Iš žodžio „mokinys“ istorijos

Vincentas DROTVINAS Vilniaus pedagoginis universitetas A MOKINYS szó történetéből Nekem a veliuonai tanulók egy levélkét írtak Antanas Juška „Dalok” című művéből A mokinys terminus szerzőségét általában Jonas Jablonskis nevéhez kötik. Antanas Juška szótárában rábukkanva a Jautis dar mokinys, t. y. Jį mokina arti példára, Jonas Jablonskis volt az első, aki ezt a szót nemcsak „szántásra szoktatott ökör”, hanem „iskolába járó gyermek vagy fiatal” jelentésben is használta (lásd alább). A mokinys útja azonban az oktatási terminológiába és a mai használatba nem volt olyan egyenes és egyszerű, mint amilyennek első pillantásra tűnhet. Valójában ennek a kifejezésnek a története jóval régebbi és összetettebb, ugyanakkor érdekesebb is. A tudományos képzésben részesülő gyermek, serdülő megnevezésére akkor vált szükségessé egy külön kifejezés, amikor az ifjúság oktatását intézményesíteni kezdték, vagyis amikor a XVI. század második felében Litvániában megkezdték működésüket az első elemi iskolák. Mint tudjuk, az első iskolát 1397-ben alapították a vilniusi székesegyház mellett. Az iskolákat a templomok mellett alapították. 1528-ban a vilniusi káptalan arra buzdított, hogy a templomok mellett elemi iskolákat alapítsanak, és litvánul tudó vikáriusokat alkalmazzanak, akiknek kötelességük volt a gyermekek tanítása. Általában azonban orgonisták vagy sekrestyések tanítottak, gyakran lengyelek, akik csak kissé sajátították el a litván nyelvet. Az első iskolák tanulói egyben a templom szolgálattevői is voltak, a templomi kórusban énekeltek és így tovább. A tanuló megnevezésére, akárcsak az iskola és a tanító megnevezésére, kezdetben nem voltak litván kifejezések. Így a tanulót a lengyel nyelvből kölcsönzött žakas, žekas, žekelis' szavakkal nevezték. Először ! žėkas lengyelül. zak „egyházi iskola tanulója; serdülő énekes”, vö. žekelis, lengyelül. žaczek. A lengyel nyelv ezt a szót, sok más vallási terminushoz hasonlóan, a cseh nyelven keresztül kapta (vö. žak) a népi vulgáris latin diacus, diaconus szavából. A »cax „bursza tanulója, énekes” szó előfordult a régi orosz és ukrán nyelvben (lásd @acmep Makrc. BrHuM0oJiornueckHH CJIOBapb PYCCKOTO SI3bIKA B YETHIPEX TOMAX. Tom II. U3nanue Bropoe crepeorurinoe. Mocksa: Ilporpecc, 1986, 34). 112 A žekas terminust Martynas Mažvydas Katekizme című művében találjuk: Hei We/patis wifaky ant fmaniu sufimilkiet Kunigump fekump manes tremkiet. A Zekas kölcsönszó széles körben használatos volt a Kis-Litvánia 17–18. századi kézirataiban, valamint a német–litván nyelv nyomtatott szótáraiban is, igaz, szinonimákkal együtt, például: Schiiler šėkas S3uilokas Lexicon Lithuanicum 77; Schiiler. Mokintinis, iO. M. 3ekas, ko. M. S3ulokas, O. M. ka, os. (-ė -ės) E. Clavis Germanico-Lithvana III (495-507) ir pan. Litvániában a žekasnak, amint a példákból látható, több szinonimája is volt: a ritkább škalinis (lásd alább) mellett más szavak is elterjedtek, mint például a studentas, učnius (a lengyel uczeri). Simonas Daukantas a Zekas szóval magyarázta a Suilokas hibridet, vö. Itt mindenkinek szóló prédikációk vannak, különösen az iskolásoknak (diákoknak), akik utolsó alkalommal járnak iskolába (iskolázásra) (idézve a „Lietuvių kalbos žodynas” 15. kötetéből, 1993, 323). Itt hozzátehetjük, hogy Daukantas (tehát a XIX. század közepén) még nem talált litván megfelelőket a lengyel nyelv szkofa, szkotarz, szkolnik és hasonló szavaira? e fogalom Taigi lietuvių rašto paminkluose polonizmas žėkas nebuvo vieninmegnevezése. Létezett ennek litván megfelelője is: mokinys. A mokinys szó legkorábban Konstantinas Sirvydas „Trijų kalbų žodynas” című szótárának első