Enciklopedinis geografijos žodynas

T E R M I N O L O G I J A I R L E I D I N I A I ENCikLOPÉDIAI FÖLDRAJZI SZÓTÁR I A változások korát éljük. Változik a litván iskola, az oktatás tartalma és formája is. Új tankönyvek, módszertani kiadványok és szótárak készülnek. Ezek egyike Stasys Vaitekūnas új, „Enciklopedinis geografijos žodynas” című, a Šviesa Kiadó által 1994-ben megjelentetett műve1. Az iskolában tanulóknak szól a természetföldrajz és a társadalomföldrajz területén. A szótár a földrajzi fogalmakat és szakkifejezéseket jóval bővebben határozza meg, mint a tankönyvek, emellett olyan kifejezéseket is találunk benne, amelyek nélkül nem boldogulnánk a témába vágó kiegészítő szakirodalom olvasásakor. Litvániában a földrajz művelése már a XVIII. században megkezdődött. A földrajzi terminológia azonban akkor latin vagy lengyel volt. A valóban litván földrajzi szakkifejezések kialakítása csak ebben a században indult meg. Ez a terület a szovjet időkben sem volt „mostohán kezelve”, ellentétben például a hadtudománnyal vagy a közlekedéssel. Ezt maga a földrajz tárgya, vagyis a földrajzi szféra határozta meg. E terület szakkifejezéseire jellemző, hogy jelentős részük a köznyelv szakszóvá vált szavaiból áll: žas, paplūdimys, lanka stb. Egy másik jelentős részüket a főbb európai nyelvekben használt régi nemzetközi szakkifejezések alkotják, amelyek többnyire görög vagy latin eredetűek, például: horizontas, irigacija, introdukcija, litologija, populiacija stb. Talán ezért a földrajztudósoknak nem okoz komoly gondot a lexikográfiai hiány: az elmúlt negyven évben ez az új szótár már a negyedik. Igaz, az 1972-es és az 1987-es szótár fordítás, de nem vétettek a litván terminológia ellen. A földrajzi terminológia helyzete abból a szempontból is kedvező, hogy nincsenek zavarok a szakkifejezések többértelműsége miatt. Alig néhány kifejezésnek (akvatorija, ašigaliai, locija) van egynél több jelentése. Az „Enciklopedinis geografijos žodynas” szerzője hangsúlyozza, hogy igyekeztek a földrajzi ismereteket más területek – a biológia, a történelem, a geopolitika, a csillagászat és a geológia – ismereteivel ötvözni. Arra törekedtek, hogy a természetföldrajz és a társadalomföldrajz az általános földrajz egyenlő részét alkossa… ¹ Vaitekūnas S. Enciklopedinis geografijos žodynas. K.: “Šviesa”, 1994. 256 p. 92 …ezért nem véletlen, hogy a szótár számos közgazdasági és társadalomtudományi szakkifejezést, valamint azok magyarázatát közli. A szerző meg van győződve arról, hogy a közgazdasági ismeretek mindenkinek szükségesek, ezért itt megtaláljuk a legfontosabb gazdasági fogalmak minimumát. A szótár továbbfejleszti a földrajz és a fent említett más területek litván terminológiáját; ez olykor teljes mértékben felveszi a versenyt a megszokott nemzetközi szakkifejezésekkel, például: légi közlekedés (vö. aviatransportas), a megújulás földrajza (vö. az infrastruktúra földrajza), betétek (vö. depozitai), jótékonyság (vö. filantropija), jégkorszakok közötti időszak (vö. interglacialas), napforduló (vö. solsticija), strand (vö. pliažas). Ezekben az esetekben a nemzetközi szakkifejezést szinonimaként tartják meg. Érdemes megemlíteni azt a kísérletet is – bár nem mindig pontos –, hogy litván szót javasoljanak a kikötőre – oruostis, a galaxisra – Paukščių Takas, az „oz”-ra – ožnugaris. Üdvözlendő a hazafias szemlélet, amely az egyedi (nem vulkán), az óceán (nem okeán), a csúcs (nem pik), az egyenlítő (nem ekvátor), a Tejút (nem Pieno Takas), a szélességi körök (nem paralelák), a sarkok (nem pólusok), illetve az ortodoxia (nem pravoszlávia) elnevezést választja. A szerző új elnevezést javasol a csapadékmennyiség mérésére szolgáló eszközre. A korábbi szótárakban szereplő lietmatis itt a kritulmačis szinonimájaként szerepel. Ez a kifejezés kétségkívül pontosabban felel meg a meghatározásnak, de nem volt szükség a cserére, mert: a) nehezebb kiejteni, és a szó egy szótaggal hosszabb lett; b) minden csapadékot vízzé olvadva mérnek, más szóval nem különböznek az esőtől (azaz „a felhőkből 0,5 mm-nél nagyobb átmérőjű cseppekben hulló folyékony csapadéktól”, 112. o.). Feleslegesen cserélték le a kifejező és megszokott paukščių turgus kifejezést a paukščių