Mintys apie didelį kalbininką ir terminologą Joną Jablonskį 150-tų gimimo metinių proga

8 0 S. Keinys | gondolatok egy nagy nyelvészről és terminológusról, Jonas Jablonskisról 150.... Gondolatok egy nagy nyelvészről és terminológusról, Jonas Jablonskisról Születésének 150. évfordulója alkalmából StaSySkEINyS Litván Nyelvi Intézet 1930, Vytautas Nagy éve végén, december 30-án, Šaitis, Rygiškiai Jonas) hetvenedik születésnapja emberek életében ritka évfordulót magát az ünnepelt nélkül kellett megünnepelni – ugyanezen év február alkalmából. Ezt az évfordulót azonban Jonas Jablonskisnak (K. Obelaitis, Petras Kriaubią, talán Lūžinė, az 23-án, vasárnap alkonyatkor „közös nyelvünk legnagyobb megteremtője”, „a nyelv nagy embere”1 örökre eltávozott 1 Így jellemezte J. Jablonskist a közös nyelv folyóiratának, a Kalbának első füzetében (5. o.) a szerkesztő, Pr., aki közölte ezt a szomorú hírt. Skardžius. Fénykép a Jablonskis család archívumából. Hiszen ha nem lettek volna Jablonskis tankönyvei és állandó, hozzáértő javításai, még azt is nehéz lenne elképzelni, milyen irodalmi nyelvünk lenne most, és hogyan hangzana az iskolában és a közéletben. Jonas Palionis Terminológia | 2010 | 17 8 1 pihenő, február 25-ének estéjén pedig, miután egy napig virrasztottak fölötte a kaunasi bazilikában, az elhunyt a Vytauto sugárúti panteonikus temetőben, Kazimieras Jaunius, Kazimieras Būga és a nemzet más nagy embereinek közelében talált végső nyugalomra2. J. Jablonskis érdemei nyelvünk és nyelvtudományunk terén olyan nagyok, hogy még életében az írott litván nyelv (ahogyan akkoriban a köznyelvet nevezték) atyjaként emlegették. Így nevezték őt abban az 1922-ben K. Būga kézírásával írt, valamint Vincas Krėve-Mickevičiusszal és Eduardas Volterisszel együtt aláírt előterjesztésben is, amely J. Jablonskisnak a Litván Egyetem tiszteletbeli professzorává emeléséről szólt (Piročkinas 1978: 145). Ezt a megtisztelő nevet az elhunyt emlékének szentelt Kalba folyóirat második füzetében közölt, egykori tanítványa, a köztársasági elnök, Antanas Smetona visszaemlékezésének vázlatában is használták. Itt ez áll: „J. Jablonskis nemcsak a közös, írott nyelvünk atyja, hanem a litván nemzet legkiemelkedőbb újjáélesztője is. Ebből következik, hogy élete nemcsak a nyelvész, hanem a politikus és újjászületésünk kutatója számára is érdekes. Amikor munkáját elkezdte, nagyon kevés öntudatos litvánt talált, és még kevesebb művelt embert – értelmiségit. Itt-ott3 világítottak, mint sötét éjszakában Szent János bogárkái” (Smetona 1930: 37). A legcsekélyebb kétség sem fér hozzá, hogy J. Jablonskis azoknak az embereknek a társaságában volt, van és marad, akik a Nemzeti Újjászületés idején a legtöbbet tették, mindegyikük a maga területén, mindannyian közös elszántsággal, odaadással, munkával és életük feláldozásával. Nem véletlen, hogy őt együtt említik, és állandóan az Újjászületés nagyjaival állítják párhuzamba. Viktoras Vaičiūnas neuropatológus, Judita Vaičiūnaitė költőnő édesapja, visszaemlékezéseit annak említésével kezdte, hogy amikor 1927-ben először a Hadikórház Idegbetegségek Klinikájára szállították, J. Jablonskis „abba ugyanabba a kórterembe került, ahol 1924-ben a néhai. a. a. ]} Baebele еиҭ уҳәабжьаратәи? } suliff 趣赢? „Jonas