Terminologijos istorijos ir dabarties problemos

RECENZIÓK, ÁTTEKINTÉSEK, INFORMÁCIÓ, BIBLIOGRÁFIA A TERMINOLÓGIA TÖRTÉNETÉNEK ÉS JELENKORI PROBLÉMÁI Kazimieras Gaivenis emlékére Vilnius: A Litván Nyelvi Intézet Kiadója, 2004, 380 p. A vastag terminológiai könyv komoly, ugyanakkor hangulatos, nem unalmas külsővel (Alfonsas Žvilius grafikus), rendezett tördeléssel (Neda Marcinkienė és Audronė Stanislovaitienė) fogadja az olvasót —a tudományos irodalom kiadásában a Litván Nyelvi Intézet Kiadója sajátos arculatával tűnik ki: humanista szellemiség jellemzi. E szellemiség visszfényei a külső alatt is megcsillannak, leginkább az I. —mintha öregített papírból készült volna —részben: Kazimieras Gaivenis —ember és tudós (13-82). Ennek alapját a nyelvész-terminológus (1934—2003) 70. születésnapja alkalmából rendezett megemlékezés adta. Az in memoriam rész Jolanta Gaivenytė-Butler nyelvész emlékezéseivel kezdődik, amelyeket Édesapja elbeszéléseiből és feljegyzéseiből merített —a szülőföldről, a Tauragnas északi partján fekvő Stūčiai falucskáról, a család történetéről, a gyermekés iskolás évekről. Ezeket kiegészítik a szülőföldi ház, a szülők, a még kisebb húgával látható apró Kaziukas, valamint a derék hetedikes fényképei. Ezután a kronológiát sajnos figyelmen kívül hagyó ábécérendben egymást váltják a tudóstársak és a munkatársak emlékezései, a végén pedig egy osztálytárs naplójának (1953) és K. Gaivenis hozzá írt leveleinek (1954—1959) részletei következnek. A munkatársak és a terminológia harcostársainak írásai meglehetősen sokfélék —van itt csaknem tanulmány, a tevékenység összegzésével és a portré jellemző vonásaival, csaknem hivatalos együttműködési beszámoló, amelyet olyan közhelyek emelnek ki, mint a barázda mélysége a munkaterületeken (26), a jelentős hozzájárulás (32), a fénysugarak (32) és hasonlók, a közös terminológiai munka tényeinek értő bemutatása (amelyek néha már feledésbe merültek, s váratlanul új életre kelnek), valamint a fiatalos, szép csodálat az idősebb, vezető iránt, annak a tudomány iránti odaadása, tudósi szerénysége és embersége iránt. A recenzenst, akit csupán beszélgetésre kértek fel, később meglepte, hogy az elmondott emlékek és benyomások hangfelvételéből szöveget kell készíteni —beszélni készen álltam, könyvvé formálni lehetetlennek tűnt, de a szerkesztett emlékiratok kedvelőitől elnézést kérek... K. Gaivenis egykori diáktársainak emlékezései a távoli ifjúság idejét annak tovább parázsló üszkeivel teszik melegebbé. Köszönet Jonui Ivoniui, Romualdas Šimkūnasnak, Rytis Trimoniusnak; Stasius Keinysnek, Palmira Zemlevičiūtėnek; Kostas Ušpaliusnak, Adelė Trečiokaitėnak, Nijolė Dudlauskienėnek. Csak az nem tudni, miért maradt egy szövegben mindenféle szerkesztői jel nélkül a palutarka, kalnierius, galulaškis (az ágy vége), pagulionė, vandravoti, skaitliukas (45—46). 151 A Terminológia történetének és jelenének kutatásai című tudományos részt Kazimieras Gaivenis Sudėtiniai terminai dabartinėje lietuvių kalboje (1969) című disszertációja Sudėtinių terminų pateikimas ir aiškinimas terminų žodynuose (85—115) című fejezetének angol összefoglalóval (116-117) ellátott közlése kezdi. Az adatok 17 szótárból származnak (1954—1966), azonban az 1. fejezet A litván terminológiai szótárak rövid jellemzése (85-89) arról tanúskodik, hogy a szerző a korábbi litván és külföldi terminográfiával is megismerkedett (a szerző szavaival: a terminológiai szótárak lexikográfiájával). A 2. fejezet a terminológiai szótárak szócikkeinek szerkezetével és a terminusok kiválasztásával foglalkozik. Kétségtelenül a fog által legrövidebb ideig érintett 3. sz. Az összetett terminusok magyarázata a litván terminológiai szótárakban (101–113). Mindeddig a litván