Keletas L. Ivinskio augalų pavadinimų

Albina AUKSORILietuvių kalbos institutas ŪTĖ NÉHÁNY L. IVINSKIS-- FÉLE NÖVÉNYNÉV A régtől Litvániában növő növények nevei számunkra megszokottak és ismertek, a botanika szakemberei meglehetősen jól rendezték őket, az importált növényeket azonban igen gyakran litvánosított latin néven nevezik, amikor nem találják, néha pedig nem is keresik az adott növény nevének litván megfelelőjét. Ez a rövid cikk a Terminologijos 6. és 8. számában megjelent, a virágnevekről szóló cikkek témáját folytatja (Vainauskienė 2000: 98-104; Gaivenis 2001: 140-142). E témáról legtöbbet K. Gaivenis írt, és többnyire újonnan alkotott litván növényneveket javasolt (Gaivenis 1997: 46-48; 2001: 140-142). A jól megalkotott és motivált új szavak kiválóan helyettesíthetnék a latin jövevényszavakat, azonban nem mindig szükséges új szavakat alkotni; emlékezhetnénk az első litván növénynevek alkotóira, például J. A. Pabrėžára és L. Ivinskisre, az általuk javasolt nevekre, és némelyiket használatra is ajánlhatnánk. Ebben a rövid cikkben a XIX. századi žemaitiai felvilágosító, Laurynas Ivinskis által alkotott azon növényneveket tárgyaljuk, amelyek megnevezésére ma litvánosított latin neveket használnak. L. Ivinskis legnagyobb természettudományi művének, a Prigimtūmenėnek második részében, a Žolėminában rendszertani gombaés növényjegyzéket közölt, amelyben több mint 2520 nemzetséget nevezett meg (bővebben lásd Jankevičius, Jankevičienė 1962: 151-163; Auksoriūtė 1998a: 102-110; 1998b: 32— 40). E kéziratból közöljük a cikkben L. Ivinskis által javasolt növényneveket. K. Gaivenis a „Néhány megjegyzés a rendszertani terminológiáról” című cikkében egyes latin jövevényszavak helyettesítésére új szavakat javasolt: pluoštažiėdė (Veltheimia), papartūnas (Pteris), žiedūnėlė (Exacum) (Gaivenis 2001: 141-142). Ugyanakkor ugyanezen törzsek megnevezésére litván neveket találunk L. Ivinskis kéziratában is, pl. Weltheimia — zžalswiėsis ~ žalsvėsis (: žalsvas + -ėsis), Pteris — ptunksneris ~ plunksnerys (: plunksna + -erys), Exacum — sūblas ~ sūblas. Az utóbbi L. Ivinskis-féle elnevezés képzése nem világos: az alapszó ismeretlen, a képzőfor95 máns pedig bizonytalan, az első két név képzése azonban nyomon követhető, noha motivációjuk pontatlan. K. Gaivenis világos képzésű és pontosan motivált elnevezései hamarabb kerülhetnének használatba, mint a szokatlan, több mint 130 évvel ezelőtt L. Ivinskis által megadott növénynevek. Ugyanakkor az L. Ivinskis által használt elnevezések némelyike felválthatná a ma használatos, el litvánosított latin neveket. Pl. Adiantas (Adiantum) — skarūnis ~ skarūnis (: skarti + -iinis). Ezt a páfrányt valószínűleg leveleinek szeldeltsége miatt nevezték így. Az -ūnis képzőt L. Ivinskis saját szülőföldjének, a žemaitis dūnininkai nyelvjárásából vette át. A Prigimtūmenė című művében meglehetősen sok, ezzel a képzővel alkotott növénynevet közölt. Celózia (Celosia) —(lengy. Grzebionatka, kurzy grzebien), skiauterūnas ~ skiauteriinas (: skiauterė „taraj” + -iinas). Ez a disznóparéjfélék családjába tartozó virág, amelynek virágzata a kakastaréjhoz hasonlít, ezért az elnevezés megalkotásakor indokoltan választották az alapszót és a meglehetősen produktív képzőelemet. Étionéma (Aethionema) —(ném. Steinkresse), antkuolis ~ antkiilis (: ant-+ kūlis „kő”). A virágot sziklakertben termesztik, így a motiváció egyértelmű. Heliotrop (Heliotropium) —(lengy. Tomilek, storicokwiat, stonecznica, brodawnik, ném. Sonnenwende), kwepéné ~ kvepené (: kvepia „illatozik” + -ené). A növény virágai a nap felé