Kai kurių žuvų pavadinimai

ĮVAI RENYBĖS Kazimieras GAIVENIS EGYES HALFAJOK ELNEVEZÉSEI Talán mi is kifogjuk az aranyhalat minden szerencsétlenség és háború után. A. Baltakis A világ tengereiben, folyóiban és tavaiban mintegy 21 ezer halfaj él. Némelyikükre az ember egyáltalán nem figyel, mert aprócskák (1–2 cm) és jelentéktelen külsejűek. Másoktól úgy fél, mint a tűztől, tudva, hogy éles fogaik a fürdőzőket vagy a vízbe véletlenül bekerülő embert halálosan megsebesíthetik. A harmadik csoport színe és formája magára vonzza a tekintetet, ezért az ember akváriumokban tartja és gyönyörködik bennük. A negyedik csoportot pedig, ahogy csak tudja, kifogja, sózza, fagyasztja, és serpenyőbe teszi. Így az emberek és a halak viszonya ősidők óta nem egyforma. .. Litvánia édesvizeiben mintegy 60 halfaj él, a Balti-tengerben, Litvánia partjainál pedig további mintegy 30 faj. Halaink többsége őshonos, néhányat betelepítettek és meghonosítottak. A legrégebbi litván halnevek ősi indoeurópai szavak, például: erškėtas, ešerys, karšis, lašiša, lydeka, lynas, menkė, plekšnė, ungurys, vėgėlė stb. Halneveink jellegzetes vonása a szinonimitás. A közismert halakat legalább több néven is nevezték, például: gružlys (Gobio gobio) – kilbūkas, zablys, gūirė, gramzdė, kriaunys; kūoja (Rutilus rutilus) – mėkšras, brunšė; plākis (Blicca bjoerkna) – béržalpe, plėgždė, ykutis; raudė (Scardinius erythropthalmus) – raudonsp... hasonlítanak egymásra, ezért sokan összekeverik a nevüket is. Például a sėliavos (Coregonus albula) nagyon hasonlítanak a fehérhalakra (Coregonus lavaretus). Ráadásul az utóbbi halnak sok változata van. Az ichtiológusok szerint Litvánia vizeiben legalább négyféle fehérhal él, például: balti fehérhal, tavi fehérhal stb. A legnagyobb fehérhalat 1985-ben Tau- 86 ragné. 4,2 kg-ot nyomott, 76 cm hosszú volt, és 1,4 m. korú1. J. Lyvinskis a menyhalat a šalvė szóval nevezte, míg a „Dabartinės lietuvių kalbos žodyne” (1993) szerint a šalvis szóval pontatlanul legalább 4 halat neveznek meg: a pisztrángot, a fehérhalat, a pérhalat és a jászkeszeget. Prof. T. Ivanauskas viszont a salava, šalava szavakkal a heringeket nevezte meg. A halnevek tehát meglehetősen kuszák. Kibogozni csak a szakemberek tudják őket. A halnevek másik jellegzetes sajátossága, hogy mi, litvánok, a halnevekből megfelelő, a halak fogását jelentő igéket alkottunk, például: aukšliúoti, lydekauti, stintinėti, šapalaúti (šapalinėti) stb. Néhány más, számunkra ismertebb nyelvre az ilyen szóalkotás nem jellemző. Például, bár az angolban nagyon gyakori a konverzió (vö. the fish „hal” és to fish „halászni”), az angolok mégsem mondanák, hogy to burbot „menyhalazni”, hanem azt mondják: catch burbots. Még szomszédaink, a lettek sem tudják azt mondani, hogy „menyhalazni”, hanem így mondják: ķert vēdze-les. A halak nevéből eredő litván családnevünk is viszonylag kevés van, például: Lydys, Lydekà, Lydekáitis, Lidekáuskis, Lidekávičius; Vėgėlė (ir Vėgelávičius); Karosas, Šapalas; Šalvìs (ir Šalvys); Kūjoja. Érdekes, hogy nincs litván Ešerys családnév (legalábbis a „Lietuvių pavardžių žodyne” nem találjuk), noha ez a halfaj Litvániában az egyik legnépszerűbb. A fűzfaheringek (Osmerus eperlanus L.) – V. Urbutis professzor szavaival élve – egykor a Kuršių-öböl partvidékén több ezer ember, különösen a szegények fő élelmezői voltak2. Tavasszal mindenki fűzfaheringet fogni indult. E. Matuzevičius költő így ír a fűzfaheringek vonulásáról: Ez a szokás már ilyen – ezen nem változtathatsz, Mindegy, hogy szél fúj, vagy eső esik: Tavasszal az első halászatra elmégy, Egész éven át egészséges leszel3. 1 V i r b i c k a s J. Lietuvos žuvys. V., 1986, P. 34. 2 U r b u t i s V. Baltų etimologijos etuidai. V., 1991. P. 175. 3 M a t u z e v i č i u s E. Rinktiniai raštai. V., 1987. T. 1. P. 136. 