Fizikos leidiniai – terminų žodynų pagrindas

Eglė MAKARŪNIENĖ FIZIKAI KIADVÁNYOK – A SZAKSZÓTÁRAK ALAPJAI A litván nyelvű fizikai könyvek kiadása a 19. század végén, a nemzeti újjászületés kibontakozásával kezdődött. E könyvek kiadásával párhuzamosan kibővült a természettudományok, különösen a fizika tudományos nyelvének kialakítása, valamint a litván szakkifejezések megalkotása. Minden tudományterület terminológiája sajátos fejlődési utat jár be. A műszaki és fizikai szakkifejezések első példáival már a 19. század második felében találkozunk J. Zavadskis és L. Jakimavičius naptáraiban [1], a „Keleivis” című lapban megjelent műszaki tárgyú cikkekben [2], valamint a litván nemzeti újjászületés jeles alakja, P. Vileišis természettudományos könyvecskéiben. Az ő tollából származik az első litván nyelvű fizikatankönyv is, amely P. Neris álnéven jelent meg [3]. A fizikatankönyvek kiadásának megindulásával együtt születtek meg a fizikai szakkifejezések, és kezdett kialakulni a fizika tudományos nyelve (a litván fizikai terminológia fejlődéséről P. Brazdžiūnas professzor írt [4]). Érdekes volna tehát időrendi sorrendben áttekinteni a fizikai könyvek kiadását. Ehhez a „Lietuvos fizikų ir astronomų sąvadas” [5] című kötetben közölt, 1899–1992 között megjelent fizikai kiadványok jegyzékét vettük alapul. Ez nem teljes körű bibliográfia a fizikai szakirodalomról. Elsősorban litván szerzők litvánul írt és litván kiadók által kiadott könyveit foglalja magában. Kivételt a monográfiák fejezetei képeznek. A jegyzék egyáltalán nem tükrözi sem a tudományos, sem a tudományos ismeretterjesztő cikkeket, amelyek – különösen az utóbbiak – litván nyelven írva kétségkívül hatással voltak a fizika tudományos nyelvének fejlődésére. Valamennyi kiadványt nyolc csoportra osztva ábrázoltuk a hisztogramokon (ábra). Mindegyiket röviden áttekintjük. Az első hisztogram első kiadványa a már említett P. Vileišis-féle fizikatankönyv [3]. Szaggatott vonal jelöli I. Končius 1919-ben nyomdai előkészítésre leadott, de ki nem adott fizikatankönyvét. Elképzelhetjük, milyen nagy hiányt tapasztalt a fizikai szakkifejezések terén a tankönyv szerzője. A tankönyv kéziratában található, Vero városából keltezett levélben (1917.VIII.4) I. Končius a megírás sürgető szükségéről ezt írta: „<...> a fizikai kézikönyvet nem írtam volna meg ilyen gyorsan – magam is alaposabban tanultam volna még, és vártam volna, hogy a szakkifejezéseket megalkossák” [6], a tankönyvre azonban égető szükség volt. Ebben a 20 tankönyvben használt és megalkotott kifejezéseket, valamint I. Končius első fizikai szakszótárát már ismertettük [7]. Ezután következik K. Šakenis fizikatankönyve (1920), amely öt kiadást ért meg; P. Mašiotas tankönyvének két kiadása (1922); az első, Litvániában kiadott, meteorológiának szentelt tankönyv, amelyet szerzője, I. Končius alkalmazott fizikának nevezett (1924); valamint J. Dragūšas elemi iskolai tankönyve (1925). 