Valentinai Skujiniai atminti

Valentina Skujiņa emlékére (1937. X. 2. – 2015. IV. 27.) Fájdalom, könnyek, nevetés között Sok életút vezet, De mind az emberi tömegeket A közös várba vezeti. (Putinas, „A közös vár” című vers, 1913) STASYS KEINYS Litván Nyelvi Intézet 2015. április 30-án délben a szülőváros, Riga földjének adták át az Erdőtemetőben (Meža kapi) a jeles lett nyelvész és az utóbbi évtizedek legkiválóbb és legszorgalmasabb terminológusa, Valentina Skujinīa (Valentīna Skujiņa) testét. A sírt beborító számos virágcsokor, valamint a körülötte felállított koszorúk és virágkosarak között, a közös gyertyakör fényében litván fehér rózsák is ragyogtak. Ezeket Vilniusból hozta terminológusaink, Albina Auksoriūtė és Angelė Kaulakienė, akiknek szíve azt súgta, hogy tegyék meg a hosszú utat, és elkísérjék az örökkévalóságba a litván terminológusok jó ismerősét és pályatársát. V. Skujinia kiváló tudós, a lett anyanyelvi kultúra ápolója és hazájának szeretője volt. Egyszerű, barátságos természetű, közlékeny, kiváló szervező, emellett jó énekes és az utazás szerelmese lévén, számos ismerőse volt mind szülőföldjén, mind külföldön. Nem ritka vendégként ő 232 Stasys Keinys | Valentinai Skujiniai atminti (1937.X.2–2015.IV.27) Litvániában is megfordult: részt vett baltista kongresszusokon, tudományos intézményekben és felsőoktatási intézményekben rendezett tudományos konferenciákon, valamint más nyelvészeti rendezvényeken. Emellett a balti terminológusokat és nyelvművelőket 1976 és 1990 között kétévente-háromévente, felváltva Vilniusban, Tallinnban és Rigában megrendezett közös elméleti és módszertani szemináriumok is összekötötték; a két rigai szeminárium közül az egyik fő szervezője Valentina volt (az ilyen szemináriumokon kívül is szokás volt, hogy egymást egyszerűen a keresztnevükön szólítsák). V. Skujinia már egyetemi tanulmányai alatt, 1959-ben lépett a tudományos pályára, amikor a Lett Tudományos Akadémia Nyelvi és Irodalmi Intézetébe vették fel, miközben a Lett Egyetem lett nyelv és irodalom szakának utolsó, ötödik évfolyamára járt. Az egyetem elvégzése után hamarosan rábízták a lett terminológia soha véget nem érő munkájának jelentős részét, amelyhez a folyamatos gondozást igénylő nyelvművelés is társult. V. Skujinia ezt a kettős terhet több mint ötven éven át kitartóan viselte: az intézetben a nyelvvel kapcsolatos munkaköri ranglétrán a laboránsi állástól a Terminológiai és Nyelvművelési Csoport vezetőjéig jutott, Lettország függetlenségének visszanyerése után pedig a Lett Nyelvi Intézet Terminológiai Osztályának vezetője lett. Emellett 1961-től a Lett Tudományos Akadémia Terminológiai Bizottságának tudományos titkára, 1992-től elnökhelyettese, 1999-től pedig a bizottság elnöke volt. V. Skujinia tudományos elismertségének útja is fokozatosan emelkedett. 1969-ben védte meg filológiai tudományok kandidátusi értekezését: „Tehnisko zinātņu terminu veidošana latviešu valodā” („A műszaki tudományok terminusainak megalkotása a lett nyelvben”). Az 1993-ban megjelent elméleti monográfia Latviešu terminoloģijas izstrādes principi („A lett terminológia kidolgozásának elvei”) részletesen tárgyalja a terminológia megalkotásának és rendezésének nyelven belüli és nyelvek közötti, valamint tömören áttekinti a nyelven kívüli alapjait. A kötet a Terminológiai Bizottság említett, negyven évnyi munkájára támaszkodik (ebből harminc évben maga a szerző is a bizottság tagja volt), továbbá az ez idő alatt kiadott szakterületi terminológiai szótárakra, közlönyökre és egyéb kiadványokra. E meghatározó, összegző lett terminológiai munkájáért V. Skujinia ugyanabban az évben habilitált filológiai tudományok doktora fokozatot kapott. 1994-ben a Lett Tudományos Akadémia levelező tagjává választották, három évvel később pedig az Akadémia rendes tagjává (2000 és 2012 között az Akadémia szenátusának is tagja volt). Emellett 1995-től a bécsi Nemzetközi Terminológiai Kutatóintézet (IITF), valamint több lettországi és nemzetközi intézmény tagja volt. Terminologija | 2015 | 22 233 V. Skujinia rendkívül szorgalmas és tevékeny tudós volt. Noha tudományos munkásságának egészében a lett terminológia volt az elméleti és gyakorlati tevékenység legfontosabb területe, sok időt szentelt a lett nyelv művelésének, államnyelvi státusának megszilárdításának és minőségének (több éven át tagja volt az államnyelvi bizottságoknak), valamint a tudományos és szaknyelvnek. Munkásságának terjedelme már abból is jól érzékelhető, hogy az említett értekezésen és monográfián kívül még több fontos könyvet írt: szótárt a lett nyelvben használt latin és görög szóelemekről (1999), tanulmányt a 17. századi lett