Mykolo Miežinio „Lietuviszkai–latviszkai–lenkiszkai–rusiszko“ žodyno lietuviški ir latviški sinoniminiai bei variantiniai augalų vardai

Mykolas Mieżinis Lietuviszkai–latviszkai–lenkiszkai–rusiszko szótárának litván és lett szinonim, illetve változatokban élő növénynevei SOLVITA LABANAUSKIENĖ Litván Nyelvi Intézet KULCSSZAVAK: növénynevek, litván nyelv, lett nyelv, szinonimák, változatok, szótárak BEVEZETŐ MEGJEGYZÉSEK A litván és lett kétnyelvű, valamint többnyelvű szótárak hagyománya a XVII. századig nyúlik vissza. A litván és lett nyelv lexikográfiai érintkezésének legrégebbi emlékének a német származású, életének nagy részét Dániában töltő lexikográfus, Christian Friedrich Temler (1717–1780) lett és litván nyelvet összehasonlító szótárát tartják Glossarium Letticum cum harmonia et differentia Dialecti Lithu anicae (1772). Latin, német, porosz, görög, lengyel, szerb, angol, dán, spanyol, finn és más nyelvek megfelelőit is közli. Megemlítendő K. F. Temler egy másik szótára is, a Glossarium Illyricum, amelyben egyes szerb és más szláv nyelvekbeli szavakat lett és litván szavakkal vet össze. Mindkét szótár kéziratát a koppenhágai Dán Királyi Könyvtár őrzi. A német nemzetiségű diplomata, K. F. Temler sokat utazott, és különféle nyelvekből gyűjtött anyagot. E kevéssé ismert szótárakról Kārlis Draviņš filológus is közölt adatokat (Kārlis Draviņš)1. A Lett Tudományos Akadémia Könyvtára megszerezte a szótárak mikrofilmjeit (bővebben lásd Zemzarė 1961: 153–157). A XVIII. századból kétkötetes, Peter Simon Pallas (Peter Simon Pallas) német zoológus és botanikus által összeállított, 200 európai és ázsiai nyelvet összehasonlító szótárban (1787-ben és 1789-ben) találhatók litván és lett szavak. Daina Zemzarė lett nyelvész 1961-ben részletesebben ismerteti. 1 Kārlis Draviņš. „Dr. jur. Christian Friedrich Temler un sein vergleichendes Wörterbuch der lettischen Sprache” (a svédországi Lundi Egyetem Szlavisztikai Intézetének egyik évkönyvében jelent meg). Jonas Kruopas litván nyelvész a Irodalom és nyelv folyóirat 2. számában (1957) „A lett és litván nyelv legrégebbi összehasonlító szótára” című tanulmányában írt erről a szótárról. Terminologija | 2014 | 21 143 išleistoje monografijoje Latviešu vārdnīcas (līdz 1900. g.) (žr. Zemzare 1961: 164–174). Vėliau P. S. Pallaso žodyno medžiaga pasinaudojo rašytojas, kalbų žinovas Aleksandras Šiškovas ir 1838 m. išleido savo lyginamąjį žodyną Vergleichendes Wörterbuch in zweihundert Sprachen vom Admiral Alexander Schischkoff, Präsidenten der Kaiserlicher russischen Akademie. Jame lyginami 200 kalbų, tarp jų lietuvių ir latvių, 168 žodžiai. A XIX. században megszaporodtak azok a fordítószótárak, amelyek nyelvei között a litván és a lett is szerepelt; néhányat közülük végül nem nyomtattak ki. D. Zemzare két, a XIX. századból származó összehasonlító szótár kéziratát említi, amelyeket az Orosz Nemzeti Könyvtár (RNB, korábban Állami Nyilvános Szaltikov–Scsedrin Könyvtár) Kézirattárában, Friedrich von Adelung (1768–1843) német nyelvész gyűjteményében őriznek: a lett–litván–lengyel szótárat, a Wocabular der Lettischen, Lithauischen und Polnischen Sprache címűt (1816), valamint az orosz–litván–lett összehasonlító szótárat, a Словарь. Русско–литовско–латышский címűt (1816) (Zemzare 1961: 192–196). A XIX. században maguk a litvánok és lettek is bekapcsolódtak a lexikográfiai munkába. A lett közélet szereplője, nyelvész és író, Andrėjis Dyrikis (Andrejs Dīriķis, 1853–1888) nagyon érdeklődött a litván nyelv iránt, és könyvekből, valamint újságokból tanulta. 1872-ben elkészített egy lett–litván szótárat, amelynek kéziratát a második világháborúig a Rigai Lett Társaság könyvtárában őrizték, mára azonban elveszett. D. Zemzare szerint a szótár mintegy 10 000 szót tartalmazott: nem minden litván szót fordítottak le lettre; egyes helyeken német fordítás szerepelt, máshol kérdőjelet írtak be (lásd Zemzare 1961: 351). A. Dyrikis szótáráról 1935-ben egyetlen cikket közölt a litván nyelvész, Petras Jonikas2. A. Dyrikis közeli kapcsolatban állt Antanas Juškával (1819–1880), a litván nyelvésszel, folkloristával és etnográfussal, aki katolikus pap volt; fennmaradt lett–litván–lengyel szótárának két részből (A–O; P–Z) álló kézirata (kb. 1875, kiadatlan), amelynek eredetijét a Litván Irodalmi és Folklórintézetben őrzik. A. Juška Litvánia számos városában és kisvárosában szolgált papként (Zarasai, Obeliai, Antazavė, Ukmergė, Pušalotas, Lyduvėnai, Vilkija, Veliuona, Alsėdžiai). Alsėdžiaiban élve A. Juška elkezdett lettül tanulni. A lettek és a litvánok rokonsága egyébként akkoriban sok litvánt foglalkoztatott (Tolutienė 1961: 136). 2 P. Jonikas „Par Andreja Dīriķa leišu latviešu valodas vārdnīcas rokrakstu” című cikke a Lettországban kiadott Ceļi folyóirat 6. számában jelent meg (1935). 144 Solvita Labanauskienė Mykolo miežinio Lietuviszkai–latviszkai–lenkiszkai–rusiszko žodyno lietuviški ir latviški sinoniminiai bei variantiniai augalų vardai Csaknem 25 évvel később, 1894-ben jelent meg Mykolas Miežinis (1827–1888) litván nyelvész és pap által összeállított négynyelvű Lietuviszkai–latviszkai–lenkiszkai–rusiszkas žodynas. M. MIEŽINIS SZÓTÁRÁNAK FELÉPÍTÉSE Az 1870-es években M. Miežinis katolikus pap és közéleti személyiség a raseiniai kolostorban fejezte be a Lietuviszkai–latviszkai–lenkiszkai–rusiszką žodyną megírását. Kiadatása érdekében a szerző Pompėjus Batiuškovához, a Vilniusi Tudományos Körzet gondnokához fordult. Rimantas Vėbra történész szerint P. Batiuškovas a kéziratot visszaküldve közölte, hogy nem lát akadályt a szótár kiadása előtt, de előbb ki kell hagyni belőle a lengyel szavakat, mivel azok teljesen fölöslegesek, a litván és lett szavakat pedig cirill betűkkel kell nyomtatni (Vėbra 1977: 146). E módosításokkal nem értett egyet a Külföldi Vallásügyi Főosztály, amelynek a római katolikus ügyosztálya finanszírozta volna a szótár kiadását. A kiadás két évtizedre megrekedt. Végül