kiadásában található: Zak /schola/ticus, difcipulus, 3iekas mokinis, SD, (208), vö. még šac3ek /tyro tyrunculis, 3iekielis; žakowski /scholaris, Fieku (ugyanott). Minden bizonnyal ez volt Sirvydas egyik első saját alkotású új szava. Bár a mokinys szó képzése – amint további története mutatja – szabályszerű, Sirvydas mokinys szavának mégis rövid élet jutott. Elterjedtségét a litván nyelvben abból láthatjuk, hogy már a szótár 1642-es kiadásában a mokinis helyett csupán a szkalinis található: szkolny /literarius, Scholafticus, Szkalinis SD, (436), Schola [fticus (Scholaris, S3kalinis) (518), a képzés alapjához vö. szkala: S3kola | Schola, Academia, S3kala SD, (179), S3kola | Schola, S3kala SD, (436). Itt hozzá kell tenni, hogy Sirvydas szótárában a mokinio változata, a mokytinis is megtalálható: Kušnierczyk /tyro huius opificij mokitinis kušnieriaus SD, (69); Malarczyk /tiro huius opificij, mokitinis malariaus SD, (76); Vezen | Difcipulus. Mokitinis SD, (184); Krafamowski vc3en / ? A lengyel–litván nyelvek nagy szótára 3. Szerkesztette Giedrius Subačius, Vilnius, 1996, 174. 113 Declamator | Tanuló, szónoklás SD, (128); Ve3eni /Difcipulus. Tanuló SD, (453), vö. Kra̋ftan | Kra̋ftani tudomány | Rhetorica, Eloquentia. Szép beszéd | gazdag beszéd (ugyanott- ). A mokytinis (mokintinis) alak Mažvydas írásaitól egészen a 20. század közepéig adatolható, különösen gyakran fordul elő a 17–18. századi kis-litvániai kéziratos és nyomtatott szótárakban, például Jungernél. Pafuntinnis, i6. M. Mokintinnis 11 503, Lehrling mokintinis Lex (58); E. Pretorijus Lehrjung Mokintinnis, és. (=io.-V. D.) M. II (654), az 1728-as kéziratos német–litván szótárban (Halléban) Mokintinis (59,,), Mokintinis (a Jungfer, Jumprowa Prowa mellett hozzáírva (134,,), Lehrling Mokintinis (150,); J. Brodovskisnál Lehrjung Mokintinis (762), Jiinger Chrifti (discipulus) Mokitinis, Pafuntinis, Jiingerin Mokitinė (764); Lehrjung Mokintinis (860), Lehr Migdlein Mokintinė (860); P. Ruigynál Mokitinis, ino, m der Lernende, Schiiler, Lehrburfch (89), Jūnger, Klaujytojis, ojo m. Mokitinis, nio. 11 (217), Lehrjung, Mokintinis, nio, m. II (241), vö. továbbá K. G. Milkaus szótárában. Ez a szó bekerült Nesselmanno „Litván nyelv szótárába” (1851) is, és E. Kuršaitis szótáraiban is megtalálható, például: Jiinger, der Lehrling. mokintinis, die J. Christi, Krisztus tanítványai (1870, 672); Tanonc, a, mokintinis, io a kézművesnél; auch burch (1874, 18); mokitinis, -io Sbst. Lehrling. Schiiler; a Bibliában Krisztus, János tanítványai (1883, 260). Érdemes megjegyezni, hogy a XVIII. századi Kis-Litvánia kéziratos szótárában, a Krause-szótárban a Di/cipel mokintinis (123), Lehrling mokintinnis (323,) mellett megtaláljuk a mokinys szót is: Jager Jung. Jiegerjungs mokinnys (278). Ez e szó második rögzítése K. Sirvydas szótára mellett. A mokinys mégsem terjedt el, mert nem tudott ellenállni a mokintinis, mokitinis és a nem litván szinonimák versenyének.atosRi Catnny. A mokinys mégsem terjedt el, mert nem tudott ellenállni a mokintinis, mokitinis és a nem litván szinonimák versenyének. Ezért a mokinys ritka előfordulása miatt aligha illik a szereplők megnevezései mellé a *-nokalinys, kurtinys, pasiuntinys melléknévi toldalékkal, amelyek a történeti szóalkotás szakemberei szerint a XVI–XVII. századtól széles körben használatosak voltak? *Ambrazas S. A főnevek szóalkotásának fejlődése. A litván nyelv igei eredetű képzett szavai, Vilnius, 1993, 127–128. 