Basanavičius“ (Vaičiūnas 1930: 66). Talán nem véletlen, hogy Jonui Mačiulis prelátusnak, a nagy újjászületés költőjének, Maironisnak kellett az elhunytért gyászszertartást tartania. A sírnál pedig számos más neves szónok mellett a Köztársaság elnöke mondott búcsúbeszédet (Merkelis 1930: 36). J. Jablonskis egyik legnevesebb pedagógusunk (a helyreállított független állam tudományos, kulturális, politikai és egyéb területeinek nem kevés képviselője büszkén vallotta magát tanítványának vagy hallgatójának még évtizedek múltán is), a sajtó munkatársa volt annak hajnala óta (később egy ideig még alkalmazottja is), kovo2 Negyedszázaddal később, amikor nyelvész hallgató voltam, mielőtt átszálltam volna a vilniusi vonatra, minden alkalommal elmentem nagy nyelvészeink sírjához elmélkedni. Később, e temetők felszámolásakor Petrašiūnaiba helyezték át őket. 3 A cikkben az idézetek és a példák helyesírását és nyelvezetét nem javítottuk. 8 2 S. Keinys | gondolatok a nagy nyelvészről és terminológusról, Joną Jablonskisról, annak 150. évfordulóján... jogharcosairól és közéleti személyiségeiről. Nagyok az érdemei szépirodalmunk terén – idejének nagy részét Žemaitė és más írók műveinek szerkesztésére, javítására, időnként pedig kiadására és az ezzel kapcsolatos ügyekre fordította. 1893-ban, amikor a Mintauja (lettül – Jelgava) gimnáziumának klasszikus nyelveket oktató tanáraként munkába állt, J. Jablonskis hamarosan tudományos munkával foglalkozó emberként is ismertté vált. Ina Druvietė lett nyelvész a Karlis Miūlenbachról szóló monográfiájában azt írta, hogy a korabeli gimnáziumokban ritka fiatalabb munkatárs, J. Jablonskis példája talán arra ösztönözte ezt a lett pedagógust, hogy bátrabban hallassa szavát a nyelvtudományban, továbbá hogy Jablonskis könyvekkel látta el Miūlenbachot, és a litván nyelvjárásokról, valamint a litvánok életéről szóló ismeretek forrása volt számára (Druviete 1990: 35). Másfelől maga J. Jablonskis is sokat tanulhatott a sajtótilalom által nem korlátozott, jóval elevenebb lett kulturális életből és a nyelvi normák kialakításának munkálataiból. Nem szabad szem elől tévesztenünk, milyen rettenetesen nehéz körülmények között kezdett J. Jablonskis a köznyelv megteremtésének munkájába. A saját elnemzetietlenedettjei és az idegenek által lealacsonyított, meggyalázott, minden reménység nélkül a pusztulás felé taszított, a kultúrától és a tudománytól eltaszított nyelv és nemzet, amelynek még elemi iskolája sem volt saját nyelvén, s amelyet latin betűs bármiféle írás birtoklása és olvasása miatt üldöztek és büntettek, miközben a személyés helyneveket elpolonizálták, eloroszosították, elnémetesítették. Ilyen volt a litvániai emberek mindennapi élete Jablonskis gyermekés ifjúkorának éveiben. És ő maga is: egyeseknek Jan Jabloński, másoknak Иван Осипович Яблонскій [Ivan Osipovič Jablonskij], a Vladislavovo (ahogyan Naumiestis hivatalosan akkoriban nevezték) plébánián született (Piročkinas 1974: 36–38). Jablonskis nyelvművelő tevékenységéig a felvirradás már nem egy olvasó litván szellemiségét ébresztette fel, növelte anyanyelve iránti szeretetét, megmutatta annak fontosságát és szükségességét az egész nemzet életében, lényegét tekintve azonban nem lépett túl a nyelv létének szociolingvisztikai