Ch. Lemcheno sukaktuvių knyga

Stasys KEINYS CI. LEMCHEN JUBILEUMI KÖNYVE A nyelvészet művelőjének az elmúlt évben Chackel Lemchen kilencvenéves lett (született 1904 m. április 21 d. Papilėben, a mai Akmenė járásban, amely valamiképpen ar összefonódik egy su ne nyelvmunkás életével, mindenekelőtt talán Kalikstu Kasakauskiu ir Simonu Daukantu. Ki Tudja, talán a vidék to híres nyelvészeti munkáinak úttörői ösztönözték ir šį a papilėniškist). Évforduló alkalmából A Litván Állami Zsidó Múzeum sietett kiadni egy tetszetős könyvet „Munkák ir és lendületek"', amelyet összeállított Polina Pailis ir Judita Rozina, o szerkesztette és tudományosan konzultálta Rytis Trimonis. A könyv címlapja előtt, az ünnepelt fényképe mellett elhelyezték a korábban 70 m. megírt J. Jablonskis-- recenziót, amelyben be többek között ez áll: kevés “<...> olyan diák van, aki hozzá hasonlóan jól ismeri a litván nyelv kérdéseit <...>”. A köznyelv legnagyobb gondozójának ez a megnyilatkozása alighanem bármely nyelvész szívét megdobogtatná. O Ch. Lemchen ekkor még csak húszéves volt... A könyv a bevezető elé illesztett E. Zinger „A kultúrák közeledésének előmozdítója” című rövid cikkével kezdődik. Itt felsorolták Ch. Lemchen olyan munkáit, amelyek értéket ir képviselnek a litván zsidó kultúra számára, és amelyeknek az ünnepelt sokéves jo közvetítője, felidézték a golgotákat. A további közlemények fejezetek szerint kerültek közlésre. Į a könyv első fejezetébe a Ch. Lemchenről szóló cikkeket gyűjtötték össze. A fejezet így kezdődik Z. Zinkevičius üdvözlő szavaival. K. Ulvydas felidézte a jubiláns háború előtti munkásságát mint a zsidó gimnáziumok litván nyelvtanára, pillantást vetett į jo a megírt és ir szerkesztett szótárakra, a nyelvi kultúra nevelő tevékenyséA. gére, Sabaliauskas részletesebben taglalta Ch. Lemchen „A litván nyelv hatása a litván zsidóságra” dų című könyvének V. jelentőségét, Vitkauskas pedig igyekezett jo áttekinteni valamennyi nyelvészeti munkát. Szép szavak csokrával köszöntötte a jubilánst az Oxfordi Egyetem docense H.D. Kacas, újságíró G. Smoliakovas, sajtó ! Munkák ir és lendületek: Chackel Lemchen nyelvész születésének 90. évfordulójára. - V.: Litván Állami Zsidó Múzeum, munkatárs 1994. - 208 p. 80 D. Gelpernas, ir író G. Kanovičius. Ide van beillesztve ir Ch. Lemchennek szánt A. Churgin cilėraštise, valamint a tanár J. Lazausko levele. Az ebbe a fejezetbe író valamennyi nyelvész be más Ch. Lemchen munkái mellett ir megemlíti a szerkesztő és terminológus tevékenységét. A jubileumát ünneplő több mint három évtizeden át a szerkesztő kenyerét ette. Be más kiadványok, élete során a į magyar nyelvtudományi munkák egy részét, köztük a háromkötetes, alapvető akadémiai „Lietuvių ir kalbos gramatiką”, valamint a kiadó negyedszázad alatt megjelentetett, különböző szakterületek terminusainak csaknem valamennyi szótárát kísérte végig. A nyelvész professzionálisan végezte terminológiai munkáját; a háború utáni első néhány évtizedben tevékenyen részt vett e terület úgyszólván valamennyi munkájában, és feltehetően nem ritkán ő mondta ki a döntő szót. A kiadónál Ch. A Ch. Lemchen által szerkesztett jogi, könyvtártudományi, geológiai, fizikai földrajzi, fizikai, ir politechnikai, meliorációs, kémiai, irodalmi, botanikai, közgazdasági, számítástechnikai, meteorológiai és orvosi terminológiai szótárak a litván terminológia jelentős