Terminologijos komisijos (1921–1926) vaidmuo lietuvių literatūros mokslo terminijos istorijoje

A Terminológiai Bizottság (1921–1926) szerepe a litván irodalomtudományi terminológia történetében ASTA MITKEVIČIENĖ Litván Nyelvi Intézet KULCSSZAVAK: Terminológiai Bizottság, irodalomtudományi terminusok, verselési terminusok, stilisztikai eszközök elnevezései, a terminusok szinonímiája 1921 márciusában Litvániában, az Oktatási Minisztérium mellett létrehozták a Terminológiai Bizottságot – ezzel hivatalosan megkezdődött a szervezett terminológiai munka (bővebben lásd Keinys 1967: 38–41; Auksoriūtė 2011). A tanulmány áttekinti a bizottság tevékenységét az irodalomtudományi terminológia területén; a tárgyalt terminusok egy részét összeveti a XIX. századi terminusokkal, valamint Kazys Bizauskas irodalomelméleti tankönyvének (1922) terminusaival. A Terminológiai Bizottság – amint jegyzőkönyveiből kiderül – már működésének első évében, 1921 októberében megbízta Juozas Tumas-Vaižgantas prózaírót, irodalomtörténészt és kritikust, hogy alakítson irodalmi terminológiai bizottságot (alb izottságot). Meghívásra javasolták Liudas Gira és Vincas Krėvė-Mickevičius írókat (TKP 13. sz.). Az albizottság már a következő ülésen a bizottság elé terjesztette K. Bizauskasnak, az első litván irodalomelméleti tankönyv szerzőjének összeállításában készült irodalomtudományi terminuslistát, amelyet J. Tumas-Vaižgantas ismertetett. Ezeket a terminusokat ugyanazon év októberében és novemberében hét ülésen vitatták meg. Meg kell jegyezni, hogy mindegyik ülésen részt vett Jonas Jablonskis, ötön pedig Kazimieras Būga is. Hat ülésen Antanas Smetona elnökölt, a titkári teendőket Antanas Vireliūnas látta el. Az üléseken a Terminológiai Bizottság állandó tagjai közül Pranas Mašiotas (6 ülés), Aleksandras Dambrauskas-Adomas Jakštas (5), J. Tumas-Vaižgantas (3), Pranas Dovydaitis (3), Adomas Varnas (2), valamint a meghívott „munkatárs”, V. Krėvė-Mickevičius (3) is részt vett. Maga a terminusok előterjesztője, K. Bizauskas, mindössze egy ülésen vett részt. Sajnos az irodalomtudományi terminusokról – a jogi, közlekedési, földrajzi és egyéb terminusoktól eltérően – a Terminológiai Bizottság nem tett közzé külön jegyzéket tartalmazó határozatokat. A Terminológiai Bizottságban az irodalmi terminusok megvitatásáról szóló beszámoló félbe- 172 Asta Mitkevičienė Terminologijos komisijos (1921–1926) vaidmuo lietuvių literatūros mokslo terminijos istorijoje a terminusjegyzék összeállítója, K. Biz auskas 1. ábra. A Terminológiai Bizottság 16. számú jegyzőkönyve 174 Asta Mitkevičienė Terminologijos komisijos (1921–1926) vaidmuo lietuvių literatūros mokslo terminijos istorijoje az egyes művészeti ágak terminusai, például: építészet, szobrászat stb. Megjegyzendő, hogy K. Bizauskas és a két világháború közötti irodalomelméleti munkák későbbi szerzői az irodalom tág felfogását követték (az irodalomtudomány tárgya nemcsak a szépirodalmi, hanem a szakmai szövegek és a nyilvános beszédek is), következésképpen magának az irodalomtudománynak a terminológiája is tágabb határok közé esett. Az itt felsorolt terminusok többsége ma is könnyen felismerhető, nagy részük ma is használatos. Iš viso Terminologijos komisijos protokoluose (protokolo pavyzdį žr. 1 pav.) yra apie 450 terminų – ne tik daiktavardžių ir daiktavardinių junginių, bet ir būdvardžių, keli veiksmažodžiai, su kuriais gali būti sudaromi sudėtiniai literatūros mokslo terminai, pvz.: dramatinis, –ė, dram inis, –ė; eiletas; jaudus, jaudingas „emocionalus“; poėtinis, poėtiškas, poėtingas; vaizdus, vaizdingas; sistematinis, sistemiškas, sistemingas; asmeninti, asmenėti, suasmeninti, suasmenėti ir kt. Gali būti, kad anuomet jie taip pat laikyti terminais. Vienas kitas atskirai paimtas žodis dabar net nebūtų skiriamas prie terminijos, pvz.: mišras, –a; vidujinis, išvidinis; nuoširdus ir pan. Prie kai kurių terminų protokoluose pateikta rusų kalbos atitikmenų, taip pat vienur kitur užsimenama apie terminų vartoseną ar reikšmę, pvz.: „Literatūra turi reikšti tą pačią sąvoką, kas tuo žodžiu reiškiama ir svetimose kalbose.