csak 1894-ben, Tilsitben3, M. Miežinis unokaöccsének, Matas Miežinisnek a kezdeményezésére jelent meg a szótár, 2000 példányban. A Lietuviszkai–latviszkai–lenkiszkai–rusiszkas žodynas a XIX. századi Nagy-Litvánia kevés nyomtatásban megjelent szótárának egyike. Vincas Urbutis szerint „Miežinis szótára a maga idejében jelentősen kibővítette és kiegészítette a litván nyelv szókészletéről addig kialakult képet, amelyet korábban a sokkal gazdagabb Kis-Litvániai lexikográfia rajzolt meg, mindenekelőtt az ottani vidék szavait rögzítve” (Urbutis 2009: 271). Jonas Jablonskis ezt írta a szótárról: „Miežinis pap kevés anyagot gyűjtött idegen munkákból; Kuršaitis és Nesselmann szótárát alighanem egyáltalán nem ismerte, hiszen a nyelvészek szótáraiban található számos igazán litván szó nem kapott helyet Miežinis pap munkájában” (Jablonskis 1935: 44). M. Miežinis szótárába szülőföldjének (Vaitiekūnai, Radviliškis járás), tanulmányai helyszíneinek (a Grinkiškio és Dotnuva iskolában, a Kėdainiai progimnáziumban, valamint a Varnių papi szemináriumban tanult), továbbá plébánosi szolgálata helyszíneinek (Šėta, Klykoliai, Didkiemis, Smalvos stb.) szavai is bekerülhettek. D. Zemzare véleménye szerint M. Miežinis szótárának egyes lett megfelelői megegyeznek azokkal, amelyek a Krišjāns Valdemārs irányításával 1872-ben megjelent Kreewu–latweeshu–wahzu wardnize című műben találhatók (Orosz–lett–német 3 A Lietuviszkai–latviszkai–lenkiszkai–rusiszkas žodynas című szótárt M. Miežinis szülőföldjén a sajtótilalom miatt nem lehetett kiadni. Terminologija | 2014 | 21 145 nyelvű szótárt) és az 1879-ben megjelent Latweeschu–kreewu–wahzu wardnize4 (lett–orosz–német szótárt) (Zemzare 1961: 346). M. Miežinis a lett nyelvvel közelebbről is megismerkedhetett, illetve megtanulhatta azt, amikor 1854–1866-ban Lettországban, a brunavai plébánián (Bauska járásában), Šimbarkában (Skaistkalne környékén) szolgált lelkészként (lásd Vaižgantas 2007: 129). Ebben a mintegy 15 000 szavas szótárban csaknem 200-200 litván és lett növénynév található, amelyeket a szerző maga augyvės néven említett. Ezeket leggyakrabban a bot. rövidítéssel jelöli. Néhány növénynév mellett latin elnevezés is szerepel. A. Juškától eltérően a szerző a litván szót választja címszónak, utána pedig a lett, lengyel és orosz megfelelőket sorolja fel5, például: asiuklis. m. traušls. bot. przybus, gnidosz, гнидникъ bitkrėsl̇ys m bitkreslis. bot, melisa ogrodowa. пчелиная трава czarnuszka. (nigalla sativa). tšernuška. czarnuszka dagis, ilis m dadzis, piktdadzis. bot., bodjak, oset. волчецъ, осеть georgins. jeorgine. georginia. георгиния judra. f. idras. bot, konianka, luboriusż pospolity. зоря, растение garszva f. gárses. bot, dzięgiel. дягиль garstyczia. f. sinape. bot, gorczyca. горчица kasztonas (medis). kastańú (kūks). kasztan (drzewo), каштанъ (дерево) lavanda. lavanda. lewanda. лаванда (lavadula vera). A cikk célja annak azonosítása, hogy milyen növények nevei szerepelnek M. Miežinis szótárában, annak megállapítása, hogy mely nyelvjárásokban vagy írásos forrásokban rögzítették a használatban lévő növényneveket, valamint a litván és lett növénynevek szinonima- és variánssorainak eredet szerinti vizsgálata. Lietuviški duomenys lyginami su Lietuvišku botanikos žodynu (LBŽ, 1938), Lietuvių kalbos žodynu (LKŽe) ir jo papildymų kartoteka (LKŽK), prireikus naudotasi išleistais tarmių ir šnektų žodynais, latviški – su Inesės Ēdelmanės (Inese Ēdelmane) ir Arijos Uozuolos (Ārija Ozola) knyga Latviešu valodas augu nosaukumi (Latvių kalbos augalų vardai) (LVAN, 2003), Karlio Miūlenbacho (Kārlis Mīlenbahs) Latviešu valodas vārdnīca 1–4 (Latvių kalbos žodynas 1–4) (ME I–IV, 1923–1932). Taip pat remtasi Baltų kalbų atlasu. Leksika 1. Flora (CD) (BKA, 2012), kuriame pateikta ir lietuviškų, ir latviškų augalų vardų. 4 A szótárak címei mai írásmóddal szerepelnek. 5 Ezek a növénynevekre vonatkozó példák úgy vannak írva, ahogyan M. Miežinis szótárában szerepelnek. 146 Solvita Labanauskienė Mykolo Miežinio lietuviškai–latviškai–lenkiškai–rusiško žodyno lietuviški ir latviški sinoniminiai bei variantiniai augalų vardai Szinonimák M. Miežinis szótára azért érdekes, mert a növénynevek mellett azok szinonimáit is megadja. Stasys Keinys szerint „a szinonimák azért keletkeznek, mert a terminológia nem egységes, illetve más szerzők terminusainak ismeretlensége vagy elfogadhatatlansága miatt saját terminusokat alkotnak. Például a 19. századi litván botanika gazdag örökségének csaknem egésze kéziratban maradt. Nem meglepő tehát, hogy a kor botanikai terminusai igen változatosak voltak” (Keinys 1980: 98). Gyakran ugyanazt a növényt nemcsak különböző nyelvjárásokban, hanem még egyes falvakban is más-más néven nevezik, mert a nyelvhasználók a növények eltérő megkülönböztető jegyeire figyelnek; vagyis a megismerési folyamat során különbözik a nézőpont és az a paraméter, amely egy adott helyzetben fontossá válik a tárgy vagy jelenség rögzítésekor (Gritėnienė 2006: 13). Az M. Miežinis szótárában talált (összesen négy tucatnyi) litván és lett növénynév-szinonimasor túlnyomó részét egyszavas nevek alkotják, például: lit. barszcziai (~ barščiai6, batvinis, lett. batvini (~ batviņi). A litván növénynevek között még egy szinonimasort érdemes megemlíteni és tárgyalni: sviklas, cviklis, barsztis (~ barštis). M. Miežinis ezt külön adja meg (lett megfelelő nélkül), és a cékla (Beta) jelenlegi nemzetségét nevezi meg. Az LKŽe szerint a barščiu elnevezés a „vörös répát (Beta rubra:)” jelöli. A Barštis szláv nyelvekből (brus. борщш, l. borszcz) kölcsönzött név, amelyet a nyugati felső-litvániai kaunasi nyelvjárás beszélői (Bd, Gs) ismernek (LKŽe), és a déli szamogit raseiniai nyelvjárás területén is elterjedt (Erž, Nmk, Btg – LKŽK). A batvinis (batviņi) (brus. бауінне, l. boćwina) kölcsönszó (Beta vulgaris) írott forrásokban (OZ8, S.Dauk, M.Valanč, JD683, JV734), valamint a felső-litvániai (Pls, Sv) és