Atnaujinti „Terminų žodynų rengimo bendrieji reikalavimai“

Frissítve A terminológiai szótárak készítésének általános követelményei ALVYDAS UMBRASAS Litván Nyelvi Intézet A Litván Köztársaság államnyelvének használatáról és fejlesztéséről szóló, 1996–2005-ös program lejárta, valamint a szótárkészítés finanszírozására vonatkozó jogi szabályozás változásai arra ösztönözték az Állami Litván Nyelvi Bizottságot, hogy frissítse az A terminológiai szótárak készítésének általános követelményei című dokumentumot, amelyet 1999. december 9-én az Állami Litván Nyelvi Bizottság (akkor még a Litván Köztársaság Seimjének alárendelt) ülésének jegyzőkönyvi határozata hagyott jóvá. 2007. december 20-án az Állami Litván Nyelvi Bizottság elfogadta az R-4. számú ajánlást, A terminológiai szótárak készítésére vonatkozó általános követelményekről címmel (Inf. pran., 2007, Nr. 100), amely azt javasolja, hogy tartsák be az ugyanazon a napon tartott ülés jegyzőkönyvi határozatával jóváhagyott A terminológiai szótárak készítésének általános követelményei című rendelkezéseket (a Seim jogszabály-adatbázisán kívül ezek az Állami Litván Nyelvi Bizottság honlapján is megtalálhatók http://www.vlkk.lt/programos/žodynu-reikalavimai.html). A korábbiakhoz képest az új Követelmények részletesebbek és strukturáltabbak: 35 cikkből állnak, amelyeket 8 fejezet fog össze. A függetlenség visszaállítása után számos, különféle szakterületekről szóló fordítási terminológiai szótár jelent meg, ugyanakkor nagy hiány mutatkozik értelmező szótárakból. Ezért az Állami Litván Nyelvi Bizottság most olyan értelmező-fordító terminológiai szótárak készítését ösztönzi, amelyek első nyelve a litván. A Követelményeket ennek szem előtt tartásával dolgozták ki. A cikk áttekinti a korábbi Követelmények alapján átvett és újonnan megfogalmazott rendelkezéseket, megjegyzéseket fűz hozzájuk, és példákat mutat be a szótárak hiányosságaira. Általános rendelkezések (I). A terminológiai szótárak készítésének általános követelményeit minden terminológiai szótár készítőjének ajánlott követnie, a Követelmények azonban elsősorban az Állami Litván Nyelvi Bizottság megrendelésére, a Litván Köztársaság Kormányának 2004. szeptember 15-i, 1177. számú határozatával jóváhagyott, az államnyelv szabványosításáról, használatáról, fejlesztéséről és terjesztéséről szóló 2006–2015-ös program (Žin., 2004, 140–5125) alapján készülő, és a Terminológiai szótárak értékelésének szabályai szerint értékelt szótárakra irányulnak. 216 Alvydas Umbrasas | Atnaujinti Terminų žodynų rengimo... szabályait, amelyeket az Állami Litván Nyelvi Bizottság 2004. június 3-i, N-8 (97). számú határozata hagyott jóvá, A terminológiai szótárak értékelésére vonatkozó szabályok jóváhagyásáról címmel (Žin., 2004, 92–3395). A szótárkészítő csoport (II). Ösztönzik, hogy a szótárkészítő csoportba a szakterület szakértői mellett terminológus nyelvész vagy a terminológia alapelveit ismerő más litván nyelvi szakember is bekerüljön. A szótárt egyetlen olyan személy is készítheti, aki nemcsak szakmai, hanem nyelvi szempontból is megfelelő felkészültséggel rendelkezik. A szótárkészítő csoport összeállítására vonatkozó rendelkezések lényegében nem változnak; szükség esetén külföldi nyelvi szakértők bevonása is javasolt. Kívánatos, hogy a készítők rendelkezzenek terminológiai munkatapasztalattal. Ennek hiányában tapasztaltabb személyeket kell felkérni együttműködésre. A gyakorlat azt mutatja, hogy a terminológiai