Lietuvių ir latvių kalbų terminų su šaknimi „termin-“ mikrosistema

123Terminológia | 2013 | 20 Lietuvių ir latvių kalbų terminų a terminmikrorendszer gyökével REGINA KVAŠYTĖ Šiaulių universitetas KULCSSZAVAK: a litván nyelv terminusai, a lett nyelv terminusai, származékos terminusok, egyszerű terminusok, összetett terminusok, a terminusok használata BEVEZETŐ MEGJEGYZÉSEK A terminológia mint tudományág, amely a XX. század harmadik–negyedik évtizedében kezdett fejlődni, viszonylag újnak tekinthető, ezért számos nyelvben, köztük a litvánban és a lettben is, folyamatosan bővítik és tökéletesítik a tudományos apparátust. A tanulmány tárgya a termin gyökével képzett litván és lett nyelvi terminusok. A kutatás célja a két balti nyelv terminológiai metanyelvének hasonlóságai és különbségei meghatározása. E cél elérése érdekében a következő feladatokat tűztük ki: 1) a vizsgált gyököt tartalmazó terminusok lehető legnagyobb és legváltozatosabb mintájának összegyűjtése; 2) a terminusok szerkezetének és szemantikájának vizsgálata; 3) a litván és a lett nyelv terminusainak összevetése; 4) lehetőség szerint bizonyos terminusok megjelenésének, elterjedési és használati tendenciáinak feltárása. A kutatás elvégzéséhez analitikus leíró és összehasonlító módszereket alkalmaztunk, a terminusokat pedig mindkét nyelv főbb lexikográfiai, terminográfiai és enciklopédikus kiadványaiból gyűjtöttük (Lietuvių kalbos žodynas (LKŽ), Dabartinės lietuvių kalbos žodynas (DLKŽ), Lietuvių kalbos enciklopedija (LKE), Kalbotyros terminų žodynas (KTŽ), Mokomasis terminologijos žodynėlis (MTŽ); Latviešu literārās valodas vārdnīca (LLVV), Latviešu valodas vārdnīca (LVV), Valodniecības pamatterminu skaidrojošā vārdnīca (VPSV)), valamint litván és lett nyelvészek és terminológusok (Janina Barauskaitė, Vincentas Drotvinas, Kazimieras Gaivenis, Evalda Jakaitienė, Angelė Kaulakienė, Stasys Keinys, Jonas Klimavičius, Antanas Lyberis, Pranas Skardžius, Stasys Šalkauskis; Aina Blinkena (Aina Blinkena), Juris Baldunčiks (Juris Baldunčiks), Māris Baltiņš (Māris Baltiņš), Ernests Drezens (Ernests Drezens), Rūdolfs Grabis (Rūdolfs Grabis), Alise Laua (Alise Laua), Valentīna Skujiņa (Valentīna Skujiņa)) tudományos munkáiból. 124 Regina Kvašytė | A litván és a lett nyelv terminusai a šaknimi | terminmikrosistema FOGALOM TERMINUS ÉS KORRELÁTUMAI LIETUVIŲ IR LATVIŲ KALBOSE Su šaknimi terminsudarytos mikrosistemos pagrindas – iš lotynų kal A bosból származó terminus [lat. terminus – határ, fal], a Nemzetközi Szavak Szótára (TŽŽ) meghatározása szerint összesen 3 jelentéssel rendelkezik, amelyek közül a kutatás tárgyának az első felel meg. Ez „olyan szó vagy szókapcsolat, amely pontosan kifejezi valamely művészeti, tudományos, műszaki stb. terület fogalmát” (TŽŽ 2013: 811). A litván nyelv TŽŽ-jébe továbbá bekerültek a szóban forgó gyökér terminija, terminologija és terminologizacija szavai is, vagyis a szó terminussá válása (erről bővebben lásd alább). Hasonló a hozzáállás ehhez a kölcsönszóhoz a lett nyelvben is: a nemzetközi szavak szótárában (SV) terminusnak nevezik azt a szót vagy szókapcsolatot, amely egy bizonyos művészeti, tudományos vagy műszaki terület fogalmát fejezi ki [„vārds vai vārdkopa, kas izteic kādu jēdzienu kādā mākslas, zinātnes, tehnikas nozarē u. c.“]1 (SV 2008: 911). Az SV-be a főszón kívül ugyanazon gyökér két további, kétjelentésű főneve is bekerült. Ezek a terminogrāfija [terminogrā fija], azaz „1. nyelv. a terminusok rendszerezése és közzététele szótárakban, közlönyökben; 2. nyelv. a terminológiai szótárak összessége” és a terminoloģija [termi nologija] – „1. nyelv. egy bizonyos nyelv terminusainak összessége; továbbá egy bizonyos különálló terület terminusainak összessége; 2. a terminusokat kutató nyelvészeti terület”, továbbá a terminoloģisks [terminologinis] melléknév „a terminológiával kapcsolatos, arra jellemző” (SV 2008: 911). Más litván és lett lexikográfiai és terminográfiai forrásokban, valamint a nyelvészeti és terminológiai szakirodalomban a terminus megfogalmazásai kissé eltérnek. A DLKŽ szerint a terminas szónak 3 jelentése van, amelyek közül csak az első jelentés felel meg a vizsgált tárgynak: „1. nyelv. „tiksliai kurią nors mokslo, technikos, meno, religijos ar kitos srities sąvoką reiškiantis žodis ar žodžių junginys“ (DLKŽ 2006; DLKŽ 2012: 840). Taip apibrėžiama ir LKŽ: „l. lingv. tiksliai kurią nors mokslo, technikos, meno sąvoką reiškiantis žodis ar junginys“ (LKŽe). Išnagrinėjus lietuvių leksikografijos šaltinius matyti, kad į DLKŽ, be anksčiau aptarto pirminio žodžio terminas, įtraukti dariniai terminija „lingv. terminų visuma“, terminologija „lingv. 