Kalbiniai ir loginiai terminų reikalavimai

Kazimieras GAIVENIS NYELVI IR LOGIKAI TERMINUS U KÖVETELMÉNYEK Minden terminusnak van formája és tartalma. ir A terminus formája a — megnevezett fogalom verbális burka, tartalma pedig a o terminológi- — ai jelentés, amelyet a definíció tükröz. A terminológiai jelentés nem egyezik meg a lexikai su szó ne jelentésével. Mindkét jelentés strukturális elemeit a nyelvészetben többnyire szemáknak nevezik. A kifejezés jellege szerint a terminusok szemái formális kifejezéssel rendelkezőkre (explicit) į és formális kifejezéssel nem rendelkezőkre (implicit) ir oszthatók. Például a cukrūs terminus (kémia) többes számú végződése azt jelzi, hogy bizonyos vegyi anyagok osztályát nevezi meg, mivel a cukrus szó a köznyelvben, egyes szakterületek terminológiájában egyes ir számú. A pataisiečiai ir (Lycopodiales) terminus toldaléka azt jelzi, hogy növényi rend megnevezéséről van szó stb. ir Ezek formális kifejezéssel rendelkező szemák. Ir terminologizáció (a köznyelvi vagy nyelvjárási szavak terminusokká válása), transterminologizáció ir (vienos srities terminų virtimas kitos srities terminais), determinizacija (terminų virtimas ir neterminais) susijusios žymiais semantiniais pokyčiais. Terminizuotas su žodis gauna naujų semų. Pavyzdžiui, bendrinės kalbos žodžio kiaulpienėleksinė reikšmė susideda iš semų “piktžolė", “geltonžiedė", “medinga” kt., termino ir kiaulpienė o (Taraxacum) termininė reikšmė jau turi naujų specialių semų, reikalingų šiam augalui ir apibūdinti sistematiškai jam atskirti nuo kitų panašių augalų ir (pvz., kreisviy ar vanagiy), kaip antai: “Žiedai turi kuokelius”, 5 “žiedadulkės vienodo dydžio, apie 30” ir kt. Pastarųjų semų nespecialistai nežino, bendrinės kalbos ir aiškinamuosiuose žodynuose jos didžia dalimi neatsispindi. A terminusmeghatározásoknak a terminológiai jelentés magjának szemáit kell tükrözniük. Csak ebben az esetben lesznek tudományosak. Mivel azonban a mag szemáinak száma nagyobb annál, mint amennyit a meghatározások általában tükröznek, nemcsak egy, hanem akár több terminusmeghatározás is lehet helyes. A terminológiai jelentést gyakran nemcsak dendrogramokkal, hisztogramokkal és sémákkal formalizálják, hanem for26 mulák alkalmazásával is feltárják. Úgy vélik, hogy a szó jelentésének formalizálása a szó jelentésének leírására iš szolgáló egyik legobjektívebb tudományos módszer!. Alaki szempontból a terminusokat leggyakrabban egyszerű į (egyszavas) és összetett (többszavas) ir terminusokra osztják. Az egyszavas terminusok nemcsak elsődleges (egyszerű) ne szavak, hanem különféle származékok és összetett szavak is, pl.: asmenuotė (grammatika), ir baudinys (sport), deguonis (kémia), garotiekis (technika), jonažolė (növénytan) stb. Az összetett terminusok leggyakrabban különféle faji és összetett fogalmakat neveznek meg. Lehetnek két-, háromés általában több szóból állók, pl.: tulajdonnév (nyelvészet), hasznos ásványok dúsítása (kémia, geológia), a nem nyilvántartott értékpapírok piaca (közgazdasir ágtan) stb. A tudományos ir szakmai szövegekben még hosszabb, úgynevezett ir leíró összetett terminusok is előfordulnak, pl.: káposzta, lóhere, bükköny és zab keveréke zöldtakarmány céljára (az po