szótárak minősége gyakran a terminológiai és terminográfiai alapelvek nem kellő ismerete miatt romlik. Terminusképzés és szabványosítás (III). A korábbi Követelményekhez képest ez a fejezet lényegesen részletesebb. A legfontosabb, hogy a terminusokat az általános terminológiai elvek és szabványosítási kritériumok alapján hozzák létre és szabványosítsák: a helyesség, pontosság, rendszerszerűség, állandóság, a szóalkotás kényelmessége, tisztaság, rövidség, stiláris semlegesség stb. szempontjait figyelembe véve. A terminológiai szótárak készítőinek különösen fontos felismerniük, hogy nem csupán leltárba veszik a terminusokat, hanem részt vesznek azok szabványosításában és rendszerezésében is. Ehhez legalább minimális elméleti felkészültség szükséges (hasznos lehet például K. Gaivenis monográfiája: Lietuvių terminologija: teorijos ir tvarkybos metmenys (Vilnius, 2002)). A szótár készítése során szintén nagyon fontos megbízható forrásokat használni, különös tekintettel az Állami Litván Nyelvi Bizottság által értékelt terminológiai szótárakra (számos újabb szótár megtalálható a Litván Köztársaság terminológiai bankjában http://terminai.vlkk.lt). Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a korábban megjelent szótárak terminusait ne lehetne megváltoztatni, de fontos elkerülni a terminusok indokolatlan cserélgetését. Értelmező szótárak készítésekor, a terminusok definícióinak megfogalmazása során kiderülhet, hogy a fordítási szótárakban megjelent egyes terminusok pontatlanul nevezik meg a fogalmat. A terminusok pontosításakor azonban nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy azok állandósága is fontos. A Követelmények szerint az Állami Litván Nyelvi Bizottság határozatait és ajánlásait is figyelembe kell venni (például a személynevek használatára, a központozásra stb. vonatkozóan). A külföldi nyelvű megfelelőket az adott nyelveken, külföldön megjelent forrásokból kell a legmegbízhatóbban kiválasztani. A gyakorlat sajnos azt mutatja, hogy a Litvániában kiadott szótárakban olykor litván vagy más nyelvű terminusok analógiájára mesterségesen alkotott megfelelőkkel találkozhatunk. Ennek nem szabadna előfordulnia. Más nyelvek Terminologija | 2008 | 15 217 Az ekvivalensek létrehozása legfeljebb akkor indokolható, ha a Litvániában használatos sajátos fogalmakat (pl. jogszabályok fogalmait) kell megnevezni. Általában az ekvivalenseket nem szó szerint fordítják, és hasonló eljárást sem alkalmaznak. Néha jobb egyáltalán nem megadni más nyelvű ekvivalenst, mint nem létező terminusokat alkotni. A Litván Nyelvi Állami Bizottság szakértői rendszerint csak a szótárak litván terminusait értékelik, ezért a más nyelvű ekvivalensek megbízhatóságáért a szerkesztők és a szerzők felelnek. A más nyelvű ekvivalensekhez való felelőtlen hozzáállás példájaként említhető a Kaunasi Műszaki Egyetemen a szerzők kollektívája (vezető és tudományos szerkesztő: P. Švenčianas) által kiadott Aiškinamąjį šiluminės ir branduolinės technikos terminų žodyną (Kaunas: Technologija, 2004), amelyben számos, különösen német nyelvű ekvivalens hibás. A Reikalavimuose röviden az értelmezések jellemzőiről is szó esik. Az értelmezésnek gördülékeny, helyes nyelven, a lehető legtömörebben, de pontosan kell megadnia a fogalom lényegét és megkülönböztető jegyeit. A nem enciklopédikus szótárakban kerülni kell a nem lényeges információkat. Az azonos elv alapján megkülönböztetett fogalmak értelmezéseinek azonos szerkezetűnek