1940 óta mindannyian K. Baršauskas és társszerzői fizikatankönyveiből tanulunk; ezeket hosszú ideig adták ki (az utolsó kiadás 1960-ban jelent meg). Később, egészen 1992-ig, oroszból fordított tankönyvekből tanulták a fizikát (a fordítók között L. Kulviecas, E. Juškienė és mások). Igaz, számos „oktatási segédanyagot” készítettek (S. Jakutis, V. Valentinavičius és mások), vagyis a fizikatantervet kiegészítő, tanároknak és diákoknak szánt kiadványokat. Három évtized elteltével jelent meg ismét eredeti mű, V. Valentinavičius VIII. osztályos fizikatankönyve (1992). A második hisztogram a felsőoktatási intézmények számára készült fizikatankönyveket mutatja be. Kiadásuk a Kaunasban alapított Litván Egyetem létrehozásához kapcsolódik. Az első kiadványok a hallgatóknak szánt előadásjegyzetek voltak. Ezekből talán 1923–1928 között jelent meg a legtöbb. K. Šliūpo, V. Čepinskis, A. Žvironas és I. Končius előadásjegyzeteiről, valamint a laboratóriumi gyakorlatok leírásairól van szó. 1934-től kétévente jelentek meg P. Brazdžiūnas előadásjegyzetei. E munkasorozatot P. Brazdžiūnas modern fizikai könyve zárta: „Naujoji fizika: Spinduliavimas ir materija” (1941). A háború utáni évek első fizikai könyve P. Brazdžiūnas szerkesztésében a „Fizikos praktikos darbai” (1948, 2. kiadás) volt. Nyomdai előkészítésre került A. Žvironas általános fizikatankönyve a felsőoktatási intézmények számára, de létezéséről csak A. Žvironas leveleiből [8] és a VU Matematikai-Természettudományi Karának jegyzőkönyveiből [9] tudunk. A kézirat A. Žvironas letartóztatásakor eltűnt. A hisztogramon szaggatott vonal jelöli. A háború utáni években a hallgatók oktatói jegyzetekből és orosz nyelvű fizikatankönyvekből tanultak; ezek közül néhányat később litvánra is lefordítottak. 1960-tól egymás után jelentek meg a felsőoktatási intézmények (VVU, VPI, LŽŪA, KPI) oktatói által írt eredeti tankönyvek is. Egyes fizikai kurzusok jegyzetei is megjelentek, az úgynevezett „oktatási segédanyagok”. Ezeknek csak egy részét tüntettük fel a hisztogramon. 21 A tankönyvkiadás mellett a fizikaoktatás módszertani kérdéseivel is foglalkoztak. A harmadik hisztogram H. Jonaitis, S. Jakutis, V. Valentinavičius és munkatársaik kiadványait mutatja be. A fizikát népszerűsítő füzetek (a negyedik hisztogram) kiadása szinte egy időben kezdődött K. Šakenis fizikakönyvével. Ezek P. Mašiotas füzetei, amelyeket ő „könnyed tudományos elbeszéléseknek” nevezett (1922, 1923). 1936-tól S. Dabušis elektromosságról, Franklinről és Edisonról szóló könyveit, párbeszédes formában írt fizikakönyveit stb. adták ki, nyugati szakirodalom alapján. A háború utáni első években kevés ismeretterjesztő fizikai füzet jelent meg. K. Baršauskas (1946, 1947), G. Lechemas (1955, 1957) és mások írták őket. Orosz nyelvből fordított füzetek is megjelentek. 1973-ig a „Tudni szeretnék” sorozat, valamint a „Tudás” társaság „Az előadó segítségére” című brosúrái jelentek meg. Ezeket felsőoktatási intézmények oktatói és intézeti kutatók írták. A hisztogramon nem szerepelnek. 1973-tól megkezdték a „Fizikai iskola” sorozat kiadását. 