Mykolo Miežinio „Lietuviszkai–latviszkai–lenkiszkai–rusiszko“ žodyno lietuviški ir latviški sinoniminiai bei variantiniai augalų vardai

143Terminologija | 2014 | 21 Mykolo Miežinio Lietuviszkai–latviszkai– lenkiszkai–rusiszko žodyno lietuviški valamint lett szinonim és változati növénynevek Solvita labanauSkienė Lietuvių kalbos institutas KULCSSZAVAK: növénynevek, litván nyelv, lett nyelv, szinonimák, változatok, szótárak BEVEZETŐ MEGJEGYZÉSEK A litván és lett kétnyelvű, valamint többnyelvű szótárak hagyománya a XVII. századig nyúlik vissza. A litván és lett nyelv lexikográfiai érintkezésének legrégebbi emlékeként a német származású, főként Dániában élő lexikográfus, Kristianas Frydrichas Temleris (Christian Friedrich Temler, 1717–1780) Glossarium Letticum cum harmonia et differentia Dialecti Lithuanicae (1772) című, lett és litván nyelvet összehasonlító szótárát tartják számon. Ebben latin, német, porosz, görög, lengyel, szerb, angol, dán, spanyol, finn és más nyelvek megfelelői is szerepelnek. Megemlítendő K. F. Temleris egy másik összeállított szótára, a Glossarium Illyricum is, amelyben egyes szerb és más szláv nyelvi szavakat lett és litván szavakkal hasonlítanak össze. Mindkét szótár kéziratát a koppenhágai Dán Királyi Könyvtárban őrzik. A német nemzetiségű diplomata, K. F. Temleris sokat utazott, és különböző nyelvek anyagát gyűjtötte. Ezekről a kevéssé ismert szótárakról Karlis Dravinis (Kārlis Draviņš) filológus közölt információkat1. A Lett Tudományos Akadémia Könyvtára megszerezte e szótárak mikrofilmjeit (bővebben lásd Zemzare 1961: 153–157). A XVIII. századból származó litván és lett szavak megtalálhatók Peter Simon Pallas (Peter Simon Pallas) német zoológus és botanikus által összeállított, 200 európai és ázsiai nyelvet összehasonlító, kétkötetes szótárban (1787-ben és 1789-ben). Részletesebben a lett nyelvésznő, Daina Zemzarė írja le 1961-ben. 1 Kārlis Draviņš. „Dr. jur. Christian Friedrich Temler un sein vergleichendes Wörterbuch der lettischen Sprache“ (Svédország lundi egyetemének szlavisztikai intézete egyik évkönyvében nyomtatták ki). A litván nyelvész, Jonas Kruopas a Literatūra ir kalba 2 (1957) folyóiratban „Seniausias lyginamasis latvių ir lietuvių kalbų žodynas” című tanulmányában írt erről a szótárról. 144 Solvita Labanauskienė Mykolo Miežinio Lietuviszkai–latviszkai–lenkiszkai– rusiszko žodyno lietuviški ir latviški sinoniminiai bei variantiniai augalų vardai išleistoje monografijoje Latviešu vārdnīcas (līdz 1900. g.) (žr. Zemzare 1961: 164–174). Később P. S. Pallas szótárának anyagát Alekszandr Sisakov író és nyelvész is felhasználta, és 1838-ban kiadta saját összehasonlító szótárát, a Vergleichendes Wörterbuch in zweihundert Sprachen vom AdmiVerčiamųjų ral Alexander Schischkoff, Präsidenten der Kaiserlicher russischen Akademie. Jame lyginami 200 kalbų, tarp jų lietuvių ir latvių, 168 žodžiai. žodynų, kurių kalbos yra ir lietuvių bei latvių, pagausėjo XIX a., kai kurie jų taip ir neišspausdinti. D. Zemzare két XIX. századi összehasonlító szótár kéziratát említi, amelyeket az Orosz Nemzeti Könyvtár (RNB, korábban Szaltikov–Scsedrin Állami Nyilvános Könyvtár) Kézirattárának Friedrich von Adelung (1768–1843) német nyelvészről elnevezett gyűjteményében őriznek: a Wocabular der Lettischen, Lithauischen und Polnischen Sprache (1816) lett–litván–lengyel szótárat és a Словарь Русско–литовско–ла тыш скiй (1816) című orosz–litván–lett összehasonlító szótárat (Zemzare 1961: 192–196). A XIX. században maguk a litvánok és a lettek is bekapcsolódtak a lexikográfiai munkába. Andrējis Dyrikis (Andrejs Dīriķis, 1853–1888) lett társadalmi személyiség, nyelvész és irodalmár nagy érdeklődést tanúsított a litván nyelv iránt, amelyet könyvekből és újságokból tanult. 