a szamogit nyelvjárásokban (Akm, Gršl, Rt) fordul elő. A barščis szláv eredetű szinonimáját, a svikla alakot az LKŽe adatai szerint a nyugati felső-litvániaiak (SmIn, Rg, Sk) és a nyugati szamogitok (Krg) használják; írott forrásokban is megtalálható (Q421, SD33, P, MŽ, Sut, K.Donel, LC1883,1, FrII502, K, J, M, L, LVIII1157, NdŽ, LBŽ, KŽ, LKAI163). A cviklis szláv eredetű alakot Vilkaviškis és Marijampolė megyéjében jegyezték fel (LKŽe). A Sviklas és cviklis fonetikai és helyesírási változatnak tekintendő. Megjegyzendő, hogy az LBŽ a nemzetség (Beta) neve mellett a fent említett szinonimákat is felsorolja (runkelis (Mr, Šk, V), barkštis (Al, Šl), batvinis (K, Ak, Ž, St, B, Pn), burokas (N, Iv, K), sviklius (P)). Latgáliában (Balvuo 6 A zárójelekben a szerző által átírt litván és lett növénynevek alakjai szerepelnek. A litván és lett adatokat a fent említett források alapján ellenőriztük, továbbá V. Urbutis (2009: 271–303) „M. Miežinis szótárának lexémái” című tanulmányára is támaszkodtunk. Terminologija | 2014 | 21 147 se), valamint írott forrásokban is feljegyezték a közönséges cékla lett szinonimáját: lett. batvene (LVAN 46), amely valószínűleg az M. Miežinis által megadott batvi név változata; lit. gailios, atgirios. Az LKŽe szerint a gailios növénynév, „fehér zászpa, atgirios (Veratrum album)”, csak M. Miežinis szótárában fordult elő. Ugyancsak csak ebben a szótárban szerepel a növénynév egyes számú alakja, atgiria, amely Šiauliai (Krš) és Zarasai (Ds) környékén elterjedt (LKŽe). A szótár lett növénynevet nem közöl; lit. kalavijai, felső-litván. dalgios, vylkdalgis (~ vilkdalgis), lett. vilku kalmji. A hímnemű egyes számú kalavijas alak az LBŽ adatai szerint Alytus, Seinai és Šiauliai megyéjében, valamint írott forrásokban fordul elő (F, M, BŽ212, LBŽ – LKŽe); a nőnemű egyes számú kalavija alak pedig Klaipėda, Panevėžys és Zarasai környékén, továbbá Gabrielė Petkevičaitė-Bitė írónő Botanikos žodynui medžiagoje című gyűjteményében található meg. Az LKŽe szerint Dusetosban, Grūžisban és Pelesában, valamint írott forrásokban jegyezték fel (J, LBŽ, NdŽ). A nőszirom szinonimáját, a dalgios alakot a szamogit nyelvjárásban használják (Mž, Rs – LKŽe). Az LKŽe szerint a Vilkdalgis (Iris) nevet a déli és északi szamogitok (Lkv, Kv, Krž, Yl, Šts), valamint a nyugati felső-litvániaiak (Vdžg) használják, és írott forrásokban is előfordul (R322, MŽ, MŽ 431, D.Poš, N, I, KBII72, KI304, K, J, LL255, L, L370, Rtr, LBŽ, BŽ197,498, DŽ, NdŽ, KŽ, LFII555, LKT167, LTEXII251, A.Vaičiul). Az LVAN adatai szerint a vilku kalmji (Iris) növénynév csak írott forrásokban fordul elő (LVAN 127); lit. nūtrinė (~ nuotrynė), gudnoterė (~ gudnotere), dilgelė (~ dilgelė), lett. nātra (~ nātra). A szamogit vidék nyugati részén – a nyugati szamogitok és az északi szamogitok kretingai nyelvjárását beszélők, valamint a hozzájuk közeli telšiai és varniai beszédmódok területén – használják az -ynė képzős nõtrynė alakot és annak változatait: nótrynė, notrýnė (BKA 2012: 220). A szamogit nyelvjárásban széles körben elterjedtek az összetett nevek, amelyek második tagja a csalán szamogit neve, a notrė, illetve annak különféle morfonológiai változatai (Gritėnienė 2006: 43). Ezek egyike a gudnoterė (Mit134 – LKŽe). A lettek a csalánt ugyanazzal a tővel nevezik meg: nātre, nātra (Urtica); ez számos lett nyelvjárásban elterjedt, és írott forrásokban is feljegyezték (LVAN 238). A név sok indoeurópai nyelvben közös (Gritėnienė 2006: 43); lit. pelynas, metelė (~ metelė), lett. vērmeles (~ vērmeles). Az LKŽe szerint a pelynas kölcsönszót (brus. пальін) (Artemisia absinthium) a nyugati (Gdl, Dkš), déli (Rud, Sn) és keleti felső-litvániai beszédmódokban (Aps, Kp), valamint írott forrásokban használják (J, Mt, LBŽ, V.Krėv, J.Balt). A Metelė használatos volt 148 Solvita Labanauskienė Mykolo Miežinio Lietuviškai–latviškai–lenkiškai–rusisko žodyno lietuviški ir latviški sinoniminiai bei variantiniai augalų vardai M. Miežinio kortársai, Frydrichas Kuršaitis és A. Juška. Ez a növénynév az LKŽe adatai szerint a déli (Sn), nyugati (VIkv, Skr, Gs) aukštait nyelvjárásokra és a déli žemaitokra (Užž) jellemző, továbbá írott forrásokban is előfordul (K, J, R, LBŽ, KlvK, L3). A mai litván botanikai nevezéktanban nem a metelės nevet, hanem a kartusis kietis fajnevet használják. A lett vērmeles növénynév közép-alnémet jövevényszó (Karulis 2001: 1143), amely Lettország egész területén elterjedt (LVAN 418); litván pienė (~ pienė), kiaulpienė (~ kiaulpienė), lett pienis. A mai botanikai nevezéktan szerint a litván kiaulpienė (Taraxacum) és a pienė (Sonchus) ugyanabba az őszirózsafélék családjába tartozik. A Pienė a növény litván és lett nyelvben közös neve (lásd Sabaliauskas 1990: 157). Litvániában szinte valamennyi aukštait nyelvjárásban használatos (Dkš, Ukm, Vl, Trgn – LKŽe, BKA 226). Lett nyelvben az LVAN adatai szerint a pienis a pienė változata, amelyet írásban használtak (LVAN 225). A nőnemű növénynév, a pienė csak néhány vidzemei, latgalei és zemgalei nyelvjárásban adatolt – Aknystában, Kaunatában, Senuolében (lásd BKA 226); litván pijonka, žibuklė (~ žibuoklė), lett vijolite (~ vijolīte). Érdemes megemlíteni M. Miežinis egy további változatsorát is: žydūklė (~ žyduoklė), žybuklė (~ žybuoklė), amelyekhez nem ad meg lett növénynevet. A Pijonka szláv nyelvekből átvett szó. Az LKŽe a pijonka példáit az északi aukštait panevėžiški (Nj), illetve a nyugati aukštait šiauliški (Pc) nyelvjárásból, valamint írott forrásokból közli (NS967, LBŽ, NdŽ). Az árvácskafélék családjába tartozó mezei és kerti árvácska (Viola) neve, a žibuoklė az LKŽe anyaga szerint Jurbarko (Stk) és Zarasų (LTR(Ant)) környékén, valamint írott forrásokban használatos (Q623, KII285, Rtr, ŠT326, Š, LBŽ, NdŽ, KŽ, K.Bink, S.Nėr). A Žyduoklė kizárólag írott forrásokban fordul elő (M, NdŽ, KŽ). A žybuoklė név a korábban említett žibuklė változata, amely sem az LBŽ-ben, sem az LKŽe-ben nincs