Skvarbioji būdvardžių priesaga „-inis“, „-ė“

Stasys KEINYS A --inis, -ė melléknévképző A mai köznyelvben igen gyakori képzővé vált a melléknevek -inis, -ė képzője. Néha úgy tűnik, mintha szinte minden korlátozás nélkül használnák. E képzőnek ezt az aktivitását minduntalan erősen ösztönzik a szláv és a germán nyelvek, s talán valamelyest más nyelvek is. Ez azonban nem volt mindig így. A múlt század végének és e század elejének írott nyelvében rendkívül gyakoriak és kedveltek voltak az -iškas, -a képzővel alkotott melléknevek. Nagyarányú használatukat sok esetben szintén idegen nyelvek, különösen feltehetően a szláv nyelvek idézték elő és tartották fenn, amelyeknek hasonló hangzású -sk- képzőjük van. Íme, a „Varpas” első évfolyamában (1889) ezt írták: absoliutiszka valdžia 53 (a sz betűkkel akkor a lengyel példát követve az š hangot jelölték; a példa mellett álló számok a „Varpas” adott évi oldalát mutatják, ahol a példa szerepelt), demokratizska valdžia 54, dvasiszka spėka 54, ekonomiszkas gyvenimas 53, ekonomiszkas padėjimas 29, ekonomiszkas paspyrimas 71, medegiszka parama 38, militariszkas padėjimas 12, moksliszkas pamatas 36, politiszkas gyvenimas 12, politiszka išmintis 24, politiszka organizacija 55, politiszka valdžia 53, statistiszkai padavimai 14, tautiszka skirtybė 37, és még számos más példa. Ma ezekben az esetekben mindenki így szokott fogalmazni: abszolutinė valdžia, demokratinė valdžia, dvasinė jėga, ekonominis gyvenimas (például az államé vagy az országé; az ekonomiškas gyvenimas ma már „takarékos életet” jelent), ekonominė padėtis, ekonominė parama (vagy ekonominė pagalba), medžiaginė (de gyakoribb a jövevényszóból képzett melléknév: materialinė) parama (pagalba), karinė padėtis, mokslinis pamatas, politinis gyvenimas, politinė išmintis, politinė organizacija, politinė valdžia, statistiniai duomenys, tautinis skirtingumas. A mai nyelvben szokásos teisė szó helyett akkoriban a tiesa szót használták, a juridinis, -ė melléknevet pedig a juridiškas, -a helyettesítette. Így mai terminusaink, az ekonominės teisės, juridinis asmuo, juridinės teisės, politinės teisės, privatinė arba civilinė teisė felváltották a „Varpasban” használt ekonomiszkos tiesos 87, juridiszkza asaba 53, juridiszkos tiesos 87, politiszkos tiesos alakokat. 8 53, magánjellegű vagy polgári igazság 53. Az, hogy az egyik képzővel alkotott származékok helyét egy másik képzővel alkotott szavak vették át, nagyrészt a nyelvészek magyarázatainak és javításainak tulajdonítható. J. Jablonskis (1860–1930), a mai köznyelv legjelentősebb alakítója, akit gyakran az atyjának neveznek, valamint a későbbi, háború előtti nyelvészek többször és türelmesen kifejtették, mit jelent pontosan a -iškas, -a képzős melléknév, és mire alkalmas, illetve mire nem. J. Jablonskis maga az 1901-ben Tilsitben kiadott első nyelvtanát „Lietuviškos kalbos gramatika” címmel jelentette meg, később azonban nyilvánosan helyesbítette magát, mondván, hogy a lietuviška kalba olyan nyelvet jelentene, amely hasonlít ahhoz, ahogyan a litvánok beszélnek, nem pedig a litvánok által használt nyelvet. A nyelvészeknek ezek a magyarázatai segítettek visszaszorítani a -iškas, -a képzős melléknevek használatát (ma egyes esetekben már túlzásba is esnek: e képző származékait olyankor sem használják, amikor nagyon is megfelelőek lennének), ugyanakkor megnyitották a széles körű használat kapuit az -inis, -ė képzővel alkotott melléknevek