Statybos terminijos dūrinių klasifikacija pagal sintaksinius-semantinius sandų santykius

164 Lina Rutkienė Az építészeti terminológia összetett pagal sintaksinius-semantinius sandų santykius szavainak osztályozása Az építészeti terminológia összetett szavainak osztályozása az összetevők közötti szintaktikai-szemantikai viszonyok alapján LINA RUTKIENĖ Litván Nyelvi Intézet Vilniusi Gediminas Műszaki Egyetem KULCSSZAVAK: összetett szó, fölérendelt terminus, az összetevők viszonyai, szintaktikai-szemantikai osztályozás, építőipari terület BEVEZETÉS A tudomány gyors globalizálódása és fejlődése következtében egyre több új terminus keletkezik. Közöttük különösen sok összetett szó jelenik meg, amelyek különböző szempontok szerint vizsgálhatók1; ezek meghatározzák osztályozásukat is, amely valamivel bonyolultabb, mint a képzett szavaké. Az egyik legnépszerűbb megközelítés a morfológiai, amely a XX. század első felének kutatói által készített munkákban vált uralkodóvá. A morfológiai megközelítés lényege, amely szorosan kapcsolódik a szóképzéshez, az, hogy az összetett szót mindenekelőtt morfémák kombinációjaként értelmezzük. Ez a szemlélet a litván nyelvészetben is uralkodó. A Mai litván nyelv grammatikájában (a továbbiakban – DLKG 1997), Stasys Keinys (1983, 2005) munkáiban, valamint Palmira Zemlevičiūtė (2016) monográfiájában az összetett szavakat elsősorban aszerint osztályozzák, hogy alkotóelemeik mely szófajokból származnak, és csak ezt követően tesznek említést az összetett szavak alkotóelemei közötti szintaktikai-szemantikai viszonyokról. Ezt az osztályozást azzal indokolják, hogy „mind az összetett szó <...> jelentése, mind pedig formája nagymértékben függ attól, hogy az összetett szót alkotó szavak mely szófajokhoz tartoznak” (DLKG 1997: 150). A litván terminológiában bizonyos tudományterületek terminusaiként használatos összetett szavakat más szempontok alapján is vizsgálják és osztályozzák: szemantikai (Auksoriūtė 2016; Gritėnienė 2006; Kačinaitė 2008; Gaivenis 1998), eredet szerinti (Kaulakienė 1981; Stunžinas 2004), normatív (Kaulakienė 1986, 1 Az óind grammatikákban felvetett osztályozási problémáktól a modern neurolingvisztikai kutatásokig jutottak el. Például a Cambridge-i Egyetem kutatói, Lucy Jay MacGregor és Yury’us Shtyrovas azt vizsgálják, hogyan dolgozza fel az emberi agy az összetett szóval kifejezett információt. Elektroencefalográfiás módszert alkalmazva rögzítik az agyi impulzusokat, amelyek alapján megpróbálják megállapítani, hogy az összetett szó egyetlen fogalom terjedelmének képzetét idézi-e elő az emberi tudatban, vagy inkább olyan képzeteket vált ki, amelyek mindkét fogalmat magukban foglalják (MacGregor, Shtyrov 2013). 165 Terminológia | 2017 | 24 1993; Keinys 1967; Gaivenis 1994), motivációs (Sviderskienė 2017), jóllehet egyetlen szempont kiemelése nem teljesen pontos, mivel a kutatásokban a nami keli aspektai. Sintaksinis-semantinis požiūris į dūrinius lietuvių kalderiváció sokkal ritkább, általában a meghatározó (determinativ) és a mellérendelő (kopulatív) összetett szavak elkülönítésére szorítkoznak, és a meghatározó összetett szavak alkotóelemei közötti viszonyokat részletesebben nem vizsgálják (pl.: DLKG 1997; Gaivenis 1998). Vincas Urbutis az összetett főnevek képzéséről szólva kifejti, hogy az alárendelő összetételek egyik tagja jellemzi a másikat, míg a mellérendelő összetételek tagjai között egyszerű összekapcsolási viszonyok állnak fenn (Urbutis 1961). A szintaktikai-szemantikai megközelítés lényege annak elismerése, hogy az összetétel szintaktikai-szemantikai képződmény, amelynek komponensei bizonyos viszonyokkal kapcsolódnak egymáshoz. Hansas Marchand, akinek A mai angol nyelv szóképzésének kategóriái és típusai (angolul The Categories and Types of Present-Day English Word-Formation) című könyvét a nyugati országok összetételképzési kutatásaira nagy hatást gyakoroltnak tekintik, azt állítja, hogy minden összetétel jelentése olyan szintaktikai viszonyok alapján magyarázható, amelyek a szóösszetétel alapját képezik (Marchand 1969). Ebben a tanulmányban éppen szintaktikai-szemantikai szempontból kíséreljük meg vizsgálni az összetételeket. Az összetételek szintaktikai-szemantikai megközelítésének igen régi hagyományai vannak. Már az ókori indiai grammatikákban is megtalálható – ezekben az összetételeket éppen a tagok közötti viszonyok alapján determinatív, birtokos (bahuvrīhī2) és kopulatív (dvanda) összetételekre osztják (Schlücker 2012: 7). Ezt a felosztást számos ország nyelvészei alapként vették át. Az orosz nyelvészetben az összetételeket szintaktikai-szemantikai szempontból rendszerint alárendelő (determináló) és koordinatív (mellérendelő) összetételekre osztják (Языкознание 1998: 468; Виноградов 1960: 271; Земская 2011: 284), azonban nem minden nyelvész ért egyet ezzel a felosztással. Például Vlagyimir Arakin a tagok közötti szintaktikai-szemantikai viszonyok alapján a következő összetételcsoportokat különíti el: 1) predikatív összetételek, amikor a transzformáció során predikatív viszonyok válnak nyilvánvalóvá, például az angol sunrise (lit. saulėtekis) a the sun rises szerkezetté alakul; orosz снегопад (lit. sniegokritis) a снег падает szerkezetté alakul; 2) attribútív összetételek, amikor a tagokat attribútív viszonyok kapcsolják össze, például az orosz чернозем (lit. juodžemis); 2 Ez a terminus a Kortárs litván nyelv grammatikájában is használatos (DLKG 1997: 151). 166 Lina Rutkienė Az építészeti terminológia összetételeinek pagal sintaksinius-semantinius sandų santykius osztályozása 3) tárgyas összetételek, amikor a transzformáció során tárgyas viszonyok válnak nyilvánvalóvá, például az angol turnscrew (lit. atsuktuvas) a that turns the screw szerkezetté alakul; orosz пылесос (lit. dulkių siurblys) a сосет пыль szerkezetté alakul (Аракин 2005: 204–205). Amint az a csoportok elnevezéséből látható, a felosztásba nem kerülnek be az összegző összetételek. Minden bizonnyal azért van ez így, mert ezen összetételek tagjai között nem ismerhető fel viszony. Az óind grammatikusoknak a determinatív, birtokos és kopulatív összetételekre való felosztási hagyományát a német nyelvészek is folytatták, Jenny Larsson pedig egy újabb csoport elkülönítésével egészítette ki: a vonzatos összetételekkel (Larsson 2003). Később J. Larsson összetétel-osztályozását a litván kutató, Dalius Jarmalavičius is átvette, amikor disszertációjában a német nyelv összetételeit vizsgálta. J. Larsson D. Jarmalavičius (2014: 20–25) által átvett összetétel-osztályozása tehát a következő: 1. Determinatív összetételek; első tagjuk leggyakrabban meghatározza a második tagot, szűkítve annak jelentését, így a tagok között alárendelő viszony áll fenn. A meghatározott tag a fő tag, ebből bontakoznak ki az összetétel szemantikai és morfológiai sajátosságai. 