adatolva. Lett nyelvben az árvácska neve közép-alnémet jövevényszó (Karulis 2001: 1162), amely a lett nyelv néhány nyelvjárásába került át (Brukna, Burtnieki, Garsenė, Krapė, Krimulda, Limbažiai, Luodė, Nyca, Patkulė, Rankiai, Skaistkalnė, Tūja), és írott forrásokban is adatolt (LVAN 424); litván roputė (~ roputė), bulvė (~ bulvė), lett rācini (~ rācini), kartupeli (~ kartupeli). Az LKŽe megjegyzi, hogy a litván köznyelvben meghonosodott, szláv nyelvekből kölcsönzött bulvė szinonimája, a roputė (Solanom tuberosum) széles körben elterjedt Žemaitijában (Šlu, Krg, Bt, Pgr, NmŽ, Rsn, Grdm, Žv, Erž, Jdr, Trg, Pln, Krtn, Kv, Ktč), Nyugat-Aukštaitijában (Skr, Grdž, Vdžg, Jrb), és írott forrásokban is használatos (BzF165(Šlu, Krg), P, M.Valanč, Terminologija | 2014 | 21 149 N(Rg, Tlž), TP1880,40, K, KII13, KII51, I, M, LBŽ, LKGI570, KŽ, I.Simon). A lett rācini Lettország délkeleti részének déli területén (Sēlijában), Aknystában adatolt (LVAN 144; ME III 494), míg a kartupeli valamennyi lett nyelvjárásban használatos (lásd BKA 293); litván saulėgr anža (~ saulėgrąža), saulėkrislis (~ saulėkrislis), lett saulgrieze (Helianthus annuus). A klasszikus nyelvek mintájára alkotott litván saulėgrąža és lett saulgrieze elnevezés motivációja a növény virágának azon tulajdonsága, hogy a nap felé fordul (lásd Gritėnienė 2006: 150, 151). Az LBŽ adatai szerint a saulėgrąža mind az aukštait (Al, Kn), mind a žemait (Rs, Trg, Tl) nyelvjárásokban elterjedt; a nevet írott források is adatolják (M, K.Būg(Kv), Mt, LBŽ, J.Krišč, ŽŪŽ133, ŽŪŽ70 – LKŽe). A Saulėkrislis nevet a közönséges napraforgóra csak M. Miežinis használta (LKŽe). A lett saulgrieze írott forrásokban adatolt (LVAN 335); litván serbentos, vašūklei (~ vašūokliai), lett jānūga (~ jāņoga), zustrene. Az egyes számú serbenta alak az LKŽe adatai szerint széles körben elterjedt a litván nyelvjárásokban (Nm, Lbv, Jz, Als, Slnt, Bgs, Srj, Krp), és írott forrásokban is adatolt (SD278, R, MŽ288, K, J.Jabl, Rrt, NdŽ, LKAI169(Pkl, Vgr), LKAI169(Skrd, Prn, Alv, Mtl), LKAI169(Drs, Jz, Brb, Rdš), LKAI169(Ms, Yl) stb.). M. Miežinis žemait változata, a vašuoklio valószínűleg a vašoklio (Ribes) változata, amely az LKŽe szerint a žemait nyelvjárásban (Kv, Slnt, Ktč, Sd, Plt, Kl, Žr, Ms, Grg, Klm, NmŽ, Skdv, Žgč, Erž, Vlkš, Vkš, Pj, Vn, Pln) elterjedtebb, mint az aukštait nyelvjárásban (Šmk, Jrb), és írott forrásokban is használatos (Jn, K.Būg, Š, NdŽ, KŽ, LKI169, DŽ², Sr, D.Pošk, Sut, LBŽ, ŠT98, Vaižg). A lett növénynév, a jāņoga Latgale és Vidzeme területén, valamint írott forrásokban adatolt; a ribizli szinonimája, a zustrene pedig csak írott forrásokból ismert (LVAN 132); litván soras, laisžiai (~ laišiai), lēca (~ lēca), lēcas (~ lēcas). A hímnemű növénynév, a soras (Panicum) Algirdas Sabaliauskas véleménye szerint ősi balti szó lehet (LKEŽe). Nyugat-aukštait nyelvjárásokban adatolt (KzR II 259), és az LKŽe adatai szerint írott forrásokban is használták (Q468, Cl952, N, M, KŽ); a laišiai „köles” jelentésben csak M. Miežinisnél fordul elő. A lett lēca (-as) leginkább Nyugat-Lettország nyelvjárásaiban használatos, de „bükköny” (Vicia) jelentésben (LVAN 430). Germanizmus, amely A. Sabaliauskas szerint a németből számos európai nyelvbe került át (lásd Sabaliauskas 1990: 262); litván strebulė (~ strebulė), gurgždis (gurgždis), lett saute, striebule. Az erdei angelikának (Angelica silvestris) a strebulė szinonimája a lett nyelvből kerülhetett át (lásd Urbutis 2009: 287). Az LKŽe szerint ezt haszná- 150 Solvita Laban auskienė Mykolo Miežinio Lietuviszkai–latviszkai–lenkiszkai–rusiszko žodyno lietuviski ir latviski sinoniminiai bei variantiniai augalų vardai csak írott forrásokban fordul elő (M, L, Rtr, BŽ134, LBŽ, KŽ), a gurgždis pedig nemcsak írásos forrásokban (CI98, R, Ak, P, K.Būg), hanem a žemaitiai nyelvjárásban is (Lkv). Az LVAN adatai szerint a lett saute Duobelében (Zemgale) van adatolva, a hímnemű striebulis forma (–ļi) pedig Limbažiban (Vidzeme), valamint írott forrásokban (LVAN 471); lit. svogūnas, ėlis (~ svogūnas, –ėlis), cibulis, lett sīpūls (~ sīpols). Az indoeurópai nyelvek közül a svogūnas kizárólag a litvánban fordul elő. A. Sabaliauskas véleménye szerint valószínűleg valamely türk-tatár nyelvből származó jövevényszó. A litvánok feltehetően közvetlenül vették át, nem pedig közvetítő nyelveken keresztül (például a Litvániában letelepedett tatároktól és karaimoktól) (LKEŽe). M. Miežinis az egész litván területen használt növénynév mellett szinonimaként annak kicsinyítő alakját is megadja. A cibulis (régi lit. cybula) (Allium) elnevezés széles körben ismert Aukštaitijában (Ūd, Al, Vlkv, Dkš, Šln, Trgn) és Žemaitijában (Krp). A. Sabaliauskas szerint ez a hagymaelnevezés lengyelből vagy belaruszból kerülhetett a litván nyelvbe (LKEŽe). A lett sīpols növénynév valamennyi lett nyelvjárásban használatos (LVAN 351). Közép-holland jövevényszó (Karulis 2001: 818); lit. tymas, czepronėlis (~ čep ro nėlis), lett timijans. Tymas (Thymus) latinból kölcsönzött elnevezés, amely csak írott forrásokban fordult elő (Mt, KŽ – LKŽe); a čep ronėlis pedig, amely szintén valószínűleg jövevényszó, Jurgis Ambraziejus Pabrėža írásaiban, valamint élő használatban a žemaitiai nyelvjárásban található meg (Žr, Sd, Yl – LKŽK). A kakukkfű lett megfelelője, a timijans írott forrásokban fordul elő (LVAN 210); lit. trauszlei (~ traušliai), asiukai, lett meldra aški. Az LKŽe adatai szerint a többes számú traušliai alakot M. Miežinis és August Leskien használta, a hímnemű traušlis ir traušlys változatok (egyes számban) pedig írott forrásokban fordulnak elő (Ndž, KŽ). Az LKŽe szerint a mezei zsurló szinonimája, az asiūkas a Trakai járásban használatos (Auk). Az Asiūklis ősi finn jövevényszónak tekinthető (lásd Sabaliauskas 1990: 226). Az M. Miežinis által megadott lett növénynév nem szerepel az LVAN-ban és az ME-ben. Jelző nélkül a lett aškis (–i) (Equisetum) növénynév számos indoeurópai