1. terminų mokslas; 2. žr. terminija“ ir terminologas, ė „terminologijos specialistas“ (DLKŽ 2006; DLKŽ 2012: 840). Ugyanazok a főnevek, amelyek jelentésmeghatározásai is teljesen megegyeznek, bekerültek az LKŽ-be. Az LKŽ-ben megtalálható továbbá a terminis melléknév, amelynek 3 jelentése van, ezek közül az első 1 A lett forrásokból származó valamennyi idézetet (amelyeket többnyire szögletes zárójelben közölnek), valamint a szakkifejezéseket, ha másként nincs jelezve, a cikk szerzője fordította litvánra. 125Terminologija | 2013 | 20 kettő a szóban forgó mikrorendszerrel kapcsolatos: „1. a terminológiához tartozó; 2. a szakkifejezésre jellemző“ (LKŽe) (a melléknevet összetett szakkifejezésekben használják – erről lásd alább), továbbá három ige: termininti „terminologizálni“, sutermininti „szakkifejezéssé tenni“, terminologizuoti „a terminológiában felhasználni“ (LKŽe). Pastarieji į nagrinėjamos mikrosistemos imtį kaip atskiri leksiniai egység nem kerül be, mivel abból a hagyományból indulunk ki, hogy szakkifejezéseknek a főneveket tekintik. Az LKE-ben a már tárgyalt terminai mellett megtalálható a terminologija szakkifejezés is (LKE 1999: 648; LKE 2008: 552–553; az enciklopédia sajátosságait figyelembe véve ott egyben a kiadvány címe is: Terminologija). A lett nyelv LLVV szótárában a termins szó két jelentését különítik el, amelyek közül az első meghatározása szerint olyan szó vagy szószerkezet, amely egy bizonyos fogalmat jelöl (például a tudomány, a technika vagy a művészet valamely területén), és specializált jelentéssel, illetve használati területtel rendelkezik (LLVV 72, 1991: 507). Az LLVV-be, valamint az LVV-be ábécésorrendben bekerült még a term tövű főnevek három képzett alakja is – a terminoloģija, továbbá külön feltüntetve a hímés nőnemű cselekvőnevek: terminologs, terminoloģe, valamint a már említett terminoloģisks melléknév (LLVV 72, 1991: 507; LVV 2006: 1091). E. Jakaitienė lexikológus hangsúlyozza, hogy a terminusok a szaknyelvi lexika rétegéhez tartoznak, és „egy bizonyos emberi tevékenységi terület nyelvében használt fogalmak megnevezései” (Jakaitienė 2010: 182) (vö. az idézett szerző korábban megfogalmazott állításával: „A terminológiai lexika, vagyis egyszerűen a terminusok, olyan szavak, amelyek pontosan meghatározott tudományos fogalmat neveznek meg, és valamely tudományág nyelvében használatosak” (Jakaitienė 1980: 70)). A lexikát kutató J. Barauskaitė szerint a terminusok „olyan szavak (lehetnek szókapcsolatok is <...>), amelyek pontosan megnevezik a tudomány, a technika vagy a művészet fogalmát” (LK 1995: 48). Amint azt már megállapítottuk, a lietuvis nyelvben a terminas szónak három jelentése van, amelyek közül csak egy tartozik a terminológia területéhez (a második a logika fogalmát, a harmadik pedig egy időszakaszt jelöl), míg a lett nyelvben a többértelműség elkerülését részben a termiņš szó segíti, amely egy időszakaszt nevez meg. A lett lexikológus, A. Laua a terminust egy bizonyos tudomány fogalmát megnevező szóként határozza meg, amely ugyanazt a jelentést őrzi meg mind az adott tudományterület bármely kontextusában, mind kontextuson kívül [„a termins olyan szó, amely egy bizonyos tudomány szigorúan meghatározott fogalmát jelöli, és ugyanazt a jelentést őrzi meg mind egy meghatározott tudományág bármely kontextusában, mind kontextuson kívül”] (Laua 1981: 138–139). A litván nyelv terminográfiai forrásaiban, mindenekelőtt a KTŽ-ben, azt