87 A stinta szó német eredetű, míg a keletiek által használt stinka szó lengyel eredetű. A tavi szélhajtó küszök, amelyeket a zoológusok ežerinėmis stintelėmis néven emlegetnek (Osmerus eperlanus m. relicta), rendkívül kellemes illatúak. A Labanorói emberek szerint az illatuk a frissen savanyított uborkáéra emlékeztet. Az északi tengerek didstintės nem illatosak. A háború után egy ideig az orosz (valójában finn) moiva szóval nevezték őket. Mostanra megalkották a stintenė elnevezést. A „Lietuvių kalbos žodynas” nagy szótárában az seliava szónál A. Juška szótárából a következő mondat szerepel: „A seliava szeme fehér, a smaila szeme pedig vörös.” Melyik vörös szemű, a seliavához rokon halról beszélhetett tehát A. Juška? Ugyanebből a szótárból kiderül, hogy az smaila szóval két halat neveztek meg: a küszöt és a fenékjáró küllőt. Sajnos egyikük szeme sem vörös. Vajon az smaila szóval talán egy harmadik halat, a raudė nevűt, vagyis a žiežulė nevűt is illették (Scardinius erythrophtalmus L.)? Ennek a szemén valóban vörös folt van a felső részen. Igazság szerint a bodorka, vagyis a vörösszárnyú keszeg (Rutilus rutilus L.) szeme is vörös. Egyébként a žiežulė szó („haragudni”) valószínűleg szintén a vörös szeme miatt szolgált e hal nevéül. Előfordul, hogy az ivadékot más szóval nevezik, mint a kifejlett halakat. Például a ingola szó germanizmus. V. Urbutis professzor szavaival élve: „a litvánok ezt az elnevezést inkább – valószínűleg a kuróniakon keresztül – a lett nyelvből vették át”. A szisztematikai terminológiában az ingola szó viszonylag új. J. Elisonas még nem használta ezt a szót, a szóban forgó halat hétpöttyösnek nevezte (feje mellett hét pár, pontokra emlékeztető kopoltyúnyílás van). A halrendszertani terminológiában az ingola szót alighanem elsőként T. Ivanauskas professzor alkalmazta. A folyami ingolát (Lampetra fluviatilis L.) A. Juška és F. Kuršaitis kilencszeműnek nevezte. Valószínűleg a „kilenc” szám választását ebben az esetben csak átvitt értelem indokolja, mégpedig: kilenc – „sok” (vö. a kilencszavú madárnévvel – Sylvia). Az ingolák ivadékát a graužavirba (graužavirbla), smegžernė stb. szavakkal nevezik. Ezeknek az összetett szavaknak a motivációja azt mutatja, hogy a kishalak szeretnek a folyómederbe befurakodni. A szó ‘ Urb u l i s V. Ten pat. P. 153. 88 A vingilis valójában nem a graužavirbát jelenti, hanem a metamorfózison át nem esett egyedet5. A kis ingolák (Lampetra planeri) vingilisei akár ívhatnak is. Minden ingola parazita, vérszívó hal. J. Elisonas zoológus szemléletesen így írt róluk: „A septyntaškė leggyakrabban döggel táplálkozik, vagy ha sikerül rátapadnia, élő halak testével is. Különféle apró víziállatokat, például férgeket és más efféléket sem vet meg. Miután rátapadt valamely víziállatra, a septyntaškė először szarunemű fogaival átfúrja annak bőrét, majd igazi parazitaként nyelvével elkezdi kiszívni gazdája egész testének nedveit és húsát. A halászoknak a septyntaškė néha sok gondot okoz, mert ha rátámad a kihelyezett hálójukra, egyetlen éjszaka alatt tönkreteszi őket, vagyis felfalja a hálóba került halakat”6. A régi litván halnevek többnyire nem összetett szavak. Az újabb nevek (talán analógia hatására) már igen gyakran a žuvis (-žuvė) második taggal képződnek, például: bizonžuvė (Ictiobus ap- prinellus), katžuvė (Ictalurus punctatus), saulažuvė (Leneaspius delineatus), taukvė (Pholis gunellus L.), vėjažuvė (Belone belone L.), vilkžuvė (Anarchichas lupus L.) és mások. A „Namų ūkio enciklopedija” (V., 1987) alapján még hozzávehetnénk a juodažuvė nevűt (nagy hal, amely néha akár 10 kg-ot is nyom, és a Távol-Kelet északi tengereiben fogják), a šernažuvė nevűt (apró, de ízletes hal, amelyet a Hawaii-szigetek közelében halásznak), valamint a papūgažuvė nevűt (nagyon ízletes hal, amelyet Kuba partjainál fognak). Minden ilyen