nyelvben (Karulis 2001: 81) és valamennyi lett nyelvjárásban (LVAN 153) közös; lit. vītolis (~ vytolis), žilvitis, lett vītūls (~ vītols), kārklis (~ kārklis). A lettből átvett vytolis növénynevet (Urbutis 2009: 296) az LBŽ Biržai környékéről adatolja. A Žilvičio második jelentése: „a fűzfafélék családjába tartozó cserje, fűz (Salix viminalis)” (LKŽe). Az elnevezés Aukštaitijában (Pš, Rdš, Šlv, Rz, Er, Žml, Nm, Lt, LTR(Auk), DrskŽ) és Žemaitijában (Štk, End, LTR(Brs), DūnŽ), valamint írott forrásokban is adatolt (D.Pošk, Terminologija | 2014 | 21 151 P, KII339, K, M.Valanč, Sut, I, N, M, LMD, LBŽ, DŽ, NdŽ, KŽ). A lett kārklis több lett nyelvjárásban előfordul (LVAN 44). Ennek a növénynévnek más indoeurópai nyelvekben nincs megfelelője. Eredete meglehetősen bizonytalan (Sabaliauskas 1990: 156). A szinonimasorokban, mint látható, leggyakrabban nemcsak egy, hanem két vagy három szinonima is szerepel. A Lietuviszkai-latviszkai-lenkiszkai-rusiszkame žodyne több kétszavas lett növénynevet is közöl7, például: lett oliva, eļļas kūks (~ eļļas koks), lit. alyva. M. Miežinis által megadott lett növénynevek nem adatoltak a régi lett nyelv szókészletének forrásaiban. A mai lett botanikai nevezéktanban a hibrid képzésű olīvokoks használatos. A szláv nyelvekből átvett alyva elnevezés (bel. олива, lengy. oliwa) (Olea europaea) litván írott forrásokban fordul elő (BBSir50,11, SD225, DP1, R, K, J); lett cedveres, cērmų zāles (~ cērmų zāles), lit. citvaras. A férgek ellen használt szer lett elnevezése, a cedveres („cērmjuzāles”) német eredetű jövevényszó (Ozols 1968: 44). A cērmų zāles (Tanacetum vulgare) szinonima Vidzemében (Jaunlaicenében, Rūjienában) és Zemgaléban (Vecumniekiben) elterjedt, írásokban is említik (LVAN 48). A litván növénynévhez M. Miežinis ugyanennek az őszirózsafélék családjába tartozó növénynek egy másik nevét adja meg: citvaras (Artemisia cina), amelyet J. A. Pabrėža használt, és amely a kelet-aukštaitiai panevėžiškiai nyelvjárási területen (Ėr) elterjedt (LKŽe); a mai használatban citvarinis kietis a neve; lett sunu stiebri, vilnaratki, lit. durnaropė (~ durnaropė). M. Miežinis lett növénynevei, a sunu stiebri és a velna rutks, a zellerfélék családjába tartozó nemzetséget jelölik (Conium) (mai nevén mauda) (LVAN 380), a litván név viszont egy másik növényt, a burgonyafélék családjába tartozó nemzetséget jelöli (Datura). Az LKŽe adatai szerint a durnaropė keleti (Slm, Ėr, Mžš) és déli aukštaitiai nyelvjárásokban (Lp) használatos; az LKŽK anyaga szerint déli (Btg) és északi (Yl) žemaitiai nyelvjárásokban is; lett tūku zāle (~ tūku zāle), zemes apiņi (~ zemes apiņi), dūleji (~ dūleji), lit. veronika. M. Miežinis három lett növénynevet adott meg a veronika megnevezésére. Ezek írott forrásokból származó szavak (LVAN 412). A litván veronika (Veronica) latinból ered. Ez az elnevezés (LKŽe) Kelet-Aukštaitijából (Sb, Tvr) és írott forrásokból adatolt (M, L, Rtr, LBŽ, NdŽ, DŽ1, KŽ, DS137, LFV440, MedŽ, LTEXII176, LEXXXIII439). 7 Ezeket a kétszavas növényneveket a cikk szerzője ritkított betűkkel szedte. 152 Solvita Labanauskienė Mykolo Miežinio Lietuviszkai–latviszkai–lenkiszkai–rusiszko žodyno lietuviški ir latviški sinoniminiai bei variantiniai augalų vardai A példákból látható, hogy ezek a kéttagú lett növénynevek szinonimasorokat is alkotnak. A litván növénynevek között nincs többtagú szinonimikus elnevezés. M. Miežinis szótárában egy olyan szinonimasor található, amelyben a lett növénynév jelzővel szerepel: lett aklā nātre (~ akla nātre), aklais, lit. aklis. Mindkét lett növénynevet írott források rögzítik (LVAN 257, 259). Az Aklis elnevezést M. Miežinis csak a fehér árvacsalán (Lamium album) jelentésében használta (LKŽe). M. Miežinis szótárában egyes litván szinonimasorokat külön közöl, megismételve a már említett növényneveket: drebulė (~ drebulė), apusis (~ apušis). Az LBŽ szerint a drebulės (Populus tremula) elnevezést a déli, nyugati és keleti aukštaitiai (Al, Mr, Vln), valamint a déli žemaitiai (Rs) nyelvjárásokban és írott forrásokban is használják (R, Ml, N, K, Juš). A név a drebėti ‘remegni’ igéből ered; a szemantikához vö. ném. Zitteresche, Zitterpappel: zittern ‘remegni’, bolg. трепетлика, szerb-horv. трепетљика, szlovén trepelljika: óegyházi szláv trepetati ‘remegni’ (LKEŽe). Az LKŽe szerint az apušis elnevezést a nyugati aukštaitiai šiauliai (Krtv) és a keleti aukštaitiai vilniusi (Lz) nyelvjárásokban, valamint írott forrásokban is használják (N, [K], J). Ez a név számos indoeurópai nyelvben közös (lásd Sabaliauskas 1990: 39); kimenai, samanos. A kimenų (Sphagnum) elnevezést csak írott forrásokban használták (N, MitIII139, M – LKŽe). A samanos szó eredete nem tisztázott. Megpróbálják a lett sūnas ‘moha’, a szláv *čbmelb és a litván kamanė szavakkal összefüggésbe hozni (Sabaliauskas 1990: 202); lit. kolis, sietiniai. M. Miežinis e szinonimák mellett további két litván szinonimasort is közöl: kruczkai (~ kručkai), sėtiniai (~ sėtiniai), valamint lit. sietiniai, gručkai (~ gručkai), lett kālis (~ kālis). M. Miežinis által megadott litván növénynév, a sietiniai, valószínűleg a sėtinys (Brassica napus) növénynév változata (K, J, Š, Rtr, DŽ, LKAI163); a sėtinis változat (KŽ, LKAI269(Prk. Plik, Plt, Kl), valamint a sėtinis változat (P, N, Sut, F, I, M, LBŽ, LKAI163). Az LKŽe adatai szerint a sėtinys elterjedt a žemaitiai nyelvjárásokban (Rsn, Vlkš, Erž, Bt, Žg, Grg, Brs, Als, Šl, Kln, Šll, Krg, Mžk, Kv, Krp, Pvn, Ms, Slnt, Šts, Lkv, Krž, NmŽ, Trš, Skd, DūnŽ) és írott forrásokban (K, J, Š, Rtr, DŽ, LKAI163), de a nyugati aukštaitiai šiauliai nyelvjárásra is jellemző (Žg). A. Sabaliauskas szerint ez a repce kizárólag a litván nyelvre jellemző neve, amely elválaszthatatlan a sėti ‘vetni’ igétől (LKEŽe). A szláv eredetű gručkas (belorusz бручка) az LKŽe adatai szerint Marijampolė környékén (Lbv, KzRI258) és írott forrásokban (R, Mt) fordul elő. A német eredetű kolis (ném. Kohl) szót