1872-ben elkészített egy lett–litván szótárt, amelynek kéziratát a második világháborúig a rigai lett közösség könyvtárában őrizték, mára azonban nem maradt fenn. D. Zemzarė teigimu, tą žodyną sudarė apie 10 000 žodžių: ne visi lietuviški žodžiai buvo išversti į latvių kalbą, kai kur buvo pateiktas vertimas į vokiečių kalbą, kitur – įrašytas klaustukas (žr. Zemzare 1961: 351). A. Dyrikio žodynui 1935 m. buvo skirtas vienintelis lietuvių kalbininko Petro Joniko straipsnis2. Su A. Dyrikiu artimai bendravo lietuvių kalbininkas, tautosakininkas ir etnografas kunigas Antanas Juška (1819–1880), kurio latvių–lietuvių–lenkų kalbų žodyno dviejų dalių (A–O; P–Z) rankraštis (apie 1875 m., neišspausdintas) yra išlikęs; originalas saugomas Lietuvių literatūros ir tautosakos institute. A. Juška kunigavo daugelyje Lietuvos miestų bei miestelių (Zarasuose, Obeliuose, Antazavėje, Ukmergėje, Pušalote, Lyduvėnuose, Vilkijoje, Veliuonoje, Alsėdžiuose). Gyvendamas Alsėdžiuose, A. Juška pradėjo mokytis latvių kalbos. Beje, latvių giminystė su lietuviais tuo metu domino daugelį lietuvių (Tolutienė 1961: 136). 2 P. Joniko straipsnis „Par Andreja Dīriķa leišu latviešu valodas vārdnīcas rokrakstu“ buvo išspausdintas Latvijoje leidžiamame žurnale Ceļi 6 (1935). 145Terminológia | 2014 | 21 Csaknem 25 évvel később, 1894-ben jelent meg a litván nyelvész és pap, Mykolas Miežinis (1827–1888) által összeállított négynyelvű Lietuviszkai–latviszkai– lenkiszkai–rusiszkas žodynas. A M. MIEŽINIS-SZÓTÁR FELÉPÍTÉSE A XIX. század hetedik évtizedében a katolikus pap és társadalmi aktivista M. Miežinis a Raseiniai kolostorban befejezte a Lietuviszkai-latviszkai lenkiszkairusiszką žodyną. Norėdamas jį išleisti, autorius kreipėsi į Vilniaus mokslo apygardos globėją Pompėjų Batiuškovą. Istorikas Rimantas Vėbra megírását, jelzi, hogy P. Batiuškov a kézirat visszaküldésekor közölte: nem lát akadályt a szótár kiadásában, előtte azonban ki kell hagyni a lengyel szavakat mint teljesen szükségteleneket, a litván és lett szavakat pedig cirill betűkkel kell nyomtatni (Vėbra 1977: 146). A Külföldi Vallásügyi Főosztály nem értett egyet ezekkel a javításokkal; ennek a Római Katolikus Osztály költségvetéséből kellett volna kiadnia a szótárt. A kiadás két évtizedre megrekedt. Csak 1894-ben, Tilžėben3, M. Miežinis unokaöccsének, Matas Miežinisnek a kezdeményezésére adták ki a szótárt 2000 példányban. A Lietuviszkailatviszkailenkiszkairusiszkas žodynas a XIX. század kevés nyomtatott nagy-litvániai szótárának egyike. Vinco Urbučio szerint „a Miežinio-szótár a maga idejében jelentősen kibővítette és kiegészítette a litván nyelv szókincsének azt a képét, amelyet addig a jóval gazdagabb Kis-Litvániai lexikográfia rajzolt meg, elsősorban e vidék szavait rögzítve” (Urbutis 2009: 271). Jonas Jablonskis ezt írta erről a szótárról: „Kun. Miežinys kevés anyagot gyűjtött idegen munkákból; Kuršaitis és Nesselmann szótárát valószínűleg egyáltalán nem ismerte, legalábbis a valóban litván szavak tömege, amelyeket e nyelvészek szótáraiban megtalálunk, nem kapott helyet Kun. Miežinis munkájában” (Jablonskis 1935: 44). M. Miežinis szótárába bekerülhettek a szülőhelyén (Vaitiekūnai, Radviliškis járás), tanulmányai helyszínein (a Grinkiškis-i és Dotnuva-i iskolákban, a Kėdainiai-i algimnáziumban, a Varniai-i papneveldében), valamint plébánosi szolgálatának helyein (Šėta, Klykoliai, Didkiemis, Smalvos és másutt) használt szavak is. D. Zemzarė véleménye szerint M. Miežinis szótárának egyes lett megfelelői megfelelnek a Krišjanis Valdemārs (Krišjāns Valdemārs) vezetésével 1872-ben megjelent Kreewu–latweeshu–wahzu wardnize (Orosz–lett–német 3 Lietuviszkailatviszkailenkiszkairusiszkas szótár nem jelenhetett meg M. Miežinis szülőföldjén a sajtótilalom miatt. 