Terms in Texts and the Challenge for Terminology Management

1 5Terminologija | 2015 | 22 Terminológia szövegekben és a terminológiamenedzsment kihívása KLAUS-DIRK SCHMITZ Kölni Alkalmazott Tudományok Egyeteme KULCSSZAVAK: terminológiamenedzsment, terminuskinyerés, fogalmi orientáció, terminusautonómia, terminológiai bejegyzés, szinonímia, kétértelműség 1. ALAPVETŐ ELMÉLETI ALAPOK A terminológiát „egy szaknyelvhez tartozó megnevezések összességeként” határozza meg (iSO 1087–1:2000). Ez a nemzetközi meghatározás inkább a szaknyelvi kommunikáció reprezentációs részére utal, és figyelmen kívül hagyja a megnevezések mögött húzódó fogalmi nézőpontot. Átfogóbb meghatározást ad a német terminológiai szabvány, a DiN 2342:2011, amely szerint „a terminológia egy adott szakterületen a fogalmak és azok reprezentációinak összessége vagy jegyzéke” . Ez a meghatározás nemcsak a fogalmat foglalja magában a terminológia fontos aspektusaként; hanem a terminológia fogalomábrázolási oldala tekintetében is tágabb szemléletet mutat azáltal, hogy azt nem korlátozza a terminusokra vagy más nyelvi vonatkozású megnevezésekre, hanem magában foglalja a szimbólumokat, ikonokat, gesztusokat vagy bármely egyéb multimédiás reprezentációt is. a fogalom és a terminus közötti kapcsolat magyarázata érdekében a terminológiaelmélet szakértői és kutatói az amerikai nyelvészek, C. K. Ogden és i. A. Richards által bevezetett úgynevezett „szemiotikai háromszöget” (Ogden, Richards 1923: 11) adaptálták a fogalmak és terminusok közötti kapcsolat magyarázatára (1. ábra). A háromszög módosításainak és értelmezéseinek hosszú története van, és több oldalról is támadták mint a fogalmak és terminusok között fennálló összetett kapcsolatok túlságosan leegyszerűsítő vagy téves ábrázolását. A háromszöggel szemben megfogalmazott kritikák ellenére egyszerűsége kiváló eszközzé teszi arra, hogy szemléltesse a fogalom–terminus kapcsolatokat azok számára, akik még csak most kezdik azonosítani a terminusokat a szövegekben, és terminológiai adatbejegyzéseket létrehozni azok dokumentálására. Más és összetettebb modelleket ismertet Arntz, Picht, Schmitz (2014: 41 ff.). 1 6 Klaus-Dirk Schmitz | Terminusok a szövegekben és a kihívás | a terminológiamenedzsment számára 1. ábra. Terminológiai háromszög (Ogden, Richards 1923 alapján) A fogalmak „kognitív reprezentánsok” („gedankliche Vertreter” (Felber, Budin 1989: 69)) a tárgyak számára, amelyek abból a tényből erednek, hogy az emberek felismerik az azonos típusba tartozó egyedi tárgyak többségében meglévő közös jellemzőket, majd ezeket a jellemzőket eltárolják és arra használják, hogy rendet teremtsenek a tárgyak világában, és ezáltal kölcsönös megértést érjenek el, amikor más emberekkel kommunikálnak. Az iSO 1087–1:2000 a fogalmat „a jellemzők egyedi kombinációja által létrehozott tudásegységként” határozza meg, a DiN 2342:2011 pedig a fogalmat ismét még explicit módon „azon jellemzőkből felépülő gondolkodási egységként” írja le, „amelyek számos azonos tulajdonsággal rendelkező tárgy kategorizálásából származnak.” Mindkét szabvány megjegyzésben rögzíti, hogy a fogalmak nem feltétlenül kötődnek meghatározott nyelvekhez, azonban a fogalmakat létrehozó emberek kulturális, társadalmi és technikai háttere, valamint azok a környezetek, amelyekben a fogalmakat használják, befolyásolják megnyilvánulásuk módját az adott helyzetben. Egy nyelvi közösségen belüli regionális különbségek (pl. Németország és Ausztria) ugyanazon kifejezés esetében eltérő fogalmi orientációkhoz vezethetnek, míg egy olyan kulturális közösség, amelyben különböző nyelveket beszélnek (pl. Svájc), ugyanazt a fogalmat több, különböző nyelvű kifejezéssel is jelölheti. Mivel a fogalmak mentális vagy kognitív reprezentációk, definíciókra van szükségünk a fogalmak magyarázatához és leírásához. a definíciók a legtöbb esetben más fogalmakra (pl. a fölérendelt fogalomra) hivatkoznak, és olyan sajátos jellemzőket említenek, amelyek egyediek és