Iš lietuvių literatūros mokslo terminijos istorijos: XIX amžius

110 Asta Mitkevičienė | A litván A litván irodalomtudományi terminológia történetéből: a XIX. század AstA mitKEvičiENĖ Litván Nyelvi Intézet Az irodalomtudomány mint önálló tudományág Litvániában már korábban kezdett 1981: 55) ilyen, az irodalomtudomány kérdéseivel foglalkozó munkák már korábban is kialakulni, a XIX. században azonban. A XIX. század végén – a XX. század elején (LTE VII léteztek, a XIX. században azonban megszaporodtak és változatosabbá váltak, bár többségük szinkretikus volt, „bennük egyaránt megtalálhatók az irodalomelmélet, az irodalomtörténet és az irodalomkritika kezdetei” (LLI 2001: 206). A XIX. században ezeket a munkákat litvánul is nyomtatták, és megkezdődött a litván irodalomtudományi terminológia kialakítása. A TERMINOLÓGIA FORRÁSAI A XIX. század első felében az irodalmi kérdéseket nem önálló művekben, hanem különféle kiadványok előszavaiban vagy más részeiben tárgyalták. Az Ezópuszés K. Donelaitis-mesék 1824-ben megjelent kiadásában L. Rėza egy litván nyelvű előszót illesztett be a meséről, a meseköltőkről stb. Az ugyanabban az évben kiadott K. Nezabitauskis-féle elemi iskolai tankönyv melléklete, a Surinkimas visokių raštų lietuviškų, žemaitiškų ir prūsiškai lietuviškų, a litván nyelvű írások első összefoglaló bibliográfiája litván nyelven (néhány rövid megjegyzést is tartalmaz) (Gineitis 1982: 125, 126). S. Stanevičius az 1829-ben újranyomtatott latin nyelvű litván grammatika mellé egy Skaitysiantiems című előszót csatolt (röviden tárgyalja a litván irodalmat). Egy ismeretlen szerző – J. J. V. Lietuvis nuo Šventos upės krašto – előszót írt S. Stanevičius és S. Daukantas 1829-es mesegyűjteményéhez, amely „az első, poétikával kapcsolatos, litván nyelven írt szöveg” (Girdzijauskas 2006: 77). Az első litván nyelven írt elméleti poétikai műnek S. Daukantas Pasakos Fedro című könyvébe (kinyomtatták 1846-ban, 1824-ben készült) beillesztett Pasakos būdas című tanulmányát tekintik (a mese elméletét és a példázat elméletét igen tágan értelmezi) (uo.: 79; LLI 2001: 214). Ebben S. Daukantas „meghatározza és megmagyarázza a fogalmakat, megalapozza egész rendszerüket, és szigorú logikai következetességet tart fenn” (Girdzijauskas 2006: 79). M. Valančius a Žemaičių vyskupystė (1848) című művében a vallásos irodalomnak szentel figyelmet. A XIX. század első irodalomtudomány terminológiájából... Terminológia | 2007 | 14 111. oldalán litvánul népköltészetről is írtak. Rövid előszavak találhatók S. Stanevičius, a „mokslynynka lyteraturas” könyveiben: Dainos žemaičių (1829) és Pažymės žemaitiškos gaidos (1833). S. Daukantas a népdalakat a Dainės žemaičių (1846) előszavában tárgyalja, amelyben „olyan dolgokról beszél, amelyek nemcsak a folklorisztika, hanem általában a poétika számára is fontosak” (Girdzijauskas 2006: 82). A mesékről röviden írt J. Želvavičius I. Krylov mesegyűjteményének, a Pasakos (1863) címűnek előszavában. Az irodalmi művek (különösen a kritikák) száma a XIX. század végén növekedett, a szépirodalmi litván irodalom gyarapodásával és a litván időszaki sajtó megjelenésével. Irodalmi cikkeket, recenziókat, annotációkat, írói életrajzokat és nekrológokat nyomtattak. A litván irodalomkritika szerint a litván időszaki sajtó fennállásának első két évtizedében mintegy 400 