nyelvészek közül senki sem foglalkozott K. Gaivenisnél szélesebb körben a terminológia, különösen pedig a definíciók logikai kérdéseivel. Tárgyalja a bináris, reális, teljes, nominális, szinonim, felsoroló, összehasonlító, vagyis nullás, hiányos, utaló —lexikográfiai definíciókat, és megemlíti az enciklopédikus definíciókat is. Ma egyébként a terminológiában ezeket definícióknak nevezik, azonban továbbra is létezik a rendszerszerű (filológiai) magyarázat, vö. értelmező szótár (és terminológiai szótár). További érdekesség és jelentős körülmény, hogy K. Gaivenis akkor a fermininė (és nem terminologinė) jelentés terminusát (101–104, 107), valamint a termininé sąvoka (105, 107) kifejezést használta, noha sajnos terminologinė sistema (107). K. Gaivenis disszertációs publikációja valóban iránymutatás és mérce lehetne a mai terminológia doktoranduszai számára is, és az e gyűjteményben szereplő egyik-másik tanulmányt minden bizonnyal felülmúlja. A könyv 22 tanulmányából 18 a Terminologija a III. évezred kezdetén című 2003. évi nemzetközi tudományos konferencián (Előadások tézisei, 2003, 72 p.) elhangzott előadások (összesen 22 volt) alapján készült, 4-et pedig kifejezetten a gyűjtemény számára írtak. Itt meg kell említeni egy, a jövőben kerülendő esetet is — a példányszámot és a könyvben elhelyezett litván összefoglalót leszámítva, a Dėl informacinių ir komunikacijos technologijų the Challenges of Coining ICT Terms (150—157) teljes egészében megegyezik a tézisek szövegével (14—20). Ez egyáltalán nem csökkenti magának a szövegnek az értékét, amelyből a litván terminológia számára különösen értékes ez a figyelmeztetés:,,<--- -> az angol terminusok nem mindig különülnek el szigorúan a szakmai zsargontól, a lett terminusokkal szemben támasztott követelmények szerint pedig ez hiányosságnak számít“ (157). Nemcsak ebben, hanem több másik közleményben is többes szám szerepel itt. Talán illett az ezredforduló kezdetéhez, de a 3 az 1000-ből —még nagyon kis kezdet, és hiszen minden egyes konkrét válasz a legfontosabb. 152 A litván nyelvészet számára jelentős Valentina Skujinának a Junariuxa cenmankmuKu 3auMCcm8e06anhnul 6 VCNO6USX AMHOZOHOHLUOKHOAbHbIX KOKMAKMOS coepemennot mepmuronozuu című tanulmánya (litván és angol összefoglalóval). A nemzetközi szavak szemantikai ellentmondásai, amiért gyakran a felhasználók megtévesztőinek nevezik őket —angl. false friend (vagy fr. faux amis du traducteur, ném. irrefiihrende Fremdwörter- ), semmiképpen sem elkerülhetők, az újabb és újabb szemantikai eltolódások pedig folyamatosan nagyon pontos értékeléseket tesznek szükségessé. Iveta Pūtelė /fexomopbie ocobennocmu 0bpaszoeanus nazeanuti npocdheccuū 8 coepemennom hambuuckom azvike (Kai kurie dabartinės latvių kalbos profesijų pavadinimų darybos bruožai) című cikkében szó esik mind a jövevényszavakról, mind azok nemzetközivé válásáról, és — legalább — a lett megfelelőkről is, de a képzésükről nem. Tehát litvánul itt nem a szakmanevek képzésének, még csak nem is a képzésének, hanem létrehozásának kell szerepelnie (hiszen angolul is name building, nem pedig word-formation). A nyelvtudományban a terminológiát (ha nyelvészeti) nemritkán nagyon elkülönültként képzelik el. Ojaras Bušas lett nyelvész a Termini un onimi: dažas kopigas iezimes (Terminológia és tulajdonnevek: néhány közös vonás) című tanulmányában megkísérli feltárni a terminusok és a tulajdonnevek (onimák) hasonlóságát — tagadva az onomasztika (talán az általános szemaziológia) szakembereinek többségi állítását, miszerint a neveknek nincs lexikai jelentésük. Az észt terminológiát a gyűjteményben csak Maire Raadik képviseli egy tanulmánnyal Az észt nyelv használati területeinek helyzetkutatása mint eszköz Jor Mapping