Kaip nereikia rengti žodynų

együttműködéssel, a longitudinális vizsgálat – folyamatos vagy folytatólagos vizsgálattal, a szukcesszivitás (az egyidejűség ellentéte) – egymásutánisággal vagy sorrendiséggel, a validitás (a kísérletek és a pszichológiai mérőeszközök minőségi kritériuma – megfelelőségük, adekvátságuk) – alkalmassággal. E megjegyzéseken kívül a következetesség bizonyos hiányát is meg lehet említeni. Anélkül, hogy a terminológia rendszerszerűségének vagy következetes használatának problémáiba belemennénk, elég annyit mondani, hogy a szótár szerkesztői sehogy sem tudják eldönteni, hogy léteznek-e még a Szovjetunió pszichológusai, vagy sem. Ugyanazt A. Luriját az egyik helyen a Szovjetunió pszichológusának nevezik, máshol (egy esetben még ugyanazon az oldalon is) pedig orosz pszichológusnak. Az ilyen következetlenségek azonban nagyon könnyen kijavíthatók. Feltételezhető, hogy a szótár szerkesztői az új kiadások elkészítésekor sok mindent kijavítanak, így az említett egyenetlenségeket is. Talán komolyabban foglalkoznak majd a litván terminológia megteremtésével is. Annál is inkább, mert amint a bemutatott példákból látható, a litván kifejezések gyakran világosabbak és rövidebbek is. Hiszen a pszichológusok kétségkívül azt szeretnék, hogy minél többen megértsék őket, és olvassák a munkáikat. Birutė LENKTYTĖ HOGYAN NE KÉSZÍTSÜNK SZÓTÁRAKAT Manapság számos különféle szótár, különösen kisszótár jelenik meg. Ha az ember rápillant a számokra, akár lelkesedésében is felkiálthatna, egyrészt a munka méretei, másrészt a szótárírók, szótárszerkesztők és kiadók ilyen népes tábora láttán. Hiszen ősidők óta tudjuk, hogy a nyelvvel foglalkozó munkák közül a legnehezebb a szótárírás. És ennyien dolgoznak rajta! Milyen nagy nyelvészeti lendület, valóságos szárnyalás! A szótárírás igazi aranykora. Sajnos, sajnos... Ha az ember végiglapozza szótárírásunk újabb termékei közül nem is csak egyet, hamar csalódnia kell: sok szerkesztő és kiadó túlságosan könnyen hiszi, hogy gazdagíthatja a litván lexikográfiát. Rengeteg a kapkodva végzett munka, a szerkesztés és a szedés pedig rendkívüli mértékben silány, valóságos szemét. Nem egy szerkesztőről és kiadóról derül ki, hogy a leghalványabb fogalma sincs arról, hogyan kell szótárakat írni és kiadni. A litván nyelvművelés egyik legfontosabb, legtermékenyebb és legtekintélyesebb területét lassanként a lexikográfiai üzletelés, a nyelvtudomány afféle gariūnaijaivá változtatják. Hiszen az első helyre 106 nem a litván lexikográfia gazdagítása és nem a munka minősége került, hanem maguknak a szerkesztőknek és kiadóknak az anyagi gyarapodása. Mennyi silányságot vásárolnak össze az emberek, és ha tanulnak valamit ezekből a szótárakból, mennyi valótlanságot tanulnak meg! Igaz, ezzel az „üzlettel” elsősorban nem egy általános kétnyelvű szótár, társalgási zsebkönyv, valamint közgazdasági, üzleti és hasonló szótár vagy kisszótár szerkesztője, illetve fordítója foglalkozik. Más szakterületek szótáraiból nem lehet meggazdagodni. Nem is törik magukat annyira azért, hogy ilyeneket szerkesszenek és kiadjanak. Ahogy az állami könyvkiadás megszűnik, és egyre inkább teret nyer a gyors, láthatóan nagy hasznot célzó magánkönyvkiadás, amely egyre drágábbá teszi a könyveket, hamarosan eljönnek azok az idők, amikor tudományos könyvet vagy valamilyen szakmai szótárt legfeljebb maga a szerző adhat ki a filléres fizetéséből. Ahelyett, hogy munkája gyümölcséért akár csak valamit is kapna, neki magának