kritikai írás jelent meg benne irodalmi, nyelvi és népköltészeti kérdésekről, amelyek felét az Aušra és a Varpas közölte (LLK I 1971: 138). A Varpe folyóiratban folyamatosan annotálták és recenzálták a litván könyveket. Az irodalom kérdéseiről az Aušrában J. Šliūpas, J. Mikšas, J. Koncevičius, S. Dagilis, M. DavainisSilvestraitis, J. Mačys-Kėkštas, J. Zauerveinas és mások írtak, a Varpe (a XIX. század végén) pedig P. Mašiotas, V. Mačys, V. Kudirka, J. Jablonskis, A. Kriščiukaitis-Aišbė, S. Matulaitis és mások. V. Kudirka a Varpe tette közzé az első litván poétikát Tiesos eilėms rašyti (1898) címmel. A XIX. század második felében az irodalomról és az írókról, illetve egyes művekről kisebb-nagyobb mértékben a Lietuviškoje ceitungoje, a Garse, a Žemaičių ir Lietuvos apžvalgoje, a Naujoje lietuviškoje ceitungoje, a Tėvynės sarge, az ūkininkasban, a Žinyčiában, valamint az Egyesült Államokban kiadott periodikákban – a Lietuviškajame balse, a Vienybėje lietuvninkųban, az Apšvietában, a Naujoje gadynėben, a Garse Amerikos lietuvių, a Lietuvoje, a Tėvynėje és másutt – is írtak. A XIX. század végén nyomtatták ki az első litván irodalomtörténetet – J. Šliūpas Lietuviškieji raštai ir raštininkai (1890) című művét –, amely az 1887–1889-ben a Lietuviškajame balse közzétett cikksorozatból nőtt ki (egy cikk 1885-ben jelent meg az Aušra kalendáriumában). Amerikában J. Žilius-Jonila kiadott egy könyvecskét Lietuviški dainiai pradžios XIX šimtmečio (lenyomat a Dirvából) címmel. A XIX. századi litván irodalom áttekintését A. Milukas a Lietuviško albumo második részében (1900) adta. Azok a felsorolt munkák, amelyekből e cikkhez1 az anyagot gyűjtötték (lásd a fő források jegyzékét), terminológiai szempontból igen változatosak (kétségtelenül, 1 A periodikát nem olvasták végig. Azokhoz a periodikában közzétett cikkekhez, recenziókhoz stb. folyamodtak, amelyeket az irodalomtörténészek tárgyalnak vagy említenek (A. Sprindis 1957, LLK I 1971, L. Gineitis 1982, LLI 2001, J. Girdzijauskas 2006 alapján). Ezenkívül még áttekintettek néhány, a periodikában (például a Naujoje lietuviškoje ceitungoje) az irodalom kérdéseiről közzétett egyéb munkát is. 112 Asta Mitkevičienė | A litván irodalomtudomány terminológiájából... nyelvileg oldalas poétikájában – körülbelül 120 irodalomtudományi terminus található, míg J. Šliūpas 234 oldalas litván irodalomtörténetében viszonylag kevés van belőlük (a kiadástörténeti terminusokkal együtt körülbelül 150). A terminológia története szempontjából más művek értéke sem egyforma: egyesekben alig akad egy-két terminus, másokban viszont terminusmeghatározások, magukra a terminusokra vonatkozó megjegyzések és hasonlók találhatók. E tanulmány középpontjában azok a művek állnak, amelyekben jól látható a terminusrendszer, és amelyekben meghatározzák a terminusokat. Az ilyen terminusok terminusjellegét illetően rendszerint nem merül fel kétség. Ezek szolgálnak alapul a 19. századi irodalomtudományi terminológia helyzetének és jellemzőinek feltárásához. A figyelem elsősorban nem az egyes terminusokra, hanem a terminuscsoportokra, a terminusok közötti kapcsolatokra, a rendszerszerűségre, vagyis a terminológia általános képére irányul. A szerző a jelenleg irodalomtudósok által közölt fogalomés terminusértékelésekre is támaszkodik. A TERMINUSOK ÉS KAPCSOLATAIK A terminusok