sokhoz szo osan hozzá a ozó nemze i jelen és múl , a be ejezés példáza ában pedig a agikusnak lá szó jö ő (161–70). 3 Jellemző a egény időkezelésé e, hogy a ilági odalmi u alások, allúziók — a Biblia, Rousseau, a B e on- ajongó nyel ész, Albee, Odüsszeusz és Pénelopé, Eu idiké, Pe szephoné, Hádész, Tei esziász, Salimbene, Shakespea e 4 — még inkább ki ágí ják az időho izon o . Joggal e i el POSGAY ILDIKÓ, hogy milyen mé ékben a chaikus és hagyo- mányő ző, ájnyel i, ille e mennyiben mode n álasz ékos ez a nyel , amely ennyi á la o ud megnyi ni (POSGAY ILDIKÓ, “Engedjé ek hozzám jönni a sza- aka ”. Szókincs izsgála az e délyi é elmiségiek kö ében. Előadás A magya nyel észek VI. nemze közi kong esszusán. Ege , 1994. augusz us 23–26). Hoz- zá ehe jük, hogy az alko ás kohójában ezek a nyel i é egek ö öződnek, egysé- gessé álnak, alkalmasak a a, hogy elük — egy gye mek anyanyel ének elsa- já í ási olyama ában — Sü ő And ás nemzedékének leg őbb ké dései megjelen- jenek, és az egyedi időho izon ok az ál alános idő szin jé e emelkedjenek. A számí ógépes nyel észe alkalma ad a a, hogy megke essük azoka a konnek o oka , amelyek összekö ik a különböző é - és idő iszonyoka és az ezeke ki ejező különböző nyel i é egeke . E e manapság má ki áló CD-ROM-ok állnak endelkezés e, és ehhez já ulnak az In e ne szin e kime í - he e len lehe őségei is. To ábbi eszközül szolgál számunk a a BODA I. KÁROLY ál al készí e in e ak í konko dancia szó á , amely ke eshe ő é eszi, kilis ázza és összekapcsolja a egény sza aihoz a ozó konko danciáka a eljes szö eggel. Az emlí e eszközöknek a segí ségé el el á ha ók és izsgálha ók a szö egösz- sze üggés lé ehozó sza ak Sü ő And ás egényében. A egény össze e é -idő iszonyainak megha á ozó sze epé ől má szól unk. A szö ege izsgál a azon- ban el igyelhe ünk a madá szó és különböző ál oza ai elő o dulásának gyako- iságá a. A szö egháló alko ó ogalmak közül nyil án alóan nem ez az egye len 3 A százé i hallga ás a í él poé a sza ainak köl őiségében Sü ő And ás egényének s ílusa és gondola ilága egya án ük öződik: “Jó sza aim gyöngyso ok ol ak, a iselésben ényesed ek. Használa lanul meg akul ak, megpenészed ek. Pedig az ol az álmom, hogy kinek-kinek a nya- kában ilyen gyöngyso lássak. Az embe másodszo i meg e em ésének jelé . Az első még csak a majommakogásé ol , a gyomo hangja s a koponyaszakí ó do ongé. Gyöngyso aim nélkül, nézd, mikén gö bül a ge inc, nyúlik meg az embe ka ja s alacsonyodik a homloka.” (162–3). 4 “O szágoma , úgymond, ne együk öl é nek” (162). 117 nyel i-s ilá is eszköz, amely egésszé o málja a szö ege (szógyako iságban az embe , a gye mek, ille e oldalékos alakjai szin én dominánsak), de a madá ogalom és annak különböző aj ái szeman ikai szempon ból nagyobb lehe ősé- ge e em enek a me a o ák, me onímiák, hasonla ok, a különböző alakza ok meg alósulásá a. 5 Az idő ogalmá al aló me a o ikus össze onódásuk é én pedig a é -idő iszonyok ki ejezésének í ói-köl ői eszköz á ához a oznak. En- nek alá ámasz ásá a az alábbiakban izsgáljuk meg az idő és a madá ogalmak kapcsola á . A endelkezésünk e álló eljes — ehá a magya - és ilági odalom egyes mű ei is magába oglaló — ko pusz izsgál a csoko ba gyűj he őek azok a me a o ák, amelyek az idő múlásá egy á gy mozgásakén í ják le (eljön az idő, eljö az ideje, epül/ ohan/száll az idő, az idő szá nyán s b.). 