kell majd hasznot hajtania a kiadóknak, nyomdászoknak és árusoknak, ahogyan ez a háború előtt már L. Vailionis professzorral, a „Litván botanikai szótár” szerkesztőinek vezetőjével is történt. És teljes mértékben beigazolódik majd a régi népi bölcsesség: tudományból nem gazdagszik meg az ember, csak púpos lesz. Így hát amikor megismerkedtem a Vilniusi Állami Pedagógiai Intézet (ma Vilniusi Pedagógiai Egyetem) által kiadott Stasė Janonienė „A növényanatómia és -morfológia szakkifejezéseinek kisszótára” című munkájával1, nem azért támadt kedvem írni róla, mert a szerző hasznot akart volna húzni belőle (e kisszótárat sem ilyen céllal írták és adták ki), hanem azért, mert nagyon szerette volna segíteni a leendő biológiatanárokat tanulmányaik során abban, hogy jobban megértsék szaktudományuk terminusait; ahogy maga írja a kisszótár előszavában: „segíteni a terminusok tudatosítását, a növényanatómiai és -morfológiai fogalmak rendszerezését és értelmezését, felkészíteni a hallgatókat a szakirodalom használatára stb.” (1–2. o.). Ezek nagyon komoly és üdvözlendő célok. A felsőfokú pedagógusképző intézménynek, a tanárok iskolájának kétségkívül nem lehet és nem is szabad nagyobb célokat kitűznie annál, mint hogy jó, sőt nagyon jó tanárokat képezzen. A jó tanárnak pedig mindenekelőtt jól, egyenesen kiválóan kell ismernie az általa tanított tantárgyakat. A tanítás módjára vonatkozó kifogástalan tudás semmiképpen sem pótolhatja a tanított tárgy alapos ismeretének hiányát. A kisszótár rendeltetése, hogy segítsen a hallga- 1 J a n o n i e n ė S. Augalų anatomijos ir morfologijos terminų žodynėlis. Vilnius, 1990. 40 p. 107 jobb megtanulni, mit kell tanítani. Hogy a szójegyzék alkalmas-e magának a botanikának a tanítására, azt nem botanikus számára nehéz megítélni, de a botanika nyelvének tanításában és fejlesztésében, sajnos, nem sokat segít. Először is a szójegyzék olvasója számára egyáltalán nem világos, miért szentel a bevezetésnek legalább a felét (több mint egy oldalt) annak, hogy – mint írja – „alapvető ismereteket nyújtson a latin szavak helyesírásáról, kiejtéséről és hangsúlyozásáról” (2. o.). Hiszen ebbe a szójegyzékbe nem latin, hanem más nyelvekből kölcsönzött és litvánosított szavak kerültek. Igaz, a litvánba átvett jövevényszavak eredetének magyarázatait is közli (például, dorsalis – lat. dorsum – hát, 12. o.; bár itt sem mindig pontos a magyarázat – például miért nem említi a latin melléknevet, dorsalis), de e szavak vagy morfémáik nagy részének eredeti forrása a görög nyelv (az eredetmagyarázatokat egyszerűsített latin betűs átírásban adja meg). A latin hangsúlyozásról szóló, nagyon tömör (néhány szabályból álló) ismertetőt olvasva (3. o.) kiderült, hogy a szójegyzék szerzője ezeket a nyelvünkben meghonosodott jövevényszavakat latin szavaknak tekinti, és a latin nyelv szabályai szerint hangsúlyozza őket – ezt írja: „1. A több szótagú szavakban a hangsúly: 1.1. Az utolsó előtti szótagon van, ha hosszú (aleurónas). 