jelzik, hogy a terminus „olyan szó vagy állandósult szókapcsolat, amellyel a tudomány, a technika, a művészet vagy a társadalmi élet más területének speciális 126 Regina Kvašytė | A litván és a lett nyelv gyökkel rendelkező terminusai fogalmát vagy tárgyát nevezik | terminmikrosistema meg” (KTŽ 1990: 210; továbbá ASLKTŽ 2008: 112). A terminus meghatározásai más, a terminológiát rögzítő forrásokban is megtalálhatók, például az LKE-ben az áll, hogy a terminusok (többes számot használnak) „a tudomány, a technika és a művészet fogalmainak megnevezései” (LKE 1999: 648; LKE 2008: 552–553). Összehasonlításképpen megemlíthető, hogy a szovjet enciklopédiába 1983-ban bekerült S. Keinys által megfogalmazott terminusmeghatározást újranyomták tanulmányainak gyűjteményében: „Olyan szó vagy állandósult jelzős szókapcsolat, amelynek egy bizonyos emberi tevékenységi terület nyelvében nagyon pontosan meghatározott jelentése van. „Rendeltetése – bármely szakterület fogalmait valamely rendszer tagjaiként ábrázolni <...>” (Keinys 2005: 229). A terminológiai kérdésekkel foglalkozó tudományos publikációkban szintén több meghatározás található, például S. Šalkauskis filozófus és terminológus úgy vélte, hogy ez „olyan szó, amely egy valamely tudományterület számára különleges jelentéssel bíró fogalmat jelöl” (Šalkauskis 1991: 15). A Litván Köztársaság jelenleg hatályos szabványa szerint terminusnak nevezik „a fogalom megnevezésére használt szót vagy szókapcsolatot” (LRST 111590: 11), K. Gaivenis pedig hangsúlyozza, hogy a terminus „nem valamiféle különleges szó vagy állandó szókapcsolat, hanem megnevező nyelvi egység, amelynek tartalmát a terminológiai jelentés meghatározása tárja fel2” (Gaivenis 2002: 13). Érdemes azt is megemlíteni, hogy a litván nyelvben szinonimaként használható a savakilmis įvardas terminus. Említésre kerül az 1924-ben megjelent Įvardai, arba terminai, priimti Terminologijos komisijos című terminusszótár címében (LKTŽ 2008: 18), jóllehet a szóban forgó képzett alak nem képezi e kutatás tárgyát (és a mai terminológiában sem elterjedt). A ritkán használt terminus szerzőségét az 1921 és 1926 között működő Terminológiai Bizottság (bővebben lásd: Auksoriūtė 2011) titkárának, Antanas Vireliūnasnak tulajdonítják, aki – amint már említettük – így nevezte el az 1924-ben összeállított terminusszójegyzéket (Klimavičius 2005: 248). Megállapítást nyer, hogy a modern litván nyelvben „<...> szinte teljesen eltűnt A. Vireliūnas (?) jó įvardas (: įvardyti) terminusa is (mindazonáltal használták a külföldi litván terminográfusok, B. Stundžia, P. Mažeika; V. Vintarto esetében pedig – įvardotyra formában is) <...>” (Klimavičius 2005: 261). Ezzel a címmel Kanadában terminusszótár is megjelent: Jūriniai įvardai: trumpas angliškai– lietuviškas žodynas / Bronys Stundžia. Toronto: Jūrinių knygų fondo leidinys, 1996 (LKTŽ 2008: 135). Tiesa, nagrinėdamas leksikologijos terminologiją, V. Drotvinas ketinimą įvesti šį terminą vertina kaip nesėkmingą P. Skardžiaus bandymą (plg. „Pranas Skardžius minėtoje knygoje3 dvidešimt dviem tarptautiniams leksikologijos terminams pateikė lietuviškus atitikmenis (Skardžius, 1975, 1998). 2 Dabar tiksliau būtų vartoti terminą apibrėžtis, plg. „Su Lietuvos Respublikos terminų banko įstatymu nas J. Rusų–lietuvių žodynas, Kaunas: Spindulys] žinoma ir nemažai vartota (S. Šalkauskio ir kt.) apibrėžtis“ (Klimavičius 2005: 248). (2003 m. gruodžio 23 d. Nr. IX1950) vietoj apibrėžimo valdingai įsiveržė jau nuo RLŽ 1932 321 [Baro 127Terminologija | 2013 | 20 Jų (iš seniau žinomų ar savo paties sukurtų) likimas dvejopas. Vieni lietuviški atitikmenys yra tarptautinių gretybės <...>, kiti vartosenoje neprigijo, kaip antai, senybė–archaizmas, mišrūnas, mišruolis– hibridas, įvardas–terminas“ (Drotvinas 2002: 19–20) (plg. „teminas 3b (lot. terminus „riba“), tikslus kurios nors mokslo, technikos ar meno sąvokos pažymėjimas; įvardas“ (Skardžius 1973: 61)). Latvių kalbotyros terminų atsiradimą ir paplitimą latvių kalboje tyrinėjęs J. Baldunčikas nustatė, kad pirmą kartą žodis termins pavartotas 1871 m. – įtakos galėjo turėti tarptautinio paplitusio terminus technikus vartosena. O žodis terminoloģija pirmą kartą registruotas 1880 m. išleistame Gustavo Bražės (Gustavs Braže) vokiečių–latvių žodyne. Корр: Pirmojo sakinio vertimas į vengrų kalbą turėtų būti: „Torontas: Jūrinių knygų fondo leidinys, 1996 (LKTŽ 2008: 135).