6 Ezek közül egye- sek AZ IDŐ MADÁR ogalmi me a o á al í ha óak le. Az egyik legki ejezőbb kép a Sü ő And ás köny ében is megidéze Kosz olányi Dezső ől szá mazik: Szá az bő ödből, kék e edből a boldog ősz nyugalma száll. Nem győz e aj ad má az éle , sem a halál. Elébed állok, s néha min ha az idő szá nya csapna ám. (Kosz olányi Dezső: Ö eganyó) A me a o a helyenkén még össze e ebb képekben jelenik meg, például az alábbi idéze ben: De oly on hallom, hogy há am mögö az Idő szá nyas oga a zö ög, s ekin s elő e: lábaink ala jön a jö ő, az ü es si a ag. (And ew Ma well: Vonakodó ked esemhez. Faludy Gyö gy o dí ása) Az IDŐ MADÁR me a o a é zelmi, konno a í a alma a leg öbb ese ben ké pólus közö mozog. Az egyik égle a boldogság, amiko az idő szin e megáll — a másik a szomo úság, amiko az idő elsuhan, elszáll: Állj meg idő, ne szállj! s i nyájas a cu ó ák ó, i se múlja ok! 5 “A jelképek legnagyobb ihle ője a e mésze ilága. Egye emes alko óelemei , a Napo , a Holda , a csillagoka és bolygóka , a nö ény- és álla ilágo , alamin az embe i es e minden kul ú ában minden nép jól isme i. … ál oza os gazdagságban kínálja a színpompás egye emes jel- képeke .” (GIBSON, CLARE, Jelek és jelképek. Képes kalauz a jelek és jelképek ilágához. Kinizsi Kiadó, Deb ecen, 1998. 89). 6 Ez a gondola o GEORGE LAKOFF sok helyen idéze anulmányában a “ ime passing is mo ion o an objec ” ogalmi me a o á al ejezi ki (LAKOFF, GEORGE, The Con empo a y Theo y o Me apho : Me apho and Though . Edi ed by ORTONY, ANDREW. 2nd edi ion. Camb idge Uni- e si y P ess. 1992). 118 Hadd on sák ánk be el gyönyö ünk dús adójá e ündöklő napok! ... Csak pillana oké könyö gök, és hiába. Száll az idő elünk. Suhanj lassabban, éj! — szólok, s a hajnal á nya szé épi éjjelünk. Há ingass, sze elem! múló pe c, öl s be minden mámo al, míg agyunk! Embe nek é , a gyo s időnek pa ja nincsen, elszáll, s mi meghalunk! (Alphonse de Lama ine: A ó. Rónay Gyö gy o dí ása) Azonban elég i ka az, amiko a ké é zelmi pólus ilyen ki ejező módon, együ jelenik meg. Gyako ibb, hogy agy az egyik, agy a másik u alja a e s- so oka . Amiko a mada ak énekelnek, például elcsendül az énekek éneke, 7 el- száll a bána és “az idő megáll” — ez szin e mindig a boldogságo ük özi: Sze elmesem így szólí o meg: Kelj öl, ked esem, szépségem, jöjj má ! Nézd, ége an a élnek, elmúl az esőzés, elmen . Megjelen ek a i ágok a öldön, i az éneklés ideje, 8 ge lebúgás hangzik öl- dünkön. 9 (Re o má us Biblia — Énekek éneke 2.10–12.) Ha pedig ége az “éneklés idejének”, elmúlik a boldogság is: Menjünk o ább, dalom; ő meg se hall, menjünk, ne éljünk, menjünk, méla dal! Légy néma mos ! Az ének é e elszáll sok édes égi ígodalmi al. (Alge non Cha les Swinbu ne: Búcsú. Babi s Mihály o dí ása) Ha a mada ak elhallga nak és o aszállnak, “az idő száll / epül”, endsze in sö é ebb lesz a kép: 7 Sü ő And ás köny ében ké helyen is megjelenik az Énekek éneke, előszö egy kese ű ellen- é be öl öz e e (167), majd eljes díszében, a ogan a ás boldogságának elidézésekén (169). 