Dėstytojų ir studentų žodinio bendravimo trūkumai

Leonora BARZDŽIUKIENĖ, Vida LIOLIENĖ AZ OKTATÓK ÉS A HALLGATÓK SZÓBELI KOMMUNIKÁCIÓJÁNAK HIÁNYOSSÁGAI Nincs olyan kulturális terület, amelyre a nyelvnek semmilyen hatása ne volna, és amelyben valamiképpen ne nyilvánulna meg. Bizonyos értelemben a nyelv formálja a kultúrát, a kultúra pedig a nyelvet. „Az anyanyelv olyan, mint egy kapu, amelyen keresztül minden nagy és termékeny eszme eljut az ember lelkéhez” (L. Rėza). A nyelv tehát az egész kultúrát magában foglalja, hiszen általa fejeződnek ki a kommunikáció céljai és érdekei. Az oktatók – nyelvészek és más szakterületek képviselői – és a hallgatók közötti kommunikáció fő célja, hogy az anyanyelvi és a világkultúra minél több kincse szabályos, logikus formában jusson el a hallgatók tudatába. Az anyanyelv jó ismerete a művelt ember ismérve. Ettől függ az egyén társadalmi és szakmai aktivitása. Ezért nagyon fontos, hogy hallgatóink jól tudják anyanyelvüket. Az általános képzést nyújtó középiskolákban a nyelvoktatás koncentrikus egységekben, azaz a tantárgy olyan fejezeteiben épül fel, amelyek alapvető tartalma azonos, de a tananyag terjedelme és részletessége eltérő. Ezt nevezik fokozatos oktatásnak (1. fokozat – I–IV. osztály, 2. – V–IX. osztály, 3. – X–XII. osztály). A felsőoktatásban a koncentrikus egységek szakmai irányultságot kapva bővülnek. Ez már a negyedik fokozat kellene, hogy legyen. Egy-egy koncentrikus egységből nem szabad különálló témákat kiemelni. Kötelező követni az oktatás egységes rendszerét – a programban előírt összes témát tárgyalni: a hallgatókat a kiejtési normákra tanítani, és ezzel együtt helyesírási készségeiket fejleszteni; ismételni a hangsúlyozás szabályait és törvényszerűségeit, felhívva a figyelmet legjellemzőbb megsértésük eseteire. Nem kevésbé fontos a lexika és a frazeológia tananyaga sem. Ennek oktatásakor figyelmet kell fordítani a nyelv különböző szókészleti rétegeire és a frazeologizmusokra. Különösen összetett a morfológiai formák rendszere, amelynek fő részei a szóalkotás és a ragozás. Mind az új szavak képzésekor, mind a különféle szóalakok használatakor gyakran sérülnek súlyosan a nyelvi normák. Ennek elkerüléséhez alaposan meg kell tanulni a litván szóalkotás szabályait, valamint a morfológiai formák használatának szabályait, amelyek a helyes nyelvtani szerkezetű mondatok alkotásában is segítenek. 39 Mindezek eredménye olyan stílusos nyelvhasználat lenne, amely minden használati helyzethez illeszkedik. A szakirányú középiskolák hallgatói különösen rossz felkészültségűek. Nagyon gyakran jól tanulják a reáltárgyakat, a műszaki rajz is jól megy nekik, mert az említett iskolákban ezekre a tárgyakra különösen nagy figyelmet fordítanak. A litván nyelvre szánt órák száma mindössze fele az általános képzést nyújtó iskolák tantervében előírt óraszámnak. Emiatt nem jut idő a tanterv anyagának teljes leadására, és kevés időt fordítanak a nyelvi készségek fejlesztésére. A szakirányú középiskolát végzettek nem értik az anyanyelv szerkezetét, nem ismerik annak normáit, és nem sajátították el a litván nyelvtan alapvető szabályait. Különösen sokan kerülnek a szakirányú középiskolák végzettjei közül levelező tagozatra. Hogyan tanítsuk őket levelező formában, csupán konzultációkon? Pedig mindent elölről kell megtanítani: a helyes kiejtést, helyesírást, központozást, lexikát, szóalkotást és ragozást, mondattant, valamint a stílusos nyelvhasználat