kapcsolatai legjobban az irodalomelméleti munkákból láthatók. S. Daukantas Pasakos būdas című munkájában tükröződik a mese „elbeszélésének” hierarchikus rendszere. A pasaka terminus nemfogalom, fajfogalmai pedig: 1) wejkalĩne pasaka vagy istorĩja DaukPB VII (arról, ami megtörtént), 2) môkslĩne pasaka DaukPB VIII (arról, aminek valósága kétséges) „didaktikus (irodalmi) elbeszélés”, 3) źebele vagy zauna DaukPB VIII (arról, ami nem történt meg) „állatmese”2. A klasszifikáció alapja világos, a terminusokat pedig csupán jelentésbeli kapcsolatok kötik össze. Vö. még: užrašyta pasaka „wadinas jeau padawĩmu, Łotiniszkaj tradicijĩ“ DaukPB VII. Rendszeres képzett antonimákkal, a sùmesgĩmas ĩr ĩssĩmesgĩmas DaukPB X kifejezésekkel S. Daukantas a „bonyodalom” és a „megoldás” fogalmát nevezte meg. 1883-ban az Aušra folyóiratban megjelent J. Koncevičius K. Donelaitisról szóló cikke, J. Šliūpas jegyzeteivel a lábjegyzetekben. Ez „az irodalom osztályozására, egész rendszerének megértésére tett első szerény kísérlet <...>” (Girdzijauskas 2006: 85). A terminusok fő hierarchikus mikrorendszerei: rasztai A 1883 7 204: tautiniai rasztai A 1883 7 204 „folklór” (a źodinistē A 1883 7 204 terminussal javasolt felváltani) és dailus rasztai „mokitu viru sudēti” A 1883 7 204 (eredet szerint); tautiniai rasztai: pasakos A 1883 7 204 és dainos A 1883 7 204; dailus rasztai: proza A 1883 7 205 és poēzija A 1883 7 205 (nyelv szerint, vö. „poēzija dar ira vadinama jungtinę kalbą” A 1883 7 205). J. Šliūpas azonnal bírálja J. Koncevičiust, amiért ez „nem különíti el a művészetet, illetve az eszközt (ars) 2 S. Daukantas vagy maga alkotta meg az elbeszéléselméletet, vagy valamely másik (számunkra ismeretlen) szerzőtől vette át, a példázat elmélete pedig bizonyosan nem eredeti (S. Čerski lengyel nyelvű előszavából vette át, amely Phaedrus példázatainak kiadásához készült) (lásd Girdzijauskas 2006: 465, 466). és szakmailag is különböznek). Egyes művekben – például V. Kudirka mintegy 6 Terminologija | 2007 | 14 113 a tudománytól” A 1883 7 204, vagyis a szépirodalmat a szakirodalomtól. Az Aušra 1886-ban közölt, befejezetlen S. Dagilis-cikkében a próza és a költészet nyelv (forma) szerinti megkülönböztetését „régebbi korok” jelenségeként elutasítja, a felfogás változása azonban csak a terminusrendszer jelentésbeli szintjén tükröződik (megváltozik a klasszifikáció alapja és a tartalmi terv), míg a rasztai A 1886 1 6 terminus fajterminusai ugyanazok maradnak – proza A 1886 1 6 „tudományos irodalom stb.” és poēzija A 1886 1 6 „~szépirodalom”3. A szerző a különbséget már elvontan fogalmazza meg: „az első a dolgokat olyannak mutatja be, amilyenek valójában, a második pedig olyannak, amilyennek lenniük kell vagy nem kell” A 1886 1 7. Elkülöníti a poēzija és giesmininkystē terminus A 1886 1 6: az utóbbit szűkebbnek tekinti – „éneklés vagy dalolás sorai”. A felsorolt munkák áttekintése után nagyobb vagy kisebb terminológiai jelentéscsoportok rajzolódnak ki; ezek közül a legmarkánsabbat a verselési terminusok, a művészi eszközök elnevezései és az irodalmi műfajok elnevezései alkotják. Ve r se lé si t er mi nu so k. J. J. V. Lietuvio, a Šventoji folyó vidékéről származó szerző előszavában, bár a verselést külön nem tárgyalja, e jelentéscsoportnak több terminusa is megtalálható. Mindenekelőtt ezek a suryszta