“ „Sakomasis ir rašomasis veikalas, sakytinis ir rašytinis veikalas, destis kurios lyties reikalauja kalbos taisyklės.“ „Proporcingumas, arba lygderumas. Veikalas yra proporcingas, lygderas, kurio visos dalys išplėtot os su saiku, vienodai, nei per daug, nei per mažai“ (TKP Nr. 14, pabraukta protokole). Időzzünk el néhány jelentés szerinti terminuscsoportnál, mindenekelőtt a verselési terminusoknál. A litván verselési terminológia (meglehetősen rendszerszerű) alapjait már a XIX. század végén lerakták. V. Kudirka 1898-ban a Varpas című lapban tette közzé a Tiesas eilėms rašyti című írást. Ez az első litván poétika. A Terminológiai Bizottság viszonylag kevés verselési terminust tárgyalt. A bizottság rögzítette a nemzetközi terminusokat: rimas (V. Kudirka az atsiliepimas szót használta; Vrp 1898 1 14), cezūra (V. Kudirkánál perkirtimas; Vrp 1898 1 14, caesura; Vrp 1898 2 28), míg V. Kudirka és más XIX. századi szerzők balti-orosz eredetű posmas szava mellett a jegyzőkönyvekben még a sruoga is szerepel. Ez utóbbi, az LKŽ adatai szerint, J. Jablonskis javaslata volt, ám végül nem terjedt el (K. Bizauskas Literatūros teorija című művében (1922) – posmas 91 és strofa 91). V. Kudirka a metriškos // toniškos // siliabiškos eilės terminusokat használta (Vrp 1898 1 14), csaknem ugyanilyen Terminologija | 2013 | 20 175 vegyes eredetű fajtajelölő elemekkel alkotott terminusok a Terminológiai Bizottság terminusai is: metriškas // toniškas // silabiškas eiliavimas. K. Bizauskas említett tankönyvében szerepel a metriška eilėdara BizL 82, a silabiška eilėdara BizL 81, valamint a szinonimák: toniška eilėdara BizL 82 és garsinė eilėdara BizL 82. A Terminológiai Bizottság három egyszavas terminust rögzített ugyanannak a „verselés” fogalomnak a megnevezésére: eilėdėtis, eilėdara és versifikacija, noha a korábbi példákból látható, hogy az összetett terminusokban az eiliavimas elem szerepel. K. Bizauskas leginkább az eilėdara terminust használta (BizL 78), bár a versifikacija is előfordul (BizL 78; a korábbi kiadásban: eiliavimas BizR 54 és versifikacija BizR 52). Az Eilėdėtis nem honosodott meg. A Terminológiai Bizottság jegyzőkönyveiben a következő szinonimákat találjuk: logikos // loginis kirtis, baltosios // berimės eilės (vö. V. Kudirka baltos / baltosios eilės terminusa; Vrp 1898 3 40), K. Bizauskas tankönyvében csak a logikos kirtis BizL 79 és a baltosios eilės BizL 91 szerepel. K. Bizauskas tehát nem mindent vett át a Terminológiai Bizottság határozataiból, jóllehet meg kell jegyezni, hogy éppen azon az ülésen vett részt, amelyen a verselési terminusokat tárgyalták. Érdemes összevetni a stíluseszközök elnevezéseit Kazimieras Macius népdalokról szóló cikkének terminusaival is; a cikk 1900-ban jelent meg a Žinyčia című lapban. Ebben a cikkben a stíluseszközök elnevezéseinek többségét litvánul talán első ízben használták. Megjegyzendő, hogy a cikkben és a Terminológiai Bizottság jegyzőkönyveiben egyes terminusok megegyeznek, például: ironija, metonimija, tropas; mások fonetikai vagy morfológiai változatok, például K. Macius az antiteza szót használta (Žnč 1900 1 80), továbbá: figura (Žnč 1900 1 72), giperbola (Žnč 1900 1 78), sinekdoка (Žnč 1900 1 82), míg a Terminológiai Bizottság jegyzőkönyveiben ezeket találjuk: antitezė, figūra, hiperbola, sinekdocha stb. K. Macius az ellipszist išleidimas néven említette (Žnč 1900 1 82), a Terminológiai Bizottság pedig az elipsė és az išleidimas szinonimákat ajánlotta. K. Macius a užtylėjimas terminust is használta (Žnč 1900 1 82) az „elhallgatás” jelentésében, a bizottság pedig a meg nem honosodott nutrūkimas terminust. K. Macius cikkében megtaláljuk az atkartojimas terminust (Žnč 1900 1 79), a bizottság jegyzőkönyveiben pedig a pakartojimas, atkartojimas alakokat rögzítették. K. Macius a következő terminusokat is használta: šaukimas (Žnč 1900 1 72), laipsniavimas (Žnč 1900 1 82), apostrofa / apostropa, arba atsigrežimas (Žnč 1900 1 43). A retorikai felkiáltás megnevezésére a Terminológiai Bizottság a šūkis, sušukimas alakokat jegyezte fel, a fokozásra pedig a kilimas? (gradacija) terminust (vö. lat. gradatio – fokozatos emelkedés), az aposztroféra pedig a kreipimasis, apostrofa alakokat. K. Bizauskas ezúttal sem követte vakon a Terminológiai Bizottságot: a hiperbola változatot használta, mellé írva a litván perdėjimas terminust (BizL 68); a nutylėjimas terminust választotta (BizL 76), míg 176 Asta Mitkevičienė Terminologijos komisijos (1921–1926) vaidmuo lietuvių literatūros mokslo terminijos istorijoje nem a nutrūkimas, pakartojimas alakokat (BizL 71); a sušukimas terminust is használta (BizL 77), továbbá szinonimákat is alkalmazott: laipsniavimas (gradacija) (BizL 74; vö. sutvirtinimas arba laipsniavimas (gradacija) BizR 49), valamint a kreipimasis, arba apostrofa alakot (BizL 70). A tárgyalt terminusokból látható, hogy a Terminológiai Bizottság nem kerülte a terminológiai szinonímiát. A magyar és nemzetközi terminusok terminológiában indokolt szinonímiája mellett feltűnő a motiválatlan összetett terminusszinonimák nagy száma. Például: dailės // dailinis romanas „szépirodalmi regény?”; dailus // dailusis // dailingas pasakojimas; didaktinis // didaktiškas romanas (van pamokomasis romanas is); didysis // pirmasis // vyresnysis veikėjas – герои; jungiamasis // jungtinis periodas; mitų // mitinis epas; pasaka apie gyvulius ir gyvulių pasaka; prozos // proziškas // prozingas veikalas; romantinė // romantiška poema; šeimos // šeiminis romanas stb. A jegyzőkönyvekben a litván eredetű egyszavas terminusok szinonimáit is feljegyezték, például: apsakymas és apsakas; dienoraštis és dienraštis (ma már különbséget tesznek köztük); įkvapas és įkvėpimas; pamokymas és pomokis; vallomás, nyilatkozat és önfeltárás; [a periódus] lecsengése és kritimas stb. Vajon ez azt jelenti, hogy az irodalomtudományi terminusok használói választhatnak? Vagy talán maga a bizottság sem jutott egyetértésre egyes tárgyalt terminusokkal kapcsolatban? Valószínűleg ezek a terminusok – ahogyan K. Bizauskas az említett előszóban írta – a mérlegelés időszakából származnak. Csak? Terminologija | 2013 | 20 177 KÖVETKEZTETÉSEK 1. 1921-ben a Terminológiai Bizottság hét ülésen mintegy 450, K. Bizauskas által előterjesztett, az irodalomtudományhoz és annak közeli területeihez, valamint az általános tudományos terminológiához tartozó terminust vitatott meg (túlnyomórészt főneveket és főnévi szerkezeteket, továbbá mellékneveket és néhány igét). Minden vitán részt vett J. Jablonskis. 2. A Terminológiai Bizottság terminusait V. Kudirka (1898) és K. Macius (1900) terminusaival összevetve mind a terminológia változása (rimas a atsiliepimas, šūkis ir sušukimas a šaukimas helyett), mind a használati hagyomány (posmas, išleidimas „ellipszis”) megfigyelhető. A Terminológiai Bizottság jegyzőkönyveiben később meg nem honosodott terminusok is szerepelnek, például eilėdėtis „verselés”. 