előtt. E szavak jelentése elvontabb; nemegyszer a tapasztalt nyelvi lektorok vagy szerkesztők is zavarba jönnek: nehéz meggyőzően bizonyítani, hogy egy adott esetben valóban nem megfelelő egy ilyen melléknév, mert gyakran ki lehet olvasni belőle, vagy legalábbis ki lehet találni valamilyen új, másként ki nem fejezhető jelentésárnyalatot. Sok esetben nem is helyes nyelvi hibának tekinteni őket; egyre gyakoribb, hogy az -inis, -ė képzős melléknév mellett egy másik nyelvi alak, például egy főnév birtokos esete is használatos. Ezek a melléknevek nagy térhódító képességüknél fogva fokozatosan kiszorítanak a használatból számos hagyományos, a nyelv természetéből adódó alakot, ami egyes esetek használatára nézve jelentős következményekkel járhat. E melléknevek azonban korántsem mindenütt megfelelőek, ahol használják őket. Az alábbiakban a szóban forgó típusú mellékneveket tartalmazó terminusok egy csoportját tárgyaljuk, és megkíséreljük bemutatni, hogyan használhatók az államélet és a jog nyelvében, továbbá melyek nem megfelelőek a javított terminusokban vagy más szaknyelvi kifejezésekben. 1. Mi az alkotmánymódosítás? Egyes törvényhozók és, úgy látszik, a nyelvhasználatukból tanuló újságírók már egy ideje meghonosítják a litván nyelvhasználók szó- 9 a terminust ne terminust alkotmánymódosítás. Valahányszor meghalljuk vagy írásban meglátjuk ezt a kifejezést, kétségek támadnak bennünk, vajon mit értenek alatta. Ha magának az alkotmánynak a módosításáról van szó (és az utóbbi időben ezt a kifejezést rendszerint ebben az értelemben használják), akkor miért nem mondjuk egyszerűen: az alkotmány módosítása? Hiszen nem légből kapott példák azok, amelyek a „Dabartinės lietuvių kalbos žodynas” szótárban a pataisa „javító változtatás, kiegészítés” jelentését szemléltetik: az alkotmány, a határozat módosítása (V., 1993. 522. o.). A szótárakban megtalálható még például a jegyzék, a szerződés, a határozat módosítása is. A birtokos eset itt azt fejezi ki, mit módosítanak, hol hajtják végre a módosításokat. Ez nyelvünk klasszikusa, J. Jablonskis által cselekvés tárgyának, vagyis objektumnak nevezett birtokos eset, például: Ő inget (ruhadarabot) varr, és Az ingvarrás otthon is visszatartotta őt. Az apa tanítja a gyerekeket, és A gyermekek tanítása egyáltalán nem könnyű munka (Jablonskis J. Rinktiniai raštai. V., 1957. 1. köt. 572–573. o.). A nyelvművelés e jeles alakjának párhuzamait folytatva így is mondhatnánk: Ők módosítják az alkotmányt, és Az alkotmány módosítása, az alkotmány módosításai. Úgy tűnik, itt ez az egyszerű logika és nyelvtanunk ábécéje is: ha az alkotmányt módosítják, akkor a módosítás is az alkotmányé; vö. kerekeket, órákat javít – a kerekek, az órák javítása. Lehetséges-e egyáltalán a alkotmányos módosítás szókapcsolat, és ha igen, mit kellene jelentenie? A melléknevek elvontabbak, mint a főnevek, mindig valamilyen tulajdonságot fejeznek ki. A konstitucinis, -ė szó jelentésének kétségtelenül van köze ahhoz, amit az alapszó, a konstitucija jelent, ám ez aligha magának az alkotmánynak a tulajdonsága. A „Lietuvių kalbos žodynas” a melléknév jelentését meglehetősen jól határozza meg: „az alkotmányon alapuló, azzal kapcsolatos” (V., 1962. 