1990-ig 16 füzet jelent meg. Ezek között fordítások és litván tudósok eredeti munkái egyaránt voltak. Szerzőik K. Konstantinavičius, R. Karazija, A. Matulionis, R. Baltramiejūnas, A. Ažusienis és K. Valacka. L. Klimka munkatársaival (1975–77), valamint R. Karazija (1977, 1982, 1984, 1988, 1992) számos tudományos ismeretterjesztő könyvet adott ki. A kiadványok témája igen változatos: félvezetők, lézerek és alkalmazásuk, mikrokalkulátorok, atomenergia, radioaktivitás és a fizika tudományának más időszerű kérdései. Az ötödik hisztogram tudományos munkákat, azaz monográfiákat mutat be. Ide tartoznak A. Jucys professzor, B. Styra és munkatársaik, illetve tanítványaik könyvei, a Félvezetőfizikai Intézet egyes szerzőinek könyvei, valamint a tudóskollektívák munkáiból összeállított tematikus gyűjtemények, amelyeket J. Požela szerkesztett, és az „Elektronok a félvezetőkben” sorozatban adtak ki; továbbá a KPI kutatóinak ultrahangról és felületi jelenségek fizikájáról szóló munkái. Mindezek a könyvek oroszul íródtak, némelyiküket angolra is lefordították, ezért közvetlen hatással nem voltak a litván fizikai szaknyelvre és terminológiájának fejlődésére. A fizikatörténeti és életrajzi munkák (a hatodik hisztogram) nagyobb számban 1976-tól kezdtek megjelenni, amikor kiadták a Vilniusi Egyetem történetét, amelyet Alma Materünk 400 éves jubileumára szenteltek. Ennek 22 három kötetében részletes fejezetek találhatók a Vilniusi Egyetem fizikai tudományáról. A hisztogram két meglehetősen terjedelmes, 1930–1940 között megjelent cikket is bemutat: I. Končius K. Šliūpról szóló írását (1934), valamint A. Žvironas T. von Grothusnak és a Smardonė-forrásokkal kapcsolatos kutatásainak szentelt cikkét (1938). Az 1960-as évek végén különálló tudósokról szóló könyvek kezdenek megjelenni: K. Baršauskusról (1969), T. Žebrauskasról (1986), P. Brazdžiūnasról (1990, 1992), I. Končiusról (1992), V. Čepinskisről (1992), P. Vilčinskisről (1992, 1993) és A. Žvironasról (1992). A litvániai fizikatörténet egyes fejlődési szakaszait I. Šenavičienė, H. Jonaitis, A. Piročkinas, A. Šidlauskas és L. Klimka könyvei tekintik át. Ezek nemcsak a fizika tudományának, hanem a fizikaoktatásnak a fejlődését is vizsgálják a legrégibb időktől napjainkig. A hatodik hisztogramot a hetedik egészíti ki: ez a szakirodalmi jegyzékeket mutatja be. Némelyikük a tudományos publikációkat egy-egy kiválasztott szempont szerint sorolja fel („Litván tudósok disszertációi: 1945–1968” (1971), „A természettudomány- és technikatörténeti kiadványok bibliográfiája: 1940–1971” (1973)), mások személyi bibliográfiák. Sok ilyen szakirodalmi jegyzéket adott ki a Tudományos Akadémia központi könyvtára, az Akadémia intézetei és a felsőoktatási intézmények. Ezek K. Baršauskas (1969), A. Jucys (1981), B. Styra (1983), P. Slavėnas (1983), A. Bolotinas (1985), J. Požela (1985, 1987), P. Brazdžiūnas (1987), H. Jonaitis (1988), A. Žvironas (1988), K. Šopauskas (1989), I. Končius (1990), H. Horodničius (1990), V. Čepinskis (1992) és mások bibliográfiái. Az utolsó, nyolcadik hisztogram a fizikai terminológiai szótárakat mutatja be. Terminológiai szótárakat akkor kezdenek összeállítani, amikor már kialakult a tudomány nyelve, és fejlődésének elért egy bizonyos szakaszát, amikor szükségessé válik a tudomány nyelvében használt terminusok rendszerezése. I. Končius számára