Tarptautinės fonetinės abėcėlės (TFA) lietuviški terminai

Terminológia / Terminológia 2025, 32. sz., 1–26. o. A tartalomra mutató hivatkozás / Tartalomjegyzék-hivatkozás ISSN 2669-2198 (elektronikus / online) Copyright © 2025 Rima Bakšienė, Agnė Čepaitienė, Jolita Urbanavičienė. A Litván Nyelv Intézete adta ki. Ez egy nyílt hozzáférésű cikk, amelyet a Creative Commons Nevezd meg! licenc feltételei szerint terjesztenek; ez korlátozás nélküli használatot, terjesztést és sokszorosítást tesz lehetővé bármely médiumban, feltéve, hogy az eredeti szerzőt és forrást feltüntetik. // Kiadta a Litván Nyelvi Intézet. Ez a cikk nyílt hozzáférésű, a „Creative Commons” Nevezd meg! licenc feltételei szerint terjeszthető, amelyek lehetővé teszik a tartalom korlátlan használatát, terjesztését és többszörözését bármilyen adathordozón, a szerző és a forrás megjelölésével. Received: / Beérkezett: 2025-05-30. Accepted: / Elfogadva: 2025-08-01. 1 A NEMZETKÖZI FONETIKAI ÁBÉCÉ (TFA) LITVÁN TERMINUSAI A Nemzetközi Fonetikai Ábécé (IPA) litván terminusai RIMA BAKŠIENĖ Litván Nyelvi Intézet E-mail : [email protected] ORCID ID: https://orcid.org/0000-0002-6716-0776 Kutatási területek: dialektológia, geolingvisztika, kísérleti fonetika, fonológia. AGNĖ ČEPAITIENĖ Litván Nyelvi Intézet E-mail cím: [email protected] ORCID ID: https://orcid.org/0000-0002-6018-0520 Kutatási területek: dialektológia, geolingvisztika, szociolingvisztika, a beszélt litván nyelv sajátosságai. JOLITA URBANAVIČIENĖ Litván Nyelvi Intézet E-mail-cím: jolita.urbanavici[email protected] ORCID ID: https://orcid.org/0000-0002-5514-2263 Kutatási területek: kísérleti fonetika, fonológia, lexikográfia, geolingvisztika, szociolingvisztika. https://doi.org/10.35321/term32-07 ------------------------------------------------------------------------------------------------------------------ ANNOTÁCIÓ A tanulmány bemutatja és elemzi a Litván Nyelv Állami Bizottsága által jóváhagyott fonetikai terminusgyűjteményt, amely a nemzetközi fonetikai ábécé (TFA, angolul International Phonetic Alphabet [IPA]) jeleinek litván nyelvű elnevezéseit tartalmazza. Összesen 166 címszóként szereplő terminust vizsgálnak, két 2 részre osztva: 1) litvánosított nemzetközi terminusok, pl. glotális; 2) litván terminusok, pl. gégehangú. Áttekintést ad a nemzetközi és litván terminusok szinonímiájáról, az elsődleges változat kiválasztásának szempontjairól, néhány új litván terminus megalkotásának szempontjairól, valamint a gyűjtemény terminusalkotásának legjellemzőbb vonásairól. KULCSSZAVAK: fonetika, nemzetközi fonetikai ábécé, terminusszinonímia, terminusalkotás, terminusok litvánosítása, TFA-táblázat. ABSZTRAKT A tanulmány a Litván Nyelv Állami Bizottsága által jóváhagyott fonetikai terminusok együttesét mutatja be és elemzi. Ez a Nemzetközi Fonetikai Ábécé (IPA) karaktereinek megnevezéseiből áll a Litván nyelv. Összesen 166 terminust elemeztek, két csoportra osztva: 1) litvanizált nemzetközi terminusok; 2) Litván kifejezések. Áttekintik a nemzetközi és litván terminusok szinonímiáját, a fő változat kiválasztásának kritériumait, az új litván terminusok létrehozásának egyes szempontjait, valamint a terminuskészlet kialakításának legjellemzőbb vonásait. KULCSSZAVAK: fonetika, Nemzetközi Fonetikai Ábécé, terminusszinonímia, terminusképzés, terminusok litvanizálása, IPA-táblázat. BEVEZETÉS 1886-ban Párizsban alapították a fonetikusok fő szervezetét – a Nemzetközi Fonetikai Társaságot (lásd IPhA), amelynek célja a fonetikai kutatások és e tudomány különféle