Amplifikacija kaip stiliaus figūra

Juozas ABARAVIČIUS AZ AMPLIFIKÁCIÓ MINT STÍLUSALAKZAT (Megjegyzések a jellemző jegyekről) Manapság alig hallani valamit az amplifikációról. Mondhatni, elsősorban az akadémiai (retorikai, poetikai, stilisztikai stb. diszciplínákhoz tartozó) előadások és elemzések fogalmává vált. Úgy tűnik, a litván filológusok közül senkit sem érdekel az amplifikáció mint terminus tartalma, jellemző jegyei, rendszertani hovatartozása és rangja. A litván kutatók stilisztikai munkáiban nem találjuk az önálló stílusalakzatok között tárgyalva. J. Pikčilingis „A litván nyelv stilisztikája” című művében például az amplifikációt a nyelvi hatásosság, az emfázis megteremtésének eszközeként tárgyalja. Itt (az akkumuláció mellett) a stilisztikai felsorolás egyik típusaként vizsgálja1. K. Gaivenis és St. Keinio „Nyelvészeti szakkifejezések szótára” azonban ezt a kifejezőeszközt teljes joggal stílusalakzatnak tekinti. A terminus első jelentéseként ezt adja meg. Az amplifikáció meghatározása itt: „1. Stílusalakzat, amelyben több nyelvi elemet használnak egymás mellett a kifejezés felerősítésére: Az emberek f á r a d n a k, k ü z d e n e k hazájuk boldogságáért (A. Venclova).”2 A fogalom második, itt megadott jelentése – „2. A szöveg meghosszabbodása az egyik nyelvről a másikra történő fordításkor (...)” – ezekhez a megjegyzésekhez nem kapcsolódik. Érthető, hogy az említett szótárban szereplő amplifikációs példa nagyon egyszerű. Mielőtt tárgyalnánk e stílusalakzat nem egyszerű, tipikusabb, kidolgozottabb változatait, kétségkívül el kell határolódnunk az amplifikáció időnként emlegetett irreleváns, nem konstruktív ismérvétől – attól az állítástól, hogy a végén összegző taggal kell rendelkeznie. Állítólag éppen ebben különbözik az akkumulációtól, amelynek nincs ilyen tagja. Ezt a nézetet például egyes német nyelvű stilisztikák is kifejtik. W. Fleischer és G. Michel „A mai német nyelv stilisztikája” című munkájában például ez áll: „Az egyszerű felsorolás mellett – az a k k u m u l á c i ó mellett – létezik az a m p l i f i- 1 P i k č i l i n g i s J. Lietuvių kalbos stilistika. V., 1971. T. 1. P. 202 – 205. 2 G a i v e n i s K., K e i n y s S. Kalbotyros terminų žodynas. Kaunas, 1990. P. 18. 50 káció, amellyel olyan felsorolást jelölnek, amelynek végén összegző tag áll³. Hasonló nézet tükröződik J. Pikčilingis „A litván nyelv stilisztikája” című művében is (a továbbiakban: Stilisztika), ahol példákkal szemlélteti E. Riesel állítását, miszerint e két felsorolástípus különbsége „állítólag csupán formális”: az akkumulációnak (?) van összegző tagja, az amplifikációnak (?) nincs⁴. A Stilisztika (202. o.) itt tévedett: felcserélte a felsorolástípusokat. A példák további tárgyalásakor azonban már megalapozottan hangsúlyozza: „Itt akkumulációval van dolgunk – a lánc felsorolt tagjai <...> összegzés nélkül zárulnak”. Másutt pedig: „Itt az összegző szavak ezek: minden, az egész. A mondatok amplifikációt alkotnak”⁵. Ha az amplifikáció ilyen formális ismérvét állítják fel, könnyű tévedni és figyelmen kívül hagyni a lényeget. A lényeg pedig más. Egyébként magában a Stilisztikában is meg van jelölve az akkumuláció és az amplifikáció közötti lényegi különbség, amelyet A. Albalat francia stiliszta vetett fel, őt követve pedig M. Meyer. Az akkumulációt az egymás után következő részletek bősége alkotja, az amplifikációt viszont a hasonlatok, a kettős metaforák, a változatos képek és mindenféle jelzők