“ Kadangi pateiktas tekstas yra lietuviškas, vertimas neatliekamas. Jei reikia vertimo į vengrų kalbą, patikslinkite užklausą. Pateiktas tekstas išverstas į lietuvių kalbą. Paskutinė pastaba: vartotojas prašė vertimo iš lietuvių į vengrų, tačiau atsakymas neatitinka užduoties. Dauguma šių terminų dabar yra pasenę ir nebevartojami. Valamivel később – 1886-ban – Jūlijis Dravniekas (Jūlijs Dravnieks) a nemzetközi szavak szótárában meghatározta a terminoloģija tudományos fogalmát, amelyet szélesebb körben a nyolcvanas években kezdtek használni (Baldunčiks 2008: 32–33). Többféle kísérlet történt a terminusok meghatározására, például a lett származású terminológus, E. Drezens úgy vélte, hogy ezek bizonyos fogalmakat kifejező megnevezések (Drezens 2002: 7), R. Grabis pedig olyan szavaknak nevezte őket, amelyek tartalma szigorúan korlátozott és meghatározott (Grabis 2006a: 221). A mai lett nyelv terminológiaelméletében uralkodó véleményt V. Skujiņa monográfiája fogalmazta meg: a terminus a termináció4 egysége – szó vagy terminológiai szókapcsolat –, amely egy adott tudományterület terminusrendszerében kifejez (megnevez és jelöl) egy meghatározott tudományos fogalmat [„termins ir terminācijas vienība – vārds vai terminoloģiska vārdkopa –, kas attiecīgās zinātnes nozares terminu sistēmā izteic (nosauc un iezīmē) noteiktu zinātnes jēdzienu“] (Skujiņa 2002: 9). A lett nyelvészeti terminusok értelmező szótárában, a VPSV-ben a terminust a következőképpen határozzák meg: egy konkrét tematikus terület, illetve speciális szakterület fogalmának szóbeli megjelölése – szó vagy szókapcsolat, amely az adott terület (szakterület) egy meghatározott fogalmát a szakterület fogalmi rendszerének részeként fejezi ki (megnevezi és jelöli) [„konkrētas tematiskās jomas, speciālās nozares jēdziena vārdisks apzīmējums – vārds vai vārdkopa, kas izteic (nosauc un iezīmē) attiecīgās jomas (nozares) noteiktu jēdzienu kā nozares jēdzienu sistēmas sastāvdaļu ..“] (VPSV 2007: 399–400). 3 P. Skardžius. Lietuviški tarptautinių žodžių atitikmenys, Čikaga: Pedagoginis lituanistikos institutas, 1973 (V. Drotvino straipsnyje 1975) (P. Skardžius. Rinktiniai raštai 3, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas, 1998, 427–507). 4 Lietuvių kalboje toks terminas nevartojamas, citatoje tiesiog perteiktas latvių kalbos žodis. 128 Regina Kvašytė | A litván és lett nyelv terminusai a gyökkel | terminmikrosistema A terminus fogalmának és korrelátumainak tisztázása után a VIENTISINIŲ TERMINŲ termindarinių (ir vientisinių, ir sudėtinių terminų) ieškota lietuvių ir latvių terminų žodynuose ir moksliniuose tekstuose. SU ŠAKNIMI TERMINKTŽ gyökű terminusai között három, a terminsudaryti gyököt tartalmazó litván nyelvi terminust találtak: terminas, terminija, terminologija (KTŽ 1990: 210; továbbá ASLKTŽ 2008: 112), a terminológia terminológiájának szentelt speciális MTŽ-be pedig nyolc egyszerű, nemzetségi terminust vettek fel és rendeztek ábécésorrendben, fészekrendben (némelyiküknek egynél több fajterminusa van – róluk bővebben a tanulmány következő fejezetében): determinizavimas (29), reterminizavimas (53), terminas (65), terminija (75), terminizavimas (76), terminografija (77), terminologija (77) és transterminizavimas (83). A mai litván nyelvben a terminografija, terminizacija, transterminizacija, determinizacija5 terminusokat – amint maga a szerző állítja – 1970 őszén Kijevből hazahozva J. Klimavičius (2005: 249) terjesztette el (vö. „A terminusok lexikográfiája – terminografija (16) nemrég kezdett elterjedni, de általánosan. Egyébként a terminografija, terminizacija, transterminizacija, determinizacija terminusokat 1970 őszén Kijevből hoztam haza (Ковалик 