követelményeit. Kevés órát szánnak a litván nyelvhelyesség oktatására. Mintha ördögi körbe kerülnénk: különféle szóalakok használatára tanítunk, a hallgató pedig gyakran nem tud különbséget tenni a melléknévi igenév, a határozói igenév és a félhatározói igenév között. Ennek következménye a hallgatók rendkívül helytelen nyelvhasználata, tele helyesírási és központozási hibákkal. Több tucatnyi mesterszakos hallgató szakdolgozatának és diplomamunkájának nyelvezetét elemezték. Nagyon szomorú, hogy ez hallgatóink teljes nyelvi műveletlenségéről tanúskodik. A dolgozatokban rengeteg helyesírási hiba található, például: santikìs, sąveika, štam-biūjų, imanoma, pirmiausiai, gelis, struktūra, netiek, taipat, kūbelis, malūnas, variantas, optimalia, anksčiau stb. A központozás sem jobb. A mesterszakos hallgatók még az azonos mondatrészeket és a közbevetéseket sem különböztetik meg, elválasztják az alanyt az állítmánytól, nagyon gyakran vesszőt tesznek a bei elé (talán összetévesztik a bet kötőszóval), elkülönítik a bővítetlen határozókat, viszont nem különítik el a jelzett szó után álló jelzőket, például:1 1. Kényelmes a tirisztor modelljét használni, amely egy diódából és feszültségforrásokkal vezérelt kapcsolóból áll. 2. A terhelőellenálláson folyó áram függése a tirisztor vezérlőimpulzusainak sorozatfrekvenciájától = a következőképpen lett kialakítva: kei- 1 A hibás központozást kötőjelek húzták alá. 40 a frekvenciát az adott intervallumban. Gyakoriak a nyelvtani alakok használatával kapcsolatos hibák. Az egyes számú főnevekből többes számot képeznek, például: cement – cementek, aktivitás – aktivitások, védelem – védelmek, függőség – függőségek stb. A terminológiában a tárgyak vagy fogalmak sajátos jegyeinek megjelölésére rendszerint határozott alakokat használnak. A mesterszakos hallgatók szinte egyáltalán nem ismerik ezt a szóalkotási eszközt. Általában a határozott alakokat sem tudják használni, például: 1. Nincs speciális (= speciális) szakirodalom. 2. Az első (= első) módszertől csak abban különbözik, hogy az összetevőket nagyobb mértékben keverik össze (= vagyis az összetevők jobban össze vannak keverve). Hibásan használják a visszaható igék alakjait, például: Ez látszik (= látható) az 1. mellékletben ábrázolt grafikonokon. Az ilyen keverékek jól összeállnak (= tömörödnek). A legtöbb hibát az esetek használatában követik el. A litván szerkezeteket itt idegen szerkezetek váltották fel, például: A matematikai számítási módszerek tökéletlenségei miatt (= tökéletlensége miatt) a számításban (= számítás közben) problémák merülnek fel (= problémák). Ennek következtében (= Emiatt) szinuszos feszültséget kapunk. A névutók használatával kapcsolatban is sok hiba fordul elő. Jellemző, hogy a litván nyelv névutó nélküli szerkezeteit névutós szerkezetekkel helyettesítik, például: Ezzel az összetétellel (= ennek az összetételnek a felhasználásával) több keveréket készítettek. Az esetek és a névutók helytelen használatán kívül a mondat szintaktikai szerkezetének számos egyéb megsértésével is találkozunk. A mondatban hibás a szórend: a jelző gyakran a jelzett szó után áll, a jelzői mellékmondat pedig nem az után a szó után következik, amelyet megmagyaráz. Különösen helytelenül használják a partikulumokat. A nyelvtanból tudjuk, hogy a partikula annak a szó előtt áll, amelynek jelentését árnyalja; ha más helyre kerül, töltelékszóvá válik. A nežiūrint igenév kötőszóként szolgál az alárendelt