kell lenniük. A terminusok értelmezésekor nem ajánlatos túlzottan az általános szótárakra támaszkodni (pl. a Dabartinės lietuvių kalbos žodynu), mert ezek a lexikai jelentést magyarázzák, és nem feltétlenül sorolják fel az összes terminológiai szempontból fontos jegyet. A szótár megtervezése (IV). A szótárt nem esetlegesen, hanem előzetesen kidolgozott terv alapján kell összeállítani, a munkafázisok meghatározásával. Fontos előre körülhatárolni a szótár tárgykörét, kijelölni a terminusok kiválasztásának szempontjait (nemcsak azt, hogy mit gyűjtsünk, hanem azt is, hogy mit ne), és szem előtt tartani a szabványosítási stratégiát is (hiszen a terminusok gyűjtése során kétségtelenül előkerülnek hibás vagy pontatlan terminusok, illetve szinonimák is). Mindez a szótár rendeltetésétől is függ – előre figyelembe kell venni a célközönséget. Annak érdekében, hogy ne legyenek kitérők, és a munkacsoport minden tagja egységesen dolgozzon, előre meg kell határozni a terminuscikk szerkezetét (itt nem annyira az egyes részek sorrendje, hanem azok kiválasztása fontos, különösen adatbázis készítése esetén); ez a szótár típusától függ. Hasznos lenne előre elkészíteni a szótár szerkezetének előzetes leírását. Az anyaggyűjtés és a szótárszöveg megírása (V). Ebben és az előző (IV.) alfejezetben (a régi Reikalavimuose ezek nem szerepeltek) javasolt munkamodellről, azaz a szótárírás bizonyos előkészítő feladatairól és további szakaszairól van szó (természetesen az adott helyzettől függően ezek igény szerint összevonhatók). A munka kezdetén célszerű összeállítani a szótár tárgyköréhez tartozó terminusok litván és idegen nyelvű forrásainak jegyzékét. Nagyon fontos, hogy a terminusokat ne csak a korábban megjelent szótárakból vagy az interneten elérhető terminológiai adatbázisokból gyűjtsük, hanem 218 Alvydas Umbrasas | Atnaujinti Terminų žodynų rengimo... az interneten elérhető terminológiai adatbázisokból is (ezzel néha visszaélnek, és olyan szótárakat adnak ki, amelyek szinte semmi újat nem nyújtanak a terminográfia számára); különösen nagy figyelmet kell azonban fordítani a szakterület legújabb és legaktuálisabb elméleti és gyakorlati kiadványaira, tankönyveire és hasonló műveire, mivel ezek kétségtelenül olyan terminusokat is tartalmaznak, amelyeket a terminográfia még nem rögzített. Fontos, hogy ne feledkezzünk meg a szakterület terminusszabványairól sem. Annak érdekében, hogy a terminusokat a forrásokból a lehető legteljesebben és legrendszeresebben (az előre meghatározott terjedelemben) gyűjtsük össze, ajánlott a szakterületet alterületekre osztani, és a terminusokat témacsoportok szerint gyűjteni (a munkacsoport tagjai ne az ábécé betűit, hanem éppen az alterületeket osszák fel egymás között). Az anyag ilyen módon történő összegyűjtése megkönnyíti a kapcsolódó terminusok megnevezésében mutatkozó esetleges eltérések felismerését, és az egy fogalmi rendszerhez tartozó terminusok értelmezéseinek megírását. A javasolt munkafázisok a következők: a) minden alterülethez elkészülnek a litván terminusok elsődleges jegyzékei (figyelembe véve a rendszert és a mikrorendszereket); b) megfogalmazzák a terminusok értelmezéseit; c) összegyűjtik a terminusok más nyelvű ekvivalenseit; d) a terminuscikkeket kiegészítik az egyéb tervezett elemekkel, és utalásokat készítenek. Szükség esetén egyes szakaszok munkái párhuzamosan is elvégezhetők. A terminográfiai minőséget meghatározó utolsó szakaszban az egyes alterületek