3. A jegyzőkönyvekben számos szinonim terminus szerepel. K. Bizauskas egyes esetekben kiválasztott egyet a szinonimák közül, más esetekben tankönyvében szintén találhatók szinonimák (azonosak vagy eltérőek), illetve a fogalmat másképpen nevezte meg. 4. Bár a Terminológiai Bizottság által megvitatott irodalomtudományi terminusok jegyzékét nem tették külön közzé a sajtóban, mégis megállapítható, hogy az irodalomtudományi terminusok bizottsági megvitatása nem volt hiábavaló. E terminusok nagy része rögtön használatba került K. Bizauskas 1922-es irodalomelméleti tankönyvén keresztül, amelyből tanultak, és amelyet feltehetően a későbbi irodalmi munkák szerzői is használtak. A Terminológiai Bizottság szerepe tehát közvetett az irodalomtudományi terminológia történetében. IRODALOM ÉS FORRÁSOK Auksoriūtė A. 2011: Terminologijos komisijos (1921–1926) veiklos apžvalga. – Terminologija 18, 80–91. Bizauskas K. 1923: Literatūros teorija. Vadovėlis aukštesniosioms mokykloms, 4-asis leid., Kaunas. BizL – Bizauskas K. Irodalomelmélet. Tankönyv felsőbb iskolák számára, 3. kiadás, Kaunas, 1922. BizR – Bizauskas K. Raštijos bei literatūros teorija. Pirmoji dalis, Kaunas, 1918. Keinys St. 1967: Lietuvių terminologijos kūrimo apžvalga (iki 1940 m.). – Lietuvių terminologijos raida, Vilnius: Lietuvių kalbos instituto leidykla, 2012, 29–56. LKŽe – Lietuvių kalbos žodynas (I–XX, 1941–2002), elektroninis variantas, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 2005. – www.lkz.lt. TKP – A Terminológiai Bizottság jegyzőkönyvei (13–21. sz.), 1921. A Litván Nyelvi Intézetben őrzik. TŽŽe 2002: Interleksis. Kompiuterinis tarptautinių žodžių žodynas. Ats. red. A. Kinderys, Vilnius (el. leidimas). Vrp – V. K. [V. Kudirka]. Versek írásának szabályai. – Varpas, 1898, 1. sz., 14–15; 2. sz., 28–30; 3. sz., 40–42. Žnč – Samogita [K. Macius]. Prasmė ir gražumas Lietuvos dainų. – Žinyčia, 1900, Nr. 1, 33–84. A TERMINOLÓGIAI BIZOTTSÁG (1921–1926) SZEREPE A LITVÁN IRODALMI TERMINOLÓGIA TÖRTÉNETÉBEN Litvániában 1921-ben az Oktatási Minisztérium mellett megalakult a Terminologijos komisija (Terminológiai Bizottság). Az irodalmi szakkifejezések albizottsága 1921 októberében jött létre. A Terminológiai Bizottság legközelebbi ülésén 178 Asta Mitkevičienė Terminologijos komisijos (1921–1926) vaidmuo lietuvių literatūros mokslo terminijos istorijoje az albizottság bemutatta az irodalmi szakkifejezések (valamint a kapcsolódó szakterületek és az alaptudományok szakkifejezéseinek) jegyzékét, amelyet Kazys Bizauskas, az első litván irodalomelméleti tankönyv szerzője állított össze. A szakkifejezéseket hét egymást követő ülésen vitatták meg, amelyeken Litvánia legnagyobb nyelvészei, Jonas Jablonskis és Kazimieras Būga is részt vettek. A Terminológiai Bizottság mintegy 450 szakkifejezést vitatott meg: alapvető irodalmi szakkifejezéseket (turinys „tartalom”), a stíluseszközök megnevezéseit (elipsė „ellipszis”), a verstan szakkifejezéseit (pėda „versláb”), a műfajok megnevezéseit (istorinis romanas „történelmi regény”), az irodalomhoz kapcsolódó jellemzők megnevezéseit (rimo vaizdingumas „a rím képszerűsége”), az irodalommal és az irodalmi művekkel kapcsolatos cselekvések megnevezéseit (aprašymas „leírás”) stb. A 19.th századi irodalmi szakkifejezések kiválasztott forrásaival összevetve bizonyos szakkifejezések megváltoztak, mások esetében pedig fenntartották a hagyományos használatot. A megvitatott szakkifejezések egy része nem honosodott meg; ilyen például a sruoga „strófa” (ma: posmas, strofa). A Terminológiai Bizottság jegyzőkönyveiben meglehetősen sok szinonima található. Valószínűnek tűnik, hogy a szakkifejezéseket a megvitatás szakaszában rögzítették. Bár a megvitatott szakkifejezések jegyzékét nem tették közzé a sajtóban, a Terminológiai Bizottság irodalmi szakkifejezések terén végzett munkája hasznosnak bizonyult. A szakkifejezések többsége Kazys Bizauskas Literatūros teorija (Irodalomelmélet) (1922) című tankönyve révén került használatba, bár a szerző nem követte a Terminológiai Bizottság valamennyi ajánlását. Gauta 2013-10-22 Asta Mitkevičienė Lietuvių kalbos institutas P. Vileišio g. 5, LT-10308 Vilnius E. paštas [email protected] Terminologija | 2013 | 20 179