2. Kopulatív összetételek. A tagok között mellérendelő viszony áll fenn, a tagok egyformán önállóak, és még a tagok sorrendjének felcserélése esetén sem változik jelentősen a jelentés. 3. Alárendelő összetételek. A második tag igei főnév, a tagok közötti viszony olyan, mint az állítmány és a tárgy között. 4. Birtokos összetételek. Ezek az összetételek átvitt jelentésűek, és csak egy bizonyos tulajdonság részét jelölik. Amint látható, a külföldi nyelvészetben az összetételek tagjai közötti szintaktikai-szemantikai viszonyok alapján különféle osztályozásokat dolgoztak ki. Terminológiájuk is változó, ami megnehezíti az osztályozások elemzését. E tanulmány célja, hogy a külföldi és a litván nyelvészet szakemberei által kidolgozott összetétel-osztályozás szintaktikai-szemantikai szempontú áttekintése után részletesebben vizsgálja az építészeti terminológia saját eredetű és hibrid összetételeinek tagjai közötti szintaktikai-szemantikai viszonyokat. A tanulmány tárgya a XX–XXI. századi litván építészeti terminusok – a saját eredetű és a hibrid összetételek. Források – XX–XXI. századi tudományos és közigazgatási építészeti szakirodalom (lásd a felsorolást a cikk végén). 167Terminológia | 2017 | 24 A munka fő módszere az analitikus leíró módszer. A módszer sandų santykius, taikomas ir transformacijos, arba sintaksinio perfrazavimo, meghatározása érdekében. AZ ÉPÍTÉSZETI TERMINOLÓGIAI ÖSSZETÉTELEK TAGJAINAK SZINTAKTIKAI-SZEMANTIKAI VISZONYAI Noha a DLKG (1997) az összetételeket elsősorban szófajok szerint osztályozza, és az összetétel második tagját hangsúlyozza, ebben a cikkben – annak érdekében, hogy a besorolás ne legyen formális és a horizontális irányban túlzottan kiterjesztett – azt javasoljuk, hogy először minden összetételt ne formálisan, hanem a tagok szemantikájának viszonyai alapján osszunk fel, és csak ezt követően vizsgáljuk meg, hogy ezek a viszonyok milyen szófaji kombinációkkal valósulnak meg. Ezenkívül ez a besorolás logikusan megfelelne a terminusok képzési irányának – a jelentéstől a forma felé. A javasolt besorolás nem azon az elven alapul, hogy a második tag fontosabb az elsőnél, ezért a besorolást a második tag alapján kell elvégezni – a fő tag lehet akár az első, akár a második, vagy a tagok egyenrangúak is lehetnek. A tagok szintaktikai-szemantikai viszonyai transzformációs módszerrel állapíthatók meg (abban az esetben, ha az összetétel kapcsolata szoros a megfelelő szókapcsolattal), és/vagy az összetétel képzési jelentése alapján, pl.: butangė STŽT 39 ‘lakás nyílása’; darbadienis STŽ 102 „darbo diena”; plonlentė STŽ 307 „plona lenta”. V. Urbutis hangsúlyozza, hogy az összetételek valamennyi szóképzéssel létrehozott alak közül a megfelelő szókapcsolatokkal állnak a legszorosabb kapcsolatban: „az összetételek [összetett szavak] mindkét alkotóeleme önálló szavakon alapul, amelyeket egymással szintaktikai kapcsolatok kötnek össze. Ezért egyáltalán nem meglepő, hogy a nyelvtudományban már a legrégibb időktől fogva szokás az összetétel alkotóelemei között lényegében ugyanazokat a kapcsolatokat látni, mint az önálló szavak között a megfelelő szókapcsolatokban” (Urbutis 2009: 205). A 22 építőipari szakterületi tudományos és közigazgatási forrásból 657 saját eredetű és hibrid összetett szót gyűjtöttek ki, amelyek rokonsági építőipari terminusokként használatosak. A kölcsönzött összetett szavak nem képezik a vizsgálat tárgyát, mivel a szóalkotási folyamat nem a litván nyelvben ment végbe. Az összetett szavak az alkotóelemek szemantikai viszonyai alapján