1.2. A szó végétől számított harmadik szótagon van, ha rövid (aktinomórfinis)” stb. Ezért lepett meg mindenekelőtt a szójegyzék hangsúlyozásának különössége – itt kizárólag a jobbra dőlő ékezetet használja, a szavak jelentős részének hangsúlyozása pedig a köznyelvi szabályok szerint nézve zsargonszerű. Úgy tűnik, a szerző nem tudta, hogy a litvánosított jövevényszavakat a litván nyelv szabályai szerint hangsúlyozzuk! Vagy ez az akcentológia új szava? A nyelvészek mindenesetre egyelőre bizonyára nem fogják az „Augalų anatomijos ir morfologijos terminų žodynėlis” című szójegyzék alapján jelölni a hangsúlyos szótagok hanglejtését (azaz nem csupán a jobbra dőlő ékezetet használják), és ha valahol ilyen hangsúlyozással találkoznak, nem fogják úgy tanítani a hangsúlyozást, hogy aerenchima 4, atmosfera 7, biosfera 8, chaláza 9, chlorenchima 9, chondriosoma 10, chromatómera 10, chromonéma 10, chromosóma 10, citoplázma 11, diafrágma 11, diástra 11, diktiśóma 12, egzína 13, epibléma 15, epitéma 15, floéma 17, flóra 17, gaméta 18, grána 19 stb. – összesen több mint ötven, helytelenül hangsúlyozott, a második hangsúlyozási típusba tartozó második deklinációs főnév. Mindezek alanyeset egyes számban- 108 és eszközhatározói alakban a végződésen kell hogy legyen a hangsúly, azaz arenchimà, atmosferą, biosferą, chalazą, chlorenchimą, diafragmą, diastrą... hialoplazmą, intiną, kaliptrą, karioplazmą, kolenchimą, koleorizą, komisūrą, ksilemą, leptonemą, lizosomą, membraną, meristemą és így tovább az utolsó ilyen terminusig: zoosporą. Sajnos ebben a szójegyzékben mindössze egy terminus (ekosistemą) hangsúlyozása esik a végződésre, ráadásul nem a megfelelő ékezettel (balra dőlő kellene). Íme néhány további, eltérő hangsúlyozási hiba a szójegyzék terminusaiban: fitohormonai 17 (=fitohormonai), fotosintezė 17 (=fotosintezė), periferija 31 (=periferija), politomija 32 (=politomija), protoginija 33 (=protoginija), tetraedras 37 (=tetraedras), zoofilija 39 (=zoofilija) stb. Ezenkívül az összetett terminusokban valamiért csak az első tag kap hangsúlyjelet, például: achromatinė verpstė 4 (=achromatinė verpstė), amfitbloeminė sifonostelė 5 (=amfitbloeminė sifonostelė) egészen a vegetatyvinio dauginimosi 38 (=vegetatyvinis dauginimasis) alakig. Így világos, hogy a recenzált szójegyzék egyáltalán nem alkalmas a hangsúlyozás megtanulására. A leendő tanárokat itt helytelen hangsúlyozásra tanítják, ami súlyos megsértése mind a felső-, mind a középiskolai anyanyelvi nevelés általános követelményeinek. A szótárak használói bizonyára megszokták azt hinni, hogy a mai szótárak teljes szövege a hatályos helyesírással készült – mind a címszóként megadott terminusok (sokan közülük nem kerülnek be az általános szótárakba, ezért a terminológiai és egyéb szakszótárak az egyedüli források, amelyek normatív írásmódjukat közlik), mind a magyarázatok, végül pedig a más nyelvekbeli megfelelőik is követik az adott nyelvek helyesírási szabályait. Így kellene lennie. A valamivel gondosabban összeállított és körültekintően kiadott szótárakban így is van. Sajnos az „Augalų anatomijos ir morfologijos terminų žodynėlis” különféle helyesírási (nem csupán korrektúra-) hibákat tartalmaz – egyes címszavakat hibásan ír, például: androcėjus 5 (=androcėjus), endemai 14 (=endemai), empyrinis 14 (=empirinis), generatyvinis 18 (=generatyvinis), genecėjus 18 (=ginecėjus), partenogenezė 31 (=partenogenezė), plasmolizė 32 (=plazmolizė), trachėjos 38 (=trachėjos); helyesírási hibák a magyarázatokban is előfordulnak, például: abecėlė (=abėcėlė; str. stigma 35), išsiskyrimas (=išsiskyrimas; str. gutacija 19), išskirimas (=išskyrimas; str. ekskrecija 13), kurinys (=kūrinys; str. rep-raduktyvinis 34), molekulė (=molekulė; str. chromomera 10), netoks 109 (=ne toks; str. hemiceliuliozė 19), oranžinė (=oranžinė; str. karotinas 23), pasisukymas (=pasisukimas; str. anizotropija 6), žiuželiai (=žiūželiai; str. zoospora 39) stb. Számos helyesírási és átírási hiba található a terminusok