fordulnak, ezért elnevezésére motiváltabb lenne L. Ivinskis saulėtra neologizmusa, amelyet az LBZ 1938 közöl (: saulė „nap” + -ėtra), csakhogy ez a nagyon ritka -fra képzővel alakult, noha P. Skardžius szerint ez valószínűleg öröklődött az ókorból (Skardžius 1996: 301). Tiarelė (Tiarella) — (leng. Ciektawka), taszūklis —lašūklis (: lašas + -ūklis). E név alapszavát L. Ivinskis valószínűleg a lengyel nyelvi megfelelő alapján vette át (leng. ciec —„folyni, csöpögni- ”, ciekly —„folyékony, folyó, híg”). Az -ūklis képzős származékok, akárcsak a fent említett -ūnis képzősök, a žemaičiai nyelvjárásra jellemzők (Vitkauskas 1977: 102-104). A „Florexlit pavasaris” 2000., 2001. és 2002. évi katalógusaiban számos reklámozott növényfaj nevét találták, amelyek nemzetségeit latin kölcsönszavakkal nevezik meg, és nem keresnek litván megfelelőket. Némelyiküknek L. Ivinskis már litván nevet adott, ezért érdemes lenne felidézni őket. Pl. : Agapantas (Agapanthus<gr. agape —„szeretet, kedvelés- ”, anthos — 96 A „gyűrű“ (BVŽ 1998) — a fokhagymafélék (Alliaceae) családjába tartozó, Dél-Afrikából származó nagy termetű és díszes növény, amelynek felálló és erős szárai vannak, virágzata ernyő alakú, levelei keskenyek és hosszúak. A katalógusokban ennek a növénynek a fajnevei eltérően szerepelnek: a 2000. évi katalógusban az Agapanthus africanus faj neve skėtinis agapantas, a 2001. évi katalógusban pedig ugyanezt a fajt az afrikinis agapantas terminussal nevezik meg (BV Ž — skėtinis agapantas- ). L. Ivinskis ennek a növénynek a pakėltis nevet adta — pakeltis (: pakelia + -tis), talán azért nevezte így a tárgyalt növényt, mert virágzatai a levelek fölé emelkednek. | A kontyvirágfélék (Araceae) családjába tartozó évelő növény, az itáliai kontyvirág (Arum italicum), szép, krémszínű erezetű zöld levelei, valamint eredeti virága és terméscsoportja miatt kedvelt. L. Ivinskis nemzetségét razgitras — razgytras (: razgė + -ytras) néven nevezte el (lengy. Obrazki, aronek). Ez az elnevezés a már említett -tra képzővel alakult, alapjául pedig a žemaičiai nyelvjárásban használt razgytis „fonódni, összegabalyodni” ige szolgált (LKŽ XI 1978). rendszerint szép virágai és levelei vannak, egész nyáron virágzik. Elvirágzás után termés fejlődik — nagy, sötétbarna magvakat tartalmazó tokterméDaugiametis žolinis šakniastiebinis augalas kana (Canna) turi nes. Faját, az indiai kánát (Cana indica) leggyakrabban virágágyásokban termesztik, de balkonokon is nevelhető. Ezt, a Kannafélék (Cannaceae) családjába sorolt virágot J. A. Pabrėža pypyte LBŽ néven nevezte, L. Ivinskis pedig a léndrielié ~ lendrėlė (: lendrė „nád“ (DūnŽ 1976: 172) + -ėlė) elnevezést adta neki (lengy. Pociorecznik, kwiatotrzcina, trzcinokwiat), valószínűleg a lengyel megfelelőket követve (lengy. trzcina „nád“). A kaprárfélék (Capparaceae) családjába tartozó, Dél-Amerikából származó kleoménak (Cleome) L. Ivinskis a ponarwis ~ ponarrvis (: po- + narvas) nevet adta. Az elnevezés motivációja nem világos. A katalógusokban e növény tövises kleoméját (Cleome spinosa) reklámozzák; ez magasra növő egynyári virág, amelynek virágai fehérek, rózsaszínűek, cseresznyepirosak vagy ibolyaszínűek lehetnek, és a szárak csúcsán sokvirágú, felfelé növő fürtökbe tömörülnek. A gomfréna (Gomphrena) — a disznóparéjfélék (Amaranthaceae) családjába tartozó, napfényt kedvelő, igénytelen réti virág, különösen alkalmas száraz csokrok készítésére. Az egynyári, molyhos levelű növény élénkzöld levelekkel rendelkezik, és egyenes, erős szárain egyesével vagy többesével fehér, rózsaszínű vagy vörösesibolya