Keletas minčių apie terminologiją

Kazimieras GAIVENIS Lietuvių kalbos institutas, Vilnius NÉHÁNY GONDOLAT A TERMINOLÓGIÁRÓL Azt mondják, a Sorbonne udvarán egy napóra áll, rajta a latin felirattal: „Sicut umbra dies nostrae” („Mint az árnyék, olyanok napjaink”). A tudomány valóban hatalmas és örök, az emberi élet pedig rövid. Ám a tudomány sem minden ágában egyforma. Egyes tudományágak gyorsan megerősödnek megjelenésük után, és rögtön nagy előrelépést érnek el, mások fejlődése viszont lassú és vontatott. A terminológia az alkalmazott tudomány egyik ága. Világszerte lassan és nehezen formálódik, mintha maga sem tudná, mihez csatlakozzék – a nyelvtudományhoz, az informatikához vagy valamely más tudományághoz. A nyelvészek mindmáig kevéssé érdeklődtek a terminológia iránt, talán azért, mert sok minden nem nyelvészeti benne, más tudományokból kölcsönzött. A hagyományos nyelvészeti ágak szakemberei gyakran nem értik más területek terminusainak tartalmát (szemantikáját) és egymáshoz való viszonyát. Eközben egy átlagos fizikus, matematikus, orvos, közgazdász vagy mérnök számára a terminológia elsősorban a nyelvtudományhoz kapcsolódik. Ezeket a szakembereket gyakran zavarja a terminusok alakjának megítélése, helyességük fogalma, a terminusok nyelvtani besorolása és hangsúlyozása. A terminológiát mérnökök kezdték kidolgozni (E. Wüster, E. Drezen, D. Lotė és mások), akik a műszaki terminológia nemzetközi szintű szabványosítását tűzték ki célul. Azt mondják azonban, hogy csak akkor vált valódi tudománnyá, amikor a nyelvészek is bekapcsolódtak a kidolgozásába. Valójában a terminológiai gyakorlati munka sikere nagyrészt a különféle tudományágak szakemberei és a terminológus nyelvészek megértő együttműködésétől függ. A nyelvészeket olykor még azzal is szemükre vetik, hogy nem alkotják meg a szükséges új szavakat. Például egy újságíró nemrég így írt a gyorsan elterjedt és ma már mindenki által használt žiniasklaida neologizmusról: „A nyelvészek valóban szánalmasan lemaradnak. A „mass media” használatának hányadik évében sikerült csak összeeszkábálni a fonetikai monstrumot, a „žiniasklaidát”. Mintha Vydūnas korából való volna.” Na tessék! Kiderül, hogy a nyelvészeknek készenlétben kell állniuk, és gyorsan ki kell takarítaniuk a beszéd szemétládáit. Sajnos... Mindenki számára 89 köztudott, hogy a terminusokat nem a nyelvészek, hanem a szakemberek alkotják. Pontosabban szólva, az egész nemzeti értelmiség alkotja őket, amikor elfogadja vagy elutasítja a javasolt neologizmusokat és idegen szavakat. Az új szavak helyességét gyakran nemcsak az újságírók, hanem a tudósok sem tudják megítélni. Például a failas terminus litván megfelelőjének, a rinkmena szónak az értékelésekor így okoskodtak: „A rinkmena helyettesítő alak pontatlan, nem jelentheti a gyűjtés eredményét, valamiféle gyűjteményt. Csak egy különálló, gyűjtendő egységet jelenthet. Hiszen a puošmena egy különálló díszítőelem, a žymena egy különálló jelölőelem, az ėmena egy különálló veendő egység stb.” Lapozzunk bele a többkötetes „Litván nyelv szótárába”. Eszerint a rinkmenė szó gyűjteményt jelent. Akkor miért ne jelenthetné a rinkmena szó azt, hogy „gyűjtemény”? Hol és ki állapította meg, hogy a žymena szó „jelölőelemet” jelent? Ezzel szemben az ėmena szót valószínűleg maga a szerző alkotta, a szótárakban nem szerepel. Tehát a terminológiai neologizmusok helyességét objektíven csak nyelvészek tudják megítélni. Az új szavak meghatározásában és sajátosságaik egyéb magyarázatakor leggyakrabban két dolgot említenek: 1) hogy az új szavak újonnan alkotott szavak, és újdonságukat a használók érzékelik; 2) hogy többnyire a kultúra és a tudomány fejlődése, valamint a társadalmi viszonyok változása következtében jelennek meg, és egy új tárgyat neveznek meg vagy új fogalmat fejeznek ki. Ezek az állítások általában helyesek, de viszonylagosak. A meghonosodó neologizmusok újdonságérzete igen gyorsan elhalványul, a meg nem honosodó új szavak pedig évtizedeken át versenghetnek az idegen eredetű szavakkal anélkül, hogy legyőznék őket. Például a nuošimtis szó semmiképpen sem szorítja ki a procentas szót, a pūdinys – komposto-t és így tovább. Ráadásul nem egészen pontos azt gondolni, hogy a társadalmi élet fejlődése jobban ösztönzi az új szavak alkotását, mint a nyelv belső fejlődési folyamatai. Egyes tudományterületeken kevés nemzetközi új szó használatos, más területeken viszont sok. Rendkívül sok nemzetközi szó fordul elő a kémia, a zene, a