Lietuviškų ir tarptautinių fonetikos terminų sinonimija

Gita KAZLAUSKAITĖ Vilniusi Pedagógiai Egyetem LITVÁN IR NEMZETKÖZI FONETIKAI TERMINUSOK SZINONIMIÁJA A tanulmány a szinonim terminusok eredetük szempontjából elkülönített egyik típusának elterjedtségét tárgyalja a fonetika egyes XX a. területeinek munkáiban, valamint a fejlődési tendenciákat. A kutatás anyagát e század legfontosabb iš speciális fonetikai tanulmányai és nyelvészeti munkái alapján gyűjtötték össze, amelyek bizonyos szempontból érintik a ar fonetika kérdéseit". A litván ir nemzetközi terminusok szinonímiájáról szólva egyés több szóból ir álló terminusokra gondolunk. Hozzá kell je tenni, hogy a ir nemzetközi ir terminusok közé itt a hibrideket is soroljuk, azaz ir olyan ar jų terminusokat, amelyek ir nemzetközi ir és litván elemekből álló összetevőkkel rendelkeznek. E tekintetben az egyszavas terminusok du szinonímiájának következő típusai 1) különíthetők el: a litván ir nemzetközi terminus szinonímiája (pl.: sambalsis || hiatas), a 2) litván terminus ir hibridjének szinonímiája (pl.: minkštumas |palatalizacija- ). A összetett terminusokban szinonimák lehetnek a fő tagok (a jelölt szavak) vagy a függő tagok (a jelzők). Az egyszavas terminusokhoz hasonlóan itt megkülönböztethető a litván nemzetközi terminus szinonímiája ir (pl.: a magánhangzók kiegyenlítődése ||a magánhangzók asszimilációja, lágy magánhangzó ||palatális magánhangzó), valamint a ir litván terminushibrid szinonímiája (pl.: fonetikai vokalizmus ||fonetikai vokalizmus, veláris mássalhangzó ||palatális mássalhangzó). Be is előfordulnak ir olyan litván nemzetközi terminusszinir onímia-esetek, amikor a szinonimasort eltérő szerkezetű terminusok mų alkotják, például egyszavas terminus ||kétszavas terminus (gemináció ||a mássalhangzó elhagyá- ! A forrásjegyzir ék rövidítéseit a cikk végén közlik. A római számok a ki kötetet, az arab számok az oldalt jelölik. — Leggyakrabban a terminus első előfordulását rögzítik a forrásban. 25 mas), egy szóból álló terminus ||háromszóból álló terminus || (affrikáta tiszta mássalhangzó-kettőshangzó), kétszóból álló terminus|| háromszóból álló terminus (mássalhangzó-metézis|| mássalhangzók helycseréje). Egyébként magát a szinonímia fogalmát mind általában a nyelvtudományban, mind a terminológiában eltérően értelmezik. A szinonimák mellett a dublettek ir terminusát is használják. Néha e két terminust szinonimaként értelmezik: „Szinonim — terminusoknak (dublettekdu ar nek) neveznek akár több terminust tą is, amelyek ugyanazt a fogalmat jelölik“ (TD, az 9). orosz nyelvésznő O. Ahmanova nem azonosítja ezeket a ir terminusokat a dublett terminusoir kkal (triplerekkel stb.) azokat a szavakat nevezi így, „amelyeket ugyanazzal a tudományos objektummal su fennálló különleges terminológiai kapcsolat köt össze. Ezért önmagukban ne szavaknak tekintik őket, o csupán annak következményeként, hogy nem lehet felismerni a különbséget az általuk kifejezett objektumok között” (Achmanova 1969: 13). A nyelvésznő véleménye szerint ezeket a dubletteket tévesen nevezik szinonimáknak. Ez a véleménykülönbség az abszolút egyszerű su szinonimák ir fogalmával kapcsolatos. A köznyelvben abszolút szinonimáknak tekintik „azokat a szinonimákat, amelyek jelentése azonos. Jelentésük azonossága miatt dubletteknek is nevezik őket” (Jakaitienė 1980: 51). Az egyszerűek „azok a szinonimák, amelyeknek több ar jelentése közül egyesek ne abszolút azonosak, o csupán közeliek“ (Jakaitienė 1980: 52). A