tipikusak a definiálandó fogalomra nézve. A definíciók és a fogalmi jellemzők alapján lehetőség nyílik a 1 7Terminologija | 2015 | 22 fogalmak egymáshoz való viszonyítására, valamint terminológiai fogalmi rendszerek, taxonómiák, ontológiák vagy más tudásszervezési rendszerek (SKOS) létrehozására. Ezek a fogalmi rendszerek egy szakterület vagy részterület ismereteit szisztematikus módon jelenítik meg. A kifejezést az iSO 1087–1:2000 „egy általános fogalom verbális megjelöléseként egy meghatározott szakterületen”, illetve a DiN 2342:2011 „egy meghatározott fogalom megjelöléseként egy szaknyelvben, nyelvi kifejezés által” határozza meg. A terminus a fogalom megjelenítéseként szolgál, leírhatjuk, kimondhatjuk, és kommunikációra használhatjuk. A „megjelölés” szót fölérendelt fogalomként használjuk, amikor terminusokról beszélünk, mivel a fogalmak megjelenítésének más módjai is vannak, például olyanok, amelyek nem feltétlenül szavakból állnak, mint a szimbólumok, képletek, piktogramok, gesztusok stb. Egyes terminusok egynél több szóból állnak. Ezeket a terminusokat többszavas terminusoknak vagy összetételeknek nevezzük, például: „egylapos adagolású nyomtató”. A szavak terminusokká való egyesítésének módja nyelvenként eltérő. A terminusokkal való foglalkozás során a terminológiai munka nyelvi oldala is szerepet kap. Láttuk, hogy a terminus a fogalom verbális megjelenítése. A szakmai vagy műszaki nyelvben nagyon kívánatos, hogy ez a kapcsolat kontextuális hivatkozás nélkül is egyértelmű legyen, ami azt jelenti, hogy egy terminushoz egy fogalmat kell hozzárendelni, létrehozva az egyértelműségnek nevezett feltételt. Amikor ez a feltétel fennáll, a terminusok jelentése teljesen egyértelmű, még akkor is, ha a terminus minden magyarázó kontextus nélkül jelenik meg. Természetesen ezt az ideális helyzetet nehéz elérni vagy kikényszeríteni. A terminus–fogalom hozzárendelésével kapcsolatos két probléma még a műszaki és tudományos szövegekben is gyakran visszatér: Szinonímiáról akkor beszélünk, ha egy adott nyelvben két vagy több terminus ugyanazt a fogalmat jelöli. A szinonima tehát olyan terminus, amelyet ugyanannak a fogalomnak a megjelölésére használnak, mint egy másik terminust. annak ellenére, hogy a szinonímia veszélyeztetheti a szakértők közötti kommunikációt, a gyakorlatban meglehetősen gyakran fordul elő. Ez különösen olyan szakterületeken fordulhat elő, ahol számos tárgy és fogalom még fejlődés alatt áll. az ilyen dinamikus szakterületeken a versengő terminusokat párhuzamosan használják mindaddig, amíg az egyértelmű terminusok fokozatosan ki nem alakulnak, akár természetes kiválasztódási folyamat révén, akár tudatos szabványosítással. még akkor is, ha az emberek meglehetősen tisztában vannak ezekkel a problémákkal, a változatok ilyen tényezők alapján hosszú ideig használatban maradhatnak 1 8 Klaus-Dirk Schmitz | Terminusok a szövegekben és a kihívás | a terminológiamenedzsment számára természetes regionális változatosságként vagy – egészen szándékosan – vállalati vagy termékspecifikus törekvésekként, amelyek a terminológiai különbségeket a termék piaci pozicionálásának egyik eszközeként használják. A homonímia a szinonímiával ellentétes helyzetet jelenti: itt egy vagy több, azonos külső formájú terminus több fogalomra utal1. Az iSO 1087:2000 a homonímiát a megnevezések és a fogalmak között egy adott nyelvben fennálló olyan kapcsolatként határozza meg, amelyben egy megnevezés két vagy több, egymással össze nem függő fogalmat képvisel. A homonimák óriási problémákat okoznak a műszaki kommunikációban. Ennek következtében a szakértők folyamatosan arra törekednek, hogy a műszaki szakterületeken elkerüljék a homonimákat. Mindazonáltal, amikor új fogalmak alakulnak ki, az emberek szívesen alkotnak számukra új terminusokat ismert, meglévő terminusok kombinálásával, illetve az általános nyelvből átvett bevett terminusok (pl. a számítógépes beviteli eszközre használt mouse [egér]) vagy más kapcsolódó szakterületekről származó terminusok (pl. az orvostudományból származó virus [vírus] a kártevő programra) adaptálásával. 