írásbeliség alakjának, Georgo Manceliónak a szótáráról, a Lettus című, 1638-ban megjelent első lett szótárról, valamint a Phraseologia Lettica című gyűjtemény szóalkotásairól (2006); továbbá két könyvet a hivatalos ügyviteli iratok lett nyelvéről (1993; 1999, 2003, 2014). Tudományos kiadványokban és általános periodikákban mintegy 600 tudományos és ismeretterjesztő cikket, illetve rövidebb írást közölt a nyelvművelés, a terminológia és más területek témáiról; ezek egy része litvániai, ausztriai, dániai, észtországi, kanadai, oroszországi, németországi és más országokban, valamint nemzetközi tudományos kiadványokban jelent meg. Egyébként alighanem a periodikus sajtóval folytatott aktív együttműködés és a sajtó nyelvének gondozása vezetett oda, hogy V. Skujinia nyelvészt felvették a Lett Újságírók Szövetségébe. V. Skujinia hozzájárulása a lett lexikográfiához kiemelkedő. Egyik szerzője az első egykötetes, normatív értelmező lett szótárnak (Latviešu valodas vārdnīca, első kiadás: 1987). Különösen termékenyen dolgozott a terminológiai szótárak készítésében: szerzőként, társszerzőként, tudományos szerkesztőként, lektorként vagy szakértőként mintegy hetven különféle szakterület lett terminológiai szótárában szerepel a neve; nagy gazdasági, vezetéstudományi és pedagógiai szótárak munkálatait is vezette. Ezek mellett említést érdemel a V. Skujinia vezette munkacsoport által készített, jelentős terjedelmű, magyarázó és fordító alapvető nyelvészeti terminológiai szótár is (Valodniecības pamatterminu skaidrojošā vārdnīca, 2007), amely angol, német és orosz nyelvi megfelelőket is tartalmaz. Meg kell említeni azt is, hogy a nyelvésznő idejének jelentős részét a Tudományos Akadémia Terminológiai Bizottsága által ajánlott, különféle szakterületi terminológiai közlönyök előkészítése, a Lett Köztársaság szabványainak összehangolása és más gyakorlati terminológiai munkák kötötték le. V. Skujinia rendkívüli tudományos aktivitását bizonyítja, hogy számos lettországi és külföldi tudományos konferencián tartott előadást, konferenciákat szervezett, közreműködött azok téziseinek és anyagainak, valamint tudományos tanulmányköteteknek az elkészítésében és szerkesztésében. Különösen érdekes és, kétségtelenül, nemcsak a lettek számára hasznos V. Skujinia ötlete alapján létrejött és szerkesztett, 2002 óta megjelenő, a terminológia gyakorlati kérdéseivel foglalkozó akadémiai kiadvány 234 Stasys Keinys | Valentinai Skujiniai atminti (1937.X.2–2015.IV.27) a Tudományos Akadémia Terminológiai Bizottságának Terminoloģijas Jaunumi című folyóirata („Terminológiai hírek”. Régóta szükségünk volna nekünk is egy ilyen folyóiratra vagy akár füzetecskére!). Egyébként a jeles lett terminológus 1998 és 2012 között a mi Terminoloģijos című kiadványunk (5–19. kötet) szerkesztőbizottságának is tagja volt. Terminológusi és nyelvművelői hivatását V. Skujinia mintegy három évtizeden át azzal is szolgálta, hogy a lett felsőoktatási intézmények munkáját segítette: a Lett Egyetemen, a Liepājai Pedagógiai Akadémián (egyetemen), a Rigai Műszaki Egyetemen és a Lett Mezőgazdasági Egyetemen. 1999-ben Liepājában professzori címet kapott. V. Skujinia oktatói tevékenységének fő tárgyai a terminológia és a nyelvművelés voltak; időnként szaknyelvet és stilisztikát is tanított. A lett terminológia és nyelvművelés terén szerzett érdemeiért V. Skujinia több kitüntetésben részesült, köztük a Lett Tudományos Akadémia Jānis Endzelīns-díjában (2001), a Nemzetközi Terminológiai Információs Központ (INFOTERM) Eugen Wüster-díjában (2006), valamint a Lett Tudományos Akadémia és a „Grindeks” részvénytársaság alapítványának díjában, amelyhez a „Arany bagoly” („Zelta pūce”) kitüntető jelvény is társult (2007). Bajtársuktól búcsúzva a Lett Nyelvi Intézet munkatársai ezt írták: „Egy jeles nyelvész távozott közülünk – kiváló lett terminológus és terminológiakutató teoretikus, számos terminológiai szótár szerzője, a nyelvművelés és a nyelvhasználat gyakorlatának munkása, őszinte és együttérző kolléga, energikus és szorgalmas ember, aki életét a lett nyelvnek és népnek szentelte.” A remek bajtársat, barátot és segítőt sokáig fogják jó szívvel emlegetni; a litván terminológusok sokáig hasznosítják majd terminológiai munkáit, a megboldogultat pedig – saját levelének szavaival – terminológiai ifjúságának barátai gyászolják majd sokáig, akikre ő maga szeretettel emlékezett. Sajnos, amint Vincas Mykolaitis-Putinas írta („Fantazijos III”, 1925): Libera! – Libera! – ó, nem keltheted újra életre azt, akinek életében a halál uralkodik, azt, akinek homlokát a nap felől hajló árnyak a gyász keresztjeivel jelölték meg. Terminologija | 2015 | 22 2 3 5