mondatban, és mellékmondatot kapcsol be, például: A nehézségek ellenére (= Bár sok a nehézség, bármilyen nehéz is), fejleszteni kell a termelést. Nagyon gyakoriak az oroszból átvett, a kad kötőszót tartalmazó szerkezetek, például: Hogy kijussunk (= kijussunk) ebből a helyzetből, be kell indítani 41 (= bekapcsolni) az áramot. A mesterhallgatók dolgozataiban sok a litván nyelv szókészletét érintő hiba. Ezek egy része a szavak pontatlan megválasztásából és a szinonimák figyelmen kívül hagyásából ered; mások az idegen nyelvek hatására vezethetők vissza, például: A számítási eredményeket kiadják (= közlik) grafikus formában (= grafikusan). A műszaki tulajdonságokat számos (= sok) okból nem használják ki (= nem használják fel). Oroszból fordítva folyamatosan megsértik a litván szóalkotás szabályait, úgynevezett hibridek (idegen szóalkotási elemekkel képzett szavak) keletkeznek. Sok a képzők tükörfordítása. Különösen sok a hibás előtagos szóalkotás esete, például: A kondenzátort feltöltik (= feltöltődik). Az együtthatókat ki lehet számolni (= ki lehet számítani). Levegővel megtöltött (= levegővel teli). A mesterhallgatók dolgozataiban mindenféle stílushiba előfordul. Nagyon súlyos stílusbeli probléma a gondolat áltudományos jellege és mesterkéltsége. Íme néhány jellemző példa, amelyekben nemcsak a stílus rossz, hanem sok másfajta hiba is van: Minél nagyobb a részecskék mérete, annál nagyobb ez a mag. Hogy kilépjünk ebből a helyzetből, egyetlen kiút van. Ezek mind a mesterhallgatók szakdolgozatainak hibái. Egyes karok kapcsolatot tartanak a litván nyelv szakértőivel, és kérésre elemzésre átadják a hallgatók tudományos munkáit, de sajnos nem mindegyik. 1993 tavaszán a Gépészmérnöki és a Vegyészmérnöki Kar majdnem valamennyi diplomázó hallgatójának diplomamunkáját, valamint valamennyi kar mintadiplomaterveit szerkesztették meg (272). Ezekben a projektekben a nyelvhasználati, tudományos stílusbeli és terminológiai hibákat rendszerezték, összefoglalták, majd megfelelő elméleti magyarázatokkal kiegészítve tájékoztató kiadvány formájában a hallgatók rendelkezésére bocsátották: „Nyelvészek tanácsai műszaki szakos hallgatóknak” (1994 – 113 o.). A kiadvány függeléke a különböző műszaki tudományterületeken kerülendő terminusok javítását tartalmazó szójegyzék, amelyet szakterületek szerint alcsoportokra osztottak. A kiadvány szerzői remélik, hogy hasznos lesz a tudományos munkákat író hallgatók, valamint a hallgatói tudományos munkák témavezetői, az oktatók számára. Mivel az oktatók írott és beszélt nyelve alig jobb, mint 42 A hallgatók esetében ezt elemzett tudományos tézisgyűjtemények, kiadott előadásjegyzetek és más módszertani kiadványok mutatják. Ezekben szintén sok helyesírási, központozási, lexikai, szóalkotási, ragozási, mondattani, stilisztikai és logikai hiba található. Néhány példát mutatunk be: Helyesírási hibák: grafo-analizinis, varijantas, armonijakas. Központozási hibák: Ellenőrizzük, hogy ezek az áram- és feszültségértékek kielégítik-e (= megfelelnek-e) a Kirchhoff-egyenletek rendszerét. Az előadók előadásokon használt nyelvét sem dicsérhetjük. Sok kiejtési és hangsúlyozási hibát vétenek. A rövid, hangsúlyos magánhangzókat megnyújtják: i, u: turi, skelbi:mas, sti:lius, pu:slapis; a nemzetközi szavakban o: fo:nas stb.; a szó végéről a hangsúlyt a szótőre helyezik át, például: apskritimus (= ap-skritimus), nėra (= nėrà), aštuoni (= aštuoni), tieses (= tiesès), ribo-se (= ribosè), režimus (= režimùs), stačiakampius (= stačiakampius), klavišus (= klavišùs) stb. A nemzetközi szavak hangsúlyozása is gyakran helytelen, például: temperamentas (= temperamentãs), ornamentas, or-namentu (= ornamentãs, ornamentù), katalogas (= katalògas), kla-višas (= klavišas) stb. Az inžinierius... szó helyes hangsúlyozását máig sem tanulják meg. Nyelvhasználati hibák Különféle nyelvtani alakokat használnak helytelenül, különösen a mellékneveket, határozói igeneveket és befejezett melléknévi igeneveket, például: Ezeknek a berendezéseknek a lehető legjobban kell működniük (= amennyire csak lehet). Az első két pont kiszámítása után (= Miután kiszámítottuk) megrajzoljuk az (= első) két ponton átmenő egyenest.= A szintaktikai szerkezetek közül leggyakrabban a ragok és a névutók helytelen használatával találkozunk, például: A legnagyobb nehézségek (= a legnagyobb nehézség) a gyűrűs hálózatokban működő vezetékek védelmének (= a védelmének) kiválasztásakor merülnek fel (= a gyűrűs hálózatokban működő vezetékek védelme). A mérést három különböző feszültségérték mellett végezték el (= három különböző feszültségértéknél). Előfordulnak helytelen szórendű mondatok is, például: Az érzékenységi együtthatót növelni lehet (= lehet növelni) a kioldási áram csökkentésével (= az áramot, a működési áramot). Hogy növelni a (= növeljük, növelhetnénk) számlálót. 43 A kommunikáció kölcsönösen előnyössé válik (= lesz). Minden anyag lehet gáz-, folyékony vagy szilárd halmazállapotú (= gáz, folyékony és szilárd). Később a tudósok segítségével állapították meg (= Később a tudósok állapították meg). Logikai (stilisztikai) hibák Itt, tudják, ha valami le van írva, ne törődjenek vele! Tipikus litván példa (?) lett belőle. Az önök csoportjában nagyobb a szóródás... Hogyan érzik magukat az eredményeikkel kapcsolatban? Meg kell nézni, hol helyezkednek el személyiségként. Nagy terhelés mellett dolgozva a számítógépek leállnak. A blokk összeállításakor előre kellene gondolnunk, milyen adatokat ad majd ki. A kurzus szűk tematikájú, ezért ezt a témát nem érintjük, bár minden alkalommal két témát veszünk át. Ilyen kérdéseket akkor lehet feltenni, amikor fel akarjuk mérni a helyzetet. Elsőként jelöljék meg... jelöljék meg a méreteket. Úgy tűnik, a többi nem humán szakot oktató felsőoktatási intézmény tanárainak nyelvhasználata sem jobb. A Vilniusi Műszaki Egyetem elsőéves hallgatója, V. Rudaitienė az „Tanulhatunk-e tanárainktól szép beszédet?” című cikkében (Gimtoji kalba, 1990, 6. sz.) igen szemléletesen mutatja be az oktatók előadótermi nyelvhasználatát. A szerző arra inti az oktatókat, hogy „a tudomány súlyos igazságai nagyobb értékre tesznek szert, ha szép litván köntösbe öltöztetjük őket, litván szókészlettel és a litván mondat szerkezetét követve adjuk elő őket...” A francia tudós, A. Meje (Meillet) ezt mondta: „A nyelvek olyanná válnak, amilyenné az őket beszélő közösség formálja őket. Azok, akik ezeket a nyelveket használják, szabadon ápolhatják és fejleszthetik őket.” Az ülések és tanácskozások nyelve Az üléseken és tanácskozásokon az egyetem tudósai és oktatói kevéssé figyelnek a saját beszédükre, és „elengedik magukat”. Különösen sok hangsúlyozási hibát vétenek olyan szavaknál, amelyeket mindenütt hallani – a televízióban, a nyelvi műsorokban, talán még a hallgatóktól is. Ilyen például: Senatė (= Szenátus), inžinierius (= mérnök), parlamentas (= parlament), raštinė 44 (= raštinė), dekanus (= dekanùs), bibliotekoj (= bibliotèkoj), biudžetas (= biudžètas), klausimų (= kláusimų), konkursas (= konkùrsas), ekspertai (= ekspèrtai), studentu (= studentù), projektas (= projèktas), telefonas (= telefònas), metodas (= metòdas), komitetas (= komitètas), yra (= yrà), nėra (= nèra), aparatūra (= aparatūrā), argumentas (= argumentàs), procesas (= procèsas), bufetas (= bufètas)... Egyes tudósok és az adminisztráció képviselőinek beszéde akadozó, helytelen; sok tükörfordítást, jelentéstani hibát és „szlávos” szerkezetet használnak. Jellemzőbb hibák: a bizottság összetétele, kérdőíveket levezetni, teljesen megérteni, általában beszélni, a legjobb feltételek mellett nem tudom jóváírni, a következőképpen szavazott, szóljanak, a tanszéknek kell eldöntenie, úgynevezett..., valahol..., valamilyen..., valamikor..., alapul venni; a kiadástól a kiadásig javult... teljes egészében világos..., ezen a ponton szeretném elmondani, doktoranduszok sorát útnak indítani; a javaslatokat nem fogadták el teljes egészében; mielőtt rátérnék a kérdés megvitatására, szeretném... bevezetni a szavakat... áthelyezni egész sor tanszék szerkezetét...; az egyetem szellemisége után...; élénken vitatott kérdés..., többek között olvasom..., közös oktatási terhelés..., kapcsolatba lépni az adminisztrációval..., a következő hónaptól, az órákat részben a téma határozza meg, megvonni az ösztöndíjat; mint szabály; mennyire lesz igazam..., ami... illeti; közvetlenül kimenni a vállalathoz; amerre terelni akarom; hogy megerősítsük az egyetemet; hogy értékeljük... Hogy ne ismételjem; úgy néz ki, úgy sikerül, megismétlem; a szövetkezet épül; laboratóriumban prasiaestuoja. Nem maradnak károsultak... a karon; a hét folyamán; ennek következtében, az alkalmazás szintjén, a hónapban, teljes egészében világos; a probléma abban rejlik...; abban a számban; első kérdésként megvitatni. A javításokat nem közöljük, csak a helytelen szavakat vagy teljes szókapcsolatokat írjuk le. A jövőben ismét megpróbáljuk elemezni és összehasonlítani a nyelvhasználat helyességét. A nyelvészekre hosszú és nehéz feladat vár: meg kell győzniük az oktatókat arról, hogy jól kell ismerniük a köznyelvet. A „hiszen mindannyian megértjük egymást” hozzáállás nem tűrhető. Az oktatók nyelvhasználatának – akárcsak személyiségüknek – követendő példaként kell szolgálnia a hallgatók számára. „Abból, ahogyan az emberek értékelik 45 anyanyelvüket, ahogyan védik és óvják, ahogyan betartják annak normáit, következtetni lehet nemzeti öntudatukra, a hagyományok iránti tiszteletükre, műveltségükre, szocializációjuk fokára és más értékorientációikra” (K.Stoškus). Mind a hallgatók, mind az oktatók nyelvhasználatának fejlesztése érdekében a következő feladatokat kellene elvégezni: 1. Az egyetemen nyelvfelügyeleti bizottságot kell létrehozni, amely ellenőrizné az egyetemen megjelent valamennyi tudományos értekezés, cikk és módszertani munka nyelvezetét; 2. A hallgatói évfolyamdolgozatokat és diplomaterveket, a doktoranduszok értekezéseit, valamint a doktori disszertációkat helyes nyelven kell megírni. A litván szakos nyelvész pozitív bírálata nélkül nem szabadna elfogadni a diplomamunkákat és disszertációkat védésre. 3. Mivel az egyetemi tudósok és oktatók különösen aktívan alakítják a nyelvi környezetet, el kell érni, hogy az oktatók minősítési szabályzatába az egyik legfontosabb képesítési követelményként bekerüljön a köznyelvi litván nyelv magas szintű ismerete. 46