Dėl nevienareikšmiško fizikos terminų vartojimo

Kostas UŠPALIS A FIZIKAI TERMINUSOK KÉTÉRTELMŰ HASZNÁLATÁRÓL Ahhoz, hogy egy tudományos szakkifejezés jó és kényelmesen használható legyen, egyértelműnek, nyelvileg helyesnek, a lehető legnagyobb mértékben a fogalom tartalmához illeszkedőnek, rövidnek, hangzatosnak stb. kell lennie. A jó terminus legfontosabb ismérve az egyértelműsége – egy fogalomnak egy terminusnak kell megfelelnie, és minden terminusnak csak egyetlen fogalmat kell jelölnie (fogalom ⇄ terminus). A szépirodalom nyelvével ellentétben a terminológiában a szinonimitás nem előny, hanem hiányosság. Természetesen ahhoz, hogy egy terminus igazán jó legyen, önmagában az egyértelműség nem elegendő: a többi említett követelménynek is meg kell felelnie. Ha azonban a többi követelmény teljesül is, de a terminus többértelmű, akkor rossz lesz – nem tudja megfelelően betölteni rendeltetését, és időnként zavart okoz. Ezzel szemben egy egyértelmű terminus, még ha más szempontból nem is kifogástalan, szükségmegoldásként használható anélkül, hogy bármiféle zavart keltene. Mindazonáltal számos, még az alapvető fizikai terminusok közül is gyakran többértelműen használatos nálunk, különösen akkor, ha több tudományágban is alkalmazzák őket. Néhány alapvető fizikai terminus többértelmű használatát említem meg, és átgondolom, milyen lehetőségek vannak ennek a többértelműségnek az elkerülésére. Karakterisztika, nemzetközi szó, amelyet a fizikusok gyakran legalább többféle jelentésben használnak: jellemzés, jellemző mennyiség, jellemző összefüggés (görbe) stb. A többértelműség itt elkerülhető a jelentésnek megfelelő magyar terminus használatával. A karakterisztika talán csak egyetlen, legelterjedtebb jelentésében használható – jellemző görbe (például volt-amper karakterisztika). Teljesítmény. Csak abban a jelentésben kellene használni: az egységnyi idő alatt végzett munka (az energia egységnyi idő alatti változása). Valamely eszköz vagy anyag képességének jellemzésére a képesség terminust kell használni (ezt a két terminust minden nyelv megkülönbözteti), például: elnyelőképesség, visszaverő képesség, felbontóképesség. Sebesség terminust csak abban az értelemben kellene használni, amelyet már az iskolai fizikatanítás kezdetétől fogva meghatároznak – az egységnyi idő alatt megtett út. A különféle jelenségek gyorsaságának jellemzésére a gyorsaság terminust kellene használni, periodikus jelenség esetén pedig a frekvencia terminust. 41 Impulzus – egy fizikai mennyiség szorzata azzal az időtartammal, amely alatt az adott mennyiséggel jellemzett hatás érvényesül, például: erőimpulzus, áram (erősség- vagy feszültség-) impulzus, fényimpulzus, hangimpulzus. Nem helyes impulzusnak nevezni a mozgásmennyiséget (mv vagy E/c). Csak a mozgásmennyiség változása egyenlő az ezt a változást előidéző erőimpulzussal. Koncentráció – a rendszer (keverék, oldat, ötvözet) valamely független alkotórészének mennyisége és a teljes rendszer mennyisége közötti arány. Százalékban fejezik ki. Dimenzió nélküli mennyiség. Az utóbbi időben a szilárdtestfizikában, sőt a középiskolai tankönyvekben is kezdjük összetéveszteni a részecskeszámsűrűséggel – az egységnyi térfogatra jutó részecskék számával, amely dimenziós mennyiség. Modulus – a test deformációját jellemző fizikai mennyiség: a test deformációja (megnyúlása, szöge) és az azt deformáló erő közötti arányossági tényező (a deformációs együttható reciproka), például: rugalmassági (Young-) modulus, nyírási modulus, csavarási modulus. Ha erőmodulusról, nyomásmodulusról beszélnek, azt kell érteni rajta, hogy az adott erő vagy nyomás által előidézett deformációról van szó. A fizikai szakirodalomban (középiskolai tankönyvekben) nem kellene a matematikusoktól kölcsönzött