gyakorlati alkalmazásainak ösztönzése. Ezzel egy időben létrehozták, és 1888-ban először publikálták a Nemzetközi Fonetikai Ábécét (TFA, angolul International Phonetic Alphabet [IPA]), valamint meghatározták annak alapelveit. Ez a világ valamennyi nyelvének hangjai lejegyzésére szolgáló univerzális jelrendszer, amelynek alapját a magánés mássalhangzók jelölésére használt latin betűk alkotják, kiegészítve a koartikulációs és prozódiai sajátosságokat jelölő diakritikus jelekkel, valamint az összes jelet megnevező terminusokkal (lásd IPA 2020; részletes leírását lásd HIPA 1999; lásd még az 1. függeléket). A társaság fennállásának csaknem másfél évszázada alatt a TFA-t többször módosították és kiegészítették (vö. a történeti változatokat: hIPA 2018), továbbá számos nyelv és azok változatainak kutatására alkalmazták és használták (lásd PHWL). A TFA lejegyzésének alapelveit a Nemzetközi Fonetikai Társaság tudományos folyóiratában (angolul Journal of the International Phonetic Alphabet [JIPA]) és annak külön cikksorozatában, a TFA-átírás példáiban (angolul Illustrations of the IPA) publikálják. Ebben a részben a 2023-ban publikált, a standard litván nyelv hangjainak jellemzőit bemutató leírás, valamint a TFA-jelekkel készült transzkripció illusztrációja található (lásd Bakšienė és mtsai 2023). Ez az első, rangos nemzetközi fonetikai folyóiratban megjelent publikáció, amely a standard litván nyelvvel foglalkozik, és az addig litván szerzők által végzett kísérleti kutatásokon alapul. A litván nyelvű TFA-illusztráció elkészítésekor figyelembe vették a standard nyelvre vonatkozó, akkor Litvániában hivatalosan jóváhagyott TFA-jelkészletet is (lásd VLKK K-25). A standard litván nyelv (és a nyelvjárások) hangjainak egy évszázad alatt finomított transzkripciós elveire támaszkodtak, amikor nemcsak a litván 1 hangok TFA-rendszerbeli megfelelőit keresték, hanem számukra 1 Az elmúlt évszázadban Litvániában használatban volt a Jurgis Gerulis (Georg Gerullis) által 1930-ban adaptált úgynevezett koppenhágai transzkripció (lásd Gerullis 1930), amely a litván hangokra alkalmazott, a 3 Nemzetközi Fonetikai Szövetség megnevezésére szolgáló terminusokon alapult. A litván TFA-jelkészlet pontosításának és rögzítésének szükségessége az említett TFA-illusztráció közzététele után merült fel – a JIPA folyóirat szerkesztőbizottságától javaslat érkezett TFA-táblázat (angl. IPA chart), valamint annak interaktív változata (lásd TFA LT2 2025) litván nyelvű elkészítésére. A TFA-jelek elnevezéseinek litván megfelelőit először az Állami Litván Nyelvi Bizottság Kiejtési és Hangsúlyozási Albizottságában vitatták meg és hagyták jóvá (lásd VLKK 2024), ezt követően pedig a Nemzetközi Fonetikai Szövetség Ábécé-, Jelés Betűtípus-bizottságában (angl. The Alphabet, Charts and Fonts committee of the 2 International Phonetic Association), majd több mint húsz másik nyelv hasonló osztályozási terminusaival együtt közzétették őket (lásd IPA charts). E cikk célja az angol nyelvű TFA-terminusok litván megfelelőinek bemutatása, valamint a készlet összeállítása során felmerült problematikus szempontok áttekintése. A cél megvalósítása érdekében a következő feladatokat tűzték ki: 1) megvitatni a TFA litván megfelelői legfontosabb kiválasztási kritériumait; 2) kiemelni a TFA-gyűjtemény terminusai szinonímiájának főbb jellemzőit; 3) áttekinteni a TFA-gyűjtemény terminusainak legjellemzőbb szóalkotási sajátosságait. A kitűzött feladatok eléréséhez leíró, összehasonlító és kvantitatív módszereket alkalmaztak. A kutatás tárgya – a TFA-jelek litván elnevezései. Összesen 166 címszóterminust vizsgálnak, két részre osztva: 1) litvánosított nemzetközi terminusok, pl. glottális; 2) litván terminusok, pl. gégehangképző (lásd a 2. mellékletet). A gyűjteményben kiemelték (félkövérrel szedték) a szerzők által javasolt fő változatokat; ezek közül leggyakrabban a litván használati hagyománnyal rendelkező terminusokat választották. A litván fonetikai szakemberek által jóváhagyott gyűjtemény célja a terminológiai változatosság csökkentése a tudományos munkákban, a TFA terminológiájának letisztázása és megszilárdítása, összhangban az egy terminus – egy jelentés szabállyal, valamint használatának ösztönzése a litván fonetikai és fonológiai művekben. A TFA TERMINOLÓGIÁJA A KORÁBBI LITVÁN FONETIKAI MUNKÁKBAN Az egyes nyelvészeti területek terminológiája szorosan összefügg e területek fejlődésével. A XX. század elején a legtöbb fonetikai terminus Jonas Jablonskis (lásd Keinys 1967: 25), Kazimieras Būga (1958–1961) és Mykolas Durys (1929) munkáiban található. Ebben az időszakban fektették le az egész litván fonetikai terminológia alapjait, elsősorban a hiányzó terminusok megalkotására összpontosítva. Ezt a folyamatot felgyorsította a TFA közzététele, valamint annak szükségessége, hogy a nemzeti hangrendszerhez igazítsák. A köznyelvi litván nyelv hangjait először 1922-ben jegyezték le TFA-jelekkel Richard Ekblom svéd nyelvész tankönyvében, a később meghonosodott litván hangátírási rendszert pedig, amely kopenhágai átírásként is ismert, Jurgis Gerulis alkotta meg (Gerullis 1930) (lásd még az 1. lábjegyzetet). az egyesület által 1925-ben Koppenhágában elfogadott TFA-revízió. A litván nyelvjárások TFA-jelekkel történő átírásáról bővebben lásd: Bakšienė, Čepaitienė 2024 és az ott említett irodalmat. 2 Ez a bizottság 2011 óta olyan projektet valósít meg, amelynek célja az eredeti nyelven elkészített TFA-táblázatok összegyűjtése és közzététele. Ezek nem csupán a terminusok angol nyelvről más nyelvre történő szó szerinti fordításai – a terminusok megfelelőinek megadásakor az adott ország fonetikai kutatásának gyakorlatára és hagyományára kell támaszkodni (bővebben lásd: IPA charts). 4 A 20. század közepén a fonetika területén J. Gerulis tanítványa, Elzbieta Mikalauskaitė tevékenykedett, aki a berlini, lipcsei és hamburgi egyetemeken szerezte végzettségét. Munkáiban a TFA terminusaira támaszkodott, TFA-jeleket használt, valamint a TFA alapján kidolgozott litván magánhangzóés mássalhangzó-osztályozásokat mutatott be (Mikalauskaitė 1975: 22, 37). Ideológiailag ellentétes – úgynevezett leningrádi nyelvészeti iskola – képviselőjének tekinthető Valerija Vaitkevičiūtė, aki elkészítette a Fonetikáról szóló fejezetet (valamint a hangok osztályozásának egy másik változatát) az első akadémiai Litván nyelvtan számára (LKG 1965). Így a fonetika tudománya a szovjet időszak Litvániájában sikeresen egyesítette mind keletről, mind nyugatról érkező tudományos eszméket. A TFA terminusait és jeleit azonban ebben az időszakban szisztematikusabban csak egyes, többnyire összehasonlító tudományos munkákban használták, például a litván és az angol nyelv magánhangzóinak összevetésekor (Svecevičius 1960: 29–48) és így tovább. Az addig fejlesztett tiszta fonetikai terminológiát a XX. század nyolcvanas éveiben a strukturalizmus új irányzata – a fonológia – egészítette ki, amely a Prágai Nyelvészeti Kör és a glosematika eszméiből fejlődött ki. Ebben az időszakban alakították ki a nemzeti fonetikai és fonológiai terminológiát, amely