6. köt. 336. o.). Így tehát a alkotmányos módosítás – nagyon elvontan okoskodva – olyan módosítás lehetne, amelyet az alkotmány alapulvételével hajtanak végre, vagy amely más módon kapcsolódik az alkotmányhoz. Ilyen esetben nyilvánvalóan nem magát az alkotmányt módosítják, hanem valami mást. Például észreveszik, hogy egy törvény valamely rendelkezése nincs összhangban az alkotmánnyal, ezért úgy módosítják, hogy összhangba kerüljön vele. Az ilyen módosítást joggal nevezhetnék alkotmányosnak, mert az alkotmány alapján végzik. Egy ilyen terminusra a parlamentnek éppúgy szüksége lehet, mint általában a jogtudománynak. 10 Az eddig elmondottakból, kedves olvasó, bizonyára megértette, hogy mind az alkotmány módosítása, mind az alkotmányos módosítás lehetséges kifejezés vagy terminus a nyelvünkben, ám jelentésük szerint különbséget kell tenni közöttük. Ha az alkotmányban végrehajtott módosításra gondolunk, egyáltalán nem megfelelő az alkotmányos módosítás terminus használata, hiszen ez az alkotmány módosítása. Egészen másról van szó, amikor az alkotmány alapján módosítanak egy másik törvényt vagy bármi mást. Az ilyen módosítást természetesen az alkotmányos módosítás terminussal volna helyes jelölni. 2. Nem a szerzői, hanem a szerző joga A későbbi szovjet időkben a litván nyelvben szinte kizárólag az autorinė teisė terminust használták. Ezt rögzítette A. Žiurlis által összeállított, J. Bulavas, K. Jablonskis, J. Žiugžda és az összeállító A. Žiurlis által szerkesztett, a Litván Nyelvi és Irodalmi Intézet Terminológiai Bizottsága által jóváhagyott és gyakorlati használatra ajánlott „Teisinių terminų žodynas” (V., 1954) is; ennek 24. oldalán a következő terminusok szerepeltek: autorinė teisė, autorinė teisė į kūrinį, išvestinė autorinė teisė, pradinė autorinė teisė, autorinės teisės objektas, autorinės teisės subjektas. Ugyanott szerepeltek az autori nis honoraras és az autori nis liudijimas terminusok is. Az autorinė teisė, autorinė sutartis, autorinis atlyginimas terminusokat a szovjet időkből származó polgári és polgári perrendtartási törvénykönyvekben használták, a szótárban szereplő autori nis liudijimas terminust azonban ezekben a ma is használatos autorystės liudijimas terminusra cserélték. Igaz, a törvénykönyvekben helyenként – a büntető törvénykönyvet is beleértve – birtokos esetű szókapcsolatokat is használtak terminusként, például: autoriaus atlyginimas (CK 1985, 547. cikk), autoriaus teisės (CK 1985, 519. cikk és másutt), autoriaus ir išradėjo teisės (BK 1983, 142. cikk). Ezek a terminusok kétségtelenül az orosz megfelelőkből vették át az autori nis, -ė melléknevet: авторское право, авторский договор, авторский гонорар, авторское свидетельство stb. Ezzel a melléknévvel az autorinės teisės terminus bekerült a J. Petronis, V. Vanagas és A. Zalatorius által összeállított „Literatūros terminų žodynas” című szótárba (V., 1962. 43. o.), valamint a normatív „Dabartinės lietuvių kalbos žodynas” első kiadásába is (V., 1954. 57. o.; a második kiadásba az autorinės teisės terminus került. – V., 1972. 65. o.); magyarázatát a „Lietuviškoji tarybinė en- 11 ciklopedijoje“ (V., 1976. T. 1. P. 514). Tad Lietuvoje keletą dešimtmečių šis terminas, kur reikia, buvo vartojamas. A háború előtti független Litvániában azonban a autoriaus teisė terminust magyarázták (lásd: Lietuviškoji enciklopedija. K., 1934. 2. köt. 390–391. hasáb). Az Autoriaus teisė a kivándorlók által kiadott „Lietuvių enciklopedija” című enciklopédiába is bekerült (Boston, 1953. 