the LSP Landscape (Az észt nyelv használati területeinek helyzetvizsgálata mint a szaknyelv állapotának meghatározására szolgáló eszköz). A helyzetvizsgálatok és az Észt nyelv 2004—2010. évi fejlesztési stratégiája — célok, tényezők, hatások, a szaknyelv-tervezés céljai és:,,a szaknyelv állapotának vizsgálatának meg kellene mutatnia, hogyan lehet ezt a célt elérni“ (293)!.. Amikor a nagyon hosszan megfogalmazott cél és annak elérése közé még beékelődik egy olyan vizsgálat is, amely azt kutatja, hogyan érjük el, vajon maga a cél nem távolodik-e még inkább? A litván terminológiának 17 tanulmányt szenteltek. Regina Kvašytė Apie lietuvių ir latvių stilistikos terminiją című témája természetesen még tovább csökkenti ezt a 0,5-ös számot, noha a tanulmány értékét éppen növeli. De pontos értékelést itt csak Kazimieras Župerka adhatna — a litván stilisztikai terminológia egyik megalkotója és normálója, valamint a litván és lett nyelv összehasonlító stilisztikájának eszméjét kidolgozó szerző. A litván terminológusok a könyvben tudományuk meglehetősen széles és sokféle területét ölelik fel. Alapvetőnek vagy programadónak nevezhetnénk Stasys Keinys nagy tanulmányát: Terminologijos raida, būklė, vaidmuo ir uždaviniai į XXI amžių įžengus. A szerző ovo 153 félreteszi az ezredfordulót (csak az ezredforduló határát említi), nem ragozza a kihívásokat. Talán néhány dolgot nem egészen arányosan nagyít fel, de a fő — egyébként még a XX. századi — dolgok a helyükön állnak: a terminológia nagyon megnőtt, használata nagyon elterjedt, a terminusok a nyelv (talán a lexika?) rendszerének pereméről a középpont felé közelednek (csakhogy természetesen nem az egész terminológia, hanem annak magva). Maga a befejezés —„marad hinni” és „meg kell őriznie” (237)— a jelenlegi körülmények között természetesen meglehetősen szűk és nagyon szomorú konkretizálást kap: „a terminológusoknak már csak önmagukban marad hinniük”, és „a nyelvészeknek egyedül kell megőrizniük”. Ha ez a legabnormálisabb helyzet nagyon gyorsan nem változik meg, akkor „a litván nyelv litván szelleme” számára a harmadik évezred két-három nemzedék alatt visszavonhatatlanul véget érhet. A félbeszélt nyelv megmaradhat, de ő —félig német... A másik nagy és jelentős, de más irányú —a litván terminológia történetével foglalkozó— tanulmány Albina Auksoriūtė cikke lehetne: Neaiškios darybos L. Ivinskio Prigimtūmenės naujažodžiai. Olyan új szavak ezek, amelyeket nem lehet egyértelmű származékoknak tekinteni (egyébként mégiscsak létrejöttek, csak mind a szóalkotás, mind a származékok nem világosak), mivel nincsenek egyértelmű formai szóalkotási jegyek — alapszó, motiváció, bár egyes végződések ismétlődnek, és valamilyen homályos, érthetetlen alapot is kitapinthatunk, pl.: bandonis, drūžmas, griedmas, gryntas, kriimlys, lemėtras, lūšvis, svirpstas, skamotis, sunkris, vaiklas, žyblonis. A szerző jól ismert, „nem megalkotta, hanem egyszerűen kitalálta” (148) formulája még vizsgázni fog, de ezt a tanulmányát minden lehetséges vizsgáztatónak alaposan át kell tanulmányoznia. Harmadikként ki kell emelni a fiatal terminológus, Irma Zeller A terminusok korpuszbeli felismerésének lehetőségei és sajátosságai című tanulmányát. Magának a tanulmánynak is vannak sajátosságai. Az első — nagy különbség az előadás elméleti (?) előfeltevéseihez képest. Az előadás így kezdődött: „Az ezredfordulón a terminológia zsákutcába jut: egyfelől az új terminusok hatalmas áttörése miatt hagyományos módszerekkel lehetetlenné válik e tudomány tárgyának átfogása és szabványosítása, másfelől a tudományos, gazdasági és politikai élet felgyorsulásával, valamint az aktív tudományközi transzfer következtében a nyelv tényleges használata megelőzi a rendelkezésre