virágzatbuzogányokat hoz. Megnevezésére a Prigimtūmenė című műben a sėgluwis — segluvys név szerepel. A szóalkotás nem világos. Leggyakrabban a gömbös gomfrénát (Gomphrena globosa) termesztik BVŽ, csakhogy ezt a fajt nem minden kiadványban nevezik 97 ugyanúgy; például a fordított fajjelzői elemként a rutulinė gomfrena „gömbös gomfréna” elnevezést használják (TG 1996: 112). A kiadványokban változik a pázsitfűfélék (Poaceae (Gramineae)) családjába tartozó növényfaj nevének írásmódja: egyes helyeken kiaušininis lagūras (BVŽ; TG 1996: 143), máshol kiaušininis laguras (a 2002-es „Florexlit pavasaris- ”). Ennek a fűnek a leveleit finom szőrök borítják, laposak, rövid és sűrű virágzata pedig nyúl farkára emlékeztet. L. Ivinskis a tárgyalt nemzetség (Lagurus<- gr. lagos —„nyúl”, oyra —„farok” BVZ) elnevezésére a bizonytalan képzésű sziėwis —Sievis szót használta. Az agávéfélék (Agavaceae) családjába tartozó, leggyakrabban szobában termesztett évelő lágyszárú növényre, az illatos tubarózsára (Polianthes tuberosa, lat. Polianthes< gr. polios —„fehéres- ”, anthos —„virág” BVŽ) kellemes illatú virágok jellemzők. A Prigimtūmenė című műben a gausūtwis —gausūtvis (: gausus + -ūtvis) (lengy. Wielotka) elnevezés szerepel. A tőszó választható egyrészt a lengyel elnevezést követve (lengy. wielki „nagy, hatalmas”- ), másrészt a növény bőséges virágzása miatt, a -ūtvis képzőelem pedig szokatlan és a litván nyelvre nem jellemző. A budléja a budléjafélék (Buddlejaceae) családjába tartozó cserje, amely Kínából származik. Faja, a Dávid-budléja (Buddleja davidii) gyorsan és szinte mindenütt, még szegényes talajon is növekszik, jellegzetes alakú és megnyúlt, sűrű virágzatai vannak. E növénynemzetség megnevezésére L. Ivinskis a sajstris kifejezést javasolta —saistris (:? saistė „kötözte, rögzítette, kapaszkodott“ + -ris). A név motivációja nem teljesen világos. A kriptoméria (Cryptomeria<gr. kryptos —„rejtett, védett“, meros —„rész“ BVZ) Kelet-Ázsiában elterjedt, a taxódiumfélék (Taxodiaceae) családjába tartozó fa, amelynek japán kriptoméria (Cryptomeria japonica) nevű faját nálunk is termesztik. L. Ivinskis a nemzetséget a nėrtis ~ nertys (:? nerti + -tys) nehéz eredetű és motivációjú szóval nevezte meg. A tárgyalt növények bekerültek a Botanikai nevek szótárába, amelyben megnevezésükre, akárcsak a katalógusokban, latin kölcsönszavakat adtak meg. További négy növény nem szerepel az említett szótárban, a „Florexlit pavasaryje“ című műben pedig ezeket a növényeket szintén latin kölcsönszavakkal nevezik meg. L. Ivinskis a Prigimtūmenė című műben saját alkotású neveket adott nekik. 98 A kardioszpermum (Cardiospermum) egynyári kúszónövény, amelynek dekoratív, hólyagszerű, szív alakú, legfeljebb 3 cm átmérőjű hártyás termései júliustól a fagyokig megmaradnak. Erkélyek és falak befuttatására, valamint száraz csokrok készítésére alkalmas. Ennek a növénynek a megnevezésére L. Ivinskis szép litván nevet adott —szirdoklė —szirdoklė (: širdis + -oklė) (lengyelül: Serdusznik, serduszek). Az -oklis képzővel alkotott névszói származékok ritkák, a köznyelvben kissé ismertek csupán növénynevekként (LKG 1965: 358). A katalógusokban két hagymás virág, az eukomisz fajai kaphatók: a kétszínű eukomisz (Eucomis bicolor) és az őszi eukomisz (Eucomis autumnalis), amelyek virágágyásokban nevelhetők. A „Gėlės mūsy namuose” című könyvben e növény egy másik faja —Eucomis comosa — van leírva (GMN 2001: 30), amelynek csak latin neve szerepel. Ez a hagymás növény húsos, halványzöld levelekből álló levélrózsával és felálló, tömött virágfürtökkel rendelkezik; ezek nyár végén nyílnak, télen pedig ez a virág nyugalmi állapotban van. A tárgyalt növény nemzetségét L. Ivinskis proplaukis ~ proplaukis (: pro-+ plaukas) terminussal nevezte (lengyelül: Warkocznica), talán a lengyel terminust követve (lengyelül: warkocz —„fonat“, de az előtag motivációja nem világos. A szelíd molucella —egynyári virág, amely alkalmas virágágyásokban való termesztésre és száraz csokrok készítésére. A Prigimtūmenė című műben e nemzetség számára a domietis —domėtis (Molucella) nevet adták, amelynek képzése nem világos. A -ėtis képzőelemet ki lehetne különíteni, de az alapszó ismeretlen. L. Ivinskis által javasolt gražulas litván néven lehetne nevezni a kalikarpát (Callicarpa bodineri, vö. gör. kallos —„szépség“, karpos —„gyümölcs“) —azt a cserjét, amelyet sűrűn növő, díszes, szép színű bogyói miatt ültetnek, és amelyek még a levelek lehullása után is a bokron maradnak. A tárgyalt növény grazutas —gražulas (: gražus + -ulas) elnevezését L. Ivinskis az -ulas toldalékkal alkotta, amely „többnyire a cselekvés konkrét eredményét, eszközt vagy valamilyen tárgyat jelent“ (Skardžius 1996: 184). Meg kell említeni még néhány szobanövényt, amelyeket a Gėlės mūsų namuose és a Kambarinės gėlės című könyvek ismertetnek, és amelyeket el litvánosított latin nevekkel neveztek el. L. Ivinskis a Prigimtūmenė című műben az elnevezésükre saját alkotású szavakat javasolt. Achiméné (GMN 2001: 26, 34; KG 1997: 130) (Achimenes<gr.a — „nem“, cheinon —„tél“ BVZ) — ez a nemzetség a gesneriafélék (Ges99 neriaceae) családjába tartozik, és több faja van, amelyek a rózsaszín minden niais, purpuriniais, geltonais ir baltais žiedais. Žiemą jų stiebas nuárnyalatában virágoznak, elhervadnak, tavasszal pedig újra kihajtanak. L. Ivinskis e virágnak a žiblonis — žyblonis elnevezést adta (: ? žibliotis „meggyulladni“ (LKŽ XX) + -onis) (lengy. Ogniptoni), talán a lengyel elnevezést követve (lengy. ognič sie — „égni, lángolni; felvillanni- “), de a szóalkotás nem teljesen világos. A Prigimtūmenėben a szvelnas —svelnas (: švelnus + -as) terminus szerepel a Cineraria nemzetség megnevezésére. Az említett nemzetség egyik faját a Gėlės mūsų namuose című könyv misrigja cinerarija néven nevezi (GMN 2001: 75). Téltől tavaszig virágzik, nagy levelei tőlevélrózsában nőnek, fölöttük pedig sokáig megmaradó, nagy, százszorszép típusú, különböző színű virágok emelkednek ki. A Gardenia jasminoides (KG 1997: 183) faj fajspecifikus jelző nélkül szerepel — csak gardenija néven. Nagy, telt, fehér vagy krémszínű virágokkal virágzik, amelyek sűrű, örökzöld bokrocskában szétszóródva helyezkednek el. L. Ivinskis ezt a nemzetséget a kūmpotris —kumpotris szóval nevezte, amelynek eredete: ? kumpas „görbült, ferde“ + -otris. A stefanótisz (Stephanotis<gr. stephanos —„koszorú, korona“, oys, otos —„fül“ BVZ) a selyemkórófélék (Aclepiadaceae) családjába tartozó kúszónövény, amely megnevezésére L. Ivinskis a stapas —stapas tisztázatlan terminust használta. Faja, a dúsvirágú stefanótisz (Stephanotis floribunda) (GMN 2001: 25) tavasszal és nyáron fürtökben hozza szédítően illatos, csillagokra emlékeztető fehér és rózsaszínű virágocskáit; levelei kerekdedek, fényesek. A Kambarinės gėlės című könyvben e nemzetségnek csupán a latin neve szerepel: Stephanotis floribunda (KG 1997: 236). Tehát több mint 130 évvel ezelőtt a žemaitijai Laurynas Ivinskis bizonyos növények megnevezésére, amelyeket ma a különböző szakirodalomban latin kölcsönszavakkal neveznek meg, saját maga alkotta litván terminusokat használt. A cikkben tárgyalt L. Ivinskis-- féle