kaɫba, tay ira, eyɫos liet V (eyłos tay ira suryszta kałba Liet VII) és a liuosa kaɫba Liet IV antonim terminusok. Figyelemre méltó, hogy az összetett antonimák rendszeresen alakultak: suryszta – liuosa (vö. még a korábban idézett J. Koncevičius jungtinē kalba terminusát). S. Daukantas munkájában ezt az ellentétet a dajnĩne kałba és priprastĩne kałba terminusok fejezik ki DaukPB XVI. J. J. V. Lietuvis összekapcsolja a piedos „lábak” Liet IV és a mieros Liet IV „méterek?” terminusokat (LKŽe ˟miera 1. „mértékegység, mérték”, vö. gör. metron – mérték): „eyɫas piedomʼs tay ira mieromʼs gàleme raszity“ Liet IV, „ràszima bùdas piedomʼs (pedes poetici) arba mieromʼs eyɫû tay ira surysztos kaɫbos“ Liet VII. Nehéz megmondani, hogy szinonimikus vagy hierarchikus viszonyban állnak-e egymással. A kilencvenes években a hegszameter kifejezést és változatait használták. J. Koncevičius az említett tanulmányban röviden meghatározza e kifejezés jelentését: eksamētrai, t. i. szeszmierinēs eilēs A 1883 7 208 (vö. még: heksamētrai, t. e. szeszmērinės eilēs Šliūp 22). Vagy talán ez nem magyarázat, hanem szinonima? A hegzameter kifejezést M. Juodišius a Vienybė lietuvninkųban (1887, 41–42. sz.) K. Donelaitįról szóló cikkének elején határozza meg (Keli žodžiai apie supratimą poezijos...)4: „Amikor minden sorban hat mérték, 3 V. Kudirka már a XIX. század végén használta az eposas és lyrika (Vrp 1898 3 42), epiška poezija és lyrika (Vrp 1898 6 93) kifejezéseket. Az utolsó évtized forrásaiban a következő kifejezések találhatók: graži literatūra Vrp 1894 3 36 (ugyanott: belletristika Vrp 1894 8 116), dailioji literatura Mlk. 4 E tanulmány eredetijét nem sikerült megtalálni, ezért az LPP 1985: 327–331-ben közölt kivonatát – adaptált szöveget – használtuk. 114 Asta Mitkevičienė | A litván irodalomtudomány terminológiájából... vagyis az (a görögből – hat verslábból álló sor)“. Érdekes, hogy a hegzametras alakot használják, noha mieros van, nem pedig metras (vö. még: eilės mieruotos). Emellett a szerző az eilės terminust nyilvánvalóan homályosnak tartja, mivel mellé lengyelül odaírja: „minden verssorokban (wierszami) van írva“ (vö. K. Nezabitauskis 1824-es bibliográfiáját: apraszitas Eyłomis (vagy wyrszays) Nz 47). Az 1886-ban a Lietuviškajame balse megjelent J. Adomaitis-Šernas Apie musu poeziją című cikkének egyik fő terminusa – sutartinumas [eilu] LB 172. Ezzel a terminussal mind a verselési rendszert, mind a rímet jelölik (lásd Girdzijauskas 2006: 86). A sutartinumas „verselés“ terminusnak három fajtakifejezése használatos: syllabiszkas sutartinumas LB 172, mērinis sutartinumas LB 172 (vö. mēra [eilu] LB 172 „méter“, syllabiszka mēra / mēra syllabiszka LB 172), aleksandriszkas skambēsinis sutartinumas LB 172 (skambēsinis sutartinumas LB 172; „szillabotónikus verselés?“). Amint látható, a fajtajelölő tagok eltérő módon alakultak. A rímről beszélve a szerző annak litván megnevezése, a sutartinumas mellett zárójelben megadja a nemzetközi szinonimát is – sutartinumas (rymas) LB 172, néhányszor pedig csak a rymą alakot használja LB 172 (vö. TŽŽe rimas < fr. rime < gör. rhythmos – rendezettség, arányosság). A cikkben egy hasonló kifejezésű terminus, a sutarimas is használatos (de csak alapvető tagként) – widurinis sutarimas LB 172 (vö. sutarimai syllabiszki LB 172). Feltehető, hogy ezzel