elővetemény megnevezése a į mezőgazdasági ir terminológiában), a nemzeti jövedelem létrehozásának, elosztásának, újraelosztásának és végső felhasználásának mérlege (közgazdaságtan) és hasonlók. ir ir Tartalmi (vagy funkcionális) szempontból a terminusokį at faji, nemi és ir kategorikus terminusokra osztják. Ez a felosztás a terminusok su eltérő terjedelmnų ével (extenzió) ir kapacitásával (intenzitás). Az első sajátosságot S. Šalkauskis nevezte #sa, a o második — edény. Fordított arányossági kapcsolatban állnak: miközben az egyik csökken, a másik növekszik. — A legnagyobb terjedelmük a kategóriaterminusoknak, a legkisebb — pedig a faji terminusoknak van. Az egyes szakterületek terminológiáját több ezer terminus alkotja, ezért a terminológiai rendezés gyakorlati munkájában ir fontos kérdés a jų terminusok ir közötti kapcsolatok és a felosztás osztályozása is. A terminusok tartalmának meghatározása során ir jų a kapcsolatok problémáját, a terminológia elsősorban a 3 tudományokra támaszkodik: egy konkrét tudomány ir (termelés, sport stb.) területtel, ir nyelvészettel és logikával. E területek alkotják a ir terminológiaelmélet alapját. Ir S. Šalkauskis ir és E. Wüster a terminológia tárgyát még ir su az ontológiával, a ir pszichológiával, a filozófiával és más tudományokkal is összekapcsolta. E területeknek azonban a su terminológiával mégis kevesebb érintkezési pontjuk van, mint su !Jakaitienė E. Lexical Semantics. V.,1988.P18. 27 logikával, szóalkotással, nyelvműveléssel és szociolingvisztiar kával. A kanadai terminológus EW. Rigs a terminológiát középre helyezi a lexikológiį A ir konceoptológia ir jy és a terminológia kapcsolatát a következő séma szemlélteti: () Terminológia()Konceptológia Nyelvi terminológiai követelmények Lexikológia A legfontosabb és leggyakrabban említett nyelvi terminológiai követelmények a következők: helyesség, pontosság, rendszerszerűség, rövidség, szóképzési alkalmasság, érzelmi semlegesség stb. E követelmények némelyikét már más kiadványokban* tárgyaltuk, ezért ezúttal részletesebben beszélünk a terminusok 3 fontosabb nyelvi követelményéről, nevezetesen: a helyességről, a pontosságról és a szóképzési alkalmasságról. A helyesség — a terminológia egyik legfontosabb követelménye. A Litván Köztársaság „Terminológiai alapelvek és módszerek” című, a megfelelő nemzetközi szabvány alapján elkészített szabványában ir (1115-90), (ISO úgy 704-87), határozzák meg, mint az adott nyelv normáinak való megfelelést. Tehát a helyesség a — kiejtési, hangsúlyozási, su helyesírási, nyelvtani, szóalkotási és használati szabályokkal való összhangot jelenti. Például a ir dėmuo terminus nem lehet szabálytalan képzésű ar jo (bešaudyklinės staklės, vyrinZinierius), szabálytalanul hangsúlyozott (dozimetras, įkrova, važiūoklė), szabálytalanul írt (skersnukis, šašlikas, pusiausvyrumas), szabálytalanul grammatizált (ekslibris, herbera, jacintas) stb. ir A terminusok gyakran összetettebb képzésűek, mint az egyszerű szavak Szavak, pl. : [(Žied) +yn]+ pumpuris(botanika), (pries + [(stipr) + in) tuv| + + is } (technika), {[/ + (magnet in)] am) + umas(technika), + ([($/uo + + 1) + smilg] + ynas} (botanika) ir másodrendű _— !CynmepaHckas A, Homonsckas H., Bacuupena H. Obmas Munoyors. M., C.21. 