elnevezés lehetséges, de ezt a szóalkotási módot nem kellene túlságosan kiterjeszteni. Rendszertani szempontból mindezek az elnevezések rosszak, mert ellentétesek a nemzetközi nevezéktani kódexek követelményeivel. Emellett az új szavak alkotásakor kerülni kellene a primitív tükörfordításokat, például: lydėlinė baltažuvė (Champsocelus esox), vö. az orosz щучья белокопка elnevezéssel. Valami más nevet kellene adni neki (például: paprastąją ledžuvę). Nem túl jó a didžiažuvė (Percottus glenhi) elnevezés sem, vö. az orosz головешка szóval. Nevéül az Aspergillus penészgomba nevét lehetne felhasználni, vagyis: galvenė. Tehát a faj neve le- 5 Urbutis V. Ten pat. P. 153. 6 Elisonas J. Zoologijos vadovėlis aukštesniosios mokykloms. K., 1925. P. 386. 89 hetne paprastoji galvė. Egyes halnevek írásmódja nagyon gyakran változik. Még a nagyon szépen kiadott könyvekben is előfordulnak helytelen alakok, például: skernukis (= skerssnukis), strimėlė (= strimelė) és mások. A „Namų ūkio enciklopedija” (1987) című műben más nem megfelelő elnevezéseket is találunk, például: čavica (= csendes-óceáni lazac), saida (= tőkehal), vobla (= kaszpi-tengeri bodorka) és mások. Az egzotikus halak közül talán a piranija (Rooseveltiela nattereri) a legfélelmetesebb. A zoológusok gyakran amerikai lazacpontynak is nevezik: amerikiniu lašiškarpiu. A piranija szó mellett néha a nem szabályos piraja alak is előfordul. Ezek a halak az Amazonas-medencében élnek. Állítólag leírhatatlanul ragadozó természetűek. Egy halász így írt: „Egyszer, amikor csónakkal keltünk át a folyón, lelőttünk egy vaddisznót, amely mellettünk szintén keresztben úszott át a folyón. A kormánylapátnál ülő indián a csónakhoz kötötte a vaddisznót, mi pedig a part felé vontattuk, mert lakomát akartunk rendezni. Ám álmunk nem válhatott valóra: egy nagy csapat piraja (= piranják – K.G.) megérezte a vért, nyomban körülrajzotta a vaddisznót, és rárontott. Egy pillanat alatt felkavarodott a víz a kis ördögök hirtelen mozdulataitól, ahogy széttépték a vaddisznó húsát. Mire elértük a túlsó partot, alig maradt valami a vaddisznóból”⁸. A piranija szó a portugálon keresztül került át a tupi nyelvből (a brazíliai indiánok nyelvéből). T. Ivanauskas professzor Brazíliába tett expedíciójáról írva megjegyezte, hogy a piranjákat a Piri-Piri nevű tóban fogták, amely a helyi indián törzs nyelvén azt jelenti: „hal, hal”⁹. Elképzelhető tehát, hogy a piranija szó töve is halat jelent. Érdekes és szép akváriumi halacskák: a szivárvány minden színében pompázó gupiai, a flegmatikus guramiai, a zöld és fürge pecilijos, az ezüstkárászok nagy szemű unokatestvérei, a teleskopai, a rózsaszín kardučiai, bajuszukkal a feneket tapogató šamukai, a színes harcias gaidėliai, a kecses fekete molinēzijos, a lapos skaliarai és mások. E halacskák szinte mindegyikének neve nem litván eredetű. Helytelen alakok is előfordulnak. Például az karduočius (Hipophorus) akvaristák gyak- 7 Virbickas J. Ten pat. P. 19, 57. 8 Po žemynus ir šalis. K., 1979. P. 17-18. 9 Ivanauskas T. Trys mėnesiai Brazilijoje. V., 1960. P. 112. 90 …kardfarkúaknak nevezik kardonešiais, mivel e halak hímjeinek kardra emlékeztető faroknyúlványuk van. Ez utóbbi szó gyakran a latin nyelvből vett tükörfordítás. A kardonešis szóhoz hasonló tükörfordításokat J. Pabrėža egykor a növényrendszertani terminológiában is megpróbált alkotni, később azonban ezeket mind más terminusok váltották fel. Néhány meleg égövi vízben élő, akváriumban is tartott apró halnak szakemberekkel együtt több litván nevet is alkottunk, például: pilkasis lūdekenas (Ctenolucius hujeta insculpatus), žaliąsis verpstėnis (Labeo frenatus), paprastoji taškūnė (Chilodus punctatus) és így tovább. Ez azonban csak a kezdet. Sok akváriumi halacskának még nincs megfelelő litván neve. Emellett a halneveiket is rendezni kell. 91