a ritmust nevezik meg, mivel a vessző után bałsakia (rytmas) LB 172 áll (a továbbiakban csak bałsakia LB 172)5. J. Adomaitis-Šernas nem határozza meg a terminusokat, csak kissé körülírja a terminų poēzija mērinē LB 172 és eilēs batos terminusokat az LB 172 jellemzőit. A verselés terminusrendszere világosan látható V. Kudirka Tiesos eilėms rašyti című tanulmányában, amelyben a fogalmakat következetesen magyarázza és osztályozza, helyenként pedig a terminusok más nyelvű megfelelőit is megadja. A terminusokat – legyenek litván vagy litvanizált, illetve nem litvanizált terminusok – kurzívval emeli ki. Mindenekelőtt az eilės „a költészet felszíni formája, amely megkülönbözteti a prózától” Vrp 1898 1 14, eilė Vrp 1898 1 14 „sor” terminusokat határozza meg (korábban V. Kudirka az eilelė Vrp 1895 6 100 alakot használta, később pedig mindkét változatot: eilė és eilelė Vrp 1898 6 93; tanulmányában az eilutė Vrp 1898 1 14 is szerepel), a ritmas Vrp 1898 1 14 nemzetközi terminust (vö. ritmiškos pėdos Vrp 1898 1 15, ritmika Vrp 1898 1 15), valamint a még mindig litván atsiliepimas Vrp 1898 1 14 „rím”6, perkirtimas Vrp 5 terminusokat Mások ebben az időben a ritmas nemzetközi terminust használták A 1884 5–6 201, ŽLA 1895 22 174, Vrp 1895 6 100, TS 1898 8 33 stb. úgynevezett verslábak, azaz hat ütem, akkor a sor hegzameternek nevezhető 6 Az Atsiliepimas (vö. S. Didžiulis eilelių atsiliepimas ŽLA 1892 7 50) a XIX. század végén a rimas szinonimával versenyzett ŽLA 1895 22 174, L 1897 49 2. 1898 1 14 „cezúra“, láb Vrp 1898 1 14 és másutt, a végén – versszak Vrp 1898 3 41. A Miera7 görög megfelelőjével csak a láb terminus meghatározásában szerepel. A láthatóan kevésbé ismert vagy nem elterjedt terminusokhoz latin megfelelők is járulnak, pl.: perkirtimas, (caesura) Vrp 1898 1 14 (a továbbiakban változó alakban fordul elő – hol perkirtimas (vö. TŽŽe lat. caesura – széthasítás), hol caesura, továbbá vö. antraeilė caesura Vrp 1898 2 28, vyriška // moteriška caesura Vrp 1898 2 28), perdalinimas (diaeresis) Vrp 1898 3 40 „diéresis“ (vö. LTŽ II 1998 gör. diairesis – szakadás, felosztás), eilės safiškos (versus saphicus) Vrp 1898 2 29, eilės adoniškos (versus adonius) Vrp 1898 2 29, poetų liuosybė (licentia poëtica) Vrp 1898 3 41 és másutt. Megfelelő szerepel a hegsametras Vrp 1898 1 15 mellett is, de csak első alkalommal; később már csak önmagában használatos, belőle alakult a hegsametrinis veikalas Vrp 1898 3 40 terminus. V. Kudirka nemcsak a nemfogalmi, hanem a fajfogalmi terminusokat is magyarázza. A fajfogalmi terminusok többnyire rendszeresen, pl. a következőképpen alakultak: ritmas: metriškas ritmas Vrp 1898 1 14 „antik kvantitatív verselés“, toniškas ritmas Vrp 1898 2 28 „szilabotonikus verselés“, siliabiškas ritmas Vrp 1898 3 41 „szilabikus verselés“; eilės Vrp 1898 1 14: metriškos // toniškos // siliabiškos eilės Vrp 1898 1 14 (a ritmus alapján), eilės chorejinės // jambinės // amfibrachinės // daktilinės // anapestinės // maišytos Vrp 1898 2 29 (a lábak alapján) (eilės maišytos: eilės safiškos // adoniškos Vrp 1898 2 29), vyriškos // moteriškos eilės Vrp 1898 3 40 (az utolsó szótag alapján), akatalektiškos // katalektiškos eilės Vrp 1898 3 40; pėdos Vrp 1898 1 14: dvisiliabinės pėdos „kétszótagú lábak“ Vrp 1898 1 14, trisiliabinės pėdos Vrp 1898 1 14 (vö. 13 siliabinės // 11 