Dėl kai kurių bendrųjų technikos terminų

Stasys ZAJANKAUSKAS NÉHÁNY ÁLTALÁNOS MŰSZAKI SZAKKIFEJEZÉSRŐL Mindenekelőtt rendezni kellene az általános műszaki szakkifejezések rendszerét. A nyelvészek azt javasolják, hogy a terminológiai szabványokba csak a jelenleg használatos, már meghonosodott, kétséget nem ébresztő szakkifejezések kerüljenek be. Sajnos egyetlen terminológiai csoport sincs még megfelelően szabványosítva és rendszerezve. A terminológiai ügyeket illetően az új szakkifejezéseket megfelelő szaklapokban kellene közzétenni, megvitatni és bírálni, valamint időben kijavítani. Sajnos ilyen megfelelő szaklap szinte nincs is. Az elektronikai szakkifejezések szabványainak kidolgozásakor például teljes élességükben merültek fel a nem rögzült általános műszaki fogalmak – „eszköz”, „készülék” és „elem” – közötti viszonyok tisztázatlanságai. Nem kellően világosak a jelentés és érték, üzemmód és működés kifejezések sem. Ezeket röviden meg is tárgyaljuk. Miben különbözik az eszköz az elemtől? Úgy vélem, annak eldöntéséhez, hogy egy bizonyos tárgyat hogyan nevezzünk helyesebben – eszköznek vagy elemnek –, fontos, hogy megfelelően megértsünk néhány stratégiai jelentőségű nyelvi kérdést. Hogy mit akarok ezzel mondani, egy példából világosabb lesz. Például egy zakót nevezhetünk az öltözék elemének, de ezt csak akkor érdemes így nevezni, ha valóban az öltözék felépítéséről és annak egyes alkotórészeiről akarunk beszélni. Minden más esetben a zakót ruhának kell nevezni, nem pedig valamiféle elemnek. Hiszen könnyen belátható, hogy lényegében minden egy általánosabb dolog valamelyik eleme, de az elem kifejezést, úgy vélem, mértékkel kell használni. Hasonló viszonynak kellene lennie az eszköz és elem szakkifejezések között is. Úgy vélem, az elem szakkifejezést csak akkor érdemes használni, ha valóban azt akarjuk hangsúlyozni, hogy nem valamely szerkezet, készülék, berendezés vagy felszerelés felépítését, annak egyes alkotórészeit vizsgáljuk. Más esetekben megfelelő kifejezést kell találni a tárgy sajátos fajtájának megnevezésére. 65 Például éppen ezért a tranzisztort, diódát, tirisztort – bár leggyakrabban áramköri elemként használják őket – félvezető eszközöknek határozzák meg (sok más nyelven is így határozzák meg őket: angolul – semiconductor device, franciául – dispositif à semiconducteurs stb. A németek azonban „félvezető építőelemeknek” nevezik őket). Mi a különbség az eszköz és a készülék között? Szükség van egy gyűjtőnévre a félvezető integrált áramkörök, félvezető átalakítók, érzékelők, diódák, tranzisztorok és tirisztorok megnevezésére. Többségük csupán elem, alkatrész, de vannak olyanok is, amelyeket nem helyes elemnek nevezni. Sok szerző félvezető eszközöknek nevezte el őket. Sokak számára ez szokatlan, vagy akár elfogadhatatlan. Más a helyzet a készülékkel. Az említett eszközök önálló termékek is lehetnek, például egy szerkezet különálló elemeiként (ekkor komponenseknek nevezik őket). Összetettebb, monolitikus felépítésű szerkezetek elemei is lehetnek, amelyeknek még kivezetéseik sincsenek, és mikroszkóppal sem láthatók. Például az integrált áramkörök alapvető szerkezeti elemei lényegében tranzisztorok, amelyekből akár ezrek és milliók is lehetnek. A félvezető áramkört azonban a nemzetközi szabványok a félvezető eszközök tágabb és nagyobb osztályába sorolják (angolul semiconductor devices), azaz ugyanabba, amelybe a tranzisztorok is tartoznak. Tehát például a tranzisztor meghatározásakor eszköznek kell nevezni. Ráadásul ez a fogalom egyszerre magában foglalja mind az elemi, mind a komponensként megjelenő tranzisztort! Egyesek eszközöknek, mások