eredetmagyarázataiban említett latin és görög szójegyzékekben is. Ezért helyesírási szempontból sem bízhatunk feltétel nélkül az említett szójegyzékben; helyenként a szavak nem normatív kiejtése is kiütközik. A szójegyzékben előfordulnak nem kellően vagy túlságosan magyarosított terminusok, például: dichasis (lat. dichasium 11; =dichazis =kétágú virágzat BŽ 455), funikulus (lat. funiculus 18; =funikulas =magköldök BŽ 374), perpendikuliaris (lat. perpendicularis 31; =merőleges =állapot), sinezezis (gr. sinezezis 36, syniezis BŽ 379; =szinézis), sora (gr. sóros 36; =sorus BŽ 391, TŽŽ 458) stb. A szójegyzék elsősorban idegen eredetű terminusokat magyaráz. Mivel a kölcsönszavak meglévő litván megfelelőit nem mindenütt adja meg, a felsoroltakat pedig nem emeli ki, nem különíti el a többi szövegtől, a szójegyzék használóját csak a kölcsönszavak megértésére tanítja, de – mondhatni – a rendelkezésre álló litván terminusokra nem. Például: andafazė 5 (BŽ 24 és tol neslioji fazė), androcejus 5 (a BŽ 219 e célra azonban csak a kuokelynas terminust adja meg), asimiliacija 7 (BŽ 40 és įsisavinimas), bazalinis 8 (pamatinis), bivalentas 9 (BŽ 87 bivalentos žr. dvynės, geminos), dermatogenas 11 (BŽ 300 fő terminusa: odapradis), hipoderma 21 (BŽ 179 és poodis), meristema 26 (BŽ 275 és ginamasis audinys) stb. Igaz, a botanika terminológiája még mindig túlságosan kevéssé litvánosított; ebből a szempontból az 1965-ben kiadott „Botanikos terminų žodynas” is túl kevés eredményt hozott. Ezért legalább a megszokott litván terminusokat nagyon óvni kell, ha nem törekszünk nagyobb mértékű litvánosításra. Emiatt nehéz megérteni, miért került a recenzált szójegyzékbe a cielė ‘sejt’ 9 (hét évtizeddel ezelőtt megvitatták a kérdést, és a ląstelė alaknál állapodtak meg), miért szerepel benne a normatív kézikönyvekben nem ajánlott štatyvas 37 (=stovas, pastovas), miért került az epikotilis 15 terminus magyarázatába az antskiltė szó, amikor a BŽ 31 az utóbbi szó változatát, az antskiltis alakot tekinti fő terminusnak (ezt a változatot a TŽŽ 141 is közli). Egyébként a szóban forgó szójegyzékben számos más, nem szokványos terminusváltozat is akad, például: alkoloidas 5 (vö. alkaloidai BŽ 20, TŽŽ 23), libriformos 26 (vö. medienos plaušai, libriformas BŽ 328, 262, TŽŽ 288), nitrofilai 28 (vö. nitrofitai, azotamėgiai BŽ 298, nitrofiliniai au- 110 galai, nitrofitai LTE VIII 208, nitrofilai lásd nitrofitai TŽŽ 341), perispermis 31 (vö. perispermas BŽ 320, LTE VIII 560, TŽŽ 376) stb. A szójegyzék szokatlan alakjai közé kell sorolni azt a kifejtésekben használt egyetlen terminust is, hogy kiaušaląstė 6, 7, 31, 35 (= kiaušialąstė BŽ 203, DŽ 337 stb.). A szójegyzékben szereplő velamenas terminus (egyébként BŽ 431 erre a célra a šaknų apvalktis terminust adja meg, latinul velamen) egy másik terminus magyarázatában vajon nem válik-e egyszerűen velenu-vá (lásd korpusas 24). Az oktatási szójegyzékben helye van az irodalomban előforduló különféle terminusok és változataik magyarázatának, ugyanakkor az ilyen kiadvány használójával világosan közölni kell, hogy melyik alak használata ajánlott. És magától értetődően a szójegyzék összeállítójának is példát kell mutatnia a diáknak a terminushasználatra. A szójegyzék terminusainak jelentését magyarázatokkal látják el. Elképzelhető, hogy a magyarázatokhoz a füzet végén közölt, lexikográfiai forrásokat felsoroló jegyzék (összesen 9 kiadvány) anyagait használták fel. Csak az a furcsa, hogy ebből a jegyzékből