sokasága⁶. Ezek már lényegi ismérvek, bár némileg nem egységesek. Valójában az akkumuláció során olyan részletek halmozódnak fel, amelyek mindig valami újat mondanak, hozzátesznek, valamivel kiegészítenek stb. Az amplifikáció során viszont a gondolat tartalma bővül és erősödik, sőt visszatérően variálódik stb. Akkumulációt találunk M. Martinaitis „A szeméttelepen talált családi album” című versében. Esküvői fénykép. Az újszülöttel. / Az első lépések. Kislány volt. / Kicsit megnőtt. Földig érő fehér ruha. / Virágokkal. Konfirmáció, püspök. Ugyanaz – / már kamaszlány, csúnya, hosszú lábakkal. MMartA 23. Ez, mondhatni, az akkumuláció tipikus példája. Nominatív- 3 F l e i s c h e r W., M i c h e l G. Stilistik der deutschen Gegenwartssprache. Leipzig, 1975. S. 126. 4 P i k č i l i n g i s J. Min. veik. P. 202; Riesel E. Stilistik der deutschen Sprache. Moskau, 1963. S. 320. 5 P i k č i l i n g i s J. Min. veik., P. 203. 6 Lásd ugyanott, valamint az ott idézett szerzőket és forrásokat. 51 … mondatokkal, a megszakított mondat hozzáfűzött tagmondataival és más grammatikai eszközökkel (ez nem lényeges) számos részletet sorol fel, amelyek mindegyike valami újat „tesz hozzá” ahhoz, ami a régi fényképre tekintve látható. A felsorolás a vers további strófáiban is folytatódik, ismétlés és visszatérő variálás nélkül. Vö. még a második strófával: Megtanulni telefonálni. Balettórák. Hegedű, / az állhoz szorítva (a zene által még el nem bűvölt mellek). / Hirtelen lányos kivirágzás. Karcsú / nyak. Figyelmes tekintet. Szemek! Kissé retusálva. / Férfi, kemény gallér. Az oltár előtt, fátyollal. (Uo.). Ezek a példák szépen megmutatják az akkumuláció lényegét. Az amplifikáció lényege más lesz. Már esett róla szó. Hadd szemléltessék a példák. A mazúriai Jonušas partvidékének lakói ma mintha karót nyeltek volna – zárkózottak, csendesek, csípősen elhallgattatják a fecsegést. POrinEK 136. Itt az amplifikáció azonos jellegű vagy szinonimikus eszközökkel történik, amelyek erősítik és variálják a gondolat tartalmát. Szemantikai párhuzamosságot, tehát a kifejezőeszközök többletét találjuk itt (mintha karót nyeltek volna; zárkózottak és csendesek, csípősen elhallgattatják a fecsegést). De nem mondható, hogy ez indokolatlan többlet. A mazúriai partvidékről érkezett fiatalok viselkedését a trakai vár termében frazeológiai hasonlatokkal, jelzőkkel (egyébként metaforikusakkal is) írja le; a csendesség „módját”, képét kissé eltérő nézőpontokból ragadja meg, és aktiválja a megjelenített jelenség „alig-alig” vonásait, jelentésárnyalatait. Ebből, a tágabb szemantikai összefüggésből válik világossá a szereplők viselkedésének motivációja. P. Orintaitė írónő kedveli az amplifikációkat. Számos található belőlük Kęstutis és Birutė lányának, Danutėnak az esküvőjét leíró részekben. Íme még néhány példa: A leendő menyasszony különös nyugalommal viselte: most már minden mindegy, nem számít. Véglegesen eldőlt. A száműzetés jele a homlokába vésve – visszavonhatatlanul elítélve… Pedig úgy tűnt, érzelmekkel teli, akár egy fiatal tölgyfa kelyhe. De féken tartotta magát. POrinEK 129; Danutė pedig – akár az isteneknek szentelt áldozat. Élő faragványként dermedten, magába húzódva, semmit sem látva, semmit sem érezve. POrinEK 130. Ezekben a példákban tükröződik az amplifikációra jellemző gondolati tar- 52 talombővítés, az intenzitás fokozása, a benyomás szemantikailag közeli nyelvi elemekkel történő erősítése, visszafogott kifejezésbeli többletet