és normatív munkái voltak és maradtak. ir gi Szinte mindezek A szótárakat áttekintették A Litván Nyelv Irodalmi ir Intézetének Terminológiai Bizottságában, így azok csupán a szabványos terminusokat ne vezették be, de megalapozták a szakterminolir ógia további rendezését szolgáló tų szervezett terminológiai munkát, és ir általában véve megmutatták e munka irányait. Ir nem számít, hogy az e szótárakban közölt terminusok egy része nem honosodott meg, hogy valamivel jų később némelyiket kijavították, ar megváltoztatták, hogy végül ir a néhány évtizeddel ezelőtt kiadott szótárak egy része mára már elavult, megöregedett, és újakat adtak ki. ar Munkájukat, a terminológia szabványosításában betöltött jelentős szerepüket hosszú ideig ir ellátták, szolgálták; többségük ma ir is a szakterületek példamutató terminológiájának tų legfontosabb forrásaként szolgál. O a meg nem mo honosodás miatt nem sok ir J. Jablonskis, ir J. Balčikonis ir és más neves nyelvészek javaslatainak egy része nem terjedt el a nyelvben, helyettük jų mások honosodtak meg, némely esetben még a kijavított szavak és kifejezésir ek is. Az idő elvégzi a javításokat. De képtelen csökkenteni annak a szerepnek a jelentőségét, amelyet ezek a munkák betöltöttek. A nagyszerű évfordulók kavargásában nem fordítottak figyelmet arra, hogy a į litván terminológia szempontjából rendkívül fontosak voltak a legtevékenyeir bben Ch. Lemchen fáradozásával elkészítdu ett fordításos „Nemzetközi szavak szótárai” 81 (1951 és 1969). Ezek sokat segítettek az e szótárakba foglalt úgynevezett nemzetközi terminusok fonetikai, akcentológiai és į grammatikai litvanizálásának megszilárdulásában, magának e litvanizálásnak az alapjait is megerősítették, a bőségesen beillesztett litván megfelelőkkel vagy szinonimákkal pedig megmutatták, hogy ha akarjuk, kölcsönszavak nélkül is boldogulhatunk. És mit mondjunk magáról Ch.-ról. A Lemchen által összeállított orosz–litván szótárak, amelyek a legkülönfélébb területek könyveinek, könyvecskéinek és cikkeinek számos fordítója számára kézikönyvként szolgáltak (ezt bizonyítják a „Darbuose ir polėkiuose” című kiadványban közölt, J. Lazauskasnak, aki valamilyen orvosi könyvet fordított, Ch. Lemchenhez írt levelének meleg hangú szavai is). Egyébként a legnagyobb, az 1982–1985-ben kiadott négykötetes „Orosz–litván szótárért” Ch. Lemchent más szerzőkkel együtt 1987-ben a Litván SZSZK állami tudományos-műszaki díjával ir tüntették ki. Hogy a terminológiai kérdések Ch. Lemchent meglehetősen foglalkoztatták, azt a „Kalbos kultūra” című kiadványban és az újságokban megjelent néhány cikke is mutatja. E témakör, valamint a nyelvész, tanár, szótáríró és terminológus más témájú írásainak egy része bekerült a róla tárgyalt, évfordulójára kiadott könyvbe, annak második fejezetébe is (kár, hogy e munkák többsége rövidített formában jelenik meg, néhány pedig egyáltalán nem került bele. Egy ilyen szép alkalomból nagyon helyénvaló lett volna nem sajnálni a fáradságot, és összegyűjteni a különböző kiadványokban szétszórtan megjelent valamennyi közleményt. Most valószínűleg egy másik, még tiszteletre méltóbb évfordulóra kell várni). Mondhatni, alighogy elült a háború vihara, a „Literatūroje ir mene” című folyóiratban 1951-ben közzétett „A litván tudományos terminológia kérdéséről” című cikkében Ch. Lemchenas felhívta a társadalom figyelmét a különböző