8 Az éneklés ideje me onimikusan a mada ak éneklésé (is) jelen i. A King James- éle angol biblia o dí ásban például he ime o he singing o bi ds is come (i a mada ak éneklésének az ideje) sze epel. É demes meg igyelni, hogy az idő és madá ogalmak me a o ikus össze onódása helyenkén akko is az idő múlásának képze é kel i, amiko egy mada akkal kapcsola os köl ői képben explici módon az idő nem is sze epel: “A kicsi ó ölö néhanapján szü ke gémek, pi os lábú cankók húznak el, a szűkebb ájnak isme e len szá nyasai. Az ölnyi nádas lá án min ha le- szálló ked ük ámadna, de néhány isz ele kö u án o ább epülnek. Me e szállnak ajon? — ké - di ilyenko az ö eg Cos an bácsi, akinek cse esznye ája an.” (105). 9 “The lowe s appea on he ea h; he ime o he singing o bi ds is come, and he oice o he u le is hea d in ou land.” (The Concise Ox o d Dic iona y o Quo a ions. Ox o d Uni e si y P ess, 1991. 27). 119 Nagy, szü ke ajban, egyhangú mo ajjal Szállnak, csak szállnak é o a napok, (Juhász Gyula: Új szone ek I.) Ilyenko gyak an elsejlik az elmúlás is, a halál: I nem ég az ö öm íg dala ha sogo : S mos minden szomo ú s kihol . Oh, a szá nyas idő hi elen el epül, S minden mí e ünő szá nya kö ül lebeg! (Be zsenyi Dániel: A közelí ő él) Vagy még komo abban: De egy e jobban szállnak má az é ek, á ad szemünk a semmiségbe é ed, és ami jön, az oly hűs és komo ló, min a kopo só. (Kosz olányi Dezső: Hi es) De a baljós sej elmek ől aká a gó ikus ho o képeihez is elju ha unk: A si ályok elszáll ak. Százá al, ez é el kö öz ek a le egőben önn, szá nyuk a széllel szembeszegül e. A si ályok sö é í e ék el az ege . És csendben ol ak. Felszáll ak, kö öz ek, még magasabb a szá nyal ak, le- buk ak — e őp óba ol ez: a szél és a mada ak közö . 10 (Daphne du Mau ie : A mada ak. In: 21 émes ö éne . Sze k. BORBÁS MÁRIA. Eu ópa Kiadó, Bp., 1969. 354) Lá juk ehá , hogy az idő és madá ogalmak a köl ői nyel ben gyak an ösz- sze onódnak és az ál aluk ki ejeze é zelmek ké égle közö igen széles skálán mozogha nak. Elemzésünk középpon jában a o ábbiakban a madá ogalom és az ehhez hozzá a ozó olyan nyel i ki ejezések állnak, amelyek szeman ikai szempon ból össze udják ogni a egény é - és idődimenziói és a bennük hul- lámzó é zelmi-gondola i mélységeke . I. Előszö izsgáljuk meg, hogy a köny gye mekhősének, László unokának a jellemzésében hogyan ep ezen álódik a ogalomkö ! László 17 hónapos, és mos anul meg beszélni. Sok ne elője közül Nagyapja sze epe a legnagyobb. Ő az elbeszélő is, az í ó is. Leginkább a mada ak “nyel ének” segí ségé el aní ja meg a hangok kiej ésé unokájának, majd megne ezésükkel gondolkodás a és beszéd e ok a ja. 1. László a egényben öbbszö min egy kismadá jelenik meg: a gye ek e- kin e e min ké ácáncsibe (24). Később me a o ikusan színnel gazdagodik a szókép: szemében a b onzos ácáncsibe (77). 2. A egény középpon jában áll László aní ása a beszéd e, az anyanyel e, ö ökségé e: a sza ak a és aj uk ke esz ül a nemze i és egye emes kul ú á a. A 10 És hogy mi kö e kezik, az például Al ed Hi chcock hí es ilmjéből udjuk (The Bi ds, 1963). 