kolonijos elnevezéssel. El kell ismerni, hogy az utóbbi érzelmileg semlegesebb, de kissé árt a terminológia elevenségének, hiszen megmarad a fehér éjszakák, a fekete piac és hasonlók. A kitűzött célt – „minél több nemzetközi szót litvánnal helyettesíteni” (3. o.) – szem elől tévesztik, amikor a földreformról, az alkalmazkodásról, a szigetcsoportról, a piactérről, az árverésről és a kereskedelemről esik szó – itt ezek szerepelnek: agrárreform, adaptáció, archipelágó, piac, aukció, kommersz. Azt pedig nem lehet mentségül felhozni, hogy a litván kifejezések kevesek számára ismertek vagy népszerűtlenek! A szótár szerzőit meg kell dicsérni a terminológia helyességéért. A szabályt a kivétel is megerősíti – azonosítatlan repülő tárgyak. A terminológiában általában határozott alakokat használnak, például: nedves trópusi erdők, bruttó nemzeti termék, ásványkincsek. Ezért ennek a kifejezésnek így kellene hangzania: az azonosítatlan repülő tárgyak. 93 Az „Enciklopédiai földrajzi szótár” változatában a „állóhullámok” terminus hatodik magyarázata szemet szúr. El kell mondani, hogy ezt nem a szótár szerzője találta ki, hanem a terminust korábbi kiadványokból vették át. A szókapcsolat szavainak jelentése logikailag ütközik, vö. állni – 1. egyenesen állni; 2. nem menni, mozdulatlan maradni, nem működni; 3. műveletlenül maradni” (DŽ, 737), valamint hullám – „a szél vagy valami más által keltett, a vízfelszínen tovahaladó halom, hullám”. Talán a hatodik jelentést „vízhalomként” vagy valamilyen más szóval kellene magyarázni. A terminusok egyik kívánatos jellemzője a rendszerszerűség. Az azonos nemű fogalmak megnevezéseinek egységesnek kellene lenniük. A terminusnak a lehető legvilágosabban kell tükröznie a fogalmak és a rendszer más fogalmai közötti kapcsolatokat. Így tehát, ha a „23° 27' északi és déli földrajzi szélességi körök” neveként az atérítőket használjuk, akkor a származékos terminusokban is szívesen látnánk ezt a szép litván kifejezést a trópusok (nedves trópusi erdők, trópusi légtömeg, trópusi övezetek, trópusi erdők) helyett. Hasonló a helyzet a szintvonalak – izohipszák esetében is. Mindkét szó görög eredetű, de a második harmonikusan illeszkedik az izovonalak rendszerébe: izohipszák (azonos magasságú pontokat összekötő vonalak), izotermák (azonos hőmérsékletű pontokat összekötő vonalak), izobárok (azonos légköri nyomású pontokat összekötő vonalak), izobáták (a térképen vagy vázlaton azonos mélységű pontokat összekötő vonalak). Nagyszerű, hogy a szótár szerzője más tárgyak tanulását is igyekszik megkönnyíteni a népszerű közgazdasági, történelmi és szociológiai terminusok felvételével. Nem szabad azonban megfeledkezni arról, hogy a szótár mégiscsak „földrajzi enciklopédia”. A tanulóknak (hiszen nekik szól ez a kiadvány) hasznos lehet tudni, mi az a köztársaság, katolicizmus, kreolok, de vajon a jövőben eszükbe jut-e egy földrajzi szótárban utánanézni, mit jelent a imakönyv vagy a tankönyv terminus? Megérthetjük a szerző esetleges hippik iránti nosztalgiáját, de a valamivel fiatalabb olvasó csalódik, ha nem találja meg a punkokat. Ha már „emberközelibbé tesszük” a földrajztudományt, miért ne tennénk ezt rendszeresen? A szótárat egészében tekintve nehéz megérteni a terminusok kiválasztásának szempontjait. Az előszó ezt állítja: „A korábbi fordításos (többnyire orosz nyelvű) szótáraktól és kézikönyvektől eltérően ebből a szótárból kihagyták a litván tudós számára szükségtelen, erősen lokalizált (helyi) és speciális terminusokat, valamint a távolabbi országok földrajzára jellemző fogalmakat” (3. o.). Más szóval elvetik A. Solovjov és G. Karpov „Fizikai földrajzi szótár-kézikönyvében” V. Gudelis által felvetett elképzelést, hogy népszerűsítsék az élő nyelv számos ritkább szavát, amelyek már használatosak a szakirodalomban, de a tanuló fiatalok előtt kevéssé ismertek. Így aztán nagyon „lokalizáltnak” bizonyul a dauba, duburys, dulks- 94 na, dumblas, gruodas, kalvynas, marios, raistas és társai; aligha maradnak el azonban tőlük a rūzgos, panuovalis, žiogis, palios, palvė, plova, šėklius, žandaras szavak, amelyeket felvettek a szótárba. A raistas terminus például hiányzik, viszont szerepel a lieknas, vagyis „a láp