elkészült terminuscikkeit egységes egésszé fűzik össze, sorba rendezik, ellenőrzik, egységesítik és szerkesztik, ellenőrzik az utalásokat, mutatókat készítenek, valamint elvégzik a nyomtatásra való előkészítés egyéb munkáit. A s z ó t á r f e l é p í t é s e (VI). A szótár nem csupán ábécérendben vagy más sorrendben közölt terminusjegyzék (a szótár szövege). Ezen kívül mindenekelőtt előszót és/vagy bevezetést is kell tartalmaznia (gyakran csak előszót írnak, amelyben a szerző belátása szerint röviden bemutatják a szótárt, rendeltetését, keletkezésének történetét, az írás során felmerült nehézségeket, az elért és el nem ért célokat, a szerkesztőket és a munkában közreműködő személyeket, a főbb felhasznált forrásokat, köszönetnyilvánításokat stb.; szükség esetén, különösen a nagyszótárakban, mellette bővebb bevezetés is szerepelhet, amely a szakterület terminusainak és terminográfiájának történetét elemzi, különböző terminológiai problémákat tárgyal stb.). Különösen fontos része a szótár szerkezetének leírása (lásd a VII. fejezetet). Ha a szövegben rövidítéseket és/vagy csonkításokat, jeleket és szimbólumokat használnak, ezek magyarázatát, valamint a felhasznált forrásokat is meg kell adni. A fordítószótárakban kívánatosak a mutatók (többnyire ábécérendűek vagy ábécérendű, fészkes mutatók, de mellettük tematikus mutatók is szerepelhetnek). Bár növelik a szótár terjedelmét (ami kényelmetlen), jelentősen megkönnyítik a szótár használatát, és sokoldalúbbá teszik. Igaz, a szótárakban a mutató elnevezést néha egyszerűen a fordított szószedetekre használják (a valódi mutatók kevesebb helyet foglalnak el – csak az oldalak vagy a szócikkek számát jelölik). Terminologija | 2008 | 15 2 1 9 A szótárhasználatot a benne közölt nyelvek ábécéi is megkönnyítik. Megjelentek olyan szótárak, amelyekből nemcsak egyik vagy másik rész hiányzik (pl. a forrásjegyzék), hanem olyanok is, amelyekben a szótár szövegén kívül egyáltalán semmilyen más rész nincs (pl. R. Rakucevičiaus Lietuvių–vokiečių kalbų verslo ir teisės terminų žodynas (Vilnius, 2001)). Ez a terminográfiai alapelvek súlyos megsértése, és ilyen eseteknek nem szabadna előfordulniuk. Ha a szótár a 2006–2015. évi, az államnyelv normáinak megállapítására, használatára, oktatására és terjesztésére vonatkozó program alapján készült, és/vagy értékelte az Állami Litván Nyelvi Bizottság, a Reikalavimuose bizonyos szabványos bejegyzéseket írnak elő. Felhívjuk a figyelmet arra, hogy a terminológus nyelvészt és a lektorokat külön kell feltüntetni. A szótár szerkezete (VII). Ez a Reikalavimų legterjedelmesebb és talán legfontosabb alfejezete; a szótár szövegének összeállításával kapcsolatos kérdéseket tárgyalja (ezeket a szótár szerkezetének leírásában kell ismertetni). A szótárban a terminusokat szócikkekben közlik, amelyek fészkekbe rendezhetők. A szócikkeket vagy a fészkeket rendszerint ábécérendbe sorolják (a fészken belül a faj- és alfajterminusok hierarchia szerint is rendezhetők; számítógépes rendezéskor fontos a megfelelő nyelvi beállítások megadása). A terminográfiában az a hagyomány alakult ki, hogy a fészket nem a fajfogalmak rendszere szerint állítják össze (bár ettől nem térnek el nagyon), hanem formai mutatók alapján – a fészek címszava a fészekbe sorolt szókapcsolatok nyelvtani főtagja1 (főnév). Más szófajú szavakat (pl. mellékneveket) az általános fordítószótárakban rendszerint fészekcímszóként szerepeltetnek, a terminológiai szótárakban azonban