146 Solvita Labanauskienė Mykolo Miežinio Lietuviszkai–latviszkai–lenkiszkai– rusiszko žodyno lietuviški ir latviški sinoniminiai bei variantiniai augalų vardai nyelvű szótár), valamint az 1879-ben kiadott Latweeschu–kreewu–wahzu wardnize4 (Lett–orosz–német nyelvű szótár) szótárakkal (Zemzare 1961: 346). M. Miežinis a lett nyelvvel közelebbről is megismerkedhetett, illetve meg is tanulhatta azt 1854–1866 között, amikor papként Lettországban, a Brunava-i templomfaluban (Bauska járás), Šimbarķisben (Skaistkalne környékén) szolgált (lásd Vaižgantas 2007: 129). Ebben a mintegy 15 000 szavas szótárban csaknem 200 litván és lett növénynév található, amelyeket maga a szerző augyvėknek nevezett. Ezeket többnyire a bot. rövidítéssel közlik. Néhány növénynév mellett a latin elnevezés is szerepel. Főszóként a szerző – A. Juškától eltérően – a litván alakot választja, ezt követően pedig a lett, lengyel és orosz megfelelőket közli5, pl.: asiuklis. m. traušls. bot. przybus, gnidosz, гнидникъ bitkrėslys m bitkreslis. bot, melisa ogrodowa. пчелиная трава czarnuszka. (nigalla sativa). feketekömény. feketekömény, bogáncs, bojtorján, tüskés bogáncs. bot., bogáncs, bogáncs. волчецъ, осетъ georgins. georgine. georginia. георгинiя judra. f. idras. botos, lóbab, közönséges luborius. зоря, растенiе garszva f. gárses. bot, dzięgiel. дягиль garstyczia. f. sinape. bot, gorczyca. горчица kasztonas (medis). kastańu (kůks). gesztenye (fa), каштанъ (дерево) levendula. levendula. lavanda. лаванда (lavadula vera). A tanulmány célja annak azonosítása, hogy M. Miežinis szótárában milyen növénynevek szerepelnek, annak megállapítása, hogy a használt növénynevek mely nyelvjárásokban vagy írásos forrásokban vannak rögzítve, valamint a litván és lett növénynevek szinonimaés változatsorainak eredet szerinti vizsgálata. A litván adatokat a Lietuviškas botanikos žodynas (Litván botanikai szótár) (LBŽ, 1938), a Lietuvių kalbos žodynas (Litván nyelv szótára) (LKŽe) és annak kiegészítéseinek cédulaanyagával (LKŽK) vetjük össze; szükség esetén a kiadott nyelvjárási és beszélt nyelvi szótárakat használtuk, a lett adatokat pedig Inesė Ėdelmanė (Inese Ēdelmane) és Arija Uozuola (Ārija Ozola) Latviešu valodas augu nosaukumi (A lett nyelv növénynevei) (LVAN, 2003) című könyvével, valamint Kārlis Mīlenbahs (Kārlis Mīlenbahs) Latviešu valodas vārdnīca 1–4 (A lett nyelv szótára 1–4) (ME I–IV, 1923–1932) című művével. Továbbá a Balti nyelvek atlaszára is támaszkodtunk. Lexika 1. A Flora (CD) (BKA, 2012), amely litván és lett növényneveket egyaránt tartalmaz. 4 A szótárak címei a mai írásjelekkel szerepelnek. 5 Ezeket a növénynevekre vonatkozó példákat úgy írjuk, ahogyan azok M. Miežinis szótárában szerepelnek. 147Terminologija | 2014 | 21 Szinonimák M. Miežinis szótára azért érdekes, mert a növénynevek mellett azok elnevezéseinek szinonimáit is közli. Stasys Keinias szerint „a szinonimák azért jelennek meg, mert a terminológia nem egységes, valamint azért, mert más szerzők által használt terminusok ismeretének hiánya vagy azok alkalmatlansága miatt saját terminusokat alkotnak. Például a 19. századi litván botanika szinte teljes, gazdag öröksége kéziratokban maradt fenn. Ezért nem meglepő, hogy az akkori botanikai terminusok nagyon változatosak voltak” (Keinys 1980: 98). Gyakran ugyanazt a növényt nemcsak a különböző nyelvjárásokban – hanem még az egyes falvakban is más-más néven nevezik, mivel a nyelvhasználók a növények különböző megkülönböztető jegyeire figyelnek fel, vagyis a megismerési folyamatban eltér a nézőpont, az a paraméter, amely egy adott helyzetben fontossá válik egy tárgy vagy jelenség rögzítésekor (Gritėnienė 2006: 13). nevek, pl.: lit. barszcziai (~ barščiai)6, batvinis, lett batvini (~ batviņi). A litván növénynevek között meg kell említeni és tárgyalni kell még egy szinonimasort is: sviklas, cviklis, barsztis (~ barštis), amelyet M. Miežinis külön közöl (lett megfelelő Didžiąją dalį M. Miežinio žodyne rastų (iš viso – keturios dešimtys) lietuviškų ir latviškų augalų vardų sinonimų eilučių sudaro vienažodžiai nélkül), és a mai cékla (Beta) nemzetségét jelöli vele. Amint azt az LKŽe jelzi, barščiu-nak