meghatározó és mellérendelő típusokra oszthatók. A DLKG (1997) az összetett szavakat az őket alkotó szófajok alapján szintén meghatározó és mellérendelő típusokra osztja, ezt a klasszifikációt azonban még pontosítani lehetne. Amint azt a vizsgált anyag mutatja, a genusjelölő építőipari szakkifejezésekként szereplő determinatív összetételek rendkívül nagy csoportot alkotnak (657 összetételből 632 determinatív), amelyen belül az alkotóelemek kapcsolatai öt típusba rendeződnek. A determinatív összetételek osztályozásakor 168 Lina Rutkienė Az építőipari terminológia összetételeinek osztályozása pagal sintaksinius-semantinius sandų santykius azokat a terminusokat vesszük alapul, amelyeket Jonas Balkevičius a szókapcsolat tagjai közötti szintaktikai kapcsolatok szemantikai aspektusáról szólva használ. J. Balkevičius (1998: 40) attribútív, szubjektív, objektív, adverbiális, komparatív és komplektív kapcsolatokat különböztet meg. Az olvasott építőipari anyagban nem találtunk genusjelölő építőipari szakkifejezésekként szereplő szubjektív összetételeket. Így a továbbiakban az összegyűjtött anyag alapján, e kapcsolatoktól függően, a determinatív összetételek 5 alcsoportba sorolandók: attribútív, objektív, adverbiális, komplektív és komparatív összetételek. Az olvasott építőipari szövegekben kevés mellérendelő összetételt találtunk – mindössze 25-öt –, és ezen összetételek alkotóelemeinek kapcsolatai nem kerülnek részletesebb felosztásra, mivel a mellérendelő összetételek nem szintaktikai szerkezeten alapulnak, szintaktikai kapcsolatokkal nem összefüggő szavakból jönnek létre, így a mellérendelő összetételek alkotóelemei nem határozzák meg egymást, hanem egyenrangúak. DETERMINATÍV ÖSSZETÉTELEK Amint említettük, az építészeti szakterület forrásaiban 657, rokonságban álló építési szakkifejezésekből álló összetételt jegyeztek fel. Többségüket – 379-et – attribútív összetételek alkotják, feleannyit (186-ot) pedig objektumi összetételek. A többi csoportba tartozó összetételekből jóval kevesebbet találtak. Megfigyelhető, hogy valamennyi csoportban jelentős, azonos előtagot tartalmazó, rokonságban álló szakkifejezéscsoportok alakulnak ki. Ezért a továbbiakban, az építészeti terminológia összetételei alkotóelemeinek szintaktikai-szemantikai viszonyait vizsgálva, a produktív alkotóelemekre is figyelem irányul. Attribútív összetételek. Az attribútív viszonyok azt jelentik, hogy a függő alkotóelem (ebben az esetben az első, meghatározó elem) kiemeli az alapalkotóelem – amely a második – által megnevezett denotátum tulajdonságát (Balkevičius 1998: 40 szerint). Ebbe az alcsoportba tartozó összetételek három szóképzési típusba sorolhatók: 1) főnév. + főnév, 2) melléknév + főnév és 3) számnév + főnév Főnév dominál + főnév és melléknév + főnév összetételek, pl. : 1) akmenpjūklis STŽ 16; angokraštis STŽ 22; ardakartė, ardikartė STŽT 19; arklaėdžios STŽT 21; avitvartis STŽT 27; bėgvinė STŽ 73; betonvinė STŽ 77; bitbutis STŽT 32; butgalis STŽT 39; butsanga, butsangė, butangė STŽT 39; darbadienis STŽ 102; darbystubė STŽT 43; dūmavamzdis STŽ 130; dumblavietė STŽ 130; gaisrasienė STŽT 52; gipsatinkis STŽ 650; grindjuostė STŽT 61; kalkakmenis AP 27; kiauliadurės STŽT 82; klėtsanga, klėtsangė STŽT 89; kluongalis STŽT 91; kraiklentė STŽT 94; miestovaizdis AP 142; medvaržtis KMD 34; 169Terminologija | 2017 | 24 stalviršis IPS 89; stogagalis STŽ 583; ortarpis MSSA 145; parketplokštė STŽ 388; riboženklis ALKSTŽ 227; stoglangis MK 75; stogvamzdis STŽ 585; tiesybvietė STŽ 643; vamzdžiaraktis ALKSTŽ 344; vandenkelis ALKSTŽ 10; vandentakis STŽ 691; vandenvietė ALKSTŽ 185; veidašalmis STŽ 700; vėjalentė MSSA 139; vielokaištis ALKSTŽ 84; žvyrkelis STŽ 730. 