Terminas prie termino. V

226 Terminusról terminusra. V JONAS KLIMAVIČIUS Litván Nyelvi Intézet DU pakuniai Az enyhén változó lábbelészeti terminus – pakunis (ez egyben mechanikai terminus is) vagy pakunė – alakjának meghatározásakor elsősorban az élő nyelv adatait kell figyelembe venni, nem pedig a szóképzés „törvényeit”, mivel ezeket az adatokat maguk a szóképzés szakemberei vizsgálják figyelmesen – ők nem állapítanak meg olyan megdönthetetlen törvényeket, amelyekkel olykor bátran operál valamely lábbeligyártási szakember, sőt akár olyan nyelvész is, aki nem tanulmányozta kellőképpen a szóképzéssel foglalkozó munkákat. Ezután a kodifikációs hagyományt (vagy annak kanyarulatait) és a rendszert kell megvizsgálni. 1. Az élő nyelv adatai. A szóban forgó, változó származékok megítélésekor mindenekelőtt tudni kell, hogy alapjuk, amely egyébként többértelmű, a köznyelvi normában szereplő kulnas mellett több változatban is létezik – kunas, kulns, kuln: ¹kunas 1. „a lábfej hátsó része” Léipalingis, Krókialaukis, Daũgai, Pagiria (Kėdáiniai r.), Pociūnliai, Šakýna, Panevėžỹs, Vabalniñkas, Šimónys, Anykščia, Dùsetos, Raséiniai, M. Valančius [és ¹kulns 1. Vilkavškis, Grškabūdis, Švkšna, Šilãlė, Šãtės, J. Bretkūno Bibliája, P. Ruigio és F. Kuršaičio szótárai (poroszként. kulnis), kuln J. Murka (Šimoniból származó) meséi, Tautosakos darbai 6, 1939, 87 – Plviškiai, bár nekem, Pilviškiųből származónak, ismeretlen (mint lettül. ritk. kulne, kissé gyakr. kulna)], 3. „az állat lábának [vagyis a lábának. – J. K.] behajlítása (rendszerint a hátsó lábaké) [vagyis a hátsó lábé. – J. K.]” Pelesà, Kãpčiamiestis, Ãlovė, Vdiškiai, Ramýgala (és ¹kulns 2. Serẽdžius, A. Juškos vestuvinės dainos), 5. „a cipő megemelése a talprész hátsó részénél” Léipalingis, Kruopia (és ¹kulns 3. Salanta, M. Valančius, kuln 2. Tvẽrai) LKŽ VI 1962. És a ¹kulno egyéb testi jelentései – 1. „kelis“ Liškiavà, Veisieja, 4. „csípő, boka“ Dùsetos (és kulnlis 1. Sasnavà, Daukšia, Varėnà, Nočià, Dievẽniškės, Laznai, Sudekiai), továbbá 6. „zokni lábfejének hátsó része Jonas Klimavičius | Terminasprietermino.V Terminológia | 2008 | 15 227. rész” (jóllehet csak írásos adatokkal van megjelölve, kétségtelenül az élő nyelvből származik) Az LKŽ VI 1962 szintén világosan ugyanazt a kunas / kulns / kuln és kulšnis / kulštymas / kuštinas ‖ kulkšns, -is / kùlkšnis / kulkšns / kukšnas / kulkšna ‖ kulkšts / kulkštė / kùkštymas / kùlkštimas / kukštinas / kukština / kùlkštinė / kukštenas / kukštena / kulkšteninkas ‖ klùkštymas / klukštimas, továbbá a kušis / kulšs / kùlšė / kulša / kušas LKŽ VI 1962 gyökeret mutatja, és ugyanezen – a szótagalkotó szonoráns gyökerű *k-nek van a kelis, -io / kels / klias ‖ ¹kelnas / kalėna / kelenas / kelena / kelinis LKŽ V 1959, ²klubas 1. is. „a hely, ahol a csípőcsont összekapcsolódik a keresztcsonttal“, 2. „a medencecsontok felső része” (vö. ¹kulnis 