újítások három csoportra oszthatók; némelyikük képzése és (vagy) motivációja tisztázatlan (sūblas, segluvys, šievis, saistris, nertys, domėtis, stapas), ezért kérdéses, hogy ma helyettesíthetnék-e a már használatos, litvánosított latin elnevezéseket. A növénynevek második csoportjának képzése meglehetősen világos, motivációjuk azonban pontatlan (žalsvėsis, plunksnerys, antkūlis, kvepenė, pakeltis, ponarvis, proplaukis, žyblonis, kumpotris); ezek az elnevezések L. Ivinskis egyéni szóalkotásának 100 érdekes példái. A harmadik csoportba — L. Ivinskio világos felépítésű és motivált neologizmusai (skarūnis, skiauterinas, saulétra, lašūklis, širdoklė, gražūlas) — tartoznak, amelyek helyettesíthetnék a ma használt latin kölcsönsir zavakat. Ezekhez még két növénynév sorolható, csak megváltoztatott, a köznyelvhez igazított formában: razgytras > raizgytras lendrėlė >lendrėlė. ; Ezért mind a botanikus szakembereknek, mind az adott terület fordítóinak érdemes lenne átlapozniuk L. Ivinskis vagy J. A. Pabrėža kéziratait, amelyekben érdekes és értékes dolgokra lehet találni, ahelyett hogy a legkönnyebb utat választva latin elnevezéseket kölcsönöznének. IRODALOM ÉS FORRÁSOK Auksoriūtė A. 1998a: Laurynas Ivinskis kéziratai Krakkóban. —Terminologijas. Auksoriūtė A. 1998b: Laurynas Ivinskis terminológiai hagyatéka. —A litván nyelvészet kérdései 40. BVŽ 1998: Botanikai nevek szótára. Szerk. R. Jankevičienė, Vilnius. DūnŽ 1976: Vitkauskas V. Az északkeleti dūnininkai nyelvjárások szótára, Vilnius. Gaivenis 1997: Néhány litván virágnevet ajánlunk. —Kalbos kultūra 69. Gaivenis 2001: Néhány megjegyzés a rendszertani terminológiáról. —Terminologija 8. GMN 2001: Roy Lancaster, Matthew Biggs. Virágok otthonunkban, Vilnius. Jankevičius K., Jankevičienė R. 1962: Néhány új adat L. Ivinskto munkásságáról a litván botanikai terminológia terén. —Botanikai kérdések 2. KG 1997: Peter McHoy. Szobanövények, Vilnius. LBŽ 1938: Litván botanikai szótár. Szerk. J. Dagys, Kaunas. LKG 1965: Lietuvių kalbos gramatika 1, Vilnius. LKŽ 1978: Lietuvių kalbos žodynas 11, Vilnius. LKŽ 2002: Lietuvių kalbos žodynas 20, Vilnius. Skardžius P. 1996: Rinktiniai raštai: Lietuvių kalbos žodžių daryba, Vilnius. TG 1996: Halina Heic. Tarp gėlių: balkono gėlės ir stambieji augalai, Vilnius. Vainauskienė D. 2000: Apie gėlių, jų spalvų pavadinimus ir kitus dalykus. — Terminologija 6. Vitkauskas V. 1977: Az északkelet-zemaitiszi dūnininkai néhány morfofonematikai dialektizmusa. —A litván nyelvészet kérdései 17. NÉHÁNY LAURYNAS IVINSKIS ÁLTAL HASZNÁLT NÖVÉNYNÉV Összefoglalás A tanulmány néhány olyan növénnyel foglalkozik, amelyeket különböző írásokban latin kölcsönszavakkal neveznek meg. A 19. század oktatója, Laurynas Ivinskis Prigimtūmenė című kéziratában a megnevezett növényeket litván neologizmusokkal nevezte meg. A cikk az Ivinskis által adott neveket is tárgyalja. Az Ivinskis által használt nevek egy részének képzése és motivációja bizonytalan (domėtis, 101 nertys, saistris, segluvys, stapas, sūblas, šievis), más nevek képzése világos, motivációjuk azonban pontatlan- /helytelen (antkūlis, kvepenė, kumpotris, pakeltis, plunksnerys, ponarvis, proplaukis, razgytras, žalsvėsis, žyblonis), a nevek harmadik csoportjának pedig mind a képzése, mind a motivációja világos (gražulas, lašūklis, lendrelė, saulétra, skarūnis, skiauteriinas, širdoklė). Az utóbbi csoport nevei felválthatnák a jelenleg használt latin kölcsönszavakat. Albina AUKSORIŪTĖ Beérkezett 2002-09-16 P. Vileišio g. 5, LT-2055 Vilnius E. paštas albinaa(dktl.mii.lt Lietuvių kalbos institutas 102