2) aklidangtis ALKSTŽ 50; akytbetonis STŽ 74; aukštakrosnė STŽ 53; baltmolis ALKSTŽ 18; bendrabutis STŽ 73; dailylentė STŽT 42; dantytkūjis ALKSTŽ 169; didgalis STŽT 44; didžianamė STŽT 45; drungtroba STŽT 46; drūtgalys ALKSTŽ 241; geltonžemis STŽ 166; greitaeigė ALKSTŽ 313; greitvietė ALKSTŽ 59; grynaanglis GK 7; gyvatvorė STŽ 169; ilgasriegis STŽ 190; juodgrindės STŽ 227; juodlubės STŽ 228; laibrąstis SM 339; laisvatarpis ALKSTŽ 155; plonlentė STŽ 307; raudonmolis STŽ 468; sauskelis MT 3; statramstis MSSA 149; storlentė STŽ 307; žaliaplytė ALKSTŽ 42. A képzés típusának számnevei. + főnév. az összetételek csak az attributív összetételek kis részét alkotják, pl. : 3) dvigegnis STŽ 13; keturbriaunis STŽT 81; keturkojis STŽ 251; keturstubė STŽT 82; tridantis STŽ 255; trikojis STŽ 659; vienratis STŽ 710. Az attributív összetételek közül nagy produktivitásukkal emelkednek ki az akla- (akladangtis STŽ 15; aklagatvis ALKSTŽ 304; aklakelis ALKSTŽ 304; aklavamzdis STŽ 16); ketur- (keturkojis STŽ 251; keturšakis ALKSTŽ 89; keturstubė STŽT 82); stog- (stoglangis STŽ 585; stoglatakis ALKSTŽ 168; stoglovis STŽ 585; stogvinė ALKSTŽ 229); vanden- (vandenkelis ALKSTŽ 10; vandenspara STŽ 691; vandentakis STŽ 691; vandentalpa STŽ 692; vandenvietė ALKSTŽ 185) tövek. Megemlítendők egyes attributív összetételek olyan változatai is, amelyek a kötőhangzóban (pl.: ardakartė, ardikartė STŽT 19), a végződésben vagy egyszerűen a szokatlan összetételben különböznek (pl.: butsanga, butsangė, butangė STŽT 39; klėtsanga, klėtsangė STŽT 89). Objektális összetételek. Objektális viszonyokról akkor beszélünk, amikor az alárendelt tag olyan személyt, tárgyat vagy dolgot jelöl, amelyre a főtag által jelölt cselekvés, állapot vagy tulajdonság tartalma irányul (Labutis 1998: 82 alapján). A meghatározó összetételek közül az objektális tagviszonyok, amint említettük, 186 összetételre jellemzők. Többségük 1) főnév. + ige összetételek, néhány – 2) névmás + ige szóképzési típusú összetételek. A második tag a főtag, az azt meghatározó, attól függő tag pedig az első: 170 Lina Rutkienė Az építőipari terminológia összetett szavainak pagal sintaksinius-semantinius sandų santykius osztályozása 1) aplinkostaba STŽ 5; bangolaužis STŽ 70; betonmaišė STŽ 77; betontiekis ALKSTŽ 202; betonkrėtė STŽ 77; cementvežis STŽ 91; darbdavys STŽ 105; dulkėgaudis STŽ 129; dūmlaidis STŽT 48; dumblagaudė STŽ 130; dumblavalė STŽ 130; dūmtraukis SM 90; garalaidė STŽT 53; garotiekis KP 82; gegnešis STŽT 55; grudpilas PRAB 28; gruntatraukė STŽ 183; ižonešis STŽ 222; lentpjūvė STŽ 308; lytlauža MT 204; medkirtys STŽ 330; medžiagotyra STŽ 334; orpūtė STŽ 374; pulpotiekis STŽ 461; purvagaudė STŽ 463; šaltnešis ALKSTŽ 218; santvarvežis STŽ 500; šilumnešis ALKSTŽ 149; skylmušys STŽ 536; smėliagaudė ALKSTŽ 26; smėliapūtė ALKSTŽ 36; strypapjovė STŽ 588; vamzdžiapjovė STŽ 691; vandenskrodis STŽ 691; vandentraukis SBTĮ 11; vėjarodis STŽ 700; žaibolaidis ALKSTŽ 75; žemplukė KKG 2; žvyr(a)plovė ALKSTŽ 364. 