létrehozva. Vö.: Élő faragványként dermedten, magába húzódva, semmit sem látva, semmit sem érezve és és hasonló képrészletek. Számos szakkönyv az amplifikációt a nyelv, a gondolati tartalom bővítésének és gazdagításának eszközeként tárgyalja (lat. amplificatio – kiterjesztés, nagyítás, megsokszorozás; retorikai értelemben: nyomatékosítás; szükségtelen szavakkal való túlterhelés). Az antikvitásban tárgyi, stilisztikai és szóamplifikációt különböztettek meg. A tárgyi amplifikáció arról szólt, hogy valamiről különféle módokon beszéltek, a hatásosság és a meggyőző erő érdekében. Mintegy „a retorikai szuggesztió nagyítólencséje” volt: előfeltevéseket és érveket sorakoztatott fel, amelyek célja nem a tanítás, hanem a befolyásolás volt⁷. A kutatók az antikvitásban alkalmazott stilisztikai amplifikációt is „olyan teleszkóphoz hasonlítják, amely nagyításával a befogadó (odbiorcy) számára láthatatlan gondolati területeket (obszary) és az ott rejlő jelentéseket, mindenekelőtt az érzelmieket tárja fel”⁸. A szóamplifikáció pedig egyszerű kifejezések bővítése egyes szavakkal vagy szókapcsolatokkal, hogy azok hatásosabbá váljanak⁹. A retorikai és stilisztikai munkák közül sok még csak említést sem tesz az összefoglaló tagokkal alkotott amplifikációról. Mindazonáltal olykor e stilisztikai alakzat specifikusabb változatait is tárgyalják. Egyes kutatók például a téma nominativuszának kibontásán vagy expresszív összekapcsolásán alapuló amplifikációt vizsgálják¹⁰. Nem fogjuk mindegyiket áttekinteni. Talán a téma nominativuszával végzett amplifikációról mégis mondanunk kell valamit. Valóban, a téma nominativuszát a szövegben gyakran amplifikálják, kibontják, jellemzést fűznek hozzá. Például: Germas jó, germas – ősi, sosemvolt és elfeledett / hihetetlen, mint egy kék hattyú / gyanús, mint a déli harangszó / titokzatos, mint a fenyők esti világa <...>JDegPA 24. Ez a változat valamelyest 7 Plačiau apie tai žr.: Korolko M. Sztuka retoryki. Przewodnik encyklopedyczny. Warszawa, 1990. S. 74. 8 Lásd ugyanott. 121. o. 9 Bővebben lásd ugyanott. 121–122. o. 10 Čmykova N., Baskakova L. Gramatičeskij trop i amplifikacija. – Problemy ekspressivnoj stilistiki. Izd-vo Rostovskogo universiteta, 1987. S. 84 – 86. 53 a szó amplifikációjára emlékeztet. Az amplifikálás, az érzelmi kibontás és fokozás itt már a téma alanyesetű megnevezésének ismétlésével kezdődik. Ezt követi a „jóság” sokoldalú jellemzése, amelyben nem annyira új részleteket, tulajdonságokat igyekeznek felsorolni, mint inkább kifejezővé és érzelmessé tenni az általános felsorolást. Bár itt az akkumuláció valamely elemét is fel lehet fedezni. Vö. még: Betűk! / Egyszerű, egyforma, sima és apró betűk PTarGS 14. Itt is jellemző a téma alanyesetű megnevezésének ismétlése. A szakirodalomban viszont, úgy tűnik, teljesen indokolatlanul állítják, hogy az amplifikáció nem függ össze sem az ismétléssel, sem az ellipszissel, sem az inverzióval¹¹. Az utóbbi két stílusalakzat tekintetében talán nem is érdemes vitatkozni. Aligha lehet azonban tagadni, hogy az ismétlés az amplifikáció alkotóeleme lehet. Hiszen kibővíti a nyelvi tartalmat, erősíti kifejezőerejét, érzelmi hatását, a valóság jelenségeinek intenzitását. Íme, J. Marcinkevičius „Homo sum” című költeményének részletében az ismétlés milyen jól érzékelteti, miként küzd a „kor gályájához láncolt” lírai alany a gonosz szükségszerűséggel. HOMO SUM! / A kor gályájához láncolva, / nehezen evezek, / evezek, evezek.../ S az izzadság