si lia binės eilės Vrp 1898 3 41) és másutt. A láb fajfogalmi terminusainak egyes számú alanyeseti alakja lefordítatlanul (latin nyelven) szerepel, pl. : Pyrrhichius, Spondeus, Trochaeus vagy Choreus, Tribrachys, Dactylus, Anapaestus (Vrp 1898 1 14), Dispondeus, Antispastus, Jonicus a majori „nagy ión“, Epitritus I, Epitritus II (Vrp 1898 1 15), míg a többi esethez és a többes számhoz aposztróf után végződést illesztenek, pl.: trochaeusʼai, spondeusʼu Vrp 1898 1 15 stb., noha a belőlük képzett mellékneveket litván képzőkkel alkották. A litván lexikai antonimákkal rendszeresen megalkotott, ellentétes fogalmakat megnevező terminusok: ištisinės eilės Vrp 1898 2 29 és perpintinės eilės Vrp 1898 2 29 (ma izosilabinės eilės és heterosilabinės eilės). 7 Ugyanebben az évben Vaižgantas egy recenzióban e terminus litván megfelelőjét, a mąstas / mastas alakot használta tS 1898 8 30 (vö. még maiszytas mastas TS 1898 8 30) (vö. LKŽe 1 mastas – 4. „matas“; 3 mastas –3. „strófa, versszak (a költeményben)“). 116 Asta Mitkevičienė | A litván irodalomtudományi terminológiából... V. baltosios eilės Vrp 1898 3 40 alakot is használja (vö. még J. Adomaitis-Šernas említett változatát), azonban például csak a liuosos eilės Vrp 1898 3 40 alakot. Egyes terminusok tartalma mára megváltozott, például az ištisinės eilės terminussal napjainkban az asztrofikus sorokat nevezik (lásd LTŽ II 1998: 10), míg azt, amit V. Kudirka katelektikus soroknak nevezett Vrp 1898 3 40, jelenleg hiperkatalektikus sorok terminussal jelölik (ugyanott: 26). A XIX. és XX. század fordulóján (1900-ban) a Žinyčia című kiadványban K. Macius (Samogita) terjedelmes tanulmánya jelent meg a népdalokról. Noha ez népköltészeti tanulmány, mégis találhatók benne verseléstani terminusok. A szerző a metras Žnč 1900 1 72 és a metrika Žnč 1900 1 83 terminusokat használja, míg a mieras Žnč 1900 1 82 úgy tűnik, egyszerre jelenti a „metrumot” és a „ritmust” („van-e a mi költészetünknek sorbeli mértéke, vagyis ritmusa, azaz helyesen esik-e a hang a vers szavaiban a meghatározott szótagokra” Žnč 1900 1 82). Az utóbbi terminus fajspecifikus terminusai használatosak: mieras metriškas / metriškas mieras Žnč 1900 1 82, toniškas mieras Žnč 1900 1 82, silabiškas mieras Žnč 1900 1 82, priegaidžiuotas mieras Žnč 1900 1 83, trokaiškas mieras Žnč 1900 1 83, daktiliškas mieras / mieras daktiliškas Žnč 1900 1 83, mieras trokaiškai - daktiliškas Žnč 1900 1 83, jambiškas mieras Žnč 1900 1 83. Minden idegen eredetű fajspecifikus tagot ugyanazzal a képzővel alkottak. A lietuvišku terminu atliepimas Žnč 1900 1 82 terminussal a „rímet” jelölik (vö. V. Kudirka atsiliepimą). Fontos, hogy K. Macius a nemzetközi strofa Žnč 1900 1 83 terminust választotta (más forrásokban nem figyelték meg) a korábban használt, belarusz eredetű posmas terminus helyett. Ez a terminus már S. Daukantas műveiben is megtalálható (DaukD VII)9, ezt a terminust a nála régebbi, azonos kifejezésű népi terminussal („fonalcsomó”) összehasonlítás révén kapcsolja össze J. Koncevičius: „A poēzija összekapcsolt beszédnek is neveztetik, mivel benne mindig olyan szavak fordulnak elő, amelyek kényelmesen összekapcsolódnak, gyakran versszakokban, egyenletesen egymásra halmozva és verssorokkal összekötve, mint a fonalkötegek, vagy inkább a szép virágok, kertekből és mezőkről összegyűjtve és szépen egyetlen csokorba (riszelin) kötve” A 1883 7 205. S. Stanevičius a „versszak” jelentésében egy később meg nem honosodott, atgrana terminust használta StnD 52/5310. 