készülékeknek nevezik őket. Az oroszok és a lengyelek „készülékeknek”, a németek „építőelemeknek” nevezik őket, az angolok és a franciák pedig a legáltalánosabb kifejezéssel illetik őket, amely véleményem szerint eszközt jelent, de nem készüléket. A litvánoknak is szükségük van ilyen általános elnevezésre. Úgy vélem, erre a célra leginkább az eszköz szó felelne meg, amelynek lexikai jelentése még nem rögzült egyértelműen, és rendszerbeli korlátai sincsenek kialakítva. Valójában a készülék szónak csak egy bizonyos „végfelhasználói rendeltetésű eszközt” kellene jelentenie. Berendezés az egyik alapvető, sok helyen következetesen hasz- 66 nált műszaki szakkifejezés. A szótárak azonban nem egészen így adják meg a jelentését. Például a „Dabartinės lietuvių kalbos žodyno” 2. kiadásában (1972) a berendezés „valami, amit beépítettek, egy készülék vagy berendezés alkatrésze”, a 3. kiadásban (1993) pedig már „valami, amit beépítettek; valamilyen egyszerű készülék (apparátus)”. Ezzel szemben a készülék a 2. kiadásban „valamilyen különleges szerszám, apparátus”, a 3.-ban pedig „berendezés (? – St. Z.), összetett fizikai jelenségek elvén működő apparátus” meghatározást kapott. Úgy vélem, hogy a „berendezés” és „készülék” fogalmának ilyen elhatárolására tett kísérlet megalapozatlan – ami az egyiknek bonyolult, a másiknak egyszerűnek tűnik! Ki tudja ezt eldönteni? Ráadásul például a tantárgyak elnevezései, mint az elektronikus és kvantumos mikrohullámú berendezések, impulzus- és digitális berendezések, magukban foglalják mind a berendezéseket, mind a készülékeket. Végül is a „készülékgyártó ipar” fogalma soha nem terjedt ki a tranzisztorok vagy az integrált áramkörök gyártóiparára! A Készülék (franciául: appareil) közelítsen az apparátushoz! Így a eszközök elnevezés minden olyan anyagi eszközre vonatkozzon, amely valamely cél elérését szolgálja, különösen pedig olyan anyagi felszerelésre, amelynek nincs önálló vagy végső használati funkciója. Vagy akkor, ha ez a funkció vagy rendeltetés nem világos, ezért nehéz konkrétabb, rendszertani elnevezést választani. Ezzel szemben a készülék egy meghatározott, önálló használati rendeltetésű anyagi felszerelés egységét jelentené. Az „eszköz” fogalmának és terminusának ilyen módosítása semmit sem dönt romba, hiszen valaminek a szerkezeti elemeit továbbra is úgy nevezhetjük, ahogyan eddig: eszköznek — eszközöknek. Érdemes a szomszédainkra is kitekinteni. Az említett fogalmak végleges rendszerezésekor a nemzetközi kommunikáció szempontjait is figyelembe kell venni. Megfelelő magyar megfelelők szükségesek a más nyelvekben használt terminusokhoz. Az angol eszköz megfelelője, a berendezés, elsődlegesen „alkotást”, azaz valami létrehozott, feltalált vagy kigondolt dolgot jelent (lásd a Webster-szótárakat, például: Webster’s New International Dictionary, 1918 vagy Webster’s New World Dictionary (of American English), 1989). Ha kétségtelen, hogy egy bizonyos berendezést pontosabban kell megnevezni, a megnevezést pontosítják: műszer, készülék, felszerelés stb. A végleges használati funkcióval nem rendelkező berendezéseket, illetve a vegyes berendezések csoportját általánosabb terminussal nevezik meg – eszközök. 