120 madá ogalom elő o dulása, uda os használa a alán i , ebben a legjellemzőbb. A gye mek szókészle ének nö eléséhez a mada ak mozgása, színes olluk, hang- u ánzó és hangula es ő sza akhoz hasonló “nyel ük” megkönnyí i az anyanyel anulásá . A kö e kezőkben e en é he jük az i odalmi szö egben egy ogalom á ala- kulásá a szó á i jelen és ől a me a o áig. A észle pá beszédes szö eg. Nagyapa ésülni kezdi unokája hajá . Hé köznapi esemény. Majd ké désekkel é i el, hogy a gye ek é deklődjék haja színe i án , és be eze i a madá me a o á : — Tudod, milyen színe an a hajadnak? — Pi os. — Nem pi os. A labda pi os. — Akko milyen pi os? — A anymálinkószín. — Az micsoda? — Egy madá . — A hajam nem madá . — Színe a madá é. — Melyik madá é? — Az a anymálinkó-madá é. — Nem az enyém? — Ke ő öké. — Odaad ad hajam színé a madá nak? — Nem adjuk senkinek semmié . — Nem adjuk. — A anymálinkó-mada a lá ál-e? — Málinkóhajama lá am a ükö ben. (88) A pá beszéd a a is ámu a , hogy a színek közö i különbsége is é zékel e i a Nagyapa az unoká al (az í ó nagybe ű el jelzi sze epének on osságá , mi is így idézzük meg), és közben meg aní ja egy madá ne é , ollaza ának a színé , s égül személyes kapcsola o e em e a szó és a gye ek közö , me a o á al szemlél e i a gye ek hajszíné . Megkülönböz e és hasonlóságo mu a be. A nyel aní ás, a gondolkodni aní ás alapmódsze e. Ez a me a o a később is elbukkan a szö egben: a anymálinkó-hajú gye mek (89). Ezu án a szö egben ennek a madá nak a különböző megne ezései ől is szó esik: “Gazdag madá , sok ne e an: sá ga igó, sá má ingó, a anybegy, a any- málú, szolgabí ó, ló ió, a anymál, a anymáj” magya ázza Nagyapa (88). Ezzel a szinonimák lehe őségé e aní . A kö e kező észle különösen é dekes, mi el me a o ák egymás a épülésé- el, komplex képkén á ja elénk az í ó-Nagyapa lá ásmódjá László aní ása közben: 121 “A SZAVAK odakin elgallyaz ak a eke e nyá á a meg az ap ó e me ű, bögyös alma ák a. A nyá összegöngyöl lombsá ainak hűl helyén e ebek, csókák, galambok képében gubbasz anak az ágakon. Imádkozó célpon ok a hó ehé hullámai ölö . Némelyik az ablakunk i ányába me eng, ka nyúj ásnyi a. Vá ja, hogy meglőjék, mondja Dédapa. Hogy megne ezzék, helyesbí Nagyapa, s László ka jába emel e, so a szedege i le neki a szá nyas gyümölcsöke . Nézd! Galamb. Ö ös galamb. Amo egy eke e kolib i. Nem, ilyen nincs. A pa ányi, öpködő homály Nagyapa szeméből e ül az ég e: szemidegso adás. Ne e za- a an a igyelmez e és e: pe sze hogy nem kolib i. Kálomis a a jú aka am mondani. Nézd, Lacika! Fenyő igó.” (14) Az alapme a o a a sza ak-mada ak azonosí ása. A Sza ak szó nagybe űje, megszemélyesí ése kiemeli az azonosí o on osságá , a há om madá aj megje- lení ése, megszemélyesí ése — me eng — allego ikussá emeli a me a o á . A szá nyas gyümölcs új me a o ában má együ annak az előző me a o a azono- sí ói és azonosí o jai a sza ak (amelyek elgallyaz ak a gyümölcs á a, és e e- bek, csókák, galambok képében gubbasz anak o ) és a mada ak (a szá nyas jel- zőben). Az egymás a épülő me a o áka “ oly a o me a o ának” is ne ezik egyes e o ikák. 11 Mindez azé í ja Sü ő, de ül ki a kö e kező so okból, hogy unokájának megne ezze a ogalmaka , aní sa anyanyel ének sza ai a. A kép- sze ű magya áza bizonyá a eljesebb, min egy nyel köny illusz ációja. Fokozással biz a ja László a o ábbiakban az anyanyel udója, Kínában nem alálni annyi e ebe , sem galambo Velencében, ahányszo ismé li László- nak a galamb szó . Nehezen megy a nyel anulás, csupán annyi sike ül a lec- kéből, hogy az első szó ago má mondja a gye ek: ga (28). So olja a madá ne eke , a megne ezés mindegyike egy-egy szókép: színes ollú má yás mada ak, susz e inas- e ebek, a küncsinmadá , a eke e igó, másik ne e a ézo ú madá , csaklicsóka, a élénk galambok, a kon yos pipiske, a u u- lyás hangú sá ga igó, a holló, a epülő anmese (34). A konk é sza ak ogal- makkén épülnek a gye mek agyába: sza ainka annyiszo sze ezzük issza, ahányszo kimondjuk, o ábbélnek, anélkül, hogy az ele en éle el immá kap- csola uk lenne (36). 