kimaradt a „Botanikos terminų žodynas” (V., 1965) és a litván enciklopédiák. Talán ezért, talán más okból sok magyarázat pontatlan, némelyik pedig egyszerűen téves. Egy szó vagy terminus jelentésének pontos, világos és tömör meghatározása nagy tudást és szakértelmet igénylő munka. Ehhez nemcsak a szakterület kiváló ismerete, hanem a lexikográfia alapjainak alapos elsajátítása is szükséges. Ahogyan ahhoz, hogy valaki embereket gyógyíthasson, nem elég elolvasnia egy belgyógyászati kézikönyvet, úgy a szótár fellapozása, vagy akár elolvasása sem elegendő ahhoz, hogy maga is szótárírásba fogjon. Sajnos a szótárak és szójegyzékek szerzői vagy összeállítói gyakran nem értenek ehhez az utóbbi feladathoz, sőt nem is becsülik. Nemcsak a jelentések magyarázatához kell érteni. Mint minden munkának, ennek is megvannak a maga titkai, elmélete és gyakorlata. Lexikográfussá válni legalább annyi időt vesz igénybe, mint a botanika elsajátítása. Sajnos „az apróságot” az „Augalų anatomijos ir morfologijos terminų žodynėlio” szerzője nyilvánvalóan nem értette meg. Most térjünk rá a szójegyzék terminusainak magyarázataira. Először is, a szójegyzékben szereplő meglehetősen sok melléknév magyarázata teljesen hibás. Ezeket többnyire főnévként, gyakran konkrét jelentésű főnévként, vagyis valódi tárgyak neveként magyarázzák (a melléknevek tulajdonságokat jelölnek, a belőlük képzett főnevek pedig e tulajdonságok nevei), például: achlamidinis „olyan virág, amelynek nincs virágtakarója” 4, aciklinis 111 „spirališkas žiedas, részei spirálisan helyezkednek el” 4 (e két terminust a virág típusaként, nem pedig valamely meghatározott virágtulajdonságként magyarázzák), akropetalinis „a növény csúcsirányú növekedése. A csúcs elágazása” 4 (cselekvés vagy állapot neveként magyarázva), autochtoninis „helyi eredetű keményítő, amely a jelenlegi helyén képződött” 7 (vagyis a szójegyzék szerzője szerint ez a szó a keményítő egyik típusát jelöli!), ciklinis „körkörös virág, részei körökben helyezkednek el (=helyezkednek el)“ 10 (itt nem egy tulajdonságot, hanem a „ciklikus virág” fogalmát magyarázza), edafinis „a növényekre ható talajtényezők” 12, mitologinis „monda az istenekről” 26, optinis „olyan eszköz, amely a fény terjedésének törvényein alapul (=alapul)“ 29, és így tovább, a végtelenségig. Igaz, ez a hiba a „Botanikos terminų žodynas” magyarázatainak egy részét is jellemzi, de ott megfelelő magyarázatokkal is találkozhatunk, vö.: aceiklinis – 1) a rec. žod. 4. o.: „spirálszerű virág, részei spirálisan kapcsolódnak”; 2) BŽ 12: „nem alkot kört, spirálszerű”; 3) TŽŽ 10: „nyitott (egyenes vagy elágazó) szénatomlánccal rendelkező”. apokarpinis – 1) a rec. žod. 6. o.: „a virág termőleveleinek összessége, amely különálló termőlevelekből áll”; 2) BŽ 35: „különálló termőlevelekből álló”. Másodszor, néhány magyarázat nem világos, például: parakarpis „egyetlen üregű magház és fali placentáció (lásd) termőlevelek összessége” 30, staminodis „a virág meddő porzója – nem termel pollent” 36, zigota „az ivarsejtek egyesülésével létrejövő sejt, amely új szervezetnek ad életet” 39 stb. Azért nem világosak, mert leíró mondatok. Mi az a staminodis – állapot, tulajdonság? Mi az a zigota – folyamat, amelyben az ivarsejtek egyesülésekor új szervezetnek életet adó sejt jön létre? A BŽ ugyanezekkel a szavakkal mást állít: a staminodis „kiemelkedő, meddő, pollen nélküli porzó” 404 (vagyis porzótípus), míg a zigota „az ivarsejtek egyesülésével létrejött sejt, amely rendszerint