szakterületek terminusaival való törődés szükségességére, és állandó, a terminológiához értő bizottság felállítását sürgette e munka irányítására. A „Kalbos kultūroje” című folyóiratban 1963-ban közölt „Az -(i)acija képzővel alkotott igei főnevek” című cikk felhívta a figyelmet arra, hogy az úgynevezett nemzetközi terminusok, amelyek az -(i)acija/-cija képzőt tartalmazzák, jelentésütų kben nem egy esetben bizonyos mértékig eltérnek az -imas képzővel alkotott igeszármazékoktól. A „Néhány terminusk- (1961 épzési kérdés” című cikkben m.), miután ir tömören áttekinti az eddig elvégzett és folyamatban lévő munkát, a terminológiai munka alapvető kérdését emeli ki — „új terminusok alkotásakor vagy a régiek 82 rendezésekor különösen fontos betartani a nyelvtudomány törvényeit és szabályait” (p. 55), védelmébe veszi az -inis, -ė képzővel alkotott, összetett terminusokban használt mellékneveket, bemutatja funkcionális egyezésüket a determinatív melléknévi alakokkal, és néhány egyéb kérdést is tárgyal. Itt meg kell jegyezni, hogy a cikkben bírálták a kémiai szótár recenzenseit, akik a dvimolekulinis szót helytelenül képzett szónak tartották, mégis nekik volt igazuk. A cikk szerzőjének sem a DZ (1954) élettelen példáival, sem J. Jablonskis által említett kar nélküli varrógépekkel nem sikerült meggyőznie arról, hogy egyformán elfogadható például a mėlynakė és a mėlynakinė mergina használata, hogy J. Balčikonis hiába tiltakozott volna a kötőszó nélküli mondatok ellen, és hogy a nyelvészek sikerrel használhatnának olyan dviskiemeniniai szavakat (nem feltétlenül csak saját maguk által alkotott dviskiemenius szavakat). A nyelv törvényei, amelyeket a terminológiai munka végzése során is be kell tartani, nem támogatják az ilyen vegyes képzésű szavakat. Ezt pedig azért írják itt, mert ilyen terminusokat még mindig használnak, sőt újakat is alkotnak. Még inkább vitatni kell a „Néhány terminológiai kérdésről” (1967) című, A. Šuminnal közösen aláírt cikk egyes állításait. Ebben a cikkben az orvosokat és nyelvész segítőjüket, A. Kučinskaitėt is bírálni kell az úgynevezett nemzetközi orvosi terminusok litván szinonimáinak keresése miatt. Különös, nagyon különös az ebben a cikkben állandóan ismételt érv, miszerint a litván számára nehezebb lesz megérteni egy litván szót, mint egy kölcsönszót. Semmiképpen sem lehet egyetérteni a cikk szerzőinek fő álláspontjával, miszerint a már meghonosodott úgynevezett nemzetközi terminusok mellett nem érdemes saját megfelelőket alkotni. A szegény diáknak, akit a cikkben sajnálnak, mert neki állítólag mindezeket a terminusokat meg kell majd tanulnia, még könnyebb dolga lenne, ha az orvosok csak latin terminusokat használnának. Akkor litvánul egyáltalán nem kellene tanulnia, még a nemzetközi terminusokat sem! Akárhogy is nézzük, az orvosok nyelve – egy másik jelentős művelődéskutató, A. Žirgulis találó megjegyzése szerint – a zsargon minden jellegzetességével rendelkezik. Ezért azokat az embereket, akik elhatározták, hogy legalább valamelyest litvánosítják, támogatni és ösztönözni kellene, szükség esetén pedig tanácsot adni nekik, hogyan tehetnék ezt jobban. A nyelv túlzott „nemzetköziesítése” káros dolog. A litván ember számára helyénvaló, hogy azt kívánja és arra törekedjék, hogy nyelve litván legyen. A „Darby ir polėkių” című mű harmadik fejezetét Ch. alkotja. Lemchennek a zsidó nyelvről és kultúráról szóló munkái. Kétségtelenül a legjelentősebb közülük a kut83 járás „A litván nyelv hatása” A litván zsidók nyelvjárásához", példányos 1970 m. példányszámban kiadva. 