1989. | o o 7 „Gaivenis K. A litván terminusok szemléletességének kérdéséhez//A litván lexikai terminológia ir problémái. V., 1991. 26–31. o. 28 A szóképzés teoretikusai a szóképzési fokokat néha szóképzési lépéseknek vagy aktusoknak is nevezik. Mind a balti, mind a szláv köznyelvekben átlagosan ennyi szóképzési lépés van. A terminusképzés néha 3—4 több lépést is igényel. 5-6 Természetesen a terminusképnų zés fokozatosságának (mélységének) részletesebb kutatása už már túlléphet a szinkrón szóképzés határain. A szabálytalan terminusok alkotásának leggyakoribb esetei jelenleg a következők: 1. A képző, a toldalék, a végződés vagy a tőszóelem pontatlan megválasztása, ar amelyet más nyelvek szószerkezetének másolása határoz meg, pl.: a hőszigetelő építőanyag megnevezése, az apši/dytojas, nemcsak a nem megfelelő képző használata miatt szabálytalan, hanem a tőszó helytelen megválasztása miatt is (a helyes alak: s7/talas) stb. 2. A képzéstípus vagy -kategória pontatlan megválasztása, amelyet a pszeudoanalógia elvének alkalmazása határoz meg. Például a bebrimvieté neologizmus a kétes megítélésű augimvieté, kirtimvietė, perimvieté, radimvietė képződmények analógiájára alkották, és a szabályos bebravietė neologizmussal kell felváltani. Nem mondhatjuk, hogy a szabálytalan ugnraatsparumas terminust az ugnis és atsparumas szavakból alkották (valójában az ugniaatsparus melléknévből keletkezett, ez utóbbi pedig az ugnis és atsparus szavakból). Így az ugniaatsparumas szó azért szabálytalan, mert alapszava — az ugniaatsparus melléknév — szabálytalan. A szóban forgó egyszavas terminust az afsparumas ugniai összetett terminussal kell felváltani. 3. Az összetett terminusok nyelvtani szerkezeteinek pontatlan megválasztása, amelyet más nyelvek szókapcsolati szerkezetének lemásolása idéz elő. ir Például a rész és az egész viszonyának kifejezésére az orosz terminológiában „melléknév + főnév” típusú összetett terminusokat o használnak, a mi — terminológiánkban pedig birtokos esetű szókapcsolatokat, például: stabdiné (=stabdžiį) pavara, anteninis (= antėnos) pčrjungiklis ir stb. 4. Iš a terminusszabvány-tervezetekből látható, hogy a litván terminusok hangsúlyozásakor leggyakrabban a hangsúlyfajta és a o ne hangsúly helyének meghatározásában követnek el hibákat (például a 320 terminusok mintájáb94 an a hangsúlyfajta megválasztásával kapcsolatos hibákat találtak ir 10 — valamint a hangsúly helyének meghatározásában elkövetett hibákat). A hangsúlyfajta hibái leggyakrabban a következők: a) helytelenül hangsúlyozzák az előtagos származékokat (például sąnaudos, įtvaras, poveržlė ir stb.); nem b) veszik 29 figyelembe a metatóniát a képzős főnevekben (például matuoklis, grupuotė stb.); c) helytelenül hangsúlyozzák az összetett szavak második tagját (például /ūpažiedžiai, šimtakėjis, daugiaslūoksnis stb.). 