3. „a medence kiálló része” Daugėlškis), ¹klubas „combcsont” Serẽdžius, ¹klùpas „<…> az állat farának csontja, csípő” Plókščiai, klùpstis 1. „térd, térdkalács” nyj. dzūkai, Ródūnia, Armõniškės, Sãlos, Šiaulia / klùpstas Marcinkónys, Drùskininkai / klupstùkas Armõniškės, klùpsnis „a nagylábujj hegyétől az első ízületig“ Upýna (LKŽ VI 1962). Pakunė 1. „a sarok menti hely“, és mind a jelentés magyarázatából – a sarok mentén, mind a szemléltető mondatokból – Távozásakor még egy követ is utána hajítottak a p a k u l n è s riškiai. Ha egyszer majd elmegyek a pakulnèshez, ne kóboroljon itt! Kairia (LKŽ IX 1973) alighanem itt a pakunės többes számú főnevet jelöli. Noha máshol szám szerint ragozott másik pãkulnė is van – 3. „kis szánkók, amelyekre rönkszállításkor a vékonyabbik véget helyezik, kis szánok, kalaitės, karukai“ Šãtės (: ¹kulnis 1. Šãtės). Természetesen van ³pakunis 3. is. „az állat lába alatti hely [vagyis a láb. – J. K.] (rendszerint a hátsó lábak) [vagyis a hátsó láb. – J. K.] behajlásánál“: A gyermek követ dobott a bárány pakunisába, és kitörte a lábát Linkuvàban. 2. Normatív rendezés és terminologizálás. A láb sarkának szinonimái köznyelvből való kiküszöböléséről szóló tárgyalást a péntis / pents / péntė 3. szóval kell kezdeni. „sarok“ táj. dzūkai, Azerkai, Žirmnai, Armõniškės, Nemenčnė, K. Sirvydas szótára (1642), Kinta, Várduva (Žemačių Kalvarijà) LKŽ IX 1973. A DŽ 1954-ben és 1972-ben a pentis 3. beszélt nyelvi kulnis, a DŽ 1993-ban pedig nyelvjárási kulnas, jóllehet a nyelvjárási frazeológia – ant penčių stovėti (sürgős cselekvésre ösztönözni, megállás nélkül biztatni), pentis laižyti (hízelegni) – megmaradt. A SinŽ 1961-ben sem a kulnas, sem a pentis nem szerepel, a SinŽ 1980-ban pedig kulnas 1. (a lábfej hátsó része) – sarok, tehát mindenféle értékelés és normatív megítélés nélkül (igaz, a köznyelvben van pentelė „a kasza fenésére szolgáló kis vasdarab”, pentinas „sarkantyú” (mind a lovasé, mind a kakasé), papentis 3. „a kasza nyele melletti része” (jóllehet az 1. 228 „kenyérhéjdarab” és a 2. „a rönk széléről levágott deszka” a DŽ 1993-ban meglehetősen tájnyelvi). Nagy rendszertelenség a užpentis „sarok” a DŽ 1954, 1. szócikkében. „a lábfej hátsó része a saroknál”, 2. „a lábbeli saroknál lévő része” (illusztrációval is!) a DŽ 1972, 1. szócikkében. „sarok”, 2. „a lábbeli saroknál lévő része” a DŽ 1993-ban, továbbá a SinŽ 1980-ban: užkulnis (a sarok vagy a cipő hátsó része) – užpentis [tájnyelvi jelzés nélkül, illusztrációval is], atapentis tájnyelvi. A sarok változatainak normatív rögzítése csak a normatív lexikográfia késedelmes kialakulása miatt késett, de következetes volt – kulnis, lásd kulnas, DŽ 1954, 1972, 1993. Azonban még sokáig előfordul a kulnis is a szójelentések magyarázataiban. Megjegyzendő, hogy a kulnas / kulnis / kulnė változatokból képzett igék közül – kulnuoti, kulnoti / kulniuoti, kulnioti, kulnyti / kulnėti – a köznyelvben mintegy magától a kulnis változat kulniuoti igei származéka DŽ 1954, 1972, 1993. Prieveiksmis pakuniui „į kulnus, pagal kulnus“ DŽ honosodott meg; az 1993-as kiadás a kulnis területén helyezi el (LKŽ IX 1973, és így magyarázza: 1. „a kulnishez, a kulnis szerint”), az ilyen határozószók azonban (az -iui végződéssel) valamennyi tőből egyformán képződnek (pavėjui, pamečiui; pakeliui; pažodžiui, pasluoksniui; panakčiui; padieniui, pabangiui; paeiliui, paraidžiui, pasroviui; pamėnesiui, paskiemeniui, pavandeniui). A Kulnas a DŽ 1954-ben csak „a lábfej hátsó része”, a DŽ 1972-ben és 1993-ban azonban már megkülönböztetik a kulnas 2-t. „a cipő sarokrészének megemelése a talp hátsó részénél”. A láb kulno / kulnis / kulnė jelentésének kiterjesztése akkor következett be, amikor a litván ember cipőt kezdett viselni (részben talán még akkor is, amikor bocskort, nagninėt és klumpét viselt). Már az LKŽ I1 1941 is közöl Gržiai területéről magas sarkú cipőket. Ez azonban nem ment könnyen – akadályozták a szomszédos germán és szláv népek számos idegen szavai (amelyek a batas, šliurė, klumpė kölcsönszavakat és idegen szavak tömegét is adták – čebatas, čeverykas, kamašas, bašmakas, branavykas, pantaplis / kantaplis, tuplis, lakierka, …): ãpzacas (német Absatz) K 1883 (a pakulns szócikkében) és K I 1870 23 (LKŽ I1 1941), apcãcas (fehérorosz обцас, lengyel obcas) Tvẽrai (LKŽ I1 1941) és apccas Stãkliškės (LKŽ I1 1941; Sugiñčiai területéről szintén nem adatolt), kùrka (lengyel korek) Valkiniñkai, Veiveria, Skriaũdžiai, Lekčiai, A. Juškos dalai (LKŽ VI 1962), kablùkas (orosz каблук) Kùpiškis, Dùsetos (LKŽ V 1959). Ez utóbbi arab eredetű orosz türkizmus zsargonossá válik és pimaszul terjesztik, például: kis „Swart” autókkal vagy „kablukokkal” Vd 2009 10 26. A terminológiában a nagyobb disztinktivitásra törekedve alakult ki a kulniùkas (vö. vaizdas↔vaizdelis, dantis↔dantukas stb.), egyébként sem az akadémiai, sem a normatív lexikográfiában nem rögzítették, a beszélt nyelvben azonban meglehetősen élő. Tačiau tikrasis distinktyvumas ir tikslumas avalynės terminijoje yra kulno Jonas Klimavičius | Terminasprietermino.V Terminologija | 2008 | 15 229 mikroszisztéma – užkulnis, apykulnis és pakulnis1. Annak a lábbelikészítőnek az (a vitában elhangzott) kijelentése, hogy ez számukra nem rendszer, semmit sem ér, ha nem többet. Ezt a pontosságot azonban nem azonnal és nem is egészen könnyen sikerült elérni. Az alapot az élő nyelv szavai képezik, a užkulnis azonban (nem a lábé – 1, 2) abban többjelentésű – és a 4. jelentésben is. „a lábbeli sarka”: Az egész talp még ép, csak a sarokrész kopott el Upýna (továbbá Mažekiai r. Pkeliai), 6. „a zokni sarka” Kretingà, Kulia, azonban legszélesebb körben – mind a nyugati aukštaitis, mind a žemaitis nyelvjárásban, sőt Kãpčiamiestisben és Pãįstrysben is – a 3. jelentésben. „a