M. Miežinisen kívül A. Juška is használta; feljegyezték továbbá Panevėžys (Lnkv, Krč, Lg, Grž) és Šiauliai megyéből Terminologija | 2014 | 21 153 (Jnš, Pkr). Az LKŽe tanúsága szerint a krūčkai (belorusz кручка) gyakoribb az aukštaitiai nyelvjárásokban (Lš, Rm, Mrp, Brš, Mrk, Bsg) és írott forrásokban (J, BS98, JV796, JD941). A Gručkiai ir kručkai fonetikai és helyesírási változatoknak tekinthetők. A lett kālis jövevényszó, Lettország egész területén elterjedt, és írott forrásokban is használatos (LVAN 144); lit. paeglis, kadugys. Meg kell említeni egy további változatsort is: lit. kadagys, kadugys, lett paegle. V. Urbutis véleménye szerint a litván paeglis ‘boróka’ M. Miežinis számos lettizmusának egyike (lett paegle) (LKEŽe). M. Miežinisen kívül Juozapas Fedoravičius botanikus is használta ezt a szóalakot. Az LKŽe szerint a kadugys változatot az aukštaitiai nyelvjárásokban (Brt, Skr, Nm, Vl) használják; az LKŽK és az LBŽ adatai szerint a žemaitiai nyelvjárásokban (End, Akm, Mžk, Rs), valamint írott forrásokban is előfordul (J, JV248, JV844, JD681, M, J.Jabl, LBŽ – LKŽe). A finn nyelvek számos kutatója úgy véli, hogy a kadagys ir kadugys finnugor eredetű, más vélemények szerint azonban a finnek vették át ezt az elnevezést a baltiaktól. A litván kadagys megtalálható a XVII. századi, kéziratos Lexicon Lithuanicum szótárban (Sabaliauskas 1990: 226, 227). A lett paegle név Latgaléban (Agluona, Aulėja, Baltinava, Varaklianai, Vilianai, Zvirgzdene stb.) elterjedt, és írott források is rögzítik (LVAN 254). Változatok Szinchrón szempontból egyes megtalált litván növénynevek változatoknak tekinthetők (összesen 19 sor). Egyes litván terminológusok munkáiban a változatok és a szinonimák nincsenek szigorúan elkülönítve (pl. lásd Umbrasas 2010: 169–187). Ebben a cikkben a terminusváltozatok ugyanazon terminus különböző alakjai (Mitkevičienė 2004: 124). Az M. Miežinis szótárában talált növénynevek között fonetikai és helyesírási (a), valamint morfológiai változatok⁸ (b) különíthetők el: a) lit. apynys, apvynys, lett apiņi. Az apynys (Humulus lupulus) szó Friedrich Kuršaitis, A. Juška és Simonas Daukantas műveiben, valamint a felső-litván nyelvjárásokban (Pn, Grž, Rm) fordul elő. Amint az LKŽe mutatja, a szó második alakját írott forrásokban használták (SD204, B, R, R¹⁷³, KII63, JV591, J, NS60, NS472), és a felső-litvánok körében is jellemző (Ktk, Trgn). A lit. apynys és a lett apiņis kizárólag a balti nyelvekben előforduló elnevezések. Az ap(ie) + vyti összetételből származik. Ezt a lit. apvynys és a lett apvīnis alak is mutatja (Sabaliauskas 1990: 154). A lett apiņi alakot a lett nyelvjárások használták (LVAN 20); 8 A növénynevek fonetikai és helyesírási, illetve morfológiai változatokra való felosztásakor Astos Mitkevičienė osztályozását vesszük alapul (Mitkevičienė 2004: 125–136). 154 Solvita Labanauskienė Mykolo Miežinio Lietuviszkai–latviszkai–lenkiszkai–rusiszko žodyno lietuviszki ir latviszki sinoniminiai bei variantiniai augalų vardai lit. dievmedis, dienmedis, lett dievkūciņš (~ dievokociņš) (Ginghko biloba, bot.). A mai litván botanikai nómenklatúrában a Ginkgo biloba neve ginkmedis, így M. Miežinis tévedhetett, mivel a diemedis (Artemisia abrotanum) két szinonimáját adja meg. Az LKŽe anyaga szerint a dievmedis főként írásokban használt növénynév (Š, SD18, N52), amelyet Joniškisből is feljegyeztek (LTR(Jnš)). A dienmedis változat sem az LBŽ-ben, sem az LKŽe-ben nem szerepel. A lett növénynév Lettország egész területén elterjedt, és írásokban is használatos (LVAN 419); lit. katpėdios (~ katpėdios), katpėdžios (~ katpėdžios). Amint az LKŽe mutatja, a katpėdžios változatot csak M. Miežinis szótára rögzíti, a katpėdios alak pedig sem az LBŽ-ben, sem az LKŽe-ben nem szerepel. Feltehetően ezek a mai nómenklatúrában meghonosodott katpėdė (Antennaria) változatai; lit. kninas (~ knynas), koinas (~ kvynas), kmynas, lett k’imenes (~ ḳimenes). A lit. knynas alakot kizárólag M. Miežinis használta, és Žeimelisben jegyezték fel. A kvynas változat (LKŽe) gyakoribb a szamogit nyelvjárásokban (Brs, Krš, Ll, Pgr, Slnt, Vl, Užv – LKŽe), valamint írott forrásokban ([K], NdŽ, IM1861,24, D.Pošk, OZ29, LBŽ, P, J). A Kmynas (Carum) a fehérorosz vagy a lengyel nyelvből került a litvánba. Ez a név a XVI–XVII. századi írásokban is előfordul (lásd Sabaliauskas 1990: 239, 240). A lett ḳimenes a németből kölcsönzött szó (Karulis 2001: 473), amelyet az összes lett nyelvjárásban használnak (LVAN 173); lit. lendrė (~ lendrė), nendrė (~ nendrė). A lendrė nevet az LKŽe a szamogit (Krkl, Plt) és a felső-litván (Sk, Pgg, LTR(Rdd), Prl) használatban, valamint írott forrásokban (Brz, J, JD602, KV989, BsPIII66) is megadja. A Nendrė kizárólag a balti nyelvekre jellemző szókincshez tartozik, és a XVI–XVII. századi írásokban is használatos (lásd Sabaliauskas 1990: 157); lit. medlepė (~ medlepė), medžlepis, lett baltais kl’aus (~ baltais kḷaus). A medlepė nevet az LKŽe adatai szerint csak M. Miežinis használta. A klen megnevezésére szolgáló medžliepis hímnemű alak az LBŽ szerint csak a felső-litvánoknál jellemző (B), és írott forrásokban is előfordul (Kos). A baltais jelzővel ellátott lett növénynév nem szerepel az LVAN-ban és az ME-ben; lit. panavija, pinavija. Amint az LKŽe mutatja, a panavija (Paeonia) inkább a szamogitoknál jellemző (Mžk, Kv, Vkš, Prk, Lky); a felső-litván adatok Kupiškis és Biržai településekről származnak. Írott forrásokban is használatos (NdŽ, P, D.Pošk, Sut, A.Strazd, J, J.Bil, BM422, LFIII360). A bazsarózsa második szinonimáját, a pinavija alakot (l. pinawja) Joniškis (Sk) és Panevėžys (Nj) járásokból jegyezték fel, és írott forrásokban is előfordul (J, JV40, Vnž, LBŽ); lit. rukštynė (~ rūḳštynė), ruszkynė (~ rūšḳynė), vö. lett skābenes (~ skābenes). A lit. rūšḳynė (rūšḳynė) az LKŽe adatai szerint csak Terminologija | 2014 | 21 155 a felső-aukštaitiai nyelvjárásban (Mrj, Plv, Btr, Nč, Zt, Dv, Klvr, Dbč, Rdš, Lp), valamint