megfontolásain. J. Jablonskis nyelvtudományi munkái és minden, nyelvvel kapcsolatos tevékenysége csökkenést nem mutató értékkel bír, mert megkezdik a köznyelv tudományon alapuló megteremtésének és fejlődésének új szakaszát. Noha jól ismerte a klasszikus nyelveket, és a XIX. század végének, valamint a XX. század elejének orosz történeti-összehasonlító nyelvészetében olyan tekintélyeknek, mint Filipp Fortunatov, Fjodor Kors és mások, a tanítványa volt, sokat tanult tőlük, és ösztönzésükre vizsgálta a litván nyelvet, J. Jablonskis a szinkrón nyelvkutatásnak szentelte magát: a példamutató köznyelv (írott nyelv) törvényes mederbe terelésének, vagy Arnoldas Piročkinas találó megfogalmazásával, Terminologija | 2010 | 17 8 3 nincs a köznyelvnek olyan területe, ahol J. Jablonskis ne hagyott volna világosan látható nyomokat. Egyébként e területek közül nem egynek ő az első, és sok tekintetben felülmúlhatatlan művelője. Erre hívta fel a figyelmet a nyelvész halálának első évfordulója alkalmából közzétett „J. Jablonskis“ Pranas Skardžius azt írva, hogy átható nyelvérzékének és annak a képességének köszönhetően, hogy „el tudta különíteni a nyelv pelyváját a búzától”, „másoknál korábban felismerhette nyelvünk számos törvényét, és alkalmazhatta azokat a köznyelvre; ezért ő rakhatta le elsőként terminológiánk, szintaxisunk és általában véve írott nyelvünk alapjait” (Skardžius 1931: 9). Tehát J. Jablonskis számos egyéb munkája mellett terminológiánk alapjait is elsőként fektette le. Igaz, bizonyára nem egy ember tiltakozna, arra emlékezve, hogy írott terminológiánk – mind maguknak a terminusoknak, mind rendszereiknek – alapjait már a XVI–XVII. században kezdték lerakni, és a későbbi századok írástudói is dolgoztak rajtuk. J. Jablonskis pedig a nyelvgyakorlatnak erre a területére a XIX. század végén lépett, vagyis csaknem három és fél évszázaddal Martynas Mažvydas könyve után, amelynek címoldalán ez áll: „Katechismusa prasty Szadei, Makslas skaitima raschta yr giesmes del kriksczianistes bei del berneliu iaunu nauiey sugulditas Karaliavczvi VIII dena Meneses Sausia, Metu vszgimima Diewa M. D. XLVII. Soli Deo gloria“. Ezért pontosabb azt mondani, hogy Jablonskis a mai litván köznyelv terminológiájának alapjait fektette le: egyrészt lényegében mindmáig változatlanul meghatározta, milyennek kell lennie a terminológiának, hogyan kell megalkotni, honnan kell meríteni, hogyan kell képezni, másrészt különböző szakterületek terminusainak fejlesztésével, rendezésével és szükség esetén saját maga általi megalkotásával, valamint mások ilyen munkájának elősegítésével. a nyelv dzsungelén át vezető út kitaposásának (Piročkinas 1978: 14), vagyis annak megalkotásának, szabályozásának és fejlesztésének munkálatait végezte, és ezt a nyelvet elvezette az érettség korszakába. Valójában J. Jablonskis nyelvművelő munkájának kezdete óta jelen volt a terminológia területén, hiszen a mai köznyelvnek, az egész nemzet legfontosabb egyesítő kommunikációs eszközének alapjait lefektetve, és azt szerepe, valamint kifejezési lehetőségei tekintetében a régebb óta fejlesztett nyelvekkel egyenrangúvá téve, nem lehetett mellőzni a szaknyelv és terminológiája megalkotásának, illetve tökéletesítésének munkálatait. Ezért nem meglepő, hogy