2. FOGALOMORIENTÁLT TERMINOLÓGIAMENEDZSMENT Bármilyen terminológiai munka eredményeit ma terminológiai adatbázisokban (terminológiai adatbázisokban) vagy terminológiamenedzsment-rendszerekben kell tárolni. Bár a terminológiai adatbázisok tartalmához való hozzáférés és annak lekérése a legtöbb esetben a (keresési) terminuson keresztül történik, ennek a terminológiai tudásforrásnak a szervezési elve a fogalom kell hogy legyen. Ez az alapvető különbség a szótárban vagy lexikonban található lexikográfiai szócikk és a terminológiai adatbázisban vagy terminológiakezelő rendszerben található terminológiai bejegyzés között. Míg a 2. ábra egy szótári szócikk (pl. Wiktionary) alapvető szerkezetét mutatja be, amelyben a szó (terminus) képezi a nyelvi információk rendszerezésének alapját, a 2. ábra egy terminológiai adatbázisban (pl. Wikipedia) található preskriptív terminológiai bejegyzés szerkezetét mutatja be, amelynek fő fókuszában a fogalom áll. A 3. ábra továbbá szemlélteti a szabványosító szervezetek és vállalatok által megvalósított, a következetes és egyértelmű vállalati nyelv kialakítását célzó, preskriptív terminológiakezelési megközelítést; minden fogalomhoz csak egy terminus a preferált terminus, és ugyanahhoz a fogalomhoz tartozó egyéb terminusok engedélyezettek vagy elavultnak minősülnek. 1 A homonímia és a poliszémia közötti különbséget itt nem tárgyaljuk; ez a számítógépes terminológiakezelés, és így e tanulmány szempontjából irreleváns. 1 9Terminologija | 2015 | 22 2. ábra. Egy lexikográfiai szócikk szerkezete 3. ábra. Egy (előíró) terminológiai szócikk szerkezete Az iSO 1087-1:2000 szabványban meghatározottak és az iSO 16642:2003 terminológiai met modelljében tükrözöttek szerint egy terminológiai szócikknek tartalmaznia kell egy fogalomhoz kapcsolódó valamennyi terminológiai adatot. Ezért a terminológiai adatmodellezésnek tükröznie kell a fogalomorientáció elvét (lásd a 3. ábrát), ezáltal lehetővé téve nemcsak valamennyi fogalomhoz kapcsolódó információ, hanem valamennyi nyelv összes terminusának és az összes terminushoz kapcsolódó információnak az egyetlen terminológiai szócikken belüli karbantartását. A terminusorientáció elve szerint kialakított terminológiai szócikkek (lásd a 2. ábrát), amelyekkel nagyon gyakran találkozunk kétnyelvű glosszáriumokban vagy szótárakban, nem alkalmasak a gondos terminológiakezelésre, és nagyon hamar következetlen terminológiai gyűjteményekhez vezetnek, amelyek nem túl hasznosak, különösen akkor, ha többnyelvű terminológiakezelésre van szükség. ha LSP-lexikográfiai termékeket – különösen nyomtatott formában – kell létrehozni, egy terminusorientált betűrendes nézet generálható egy fogalomorientált 2 0 Klaus-Dirk Schmitz | Terms in Texts and the Challenge | for Terminology Management terminológiai adatbázisból, mivel csak a fogalmi szervezés garantálhatja a szakterminológiai terminusok megfelelő gyűjtését, feldolgozását, felülvizsgálatát és előkészítését. a fogalomorientáció mellett – nem azzal szemben – a terminológiakezelés második fontos elve a terminusok autonómiája. A terminusautonómia garantálja, hogy minden terminus, beleértve a szinonimákat, a rövidített formákat és a helyesírási változatokat is, dokumentálható legyen minden szükséges terminushoz kapcsolódó adatkategóriával, például nyelvtani, stiláris, földrajzi korlátozással vagy kontextussal. Ez a megközelítés az adatmodell oly módon történő megtervezésével valósítható meg, amely lehetővé teszi a felhasználó számára korlátlan számú, egyedi terminusokat, valamint a terminust és annak használatát leíró valamennyi további adatkategóriát tartalmazó terminusszakasz vagy terminusblokk létrehozását. A terminusautonómiát a terminológiai metamodellben (iSO 16642:2003) az a tény jeleníti meg, hogy minden terminusszakasz pontosan egy terminust tartalmazhat. Az ugyanahhoz a fogalomhoz