írott forrásokban is (SD157, LBŽ, DŽ, LFIII153). A lit. rūgštynė (valamint a rūškynė forma is) Konstantinas Sirvydas szótárának első kiadásában is előfordul (Sabaliauskas 1990: 241). A növény lett neve, a skābenes egész Lettországban elterjedt (LVAN 355); lit. žemvūgė (~ žemvuogė), žemūgė (~ žemuogė), lett. zemene. M. Miežinis elsőként közölt szamócaalakja sem az LBŽ-be, sem az LKŽe-be nem került be. A Žemuogės név különféle litván nyelvjárásokban széles körben elterjedt (Tv, Brs, Vkš, Gd, Erž, Plšk, Krš, Vdk, Klp, Šts, End, Pln, Sd, Grd, Žd, Tlž, Dkš, Smln, Aln, Kvr, Všk, LTR(Šr), Rdn, Mžš, Skp, Al, Šmn, Pv, LMD(Žg), Brž), és írott forrásokban is adatolt (SD138, SD287, R, R123, MŽ, MŽ161, D.Poš k, Sut, Kos137, P, KBII98, F, N, K, M, J, JV654, MitIII138, L, LL176, K.Būg(Kv), Š, Sln, ŠT54, LBŽ, B.Sruog, NdŽ, DŽ, KŽ, ŽŪŽ44, J.Sav, M.Katil). A növény lett neve minden lett nyelvjárásban és az írott forrásokban is elterjedt (LVAN 460); b) lit. krapas, krapis. A krapas növénynév mellett, amely valószínűleg a lengyelből került a litván nyelvbe (LKEŽe), M. Miežinis szótárában megjelenik a –is végződésű krapis változat is, amely az LBŽ-ben és az LKŽe-ben nincs adatolva; lit. melenios (~ mėlenios), mėlynės (~ mėlynės), lett. melenes. Az LKŽe adatai szerint a mėlenė gyakrabban fordul elő a szamogitiai vidéken (Vkš, Als, Ms, Pj, Up, Rs, Vž, Krš, Trk, KlvrŽ), valamint írott forrásokban (J, Žem). A lit. mėlynės és a lett mellenes megnevezés egész Litvániában és Lettországban elterjedt; lit. ryžius, ryzai (~ ryžai). A Ryžius csak írott forrásokban adatolt (R, N, [K], BŽ489, NdŽ – LKŽe), a második forma pedig M. Miežinis szótárában és a szamogitiai nyelvjárásban fordul elő (Vkš, Kal). A lengyel ryž szláv jövevényszava (lásd Sabaliauskas 1990: 241); lit. rūktis (~ rūktis), ruktys (~ rūkt ys), lett. skābenes (~ skābenes) (zirga). Az M. Miežinis által megadott litván növénynevek változatai valószínűleg a keserűfűfélék családjának egyik nemzetségéhez tartoznak (Polygonum). Az LKŽK adatai szerint a rūktis Aukštaitijában (Švnč, Vdžg) és Szamogitiában (Erž) egyaránt használatos. A lett növénynév, a zirga skābenes ugyanahhoz a családhoz tartozik, de egy másik nemzetségbe, a sóskákéba (Rumex) sorolható. Ez a név számos lett nyelvjárásban szokásos, írásban is használják (LVAN 357); lit. salotai, salotos. A salotai szláv jövevényszó, a leveles zöldségként ismert salota szinonimája – hímnemű alak; az LKŽK anyaga szerint Radviliškis (Sdb, Grnk) és Pakruojis járásban adatolt, és írott forrásokban is előfordul 156 Solvita Labanauskienė Mykolo Miežinio Lietuviszkai–latviszkai–lenkiszkai–rusiszko žodyno lietuviški ir latviški sinoniminiai bei variantiniai augalų vardai (BB2Moz12,8, S.Dauk, M, LD214(Ukm, Klm) – LKŽe). A lit. salota (és a salotas forma) a 16–17. századi írásokban fordul elő (Sabaliauskas 1990: 241); lit. taboka, tabakas, lett tabaka, Tabaka (Nicotiana): az LBŽ adatai szerint a felső-aukštaitiaiak használják (B, Pn, Kėd, Mrj, Uk); ez a forma Tauragė járás nyelvjárásaiban és írott forrásokban is előfordul (Šr, M, Mln). A tabakas forma az orosz табак alakból származhat. A dohány neve közvetlenül a németből kerülhetett a kelet-poroszországi litván nyelvbe, vö. ném. Tabak (Sabaliauskas 1990: 242). A lett tabaka a svéd tobak vagy az alsónémet toback nyelvből átvett jövevényszó (Karulis 2001: 1003). Ez a növénynév Vidzeme területén (Ērģemében, Krimuldában), valamint írott forrásokban használatos (LVAN 386). A fellelt példákból látható, hogy a változatok a tő magánhangzóinak vagy mássalhangzóinak váltakozásában különböznek, illetve a végződésük is változó. A vizsgált négy nyelvű szótárban a lett növénynevek egyetlen változatának példája fordult elő: lett vāveraji (~ vāverāji), vāverīni (~ vāveriņi), vaivariņi (~ vaivariņi), lit. vaivoras. Az M. Miežinis által megadott lett növénynevek a hangafélék családjába tartozó mocsári rozmarin (Ledum) nemzetségét jelölik. A lett nyelvjárásokban és írott forrásokban használatosak (LVAN 401). A lit. vaivoras ugyanabba a növénycsaládba, de egy másik nemzetségbe, a tőzegáfonyáéhoz (Vaccinium uliginosum) tartozik. Janis Endzelīns (Jānis Endzelīns) véleménye szerint mind a lit. vaivoras, mind a lett vaivariņi, vāveriņi és vāverāji („bot. mocsári rozmarin”; ezek a növények szédülést okozhatnak) valószínűleg összefügg a cseh vrávorati „tántorogni, imbolyogni” szóval (lásd LKEŽe). KÖVETKEZTETÉSEK 1. M. Miežinis szótárában a népnyelv élő szókincsének hatalmas kincstára halmozódott fel, amely számos, a mai nyelvhasználatban már nem használatos szót is megőriz. A szótár növényneveket is közöl litván, lett, lengyel és orosz nyelven. 2. A négy nyelvű szótárban közel 200-200 népi litván és lett növénynevet találtunk, amelyekre a szinonímia és a változatosság jellemző. 3. Sikerült megállapítani, hogy mely növények nevei szerepelnek M. Miežinis szótárában. A szótár nagyon kevés latin növénynevet tartalmaz, ezért nem mindig könnyű azonosítani, hogy egy-egy néven mely növényt jelöli. A nem egyértelmű litván növénynevet olykor a lett megfelelő alapján lehetett meghatározni. M. Miežinis néhol szinonimaként különböző növények neveit adta meg, talán azért, mert ezeket a növényeket nem különböztetik meg, és az élő nyelvhasználatban is ugyanazon a néven nevezik. Ennek ellenkezőjére is akad példa: a szótár ugyanazzal a névvel különböző növényeket jelöl. Terminologija | 2014 | 21 157 4. A megtalált litván növénynevek mind a felső-, mind az alsó-litván nyelvjárásokban elterjedtek, így M. Miežinis feltehetően az élő nyelvhasználatból gyűjtötte a növényneveket, miközben Litvánia különböző vidékein dolgozott. Az ebben a szótárban szereplő növénynevek Pilypas Ruigys, Ferdinand Nesselmann, F. Kuršaitis és A. Juška írásaiban is megtalálhatók. 5. A szótárban szereplő növénynevek túlnyomó többsége mindkét nyelvben jövevényszó: a litván nevek szláv, német, lett, latin vagy török nyelvekből származnak, a lett nevek pedig szláv és germán (svéd vagy holland) nyelvekből. 