1970: 14). A terminografija másik jelentése – »a terminusok vagy a terminológia historiográfiája« (16) – a litván terminológiában ismeretlen, véleményem szerint hibás” (Klimavičius 2005: 249)). Meg kell jegyezni, hogy az MTŽ a benne szereplő valamennyi terminus lett megfelelőit is közli, ezekre azonban e tanulmányban nem fordítunk figyelmet, mivel nem mindegyiküknek vannak használati hagyományai a lett terminológiában, némelyiket csupán lefordították, ezért nem lenne korrekt őket a lett terminológia önálló egységeinek tekinteni. A litván nyelvű szövegekben a szótárakba már felvett terminusokon kívül sikerült megtalálni a terminologizavimas, terminoidas, terminynas, terminotyra és kvaziterminas terminusokat is. A lett nyelvészeti terminusok VPSV szótárában ábécérendben tíz, a tárgyalt gyököt tartalmazó egyszerű terminus szerepel: terminelements [terminuselem]6 (397), terminēma [terminéma] (397), terminēšana [terminizálás] (398), terminogrāfija [terminográfia] (398), terminogrāfs [terminográfus] (398), terminologs [terminológus] (398), terminoloģija [terminológia] (398), valamint nonimiškai vartojami veiksmo ir jo rezultato pavadinimai terminoloģizēšaterminoloģizācija [terminologizálás, terminologizáció] (398), termins 5 Terminai su priesaga -acija sinonimiški į MTŽ įtrauktiems terminams su priesaga -avimas. 6 Minėtas terminas toliau cituotoje recenzijoje verstas kaip sudėtinė termino dalis (Keinys 2005: 264). 129Terminológia | 2013 | 20 [terminus] (399), terminzinātne [terminológia] (401). Összesen a VPSV szótárban a vizsgált tematikus csoport huszonegy egyszerű terminusát találták (e gyök terminusairól lásd még a Terminologijoje közzétett szótárrecenzióban (Kvašytė 2008: 244–245). Ez részben a lett nyelv azon sajátosságával hozható összefüggésbe, hogy a szókapcsolatokat (a terminológiában ezeknek az összetett terminusok felelnének meg) összetételekkel, azaz egyszerű terminusokká alakítva váltja fel. A terminológiára alkalmazott lett nyelvi sajátosságot S. Keinys is hangsúlyozta, amikor V. Skujiņa monográfiájáról írt: „A könyvet olvasva az a benyomás alakult ki, hogy a lett terminológia nyelvi szerkezetét tekintve alighanem jelentősen különbözik a litván terminológiától. A lett terminusok egy része jóval összetettebb kifejezésűnek tűnik, nyelvükben a szókapcsolatokat (összetett terminusokat) könnyedén összetételekkel helyettesítik. Nem egy esetben az ilyen összetételek a litván nyelvben egyszerűen lehetetlenek lennének, például magának a terminológiának a terminusai: defiskoptermins „kötőjeles (kötőjellel írt) terminus”, hibrīdtermins „hibrid terminus”, inicialsaliktenis7 „rövidítés”, salikteņtermins „összetett terminus”, strupinajumsaliktenis8 „csonkolt szó, rövidítés”, termina kontekstneatkarība „a terminus kontextustól való függetlensége”, termindarinājums „terminusképződmény”, termindarināšana „terminusképzés”, terminelements „a terminus összetett része”, vārdkoptermins „összetett terminus” stb. „Dėl tokių savo polinkių latvių terminija bus panašesnė į vokiečių, o ne į artimesnių giminaičių lietuvių terminiją“ (Keinys 2005: 263–264). Kai kurie iš citatoje minimų sudurtinių terminų įtraukti ir į VPSV: defiskoptermins (81), hibrīdtermins (140), salikteņtermins (339), terminelements (397), vārdkoptermins (435), taip pat čia įtrauktas dar nepakankamai paplitęs (naujesnis) dūrinys jauntermins [terminas naujadaras] (174). Sėkmingai jie vartojami ir tekstuose – tiek parašytuose originalo kalba, tiek verstiniuose, pvz.: „Piemēram, sākumā tikai terminoloģiskajā leksikā bija sastopami s a l i k  teņtermini9, kurus darināja kā ekvivalentus krievu valodas defissavie nojumiem ..“ (Grabis 2006b: 258); „Sudėtiniai terminai skirstomi į salikteņterminus (kurie yra vieno žodžio terminai) ir vārdkopterminus“ (Skujiņa 2002: 26–27); „Lotynų ir iš dalies graikų kalba Europos tautoms davė ne tik daugybę žodžių kamienų (pavyzdžiui, elektr, kombin, aero), bet ir grama 7 Turėtų būti iniciālsaliktenis. Tačiau tai nėra tiriamosios mikrosistemos vienetas, nes neturi tiriamosios ša knies (VPSV 2007: 157). 