új szervezetnek ad életet” 485 (vagyis maga a sejt). A gondolat pontatlan megfogalmazása nagy furcsaságok leírásához is vezethet, például: evoliucija „a világ, a társadalom változásának fejlődése” 15 (az evolúció maga a változás, illetve fejlődés, nem pedig „a változás fejlődése”), funikulus „mag-“ 112 A kezdeti kocsányt magkezdeménynek nevezik 18 (hiszen itt meg kellett volna magyarázni, mi az a magkezdemény! Igaz, a BŽ 374-et fellapozva a szójegyzékben a „mag” szót használják arra a kis képződményre, amelyet latinul funiculus arba funiculus umbilicalis, oroszul семяножка, фуникулюс néven neveznek, litvánul pedig szintén magkezdeménynek. Tehát ez a funikulus a latinból, vagy talán az oroszból került át), a genezisben pedig „a virág sziromleveleinek összességét sziromlevélnek nevezik” 18 (ugyanaz a megjegyzés? A BŽ-ben ilyen terminus egyáltalán nincs, csak vaislapynas – latinul gynaeceum, gynoecium, gynoeceum, oroszul гинецей), tehát itt már az orosz eredetű szó került címszóként előtérbe, a magyarázat helyére pedig a termő meghatározása került) és így tovább. A hallgató számára nem lesz világos, hogy az oktatónőnek vagy a BŽ-nek kell-e hinnie, amikor a terminusok magyarázatai eltérnek; vö. akrogamija: „a pollentömlő a mikropilén keresztül jut be a magkezdemény belsejébe (lásd)” 4, illetve „a pollentömlő behatolása a magkezdeménybe a csúcsán keresztül, a szövet felszakításával, amikor a mikropile zárt, mert a burkok teljesen összenőttek” BŽ 16–17; akrotonija: „az anyatengely csúcsához közelebb lévő csúcsi oldalágak” 4, illetve „a rügyek és oldalhajtások olyan elrendeződése a főtengelyen, amikor a rügyek és hajtások a csúcs felé fokozatosan nagyobbodnak, és így a legnagyobb rügyek, illetve a belőlük kifejlődő legerősebb hajtások a főtengely csúcsi részén találhatók. <...>” BŽ 17; anemofilija: „a szél a növények beporzásának közvetítője” 6, illetve „a virágok beporzása a szél segítségével” BŽ 26, és így tovább. Számos példát lehetne felhozni, amelyek nyilvánvalóan bizonyítják, hogy a szójegyzék szerzője, St. Janonienė, nem tudja megmagyarázni a terminusokat. Ez már az eddig bemutatott példákból is látható volt, és sok más példa is megerősítené, például: kommensalizmas: „növekedés közben a növények ártanak egymásnak” 24 (vö. „az élőlények közötti együttélés egyik formája: az egyik faj egyedei (kommenzálisok) tartósan vagy ideiglenesen egy másik faj kárára élnek, anélkül, hogy ártanának neki” TŽŽ 254); maceracija: „a sejtközi lemezek feloldódásakor a sejtek fellazulnak a szövetben” 26 (vö. „az egyes sejtek fellazulása a szövetben, a sejtközi lemezek feloldódása következtében. <...>” BŽ 267); poliploidija: „a sejtmag osztódása (=megosztódása) során megnő a kromoszómák száma” 92 (vö. „a növénysejtek sejtmagjában a kromoszómák számának a megduplázódásnál nagyobb mértékű növekedése, az adott fajra jellemző egyetlen kromoszómakészlet számához képest” BŽ 334); zoochorija: „az állatok terjesztik a terméseket” 39 (vö. „a magvak terjeszté- 113 se madarak vagy háziállatok segítségével” BŽ 485) és így tovább. Előfordul, hogy a szójegyzék az általános biológiai terminusokat kizárólag botanikai terminusokként magyarázza, például: biocenozė: „növénytársulás” 8 (vö. „élőlényközösség, amely egy adott termőhelyen a növény- és állatvilág egészét magában foglalja” BŽ 86). Az oktatási kiadványokban – és nem csak azokban – mindazonáltal meg kell adni a terminus jelentéstartományának egészét. Jobb és kényelmesebb a terminus