114 Amint e litván terminus további története mutatja, a mokinys konzerválódva lappangott a szótárak lapjain, gyakorlatilag ismeretlenül és használaton kívül a XVII. század első felétől a XIX. század végéig. A XIX. század végén a litván mokinys szó ismét szemünk elé kerül. Újjászületéséhez nagyban hozzájárult Jonas Jablonskis, aki ezt a szót megtalálta Antanas Juška litván nyelvi szótárában és az általa lejegyzett „Litván dalokban- ”. Íme, a Jablonskis által közölt „Litván nyelv szótárának” anyagában ezt olvassuk: mokinys, mokinį 1) Veljūnės, Vilnjaus mokinei (yaenuku) rašė J. d. 2) a szántásra tanított ökör 3) Jis dar mokinys SI. OHb eI COCTOHTb Bb VYUEHHKH (darbo dar nemoka, mokos drauge su kitais, nepratęs gerai dirbti, etc.). * „Lietuvių kalbos žodyno“ kartotekoje bene gausiausias šaltinis yra Antano Juškos dainos: Mokinej gieda, vargonai gaudžia J.d. 1216. Kam tau tų pyragų? Mokiniui pašerti. Kretingos mokiniai laišką rašė. J. d. 1560 (Alsėdžiai). Veliuonos mokiniai žinutes rašė. J. d. 712. A vilniusi tanítvány tudja, lerajzolta. J. d. 963. A Veliuona-- beli tanítvány ezt mondta nekem. J. d. 1012. Vö. még: A kunigėlisszel, a tanítványkával, a tarka orgonácskákkal [eltemetem]. J. d. 1216. A tanítvány megjelenése Veliuona mellett annak ismeretében érthető, hogy Veliuonában működött Litvánia egyik legrégebbi iskolája, amelyet a jezsuiták valószínűleg 1579-ben alapítottak az 1421-ben épített templom mellett. További példák A. Juška szótárából: Mokinys, mokinia, m.; -nė, -nės, -f. yuenukre, yuenuua; uczen, uczenica Aki tanul, az a tanuló A jautis még tanuló, vagyis ő tanul szántani. Tanuló gizelis, aki még maga sem varr. Kup (= Kupiškis). *Jablonskis J. Anyag a litván nyelv szótárához. L–M betűk. —Litván Tudományos Akadémia. Kéziratok osztálya. F 99-5. 115 Mykolas Miežinio szótárából (1894): Mokinys, v. mokitinis, m. č. f. maceklis, e, uczen-, -ica, terminator. y4eHHUK. Így a mokinys szó a XIX. század második felében már meglehetősen elterjedt volt: a ritkán használt szó aligha válhatott volna egy dal szavává. A mokinys főnév valószínűleg nemcsak a dalokban említett helyeken volt meglehetősen széles körben ismert, bár, mint láttuk, még nem tudta kiszorítani a žeko és más idegen szavakat; másfelől elterjedését némileg akadályozta a vele szinonimaként használt mokytinis is. De mikor és hogyan honosodott meg a mokinys szó? A. Juška általában azokat a szavakat jegyezte fel, amelyeket az emberek élő beszédéből hallott. Ezért a mokinys minden bizonnyal maguknak az embereknek a használatában lévő szó volt. Jonas Jablonskis a mokinys szóról legalább kétszer írt. Első alkalommal a „Varpas” 1904. évi 1. számában a mokytinis szót a mokinys szóval javítja, hangsúlyozva, hogy a mokinys „a nép nyelvének legegyszerűbb szava”. Másodszor Jablonskinak csaknem negyed évszázaddal később, Viktoras Kamantauskas szótárfüzetének recenziójában kellett javítania ezt a szót®. Ezért mindazok, akik olvasták Jablonskis nyelvi javításait, és figyelembe is vették azokat, megalapozottan arra a következtetésre jutottak, hogy a mokinys szót nemcsak Jablonskis szentesítette, hanem talán ő is alkotta meg. A függetlenség éveiben a mokinys meghonosodott mint az iskola terminusa, és általánosan elterjedt. A mokinys és a mokytinis közötti különbséget, valamint az utóbbi szónak az értelmiségi jelentésben való használatát későbbi nyelvészek is tárgyalták". Mostanra a mokinys az egyházi nyelvből is kiszoríthatta a mokytinis szót“. “Jablonskis J. Kalbos dalykai (RaSomosios kalbos kritika). —Válogatott írások 2, Vilnius, 1959, 62. *Jablonskis J. Nyelvünk szójegyzékének dolgai. Külön megjegyzések V. Kamantauskas „A nyelvi helytelenségek és barbarizmusok rövid szótárához” (Kaunas, 1928). —Ugyanott, 485–486. Egyébként ott az apostol és a tanítvány szavak jelentéséről és használatáról is szó esik. 7 „<...