modulus terminust használni az abszolútérték helyett, legyen szó algebrai, komplex vagy vektormennyiségről. Meg kell említeni, hogy más tudományágakban (az építéstechnikában, az elektronikában) a modulus terminusnak más jelentései is vannak, de ezek a fizikában nem használatosak. Momentum. Egy fizikai mennyiség szorzata a vonatkoztatási ponttól mért távolság valamely hatványával (ARn). Például: erőnyomaték rF, mozgásmennyiség-nyomaték rp, elektromos dipólusmomentum er, tehetetlenségi nyomaték mr2 (a tömeg második momentuma). Gyakran használják még az időpillanat összetételt is. A momentum általános jelentése szerint ez az idő és a távolság szorzata, tr volna. Az időpillanat terminust azonban nagyon rövid időtartam vagy az időtengely egy pontja értelemben használják. E jelentésekben ez a terminus a fizikában nem használható. A rövid időtartamot pillanatnak kellene nevezni, az időtengely pontját pedig egyszerűen időnek. Például az kezdeti pillanatban helyett azt kell mondani: kezdeti időben, kezdetben, a lövés pillanatában helyett: a lövés idején (pillanatában), pillanatszerűen – egy szempillantás alatt (hirtelen). Átmenet – a rendszer állapotának megváltozása. Nem hangzatos és többértelmű terminus. Az FTŽ a jelentés alapján három terminussal való helyettesítését javasolja... 42 -ek: 1) átalakulás – amikor megváltozik a rendszer aggregációs állapota vagy valamely alapvető tulajdonsága, 2) ugrás – amikor a rendszer (részecske) állapota nagyon hirtelen (pillanatszerűen) megváltozik, és a változás időtartama elhanyagolható, 3) átmenet – kis tartomány eltérő vezetőképességű tartományok között (a félvezetők fizikájában). Sugár. Ez a szó a mindennapi nyelvben és tudományos szakkifejezésként is igen elterjedt. Kétértelmű azonban: 1) geometriai értelemben a középponttól mért távolság, 2) fizikai értelemben kisugárzott fény (fotonáram). A két jelentés többnyire könnyen megkülönböztethető a szövegkörnyezetből. Néha azonban kellemetlenséget is okoz, amikor ugyanabban a mondatban a sugár mindkét értelemben szerepel. Például: A kis sugarú csillagok (törpék) több rövidebb sugarat bocsátanak ki, mint a nagy sugarúak (óriások), vagy amikor egy elektron a kis sugarú, a maghoz közelebbi pályák között ugrik át, rövidebb sugarak sugárzódnak ki. Természetesen a kétértelműség elkerülhető, ha a sugár geometriai jelentését más szóval helyettesítjük, a „rövidebb sugarak” helyett pedig a fizikai jelentést úgy fejezzük ki, hogy „rövidebb hullámhosszú fény”. Mégis jobb lenne, ha a geometriai sugár helyett más szakkifejezést használnánk, például a küllő szót, ahogyan azt egykor javasolták. Struktúra. Ezt a nemzetközi szakkifejezést a fizikusok gyakran két értelemben használják: 1) egy vizsgált tárgy (objektum) – képződmény, próbatest, 2) a vizsgált tárgy felépítési módja – szerkezet. A kétértelműség elkerülése érdekében ezért jobb, ha a magyar szakkifejezéseket, a képződmény és a szerkezet szavakat használjuk. A bemutatott példákból látható, hogy gyakran ugyanazzal a szakkifejezéssel egészen különböző, eltérő dimenziójú mennyiségeket neveznek meg, például: sebesség és gyorsaság, teljesítmény és képesség, koncentráció és sűrűség, időpillanat és egy fizikai mennyiség momentuma. Ezek a szakkifejezések nem egyértelmű használatának legegyszerűbb példái. A szűkebb szakterületek összetettebb fogalmainak leírásakor sokkal több bizonytalanság merül fel a kétértelmű szakkifejezések miatt, különösen a más nyelvekből átvett vagy lefordított kifejezések esetében. A tankönyvek (különösen a középiskolai tankönyvek) szerzőinek és fordítóinak nagyobb figyelmet kellene fordítaniuk a szakkifejezések nem egyértelmű használatára, és gyakrabban kellene konzultálniuk terminológiai szakértőkkel – fizikusokkal és nyelvészekkel. 43