már a „Kalbos dalykų” című, 1892-ben a Varpe közzétett első cikkében többek között rámutatott a tardyti, tardymas és tardytojas szavak és terminusok helyességére, a valdininkas, viršininkas, prekymetis, velionis szavak használatát javasolta az urėdninkas hibrid, a metturgis tükörfordítás és a nabašninkas kölcsönszó helyett, a nem megengedhető rašėjas származékszót pedig a szabályosan képzett, eltérő jelentésű rašytojas és raštininkas szavakkal javasolta felváltani, védelmébe vette a redaktorius és gubernija kölcsönzött terminusokat, elmarasztalva a helyettük állítólag litvánként használt rėdytojas, rėdyba szavakat, és 8 4 S. Keinys | gondolatok a nagy nyelvészről és terminológusról, Jonas Jablonskisról, a 150. évforduló... stb. (JR IV 12–18). A terminológia nagy nyelvművelője sok mindent érdemben megváltoztatott, még akkor is, amikor egyáltalán nem szótári, hanem más kérdéseket javított. Például az 1927-ben, az Ūkininko patarėjas című újság nyelvéről közzétett cikkben („És ismét az újságnyelv kérdései”) a szintaktikai kérdések javításának részében az importuoti veisliniai paukščiai („importált tenyészmadarak”) kifejezésben a melléknévi igenevet a lietuviškas būdvardžiu atvežtiniai („behozott”) melléknévvel cserélte fel, a méhészeti magazininiai rėmai („magazinkeretek”) terminust pedig világosabbá és litvánosabbá tette – sndėliniai avilio rėmai („raktárkeretekből készült kaptárkeretek”) (JR V 165–167), ezzel egyúttal megmutatva, hogy a falusi embereknek és nemcsak nekik a lehető legérthetőbben, tehát litvánosabban kell írni. Nem egy terminust javított az utolsó, 1930-ban említett, az első Kalbos sąsiuvinisban közzétett „Az újságnyelv kérdései” című cikkben is, például: dvasiškija, dvasiškiai (= dvasininkai, „papság, papok”), kariškiai (= kariai, „katonák”), kanoniškos teisės (= kanonų, kanoninės teisės, „kánonjog, kánonjogi jog”), konkordato pildymas (= konkordato vykdymas, „a konkordátum teljesítése, a konkordátum végrehajtása”), labdaringa draugija (= labdarių, lãbdaros draugija, „jótékony egyesület, jótékonykodók egyesülete”), patriotinis auklėjimas (= patriotiškas auklėjimas, „hazafias nevelés”), susilaikymas nuo balsavimo (= nebalsavimas, „tartózkodás a szavazástól, nem szavazás”) és mások (JR V 223–225). Nyelvészeti cikkeiben és cikkecskéiben, tankönyvek és más kiadványok recenzióiban csaknem négy évtizeden át J. Jablonskis több ezer terminust javított ki, kiküszöbölve terminológiánkból a barbárságokat és más szükségtelen jövevényszavakat, hibrideket és tükörfordításokat, a nem világos, nem átlátható, ezért terminusok kifejezésére alkalmatlan közhasználatú szavakat vagy új képzéseket, valamint a szabálytalanul alkotott származékokat. Másfelől az említett írásokban és más munkákban nem kevesebb terminust javasolt, és úgy tűnik, hogy e javaslatok legnagyobb része szilárdan beépült terminológiánkba, több esetben annak magvát alkotva. A javasolt terminusokkal, valamint nem is olyan ritka (ahogy gyakran mondják), bár rövid, helyenként pedig szükség esetén meglehetősen terjedelmes megjegyzésekkel és magyarázatokkal az írások olvasóit arra tanította, hogy a terminusokat elsősorban az emberek, vagyis az élő nyelv szókincséből vegyék, illetve szükség esetén úgy alkossák meg, ahogyan maguk