ez nem jellemző, és nem is ajánlott (részben legfeljebb az oktatási célú terminológiai szótárakban indokolható), bár ilyen esetek előfordulnak (pl. így jár el a Litván Nyelvi Állami Bizottság által értékelt V. Bitinaitė Mokomajame anglų–lietuvių kalbų teisės terminų žodyne (Vilnius, 19972)). Egy fészekbe nem szabad olyan terminusokat sem összevonni, amelyek között nincs nem-faj viszony – a címszóként szereplő főnév nem lehet a fészekben szereplő szókapcsolat alárendelt tagja (ahogyan például A. Žiurlio szerkesztette Teisinių terminų žodyne (Vilnius, 1954) található). A ritkábban készülő rendszerező szótárakban a terminusok sorrendjét a szakterület rendszere határozza meg, vagy a sorrendet úgy állapítják meg 1 A fogalmi rendszert a rendszerező szótárak tárják fel (néha az enciklopédikusak is). Ha a fészkes szótárakban is figyelembe vennénk, néha olyan, fajfogalmakat megnevező, de különböző főnevekkel kifejezett terminusokat is egy fészekbe kellene sorolni. Ez megnehezítené a terminusok keresését. 2 A javított és jelentősen kibővített szótárt 2002-ben és 2008-ban ismét kiadták, ezek a kiadások azonban nem kerültek a Litván Nyelvi Állami Bizottság elé megvitatásra, noha a bizottsággal való egyeztetés nélkül jóváhagyási záradék került mindegyikbe. 220 Alvydas Umbrasas | Atnaujinti Terminų žodynų rengimo... maguknak a szerkesztőknek. A szótár egészében egységes rendszert kell követni a terminuscikkek és részeik megadásában (ettől a szabálytól csak kivételesen lehet eltérni, és az eltéréseket a szerkezeti leírásban egyértelműen indokolni kell). A terminuscikk legfontosabb lehetséges részei maga a terminus, annak meghatározása és más nyelvű megfelelői. Reikalavimuose felsorolják a szótárakban leggyakrabban előforduló terminuscikk-részeket; a szerkesztők ezek közül a szükségletek, a szótár típusa stb. alapján választhatnak. Fontos, hogy a szótár szövegében a terminuscikkek és részeik egyértelműen jelenjenek meg, úgy, hogy ne lehessen őket összetéveszteni (például meg kell különböztetni a rövidítéseket a szimbólumoktól; egyértelműnek kell lennie a terminuscikk részei közötti határnak – nem megfelelő, ha nem lehet megállapítani, hol a terminus, és hol kezdődnek a magyarázó szavak, különösen azért, mert ez utóbbiakat a szótárakban néha indokolatlanul ékezettel látják el; például V. Astrauskas és munkatársai Medicinos terminų žodyne (Vilnius, 1980) című szótárában olykor nehéz megkülönböztetni a terminust, annak szinonimáját és magyarázatát). A cikk részeinek sorrendjét és a betűtípus megkülönböztető jellemzőit a szótár szerkezeti leírásában kell ismertetni. A terminológiai szótárak szerkesztőinek olykor gondot okoz a szinonimák megadása és kiválasztása. A Valstybinei lietuvių kalbos komisijai véleményezésre benyújtott szótárak azt mutatják, hogy néha túlzásba viszik a szinonimák felsorolását: egyértelmű rendszer nélkül nagy számban vesznek fel ilyeneket, sőt morfonológiai vagy helyesírási változatokat is, és előfordul, hogy a szinonimákhoz különböző meghatározásokat rendelnek. Egy szótárban egy fogalomhoz egy meghatározás tartozhat. Ha egy fogalmat a használatban több szinonim terminussal is megneveznek, a szótár szerkesztőjének terminológiai elvek alapján ki kell választania (esetenként meg is kell alkotnia) a legmegfelelőbb terminust, és a szótárban azt kell előnyben részesítenie. A fogalomra és az azt megnevező főterminusra vonatkozó minden információt (meghatározást, megfelelőket stb.) egyetlen