lábbeli hátsó része a sarok körül, <…>”: A sarokrész elszakadt – <…> Barstýčiai, továbbá az 5. jelentésben. „a cipő sarokrészébe helyezett merev bőr, betét“: Feltörte a lábát a sarokrész; <…> Mežiškiai (LKŽ XVII 1996). És a normatív szótárban is először 1. sarokrész. „a sarok hátsó része“ DŽ 1954 és 1972 (1. „a sarok hátsó része“ DŽ 1993), csak a 2. „a cipő hátsó része a sarok körül“ és a 3. „a cipő hátsó részébe helyezett vastagabb [DŽ 1993 – merev] bőr“ DŽ 1954 és 1972. A užkulnis valójában a sarok mögött van, a sarok körüli nagyobb részt pedig, amely a sarok oldalait is magában foglalja, később az apkulnis neologizmussal nevezték meg LTE I 1976 517, VLE II 2002 326 (egyébként az orosz megkülönböztetés nem világos: задник – ùžkulnis, задинка – apkunis PolŽ 1984). A VLKK Terminológiai albizottságának 2009. március 4-i ülésén A. Ratautas bejelentette, hogy elfogadták a neologizmus alakjára vonatkozó, általam korábban tett megjegyzést – nem apkunis, hanem apkulnis (vö. apyakis, apyausis, apyburnis, 1 Ebben a mikrorendszerben egy ideig az antkulnis is szerepelt. Az antkulnis szót az LKŽ I1 1941 szinonimikusan magyarázza – „užkulnis”, és csak M. Miežinis litván–lett–lengyel–orosz szótárából idézi: antkulnis – v. [azaz lásd] užkulnys – papédis. pięto. пята, пятка M 1894. Az LKŽ I2 1968 az antkulnis szót nem teljesen világos jelentésben – „a cipő sarkára helyezett bőr vagy gumi” – szintén a szovjet előtti időszak írásainak nem éppen világos mondatával illusztrálja: Nuimamas antkulnis prie pagrindinės kuln o dalies pritvirtinamas spusčiukais [vö. spusčiukas 1. „benyomható gomb, patent”: Antkulnis pritvirtinamas dviem spusčiukais (szovjet sajtó) LKŽ XIII 1984]. Kissé később az antkulnis egyértelmű jelentéssel terminologizálódott – a nabika (orosz набойка) „a cipősarok bőrrel való bevonása;” a n t k u l n i s” Liškiavà, Vidùklė, var. nabikė Marijámpolė (LKŽ VIII 1970) megfelelőjeként: набойка – 2. (bato) antkulnis TechnŽ 1949, PolŽ 1959. A köznyelvi szótárban az atkulnis – „a sarokra helyezett bőr vagy gumi” DŽ 1954 és 1972. A DŽ 1993 szerint az atkulnis („a sarokra helyezett <…>”) – a használatban már elavult dolog: a DŽ 1972-ben már szerepel a ¹pakal, csak még 2. „f é m l e m e z, amelyet a cipő [azaz a cipő. – J. K.] s a r k á r a vernek” [és az LKŽ IX 1973 ¹pakal 2. „patkó” Daugėlškis ‖ „f é m l e m e z, amelyet a cipő s a r k á r a vernek” (szovjet sajtó)]. Azóta a szakemberek következetesen csak a pakala szót használják AvalM 1972 213, LTE I 1976 517, PolŽ 1984 (набойка 1. od.), AvalMt 1986 120, VLE II 2002 326. És a DŽ 1993-ban a ¹pakal már nem az a „kis vasdarab”, hanem 2. „gumi, bőrszíj, amelyet a cipő [vagyis a lábbeli. – J. K.] sarka alá szögelnek”. A pakala nem az orosz набойка tükörfordítása – ebben az esetben antmuša(s) vagy antkala lenne [K. Sirvydas antkala „üllő” (Punktay sakimu, II 74) LKŽ I1 1941, I2 