használóit mindjárt, nem pedig több lépésben megismertetni a terminus valódi jelentésével. És akkor a nyelvi kérdések. A szójegyzék szerzője nyilvánvalóan túl kevés figyelmet fordított a nyelvre. A már említett hangsúlyozási és helyesírási furcsaságokon kívül számos össze nem illő elem is található benne, mintha a terminust az egyik helyről, a magyarázatát pedig egy másikról vették volna, például: astrosklerėidė: „kősejtek (=kősejt), sugárirányú nyúlványokkal” 7; ekstrafloralinė nektarinė: „nektáriumok (lásd), amelyek nem a virágban, hanem például a levélnyeleken helyezkednek el (=nektárium, amely nem a virágban, hanem például a levélnyélen található)”; geofitas: „szárazföldi növények (=növény), amelyeknek (=amelynek) megújuló rügyei (=rejtőznek) a földben rejtőznek” 18; velamenas: „a léggyökerek burka, amely elhalt sejtekből áll (=áll). <...>” 39 és így tovább. A magyarázatokban hibás szavak is előfordulnak, például: bestruktūrinis (= bestruktūris) a kuticula terminus 25. oldali magyarázatában; beazotinis (= beazotis) a tinida terminus 37. oldali magyarázatában; hibás megfogalmazások is vannak, például: fiksavimas: „a sejtek, szövetek vagy szervek kezelése különféle anyagokkal, amelyek bizonyos ideig változatlanul tartják őket (=változatlanul)” 16; továbbá központozási hibák. Ha hozzátesszük, hogy a szójegyzéknek más lexikográfiai szerkesztési hiányosságai is vannak – például ábécérendbe nem illő terminusok: bazipetalis 8, heterogeninis 20, oksifolitai 29 stb.; meg nem magyarázott terminusok: dominavimas 12, heterotipinis 20, koguliuoti 24, objektas 29 stb.; és hiányzik a lásd utalással ellátott, magyarázatokba beillesztett terminusok jelentős része is, például: branduolys (vö. homogeninis 21), geografinis (vö. endemai 14), mikrobas (vö. fitoncidai 17), nektarinė (vö. ekstrafloralinė nektarinė 13), polisacharidas (vö. hemiceliuliozė 19), protoplastas (vö. ergastinis 15), vegetacija (vö. efemeras 12) stb.; nem lehet kétséges, hogy a bírált szójegyzékből kevés haszna lesz a használóknak, kára viszont annál több. Nem tölti be a „biológia szakos hallgatók segéd-oktatási eszközének” (1. o.) szerepét. A szójegyzék szerzőjének sajnos még a névrokon bíráló, A. Janonis professzor sem segített. „A növényanatómiai és -morfológiai terminusok szójegyzéke” a jelenkori lexikográfia újabb, meglehetősen szép példácskája arra, hogy gyakran olyanok vágnak bele a szótárírásba, akiknek fogalmuk sincs arról, hogyan kell ezt csinálni (arról már nem is beszélve, hogy valamiféle felkészültségük lenne!). 114 szakos hallgatók” (1. o.) szerepét. Kár, hogy a szójegyzék szerzőjén még a névrokon lektor, A. Janonis professzor sem tudott segíteni. „A növényanatómiai és -morfológiai terminusok szójegyzéke” újabb, meglehetősen bőséges példa a mai lexikográfiából arra, hogy a szótárírás munkájába gyakran olyanok fognak bele, akiknek fogalmuk sincs, hogyan kell ezt csinálni (arról már nem is beszélve, hogy akár csak minimális felkészültségük volna!). Rövidítések BŽ – Botanikos terminų žodynas// Vyr. red. J. Dagys. V.: Mintis, 1965. DŽ1 – Dabartinės lietuvių kalbos žodynas// Ats. red. J. Kruopas/ I leidimas. V.: Valst. polit. ir moksl. lit.-kl., 1954. LTE VIII – Lietuviškoji tarybinė enciklopedija. V.: Mokslas, 1981. T. 8. TŽŽ – Tarptautinių žodžių žodynas// Ats. red. V. Kvietkauskas. V.: VER, 1985. Megjegyzés: a rövidítés mellett feltüntetett számok annak a szótárnak az oldalszámát jelzik, amelyen az említett szócikk szerepel. St. KEINYS 115