3. László beszédé el is kapcsola ba hozza az í ó a mada ak ogalomkö é . Beszéde ge ledúdolás (24), ecskecsi i elés (123), madá űző szó al megé és hí oga (25), majd álmában “nyel e alól ki öppen az első különös szó: csiá!, csiá! Mi mond? Ami a csóka. Majd azu án: cece-ciii! Ez meg a sá mány, ug ik be gyo san olmácsnak Nagyapa. Egyik madá a másika ebben i, ö öm és ije- delem az össze a ójuk” (39). A sá mány u án a bíbic bú ik, bú ik hangu ánzása kö e kezik, és új a cece-ciii. A nagyszülők összene e nek, a ge le hangján csa - 11 “Ha az alapizo ópia ölé — a me a o ikus elem klasszémájának ismé lődése oly án — egy másik izo ópia helyezkedik, oly a o me a o á ól beszélünk.” (VÍGH ÁRPÁD, Re o ika és ö éne- lem. Gondola Kiadó, Bp., 1981. 503). 122 lakozik hozzájuk László. “Semmi ké ség mada ak lakoznak benne.” (40). A ész- le ámu a a hangu ánzó és hangula es ő sza ak sze epé e a gye meknyel ben. De Nagyapa beszédében szin én a mada aka igyeli meg László. Nagyapá igyeli, a szája mozgásá , min ha az a enge eg madá o dide egne a nyel e ö- ében (14–5). Az anyanyel anulásában nagy sze epe an a hangok o málásának, Sü ő And ás a mada ak hangjának u ánzásá al kész e i unokájá a magya magán- hangzók, mássalhangzók helyes kiej ésé e, anyanyel e a ikulá is bázisának ki- épí ésé e. De ez csak az első lépés a beszéd aní ásá a, a olyama a sza ak je- len ésének uda osí ásá al oly a ódik. Később így í a köny ben: László le áz a magá ól a á gyak u almá és “az é elme len, me csak madá nak szóló ma- dá hangokból is kinő .” (174). 4. Másko a gye mek cselek ései madá me a o a jelení i meg: László beül madá iókának az a anyeső alá (47). Nagyapa mondja unokájának: e köl öz él a émszá nyú mada akba (59). Vagy: Pa an a gye mek, oly ele en az indulása, min a leánykamadá nak (140). Ennek a madá nak a ne é de ű el aní ga ja Nagyapa. László kezdi a beszélge és : — Ez a madá mondani aka alami . — Azé jö , hogy éged ánc a ké jen. — Laciká ? — Személyesen. — Hogy hí ják? — Neked leánykamadá , Nagyapának menyecske… — Leánykamenyecske — öleli á László mind a ke ő , hogy szé húzás egy madá mia ne legyen közö ünk. (82) 12 Beszélő ne ek ezek. A hangok ej ése u án a madá né el aló megisme ke- dés má a ogalmi gondolkodás a ne elés okoza a. A gye ekben megma ad ez a kis mesé el aní o szó. Leánykamada ak u án ku a ekin e é el (89), és é dek- lődik is később, hogy hol an a leánykamadá (92). Más madá ne é is meg a- nulja: “László elészólí o a megin aznapi iss sza ainak se egé : Á on bácsi , a császá mada aka , …” (57). 