az emberek szokták a szavakat alkotni. Hogy az ő szóbeli tanácsait vagy segítségét különféle területeken dolgozó, azt kérő emberek számára hány és milyen terminust javított és javasolt, azt senki sem fogja soha összeszámolni. Nagy terminológusunk örökségének igen értékes része a kollegiális munka iskolája. Ugyanis komoly és eredményes terminológiai munka nem lehetséges a szakterület ismerete, sőt alapos ismerete, valamint a nyelv kiváló tudása és szellemének érzékelése nélkül. Ezért itt általában egyetlen ember magában nem sok mindent tud elvégezni. Ezenkívül nagyon hasznos a létrehozandó terminusokat szélesebb körben megvitatni, átgondolni, hogy ne csak a kiválasztóknak vagy összeállítóknak feleljenek meg. J. Jablonskis bizonyára szeretett a terminusok ügyében tanácskozni más területek szakembereivel, valamint nyelvé- Terminológia | 2010 | 17 8 5 szekkel. Ezt mutatják a 20. század elején a vallási nyelv, a szintaxis és más terminusok ügyében tartott összejövetelek. Az első világháború (amelyet akkoriban Nagy Háborúnak neveztek) idején az oroszországi Voronyezs városában működő litván háborús menekültiskolák (ahol oroszul tanítottak) litván tanárai, előkészítve a leendő litván iskolák útját, különböző iskolai tantárgyak terminusait vitatták meg és fogadták el, litván tankönyveket készítettek (és erre Jablonskis is buzdította őket, aki maga olvasókönyvet készített a Vargo mokykla számára, összeállította a mūsų žodynėlį című szótárat, megírta a 1919-ben Vilniusban kiadott Lietuvių kalbos gramatika című nyelvtant, valamint lefordított egy aritmetikai tankönyvet). E megfontolások résztvevőinek visszaemlékezéseiből kitűnik, hogy a legfontosabb szereplő és vezető J. Jablonskis tanár volt (lásd Mašiotas 1930: 48, Žemaitis 1956: 34–36; bővebben lásd Piročkinas 1978: 136–139). A Voronyezsben és feltehetően korábban elvégzett terminológiai munkákat bizonyos mértékben jelzi a fent említett, 1918-ban abban a városban kiadott szótárfüzetünk. A Vargo mokyklos4 függelékét Rygiškių Jonas állította össze (a szótárfüzetben az áll, hogy „gyűjtötte”; ez J. Jablonskisnak a sajtó visszaszerzése utáni legkedveltebb álneve). Ebben a szótárfüzetben egyéb szavak mellett különböző területek terminusainak jó sora is szerepel. E terminusok legnagyobb része szilárdan beépült köznyelvünkbe, és az iskolaévek óta ismerik, valamint szükség esetén lényegében Litvánia valamennyi lakosa használja őket. Egyébként e terminusok közül jó néhány az úgynevezett nemzetközi szavak (és terminusok) helyett honosodott meg. Íme néhány ilyen szótárfüzetbeli terminus, amelyeknek a Lietuvių kalbos žodynasban feltüntetett legkorábbi vagy egyik legkorábbi forrása Jablonskis írásos munkái: akratis „горизонтъ“, ntspaudas „печать“, apýskaita „отчетъ“ (Dabar pajamų ir išlaidų a p ý s k a i t ą rašau), ašgalis „полюсъ (земли)“, atėminỹs „вы читае мое“, atimts „вычитаніе (veiksmas)“, atógrąža „тропикъ“, atóstogos „отпускъ (для отдыха), каникулы“, ãtšvaitas „рефлекторъ“, ãtvaizdas „портретъ“, bendróvė „товарищество, общество“, braižýba „черченіе (menas)“, braižklis „amivel rajzolnak, rajzolóeszköz“, brėžinỹs „чертежъ“, dabità „франтъ“, daigýnas „питомникъ“, dalýba „дѣленіе (veiksmas)“, dalklis „дѣлитель (veiksmo skaičius)“, dalinỹs „дѣлимое“, dalmuõ „частное (veiksmo skaičius)“, daugýba „умноженіе (veiksmas)“, daugklis „множитель (veiksmo skaičius)“, dauginỹs „множимое“, deguons (dẽguonį) „кислородъ“, dienóvidinis „меридіанъ“, dùjos „газы, газъ“, eilraštis „стихотвореніе“, esm „суть, сущность“, grýnanglis „углеродъ“, staiga „учрежденіе“ (mokslo, darbo  s t a i g a ), kainóraštis „прейскурантъ“, kūrýba „(dailės) daryba; 4 A Vargo mokyklos számára. A nyelvtudományi célra összeállított tanári köri gyűjtemény J. Jablonskis által összeállított, két könyvben kiadott olvasmány. Az első kiadás 1916-ban jelent meg Petrapilyben. 8 6 S. Keinys | gondolatok a nagy nyelvészről és terminológusról, Jonas Jablonskisról, a 150. évforduló alkalmából... tvorčestvo” (a nép, a liudies k ū r ý b a ), ledýnas „gleccser”, liemẽnė „mellény”, lýginamasis svoris „fajsúly”, lyginỹs „egyenlet fele”, mãstas „lépték”, núovada „szakasz”, pasakčia „mese”, patvarà „kitartás, szilárdság”, piešinỹs „rajz; vázlat (Piẽšinį piešia; anglių p i e š i n ỹ s )”, pieštùkas „ceruza”, plùnksninė „tolltartó”, pósakis „fordulat, szerkezet (kifejezés)”, pusiujas „egyenlítő”, rašmuõ „írásjel”, reiškinỹs „jelenség, kifejezés (A nyelv, a villamosság réiš k i n i u s ne kiekvienas pastebi. az algebra r e i š k i n ỹ s )”, sndauga „szorzat (a művelet eredménye)”, ssiuvinis „füzet”, sskaita „számla”, sa vival dýbė „önkormányzat”, svoka „fogalom”, skaitklis „számláló” (a tört s k a i t  k l i s e ), skaitmuõ „számjegy”, spaudinỹs „kiadvány, amit nyomtatnak (kinyomtatva)”, speigratis „sarkkör”, sudėts „összeadás; összetétel”, tapatýbė „azonosság”, tapýba „festészet”, tapinỹs „amit festenek, megfestett mű”, teptùkas „ecset”, trùpmena „tört” (a tört p à pr a s to s i o s és d e š i mt a  n ė s), tvarkklis „szabályozó”, vadýba „hivatal” (Az utak v a d ý b o j e szolgált), vaizduõtė „képzelet”, vanden lis „hidrogén”, vardklis „nevező” (a tört v a r d  k l i s e ), žemýnas „szárazföld” és žiedinỹs „fazekastermék”. Hamarosan e kifejezések közül nem egy bekerült a már magában Litvániában kiadott matematikai és más szakterületi tankönyvekbe, terminológiai szójegyzékekbe és gyűjteményekbe is. Jelenlegi terminológiánk kialakulásának megismeréséhez fontos az 1924-ben kiadott, Samuel Smails Pareiga ir tiesumas című fordításos könyvébe illesztett szójegyzék is, amelyben „mintegy kétszáz, az olvasó számára nem mindig egyszerű nyelvi szó és kifejezés” magyarázata található, „amelyeket ebben és más, hasonló jellegű írásokban használnak” (34. o.). Ezek többnyire etikai szakkifejezések és szavak. Ebből a szójegyzékből is bemutatunk – akárcsak a mi szójegyzékünkből – egy csokorra valót a kiválasztott terminusokból, például: asmenỹbė (asmenýbė) „Persönlichkeit; ličnost’“, beydis, -dė ir beydiškas, -ka „be ydų, neturintis ydų, nepriekaištingas“ (Jis beydis, beydiškas ir visas jo gyvenimas), dorópročiai, -čių „doroviniai įpročiai (dorovė)“, doróvė „Sittlichkeit; moralność; nravstvennost’“, garbtroška (ir garbmyla) „garbės troškimas (garbės troškimas), -rė, garbės trokštantis žmogus; garbės godumas, garbės troškimas; ehrgeiziger Mensch, Ehrgeiz; čestoliubivec, -liubije“5, taiga „Einflüsterung, Eingebung; vnušenije (įteigimas)“, nedoróvė „unsittlichkeit; niemoralność; erkölcstelenség“, hangulat „Gemütsstimmung; 