1. köt. 487. o.). Ezek az enciklopédiák az autorių honorarai. terminust is tárgyalják. Napjainkban Litvániában ismét visszatérnek a régebbi, világosabb és pontosabb autoriaus teisė terminushoz. A visszatérés nem véletlen: az ilyen típusú kifejezésekben a birtokos eset a litván beszélő számára sokkal világosabb és megszokottabb, mint a meglehetősen homályos és kevéssé jellemző képzésű autorinis, -ė melléknév. A birtokos eset jobban illeszkedik nyelvünk megnevezési elveinek és tendenciáinak egészéhez. Ugyanígy alakultak a megszokott šeimos teisė (vö. orosz семейное право), žmogaus teisės (vö. orosz человеческие права) stb. terminusok. Ha szükség volna rájuk, természetesen az amatininkų teisė, bajorų teisė terminusokat, illetve terminológiai szókapcsolatokat használnánk, nem pedig az amatininkinė, bajorinė teisė formákat, hiszen, úgy vélem, senkinek sem jutott eszébe például a žmogi­nės teisės megkülönböztető terminus megalkotása és használata. Nyelvi szempontból legfeljebb a főnév számának kérdése merülhet fel: vajon az autoriaus teisė vagy az autorių teisė használandó-e. Ez attól is függhet, miként határozzák meg az autorius terminust. Ha az autoriaus teisė terminust használjuk, akkor nyilvánvalóan az autoriaus atlyginimas, autoriaus honoraras is illik hozzá; szóba jöhetne az autoriaus liudijimas is (ezt támogatja az asmens liudijimas, daktaro diplomas, mokinio pažymėjimas, piliečio pasas, profesoriaus atestatas stb.). A jogágat megnevező autoriaus teisė terminus mellett a nyelvnek olyan terminusra is szüksége van, amely az ilyen személyek szabadságait és lehetőségeit nevezi meg. Erre a célra az teisė szó többes számát használják összefoglaló jelentésben, ugyancsak a birtokos esetű szóval, amely azt jelöli, kinek a jogairól van szó, illetve kinek biztosítják vagy kire alkalmazzák ezeket; vagyis azt mondjuk és írjuk: autoriaus teisės, vö. piliečių teisės, sutuoktinių teisės, vaikų teisės stb. Úgy tűnik, ezt a terminológiai szókapcsolatot legalább a hivatalos szaknyelvben mindvégig használták; csak a nyelvileg igénytelen kiadványokban és beszélgetésekben használták, illetve használják az autorinės kifejezést. 12 jog. Az ilyen típusú szerkezetekben szokás mindkét szám birtokos esetét használni (a szerző joga és a szerzők jogai), attól függően, hogy mit kívánunk mondani. Általánosságban beszélve azonban itt akár az egyes szám birtokos esete is elegendő lehet. Egyébként a legújabb nyelvi normákat rögzítő kiadványokban ma már szintén a birtokos esetet tartalmazó kifejezéseket ajánlják; például a „Könyvtár- és bibliográfiai terminológiai szótár” második füzetébe, a „Dokumentum. Kiadvány. Kiadás” címűbe (V., 1991) bekerült terminusok: a szerző joga (oroszul авторское право, angolul copyright, németül Urheberrecht) „a szerzők és a kiadók kapcsolatát szabályozó polgári jogi norma” 13, valamint a szerzői jog jele (oroszul знак авторского права, angolul copyright sign, németül Verfassersignatur, Verfasserzeichen) „a © jel, amely a közzétett műre vonatkozó szerzői jogot jelenti, és amelyet a normatív dokumentumban meghatározott rend szerint tüntetnek fel” 13–14. A főként ajánlott terminus, a kiadási szerződés (oroszul авторский договор, angolul publishing contract, németül Verlagsvertrag) szinonimájaként, „a szerző és a kiadó között a mű vagy művek nyomtatására és terjesztésére kötött szerződés” 45 jelentéssel, a szótár az szerzői szerződés terminust is megadja és használja. Tekintettel arra, hogy a kiadási szerződés sokkal világosabb és átláthatóbb terminus (jelentése közvetlenül összefügg alkotóelemeinek jelentésével), a