8 A fajta jelzői összetevőinek névszói formái akkoriban ritkák voltak. 9 Az 1852-es Keleivisben, a Karaliaučiusban <...> kinyomtatott, F. Kuršaitisnek az énekek verseléséről szóló cikkében a perkšmas Klv 1852 59 germanizmus fordul elő, amelynek jelentése J. Girdzijauskas szerint „versszak” (lásd LPP 1985: 390). Az LKŽe szerint a perkšmas jelentése „sor”, a szóban forgó cikkben azonban a sort eile névvel nevezik meg. 10 J. Lebedys szerint ez a terminus megfelel a strófa és az antistrófa „etimológiai jelentésének (forgás, visszafordulás)” (Stanevičius 1967: 586; vö. TŽŽe strofa < gr. strophē – forgás, fordulat; LTŽ II 1998 antistrofa < antistrophḗ – megfordítás). Kudirka a baltos eilės Vrp 1898 3 40 mellett az įvardžiuotinis variantą8 Terminológia | 2007 | 14 117 Művészi eszközök elnevezései. Ugyanebben a K. Macius-cikkben meghatározzák a művészi eszközök elnevezéseit, amelyek többségét talán első alkalommal használják. Felsorolja a népköltészetre nem jellemző művészi eszközöket is. A szerző magyarázza az epytetas Žnč 1900 1 72, a trópus Žnč 1900 1 73, a poétikai figura Žnč 1900 1 72 terminusokat. Ezeket a terminusokat azonos rangúnak tekintik. Ezután a trópusok és poétikai figurák fajtaneveit magyarázzák (a tisztán irodalmiakat csak megemlítik) – trópusok: hasonlat Žnč 1900 1 72, metaphora Žnč 1900 1 76, prozopopéja Žnč 1900 1 77, giperbola Žnč 1900 1 78 „túlzás – nagyítás és kicsinyítés”; metonímia Žnč 1900 1 82, szinekdoché Žnč 1900 1 82; poétikai figurák: felkiáltás (invocatio) Žnč 1900 1 72 (a továbbiakban – a felkiáltás figurája (invocatio), vagy megszólítás Žnč 1900 1 79, felkiáltás Žnč 1900 1 79) „retorikai felkiáltás és megszólítás” (vö. LLŽ 2007 lat. invocātio – segítségül hívás; megszólítás), visszhangzás Žnč 1900 1 79 (megadják az irodalmi visszhangzástól való különbséget), antitézis Žnč 1900 1 80, irónia Žnč 1900 1 81; fokozás (gradatio) Žnč 1900 1 82, kihagyás (elipsis) Žnč 1900 1 82, elhallgatás Žnč 1900 1 82 „elhallgatás” . Amint látható, egyes (kölcsönzött, nemzetközi) fogalmaknak megtalálták a litván elnevezését, másoknak nem. A litván terminusokat a nemzetközi terminus (latin vagy görög eredetű szó) etimológiai jelentését figyelembe véve választották ki, vö. még apostropa, vagyis atsigręžimas Žnč 1900 1 43 (apostrofa Žnč 1900 1 43; atsigręžimas Žnč 1900 1 79) (vö. TŽŽe apostrofa < gr. apostrophō – visszafordulok). Hogy a terminusok akkoriban még nem szilárdultak meg, azt a Tėvynės sargas összehasonlítás terminusa TS 1898 10 29 is mutatja, amelyet az epitheton jelentésében használtak. A XIX. század más műveiben is találhatunk egy-egy művészi eszközre vonatkozó elnevezést (pl. paralėlizmas ŽLA 1895 22 174). Az irodalmi műfajok elnevezései. A XIX. századi forrásokban a drámai műfajokat magyarázzák és meghatározzák. Vydūnas a Naujoje lietuviškoje ceitungoje című, színházról szóló cikkében (1895) így magyarázza: drámák – „ahol az ember jobb vagy rosszabb szándékai miatt, saját bűnössége folytán elpusztul”; tragédia – „ahol az ember magas [?] módon és jó szándékkal sötét sors vagy gonosz emberek miatt pusztul el”; ko me di je – „amely minden eseményt [?] tréfává változtat és mindent kigúnyol, anélkül hogy az erkölcsöst érintené” (NLc 1895 5 1). Összekapcsolja az első két terminus meghatározását (ki a főszereplő, és miért pusztul el). A dráma itt műfajként (dráma szűkebb értelemben?)11 van meghatározva, így mindhárom terminus ekvonim lenne. Később (1897) ezeket a drámai terminusokat használta (csak a drámát nevezte 11 V. Mačys a piēsa terminust használta Vrp 1893 2 23. 