csillagászat, az informatika és más területek terminológiájában. A nyelvészek nehezen tudják megmondani, hogy szükség van-e valamely újonnan megjelent nemzetközi terminusra. Például szükség van-e a benzenas terminusra a benzolo mellett, a butenas-ra a butileno mellett, a cimenas-ra a cimolo mellett, a fosfanas-ra a fosfino mellett, a ksilenas-ra a ksilolo, nafta mellett 90 lenas a naftalin mellett stb. Valójában e párok első tagjai az IUPAC által ajánlott vagy használatra engedélyezett terminusok, a másodikakat pedig a „Chemijos terminų aiškinamasis žodynas” (V., 1997) az ntk. (nem ajánlott terminus) rövidítéssel jelöli. Emellett a kémiai vegyületek nómenklatúrájában ma már a nem szisztematikus (hagyományos) elnevezések mellett a nemzetközi szabályok szerint alkotott szisztematikus elnevezéseket is használják. Például nem szisztematikus elnevezés a víz, szisztematikus elnevezése pedig a dihidrogén-oxid; nem szisztematikus a oxigén, szisztematikus pedig a dioxigén; nem szisztematikus az ózon, szisztematikus pedig a trioxigén; nem szisztematikus a bórsav, szisztematikus pedig a trihidrogén-trioxoborát (3–) stb. Más esetekben a szisztematikus és a nem szisztematikus elnevezések gyakran megegyeznek, például: nátrium-fluorid, cink-szulfid, lítium-hidroxid stb. Általában a n e m z e t k ö z i ú j s z a v a k t e r m i n o l ó g i a i s z ü k s é g e s s é g é t l e g i n k á b b a s z a k e m b e r e k t u d j á k m e g í t é l n i. A nyelvészek csupán a nemzetközi és a litván szavak közötti viszonyokat tudják jobban felmérni. A terminológiai neologizmusok és a fajspecifikus összetett terminusok megalkotásakor gyakran felmerül a motiváció kérdése. A motivált terminusokat könnyebb megjegyezni, és gyorsabban meghatározható a helyük a terminológia mikrorendszereiben. A motivációnak azonban általában nincs meghatározó szerepe a terminológiában, hiszen kiválóan használhatók a teljesen motiválatlan terminusok is, valamint azok az idegen szavak, amelyek motivációja számunkra teljesen érthetetlen, például: barn „a radioaktív izotópok keletkezésével járó magfolyamatok hatáskeresztmetszetének mértékegysége”, cimén „1-izopropil–4-metilbenzol”, damara „a trópusi fák megkeményedett Agathis dammara gyantája”, potto „az Afrikában élő Perodicticus potto félmajom” stb. Ilyen terminusok ezrével akadnak. Talán úgy vélhetjük, hogy a motiváció a fajspecifikus terminusoknál fontosabb, mint a nemfogalmakat jelölő terminusoknál. Hiszen a fajokat egymástól a lényeges megkülönböztető jegyeket tükröző jelzők különítik el. A terminológiában azonban előfordul, hogy a fajra utaló jegy „ellentmond” az alaptag képzési jelentésének, például: kerti nádiposzáta (Acrocephalus dumetorum Blyth), erdei csiperke (Agaricus silvaticus), szivacsos trágyabogár (Megasternum boletophagum Marsh.) és hasonlók. Az ilyen terminusok nem hibásak, és nem szorulnak javításra. A különböző tudományágak és termelési ágazatok szakemberei néha igen vehemensen védelmezik a helytelenül használt cselekvő melléknévi igeneveket, amelyek fajjelzőként szerepelnek 91 (például: bódító italok, döntő szavazat stb.), és elítélik a terminologizálódó birtokos jelzős szókapcsolatokat (például: közúti forgalom, munkavédelem, állami ellenőrzés stb.). A terminologizálódás ugyanis nem szüntetheti meg a köznyelvi szókapcsolatok jelentéseinek különbözőségét, és nem teheti őket szigorúan egyértelművé. Általában a terminológia gyakorlati rendezésében a különböző tudományágak és termelési ágazatok szakemberei gyakran túlbecsülik a motiváció jelentőségét a terminusok pontossága szempontjából, és logikussá próbálják tenni a terminológiát. A terminus tartalma nem a lexikai jelentése, hanem a meghatározása (definíciója), amely nem függ sem a terminus motivációjától, sem képzési jelentésétől. S. Gajda lengyel terminológus „A terminológia bevezetése” („Wprowadzenie do teorii terminu”) (Opole, 1990) című könyvében azt írja, hogy a terminus nem két úrnak, hanem sok úrnak a szolgája. Ennek az az oka, hogy a terminológia a tudományfilozófiához, a logikához, a nyelvtudományhoz, a pszichológiához, az informatikához stb. is kapcsolódik. Ezért merül fel az a kérdés is, hogy lehetséges-e egy átfogó terminológiaelmélet. S. Gajda erre igenlő választ ad. Az átfogó terminológiaelmélet azért is fontos, mert napjainkban egyre aktuálisabbá válik a terminológia nemzetközi rendezése, a terminológiai szabványok kidolgozása és adatbázisok létrehozása. Beérkezett: 1998. 05. 25. 92