helyi elnevezése, a raistas megfelelője”. A domborzati formák teljes rendszerét bemutatják, összetevőit azonban válogatva magyarázzák: Domborzat Megadomborzat: hegységrendszerek (−), fennsíkok (+), síkságok (+), óceáni medencék (−) Makrodomborzat: magasföldek (−), fennsíkok (+), alföldek (+), hegységek (−), fennsíkok (+), hegységközi alföldek (−) Mezodomborzat: völgyek (+), dombok (+), dombhátak (+), mélyedések (−), kanyonok (+) Mikrodomborzat: halmok (−), dűnék (+), mélyedések (−) Nanodomborzat Ki tudná megmagyarázni a tanulóknak, mi a különbség a „völgy” és a „mélyedés” között? A szótárban olyan szakkifejezéseket találunk, mint a kalalius, prezidentas, de egy litván diáknak legalább ilyen fontos tudnia azt is, hogy ki a herceg. Ha fontos a lett, a litván nyelv, akkor a lengyel és az orosz nyelv is legalább olyan fontos, mint a kínai nyelv. Ugyanez a helyzet a kultikus épületek megnevezéseivel is: valamiért megfeledkeztek a zsinagógáról, holott van templom, mecset, ortodox templom. Még nagyobb a zűrzavar a biológiai terminusok között. Miért gondolja a szerző, hogy egy kis terjedelmű földrajzi terminológiai szótárban fontos megmagyarázni, mi az a hering, elefánt, teve és delfin? Bonyolultabbak vagy fontosabbak-e ezek a terminusok, mint a hal, emlős, amelyeket hiába keresnénk itt. Az a benyomás támad, hogy a terminusok közlésének szem- A pluszjellel jelölt terminusok szerepelnek a szótárban, a mínuszjellel jelöltek nem. 95 terijus – „mit jut még eszembe?” Íme, egy csokorra való példa: ichtiofauna, ichtiológia, ichtioszauruszok, iguanodonták, iguánák, tengeri fauna, tengeri tehén, tengeri káposzta, tengeri liliomok, oroszlánfókák. Vajon érvényesül-e az az elv, hogy lemondtak a távolabbi országok földrajzára jellemző szakkifejezésekről? Hiszen a ichtioszauruszok csupán egyetlen családját alkotják a madármedencéjű dinoszauruszok rendjébe tartozó hüllőknek, ráadásul kihaltak. A felsorolt tengeri faunához tartozó élőlények igazán semmiben sem különlegesek, hogy külön meg kellene említeni őket (a biológiai szakkifejezések a szótárnak csak mintegy harmadát teszik ki). Így még tovább lehetne sorolni. Még az a mentegetőzés sem állja meg itt a helyét, hogy állítólag úgy döntöttek: a mindenki számára érthető kifejezéseket nem veszik fel a szótárba. Ha minden tanuló számára világos, mit jelent a település kifejezés, akkor éppilyen érthető az is, mi a kisváros vagy a tanya. Tehát mielőtt nekilátnánk a szótár megírásának, tudni kell, kinek és milyen célokra készül, illetve milyen terjedelmű lesz. Ha iskolai használatra szánják, érdemes kerülni az olyan meghatározásokat, mint például a kavics: „a laza és cementált kőzetek durva frakciója <...>” (talán jobb a DŽ meghatározása: „a tenger és a folyók vize által lekoptatott, legömbölyített kövek”). Ha a szótárban nem lehet az adott szakterület valamennyi kifejezését felölelni, gondosan ki kell válogatni a szükségeseket elvontságuk, használatuk gyakorisága és az adott szakterület terminológiai rendszerében elfoglalt helyük alapján. Sokat segítene a szinonimák ábécérendben való felsorolása; tegyük fel, hogy a tanuló a tankönyvben rátalál az izohipszis kifejezésre, a szótárban viszont nincs meghatározva; honnan tudhatná, hogy ebben az esetben a szintvonal címszónál kell keresnie a magyarázatot? Ha pedig találna egy utalást: „lásd: szintvonal”, nem lenne félreértés. Ráadásul ez valódi módja a litván szakkifejezések megfelelőinek népszerűsítésére: az olvasó tudja, hogy „a meghatározott kereskedőhelyen rendszeresen tartott, külön megszervezett nyilvános eladás, kereskedés” a árverés, más néven aukció, nem pedig fordítva. Emellett kreatívan kellene felhasználni a szakterületen korábban megjelent kiadványok anyagát. Így nem maradnának olyan nehézkes kifejezések, mint a a földkéreg ingadozó mozgásai, miközben S. Agapov „Földrajzi szótárának” litván fordításában már egyszerűen a földkéreg ingadozásai szerepel. Tehát ahhoz, hogy a szótár valóban hasznos legyen a tanulók és a földrajz iránt érdeklődők számára, tovább kellene fejleszteni; maga az ötlet, hogy ilyen kiadvány készüljön, valóban jó. Jurgita JĖRINAITĖ II Stasys Vaitekūnas által összeállított „Enciklopédikus földrajzi szó- 96