5. A terminusok helyesírási hibái leggyakrabban a következők: a) a j írása ott, ahol nem szükséges, jo illetve ir elhagyása ott, ahol szükséges jo (pl. he/ijoterapija, azaz helioterapija, kompjuteris, azaz kompiuteris, varijantas, azaz variantas stb.); b) az összetett terminusok alkotóelemeinek, valamint az előtag és a tő találkozásánál nem minden találkozó mássalhangzót vagy magánhangzót írnak le (pl. a skersnukis halnév, azaz skerssnukis, a tarplanetinis melléknév, azaz tarpplanetinis stb.); c) az összetett terminus tagjai közötti kötőjelet ott írják, ahol nem szükséges, vagy nem írják ott, ahol szükséges, továbbá a kötőjelet gondolatjellel azonosítják (pl. si/abinė toninė eilėdara, azaz silabinė-toninė eilėdara, gydytojas-chirurgas, azaz gydytojas chirurgas stb.); d) a csillagászati, földrajzi és néhány más terület összetett tulajdonneveinek elemeit nem a helyesírási szabályok szerint írják (pl. Didieji Grįžulo ratai, azaz Didieji GrįŽulo Ratai, Raudonasis kryžius, azaz Raudonasis Kryžius stb.) Pontosság. A terminusok pontossága elsősorban egyértelműségükkel és jelentésük meghatározottságával kapcsolatos. A terminusok szabványosításának gyakorlati munkájában azonban ezek a követelmények nehezen érhetők el. A terminusok egyértelműsége a vélemények állandó küzdelme során alakul ki. Csak a terminusok kis részét értik és használják valamely szakterület összes szakemberei hosszabb időn át egyformán. A terminusok eltérő ir értelmezése évtizedekig is fennmaradhat. Például a geológia facies terminusa több mint év óta létezik, de mindmáig nincs többé-kevésbé egységes meghatározása. 100 Be Ezenkívül ezt a terminust nemcsak a ne geológiában, hanem a földrajzi ir terminológiában is használják, jo ahol ir értelmezése és meghatározása már kissé más. A szépirodalmi fabula és ir cselekmény terminusokat, valamint a nyelvészetben a szó, tranzitivitás, ir aspektus stb. terminusokat szintén nem egyformán értelmezik és magyarázzák. ir Leggyakrabban éppen ezek a legtartalmasabb kategorikus fogalmak. Ez általában teljesen sa normális dolog. — Ha valamely szakterület valamennyi szakembere a terminusokat csak egyformán értelmezné és határozná meg, ir akkor nem lenne semmiféle tudományos fejlődés. A terminológiában létezik az úgynevezett kategorikus többértelműségir 30 ség. Olyan jelenségről van szó, amikor ugyanazzal a terminussal nevezik meg ir a cselekvést, ir az eredményt (például vertimas – — irodalom) vagy a ir cselekvésir t, a cselekvés helyét (például kirtimas – — erdészet). Az ilyen terminológiai pontatlanságot egyes területek szakemberei sikeresen elkerülik. Például a fizikusok a sebesség, frekvencia, sűrűség terminusokkal bizonyos mértékegységekben kifejezett konkrét mennyiségir eket jų su neveznek meg, és nem tévesztik össze őket a tulajdonságok megnevezéseivel. Ezzel szemben más területek szakemberei a cselekvés eredményeinek megnevezésére gyakran be nem (ypač dėl kitų kalbų įtakos) terminologizuoja veiksmažodinių pavadinimų mų daugiskaitą (pvz., išrūkimai, t. y. išrūkos — ekologija, išvarvėjimai, t. y. išvarvosveterinarija ir ir pan. ). Terminų tikslumas, be be abejo, siejasi ir su jų motyvacija. Tačiau negalima sakyti, kad motyvuoti terminai yra tikslūs, nemotyvuoti – netikslūs. o Netiksliais — reikėtų laikyti tik klaidinančiai motyvuotus terminus. Az ilyen terminusok gyakran más nyelvek hatására jönnek létre, pl.: folyamatos (megszakítás nélküli) termelés (közgazdaságta- (= n), fokozott (megnövekedett) légzés (orvostudomány) stb. (= ir Be ezért a terminusok pontossága nem kapcsolható össze su jų a szóalkotási