cikkben kell megadni. A szinonimák külön utalócikkekben szerepelnek, vagyis a főcikkre, illetve a főcikkben szereplő terminus egyik jelentésére kell utalni (ha egy terminus jelentéséhez tartozik a megfelelőbb szinonima, az utalás a cikk része is lehet). A szinonimákat meg kell különböztetni: ha a szinonima nem minősül hibásnak, az utalásnál a žr. jelölést kell használni; ha a szinonima használata szigorúan helytelenítendő, nem ajánlottként kell megjelölni, és az egyenlőségjel után fel kell tüntetni a használandó terminust (ntk. =). Felhívjuk a figyelmet arra, hogy a žr. utalást csak normatív értelemben, vagyis egy ajánlottabb szinonimára utalva szabad használni. A szótárakban, különösen az enciklopédikus szótárakban a žr. utalást olykor nem csupán a szinonimák központi terminusára való utalásként használják, hanem olyan cikkre vagy címszócsoportba is irányíthat, ahol bővebb információ található, vagy ahol a terminust megmagyarázzák stb. (ezt gyakran akkor teszik, amikor a terminusokat váltakozva címszócsoportokban adják meg, és Terminologija | 2008 | 15 221 abėcėlės tvarka, pavyzdžiui, taip yra A. Smetonos Karybos žodyne (Vilnius, 1995)). Tokia praktika šalintina – nuorodos turi būti vienareikšmės, esant reikalui, kaip nuoroda tokiais atvejais gali būti vartojama rodyklėlė (↗) ar kt. Apskritai geriau nedaryti daug skirtingos reikšmės nuorodų (nebent tai būtų būtina). Visos nuorodos ir jų vartojimo sistema turi būti paaiškinta žodyno sandaros apraše. A főcikkben a szinonimákat ajánlott a címszóterminus mellett (vesszővel elválasztva), vagy – ha a terminus valamely jelentésének van szinonimája – a jelentés magyarázata után megadni (sin. jelöléssel). A nem ajánlott szinonimák nem szerepelnek a főcikkben. A többi szinonima közül is egyre inkább csak a legjobbakat, a legelterjedtebbeket említik meg a főcikkben (a többit utalócikkekben adják meg). A terminusok jelentéseit és a homonim terminusokat nem szabad összekeverni. A terminográfiában a jelentéseket rendszerint megszámozzák és egy cikkben adják meg, a homonimákat pedig külön cikkekben. Nem ajánlott a jelentésárnyalatokat pontosvesszővel vagy más módon elválasztva feltüntetni. Minden terminusjelentést önálló egységként kell meghatározni: meghatározásának a többi jelentéstől elkülönítve is világosnak kell lennie. Nem megfelelő például, ha a második jelentést helyettesítő névmásokkal fogalmazzák meg, mintha az első jelentésben leírtak folytatása volna (ilyen magyarázat található például R. Čiukas és munkatársai Tekstilės terminų žodyne3 című szótárában (Kaunas, 2001)). A szótárak számítógépes feldolgozása és terminológiai adatbázisokba való feltöltése arra ösztönöz, hogy minden jelentést a lehető legönállóbban határozzanak meg. A fogalmak közötti kapcsolatok és az azokat megnevező terminuscikkek elemeinek kényelmesebb megadása érdekében az adatbázisokban egyre inkább külön cikkekben szerepeltetik az egyes jelentéseket (így járnak el például a Matematikos ir informatikos instituto legrégebbi terminológiai adatbázisában http://www.terminynas.lt és a Lietuvos Respublikos terminų banke), ezért a terminológiai szótárak meghatározásainak alkalmasnak kell lenniük arra, hogy elkülönítsék egymástól az egyes jelentéseket, strukturálhatók és adatbázisba tölthetők legyenek. Ha a terminus különböző jelentéseinek idegen nyelvű megfelelői eltérnek, azokat is külön kell választani, és az egyes jelentések mellett külön-külön kell megadni. Ha a jelentések megfelelői megegyeznek, egy helyen is feltüntethetők (a teljes cikkre vonatkozóan). A szótárkészítés jelenlegi gyakorlata azt mutatja, hogy túl kevés figyelmet fordítanak a megfelelő jelentések szerinti szétválasztására: a többjelentésű terminusok megfelelőit a szótárakban olykor együtt adják meg, ami félrevezetheti a szótár olvasóit. 