5 Egyébként a Lietuvių kalbos žodynasba nem került be a hiúság magyarázatának legelején és a használati példákban alkalmazott garbianõris, -rė szó, a garbanõris változattal; az első kötet mindkét kiadásába nem került be az ebben a szótárfüzetben elsőként közölt asmenỹbė hangsúlyozási változat. Terminologija | 2010 | 17 8 7 lelkiállapot“, tisztségviselő, -nő „olyan ember, aki képes (és hozzá is szokott) ellátni kötelességeit“ (A tisztségviselő ügyel arra, hogy mások is becsületesen teljesítsék kötelességeiket)6, kitartás „az a képesség (tehetség), hogy valaki sokáig kitartson (állja a megpróbáltatásokat)“, sóvárgás „valami iránti nagy vágy (kívánság)“, ragaszkodás „Anhänglichkeit; priviazannost’“, önmegtartóztatás, önmegtartóztató „Enthaltsamkeit; vozderžanije, vozderžnost’, vozderžannost’ (absztinencia)“, felépítés „Verfassung, Ordnung; stroj, ustrojstvo“, önmegfigyelés „Selbstbeobachtung; samonabliudenije“, honfitárs, -nő „Landsmann...; honfitárs, -nő; „ugyanazon a s z ü l ő h a z á b ó l (valakivel azonos vidékről származó) ember”, valdýsena „Regierungsform; sposob pravlenija”, visúomeninkas, -kė „társadalmi szereplő, -nő”, žemiẽtis, -tė „ugyanannak a földnek, valakivel azonos földnek (azonos vidéknek) az embere; Landsmann; zemliak, zemec”. Nincs okunk kételkedni abban, hogy a két említett szótár valamennyi szavának köznyelvünkbe és terminológiánkba való bekerüléséhez és meghonosodásához leginkább J. Jablonskis járult hozzá. Nehezebb megállapítani, hogy e szavakat melyeket alkotta valóban ő maga. A nyelvész nyelvi és egyéb írásaival jól megismerkedett ember számára azonban teljesen világos, hogy nagy, sőt abban az időben maga a legnagyobb szóalkotó volt. Ez a nyelvjárások és beszédmódok, a népköltészet, a legjobb írók nyelvének valóban alapos és széles körű megismerésére irányuló állandó törekvésből fakadt, továbbá abból a nyelv litván jellegének, az úgynevezett nyelvi szellemnek az érzékeléséből, amely nemcsak az akkori, különösen a 20. század első évtizedeinek körülményei között volt kivételes, valamint abból a képességből, hogy – a Lietuviškos kalbos gramatikos. rašytojams ir skaitytojams vadovėlio (1901) előszavának szavait alkalmazva – meg tudta különböztetni a sok idegen szót és „nem kevés olyan jelenséget, amely teljesen beszennyezi népünk nyelvét”, más szóval a nyelv szemetét el tudta választani a gabonától, mert „a grammatikának csak a nép nyelvének gabonáját kellene felhasználnia” (Kriaušaitis 1901: 1). Az utóbbihoz nagyban hozzájárult a jó filológiai képzettség, a klasszikus nyelvek és nem egy modern nyelv ismerete. A nyelv minél alaposabb megismerésének és szemete felismerésének tudományos útján J. Jablonskis egész nyelvészi életében haladt. Ezért minél tovább, annál inkább úgy illettek az általa használt és ajánlott szavak a megnevezett fogalmakhoz, hogy nem könnyű megmondani, vajon valahol hallotta, írásokban találta-e őket, vagy maga alkotta a szót és a terminust. Többségükön nem látszanak az egyéniség jegyei, még a világos képzések sem tűnnek új szavaknak. Ezek a szavak pedig nemcsak az általa készített szójegyzékekbe kerültek be, hanem szétszórva megtalálhatók számos írásművében is, mind a nyelvvel, mind más területekkel és a társadalmi élet dolgaival kapcsolatban, végül pedig ez6 Ebben a szóban, úgy látszik, egybeolvadt a „kötelességtudó ember” és a mai tisztviselő jelentése. 