patakzik arcomon, / s csupasz hátamat csapkodják / a gonosz SZÜKSÉGSZERŰSÉG korbácsai, / Valóban óceán. / Valóban óceán. / Valóban horizont. / Valóban horizont, / mely se közeledik, se távolodik. / Evezek, evezek, / és összeszáradt ajkammal ismétlem: / HOMO SUM... JMarcR III 39. Itt semmiképpen sem állítható, hogy a szavak és szókapcsolatok ismétlése nem segít a kor gályája metaforájának, a nehéz evezésnek és monotóniájának szemantikai amplifikálásában, kibontásában és intenzívebbé tételében. Az ember kor gályájához láncoltságának benyomása egyre erősödik, mert az ismétlések: „nehezen evezek, / evezek, evezek...” és „Valóban óceán. / Valóban óceán. / Valóban horizont. / Valóban horizont, mely se közeledik, se távolodik.” lelassítják az evezés képének „képkockáit”, s ezzel a gonosz SZÜKSÉGSZERŰSÉG korbácsainak, a csapásoknak a képét is. Ezek az ismétlések segítenek, hogy a kor gályájának metaforája allúziós egésszé nőjön össze – asszociatív kapcsolatot teremtve a 7–18. században láncra vert rabszolgák, bűnözők és katonák által evezett vitorlás hadihajó képével, amelyet háttérként lehet felhasználni a jelen „kor gályájának” történéseihez. 11 Žr.: Š i r i n a L. Amplifikacija v sisteme ekspressivnych sredstv. – Problemy ekspressivnoj stilistiki. 1987. S. 83. 54 háttérként felhasználni a jelen „kor gályájának” történéseihez. Ezért kétségtelenül igazuk van azoknak a filológusoknak, akik szerint az amplifikáció többek között különféle ismétlésekkel is megvalósul: szavak ismétlésével, szinonimikus ismétlésekkel, trópusok ismétlésével, a jellegzetes, lényeges jegyek kifejtésével, az érvelő gondolatmenettel és más módokon. Ez a felfogás tükröződik például S. Krahl és J. Kurz „Kis stilisztikai szótárában”12. Természetesen a gondolat amplifikálásához más stílusalakzatok (fokozás, antitézis, felsorolás, korrekció) és számos más stilisztikai eszköz (epithetonok, hasonlatok, szinonimák stb.) is hozzájárul. Itt nem célunk az amplifikáció típusainak, változatainak, szemantikájának, szerkezetének és funkcióinak sokféleségét vizsgálni. Csupán e stílusalakzat nagy ábrázoló- és hatáskeltő erejét kell kiemelni. Hatásosak például azok a változatai, amelyekben gyakran szemantikailag összeférhetetlen, ellentmondásos összetevők regresszív, késleltető módon sorakoznak. Minden ilyen késleltető összetevő leköti az olvasó figyelmét, míg végül kibontakozik a stilisztikai egész jelentése is. Vö. még V. Braziūnas „A bosszúság” című művének részletét: Végtelen újrakezdés, költözés az emlékezetbe, ahol minden a helyén kívül van, összehányva és szétszórva, semmit sem lehet már megtalálni a szétszerelt napok és hetek, elnyűtt nevek és elkoptatott hónapok között, amelyek szüntelenül sodródnak a semmibe. VBrazAL 39. Itt még semmit sem érthetünk meg az amplifikálás értelméből, amíg figyelmesen végig nem olvassuk az összetevők egész sorát. Mivel szemantikailag, szerkezetileg és funkcionálisan ilyen sokrétű és hatásos, az amplifikáció nem tekinthető csupán a stilisztikai felsorolás egyik változatának. Teljesen önálló stílusalakzat. Rövidítések VBrazAL - V. Braziūnas. Alkanoji linksniuote. V., 1993. JDegPA - J. Degutytė. Purpuru atsišvėrusi. V., 1984. JMarcr III - J. Marcinkevičius. Raštai. T. 3. V., 1982. MMartA - M. Martinaitis. Atrankinta. V., 1996. POrinEK - P. Orintaitė. Erelių kuorai. Kaunas, 1992. RTarGS - P. Tarulis. Gyvas stebuklas. V., 1993. 12 Krahl S., Kurz J. Kleines Wörterbuch der Stilkunde. Leipzig, 1984. S. 10. 55