1968, Palionis 2004 a lengyel nakowalnia tükörfordítása]. A pakala nem priekala sem – ezt nem egyszerűen oda kell szögezni, hanem a sarokvasra alulról rá kell szögelni: pakalti 2. „alulról odaszögezni”: pakalti a patkót DŽ 1972, vö. továbbá pasegti „alulról hozzáerősíteni” és pasag 1. „a ló patái [vagyis patája. – J. K.] által alávert görbített vas, <…>“ (és pasagas 1), pasagas 2. „a szán talpa alá aláverendő fa”, továbbá mušti 6. „ver, húz, varr“: a házat deszkákkal verik be, és a pamuš „a szán talpa alá kovácsolt vas“ DŽ 1972 (i š v i r š a u s a r i š o r ė s – ap-). A pakala terminologizált ¹pakala 2. „patkó“ Daugėlškis (1. „ék“ kelet-litván felvidéki nyelvjárás, továbbá ¹pakalas 1. Ežvilkas, A. Juškos szótára, vö. ¹pakalas 2. „bizonyos ék, amellyel a kaszát a nyélhez rögzítik“ nyugat-litván felvidéki, délszamogit nyelvjárás) LKŽ IX 1973. Ehhez a mikrorendszerhez nem tartozik az egyetlen forrásból származó potencializmus: prekulnis „a l LRKŽ III 1957 (LKŽ X 1976). 230 á b helye a saroknál“ apykaklė, apynagė, apynosė, apysnukis; apysėklis, apyšerdė, apyvaisis, apyžiedis; apyežerė, apypelkis; apygarda, apymiestis, apynamė; apylangė, apyraktė, apystalė). A pakulnist a kulnis / kulnies és az užkulnis szavaktól már G. H. F. Nesselmanno és F. Kuršaitis szótárai is megkülönböztetik: kulnis, nês – die Ferse, die Hacke am Fuß, pakulnis, -nês – der Absatz am Schuh, užkulnis, nês – das Hackleder am Schuh N 1851; Absatz: A. am Schuh, Stiefel – kùrpės, sopãgo kulnìs; pakunis; ma általánosan ãpzatsas K I 1970, kulnìs, -is – a kapa, a sarok; pakulnìs, -is – a cipő sarka; egyébként ãpzatsas, pakunis, -io – a lábfej sarok (vagy kapa) alatti része, a cipők, csizmák sarka, ùßkulnis, -io – a sarokbőr K 1883. Tehát 1870-ben F. Kuršaitis még szinonimákat ad meg – bato kulnis és pakulnis, 1883-ban azonban a kulnist csak a lábhoz kapcsolja, de a sarok egy részét is jelöli vele – pakunis, -io, noha ez a cipőhöz is hozzá van rendelve, és itt még egy szinonima is szerepel – bato pakulns, -is. Fél évszázad múlva felbukkan a pakulnė: каблук – kùrka, pakunė, kulns RLŽ 1932. Elég gyorsan felbukkan egy másik változat is – pakulns: A kaptafa aljára <…> gumitalpat és sarokrészt ragasztanak LEnc IX 1940 882. P. Skardžius hamarosan mindenkit visszavezet az élő nyelvi pakunis alakhoz, jóllehet ez nem lábbeliszakszó, hanem a köznyelv szava – „sarokrész“ Linkuvà (Skardžius 1943: 450) – LKŽ IX 1973 ez ³pakulnis 3. „az állat lábának (rendszerint a hátsó lábának) [vagyis a láb (rendszerint a hátsó láb) – J. K.] behajlása alatti hely“: A gyermek követ dobott a juh hátsó lábhajlatába, és kitörte a lábát Linkuvà. Újabb egy évtized múltán a litván–német nyelvű Lietuvių rašomosios kalbos žodynas (Heidelberg) furcsán kettéválasztja – a láb és a harisnya pakulnis, a cipőé pedig pakulnė: pakunis, -io 1. A saroknál lévő hely (pl. a harisnya sarokrésze), 