a „vörös cékla (Beta rubra)” nevezik. A barštis a szláv nyelvekből (brus. боршщ, l. borszcz) kölcsönzött név, amely a nyugat-aukštaitis kaunasi nyelvjárást beszélőknél (Bd, Gs) ismert (LKŽe), valamint a déli žemaitis raseiniai területén is elterjedt (Erž, Nmk, Btg – LKŽK). A batvinis (batviņi) kölcsönszó (brus. бацвiнне, l. boćwina) (Beta vulgaris) írott forrásokban (OZ8, S.Dauk, M.Valanč, JD683, JV734), valamint az aukštaitis (Pls, Sv) és a žemaitis nyelvjárásokban (Akm, Gršl, Rt) fordul elő. A barscs szinonimáját, a sviklą a LKŽe adatai szerint a nyugat-aukštaitiaiak (Smln, Rg, Sk) és a nyugat-zemaitiaiak (Krg) használják; írott forrásokban is megtalálható (Q421, SD33, P, MŽ, Sut, K.Donel, LC1883,1, FrII502, K, J, M, L, LVIII1157, NdŽ, LBŽ, KŽ, LKAI163). A slavybė cviklis alakot Vilkaviškis és Marijampolė körzetében jegyezték fel (LKŽe). A sviklas és a cviklis fonetikai és helyesírási változatoknak tekintendők. Hangsúlyozandó, hogy az LBŽ a nemzetség (Beta) neve mellett többek között valamennyi említett szinonimát is közli (runkelis (Mr, Šk, V), barkštis (Al, Šl), batvinis (K, Ak, Ž, St, B, Pn), burokas (N, Iv, K), sviklius (P)). Latgallában (Balvuo6 A zárójelekben a szerző által átírt litván és lett növénynevek alakjai szerepelnek. A litván és lett adatokat a fent említett források alapján ellenőrizték, továbbá V. Urbutis (2009: 271–303) tanulmányára is támaszkodtak „M. A Miežinis-szótár letecizmusai”. 148 Solvita Labanauskienė Mykolo Miežinio Lietuviszkai–latviszkai–lenkiszkai– se) rusiszko žodyno lietuviški ir latviški sinoniminiai bei variantiniai augalų vardai és írott forrásokban rögzített közönséges répa lat. batvene (LVAN 46) szinonimája, amely feltehetően M. Miežinis által megadott „a Veratrum album batviņi variantas; liet. gailios, atgirios. LKŽe nurodyta, jog augalo vardas gailios „baltasis neve: čemerys, atgirios” elnevezése; csak M. Miežinis szótárában használatos. Ugyancsak csak ebben a szótárban rögzített növénynév egyes számú atgiria alakja Šiauliai (Krš) és Zarasai (Ds) körzetében elterjedt (LKŽe). A növény lett neve a szótárban nincs megadva; lit. kalavijai, os. dalgios, vylkdalgis (~ vilkdalgis), lett vilku kalmji. A hímnemű egyes számú kalavijas alak az LBŽ adatai szerint Alytus, Seinai és Šiauliai körzetében, valamint írásos forrásokban elterjedt (F, M, BŽ212, LBŽ – LKŽe), míg a nőnemű egyes számú kalavija alak Klaipėda, Panevėžys és Zarasai körzetében fordul elő, és megtalálható Gabrielė Petkevičaitė-Bitė írónő által a Botanikai szótár számára gyűjtött anyagban. Az LKŽe szerint Dusetosban, Grūžiuosében és Pelesojében, valamint írásos forrásokban (J, LBŽ, NdŽ) rögzítették. A vilkdalgis szinonimájaként a dalgios szót a žemaitis nyelvjárásban használják (Mž, Rs – LKŽe). A vilkdalgis (Iris), amint azt az LKŽe jelzi, a déli és északi žemaitis nyelvjárásban (Lkv, Kv, Krž, Yl, Šts), valamint a nyugati aukštaitis nyelvjárásban (Vdžg) és írásos forrásokban (R322, MŽ, MŽ 431, D.Pošk, N, I, KBII72, KI304, K, J, LL255, L, L370, Rtr, LBŽ, BŽ197,498, DŽ, NdŽ, KŽ, LFII555, LKT167, LTEXII251, A.Vaičiul) használatos. Az LVAN adatai szerint a vilku kalmji (Iris) csak írott forrásokban használt növénynév (LVAN 127); litván nůtrinē (~ nuotrynė), gudnoterē (~ gudnoterė), dilgēlē (~ dilgėlė), lett nátra (~ nātra). A žemaitis nyelvjárás nyugati részén – a nyugati és az északi žemaitis kretingiškiai nyelvjárásában, valamint a hozzájuk közelebb eső telšiškiai és varniškiai beszédmódokban – a -ynė képzős származék nõtrynė és változatai, a nótrynė és a notrỹnė használatosak (BKA 2012: 220). A žemaitis nyelvjárásban széles körben elterjedtek az összetett nevek, amelyek második tagja a csalán žemaitis neve, a notrė, illetve annak különböző morfonológiai változatai (Gritėnienė 2006: 43). Az egyikük a gudnoterė (MitI34 – LKŽe). A lettek a csalánt ugyanazzal a tővel nevezik meg – nātre, nātra (Urtica), amely