5. A madá kép megha á ozza László kö nyeze é : Álmában is cinkék száll- nak az ágya ejé e (131). Hasonla ban: “Ké ényes kanalacska, min alami é- szek akó sza kapá működik a ányé ölö .” (11). A ányé ja mada as min ák- ból áll (10). A pá nákon mada as hímzések annak (81). Ez a a u al, hogy az í ó a mezőségi népmű észe ől is hí ad, ha á é elesen is. A nyel anulás , a mada akkal és azok hangjá al aló megisme e és Nagy- apa az anyanyel elsajá í ásának egyik okoza ának a ja csupán. A ogalomkö beépülése a gye mek uda ában más cél is szolgál: közel hozni a e mésze e a 12 É dekes, hogy a köny nyom a o és elek onikus ál oza a i különbözik. Az elek onikus ál oza ban (www.neumann-haz.hu) “hogy szé húzás egy madá mia ne ámadjon mos ” sze epel. 123 gye meki lélekhez. A mada akkal aló alálkozás Nagyapa gye mekko ának is élménye, és min í ó is gyak an é issza a madá me a o ához. 13 Így kö ődnek össze a gye mekko ok. É demes meg igyelnünk, hogy a en idéze nagyszámú madá -kép szin e mindegyike s a i k u s , a mada ak nem szállnak, hanem különböző színekben pompáznak, csi i elnek, észke aknak, pa annak, án- colnak — egyszó al boldogok, idő lenek, min László gye ekko a, ami össz- hangban an a ko ábban má emlí e idő-madá me a o a konno a í a almá- al. És amiko a mada ak dide egnek, gubbasz anak a “hó ehé hullámai ölö ”, me engenek, agy épp á ják, hogy meglőjék őke , a kép má nem Lászlóhoz, hanem Nagyapához agy Dédapához kö ődik. A kö e kező pon ban lá ni ogjuk az is, hogy Nagyapa emlékeiben öbbszö is a mada ak — se egélyek, ízima- da ak — e p ü l é s e sze epel, amely előző gondola mene ünk alapján a mú- landóság konno a í a almá sej e i, ahhoz áll közel. De mindennél ki ejezőbb, ami maga Sü ő And ás ogalmaz meg a egényben: “Később a ke égében bukkan á [ i. László a] Nagyapa. Kezé ö egesen összekulcsol a az égi o gal- ma igyel e. A kék galambok ho á epülnek? Megnézik a á osháza o nyá , annak is kék a cse ép ollaza a. Azu án majd issza é nek. Amiko soha lesz, én is issza é ek? Há ez az időha á ozó ud unk és beleegyezésünk nélkül miko és ki ől anul ad? Hazug szó, amiko a halál mondja: csak akko isz ességes.” II. A Nagyapa-í ó és a mada ak iszonya. Nagyapa éle ében megha á ozó sze epe já szo ak, já szanak a mada ak. Ez a ogalomkö annyi a jellemző a Mezőség e, közelebb ől Pusz akama ás a, ala- min Kolozs á a, Ma os ásá hely e, a Ha gi á a, azaz azok a a e ek e, ame- lyeke be og az í ói ho izon , hogy alkalmas az egyéni és a kollek í uda kiépí- ésé e egya án . 1. Nagyapa egész éle é égigkísé ik a mada ak. Szin e minden emlékében, még a ilozo ikus, el on gondola okban is benne annak. Hogy mada ak és emlékek mennyi e össze onódnak az í ó számá a, jól mu- a ja a kö e kező idéze , amiko László sé álás u án hazake ül: “Megáll az í ó- asz al elő , mesélné hi elenében az élményei , de Nagyapa, úlju án a hason- lóságok lá sza ának gondján, egy mada a ke es az emlékeze ében. Hallga az í ógép is, míg az el esze madá megke ül.” (24). Gye mekko ából aló emlék, a égi anyai ház ke jéből a eke e gólya (39), első sí beszédében egy ke esz ele len gye ek sí jánál “hi elenében a szemköz i akác án pihenő gólyá öl öz e e az alkalom színébe: U am, eljö immá a eke e gólyák napja.” (39). Ebből az időből aló a se egélyekkel aló alálkozása, amiko “nyá i alko- nya ban annyiszo elnézhe e a epülésüke ”. Az í ó szómagya áza a: “A se e- gen kí üli se egély ne e é elmé eszí i”. Azaz a se egély né a a u al, hogy 13 Például: anyjuk élszá nyú madá kén él e le éle é (Sü ő And ás: Anyám könnyű álmo ígé ).