szerzői szerződés szinonima, amely mind nyelvi, mind terminológiai szempontból gyengébb, fölöslegessé vált. Itt szerepel a ma is megszokott szerzőségi igazolás terminus is 14, noha, mint már említettük, nyelvi szempontból rendszeresebb volna a szerzői igazolás. A szerző joga, a szerzői jog jele, a szerzőségi igazolás, a kiadási szerződés terminusokat a „Szerzőség. Kiadás. Szövegek. Alapvető terminusok és meghatározások” című litván szabvány magyarázza. A a szerző joga terminus normatív ajánlásként bekerült a „Mai litván nyelv szótára” harmadik kiadásába is (V., 1993. P. 837). A gyakorlati nyelvhasználatban tehát még mindig élnek a szerzői jog, szerzői jogok, szerzői díjazás, szerzői honorárium, szerzői szerződés terminusok, amelyek a mi nyelvünkre nem jellemző szóalkotásuk miatt mintaszerű használatra nem ajánlhatók. Használóik vagy nem ismerik a jelenleg ajánlott és használt, helyes és világos terminusokat, vagy görcsösen ragaszkodnak a régiekhez, amelyek idegen nyelvtan szerint alakultak. Könnyebb 13 áttérni (pontosabban: visszatérni) az ajánlott terminusokhoz, kétségkívül az előbbieknek lesz.1 3. Mit választanak a prezidentválasztáson? A világon sok állam élén áll prezident. A prezidentek, litvánul elnökök, választott vezetők, így az államférfiaknak és a tömegtájékoztatási eszközöknek gyakran van dolguk e tisztségviselők megválasztásával. A mindenki számára érthető, megszokott, nyelvünkre jellemző elnökválasztás kifejezés mellett szóban is, írásban is előfordul a prezidenciális választás. A prezidenciális melléknév azonban itt egyáltalán nem illik a nyelvünkhöz – hiszen ilyen esetben a prezidentet választják meg, nem valaki mást. Ezért a már ismert (lásd az alkotmánymódosítás című cikket) cselekvést elszenvedő tárgy birtokos esetét kell használni, ugyanúgy, mint más választások esetében, például: elnökválasztás, pápaválasztás, parlamenti képviselők választása, bírák választása, igazgatóság választása stb. (hála Istennek, úgy tűnik, még senkinek sem jutott eszébe azt mondani, hogy pápai, házi vagy bírói választások). A prezidenciális választás melléknévi kifejezést kétségkívül azoknak a legutóbb nyelvünkre leginkább ható és ma is ható idegen nyelveknek a tisztelői hozták be és tartják fenn – az oroszok a президентские выборы, az angolok a presidential elections kifejezést használják. Nem zárható ki azonban, hogy egyes használókra a lengyel (wybory prezydenckie) vagy a francia (élections présidentielles) nyelv is hatott és hathat. A befolyásosabb népek közül ebben az esetben csak a németek térnek el egyértelműen, akik nyelvük szokásai szerint összetett főnevet használnak: Präsidentenwahl (f). Egyesek számára több idegen nyelv azonos vagy hasonló használata még nyomós bizonyítéknak is tűnik arra, hogy a litvánoknak sem szabad lemaradniuk, vagyis nekik is úgy kell szőniük a gondolatot, ahogyan az idegen nyelvek beszélői szövik. Ez azonban az emlékezet nélküli vagy valamilyen majom módjára követett út. Jól az ember fejébe kell vésni, hogy jaj annak a nyelvnek, amelynek használói úgy kezdenek beszélni, 1 Lásd még a szerző „A szerzői melléknévvel alkotott terminusokról” című cikkét, amely a „Tarp knygų” folyóiratban jelent meg (1997. 3. szám. P. 15–16). 