terminológiában csak abszolút szinonimákról (dublettekről) beszélhetünk. A szóban forgó típus szinonim terminusai kétségtelenül abszolút szinonimáknak, vagyis dubletteknek tekintendők. Jų a jelentések — azonosak, csak a kifejezésmódjuk különbözik. Mielőtt a fonetika említett típusú szinonim terminusairól kezdenénk beszélni, érdemes röviden áttekinteni magának a ir fonetikának a fogalmát. A modern nyelvészetben szinte általánosan elfogadott az a nézet, hogy a beszédhangokat a fonetika tudománya vizsgálja (tág értelemben), amely két viszonylag önálló ágból áll: a tiszta („szűk értelemben iš vett“) fonetikából és a fonológiából ir (DLKG 15; Pakerys 1995: 5; Girdenis 1995: 23). A fonológia részeként általában a prozódiát különítik el (DLKG 15, Gaivenis, Keinys 1990: 163). A morfonológiát köztes területnek tekintik, amely összekapcsolja a fonológiát ir és a morfológiát (DLKG 17). Így ebből a szempontból megkülönböztethetők a tiszta fonetika, a fonológia, a prozódia és a morfonológia ir terminusai. 26 Iš összesen terminuson kereszt1700 ül vizsgálták. Tą magát a fogalmat jelölő terminusok változatosságát a 300 szinonimasorok számán keresztül tanúsítja, iš jų 173 a sorok a (55,1%) litván nemzetközi ir terminusok vagy hibridek szinonímiájának típusához sorolhatók?. A tiszta fonetikai terminusok mintegy 5296 (905 db.) a fonetikai terminusok összessjų égét, 170 közel szinonimasor között. A szóban forgó típusú szinoními94 ához sorolható a szinonimasor (5696). Az első XX a. feléje ji nem volt különösebben gyakori. Csak valamivel több ilyen szinonim terminus található K. Būga ir M. Durys munkáiban, pl.: affrikáta BRR III 168||összetett mássalhangzó BRR III 631, magánhangzó-hasonulás BRR II 492||magánhangzó-asszimiláció BRR II 492, hangtan BRR II 217|| fonetika BRR I 408, kerek magánhangzó DKP 94||labiális magánhangzó DKP lágy 94, mássalhangzó DKP 126||palatális magánhangzó DKP 126 ir stb. XX a. a közepén, ir a második felében kezdve E. Mikalauskaitė fonetikai munkáitól kezdve ir egészen a „Dabartinės lietuvių kalbos gramatika” című műig a szóban forgó típusú szinonim terminusok száma jelentősen megnövekedett. E. Mikalauskaitė fonetikai munkáiban ilyen szinonim 23 terminussorokra találtunk példákat, például: akkomodáció MFD 67 ||alkalmazkodás MFD 67, diftongoid MFD 59 ||álkettőshangzó MFD 59, másodlagos kettőshangzó MFD 55 ||szekunder kettőshangzó MFD 55, mássalhangzó-torlódás MFD 33||hiátus MFD 33 ir stb. Az ilyen típusú szinonim terminusokat nem kerüli ir A. Pakerys (15 szinonimasorai), pl.: affrikáta PF 175||tiszta mássalhangzó- -kettőshangzPF 175, óvá alakított magánhangzó PF 67||diftongizált magánhangzó PF 67, lágyság PF 100||palatalitás PF 100, félhangzó PF 94 ||szonáns PF 96 ir stb. A. Girdenis műveiben a (16 szinonimasorokban) az említett típusú szinonímia leggyakrabban azért alakul ki, mert „A fonológiában” ir A „Fonológia elméleti alapjaiban” maga a ta fogalom különbözőképpen van megnevezve, pl.: mormogó magánhangzó GF 6 ||redukált („mormogó”) * Összehasonlításképpen más szinonímiatípusok mennyiségi adatai is bemutathatók: a litván terminusok szinonímiája — 84 szinonimasorok (26,8%), nemzetközi terminusok vagy hibridek szinonímiája — 57 szinonimasorok (18,1%). 