jelentősen megszilárdult Antanas Pakeris kutatásaiban (1986), valamint a litván fonológiai iskola megalapítójának, Aleksas Girdenisnek a Fonologija (1981) című monográfiájában. A fonetikai terminológiához sorolták a prozódia mint a fonológia összetevő részének területét, valamint az ehhez kapcsolódó terminusokat is (Pak erys 1982; Gaivenis, Keinys 1990). A XX. század végén a TFA jeleit először a más nyelveken kiadott litván nyelvtanokban kezdték alkalmazni, vö. : Lithuanian Grammar (LG 2006: 16–17), Литовский язык грамматика (GLJ 1985: 13–14). A TFA jeleivel a Dabartinės lietuvių kalbos gramatikoje (DLKG 2005) is megismertették az olvasókat. Megfigyelték, hogy az IPA univerzalitása különösen jól megfelel a mai balti nyelvek összehasonlító munkáinak, amikor ugyanazzal az átírási rendszerrel kell különböző nyelvek hangjait lejegyezni; például az IPA jeleit használták a Litván Nyelv Intézet Baltų kalbų garsynas XXI a. pradžioje című sorozatában. Ez új terminológia kidolgozását ösztönözte; 3 például a mássalhangzókról szólva elhagyták a metaforikus kietasis és minkštasis terminusokat – helyettük a nemzetközi palatális (az elsődleges palatalizáció jelölésére) és palatalizált (a másodlagos palatalizáció megnevezésére) terminusokat kezdték használni (Urbanavičienė ir kt. 2019: 22). Az IPA-rendszert a litván nyelv hangjainak fonetikai osztályozására is felhasználták. Az ilyen osztályozásokat az IPA kontextusában Jurgis Pakerys (2014: 88–92), Rytis Ambrazevičius és Asta Leskauskaitė (2014: 164–167), valamint Asta Kazlauskienė (2018: 45) javasolták. R. Ambrazevičius és A. Leskauskaitė arra törekedtek, hogy az IPA jeleit (és a megfelelő terminusokat) a litván nyelvre alkalmazzák, az angol és a litván nyelv mássalhangzóinak F2-lokuszértékeit összehasonlítva. Az utóbbi években az IPA-t a köznyelvi litván nyelv fonetikájának más 3 I. sorozat kötete: A magánhangzók és a hangok kölcsönhatásának műszeres vizsgálata (Jaroslavienė ir kt. 2019), II. kötet: A mássalhangzók műszeres vizsgálata (Urbanavičienė ir kt. 2019); III. kötet: A litván és a lett nyelv szonánsainak összehasonlító akusztikai és perceptív vizsgálata (Urbanavičienė, Tapertė 2023). 5 a kutatók munkáiban (lásd Švageris 2022; Kazlauskienė 202 3; Kazlauskienė és mtsai 2023; Kazlauskaitė 2024: 13–18 stb. ). A fonetika sajátosságai miatt e terület litván (és nem csak litván) terminusait elsősorban a szakembereknek kellett megalkotniuk, mivel a fonetika, a fonológia, a prozódia, a morfonológia (a fonológia és a morfológia közötti köztes diszciplína, lásd DLKG 2005: 17) mellett fejlődött a beszéd akusztikája, valamint a hangok perceptuális, statisztikai és egyéb vizsgálata is. Így a terminológusoknak és a fonetika szakembereinek együtt kellett dolgozniuk. Az első litván nyelvészeti terminológiai szótárban (Gaivenis, Keinys 1990) a tiszta fonetika, fonológia, prozódia és morfonológia terminusaira korlátozódtak (Kazlauskaitė 2000: 26). A fonetikának (2008) és a fonológiának (2011) szentelt külön szójegyzékeket Rima Bakšienė (Bacevičiūtė) állította össze. Az akusztikai fonetika terminológiáját tömören és szemléletesen R. Ambrazevičius (2011), a kísérleti fonetikáét pedig A. Kazlauskienė (2018) és Evaldas Švageris (2022) tekintette át. A TFA-TERMINUSGYŰJTEMÉNY FELÉPÍTÉSE ÉS PROBLEMATIKUS ASPEKTUSAI A latinizált nemzetközi és a litván TFA-terminusok szinonímiája A tanulmány választott tárgya – a TFA-jelek litván elnevezései – a fonetikai terminológiában viszonylag új. Bár a litván fonetika tudománya már jelentős fejlődésen ment