Alvydas Umbrasas. Lietuvių teisės terminija 1918–1940 metais: pagrindinių kodeksų terminai

152 D. Šilobritaitė | DIaNa ŠIlOBRItaItė Litván Nyelvi Intézet 2010-ben a Litván Nyelvi Intézet kiadta dr. Alvydas Umbrasas „Jogi terminológia 1918–1940 között” című disszertációja képezi (a főbb terminusok” című könyvét. Alapját A. Umbrasas azonos című, „A litván jogi törvénykönyvek terminológiája), amelyet 2005-ben védett meg. A tárgyalt könyvben közölt munka célja „az 1918–1940 között használt jogi terminológia kifejezésmódjának nyelvészeti leírása, valamint a domináns típusok meghatározása” (12). A könyv bevezetésből, a vizsgálat három fő részéből, következtetésekből, továbbá a vizsgált források és a szakirodalom jegyzékéből áll. A végén német nyelvű összefoglaló és terminusmutató található, amelyben ábécésorrendben szerepelnek a monográfiában említett jogi terminusok. A bevezetésben meghatározzák a munka tárgyát és célját, jellemzik a vizsgált anyagot, bemutatják a vizsgált időszak jogi terminológiájának helyzetét, valamint áttekintik a forrásokat. A fő tárgyalási részek közül az elsőben, A jogi terminusok jogágak szerinti felosztása című részben a jogrendszer fogalmát és a jogi terminus jogághoz való viszonyát tárgyaljuk. Ebben a részben a jogi terminusokat jogágak szerint csoportosítjuk: Alvydas Umbrasas LITVÁN JOGI TERMINOLÓGIA 1918–1940 KÖZÖTT: A FŐBB KÓDEXEK TERMINUSAI V i l n i u s , 2010, 341 p. Terminológia | 2010 | 17 153 polgári jog, büntetőjog, eljárásjog, általános jog, pénzügyi jog, közigazgatási jog, igazságügyi orvostan, munkajog, alkotmányjog (államjog), kereskedelmi jog, kriminalisztika, nemzetközi jog stb. A Teiszterminusok kifejeződése című részben a terminusokat az összetevők száma, azok viszonya, szerkezete, eredete, képzése stb. szerint vizsgálják. A mintegy 1500 talált egytagú terminust eredetük és képzésük szempontjából tárgyalják. Eredetük szerint az egytagú terminusokat saját és idegen eredetű terminusokra osztják. A saját eredetű terminusok alfejezetében a terminologizált egyszerű szavakat, a terminologizált és új képzéseket, valamint a főnevesült terminusokat vizsgálják. Az idegen eredetű terminusokat kölcsönszavakra, tükörfordításokra és hibridekre osztják. A szerző megjegyezte, hogy „azokból a terminusokból, amelyeket ma nem ajánlott idegen elemnek tekintenénk, a kódexekben alig néhányat használnak” (267). A könyv szerzője az összetett jogi terminusokat elemezve megkülönbözteti a kéttagú, a háromtagú és a többtagú terminusokat. A kéttagú terminusokat (közel 3100) kifejezésük és eredetük szempontjából vizsgálják, továbbá tárgyalják szinonimitásukat és variánsjellegüket. A háromszavas jogi terminusok (közel 900) részletesebben az elöljárószós terminusokra és a három önálló szóból álló terminusokra oszthatók. A többszavas terminusok négy, öt vagy több összetevőből állnak. A szerző szerint „ezek a terminusok szerkezetük tekintetében meglehetősen változatosak, az összetevők grammatikai kifejezésmódját illetően azonban hasonlítanak a korábban már tárgyaltakhoz (a kétszavas és háromszavas terminusokhoz – D. Š.), ezért a dolgozatban részletesen nem vizsgáljuk őket” (211). A vizsgálat fő részei közül a harmadikban, A kódexek terminológiájának különbségei című részben a kódexfordítások terminológiáját hasonlítja össze. A könyv előszavában ez olvasható: ebben a részben „nagyobb figyelmet fordítunk a legfontosabb – a büntetőés a polgári – kódexekre. Némileg szó esik a fordítások szerzőségéről és az azok közötti kapcsolat problémáiról is” (10). A könyv záró fejezetében a következtetések olvashatók, amelyekben a szerző azt írja, hogy „az 1918–1940 közötti időszak nagyon fontos a jogi terminológia történetében, mivel csak a függetlenség kikiáltása után kezdték a litván nyelvet használni a jogi dokumentumokban” (265), noha „a függetlenség végén a jogi terminológia még nem szilárdult meg, a terminusok egy részének szinonimái vagy változatai voltak. Ennek egyik fontosabb oka a jóváhagyott terminusok hiánya volt” (270). 154 D. Šilobritaitė | A. Umbraso könyve nagyon hasznos mind a terminológusok, mind a vizsgált terület szakemberei – a jogászok – számára, mivel a szerző szerint „az 1918–1940 közötti jogi terminológiát nyelvészek külön nem vizsgálták, és a modern jogi terminológia kutatásai sem jelentősebbek, egy-két, főként nyelvművelési szempontú rövid cikk kivételével” (9). Beérkezett 2010-12-20 Diana Šilobritaitė Litván Nyelvi Intézet P. Vileišio g. 5, LT-10308 Vilnius E-mail [email protected]