2. = pakunė, a pakunė -ės pedig – Absatz (am Schuh), Hacken LRKŽ II 1951. Az élő nyelv kulnas szavának van egy ritka, vidéki technikai jelentése is – 7. „a kenyérsütő kemence segédkéménye; ujja“ Pakrúojis (LKŽ VI 1962). A tudományos technikában is előfordul, de más jelentésben: пята – 1. gép. kunas: vagon-, sín-, támasztó-…, PolŽ 1984 és подпятник – pakulnys, függőleges tengely támasztó csapágya (gép.) TechnŽ 1949, pakulnis, axiális csapágy (gép.) PolŽ 1959, gép. pakunis (a kalapács pentise – боек 1) PolŽ 1984. Itt ugyanilyen, más szakterülethez tartozó terminus: каблук – cipő. pakunis: ék alakú, egydarabos, összeállítható PolŽ 1984. A standard litván köznyelv első, nagyon megkésett normatív szótára, amely csak az akadémiai LKŽ cédulaanyagára és annak mindössze első két kötetére (A–B és C–F) támaszkodott, sajnos nem vizsgálta meg kellőképpen az élő nyelv adatait, Jonas Klimavičius | Terminasprietermino.V Terminologija | 2008 | 15 nem vette figyelembe e terminusrendszert – megkettőzte: pakunis – tech. „a függőleges tengely rúdja a pakulnėbe DŽ 1954 ar ašies galinė atrama“, pakunė – „vieta palei kulnus; užkulnis“: Paleido (az élő nyelvben csak vagy į pakulnį, vagy į pakulnes), pakunis 2. tech., az 1. lásd pakulnė, ez kétjelentésű: 1. „a sarok menti hely“, 2. „a cipő sarok alatti megemelése“ DŽ 1972. Csak a DŽ 1993-ban – már bato pakulnis és már „a sarok alatt“, az élő nyelv alapján pedig a pakunės többes számú alak szerepel. „a sarok menti hely“. A Kalbos praktikos patarimai a DŽ 1972-t követte, bár óvatosabban – kettős alakot adott meg: pakunis – jobb a pakunė; használat. szaksz. „a tengely vagy a rúd alátámasztása“ KPP 1976 és 1985. Hangsúlyozandó, hogy a terminológusok által készített javításokban a TT 1992-ben nincs ilyen – a szakemberek terminushasználatát vették alapul: pakulnis AvalM 1972 209, 212, 216, 220, 222, 223, AvalMt 1986 119–121, LTE I 1976, VLE II 2002 (a lábbeliről szóló szócikkben). Sajnos előfordul még kettőzés, sőt fordított is: pakulnis – каблук, pakulnė – подпятник. Már azt sem tudni, mit mondjon az ember, amikor egy etimológus ilyesmibe kezd: pakunė, pakuln „obcas“ SEJL 2007. 3. Az előtagos származékszavak tövének törvényszerűségei vagy tendenciái. Mivel a köznyelvi norma szerint az előtagos už-, apyszármazékait a kulnas alapszóval kapcsoljuk össze, azok alapjául a kulnas szót tekintjük, noha a kulnis változat is lehetett az alapjuk. A származék ùžkulnė változata Kvdarna, Tirkšlia (LKŽ XVII 1996) olyan ritka, hogy a köznyelvben azonnal az ùžkulnis honosodott meg, és nem volt ingadozás. Az apykulnis / apkulnis neologizmus ugyanahhoz a tőhöz tartozik. „Az előtag származékai vagy ia-tövűek (gyakrabban hangsúlyos egyes számú alanyeseti -ys végződéssel, valamivel ritkábban hangsúlytalan -is-szel), vagy (majdnem ugyanilyen gyakran) ė-tövűek” (LKG 1965 § 743 2). Így a képzésszakértő Vincas Urbutis nem a