jelentéssel. A különböző területek szakemberei ezt nagyon gyakran megteszik, azt állítva, hogy valamely terminus azért pontatlan, mert a szóalkotási jelentés állítólag jo ellentmond a terminológiai jelentésnek. Pontosabban fogalmazva, a szóalkotási jelentést a terminus jelentésének legfontosabb szemájaként értelmezik. Iš Valójában a szóalkotási jelentés absztraktságát tekintve, mondhatni, köztes helyet foglal el a lexikai és a grammatikai jelentés ir között. Ši A jelentés a képzett szó iš szerkezeti összetevőinek jų viszonyából ered. Például a pievagrybis (Agaricus) terminus szóalkotási jelentése „a réten növő (réti) gomba“. Jo A lexikai és ir terminológiai jelentések — sokkal tágabbak és ir konkrétabbak. A botanikusok legalább több, e gombákhoz tartozó by fajt ir különböztetnek meg; beszélnek erdei csiperkéről (Agaricus silvaticus) és mezei ir csiperkéről (Agaricus arvensis) is. Be Ezenkívül a réteken még sok más gomba is nő, amelyeket ir nem neveznek csiperkének. Tehát a szóalkotási jelentés többnyire nem valódi, megtévesztő szójelentés. Általában kijelenthető, hogy a terminusok pontossága leginkább összefügg su jų a szemantikával. Szóalkotási kényelem. E. Jakaitienė azt állítja, hogy a civilizált nyel- *Jakaitienė E. Ugyanott. P. 91. 31 tų a lexikáról 6096 szóló nyelvekben a származékok alkotják.” Más teoretikusok szerint a származékok és az elsődleges szavak aránya a nyelv szintetikusságának fokától függ. Az analitikus nyelvekben állítólag több elsődleges szó van, mint a szintetikus nyelvekben. V. Urbutis azt állítja, hogy a litván nyelvben a származne ékoknak a teljes 4/5 lexika kevesebb mint részét kellene alkotniuk*. Az orosz nyelv A. Tichonovo A „Szóképzési (1985) szótárban” a ir primer szavak származékainak aránya állítólag a következő: 18118 ir 126690= 1:7“. S. Keinys adatai szerint a 92,5% tisztán litván, valamint a hibrid egyszavas terminusok főnevei, amelyek össze vannak állítva į „Orosz–litván közgazdasági terminusok szótára” (V. 1966), más szavakbiš ól vannak képezve (összesen a számításhoz kissé túl sok különböző szót vettek 1600 figyelembe, a primer iš jų szavak száma körülbelül 120). A 90% származékok mintegy részt tesznek ki ir „Orosz–litván–angol számítástechnikai terminusok szótárában” (V., 1971) valamint „A botanikai terminusok szótárában" (V., 1965) azonos típusú terminusokból megadott (összesen ennek megfelelően 1900 ir körülbel800 ül különböiš jų ző szóból, az elsődlegesek körülbelül 180 ir 120)". Így a képzett ar szavak egyébként az egyszavas terminusok nagy részét ir alkotják; fontos, hogy kényelmes legyen őket képezni. Az alapszót ir és a képzett szót „szóképzési párnak" nevezik, amelynek jelölt tagja a képzett szó. Ši a fogalom mintegy minden szóképzés sejtje. A szóképzési folyamat azonban nem ér véget a szóképzési párral. Ha a iš képzett szavakból ismét új szavakat képeznek, akkor szóképzési láncok* jönnek létre, pl. : o— e oo (1) Ábra. (1): /eisti-> vezetékes— vezető— félvezetőfélvezetős; erős erősíteni erősítő— előerősítő stb. ir sUrbutis V. Szóképzéselmélet. V., 1978. P. 62. S MonmnceensB A OcHoBHbie BONpoCkI CJIOB006pa30BaHHA B A modern orosz irodalmi nyelvben. JI., C.5. 1987. 