8 8 S. Keinys | gondolatok a nagy nyelvészről és terminológusról, Joną Jablonskį 150-tų... mások által szerkesztett írásokban, illetve élő szóban mondta el a kérdezőknek vagy tanácsot kérőknek. Hogy J. Jablonskis milyen világosan, egyszerűen és elevenen írt az embereknek, jól látható a Kolera artinas – pasisaugokite!7 című kis füzetéből, amely 1908-ban jelent meg a Viltis újság mellékleteként (Merkelis 1931: 24), az itt közölt két részletből. 1) A kolera Ázsia szörnyű betegsége. Szülőhazájából, Ázsiából időnként Európába is eljut, és tizedeli annak népét. Litvánia lakosságát, az igazat megvallva, nem gyakran tizedeli, de már elég régóta tizedeli. Azóta, hogy elkezdte látogatni vidékünket, már közel száz éve lehet... (1. o.). 2) Hogyan ismerhető fel a kolerabetegség? A kolerában megbetegedett embernek hasmenése van, meghajtja a hasa. Széklete egyre hígabbá és gyakoribbá válik. Ezenkívül az ember hányni kezd, lábát görcs rángatja. A fájdalmak egyre erősödnek; az ember már nem bírja, ordítva kiáltozik. Néhány óra telik el, és a beteg teljesen megváltozik: szemei beesnek, orra hegyessé válik, egész teste nagyon soványnak látszik; bőre elkékül, kihűl. A beteg inni kíván, de inni nem tud, mert mindazt, amit megiszik, azonnal ki is hányja (3. o.). Csak egy-két helyesírási sajátosság (a lytys piauna, mųsų, skįstyn, akįs alakokat ma pjauna, mūsų, skystyn, akys formában írják), valamint a nem internetes-telefonos mai „helyesírást“ ismerő olvasó számára a senai határozószó, amelynek helyén ma szinte mindenki a seniai alakot szokta használni, vagy ezt tanították meg neki, mutatja, hogy annak a kis könyvecskének az írója nem mindent írt úgy, ahogyan valamivel később maga is írni kezdett, és ahogyan ma tanítják. Egyébként ez a legkiválóbb és leghelyesebb mai nyelv, noha több mint száz évvel ezelőtt írták. Jablonskis által írt, szerkesztett vagy javított szövegeket olvasni valóságos élvezet – a tárgy világos, könnyen érthető, a nyelv pedig gördülékeny és pontos, érthetetlen szavak és kifejezések nélkül. Jól ismerte a nyelv lehetőségeit, maga is tudott élni eszközeivel, és mások nyelvét javítva nem korlátozta a gondolat kifejezésének változatosságát. J. Jablonskis számos nyelvművelő cikkében nemcsak – egyebek mellett – a sikerületlen terminusokat javította, hanem általános gondolatokat is megfogalmazott arról, milyeneknek kell lenniük a terminusoknak, és hogyan végzendő a terminológiai munka8. Mindenekelőtt ezek a gondolatok a nyelv rendezésének és művelésének korán kialakított általános alapelveiből, a köznyelvnek – az ő terminusával: az írott nyelvnek – egy bizonyos ideáljából, vagyis annak megértéséből fakadtak, hogy milyen kell legyen ez a nyelv ahhoz, hogy valóban litván maradva a társadalmi érintkezés szükségleteit a nemzet, majd később saját államának életében felmerülő valamennyi esetben a legjobban kielégítse. 7 Nagyon köszönöm kolléganőmnek, Palmira Zemlevičiūtėnek, aki rendelkezésünkre bocsátotta e kiadvány szövegét. 8 Bővebben lásd a „A litván terminológia létrehozásának áttekintése (1940-ig)” című, a Kalbotyros XVIII. kötetében (1967), a 21—25. oldalon megjelent cikket.