6. Húsz litván és húsz lett növénynév-szinonimasort találtunk. M. Miežinis egy-egy növény megnevezésére két vagy három szinonimát használ, amelyek az élő nyelvhasználatban és az írott forrásokban egyaránt előfordulnak. A közölt litván és lett növénynevek közül néhány sem az LBŽ-ben és az LKŽe-ben, sem az LVAN-ban és az ME-ben nincs adatolva. 7. A mindkét nyelvben talált növénynevek egy részét szinkrón szempontból változatoknak tekintjük. A 19 litván növénynév-változatsor között a fonetikai és helyesírási változatok dominálnak. Mindössze egy lett növénynév-változatsort találtunk, amely morfológiai változatokat tartalmaz. IRODALOM ÉS FORRÁSOK Ambrazas S. 2000: Daiktavardžių darybos raida 2, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas. BKA 2012: Baltų kalbų atlasas. Leksika 1. Flora (CD), Vilnius: Lietuvių kalbos institutas. Būga K. 1959: Rinktiniai raštai 2, Vilnius: Valstybinė politinės ir mokslinės literatūros leidykla. Gritėnienė A. 2006: Augalų pavadinimų motyvacija šiaurės panevėžiškių patarmėje, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas. Jablonskis J. 1935: Kunigo Mykolo Miežinio žodynas. – Raštai 4, Kaunas: „Ryto“ spaustuvė, 43–46. Jonikas P. 1935: Par Andreja Dīriņa lešu latviešu valodas vārdnīcas rokrakstu. – Ceļi 6, 203–208. Karulis K. 2001: Latviešu etimoloģijas vārdnīca, Rīga: Avots. Keinys St. 1980: Terminologijos abėcėlė, Vilnius: Mokslas. Kruopas J. 1957: Seniausias lyginamasis latvių ir lietuvių kalbų žodynas. – Literatūra ir kalba 2, 467–470. KzR II – Każlū Rūdos nyelvjárásának szótára 2. Szerk. A. Pupkis, Vilnius: Litván Nyelvi Intézet, 2008. LBŽ 1938: Lietuviškas botanikos žodynas. Red. J. Dagys, Kaunas: A/B „Varpas“ spaustuvė. LKEŽe – A litván etimológiai szótár adatbázisa. Elérhető az interneten: http://etimologija.baltne-xus.lt/. LKŽe – Lietuvių kalbos žodynas (I–XX, 1941–2002), elektroninis variantas, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 2005. – www.lkz.lt. LKŽK – A litván nyelv szótárának cédulatára, Vilnius: Litván Nyelvi Intézet. LVAN 2003: Edel̇mane I., Ozola Ā. Latviešu valodas augu nosaukumi, Rīga: izdevumu sagatavojs un izplata SIA „Augsburgas institūts“. LVG 2013: Latviešu valodas gramatika, Rīga: LU Latviešu valodas institūts. ME I–IV – K[ār]la Mülenbacha Latviešu valodas vārdnīca 1–4. Szerkesztette, kiegészítette és folytatta J. Endzelīns, Riga: Oktatási Minisztérium, 1923–1932. Miežinis M. 1894: Lietuviszkai-latviszkai-lenkiszkai-rusiszkas žodynas, Tilžėje. Mitkevičienė A. 2004: V. Dubo visuotinės literatūros vadovėlio terminų variantai. – Terminologija 11, 119–144. Ozols A. 1968: Aizgūtā veclatviešu rakstu valodas leksika un mūsdienu latviešu valoda. – Latviešu leksikas attīstība, 11–49. 158 Solvita Labanauskienė Mykolo Miežinio Lietuviszkai–latviszkai–lenkiszkai–rusiszko žodyno lietuviszki ir latviski sinoniminiai bei variantiniai augalų vardai Sabaliauskas A. 1990: Lietuvių kalbos leksika, Vilnius: Mokslas. TB – A Litván Köztársaság terminológiai bankja. Elérhető az interneten: http://terminai.vlkk.lt/pls/tb/tb.search. Tolutienė B. 1961: A. Juška leksikografas. – Literatūra ir kalba 5, 87–377. Umbrasas A. 2010: Lietuvių teisės terminija 1918–1940 metais. Pagrindinių kodeksų terminai, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas. Urbutis V. 2009: M. Miežinio žodyno leticizmai. – Baltų etimologijos etudai 2, 271–303. Vaižgantas 2007: Raštai 18, Vilnius: Lietuvių literatūros ir tautosakos institutas. Vėbra R. 1977: Mykolas Miežinis. – Žmonės ir kalba, 146–150. Zemzare D. 1961: Latviešu vārdnīcas (līdz 1900. gadam), Rīga: Latvijas PSR Zinātņu akademijas izdevniecība. LITVÁN ÉS LETT SZINONIMA ÉS VÁLTOZATOS NÖVÉNYNEVEK A LIETUVISZKAI–LATVISZKAI–LENKISZKAI–RUSISZKAS ŽODYNAS CÍMŰ SZÓTÁR MYKOLAS MIEŽINIS ALKOTÁSÁBAN Lietuviszkai–latviszkai–lenkiszkai-rusiszkas žodynas (1894) by Mykolas Miežinis is one of the very few printed dictionaries from Lithuania proper in the 19th century. It contains a huge number of words from folk language which subsequently fell out of usage. Among other such words this dictionary presents names of plants in Lithuanian, Latvian, Polish and Russian. The article deals with Lithuanian and Latvian terms which have synonyms and variants. Sikerült megállapítani, hogy Miežinis szótárában szereplő szavak milyen növényeket neveztek meg. A szótárban nagyon kevés növénynév szerepel latinul; ezért nem volt mindig könnyű azonosítani az adott névvel jelölt növényt. Egyes esetekben a lett nevek segítettek. Miežinis néha különböző növények neveit szinonimaként adta meg, valószínűleg azért, mert a népnyelvben nem különböztették meg ezeket a növényeket, és hasonló nevekkel illették őket. Az ellenkezőjére is akad példa: ugyanazt a nevet különböző növényekre használták. A talált neveket a žemaitijai (alföldi) és az aukštaitijai (felföldi) nyelvjárásokban egyaránt használták. Ez arra enged következtetni, hogy Miežinis Litvánia és Lettország különböző vidékein gyűjthette ezeket a neveket. Miežinis szótárában szereplő növénynevek Phillip Ruhig (Pilypas Ruigys), Ferdinand Nesselmann, Friedrich Kurschat (Frydrichas Kuršaitis) és Antanas Juška műveiben is megtalálhatók. A szótárban közölt növénynevek többsége jövevényszó: a litván neveket német, lett, latin, szláv vagy török nyelvekből, a lett neveket pedig germán vagy szláv nyelvekből kölcsönözték. A litván és lett neveknél egyaránt 20 szinonimasort találtak. Miežinis két vagy három szinonim növénynevet használt, amelyek a népnyelvben és írott forrásokban is előfordultak. A litván nevek 19 változatsorában a fonetikai és helyesírási változatok dominálnak. A lett nevek között csak egy morfológiai változatra találtak példát. Beérkezett: 2014-11-17 Solvita Labanauskienė Litván Nyelvi Intézet P. Vileišio g. 5, LT–10308 Vilnius E-mail: [email protected] Terminologija | 2014 | 21 159