'Keinys S. Priesaginė lietuviškų terminų daryba //Lietuvių terminologija. V., 1975. P. 7. *Moncees A. Ugyanott. P.1šl tt. 32 Az ilyen szóalkotási láncok elágazhatnak, pl. : L (2) (2. ábra): a geležis szóból keletkezett a geleZinis szó, az utóbbiból pedig —geležinkelis, geležiniai (bilincsek); a geležinkelis szóból — geležinkelininkas stb. ir Ha ugyanabból az alapszóból ismét új szavakat alkotnak, akkor szóalkotási legyezők keletkeznek, pl. : = (3) (3. ábra): vilkas—vilkaūgiis, vilkauoge, vilkduobė, vilkdalgis, vilkligė stb. A szóképzési legyezők még kapcsolódhatnak is egymáshoz, és szóképzési komplexumokat alkothatnak. Ezenkívül a szóképzés szakemberei szóképzési fészkekről is beszélnek. Igaz, ezt a fogalmat gyakran eltérően értelmezik. Egyesek úgy vélik, hogy fészket csak az azonos gyökű szavak alkothatnak, mások pedig azt mondják, hogy fészket egy-egy képző összes származékos alakja is alkothat. Leggyakrabban azonban úgy vélik, hogy a szóképzési fészket a közös gyökérrel rendelkező rokon szavak összessége alkotja. A szóképzési fészek a szóképzési folyamatok eredménye. Pl.: —drąsumas bátor —drąsiai bátran —drąsuolis bátor ember —drąsėti bátorrá válni —drąsėjimas bátorrá válás —drąsinti bátorítani —drąsinimas bátorítás drąseika bátorító személy A szóképzési fészkekben további szóképzési paradigmák is elkülönülhetnek — azonos képzési fokú szavak összességei. Másképpen fogalmazva, ezek a legyezőszerű fészkek ágai. Vagyis maguk a fészkek is nagy paradigmáknak tekinthetők. A „szóképzési fészek” fogalma — a matematikusok szavaival élve — fordítottan arányos a „szóképzési típus” fogalmával: a — fészek a közös gyökű és különböző affixumú szavak összessége, míg a típus a ir közös affixumú, de különböző 33 gyökű szavak összessége. Például minden, a nis képzővel ellátott melléknév egyetlen szóképzési típust alkot, noha a gyökük különböző lehet: főnevekből (medinis: mėdis), melléknevekből (saldinis: saldūs), számnevekből (pirminis: pirmas), sőt betűnevekből is (tėjinis: tė) stb. V. Urbutis szerint a szóképzési típus kétféleképpen érthető — vagy a nyelvben meglévő absztrakt strukturális sémaként, amely szerint ugyanazon képzési jelentésű és formájú származékok mindegyike létrejön, vagy a beszédben (azaz a beszédaktusban) meglévő ilyen származékokként, azok összességeként’. A szóképzési típust mint formális sémát 3 dimenzióval rendelkezőnek képzelhetjük el: 1) a képzési jelentéssel; 2) az alapszó lexikai-grammatikai jellegével és 3) a képzési formánssal. A képzési produktivitás — a terminus alkalmassága arra, hogy új, tőle szemantikailag és formailag függő szavakat hozzunk létre. A litván nyelvben a legnagyobb képzési erővel a főnevek, melléknevek és igék rendelkeznek. ir Ezek azonban a széles, ir elágazó nyelv részei, a ir terminusok létrehozása ne iš minden ágé. jų Például az eszközök megnevezései csak cselekvést kifejező igékből iš képződnek. A cselekvések nevei – képző su Az -imas képzőt nem iš alkotják olyan vegyes igékből, amelyek főnévi igenévi alakjukban képzőt tartalmaznak -yti. A cselekvés eredményének su képzőnevei -muo A (-menys) nem készülnek iš prefixummal képzett igékből. Az összetett terminusok képzésének legjellemzőbb, ir nagyon ritka esetei a következők: SUrbutis V. Ugyanott. P. 246. 34