számos lett raštuose (LVAN 238). Vardas bendras daugeliui ide. kalbų (Gritėnienė 2006: 43); nyelvjárásban elterjedt, és rögzítették a litván pelynas, metēlē (~ metėlė), lett vérmeles (~ vērmeles) alakot. Az LKŽe szerint a pelynas kölcsönszó (brus. палын) (Artemisia absinthium) a nyugati (Gdl, Dkš), déli (Rud, Sn) és keleti aukštaitis (Aps, Kp) nyelvjárásokban, valamint írásos forrásokban (J, Mt, LBŽ, 149Terminologija | 2014 | 21 M. Miežinio amžininkų Frydricho Kuršaičio ir A. Juškos. Šis augalo varV.Krėv, J.Balt) használatos. A metėlė a das nyelvjárásban volt használatos, az LKŽe adatai szerint a déli (Sn), nyugati (Vlkv, Skr, Gs) aukštaitis és a déli žemaitis (Užv) nyelvjárásokra jellemző, továbbá írásos forrásokban is rögzítették (K, J, R, LBŽ, KlvK, L3). A mai litván botanikai nómenklatúrában nem a metėlė elnevezést használják, hanem a kartusis kietis fajnevet. A lett vērmeles növénynév középalnémet kölcsönszó (Karulis 2001: 1143), amely Lettország egész területén elterjedt (LVAN 418); litván pienē (~ pienė), kiaulpienē (~ kiaulpienė), lett pienis. A jelenlegi botanikai nómenklatúra szerint a litván kiaulpienė (Taraxacum) és a pienė (Sonchus) ugyanahhoz a fészkesvirágzatúak családjához tartozik. A pienė a növény közös litván és lett nyelvi elnevezése (lásd Sabaliauskas 1990: 157). Litvániában szinte valamennyi aukštaitis nyelvjárásban használatos (Dkš, Ukm, Vl, Trgn – LKŽe, BKA 226). A lett nyelvben az LVAN adatai szerint a pienis a pienė írásokban használt változata (LVAN 225). A növény nőnemű neve, a piene csak Vidzeme, Latgale és Žiemgala egyes nyelvjárásaiban – Aknystában, Kaunatában, Senuolėben – van adatolva (lásd BKA 226); lit. pijonka, žibůklē (~ žibuoklė), lett vijolite (~ vijolīte). Megemlítendő még M. Miežinis által megadott változatsor: žydůklē (~ žyduoklė), žybůklē (~ žybuoklė), amelyeknek lett növénynévi megfelelője nincs megadva. A pijonka a szláv nyelvekből átvett jövevényszó. Az LKŽe a pijonka példáit a keleti aukštaitis panevėžiškiai (Nj), valamint a nyugati aukštaitis šiauliškiai (Pc) nyelvjárásokból és írott forrásokból (NS967, LBŽ, NdŽ) közli. A violafélék családjába tartozó mezei és kerti virág, az árvácska (Viola) žibuoklė neve, amint azt az LKŽe anyaga mutatja, Jurbarko (Stk) és Zarasų (LTR(Ant)) körzetében, valamint írásban (Q623, KII285, Rtr, ŠT326, Š, LBŽ, NdŽ, KŽ, K.Bink, S.Nėr) használatos. A žyduoklė csak írott forrásokban található meg (M, NdŽ, KŽ). A žybuoklė név a korábban említett žibuoklė változata, amelyet sem az LBŽ, sem az LKŽe nem rögzít. A lett nyelvben az árvácska neve a középalnémetből átvett jövevényszó (Karulis 2001: 1162), amely a lett nyelv egyes nyelvjárásaiba került át (Brukna, Burtniekai, Garsenė, Krapė, Krimulda, Limbažiai, Luodė, Nyca, Patkulė, Rankiai, Skaistkalnė, Tūja), és írásban is rögzítették (LVAN 424); lit. roputē (~ roputė), bulvē (~ bulvė), lett. rácińi (~ rāciņi), kartupełi (~ kartupeļi). Az LKŽe megadja, hogy a litván köznyelvben meghonosodott, a szláv nyelvekből kölcsönzött bulvė „burgonya” megnevezés szinonimája, a roputė (Solanom tuberosum), széles körben elterjedt Samogitiában (Šlu, Krg, Bt, Pgr, NmŽ, Rsn, Grdm, Žv, Erž, Jdr, Trg, Pln, Krtn, Kv, Ktč), Nyugat-Aukštaitijában (Skr, Grdž, Vdžg, Jrb), és írásokban is használatos (BzF165(Šlu, Krg), P, M. Valanč, 150 Solvita Labanauskienė Mykolo Miežinio Lietuviszkai–latviszkai–lenkiszkai– rusiszko žodyno lietuviški ir latviški sinoniminiai bei variantiniai augalų vardai N(Rg, Tlž), TP1880,40, K, KII13, KII51, I, M, LBŽ, LKGI570, KŽ, I.Simon). lett. A rāciņi Lettország délkeleti részének déli vidékén (Szelijában) – Aknystában – van adatolva (LVAN 144; ME III 494), a kartupeļi pedig minden lett nyelvjárásban használatos (lásd BKA 293); lit. saulēgranža (~ saulėgrąža), saulēkrislis (~ saulėkrislis), lett saulgrieze (Helianthus annuus). A klasszikus nyelvek sekvenciáinak, a litván saulėgrąža és