egy nyelven belül tartozó több terminust (szinonim megnevezéseket) úgy szervezik, hogy több, egyenként pontosan egy terminust és az adott terminust dokumentáló további adatkategóriákat tartalmazó terminusszakaszt használnak. Azokban az alkalmazási forgatókönyvekben, amelyekben a terminológiakezelő rendszer több alkalmazás és program terminológiai tudásbázisaként működik, a terminusautonómia valóban alapvető fontosságú; például egy minőség-ellenőrző programnak, amely a terminusok szövegekben való helyes használatát ellenőrzi, hozzá kell férnie ahhoz a terminológiai adatbázishoz, amelyben a preferált, engedélyezett és elavult terminusokat ugyanabban a terminológiai bejegyzésben tárolják (lásd a 3. ábrát), de különböző terminusszakaszokban. A fogalomorientáció és a terminusautonómia alapelvei a 4. ábrán bemutatott terminológiai bejegyzés modelljében tükröződnek. Az e modell szerint tervezett terminológiakezelő programok figyelmeztetést tudnak adni, amikor a felhasználó megpróbálja ugyanahhoz az egyetlen fogalomhoz kapcsolódó információt különböző terminológiai bejegyzésekbe bevinni (lásd Schmitz 2011: 242 f.). A fogalmi orientáció és a terminusok önállósága előfeltételei a szakterületi vagy vállalatspecifikus terminológiai adatgyűjteményeknek (lásd még Schmitz, Straub 2010: 38. skk.). Az olyan szinonim terminusokat, mint az USB stick, USB memory stick, USB flash drive, USB memory key, memory stick, pendrive, thumbdrive vagy rövidített formaként csupán a key, egyetlen terminológiai bejegyzésben tárolják, egyetlen angol nyelvű definícióval és más fogalmi bejegyzésekhez fűződő fogalmi kapcsolatokkal; minden terminus dokumentálható olyan attribútumokkal, amelyek meghatározzák például, hogy az USB flash drive a dokumentációban előnyben részesített terminus, az USB key pedig a termékcímkézésben használandó, és az összes többi terminust nem szabad használni e vállalat egyetlen doku- 2 1Terminologija | 2015 | 22 mentumában sem. A fogalmi orientációnak köszönhetően bármely felhasználó, aki például a pendrive kifejezésre keres a terminológiai adatbázisban, megtalálja a fogalmi bejegyzést (a definícióval együtt), látni fogja, hogy a pendrive nem ajánlott terminus, és megtalálja az előnyben részesített USB flash drive terminust. Másfelől a key kifejezésre keresve ugyanabban az adatbázisban több találat jelenik meg, mivel a key terminus több fogalom megnevezése (homonim vagy poliszém szó, például a key mint a billentyűzet része), ezért több, eltérő definíciókat és fogalmi kapcsolatokat tartalmazó bejegyzésben tárolják. 3. TeRMS iN TeXTS Bár a terminológiamenedzsment-rendszerekben a terminusok fogalomorientált bejegyzésekbe rendeződnek, a műszaki dokumentumokban a szöveg nyelvi felszínének elemeiként használják őket. Az adott nyelv morfológiai és szintaktikai jellemzőitől függően a terminusok ragozott alakban jelennek meg, például a többes számot, a birtokos esetet vagy a múlt időt jelezve. A dokumentumban szereplő terminustól a megfelelő fogalomhoz vezető kapcsolatot csak az olvasó teremtheti meg, amikor megérti a szöveg üzenetét és felfogja a terminus mögött rejlő jelentést. 4. ábra. A fogalomorientációt és a terminus autonómiáját tükröző terminológiai bejegyzés modellje 2 2 Klaus-Dirk Schmitz | Terminusok a szövegekben és a kihívás | A terminológiamenedzsment számára a speciális vagy műszaki kommunikációban erősen ajánlott, hogy egyetlen fogalomra csak egy terminust használjanak (ne legyenek szinonimák), és csak olyan terminusokat használjanak, amelyek nem többértelműek, és nem két vagy több fogalmat jelölnek (ne legyenek homonimák). Ezt azonban nem mindig könnyű megvalósítani, és a világ tele van olyan dokumentumokkal, amelyek nem felelnek meg a terminológia következetes és egyértelmű használata követelményeinek. Az 5. ábra egy mintadokumentumot mutat be 6 terminussal, amelyek közül néhány többszavas terminus, és amelyek (esetleg) ugyanazt a fogalmat jelölik. A szöveg üzenetének megértéséhez az olvasónak szembe kell néznie azzal a kérdéssel, hogy minden terminus ugyanazt a fogalmat jelöli-e, vagy eltérő jelentéseik vannak. A dokumentum által tárgyalt terület egyes nem szakértői összezavarodhatnak, zavarba jöhetnek, vagy akár túlterheltté is válhatnak. 