álló terminusjegyzékeket. Így a terminológiában nem a terminus megalkotása, hanem a használata válik fontossá. A figyelem áthelyezése a terminus megalkotásáról a már megalkotott terminusok használatára alapvetően megváltoztatja a terminológiai munkát, mivel változnak mind a terminológia forrásai, mind a módszerei. A terminológia fő forrásává a nagy terjedelmű elektronikus szöveggyűjtemények — a „korpuszok” válnak (A közlemények tézisei, 58). Tehát itt megállapítást nyert... terminológiai katasztrófa — zsákutca, lehetetlen normázni, sőt terminusokat létrehozni is, mindegy (talán nincs is rá szükség); és ha a legfontosabb 154 a használat, akkor a terminológia legfontosabb alakja sem a terminológiaalkotó, nem is annak kutatója, hanem... a használó? De a közleményt egy használó írta, vagy mégiscsak egy doktorandusz? A tanulmányban ez vagy ki lett iktatva, vagy enyhítve, de megmarad: „Tehát a terminus tényleges használata gyakran nem felel meg a terminus meghatározásának, tágabb értelemben — a normának” (314). Az azonban világossá válik, mi az, ami kimondatlan maradt: a használatnak ez a királynője nem valamely szakterület semmilyen szakembere, aki saját szakterületével együtt annak terminológiáját is ismeri. A szakterület pedig e transzferencia nélkül is megvan. „A terminusok más területekre való hirtelen átvitele és különböző jelentésekben történő használata a szaknyelv különféle kontextusaiban” | nem „régi terminológiai probléma” (314). A terminusokat régóta áthelyezik —a matematikából a fizikába, a kémiából a technikába, a biológiából a mezőgazdaságba, az élelmiszer-technológiába és így tovább—, nem problémamentesen, de tragikus fintorok és a terminusok automatikus felismerésének eszközei nélkül. A szerzőnő problémáját (valójában valódi problémát) az új kor terminológiájának más folyamatai okozzák, mégpedig nem az alkotás, hanem a használat folyamatai —a különféle tudományok terminológiáinak széles körű és gyors áramlása (szavaival: átvitele) az életbe —a gazdaságba, a politikába, a jogba, valamint ezek fordítása. A szakmai területen a terminológia nem változik, a terminusokat nem fő felhasználóik, hanem ezek a másodlagos felhasználók változtatják, például a jogszabályok alkotói és fordítói, akik számára ez a terminológia —terra incognita. Nem hívják meg a szakembereket, nem nézik meg a terminológiai szótárakat. Az eredmények megvannak!.. És javítottunk is. Aki gép nélkül nem tudja felismerni a terminusokat —a szövegben, mivel nem érti, igyekszik felismerni... még egyszerűbb —létrehoz egy korpuszt, valamiféle terminusfelismerő programot, lebecsüli a „hagyományos terminológiát”, de... visszatér hozzá—„a meglévő szótárakkal, terminológiai adatbázisokkal vagy más nyelv adataival összehasonlítva” (326). Ez nem segítő, kedves hölgyem, ez —az illetékes döntőbíró! És mivel fogják összehasonlítani, ha valamely terület terminológiai szótára még nem létezik (még más nyelven sem)? Egyáltalán nem lehet egyetérteni a következtetéssel: „<---> a terminusok szabályozásának, jóváhagyásának vagy egyszerűen elismerésének a folyamatát a <---> korpusz modern (félig) automatikus eszközökkel végzett kutatásával kellene kezdeni” (328). Ami Jupiteré, hagyják meg Jupiternek — összpontosítsanak a „2) fordítás területére, 3) az elektronikus szövegekben való információkeresésre”, de ne az „1) gyakorlati és elméleti terminológiára” (316). Szálljunk le az égből a földre, és tekintsünk körül konkrétabb kutatások között. Jelentős részük a terminológia történetének területéhez tartozik. Kaulakienė Angelė A Fizikai terminusok meghonosodásának időtartamát befolyásoló tényezők című tanulmánya nem nélkülözi a modernitásra való törekvést —a szerző ezt az időtartamot a szinonim és variáns formák számától való függését még képlettel is kifejezte. De maguk a tényezők — nyelviek (helyesség, pontosság, világosság), interlingvisztikaiak és extralingvisztikaiak — csak fel vannak sorolva, de nincsenek megvizsgálva. 