14 idegen nyelvek vagy nyelvtanok szabályait követve. Így könnyű teljesen elveszíteni a saját nyelvünket, vagy másképpen fogalmazva, az idegen nyelvet sajátunkká tenni. A litván nyelv, mivel főneveinek igen fejlett esetrendszere van, és ebben alapvetően különbözik a nyugati világ híres nyelveitől, sok esetben lehetővé teszi a beszélők számára, hogy könnyedén boldoguljanak melléknevek nélkül, vagyis a szóalakokkal – esetekkel – világosan és pontosan fejezzék ki a szavak közötti viszonyokat. A litvánok számára ez a használat szinte természetes. Szavunk ebből a szempontból erőteljesebb, rugalmasabb és tartalmasabb, mint azoknak a nyelveknek a szava. Azt még egy kisgyerek is könnyen megérti, hogy az elnökválasztáson elnököt választanak. De ki választ kit az idegenektől átvett elnöki választásokon? Ezt még egy felnőtt sem értheti. Ez talán érthető volna egy litvánul tanuló angol, lengyel vagy orosz embernek, vagy egy nem litvánul gondolkodó honfitársnak, de nem annak a litvánnak, aki jól ismeri anyanyelvét. A mintaszerű nyelvben még több olyan kerülendő szókapcsolat is van, amelyben a prezidentinis, -ė melléknév szerepel. A Szovjetunió nevű államalakulat széthullásakor nagyon divatossá vált az ugyancsak így képzett, félelmet keltő prezidentinis valdymas kifejezés is. Szükség esetén ezt a kifejezést ma is használják, nem csupán a múlt emlékeként, hiszen ilyen dolgok más országokban is előfordulnak, vagy előfordulhatnak. Az a prezidentinis valdymas annak idején nyilván az orosz президентское управление kifejezés mintájára készült, de ugyanezt ajánlották volna más nyelvek követőinek és az anyanyelv „gazdagítóinak” az angolok és az amerikaiak is – angolul ez presidential government. A litvánban az ilyen, cselekvést jelölő szavakkal a cselekvő birtokos esetét használják, például: kunigaikščio, karaliaus (nem pedig kunigaikštinis, karalinis!) valdymas, valdžia, vyskupo įžengimas (ingresas), žemaičių kovos stb. Tehát azt is így kell mondani: prezidento valdymas. Ugyanehhez a fajtához tartoznak azok a megnevező kifejezések is, amelyeket az idegen beszédmódot kedvelők (különösen a hivatalnokok és az újságírók) honosítanak meg a nyelvben: prezidentinė vėliava, prezidentiniai pietūs, prezidentinis lėktuvas stb. Az emberek fejébe folyton beleverve ezek a kifejezések lassanként talán sokak számára egészen megszokottnak, pótolhatatlannak tűnnek. Már nincs messze a prezidentinės kėdės ar prezidentinio dekreto sem, bár még nem hallottam 15 olyat mondani, hogy direktorinis kaklaryšis, ministrinė mašina, viršininkinis kabinetas, premjeriniai pusryčiai ar vyskupinė vakarienė. Pedig így nem is kell mondani. A rendeltetést, s különösen a valakihez vagy valamihez tartozást litvánul gyakran birtokos esettel fejezik ki. A szóban forgó példákban is ez illik nyelvünk szokásaihoz. * A -inis, -ė képzővel alkotott melléknevek nyelvünkbe való betörése, sokféle elterjedése és használata a mai köznyelv egyik legfontosabb normakérdése. Ez igen tág, ellentmondásos és bonyolult kérdés, amelyet talán éppen ezért gyakran vitatnak is. Ebben a cikkben a használat néhány esetének átgondolásával csupán felvetni próbáltam a kérdést2. Rövidítések BK – a Litván Szovjet Szocialista Köztársaság büntető törvénykönyve: Hivatalos szöveg a módosításokkal és kiegészítésekkel, 1983. június 1-jei állapot szerint. Vilnius: Mintis, 1983. 264 p. CK – a Litván Szovjet Szocialista Köztársaság polgári törvénykönyve: Hivatalos szöveg a módosításokkal és kiegészítésekkel, 1985. január 1-jei állapot szerint. Vilnius: Mintis, 1985. 344 p. 2 E cikk korábbi változata a „Justitios” folyóiratban jelenik meg (1997. 3. szám és másutt). 16