5. ábra. Minta dokumentum olyan terminusokkal, amelyek ugyanazt a fogalmat jelölhetik. De nemcsak a műszaki dokumentumok emberi olvasóinak okoz problémát a szinonim és homonim terminusokat tartalmazó szövegek kezelése. A számítógéppel támogatott szövegfeldolgozó eszközöknek hasonló vagy akár még nagyobb problémáik lesznek. a terminológiai munka számos szervezeti környezetében és alkalmazási forgatókönyvében ajánlott a terminológia kinyerése meglévő szöveges anyagból. Jellemző forgatókönyvek a nagy, több fordítóval végzett fordítási projektek előkészítő terminológiai munkája a fordítás megkezdése előtt, amikor minden fordítónak (valószínűleg ugyanazt a) rögtönzött terminológiai munkát kell elvégeznie, valamint egy új terminológiai adatbázis kezdeti feltöltése a vállalati vagy szakterületi terminológiával annak érdekében, hogy azonosítsák a fogalmak és terminusok alapvető, szükséges készletét. 2 3Terminologija | 2015 | 22 vállalati vagy szakterületi terminológiával annak érdekében, hogy azonosítsák a fogalmak és terminusok alapvető, szükséges készletét. A terminológiakinyerés olyan feladatokat foglal magában, amelyek terminológiai információk, elsősorban maguknak a terminusoknak a szöveges anyagból történő kinyerésére irányulnak. A szöveges anyag lehet egynyelvű dokumentumok halmaza, két párhuzamos szöveg, amelyeket mindkét nyelven külön-külön állítottak elő, egy forrásnyelvi szöveg annak fordításával együtt, vagy strukturáltan és szisztematikusan gyűjtött mondatok halmazát tartalmazó szövegkorpusz. A humán terminuskivonás, amelyet szakterületi szakértők vagy tapasztalt terminológusok végeznek, a legidőigényesebb és legköltségesebb módszer, de valószínűleg ez vezet a legjobb eredményekhez. A számítógéppel támogatott terminuskivonó programok (szinte) minden nyelvű szöveget képesek kezelni, ha kizárólag statisztikai módszereket alkalmaznak. ha terminusazonosító algoritmusuk nyelvészeti módszereken alapul, a terminuskivonás eredményei sokkal jobbak lesznek, különösen a többszavas terminusok és kifejezések esetében, a (kereskedelmi) nyelvészeti alapú terminuskivonó eszközök azonban csak olyan „nagy” nyelvekhez érhetők el, mint az angol, a francia, a német, a spanyol és néhány másik. A terminuskivonó eszközök a konkordanciaprogramokból (pl. WordSmith) ismert általános funkciókat kínálják: azonosítják a szöveges dokumentum szavait, szógyakorisági statisztikákat készítenek, megjelenítenek egy KWiC-indexet (Key Word in Context), valamint az eredményeket ábécérendben vagy gyakoriság szerint rendezve jelenítik meg. Mivel a szavak ragozott alakban jelennek meg a szövegekben, a nyelvészeti alapú terminuskivonó eszközök a szó szövegbeli alakját vissza tudják vezetni annak alapvető kanonikus alakjára; erre a tényleges szógyakorisági statisztikákhoz és a megbízható terminusjelölt-listákhoz van szükség, ez azonban nyelvészeti ismereteket igényel az adott nyelv morfológiájáról. Mivel a terminológia mindig szakterület-specifikus nyelvhez kapcsolódik, a terminuskinyerő eszközöknek képesnek kell lenniük a funkciószavak (pl. névelők, kötőszók, elöljárószók stb.), valamint az általános nyelvi szavak kiszűrésére és figyelmen kívül hagyására; ehhez a funkcióhoz a legtöbb eszköz úgynevezett stoplista-szólistákat használ, amelyek nyelvfüggők, és amelyeket a felhasználó kiegészíthet. Néha azonban nem olyan könnyű eldönteni, hogy egy szó általános nyelvi szó-e vagy szaknyelvi terminus. Bár a terminuskinyerő eszközök bizonyos alkalmazási helyzetekben nagyon hasznosak lehetnek, a következő szempontokat figyelembe kell venni: • A terminuskinyerési folyamat eredménye a terminusjelöltek listája; ezt a listát egy terminológusnak ellenőriznie és „megtisztítania” kell.