3 Például: pneumatinis transportas – 1. anyagok csővezetéken, légárammal történő szállítása. 2. az ilyen szállítás berendezése; tuščiaviduris pluoštas – 1. cső alakú fonal vagy szőrszál. 2. ilyen szőrszálak összessége. 222 Alvydas Umbrasas | Atnaujinti Terminų žodynų rengimo... Ha a szó egyes és többes számú alakja külön terminus, a Reikalavimuose azt javasolják, hogy külön cikkekben szerepeljenek, fészkes szótárban pedig külön címszócsoportokban is. Más esetekben, amikor a fajterminusoknak egyes és többes számú alakjuk is van, egyazon címszócsoportban szerepelnek4. Tudni kell, hogy az egy nyelven belüli szinonim megfelelőket fontosság szerint sorolják fel: elsőként az szerepel, amelyet előnyben részesítenek (nem ajánlott túl sokat megadni). A megfelelőkhöz a használatbeli különbségeket jelölő megjegyzések is fűzhetők. A korábbi Reikalavimuose foglaltakhoz hasonlóan a nyelvtani nemet és számot megkülönböztető nyelvek megfelelőit ajánlott nyelvtani nemre utaló jelöléssel (m, f, n), és szükség esetén többes számú jelöléssel (pl) ajánlott megadni. A Reikalavimais célja a szótárakban alkalmazott nyelvjelölések egységesítése is. Ezek esetében a Litvániában elfogadott LST ISO 639-1: 2003 nemzetközi szabványnak megfelelő kétbetűs kódok használata ajánlott: Kalbų pavadinimų kodai. 1 dalis. Dviraidžiai kodai: de (német), en (angol), fr (francia), ru (orosz) stb. Előfordul, hogy a szótárakban túlzottan használják a zárójeleket, és különféle információkat helyeznek el bennük; néha egy cikkbe írják a különböző fogalmakat megnevező terminusokat, illetve zárójelbe teszik a terminusok (nemcsak a litván terminusok, hanem a megfelelőik) szinonim vagy fakultatív elemeit. Ilyen zavar nem fordulhat elő. Kívánatos, hogy a zárójelek használata – amennyiben szükséges – egyértelmű legyen, és a szótár szerkezeti leírása ismertesse. Nem szabad zárójelbe tenni azokat az elemeket, amelyek megadására a Reikalavimuose más megadási módot javasolnak (például a szinonimákat). Szükség esetén szögletes zárójel [] használható – benne röviden meg lehet adni a forrást (például a meghatározásét). A fordítói szótárakkal ellentétben az értelmező szótárakban a terminus mellett, zárójelben nem szerepelhetnek magyarázó szavak – hiszen erre szolgál a meghatározás (ilyen példák találhatók N. Juškaitė, St. Keinys és K. Sakalauskas Aiškinamajame geležinkelių transporto terminų žodyne című szótárában (Vilnius, 2006)). Mint az már megszokott, a szótárakban a litván terminusokat hangsúlyjellel kell ellátni. Hangsúlyjel csak a nem ajánlott terminusok, az utalócikkekben pusztán utalásként szereplő terminusok, valamint a terminusok alkotóelemeként szereplő funkciószavak esetében nem szükséges. A mutatókat hangsúlyozni 4 Például cukrus a szacharóz szokásos elnevezéseként és a cukrūs a szacharidok általános megnevezéseként különböző, ezért K. Daukšas, J. Barkauskas, V. Daukšas és munkatársaik Chemijos terminų aiškinamajame žodyne című szótárában (V., 2003) külön szerepelnek; a számukban eltérő fajterminusokat viszont, amelyekben a banga ir bangos elemek állnak, V. Palenskis, V. Valiukėnas, V. Žalkauskas