2) öníró STŽ 504; önrakodó (önrakodás) STŽ 504; önvontató STŽ 504; dömper ALKSTŽ 207. A képzés típusának névmása + cselekvésű. az építészeti terminológia rokoni terminusként szereplő összetételeinek első tagja mindig a savielem. Az összegyűjtött anyagból nyilvánvaló, hogy mind az objektumi összetételek bizonyos első, mind második tagjai termékenységet mutatnak. Az első tagok közül a legtermékenyebbek az anyagokat vagy nyersanyagokat jelentő főnévi tagok: beton- (betontiekis ALKSTŽ 202; betonkrėtė STŽ 77; betonvežis ALKSTŽ 207); dumbl(i)a- (dumblagaudė STŽ 130; dumblasiurbė STŽ 130; dumblavalė STŽ 130; dumbliagramdė STŽ 130); vanden- (vandenskyra ALKSTŽ 111; vandensvaidis ALKSTŽ 160; vandentraukis SBTĮ 11); žem- (žemkasė ALKSTŽ 160; žemlipė KKG 2; žemsėmė ALKSTŽ 37; žemsiurbė STŽ 724). A második tagok közül a legtermékenyebbek az aktív cselekvést kifejező igei tagok: -matis (vėjomatis STŽ 700; vandenmatis STŽ 691; triukšmamatis ALKSTŽ 220; sukiamatis STŽ 594; slėgmatis STŽ 322; kuramatis STŽ 294); -gaudė (dumblagaudė STŽ 130 – iszapfogó; žvyr(a)gaudė STŽ 729 – kavicsfogó; smėliagaudė ALKSTŽ 26 – homokfogó); -tiekis (vandentiekis STŽ 692 – vízvezeték; šilumotiekis STŽ 614 – távhővezeték; pulpotiekis ALKSTŽ 247 – pépvezeték); -traukis (dūmatraukis STŽT 47 – füstelvezető; viniatraukis ALKSTŽ 60 – szeghúzó; vandentraukis STŽ 692 – vízkihúzó); -vežis (cementvežis STŽ 91 – cementfuvarozó; betonvežis ALKSTŽ 207 – betonfuvarozó; šilumvežis STŽ 614 – hőszállító). Adverbiális összetételek. Azok az adverbiális viszonyok, amelyeket az összetevősomasis narys, yra įvairiareikšmiai. Tai pagrindiniu sandu pasakyto „reiški- 171Terminologija | 2017 | 24 jelenlétének tere vagy ideje, a megnyilvánulás módja vagy mértéke, a keletkezés oka, feltétele, célja jelöl” (Balkevičius 1998: 41). Az olvasott, építőipari szakterülethez tartozó kiadványokban 26 olyan összetételt találtak, amelyek alkotóelemei adverbiális viszonyban állnak egymással. Ezek az összetételek a következő szóalkotási típusokhoz tartoznak: 1) főnév + ige, 2) határozószó + főnév, 3) határozószó + ige: 1) garvežys STŽ 162 „gőzgéppel hajtott” (az első tag elliptikusan azt írja le, hogyan hajtják a második taggal megnevezett tárgyat); 2) pusgaminis STŽ 463 „félig kész termék”; pusmišinis STŽ 465 „félig keverék”; }]} 马会}♀♀♀♀♀♀ vutomiҳәынҭқар 天天中彩票派奖 }]}хәы }]} }]} terepjáró STŽ 716 ‘mindenütt járó’. 3) gyorsaság STŽ 174 ‘gyorsan működni’; egyensúly STŽ 463 ‘félig billenni’. A határozós építészeti terminológiai összetételek alaptagjának és függő tagjának pozíciója eltérő lehet. A példák azt mutatják, hogy amikor a második tag igei (garvežys, greitaveika, pusiausvyra), a meghatározó az első tag. Amikor a második tag főnévi, a meghatározó a második tag (pusmišinis, pusgaminis). Termelékenységgel csak a pushatározószói első tag jellemezhető (pusmišinis STŽ 465; pusfabrikatis ALKSTŽ 216), a többi tag nem ismétlődik, vagy túl ritkán ismétlődik ahhoz, hogy általánosítható következtetéseket lehessen levonni. Kompletív összetételek. A komplexív összetételek fő tagja (főnévi, melléknévi, számnévi vagy határozószói) a denotátum terjedelmét jelöli, szemantikai tartalmát pedig a hozzá kapcsolódó tag tárja fel, amely a transzformáció során a főnév birtokos esetévé válik (Balkevičius 1998: 42 alapján). Az ilyen összetételekből hasonlóan sokat találtak, mint az adverbiálisakból – 25-öt. Mindegyikük fő tagja az első, ezt a második határozza meg, az első tag pedig vagy határozószó: daug »sok«, vagy főnév: pusė »fél«: daugiaašis STŽ 107; daugiakampis ALKSTŽ 257; daugiašakis ALKSTŽ 144; pussantvarė ALKSTŽ 297; pusaukštis STŽ 463; puskolonė STŽ 464; puspriekabė STŽ 