akkor merült fel ez az igény, amikor fizikatankönyvének, majd valamivel később meteorológiakönyvének írása során elegendő terminus gyűlt össze. I. Končius szójegyzéke kétnyelvű (litván–orosz), és mintegy 1600 terminust tartalmaz. A „Lietuva” című újságban (1923) és a „Švietimo darbas” című folyóiratban (1924) nyomtatták ki [7]. A fizikai terminológia fejlődésének egy bizonyos szakaszát feltehetően bemutathatta volna a VDU Fizikai Tanszékének oktatói által összeállított háromnyelvű (mintegy 2000 terminust tartalmazó) fizikai szótár, ez azonban pénzhiány miatt soha nem látott napvilágot. Csak I. Končius és A. Žvironas [10], valamint P. Braz- 23 džiūnas [4] publikációiból tudunk róla. A terminológia rendezésének és szabványosításának munkáját a megszállás éveiben a Vilniusi Egyetemen folytatták. Mintegy 4000 terminust gyűjtöttek össze; ezekről A. Žvironas 1954. január 8-án, önéletrajzának függelékében ezt írta: „Fizikai terminusok. Fizikusok tízéves, kollektív munkája: több ezer terminust gyűjtöttek össze litván, orosz, lengyel, német, francia és angol nyelven. A kartotékot 1943-ban átadták a Tudományos Akadémiának” [11]. A háború utáni években a felsőoktatási intézmények oktatói és professzorai, A. Jucys, A. Puodžiukynas, H. Horodničius és J. Stanaitis aktívan bekapcsolódtak a fizikai terminológiai munkába; az újonnan megjelenő fizikai tárgyak tanítása során ők érezték meg először, mennyire hiányoznak a fizikai terminusok. A fizikai terminológia rendezésének fő szervezője és a Fizikai Terminológiai Bizottság hosszú ideig hivatalban lévő elnöke P. Brazdžiūnas volt. E téren szerzett érdemeit az „Akademikas Povilas Brazdžiūnas” című könyv ismerteti [12]. Miután megtapasztalták az orosz nyelv agresszív nyomását a fizika tudományos nyelvére, a litván fizikusok 1954-es köztársasági tanácskozásán felvetették egy fizikai terminológiai szótár sürgős elkészítésének és kiadásának fontosságát. A P. Brazdžiūnas által összefogott fizikuscsoport (P. Brazdžiūnas, H. Horodničius, H. Jonaitis, A. Puodžiukynas, J. Zdanys) sürgősen hozzáfogott egy kétnyelvű, litván–orosz fizikai terminológiai szótár összeállításához [13]. Mintegy 3500 terminust tartalmazott. Elmondható, hogy a szótár összeállításakor felhasználták a VDU és a VU fizikai tanszékeinek oktatói által jóváhagyott terminusok egy részét. A szótár kiadása után folytatódott a fizikai terminológiával kapcsolatos munka. Fizikusok és nyelvészek nagy csoportja több mint tíz éven át dolgozott egy négynyelvű fizikai terminológiai szótár összeállításán. Először egy kétkötetes, rotaprinttel sokszorosított tervezet jelent meg véleményezésre [14], később pedig napvilágot látott a mintegy 19 000 terminust tartalmazó, bővített és javított kiadás [15]. Ebből az alkalomból A. Puodžiukynas, aki nagyon sokat tett a terminológiai szótárak összeállításáért és kiadásáért, 1975.VII.18-án ezt írta P. Brazdžiūnasnak: „Öröm, hogy befejezi a szótár előkészítésének kényszermunkáját. Úgy vélem, a kiadásakor a technikai terhet nehezebb viselni, mint a szakmai munkát. Ez meghatározatlan tartalmú „társadalmi munka” <...