és P. J. Žilinskas Fizikos terminų žodyne: lietuvių, anglų, prancūzų, vokiečių ir rusų kalbomis című szótára (V., 2007) egy címszócsoportban adja meg. A megadási módot módosították, mert a Fizikos terminų žodyno első kiadásában (főszerk. P. Brazdžiūnas, V., 1979) külön címszócsoportokat alkalmaztak. Terminologija | 2008 | 15 223 nem szükséges. A hangsúlyozáskor egyéb források mellett az Állami Litván Nyelvi Bizottság ajánlásait kell követni (ezek elsőbbséget élveznek), valamint a Dabartinės lietuvių kalbos žodynu (a legújabb kiadást!). Ha többféle hangsúlyozás lehetséges, az első változatot kell használni. A nem egyértelmű vagy vitatott eseteket meg lehet vizsgálatra javasolni az Állami Litván Nyelvi Bizottság Kiejtési és Hangsúlyozási Albizottságának. A tudományos nyelvhasználathoz hasonlóan a Reikalavimuose azt javasolják, hogy a terminusok összetevőjeként szereplő tulajdonnevek eredeti alakjait részesítsék előnyben (a hagyományos esetek kivételével). Az adaptált alakokat tartalmazó terminusokat a terminusok általános rendezési rendje szerint, utaló címszavakként kell megadni. Így a szótár felépítésének leírásában ismertetni kell: a terminusok rendezését és/vagy csoportosítását; a terminuscikk felépítését, elemeinek jelöléseit, a grafikai elválasztó jeleket és a megkülönböztető betűtípus-jellemzőket; a jelentések és homonimák megadását; a szinonimák megadását; az utalási rendszert; a tulajdonneveket tartalmazó terminusok megadását stb. Számítógépes adatkezelés (VIII). Mivel a terminológiai szótárak adatainak szöveges fájlokban történő feldolgozási lehetőségei korlátozottak, számítógépes adatbázisok vagy legalább elektronikus táblázatok használata ajánlott. Az így tárolt adatokat különféle szempontok szerint könnyebb rendezni, csoportosítani vagy szűrni, és az eltérések is könnyebben megtalálhatók és kiküszöbölhetők. A korábbi Reikalavimuose foglaltakhoz hasonlóan hangsúlyozzák, hogy a szótárban használt valamennyi jelnek helyes elektronikus kóddal kell rendelkeznie (ez különösen fontos, ha különböző szótárak adatait egyetlen elektronikus adatbázisba töltik be). A kényelmesebb adatcsere érdekében a Palemono betűtípus használata ajánlott. Az előírt betűtípusokat kell használni. Egy szón belül indokolatlanul nem használhatók különböző betűtípusú jelek; továbbá nem szabad összetéveszteni a vizuálisan egybeeső latin és cirill betűket, mivel eltérő kódjuk van. Emlékeztetünk arra, hogy a szövegben helyes helyesírási és központozási jeleket kell használni (sajnos a gondolatjelek, a kötőjelek és az idézőjelek használata még mindig nehézséget okoz egyeseknek). Nem célszerű a szótárat kiadói tördelésre előkészíteni, mielőtt azt az Állami Litván Nyelvi Bizottság szakértői értékelik, és a Terminológiai Albizottság megvitatja, mert a kapott észrevételek alapján végzett javítások után a tördelést esetleg újra kell készíteni. 224 Alvydas Umbrasas | Atnaujinti Terminų žodynų rengimo... A követelmények végén a javasolt szakirodalom és források terjedelmes jegyzéke található, amely a terminológia és a nyelvhasználat legfontosabb kiadványait, szabványait, adatbázisait stb. sorolja fel. Ez nemcsak a szótárak összeállítói, hanem szerkesztőik számára is hasznos. Elhagyták a korábbi, kötelező és ajánlott szakirodalom közötti megkülönböztetést. Beérkezett: 2008-12-09 Alvydas Umbrasas Lietuvių kalbos institutas P. Vileišio g. 5, LT-10308 Vilnius E. paštas: [email protected] Terminologija | 2008 | 15 225