464; pusrąstis STŽ 464; pusskliautis ALKSTŽ 297; pusšliuzis STŽ 464; pusspyris STŽ 464. A valamennyi komplexív, nemi építési szakkifejezésként használt összetételt csak az 1993-as és 2002-es építési szakkifejezés-szótárakban találták meg. A korábbi kiadványokban, például Valdemaras Michalauskas 1978-as építési szakkifejezés-szótárában, amelyben az élő nyelv szakkifejezéseit rögzítették, csak ilyen képzésű melléknevek (pl. daugiasienis, -ė STŽT 43) szerepeltek, főneveket azonban nem találtak. Még több forrás és példa vizsgálata után lehet majd megerősíteni vagy megcáfolni azt a feltevést, hogy a komplexív, nemként működő összetételek 172 Lina Rutkienė Az építészeti terminológia összetett szavainak pagal sintaksinius-semantinius sandų santykius osztályozása A terminológiai terminusokkal való képzés meglehetősen új terminológiai jelenség. Ezenkívül a jövőben részletesebb elemzést kellene végezni a komplexív és adverbiális összetételekről, amelyeknek első tagja a pusz-, mivel az ilyen összetételek közötti határ vitatható kérdés. Komparatív összetételek. A komparatív tagviszonyok a legritkábbak valamennyi közül. E viszonyok az összetett szó tagjai között állnak fenn; ha az összetett szót szókapcsolattá alakítjuk, illetve meghatározzuk képzésének jelentését, a fő tagot a kaip összehasonlító partikula mellett kapjuk meg: sliekratis ALKSTŽ 370 ‘kerék, mint egy (kúszó) giliszta’; malūnsparnis STŽ 322 ‘szárnyak, mint egy malomé’; kryžkelė STŽ 291 ‘út, mint egy kereszt’. Noha ezek az összetételek szintén csak az 1993-as és 2002-es építészeti terminológiai szótárakban fordultak elő, túl kevés van belőlük (csak az említett hármat találtuk) ahhoz, hogy hipotézist állíthassunk fel a komparatív összetételek képzéséről mint a terminológia új kiegészítési módjáról. ÖSSZETETT IKERSZAVAK A vizsgált építőipari szövegekben 38, építési szakkifejezéseként használt összetett ikerszót találtunk. Az összetett ikerszavak alkotóelemei egyformán önállóak, és egyik sem határozza meg a másikat. Mindannyian a főnév + főnév szóképzési típusba tartoznak. Geert Booij rámutat, hogy az összetett ikerszavak az ikerszavak különleges osztályát alkotják, mivel ezeknek az ikerszavaknak mindkét alkotóeleme alaptag (Booij 2007). Képzési jelentésüket az alkotóelemek jelentéseinek összege adja. Összetett ikerszavakat csak az építőanyagok szakterületének szövegeiben találtunk; ezekből kitűnik, hogy ezek az ikerszavak olyan anyagokat jelölnek, amelyek két fő komponensét az adott ikerszó alkotóelemei is megnevezik, pl.: vasbeton SM 242 (vas + beton); fabeton ALKSTŽ 75 (fa + beton); acélbeton STŽ 421 (acél + beton); habbeton STŽ 465 (hab + beton); habkova SM 278 (hab + szilikát); kénbeton STŽ 511 (kén + beton); üvegszál-erősítésű műanyag DP 282 (üveg + műanyag), üvegbeton ALKSTŽ 162 (üveg + beton); kavicsbeton ALKSTŽ 72 (kavics + beton). Amint a példákból látható, számos összetett szó ugyanazt a második tagot, a -beton elemet tartalmazza. Az építőipari terminus, a beton, az egyik legfontosabb építőanyagot jelöli; folyamatosan törekednek ezen anyag tulajdonságainak javítására, valamint arra, hogy az anyag esztétikusabb legyen. Így érthető, hogy éppen ezzel a főnévvel számos építőipari terminológiai összetétel jön létre, és nemcsak alárendelő, hanem – mint említettük – tárgyas (betonszállító ALKSTŽ 202; betonkeverő STŽ 77; betonöntő STŽ 77), valamint jelzős (betonszeg STŽ 77; kőbeton STŽ) összetételek is. 74; akytbetonis STŽ 74).