155 Ugyanehhez a területhez tartozik Palmyra Zemlevičiūtė nagy tanulmánya, A „Házi orvos” medicinai terminusai, valamint Roberto Gedrimo Összetett virágos növénynevek Jurgis Ambraziejus Pabrėža „Tayslos augumyynis” című művében című írása (csak nem tudni, miért nevezi Pabrėža azokat a terminusait, amelyeket ma is használnak, maiaknak). E terület kutatásának problematikáját változatosabbá teszi Gita Kazlauskaitė A fonetikai terminusok antonímiájának jellemzői című rövid tanulmánya. Genovaitė Irtmonienė és Albina Pribušauskaitė A sportterminusok létrehozásának tendenciái és használatának problémái című írásában a történeti mozzanatok csupán fel vannak sorolva, az egész elemzés pedig a Sportterminų žodynas (1996 és 2002) adataira és problematikájára épül. Itt található egy valódi újdonság is — Giedrė Čepaitienė és Regina Kvašytė A társadalmi nemek tanulmányozásának szótára: a terminusok kiválasztásának és értelmezésének kritériumai című tanulmánya. A téma meglehetősen új nemcsak az olvasók, hanem talán a szerzők számára is — azt állítják, hogy „az e területhez szükséges terminusokat különböző tudományterületek munkáiban használják” (179), sok közülük magyarázatokkal együtt szerepel, de a fogalmak tartalma — a terminusok alapja — a szomszédos tudományokban eltérhet. Vajon az új területnek nem kellene ezeket a tartalmakat meghatároznia és a fogalmakat sajátos módon definiálnia, ahelyett hogy azokat bírálná, akiknek ilyen céljuk nem is lehetett? A gyűjteményhez néhány tanulmányt nem nyelvész terminológusok írtak. Eglė Makariūnienė fizikus és Angelė Kaulakienė nyelvészt A Stasio Dabušis által népszerűsített természettudományos kiadványok terminusai című cikkében áttekinti ennek a sokféleképpen ismertté vált és magát ismertté tevő nyelvésznek, szerkesztőnek és fordítónak számos munkáját, az azokban használt terminusokat, és arra a következtetésre jut, hogy az általa javasolt fizikai és műszaki terminusok közül meghonosodott az atšvaitas, mygtukas, kistukas, skaičiuoklis. A három szerző —Loreta Alešiūnaitė, Vytautas Gedrimas és Elena Molytė —Anatomiai terminusok szabványosításának problémái című nem hosszú cikke egy rövid áttekintéssel kezdődik a litván emberi anatómiai nevezéktan létrehozásáról és szabványosításáról. Itt sem sikerült elkerülni a bizonytalanságokat, sőt az ismétlést sem, például: „A cikkben nemcsak az anatómiai terminusok változását kívánjuk áttekinteni, hanem észre szeretnénk venni az állandóság elvét is, <--->“ (118, I. bekezdés). „Ebben a munkában nemcsak az anatómiai terminusok változását szeretnénk áttekinteni, hanem az állandóság elvét sem szeretnénk szem elől téveszteni“ (120, II. bekezdés). Az „egyes megvitatandó kérdések kiemelésére“ (118) való törekvés csaknem ki is merül azok puszta kiemelésében. Néhány állításból pedig nagyon hiányzik a pontosság. Nagyon különös ez az állítás: „akkor használjuk, amikor egy tárgy mentén és alatta lévő helyet jelölünk, például: paausine liauka, padangtė (smegenėlių), panosės vagelė, pasmakrė, pasmilkinys, pažandinė liauka, pažandinis mazgas stb. ; akkor használjuk, amikor azt jelöljük, ami egy tárgy alatt van, például: poakiduobinė siūlė, poakinė anga, poakinė vaga, poliežuvinio nervo branduolys, poliežuvinis kaulas, pomentinė arterija, poodinis maišelis, poraktinis raumuo, požievinis centras stb.