>. A terminológia nagyon fontos ügy. Nélküle az anyanyelv nem maradhat fenn az iskolákban. A második lépés egy rövid értelmező fizikai szótár kiadása lenne” [16]. 24 Az 1899–1993 közötti fizikai kiadványok hisztogramjai Jelenleg mintha P. Braziūnas azon elvét követnénk, miszerint „az egyes tudományágak alapvető szakszótárai mellett el kell készíteni a legújabb ágaik kisebb szótárait is, amelyekben a legújabb, még kevéssé használt terminusokat gyűjtenék össze <...>. A fizika legújabb ágait Litvániában kutatják <...>. E fizikai területek szakembereinek kisebb szótárakat kellene készíteniük a legújabb terminusokról. Nagy szükség van az egyes tudományterületek kisebb értelmező szótáraira, amelyek segítségével nemcsak a tudomány képviselői, hanem <...> a széles közönség is tájékozódhat” [4]; egyes fizikuskollektívák lézerfizikai, képcsőgyártási és híradástechnikai szótárakat adtak ki, illetve többnyelvű radiofizikai és radioelektronikai szótárakat készítenek. Úgy tűnik, már megvan az alapunk ahhoz, hogy megkezdjük a fizikai terminusok értelmező szótárának összeállítását, és így folytassuk az előttünk járó fizikusprofesszorok által dédelgetett munkát a magyar fizikai szaknyelv fejlesztéséért és a fizikai terminológia szabványosításáért. Literatūra 1. Fizikos istorija Lietuvoje (1579–1940) / Aut. kolektyvas, ats. red. H. Jonaitis. V.: Mokslas, 1988. P. 98. 2. Kaulakienė A. Mokslo kalbos užuomazgos “Keleivyje” // Lietuvių leksikos ir terminologijos problemos: Lietuvių kalbotyros klausimai. V., 1991. T. 29. P. 80–91. 3. Neris P. Populiarizskas rankvedis fizikos. Šenandoras: Dirva, 1899. 99 p. 4. Braziūnas P. Fizikos lietuviškosios terminijos kūrimas // Kalbos kultūra. 1983. Nr. 44. P. 4–8. 5. Makariūnienė E., Klimka L. Lietuvos fizikų ir astronomų sąvadas. V.: FI, 1994. 146 p. 6. Končius I. Fizika // VUBR Fl–Fl039. L. 114. 7. Kaulakienė A. Pagrindiną dėsimę lietuviškus terminus. I. Končiaus “Terminai fizikos reikalams” // Fizikų žinios. 1992. Nr. 2. P. 23–25; jos pačios Lietuvių fizikos terminografijos pradmenys // Lituanistica, 1993. Nr. 1(13). P. 32–43; jos pačios Vienas iš šimto profesoriaus I. Končiaus nuopelnų // Fizikų žinios. 1994. Nr. 6. P. 28–31. 8. Antanas Žvironas. Vilniaus kalėjimuose ir Pečioroje / Sud. S. Žvironaitė. 1992. 103 p. 9. Antanas Žvironas: Literatūros rodyklė / Sud. E. Makariūnienė. V.: FI, 1988, D. 2. P. 21–22. 10 Končius I. Fizikos terminai // Gamta. 1938. T. 3. Nr. 4. P. 258–260; A. Žvironas. Redaktoriaus prierašas // Ten pat. P. 260–261. 11 Antanas Žvironas: Literatūros rodyklė / Sud. E. Makariūnienė. V.: FI, 1988. 25 D. 1. P. 9. 12 Keinys S. Akademikas P. Brazdžiūnas ir mūsų terminologija // Akademikas Pavilas Brazdžiūnas. V.: Academia, 1992. P. 95–101. 13 Fizikos terminų žodynas / Aut. kolektyvas; Red. P. Brazdžiūnas. V.: Valst. polit. ir moksl. lit. l-kla, 1958. 123 p. 14 Fizikos terminų žodynas / Aut. kolektyvas; Red. P. Brazdžiūnas. V.: 1971–1973. D. 1. A–L. 419 p.; D. 2. M–Ž. 588 p. 15 Fizikos terminų žodynas / Aut. kolektyvas; Red. P. Brazdžiūnas. V.: Mokslas, 1979. 680 p. 16 Naruševičienė B. Antanas Puodžiukynas // Fizikų žinios. 1993. Nr. 4. P. 24–26. 26