67 A francia dispositif eszközmegfelelő egyaránt jelentheti valaminek az elrendezését, illetve az általános berendezést vagy a nem önálló berendezést (lásd például: Larousse Universel (en 2 volumes), Paris, 1922 és Le Robert Dictionnaire d’aujourd’hui, Montreal, 1992). Vagyis bármely mechanizmus, bármely készülék (vagy műszer) alkotórészeinek összességét jelenti; továbbá magát a mechanizmust vagy készüléket (műszert) is (lásd: Petit Larousse en couleurs, Larousse, 1989). A meghatározott, felismert végleges használati rendeltetéssel rendelkező berendezéseket mindig konkrétan nevezik meg: készülék, műszer, gép. Például a legegyszerűbb millimétert is már készüléknek nevezik, a tranzisztort vagy a diódát azonban nem, mivel ezeknek nincs végleges használati funkciójuk. Ilyenkor a dispositif terminust használják. Jelentés és érték A matematikusok szinte boldogulnak az érték terminus nélkül. Számukra létezik a függvényérték, a mennyiség értéke és az átlagérték stb. A „Matematikai szakkifejezések szótára” (1994) mindössze négy olyan terminust közöl, amelynek érték az utótagja: osztásérték, játékérték, alsó/felső érték. A rádióelektronikai szakemberek lényegében egyetértenének ezzel, de további terminusokat is találnának, amelyek az értéket (értékességet) a szó valódi értelmében jelölik. Elsősorban a fizikai mennyiségek mértékegységeiről (de nem magukról a fizikai mennyiségekről), a fizikai mennyiségek visszaállítására szolgáló mértékekről vagy etalonokról, a mérőműszerek skálájának vég- és kezdőosztásainak értékeiről, bármely fizikai állandó értékéről, valamint bizonyos becslésekről lenne szó: függvények effektív vagy középérték-négyzetéről. Minden más esetben jól illik a jelentés terminus, különösen, ha dimenzió nélküli mennyiségekről beszélünk. A „Fizikai szakkifejezések szótárában” (1979) egyáltalán nem szerepel a jelentés terminus. Így a fizikusok, csak a saját igazukat ismerve el, gátlástalanul erőltetik azt másokra. Például a „Tamašauskas, A. ir kiti. Fizika, 3 t., 1992” című tankönyv 168. oldalán „Néhány integrál értékei” című szakasz található. Működési mód és tevékenység A Vilniusi Egyetem fizikusai a üzemmód szót a tevékenység kifejezéssel szeretnék helyettesíteni. 68 ka. A terminusok litván jellege nagyon fontos. Ha csak lehet, fordítsuk le őket, de legyünk figyelmesek a szóra! A „mód” fogalma a rádióelektronikában magában foglalja az eszközök működésének belső... külső feltételeit, a működési feszültséget (például határértékű megengedett üzemmódok), továbbá a működés módját vagy rendjét, a működési állapotokat, valamint a működési jelleg típusait vagy osztályait. A jogászok a tevékenység kifejezést használják, tudomásom szerint, a tevékenység következményeinek vagy eredményének megnevezésére. Tehát már felületes vizsgálat alapján is a tevékenység a rádióelektronikában nem jelenthetne egészen mást – a működési feltételeket: az elektromos, hő-, éghajlati, sugárzási stb. feltételeket, valamint a működési állapotokat és egyebeket. A gyenge jel üzemmódja kifejezést használjuk. Mostantól a gyenge jel tevékenységét kellene használnunk! De hát itt nem a jel tevékenykedik! Nevezhetnénk a gyenge jel feltételeinek. Vagyis itt egyetlen „tevékenység” kifejezéssel nem boldogulunk. Amikor bizonyos eszközöket raktárban tárolnak, meghatározott, úgynevezett tárolási üzemmódra van szükségük. Ez nem csupán a környezeti feltételeket jelenti, hanem a tartósítást és az egyéb karbantartást is, például az akkumulátorok időszakos feltöltését stb. Ezt a dolgot nem nevezhetjük tárolási tevékenységnek! Régebben például azt mondtuk, hogy egy készülék küldési üzemmódban működik. Tegyük fel, hogy éppen semmit sem küld, mert nincs mit küldenie. Próbáljuk meg használni az új kifejezést: a készülék küldési tevékenységet végez. A kellemetlenség az is, hogy a „tevékenység” szó tárgyragos alakja megegyezik az alanyesetűvel. Szükség lenne a működési tevékenység kifejezésre is. Az állapotot át kell nevezni tevékenységre. Persze a fogalmat fel lehetne bontani, és több kifejezést is használhatnánk. 69