8 Turėtų būti strupinājumsaliktenis. Ez szintén nem a vizsgált mikrorendszer egysége, mivel nem tartalmazza a vizsgált gyököt, emellett ezt bizonyítja a meghatározás és az a megjegyzés is, hogy a beszélt nyelvre jellemző (VPSV 2007: 377–378). 9 Itt és a továbbiakban, ha másként nincs megjelölve, R. K. ritkítása. 130 Regina Kvašytė | A lietuv és lett nyelv tikas gyököt tartalmazó | terminmikrosistema terminusainak terminuseleme (piemēram, ācija, -ifikācija, -ator[s], -or[s])“ (Drezens 2002: 20). Új összetételek is keletkeznek, amelyeket egyelőre még nem vettek fel a szótárakba: „Ezért a lehető legrövidebb időn belül szükséges .. módszertani jellegű anyagokat kidolgozni, amelyek mindazok számára hasznosak lennének, akik részt vesznek a gyakorlati te r m i n u s a l k o t á s b a n“ (Baltiņš 2006: 78). A beszélt gyököt tartalmazó különálló terminusok közül a litván forrásokban összesen tizennégyet, a lett forrásokban pedig huszonhetet találtak (megfelelőiket a terminusok használati hagyománya alapján a litván és lett nyelvben lásd az 1. táblázatban; nem vettük figyelembe az egyes konkrét terminusokhoz való hozzáállást, valamint a terminusok elterjedtségét és gyakoriságát). 1. táblázat. A gyöki terminterminusok különálló mikrorendszere Litván nyelv Lett nyelv Litván nyelv Lett nyelv terminus termins – alterminus terminija – – mellékterminus terminoloģija terminológia – defiszes terminus terminogrāfija terminográfia – hibridterminus – terminologizáció – új terminus terminologizavimas terminológizáció – összetett terminus terminizálás terminálás – szókapcsolati terminus determinizálás determinologizáció – fölérendelt terminus reterminizálás reterminologizáció – termináció transterminizálás – terminoida terminoid –redeterminologizáció terminológia – terminológus terminológus terminológiai szókészlet – – terminográfus –terminologizmus terminológiai tudomány –terminusalkotás [terminuselem]10 terminuselem kváziterminus kváziterminológia – terminéma 10 A lett nyelv összetett terminusának megfelelő összetett litván terminus nem számít bele az egyszerű terminusok teljes körébe (vö. a szóban forgó terminus megfelelője S. Keinys recenziójában (2005: 264): „a terminus összetett része”). Más lett terminusok megfelelői nem kerültek felsorolásra, mert ha használnak is ilyeneket a litván nyelvben – ezek nem egyszerű terminusok. 131Terminológia | 2013 | 20 A lett nyelv egyszerű terminusainak mintája jóval nagyobb, ezért a daugiau atitikmenų lietuvių kalboje neturinčių terminų, o iš lietuviškų terminija, terminotyra és terminynas terminusoknak nincs megfelelőjük a lett nyelv terminusrendszerében. A vizsgált, a kalba gyököt tartalmazó litván nyelvi terminusok mintájában egyetlen összetett szó (terminotyra) található, az összes többi előés / vagy utóképzős származék (az elsődleges terminas kivételével). A lett nyelvben az összetett szavak vannak túlsúlyban (az összes egyszerű terminus közül tíz összetétellel jött létre). ÖSSZETETT TERMINUSOK A TERMIN GYÖKKELA litván KTŽ-ben nem találhatók termin-gyökű tagokból alkotott összetett terminusok, a szövegekben azonban különfélék fordulnak elő (erről lásd alább), az MTŽ-be felvett 200 terminus közül pedig ötvenháromnak az egyik tagja az említett gyököt tartalmazza. Ezek különböző felépítésű terminusok, mivel ebből a gyökből és annak származékaiból alkotott terminusok között egyaránt találhatók főés melléktagok. Azok a terminusok, amelyek fő tagja a szóban forgó mikrorendszer eleme, például különálló terminusok vagy terminológiafajták megnevezései: kétszavasak: aprašomasis terminas (65), hibridinis terminas (67), metaforinis terminas (68), neteiktinas terminas (69), rūšinis terminas (69), sudėtinis terminas (70), tarpmokslinis terminas (72), vientisinis terminas (74), gimininis terminas (67), liaudies terminija (75), mokslinė terminija (75); háromszavasak: bendrasis mokslo terminas (66), savos kalbos terminas (70). Más, nem terminusfajtákat jelölő jelentésű összetett terminusok is előfordulnak: kétszavasak: termino