118 Asta Mitkevičienė | A litván irodalomtudomány terminológiájából... határozta meg: „Ha azt látjuk, hogy az ember mindenféle akadállyal, saját rossz hajlamaival küzd, akkor ezt általában drámának nevezzük, ha minden rettenetesen végződik, akkor tragédiának, ha nevetségesen, akkor – amint már emlékeznek rá – komédiának” TS 1897 8 25. Így a tragédiát és a komédiát mindössze a fogalom egy-egy megkülönböztető jegyének kiemelésével határozza meg. A drámai terminusokat nem különíti el a színpadi zeneművek elnevezéseitől: az opera TS 1897 8 25 és az operettka TS 1897 8 25 után a vodevil magyarázata következik: „rövid, tréfás esemény mélyebb tanítás nélkül” TS 1897 8 25. Az Aušrában némileg meghatározzák az époszt: „A világi költészetben szintén vannak énekeink és époszaink, azaz a nép műveinek leírásai” A 1883 7 206 (például K. Donelaitis Metai című műve). Ugyancsak az Aušrában zárójelben magyarázzák az epigramata terminust: „rövid gondolatok, bölcsen és tréfásan verssorokba írva” A 1884 1–2–3 16 (J. Šliūpas változata: epigramas LB 1888 17 132, Šliūp 24). A forrásokban szereplő többi terminust nem határozzák meg és nem magyarázzák (kivéve a már említett S. Daukantas-féle źebele vagy zauna terminusokat)12, ezért gyakran nehéz megállapítani, hogy egy konkrét terminus műfaji megnevezés-e. A művek recenzensei, kritikusai főként a művek műfaji alcímeire támaszkodtak, azonban „az alcím nem mindig nevezi meg a mű műfaji hovatartozását” (Sprindytė 1996: 53). Például az apysaka terminust, amely meglehetősen gyakori a forrásokban, ma műfaji megnevezésként értelmezzük, a XIX. században azonban „az apysaka fogalma még nem annyira a műfaji, mint inkább a műnemhez tartozó irodalmi jellemzőket jelölte <...>, az apysaka sokáig a szépirodalom egyfajta általános megnevezése volt, amely nem kötelezett a mű műfajának pontos meghatározására” (ugyanott: 54). Az apysaka mint tágabb jelentésű terminus a poéma helyett is használatos (pl. Vrp 1898 6 92). A novella terminusa abban az időben nem volt népszerű, a forrásokban csak elvétve fordult elő. Jelentése nagyjából megegyezik az apysaka jelentésével (például az idézetben az apysaka szerepel, a szerző szövegében pedig a novella Vrp 1898 3 47). Az elbeszélés (nem olyan gyakori, mint a kisregény és annak változatai) szintén használatos volt nem irodalmi műfaji jelentésben. Ez (valamint az apsakinējimas A 1883 3 75, apipasakojimas Vrp 1898 3 42 szinonimák) általában elbeszélést jelentett (lásd Zalatorius 1971: 19). Hiszen első lexikai jelentéseik cselekvések megnevezései. J. Šliūpas a mű jelentésében az apsakas végződésképzős alakot használja Šliūp 220 (dailus apsakas Šliūp 219). Poēmatas A 1883 8–10 246, NG 1896 19 5, ēpas A 1883 7 206 / ēposas Šliūp 21, ēpopēja NG 1896 19 5, kaimiszka idylla NG 1896 19 5, poė12 A népköltészeti terminusokat ebben a tanulmányban külön nem tárgyaljuk. drámának), és jelentésüket Vaižgantas a Tėvynės sarge című lapban