a lett saulgrieze motivációját a növény virágának a Nap felé forduló tulajdonsága határozza meg (vö. Gritėnienė 2006: 150, 151). Amint azt az LBŽ adatai mutatják, a saulėgrąža mind a felvidéki (Al, Kn), mind az alföldi (Rs, Trg, Tl) nyelvjárásokban elterjedt, a név írott forrásokban is adatolt (M, K. Būg(Kv), Mt, LBŽ, J. Krišč, ŽŪŽ133, ŽŪŽ70 – LKŽe). A saulėkrislis nevet a közönséges napraforgó megnevezésére csak M. Miežinis használta (LKŽe). Lett a saulgrieze írott forrásokban adatolt (LVAN 335); litván serbentos, vaszůklei (~ vašuokliai), lett jánůga (~ jāņoga), zustrene. A serbenta egyes számú alakja az LKŽe adatai szerint széles körben elterjedt a litván nyelvjárásokban (Nm, Lbv, Jz, Als, Slnt, Bgs, Srj, Krp), és írott forrásokban is rögzítették (SD278, R, MŽ288, K, J. Jabl, Rrt, NdŽ, LKAI169(Pkl, Vgr), LKAI169(Skrd, Prn, Alv, Mtl), LKAI169(Drs, Jz, Brb, Rdš), LKAI169(Ms, Yl) stb.). M. Miežinis žemaitiška vašuoklis alakja minden bizonnyal a vašoklis (Ribes) változata, amely az LKŽe szerint inkább a žemaiti nyelvjárásban elterjedt (Kv, Slnt, Ktč, Sd, Plt, Kl, Žr, Ms, Grg, Klm, NmŽ, Skdv, Žgč, Erž, Vlkš, Vkš, Pj, Vn, Pln), mint az aukštaiti nyelvjárásban (Šmk, Jrb), és írásokban is használatos (Jn, K.Būg, Š, NdŽ, KŽ, LKI169, DŽ2, Sr, D.Pošk, Sut, LBŽ, ŠT98, Vaižg). A lett jāņoga növénynév Latgaléban és Vidzémében, valamint írásokban is rögzített, míg a ribizli zustrene szinonimája csak írott forrásokban fordul elő (LVAN 132); lit. soras, laisziai (~ laišiai), lett léca (~ lēca), lécas (~ lēcas). A soras (Panicum) hímnemű növénynév Algirdas Sabaliauskas által csak a következő forrásokból adatolt: (Q468, CI952, N, M, KŽ), míg a laišiai „köles” jelentésben csak M. Miežinisnél szerepel. Lett lēca (-as) főként mone, gali būti senas baltiškas žodis (LKEŽe). Jis fiksuotas vakarų aukštaičių šnektose (KzR II 259) ir, LKŽe duomenimis, vartotas raštuose Nyugat-Lettország nyelvjárásaiban használatos, de „bükköny” (Vicia) jelentésben (LVAN 430). Ez egy germanizmus, amely A. Sabaliauskas szerint a német nyelvből számos európai nyelvbe bekerült (lásd. Sabaliauskas lit. strebulē (~ strebulė), gurgždis (gurgždis), lett. sólyom, héja. A miškinio 1990: 262); skudučio (Angelica silvestris) szinonimája, a strebulė, a lett nyelvből vehető át (lásd Urbutis 2009: 287). Amint azt az LKŽe jelzi, ő haszná- 151Terminológia | 2014 | 21 csak írott forrásokban fordul elő (M, L, Rtr, BŽ134, LBŽ, KŽ), a gurgždis pedig nemcsak írásos forrásokban (CI98, R, Ak, P, K.Būg), hanem a žemaitis nyelvjárásban is (Lkv). Az LVAN adatai szerint, lett. A sauta Duobelėje (Žiemgala) területén került rögzítésre, a hímnemű forma, a striebulis (-ļi) pedig Limbažiuose (Vidzeme) vidékén, valamint írásos forrásokban (LVAN 471); litv. svogunas, ēlis (~ sīpols, -ēlis), cibulis, lett. sípůls (~ sīpols). Az összes ide. nyelvben a svogūnas csak a litván nyelvben található meg. A. Sabaliauskas véleménye szerint ez valószínűleg valamely türk–tatár nyelvből átvett jövevényszó. A litvánok feltehetően közvetlenül kapták, nem pedig valamiféle közvetítőkön keresztül (például a Litvániában letelepedett tatároktól és karaimoktól) (LKEŽe). M. Miežinis az egész Litvánia területén használt növénynév mellett szinonimaként egy kicsinyítő képzős formát is megad. A cibulis szláv jövevényszó (s. l. cybula) (Allium) széles körben ismert Aukštaitijában (Ūd, Al, Vlkv, Dkš, Šln, Trgn) és Žemaitijában (Krp). A. Sabaliauskas véleménye szerint ez a hagymaelnevezés a lengyel vagy a belarusz nyelvből kerülhetett a litván nyelvbe (LKEŽe). A lett sīpols növénynév valamennyi lett nyelvjárásban használatos (LVAN 351). Ez a közép-holland nyelvből kölcsönzött szó (Karulis 2001: 818); litv. tymas, czepronēlis (~ čepronėlis), lett timijans. A tymas (Thymus) latinból kölcsönzött név, amelyet csak írásban használtak (Mt, KŽ – LKŽe), a čepronėlis pedig, amely szintén feltehetően kölcsönszó, Jurgis