1000 Most itt kerülnek nyomtatásba (ismét példányba1000 n!), sajnos csak e fontos munka részletei. O hiszen negyedszázad elteltével annyira helyénvaló lett volna újranyomtatni az egészet šį ir a zsidóés a ir litván nyelvészet számára nélkülözheteir tlen, maradandó és egyedülálló ilyen kutatást, valamint a tények tárházát, amely e sorok írójának alkalmat adott arra, hogy ismét elidőzzön szülőföldje pavenčiųi nyelvjárásának szavainál. A továbbiakban (IV ir V fejezet) szerepel Ch. Lemchen kultúrával kapcsolatos cikkei, jo fordításai, nyomtatásb1966 m. an megjelent védőirata Az SZU kormányához Antanas Kniūkšta kiadó ügyében. A könyv hatodik fejezetét alkotja Ch. Lemchen bibliográfiávir al kapcsolatos jį irodalmi munkáinak jegyzéke. Itt vannak felsorolva a jubileumi ünnepelt által írt könyvek (összesen megjelent cikkek 15), (itt jų felsorolva 25), fordítás- (27 ok, hirdetmények), (24 szerkeszir tett kiadványok, könyvek) különféle hirdetméjį nyek ma tekintélyes sora, amelyekben róla írnak, vagy úgy tűnik, legalábbis megemlítik őt magát ar jo munkák. A be bibliográfiát bizonyára ki kell egészíteni. A szerkesztett į kiadványok rovatára csupán egy pillantást vetve az 1958 m. olvasó hiányolni fogja a kiadott „Fizikai szakkifejezések szótárát” ir A. Novodvorskiét “ az Angol–litván politechnikai szótárt”, valamint a 1979 m. kiadott nagy „Fizikai szakkifejezések szótárát”. Itt nem említették ir 1951 és 1969 m. kiadott fordításos „Idegen szavak szótárai”. Könnyen találhatnának kiegészítésekir et a jubileumát ünneplőről szóló irodalom fejezetéhez. A könyv végén litvánul, angolul, ir jiddisül (jiddisül) nyomtatott Ch. Lemchen életművének ir dátumai, valamint a szerkesztők magyarázatai találhatók. A kiadványban mérsékelten közöltek fényképeket iš Ch. Lemchen ir jo családi élete. Mivel a könyv jelentős része nyelvi kérdésekkel foglalkozik, nehéz megállni anélkül, hogy meg ne említsük az egyik nyelv rendkívüliségét. Az ir ünnepeltről szóló egyik cikkben ez áll: „Tisztelt Ch. Lemchen méltósággal leélte a Magasságos által neki szánt éveket. Sokat tettek, eredményesen dolgoztak, tanultak, másokat tanítottak" ir (o. 28). Nė mivel kétség sem férhetett ahhoz, hogy az ne ünnepelt későbbi élete rosszabbul alakul, ir furcsának tűnt a következő megfogalmazás: másokat tanítottak. A kelet-aukštaitiszek, akik az ilyen igeneveket a legjobban tudják használni, itt rendszerint tárgyesetű főnevet mondanak, és ezt nagyon szép, gyakran ismételt mondással kiáltják világgá: 84 ir A. Baranauskas: „Régi erdők szerettettek, sok énekbe belefoglaltattak; apáink minden ilyen éneke megtaníttatott velünk" (az aláhúzás tőlem. — St.K. ). Vagyis: tanultak, ne másokat ir tanítottak, de tanultak, mások ir tanítottak! Ar ez az új, az ingyenes nyelvjárási nemek használatával kapcsolatos hibák kezdete lenne, talán a žemaitisiek ar bosszúja a felvidékiek ellen, amiért azok a fajtajelző melléknevek használatakor mindig hibáznak? Befejezésül igazán örvendetes megemlékezni a nyelvművelő jelentős évfordulójáról, és még jelentősebb ir évfordulókat kívánni neki. Alkalmam nyílt elolvasni egy érdekes, ízlésesen összeállított, meglehetősen jól kiadott könyvet: ta „Darbai polėkiai". ir ir 85