“ (120). Itt nincsenek meg a szükséges definíciók, de a szerzők által megadott képzési jelentések definícióiból az következne, hogy a nyelv alatti csont nem a nyelv alatt, hanem a nyelv alján helyezkedik el, tehát mégiscsak magában a nyelvben, a bőr alatti zsákocska pedig — a bőrben!.. Nagyon furcsa, hogy a „valami alatti helyet” a pajelenti, 156 nem pedig a po- (vö. požemis, pogrindis, poodis); miközben egy másik helyet is jelöl — palei, noha ebben az esetben a prie- (priekriitinis, prievartis) a megszokottabb és világosabb. A szakirodalom megadása nem teljesen pontos, például: „Az Akademinė Lietuvių kalbos gramatika második kötetében az áll, hogy a különböző szakterületek terminusainak megalkotására általában a szenvedő igei nem jelen idejű, határozott névmási végződésű melléknévi igenevei használatosak (LKG 1971: 337–343)” (120). A megjelölt LKG-helyen egy egész alfejezet található. A jelen idejű szenvedő melléknévi igenevek és határozott alakjaik több oldalon szerepelnek, de a rájuk vonatkozó állítások csak a 339. és 340. oldalon találhatók. A szerzők ezt mondják: „<*> megfigyeltük, hogy ezt az előírást nem mindig tartják be” (120), de már a cselekvő igei nem melléknevi igeneveivel is operálnak, továbbá azonnal, mindenféle magyarázat nélkül hozzákapcsolnak egy másik kérdést is — a melléknévi igenevek nemeinek megkülönböztetését és meg nem különböztetését —, a példák száma nagy, a megoldás azonban nem világos. A szók összetételében szereplő kötőhangzó törvényéről és az analógiáról van szó, majd a fejezet egy homályos állítással zárul: „Talán a terminusképzés elveinek történelmi hagyománya is van, amelyet nem akarnak megváltoztatni” (122). Sokat és következetlenül idéznek, de fölösleges és téves az ilyen bírálat: „Az általunk olvasott szakirodalom alapján arra a következtetésre juthatunk, hogy a nyelvészek nem értenek egyet abban, mikor kell az -inis, -ė képzőt, és mikor a birtokos esetet használni az összetett terminusban (123). Talán többet olvastunk abból a szakirodalomból, és jobban is értettük — a nyelvészek világosan megjelölték, mikor ezt, mikor amazt, de egy harmadik lehetőséget is — mikor mindkettőt (grammatikai szinonímia), ami nem nyelvhelyességi hiba. Természetesen a terminológusnak választania kell, ezt azonban nem lehet a terminusok definíciói (hiszen meg kell különböztetni a jelentéseket- !) és a mikrorendszerek elemzése nélkül megtenni. A nyelvi jelenségeknek világos határaik vannak. de vannak átmeneti sávok (szürke zónák) is. Ezt három szerző nem értette meg, ezért ezekben tévelyegnek, és elégedetlenségüknek adnak hangot a nyelvészekkel szemben... Jurgita Mikelionienė A mai litván filozófia szinonimáinak és szóalkotási eszközeinek változatossága című rövid írása talán még csak a szerző számára fontos felderítés és gyakorlás a korpusznyelvészet sokak által kitaposott megközelítéseiben. Stasys Zajankauskas A terminusokat felelősen, ne kapkodva, ne fejvesztve rendezzük című cikke — a címnek megfelelően: sok felszólítás és buzdítás, sok tagadás és puszta állítás, amelyeket érvek nélkül lehetetlen ellenőrizni, meglehetősen sok gyors döntés és bizonytalan javaslat. Íme a key word — és jelentéses, és fő-, és lényeges szó, vagyis lényegszó. És talán a legpontosabb a sarokszó (és a sarokfogalom) lenne. 157 Nagyon téves az a gondolat, hogy „egyes nyelvészek számára többnyire csak az fontos, hogy a szó litván legyen és megfelelően hangsúlyozott” (305). Valójában a terminusok pontossága elsősorban a szakterület szakembereinek kompetenciája, de amikor a nyelvészek számára a pontatlanság nagyon nyilvánvaló, semmiképpen sem „hagyják a szakterület szakembereire a döntést” (305). Badarság azt állítani, hogy a /eidžiamoji (a leistinosios helyett) srovė —ez az, „amelyet rendszerint valamely elem segítségével engednek át” (308). Először is nincs ilyen fogalom (ilyen áramfajta), másodszor pedig olvasni és