Ambraziejus Pabrėža írásaiban fordul elő, és a žemaitis nyelvjárásban ma is élő használatú (Žr, Sd, Yl – LKŽK). A lett megfelelője a kakukkfűnek, a timijans, írott forrásokban található (LVAN 210); litv. trauszlei (~ traušliai), asiukai, lett mocsári zsurló. Az LKŽe adatai szerint a traušliai többes számú alakot M. Miežinis és August Leskys használta, míg a hímnemű traũšlis és traušlỹs változatok (egyes számú alakban) írott forrásokban találhatók (NdŽ, KŽ). Amint az LKŽe jelzi, az asiūklis szinonimája, az asiukas, a Trakai járásban használatos (Auk). Az asiūklis régi finn jövevényszónak tekintendő (lásd Sabaliauskas 1990: 226). M. Miežinis által megadott lett növénynév nincs rögzítve az LVAN-ban és az ME-ben. A latviškas ’lett’ jelző nélkül az ašķis (-i) (Equisetum) növénynév számos ide. nyelvben közös (Karulis 2001: 81), valamint a lett nyelv valamennyi nyelvjárásában (LVAN 153); lit. vitolis (~ vytolis), žilvitis, lett. vítůls (~ vītols), kárklis (~ kārklis). A lett nyelvből származó vytolis növénynév (Urbutis 2009: 296) az LBŽ-ben Biržai környékéről van feltüntetve. A žilvitis második jelentése: „a fűzfafélék családjába tartozó cserje, kosárfűz (Salix viminalis)” (LKŽe). A név mind Aukštaitijában (Pš, Rdš, Šlv, Rz, Ėr, Žml, Nm, Lt, LTR(Auk), DrskŽ), mind Žemaitijában (Štk, End, LTR(Brs), DūnŽ), továbbá írott forrásokban is adatolható (D. Pošk, 158 Solvita Labanauskienė Mykolo Miežinio Lietuviszkai–latviszkai–lenkiszkai– rusiszko žodyno lietuviški ir latviški sinoniminiai bei variantiniai augalų vardai 4. A megtalált litván növénynevek mind a felvidéki, mind a žemaitisi nyelvjárásokban elterjedtek, így úgy tűnik, hogy M. Miežinis a növényneveket az élő nyelvből gyűjtötte, miközben Litvánia különböző vidékein dolgozott. Az ebben a szótárban közölt növénynevek Pilypas Ruigys, Ferdinandas Neselmanas, F. Kuršaitis és A. Juška írásaiban is megtalálhatók. 5. A szótárban közölt, mindkét nyelvhez tartozó növénynevek túlnyomó többsége jövevényszó: a litván nevek szláv, német, lett, latin vagy török nyelvekből kölcsönzöttek, a lettek pedig szláv és germán (svéd vagy holland) nyelvekből származnak. 6. 20 litván és 20 lett növénynév-szinonimasort találtunk. Egy növény megnevezésére M. Miežinis két vagy három szinonimát használ, amelyek az élő nyelvben és írott forrásokban is használatosak. A közölt litván és lett növénynevek egy része sem az LBŽ-ben és az LKŽe-ben, sem az LVAN-ban és az ME-ben nincs rögzítve. 7. A mindkét nyelvben megtalált növénynevek egy része szinkronikusan változatnak tekintendő. A 19 litván növénynév-változatsor között a fonetikai és helyesírási változatok dominálnak. Mindössze egy olyan lett növénynév-változatsort találtunk, amelyben morfológiai változatok szerepelnek. IRODALOM ÉS FORRÁSOK Ambrazas S. 2000: Daiktavardžių darybos raida 2, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas. BKA 2012: A balti nyelvek atlasza. Lexika 1. Flóra (CD), Vilnius: Litván Nyelvi Intézet. Būga K. 1959: Válogatott írások 2, Vilnius: Állami Politikai és Tudományos Irodalmi Kiadó. Gritėnienė A. 2006: A növénynevek motivációja az észak-panevėžiškiai nyelvjárásban, Vilnius: Litván Nyelvi Intézet. Jablonskis J. 1935: Mykolas Miežinis pap szótára. – Írások 4, Kaunas: „Ryto“ nyomda, 43–46. Jonikas P. 1935: Andreja Dīriķa litván–lett szótárának kéziratáról. – Ceļi 6, 203–208. Karulis K. 2001: Latviešu etimoloģijas vārdnīca, Rīga: Avots. Keinys St. 1980: Terminologijos abėcėlė, Vilnius: Mokslas. Kruopas J. 1957: Seniausias lyginamasis latvių ir lietuvių kalbų žodynas. – Literatūra ir kalba 2, 467–470. KzR II – Kazlų Rūdos šnektos žodynas 2. Red. A. Pupkis, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas, 2008. LBŽ 1938: Litván botanikai szótár. Szerk. J. Dagys, Kaunas: A/B „Varpas“ nyomda. LKEŽe – A litván nyelv etimológiai szótárának adatbázisa. Elérhető az interneten: http://etimologija.baltnexus.lt/. LKŽe – Litván nyelv szótára (I–XX, 1941–2002), elektronikus változat, Vilnius: Litván Nyelvi Intézet, 2005. – www.lkz.lt. LKŽK – A litván nyelv szótárának cédulagyűjteménye, Vilnius: Litván Nyelvi Intézet. LVAN 2003: Ēdelmane I., Ozola Ā. Lett nyelvi növénynevek, Riga: a kiadványt előkészítette és terjeszti SIA „Augsburgas institūts“. LVG 2013: Lett nyelvtan, Riga: a Lett Nyelv Intézete, LU. ME I–IV – K[ārļa] Mǖlenbacha Lett nyelv szótára 1–4. Szerkesztette, kiegészítette és folytatta J. Endzelīns, Riga: Oktatási Minisztérium, 1923–1932. Miežinis M. 1894: Litvánlettlengyelorosz szótár, Tilsitben. Mitkevičienė A. 2004: V. Dubas egyetemes irodalmi tankönyvében szereplő terminusok változatai. – Terminologija 11, Ozols A. 1968: A régi lett írott nyelv kölcsönzött lexikája és a mai lett nyelv. – A lett lexika fejlődése, 11–49. 119–144. 159Terminológia | 2014 | 21 Sabaliauskas A. 1990: Lietuvių kalbos leksika, Vilnius: Mokslas. TB – Lietuvos Respublikos terminų bankas. Prieiga per internetą: http://terminai.vlkk.lt/pls/tb/tb.search. Tolutienė B. 1961: A. Juška lexikográfus. – Irodalom és nyelv 5, 87–377. Umbrasas A. 2010: A litván jog terminológiája 1918–1940 között. A főbb kódexek terminusai, Vilnius: Litván kalbos institutas. Urbutis V. 2009: M. Miežinio žodyno leticizmai. – Baltų etimologijos etiudai 2, 271–303. Vaižgantas 2007: Írások 18, Vilnius: Litván Irodalmi és Folklorisztikai Intézet. Vėbra R. 1977: Mykolas Miežinis. – Žmonės ir kalba, 146–150. Zemzare D. 1961: Latviešu vārdnīcas (līdz 1900. gadam), Rīga: Latvijas PSR Zinātņu akademijas izdevniecība. A LIETUVISZKAI–LATVISZKAI–LENKISZKAI–RUSISZKAS ŽODYNAS című Mykolas Miežinis-féle LITVÁN ÉS LETT SZINONIM ÉS VÁLTOZATOS NÖVÉNYNÉVZÉSEK. A Mykolas Miežinis által összeállított Lietuviszkailatviszkailenkiszkairusiszkas žodynas (1894) egyike a 19. században a tulajdonképpeni Litvániában megjelent igen kevés nyomtatott szótárnak. Hatalmas számú, a népi nyelvből származó szót tartalmaz, amelyek később kikerültek a használatból. Az ilyen szavak között a szótár növényneveket közöl litván, lett, lengyel és orosz nyelven. A tanulmány olyan litván és lett terminusokkal foglalkozik, amelyeknek szinonimáik és változataik vannak. Sikerült megállapítani, hogy Miežinis szótárában szereplő szavak mely növényeket nevezték meg. Ebben a szótárban nagyon kevés növénynév szerepel latinul; ezért nem volt mindig könnyű azonosítani az adott névvel jelölt növényt. Egyes esetekben a lett nevek segítséget nyújtottak. Egyes esetekben Miežinis különböző növények neveit szinonimaként adta meg, valószínűleg azért, mert ezeket a növényeket a népnyelvben nem különböztették meg, és hasonló nevekkel nevezték őket. Olyan ellenkező esetek is előfordulnak, amikor ugyanazt a nevet különböző növényekre használták. A megtalált nevek mind a Žemaitija (Alsóvidék), mind az Aukštaitija (Felföld) nyelvjárásaiban használatosak voltak. Ez arra enged következtetni, hogy Miežinis Litvánia és Lettország különböző részein dolgozva gyűjtötte ezeket a neveket. Miežinis szótárának növénynevei megtalálhatók Phillip Ruhig (Pilypas Ruigys), Ferdinand Nesselmann, Friedrich Kurschat (Frydrichas Kuršaitis) és Antanas Juška műveiben is. A szótárban bemutatott növénynevek többsége jövevényszó: a litván neveket német, lett, latin, szláv vagy török nyelvekből kölcsönözték, a lett neveket pedig germán vagy szláv nyelvekből. There were 20 lines of synonyms found for both Lithuanian and Latvian. Miežinis used two or three synonymous names for a plant which were used in the folk lannyelvben és írott forrásokban. A litván nevek változatainak 19 sora között a fonetikai és ortográfiai változatok dominálnak. A lett nevek morfológiai változatainak mindössze egyetlen esetét jegyezték fel. Beérkezett: 2014-11-17 Solvita Labanauskienė Lietuvių kalbos institutas P. Vileišio utca 5., LT–10308 Vilnius E-mail: [email protected]