27 magánhangzó GFP közötti 88, mássalhangzó GFP 116 ||intervokális GF mássalhangzó 83 és mások A „Lietuvių kalbos gramatikoje” című műben (a „Fonetikos®” fejezet szerzője V. Vaitkevičiūtė) ir A „Dabartinės lietuvių kalbos gramatikoje” című műben (a „Fonologijos” fejezet szerzői K. Garšva ir A. Girdenis, a „Morfonologijos reiškinių” — A. Girdenis) az ilyen típusú szinonimákat sem kerülik el a szinonimasorban), pl.: (25 degemináció LKG I 115||mássalhangzó kihagyása LKG I 115, diftongus LKG 1 57||kettőshangzó LKG 1 57, keményedés DG 48||depalatalizáció DG 48, veláris mássalhangzó LKG I 57 ||gutturális mássalhangzó LKG 1 71, háromhangzó DG 22||triftongus DG 22 ir stb. A litván ir nemzetközi terminusok (vagy hibridek) szinonimitásának elterjedését a század XX a. második felében magával a fonetika fejlődésével lehet indokolni, lo amely új terminusok iránti igényt eredményezett. Gyakran külföldön már használatos terminusokat vettek át, vagy a használatban lévő terminusokhoz litván megfelelőket kerestek. A fonológiai terminusok körülbelül 1996 (320 db.) a fonetikai terminusiš jų ok 50 összességét teszik ki, szinonimasorokban. A litván fonológia első munkái csak a hetvenes években jelentek meg. XX a. Így a ir fonológiai terminusoiš kat lényegében csak a század második felének munkáiban használják. A litván fonológiai terminológia talán leginkább itt fejlődött ki A. Girdenis „Fonológiájában”, „A fonológia elméleti alapjaiban” ir „A mai litván nyelv grammatikájában”. Itt mintegy terminust használna230 k, azaz 2/3 a fonológia valamennyi terminusát. A fonológiánir ak mint tiszta fonetikának a terminológiájában elterjedtségükkel a szóban forgó típus (25 szinonim terminusai, a szinonimasorok tűnnek ki — 45%), például: elkülönítő funkció PF 9, GF 20|| delimitatív funkció PF 9, GF 20, lágy mássalhangzó-fonéma GF 168||dentális mássalhangzó- -fonéma GF 168, neutralizációja MFD 67 ||mássalhangzó-váltakozás MFD 67, neutralizációs pozíció GF 98 ||gyenge pozíció GF 98, megkülönböztető jegye PF 9, DG 15||disztinktív jegy PF 9, DG 15 ir stb. Bár kifejezetten az ir elméleti módszertani prozódiai problémáknak szentelt monográfia csak XX a. a kilencedik évtizedben (A. Pakerys. „A litván köznyelv prozódiája” azonban (1982)), ezekkel a kérdésekkel már a XIX. század a. közepétől o foglalkoztak, ir 28 és e terület fogalmainak megnevezésére egyidejűleg terminusokat is alkottak. A vizsgált munkákban összesen mintegy 400 prozódiai terminust használnak, azaz a fonetikai terminusok mintegy 2396-ét, közülük csaknem 60 szinonimasorozatot (a szóban forgó típusból —27-et). A litván és nemzetközi terminusok, illetve hibridek szinonímiája a prozódiai terminológiában a XX. század második felében terjedt el inkább. A század első feléből csak néhány, K. Būga, M. Durys és J. Žiugžda munkáiban használt ilyen szinonim terminus említhető (7 szinonimasorozat), például: akútusz BRR III 45 ||kezdőhangsúlyos intonáció BRR III 45, zengősség ŽG 12||hangsúlyos szótag tónusa ŽG 12, DKP 158||hangsúlyos szótag DKP 158, kezdő nyomatékosság BRR III 45||akutusság BRR III 45 stb. ir Később az ilyen típusú szinonim terminusok száma (18 megnövekedett (szinonimasorok), pl.: akútusz PF 319, LKG I 128||jobbra dőlő jel PF 319, LKG I 128, extenzió GF 193||folyamatos intonáció GF 193, hangsúly GF 173||kvantitaGF 173, tív hangsúly PF 313, GF 175, LKG I 127 ||kvantitatív hangsúly PF 313, GF 175, LKG I 127, korrekció GF 193 ||emelkedő GF 193, hanglejtés önálló prozódia GFP 216 ||nemfunkcionális prozódia GFP 216 és mások Bár a morfonológiai jelenségek vizsgálata nem tartozik közvetlenül a fonetika (és a fonológia) tárgykörébe, a fonetikusoknak és fonológusoknak ir gyakran kell a morfonológia szabályszerűségeire ir támaszkodniuk. A vizsgált forrásokban a morfonológiai iš terminusok so mintegy 100 az 6% összes fonetikai terminus, azaz, jų 30 közöttük ir szinonimasorok vannak. 