forma (76), termino patikimumas (77), termino turinys (78), négyszavasak: aiškinamasis verčiamasis terminų žodynas (81), abėcėlinė terminų žodyno sandara (82), lizdinė terminų žodyno sandara (82). Léteznek a tárgyalt tő terminusai is, amelyeket gyakrabban használnak többes számban: terminusrendezés (80), szöveges terminusrendezés (80), terminusszótári fészek (82), terminusszótár felépítése (82). A másodlagos tag, azaz a jelző, a tárgyalt tő a) melléknév, b) a főnév egyes számú birtokos esete vagy c) a főnév többes számú birtokos esete lehet. Leggyakrabban kétszavas terminusok ezek, és a fő tagok (genusfogalmak) fészkeibe vannak besorolva, ha ilyeneket a szótárban elkülönítettek: a) terminológiai antonima (12), terminológiai lexika, terminológiai szótár (39), terminológiai jelentés (53); b) a terminus alakja (76), terminusszócikk (78); c) terminusszabvány (80), terminusszótár (80), terminuskövetelmények (79). A mellékmondati tagok lehetnek egyrészt elsődleges szavak, mint az előző példákban, másrészt képzett szavak is, például: terminologizált szó (90), terminológiai iskola (77), terminológiai kompetencia (77). A szövegekben talált 138 Regina Kvašytė | A litván és a lett nyelv gyökérrel rendelkező terminusai | terminmikrosistema IRODALOM ÉS FORRÁSOK ASLKTŽ 2008: Buivydienė V., Žukienė R. A legfontosabb irodalmi és nyelvészeti terminusok értelmező szótára, Vilnius: Vilniusi Főiskola. Auksoriūtė A. 2011: A Terminológiai Bizottság (1921–1926) tevékenységének áttekintése. – Terminologija 18, 80–91. Baldunčiks J. 2008: A lett nyelvészeti terminológia fejlődése a 19. században. – Nyelvészeti írások 2, Riga: Lett Tudományos Akadémia, 23–35. Baltiņš M. 2006: A lett terminológia fejlődése: örökség, problémák és perspektívák. – Nyelvészeti írások, Riga: Lett Tudományos Akadémia, 72–79. Blinkena A. 1997: A jövevényszavakhoz való viszony a lett irodalmi nyelv történetében. – Saját nyelvének. A Lett Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagjának, Rūdolfs Grabisnak szentelt emlékkötet, Riga: Lett Tudományos Akadémiai Értesítő, 83–96. DLKŽ 2006: A kortárs litván nyelv szótára. Hatodik (harmadik elektronikus) kiadás, felelős szerkesztő S. Keinys, Vilnius: Litván Nyelvi Intézet. DLKŽ 2012: A mai litván nyelv szótára. Hetedik, javított és bővített kiadás, felelős szerkesztő S. Kei nys, Vilnius: Litván Nyelvi Intézet. Drezens E. 2002: A tudományos és műszaki terminológia internacionalizációja. Története, jelenlegi állapota és perspektívái. Rövidített és fordított kiadás, Riga: Lett Nyelvi Intézet, Lett Egyetem. Drotvinas V. 2002: Vannak-e litván lexikológiai terminusok? – Žmogus ir žodis 1, 18–21. Gaivenis K. 2002: Litván terminológia: az elmélet és a rendezés vázlata, Vilnius: A Litván Nyelvi Intézet kiadója. Grabis R. 2006a: A lett terminológia fejlődéséről és kidolgozásáról. – Válogatott tanulmányok, Riga: A Lett Nyelvi Intézet, 221–229. Grabis R. 2006b: A tudományos terminológia kidolgozása és terminológiai szótárak készítése. – Válogatott tanulmányok, Riga: A Lett Nyelvi Intézet, 252–259. Jakaitienė E. 1980: A litván nyelv lexikológiája, Vilnius: Mokslas. Jakaitienė E. 2010: Lexikológia, Vilnius: a Vilniusi Egyetem kiadója. Kaulakienė A. 2009: A litván fizikai terminológia fejlődése, Vilnius: Technika. Keinys S. 2005: A mai litván terminológia, Vilnius: Litván Nyelvi Intézet. Klimavičius J. 2005: Lexikológiai és terminológiai munkák: norma és történelem, Vilnius: Litván Nyelvi Intézet. KTŽ 1990: Gaivenis K., Keinys S. Nyelvészeti terminusok szótára, Kaunas: Šviesa. Kvašytė R. 2008: [Rec.:] A nyelvészet alapvető terminusainak értelmező szótára. A szerzői kollektíva összeállítása Valentī na Skujiņa vezetésével. – Terminologija 15, 242–248. Laua A. 1981: Lett lexikológia. Második, kiegészített kiadás, Riga: Zvaigzne. Lyberis A. 2009: A szavak kiválasztásának problémája a „Kortárs litván nyelv szótárában“. – Lexikográfiai elmélet és gyakorlat, Vilnius: Litván Nyelvi Intézet, 56–65. LK 1995: Barauskaitė J. és mtsai. Litván nyelv 1. Lexikológia, fonetika, akcentológia, dialektológia, helyesírás, Vil nius: Tudományos és Enciklopédiai Kiadó. LKE 1999: A litván nyelv enciklopédiája, Vilnius: Tudományos és Enciklopédiai Kiadási Intézet. LKE 2008: A litván nyelv enciklopédiája. 