ė-tőből indul ki, hanem azzal fejezi be (bár közben megemlíti a pakulnė származékot is, amelyet feltehetően a DŽ 1954-ből vett át). A pakulnis (: kulnas) alakot sok hasonló – patėvis (: tėvas), paberžis (: beržas), paąžuolis (: ąžuolas), pavainikis (: vainikas), pakaušis (: kaušas), pakomitetis (: komitetas), parytys (: rytas), pagalys (: galas), pakraštys (: kraštas), pakarklynys (: karklynas), pažastis (: žastas). „A vas szavának formája” (LKG I dėsnio nėra: „kamienų parinkimas gerokai pr iklauso nuo pagrindinio 1965 § 743 2), vagy annak „kiválasztását leginkább az a tendencia határozza meg, hogy az előképzős származékokat nemük szerint megkülönböztessék az alapszavakat jelölő főnevektől” (DLKG 1994 § 455). A választást azonban nem a nyelvészek, hanem maga az élő nyelv végzi. Néha kétféleképpen – pavakarė / pavakarys (bár csak parytys). Néha a tő egyáltalán nem változik: staklių, ratelio, stalo, kėdės, vežimo pakoja (: koja) – jelentésében célszerű megkülönböztetni a másik származéktól, a pakojis / pakojys 232 „a lábak alatt vagy a lábaknál levő hely” DŽ 1993. Ilyen az újonnan alkotott padalyvis (: dalyvis) is. Ezért folyamatosan emlékeznünk kell Juozas Balčikonis híres maximájára: A tények előtt a törvényeknek is el kell hallgatniuk (Balčikonis 1978: 384). És a terminusrendszerekről sem szabad megfeledkezni – užkulnis, pakulnis, apykulnis. KÖVETKEZTETÉSEK Mind az alapszó, a kulnas, mind a származékszó, a pakulnis változatainak szabványosítása, mind pedig a terminusok egész mikrorendszerének – kulnas, užkulnis, apykulnis, pakulnis – létrehozása (egy ideig az antkulnis is; ma pakala) és rendezése késedelmes, lassú és összehangolatlan volt – szakaszosan, nyelvileg pedig időnként ügyetlenül történt, a rendszerszerűségre való tekintet nélkül. A nagyon ritka tájnyelvi (a részben žemaitėi nyelvjárási) užkulnė változat még epizódszerűen sem került be a rendszerbe. Az apykulnis újalkotás több évtizeden át – egészen napjainkig – a szabálytalan apkulnis változattal együtt volt használatban. A gépészeti terminust, a pakulnist következetesen változat nélkül használják. A lábbelikészítés terminusát, a pakulnist a lábbelikészítési szakkönyvekben és terminológiai szótárakban szinte következetesen használták, csak az általános szótárakban sokáig – ismétléses használat révén – a pakulnė is szerepelt. A szóképzésben nincsenek a származékok tövének végződésére vonatkozó szigorú törvények, csak tendenciák, ezért az élő nyelv adatait kell követni, a terminológiában pedig a rendszerszerűséget is. IRODALOM ÉS FORRÁSOK ArchŽ 2004: Kitkauskienė L., Kitkauskas N. Angol–litván építészeti értelmező szótár, Vilnius. AvalM 1972: Majauskienė N., Ratautas A., Staškevičius A. A lábbeli anyagai. Szerk. A. Gailienė, Vilnius. AvalMt 1986: Krasnovas B. A lábbeli anyagtana. Ford. V. Durasevičienė, szerk. D. Baratinskienė, Vilnius. Balčikonis J. 1978: Válogatott írások 1, Vilnius. DLKG 1994: A jelenlegi litván nyelv grammatikája, Vilnius. DŽ 1954: A jelenlegi litván nyelv szótára, Vilnius. DŽ 1972: A jelenlegi litván nyelv szótára, Vilnius. DŽ 1993: A jelenlegi litván nyelv szótára, Vilnius. GelžŽ 1992: Vasutas szótáracska. Összeállította N. Juškaitė és St. Keinys, Vilnius. GelžTrŽ 1997: Orosz–litván vasúti közlekedési szótár. Összeállította N. Juškaitė és St. Keinys, Vilnius. K I 1870: Friedrich Kurschat: Német–litván szótár 1, Halle. K 1883: Friedrich Kurschat: Litván–német szótár, Halle a. S. KPP 1976: Nyelvgyakorlati tanácsok. Összeállította: A. Pupkis, Vilnius. KPP 1985: Nyelvhasználati gyakorlati tanácsok. II. ábra és a köv. kiad., összeállította A. Pupkis, Vilnius. LEnc IX 1940: Lietuviškoji enciklopedija 9, Kaunas. LKG I 1965: Lietuvių kalbos gramatika 1, Vilnius. LKŽ I1 1941: Lietuvių kalbos žodynas 1, Kaunas. LKŽ I2 1968: Lietuvių kalbos žodynas 1, Vilnius. LKŽ V 1959: Lietuvių kalbos žodynas 5, Vilnius. LKŽ VI 1962: Lietuvių kalbos žodynas 6, Vilnius. LKŽ VIII 1970: Lietuvių kalbos žodynas 8, Vilnius. LKŽ IX 1973: Lietuvių kalbos žodynas 9, Vilnius. LKŽ X 1976: Lietuvių kalbos žodynas 10, Vilnius. Jonas Klimavičius | Terminasprietermino.V Terminológia | 2008 | 15 233 LKŽ XIII 1984: A litván nyelv szótára 13, Vilnius. LKŽ XVII 1996: A litván nyelv szótára 17, Vilnius. LRKŽ II 1951: A litván írott nyelv szótára 2. Összeállította M. Niedermann, A. Senn, A. Salys, Heidelberg. LRKŽ III 1957: A litván írott nyelv szótára 3. Összeállította A. Senn és A. Salys, Heidelberg. LTE I 1976: Litván szovjet enciklopédia 1, Vilnius. M 1894: Miežinis M. Lietuvių–latvių–lenkų–rusų kalbų žodynas, Tilžė. N 1851: G. H. F. Nesselmann: A litván nyelv szótára, Königsberg. Palionis J. 2004: XVI–XVII a. lietuviškų raštų atrankinis žodynas, Vilnius. PolŽ 1959: Rusų–lietuvių kalbų politechninis žodynas. Redakcinė kolegija. A. Novodvorskio leidykla, Vilnius. PolŽ 1984: Rusų–lietuvių kalbų politechnikos žodynas. Sud. G. Daugėla, atsak. red. J. Stanaitis, Vilnius. PrekŽ 1996: Pričinauskas J. Orosz–litván áruszótár, Vilnius. RLŽ 1932: Baronas J. Orosz–litván szótár, Kaunas. SEJL 2007: Smoczyński W. A litván nyelv etimológiai szótára, Vilnius. SinŽ 1961: Lyberis A. A litván nyelv szinonimaszótára, Kaunas. SinŽ 1980: Lyberis A. Szinonimaszótár, Vilnius. Skardžius P. 1943: A litván nyelv szóképzése, Vilnius. StatŽ 2002: Építőipari szakkifejezések szótára. Tudományos szerkesztő A. Kudzys, Vilnius. TechnŽ 1949: Novodvorskis A. Rövid orosz–litván műszaki szótár, Kaunas. TT 1992: Terminológiai javítások. Készítette K. Gaivenis, A. Kaulakienė, St. Keinys, J. Klimavičius, Vilnius. Vd: Veidas (folyóirat). VLE II 2002: Egyetemes litván enciklopédia 2, Vilnius. Beérkezett: 2008-12-23 Jonas Klimavičius Lietuvių kalbos institutas P. Vileišio g. 5, LT-10308 Vilnius E-mail: terminolo[email protected]