28 A litván nemzetközi terminusok vagy hibridek típusához sorolandók a szinonimasorok (azaz, hogy: 9096), több mint pl.: aferézis LKG I 118|| mássalhangzó kiesése LKG I 118, disszimiláció LKG 1 93||hangok elhasonulása LKG I 94, epentézis DKP 129||magánhangzó megjelenése DKP 129, összeolvadás DKP 124||összehúzódás DKP 124||kontrakció DKP közeli 124, metatézis A „DKP 131||, kontakto“ metatézise DKP 131 ir és mások Az ilyen típusú morfonológiai terminusok szinonímiáját olyan szinonimasorok jellemzik, amelyek eltérő szerkezetű tagokból állnak (ilyen jellegű a 28-ból álló 26 szinonimasorok). | A fentiekből iš tehát látható, hogy a litván nemzetközi terminusok szinonímiáir ja a származás szempontjából elkülönített szinonim terminustípusok közül iš talán a legelterjedtebb. Összehasonlítva XX a. a pair kezdetet 29 befejezve világossá válik, hogy az ilyen szinonímia esetei folyamatosan szaporodnak. Ez a tendencia valószínűleg a jövőben is fennmarad, mivel jelenleg a tudományok, köztük a fonetika fejlődése is igen gyorsan zajlik. A nemzetközi terminusok először Litvániát érik el, itt keresnek számukra megfelelő kifejezéseket, a használatban pedig többnyire mindkét változatot ajánlják. Források BRR — Būga K. Válogatott írások. Vilnius, 1958. 1. köt.; Vilnius, 1959. T. 2; Vilnius, 1961. 3. kötet. DG — A mai litván nyelv grammatikája /szerk. V. Ambrazas. Vilnius, 1994. DKP — Durys M. A nyelvtudomány alapjai. Kaunas, 1929. GF — Girdenis A. Fonológia. Vilnius, 1981. GFP — Girdenis A. A fonológia elméleti alapjai. Vilnius, 1995. LKG — A litván nyelv grammatikája | főszerkesztő K. Ulvydas. Vilnius, 1965; 1. kötet. MFD — Mikalauskaitė E. A litván nyelv fonetikájának munkái. Vilnius, 1975. PF —Pakerys A. A litván köznyelv fonetikája. Vilnius, 1986. ŽG —Žiugžda J. A litván nyelv grammatikája. Kaunas, 1966. 1. rész. Irodalom 1. Achmanova 1969 —Axmanosa O. Crogapv nuneeucmuseckux mepmunos. Mocksa. 2. DLKG —A mai litván nyelv grammatikája /szerk. V. Ambrazas. Vilnius, 3. Gaivenis, Keinys 1990 —Gaivenis K., Keinys St. A nyelvészet terminológiai szótára. Vilnius. 4. Girdenis 1995 —Girdenis A. A fonológia elméleti 1997, alapjai. Vilnius. 5. Jakaitienė 1980 —Jakaitiene E. A litván nyelv lexikológiája. Vilnius. 6. Pakerys 1995 —Pakerys A. A standard litván nyelv fonetikája. Vilnius. 7. TD —Terminológiai munka. Vilnius, 1973. A litván és nemzetközi fonetikai terminusok szinonímiája Összefoglalás A tanulmány a 20. századi litván és nemzetközi fonetikai terminusok szinonímiáját elemzi. A hibrideket a nemzetközi terminusok egyik típusának tekintjük. Az egyés összetett terminusokat egyaránt figyelembe vesszük. 30 A leggyakrabban előforduló szinonímiof atípus is Litván és nemzetközi terminusok. Az összes szinonim 173 fonetikai terminus mintegy - százalék55 át ilyen szinonimaof sorok alkotják. If we Ha összehasonlítjuk a század elejét és végét, of láthatjuk, 20“ hogy az we ilyen szinonimák száma folyamatosan of növekszik. is Nagy valószínűséggel ez a tendencia a jövőben is fennmarad, in mivel a tudományok fejlődése gyorsan zajlik. of Nemzetközi is terminusok érkeznek to Litvánia az első. Fokozatosan átalakulnak Litván megfelelőik, de mindkét változat fonetikai művekben használatoin s. Gita KAZLAUSKAITE Beérkezett 2000 11 06 Vilniusi Pedagógiai Egyetem Litván Filológiai Kar Litván Nyelvészeti Tanszék T. Ševčenkos utca 31. LT-2009, Vilnius 31