2. javított és bővített kiadás, Vilnius: Tudományos és Enciklopédiai Kiadóintézet. LKTŽ 2008: GaivenytėButler J., Keinys S., Noreikaitė A. A litván nyelv terminológiai szótárai. Annotált bibliográfiai mutató, 1900–2005, Vilnius: Litván Nyelvi Intézet. LKŽe – A litván nyelv szótára (I–XX, 1941–2002), elektronikus változat, Vilnius: Litván Nyelvi Intézet, 2005 – www.lki.lt. LLVV 1972–1996: A lett irodalmi nyelv szótára, 1.–8. köt., Riga: Zinātne. LRST 1990: A terminológia alapelvei és módszerei. Lietuvos RST 1115–90 (ISO 704–87), Vilnius. LVV 2006: Lett nyelvi szótár, Riga: Avots. MTŽ 2005: Kvašytė R. Terminológiai tanulószótár, Šiauliai: Šiauliai Egyetem Kiadója, közintézmény. Skujiņa V. 2002: A lett terminológia kidolgozásának alapelvei. Második, javított és bővített kiadás, Riga: Lett Nyelvi Intézet. SV 2008: Idegen szavak szótára, Riga: Avots. Šalkauskis S. 1991: Írások 2, Vilnius: Mintis. TŽŽ 2013: Tarptautinių žodžių žodynas, Vilnius: Alma littera. VPSV 2007: Valodniecības pamatterminu skaidrojošā vārdnīca. Szerk. szerző. koll. V. Skujiņa szerkesztésében, Riga: LU Lett Nyelvi Intézet, Állami Nyelvi Ügynökség. 139Terminologija | 2013 | 20 THE MICROSYSTEM OF LITHUANIAN AND LATVIAN TERMS WITH THE ROOT TERMINA kutatás célja annak megállapítása, hogy a litván és lett lexikográfia és terminográfia metalanguage of Lithuanian and Latvian terminology using analytic descriptive and comparative methods. The comparison of terms created with the root termintaken főbb kiadványai, valamint a terminológia tudományával foglalkozó különféle munkák alapján megállapítható: a terminis tő derivációsan produktív, és könnyen használható terminusok létrehozására mindkét nyelvben. Litván és lett. A litván és lett terminusok összehasonlításakor elsősorban néhány szempontot, mindenekelőtt a terminológiai jelentéseket és a fogalmak ekvivalens megnevezéseit vették figyelembe. A litván és lett terminusok egy része hasonló, néhányuk azonban csak első látásra tűnik hasonlónak (például terminologija és terminoloģija). Nehéz megállapítani bizonyos terminusok szerzőségét, bár ez néha lehetséges. A litván forrásokban tizenhárom, a termin tőből képzett egy szóból álló terminust, a lett forrásokban pedig huszonhetet találtak. Mivel a lett terminusok mintája nagyobb, azoknak a lett terminusoknak a száma is nagyobb, amelyeknek nincs litván megfelelőjük; a litván terminológiai rendszerben mindössze három terminusnak — terminija, terminotyra és terminynas — nincs megfelelője a lett nyelv terminológiai rendszerében. A litván mintában egy, a termin tőből képzett összetett szó (terminotyra) szerepelt. A többi terminus prefixális és/vagy szuffixális származék volt (az alapterminus, a terminas (terminus) kivételével). A lett nyelvben – a litvántól eltérően – az összetételek dominálnak (ebben a mintában tíz terminus összetétel volt). A litván szótárakban ötvenhárom összetett terminust találtak, a lett szótárakban pedig tizenhatot. Figyelemre méltó, hogy bizonyos terminusképzési minták dominálnak: mind a lett, mind a litván nyelvben találhatók olyan összetett terminusok, amelyeknek alárendelt komponense genitívuszban (egyes vagy többes számban) áll. A lett nyelvben – a litvántól eltérően – mindössze egy olyan terminus volt, amelyet a termintővel képzett melléknévvel alkottak (könnyebb melléknevet képezni a terminoloģija származékból). A terminis tő mikrorendszere mind a litván, mind a lett nyelvben meglehetősen fejlett, és tovább bővíthető, mivel lehetőség van új terminusok létrehozására. A terminusképzés különösen produktív módja az összetett terminusok képzése, a lett nyelvben pedig az egyszavas terminusok létrehozása is gyakori, mivel a tendency to make compounds. Érkezett: 20131111 Regina Kvašytė Šiaulių universitetas P. Višinskio g. 38, LT76352 Šiauliai E-mail: kv[email protected]