érteni kell a grammatikát, ha valaki annak valamely területével foglalkozik. Rossz benyomást kelt az előadás rendszertelensége is. Íme, a verte-ről is írnak, valamint a poszkról. A terminusok kapkodó rendezése a végén (306), valamint a poszk. Ne siessünk megváltoztatni a jól meghonosodott terminusokat (307), noha van külön alfejezet. A terminusok jelentéséről és értékéről (310–311). Helyesek azok a gondolatok, hogy nem kell szükségtelenül váltogatni a terminusokat, furcsa új szavakat alkotni (és a példák is helyesek), de a szerző néhány megalapozatlan állításával sajnos nem támasztja alá sem az általa mondott intelmeket, sem a legfontosabb és leghelyesebb tételt — „a terminológiai rendezés mindazonáltal tudományos munka” (311). Hasonlóak Valerijonas Žalkauskas A politechnika terminológiájáról című írásának megjegyzései is — amikor nem nyelvész kezd túlzottan nyelvészkedni, pontatlanságok — pedig ez egy nyelvészeti könyvben! —elkerülhetetlenek. A -tis képző kapcsán emlékeztetni kellene arra, hogy ez a leggyakoribb igéből képzett absztraktumok, vagyis cselekvésnevek harmadik képzője (atimtis, baigtis, išpažintis, mirtis, slinktis, šlytis, tartis, trintis,... LKG [291), noha egyes képzett szavaknak (kliūtis, stotis) konkrét jelentésük is van; a cselekvés eredményét jelölő képzett szavak képzőinek termékenység szerinti rangsorában csak a kilencedik (įkaištis, paplotis, sviltys 373), sőt az eszköznevek körében sem ritka képző (dangtis, kamštis, lanktis, raištis, skląstis 387). Jó témát választott Stasys Žebrauskas és Rimantas Jonas Mukulys — Leono Kaulakis professzor elektrotechnikai terminusai: egy-egy szakterület terminológiája kialakulástörténetének kutatásához rendkívül fontos az adott terület tudományos kompetenciája. Végezetül említést érdemel Renata Maslauskienė Terminų standartizavimas című tanulmánya, amely áttekinti és a 6. ábrán bemutatja a Litván Szabványügyi Minisztérium terminológiai munkájának minőségi mutatóit. De ebben az áttekintésben sem a nyelvészeti problematika, sem a minőségi kritériumok nem láthatók. Pedig nagyon szükség lenne rájuk. Következtetések A Terminologijos istorijos ir dabarties problemos (2004) című terminológiai tanulmánygyűjtemény, amely mennyiségileg nagyon kiemelkedő, nagy részében sikeresen kiállja a tudományosság próbáját. De van egy kisebb rész is... A szerkesztő, Albina Auksoriūtė, és a szerkesztő, Stasys Keinys, úgy vélem, már a konferencia előkészítésekor csapdát állítottak —ha nincs szita, akkor a szemét is kihullik. Természetesen a könyv összeállításakor ezek nagy részét kiszitálták. Továbbá, amikor a tanulmányok sorrendje ábécérend szerinti, a szemét nem annyira látható. De ha a konferencia (nem a tézisek) nem ábécérendű, akkor miért ábécérendű a gyűjtemény? Talán ebben a szerkesztő szerénysége is hibás, de ez valóban túlzott és szükségtelen —a fejezetek nem érték, hanem tematika szerint lennének. A jövőre nézve más kiutakon is lehet gondolkodni, mondjuk azon, hogy a szita némelyek számára ne legyen teljesen áthatolhatatlan, a konferencia egy részét pedig szemináriumi jellegűvé tenni. Az értékelést a litván terminológiára szűkítve azt is meg kell jegyezni, ami önmagát nagyon erőteljesen mutatja —a terminológia 158 számítógépes ágacskáját. Azonban sem ő maga, sem más nem töri a fejét azon, hogy ez vajon a terminológia valamiféle új módszere-e, vagy csupán technikai eszköz, jóllehet megszokott és nem vitatott, hogy a módszerek csupán a nyelvészeti elemzés módjai. A jelent (kritikusan is) értékelve a jövőbe vezető utat egyenesnek reméljük. De ő —hegynek felfelé, csak hegynek felfelé. Jonas KLIMAVIČIUS Beérkezett 2005-11-28 Litván Nyelvi Intézet Vileišio g. 5, LT-10308 Vilnius E-mail: termin(dktl.mii.lt 159