> tanítvány, -ai mindenekelőtt Szent Az írás nyelvében Krisztus tanítványa van. Manapság itt-ott az értelmiségit is ezzel a szóval nevezik meg.” —Nyelvi tanácsadó. Készítette L. Dambrauskas, szerkesztette A. Salys és Pr. Skardžius. Kaunas: a Litván Nyelvi Társaság kiadványa, 1939, 78. Skardžius P. Az Újszövetség litván nyelvű fordításai. —Litvánisztikai tanulmányok 4, 1979, 65-110; továbbá az ő Válogatott írásai 3: A köznyelv kultúrája, Vilnius, 1998, 519-566. 116 Az utóbbi évtizedekben származásának ezt a változatát a lonskio mokslinio paveldo tyrinėtojas ir, skyrium imant, jo leksikos Jablonskis népszerűsítője, Algirdas Sabaliauskas szilárdította meg. Újjáalkotta Jablonskis párbeszédét egy Panevėžys környéki szántóvetővel, akitől a nyelvész meghallotta a mokinys szót, amelyet a szántásra szoktatott ökör jelentésében használtak, és elkezdte azt „a tudományokat tanuló, iskolába járó gyermek vagy ifjú” jelentésben használni. Sabaliausko szerint a tanuló, akárcsak az iskola, úgymond nagy nyelvápolónk, Jonas Jablonskis szavai’. Így tehát a mokytinį alakot mokinys alakra javítani, ahogyan Arnoldas Pirockinas állítja', Jablonskisnak valójában nem kellett: a mokinys már csaknem háromszáz éve dokumentálva volt szótárainkban... Jablonskis nemegyszer idézte „az öreg Daukšast”, Sirvydast és más szerzőket, ám a mokinys szó korai feljegyzéseiről talán nem tudhatott. A régi, különösen a kéziratos szótárak nehezen voltak hozzáférhetők számára, emellett, mint tudjuk, maga Jablonskis az élő, beszélt népnyelvet tekintette a nyelvi javítások legfontosabb forrásának. Ezért e szó történetének nem ismerete miatt nem kellene Jablonskist szemrehányással illetnünk, még kevésbé elítélnünk vagy megkísérelnünk megfosztani a mokinys szó szerzőségének elsőbbségi jogától. Hiszen Jablonskis elkülönítette a mokytinis és a mokinys szavak jelentését, meghonosította a mokinys szó használatát, óva intett a mokytinis szó „értelmiségi” jelentésben való helytelen használatára irányuló hajlamtól, és ezzel hozzájárult az inteligentas szó meghonosodásához. Vajon ma ismerjük-e a jelenlegi nyelvben használt valamennyi szó első feljegyzéseit, szavaik jelentésváltozásának kanyarulatait és így tovább? Csak sajnálni lehet, hogy a „Lietuvių kalbos žodyne” (8, 1970, 322) a mokinys szó történetét csupán A. Juška szótárától, azaz a XIX. század második felétől mutatja be. Hiszen e szó fennállásának kezdeti időszakát elhallgatva egy jóval régebbi nyelvi szavunkat fiatalabbnak tüntetünk fel, s ezzel – más hasonló esetekhez hasonlóan – némileg eltorzítjuk a szó valódi életének képét. A mokinys terminus története — újabb emlékeztető arra, mennyire hasznosak lennének számunkra hasonló esetekben a régi szerzők különféle, kéziratos Zo- "Sabaliauskas A. Honnan származnak? Elbeszélés a szavak eredetéről, Vilnius, 1994, 226–227; Sabaliauskas A. A szavak utaznak, Kaunas, 1993, 100–102. "Piročkinas A. Jonas Jablonskis nyelvi javításai, Kaunas, 1986, 62. 117 dinasztiák lexikájának tanulmányai, végül pedig mennyire szükség van egy történeti (régi írások) szótárra és a történeti lexikológia egyéb kutatásaira. A MOKINYS (TANULÓ) SZÓ TÖRTÉNETÉBŐL Összefoglalás Általában úgy vélik, hogy a mokinys terminust Antanas Juška jegyezte fel először a 19. század második felében, és hogy Jonas Jablonskis hagyta jóvá. Ez a cikk adatokat közöl arról, hogy a mokinys szó már szerepelt Konstantinas Sirvydas 17. századi szótárában, valamint a Kis-Litvániából származó szótár kéziratában, az úgynevezett Krause-féle német–litván szótárban a 18. században. Vincentas DROTVINAS Beérkezett 2001. 10. 11. Sevéenkos u. 31., 2009 Vilnius E-mail: [email protected] Vilniaus pedagoginis universitetas 118