keresztül, a terminológia (nemcsak a TFA-jeleké) változatos – egyes jelenségek (különösen a litván nyelvre nem jellemzők) megnevezésére nincsenek elnevezések (vö. a fonetikai terminusok elemzését: Kazlauskaitė 2000: 25–31; lásd még e tanulmány „Latinizált nemzetközi és litván TFA-terminusok” című alfejezetét). A TFA-jelek litván elnevezéseinek gyűjteményét összeállítva sem lehetett elkerülni a terminusok 4 szinonímiáját. Bár a terminológiai szinonímia a pontosság és az egyértelműség hiányához vezethet, a szinonimák hiánya mégsem tartozik az új terminusok megalkotásának követelményei közé (vö.: Keinys 1980; Gaivenis 2002 stb.; lásd még Mitkevičienė 2015: 39–59; 2020: 1–18). Mindazonáltal csak a litván és a nemzetközi terminusok szinonímiája tekinthető megalapozottnak (Klimavičius 1975; lásd még Kazlauskaitė 2000: 25; Mitkevičienė 2020: 1–18 stb.), és ez jellemzi az elemzett TFA-terminusgyűjteményt is. 5 A litván TFA-gyűjteményben a szinonim terminusok vannak túlsúlyban (64 százalék) (lásd a 2. mellékletet). A latinizált nemzetközi és a litván megfelelők szinonim módon megadott csoportjában az egyszavas terminusok dominálnak (az összes szinonim terminus 57 százaléka). Ezek kétfélék: a) litván és 4 A tanulmányban a TFA terminusainak szinonimáiként ugyanazon jelet megnevező, egymástól eltérő (litvánosított nemzetközi és litván) elnevezéseket tekintik, amelyek jelentésárnyalataikban semmilyen különbséget nem mutatnak, és amelyeket gyakran dublettekként értelmeznek (Gaivenis 2014: 200 és mások). A szinonimák általános, valamint a terminológiában eltérő felfogásáról lásd Klimavičius 1975: 91–122; Zemlevičiūtė 2001: 35–38; Mitkevičienė 2015: 39–59; 2020: 1–18 és mások. 5 Az eddig elvégzett kutatások tanúsága szerint a terminusok szinonímiája számos más szakterület terminológiájára is jellemző: a fizikáéra (Kaulakienė 2009); az informatikáéra, a számítástechnikáéra (Kaulakienė 2000: 23–28; Celiešienė 2011: 23–30; Auksoriūtė és mások 2018); az orvostudományéra (Zemlevičiūtė 2001: 34–39); a jogéra (Umbrasas 2004: 100–118); építőipar (Stunžinas 2005: 7–26); asztrológia (Vaskelaitė 2021: 192–223); közgazdaságtan (Vaskelaitė 2022); öltözködés (Rimkutė-Ganusauskienė 2023) stb. Lásd még: Mitkevičienė 2015: 39. 6 nemzetközi terminus, pl.: réshang / frikatíva (angl. fricative), approximáns / közelítőhang (angl. 6 approximant); b) litván terminus és hibrid, pl.: uvuláris / uvuláris (angl. uvular), lágyult / palatalizált (angl. palatalized), bilabiális / bilabiális (angl. bilabial), dentális / dentális (angl. dental), 7 gégéhang / glottális (angl. glottal). Az ajánlott egyszavas terminusok többségét – figyelembe véve a litván fonetikai munkákban elterjedtebb használati hagyományt – litván terminusok alkotják. Az összetett terminusokra szintén jellemző a szinonimitás; két–négy összetevőből állnak, például: laterális frikatíva / oldalsó réshang (angl. lateral fricative), zöngés labiopalatális approximáns / zöngés ajaki palatális likvida (angl. voiced labial-palatal approximant). Az ilyen terminusok egy része litván és nemzetközi szavakból áll, például: nazális feloldás (angl. nasal release), laterális feloldás (angl. lateral release), zöngés alveololaterális pergőhang / zöngés alveoláris oldalsó pergőhang (angl. voiced alveolar lateral flap). Olyan szinonimiai esetek is előfordulnak, amikor a TFA-jelek litván nyelvű megfelelőit eltérő szerkezetű terminusok alkotják, vö. az egyés kétszavas terminusokat, például: labioldentális / ajaki foghang (angl. labiodental), palatális / középső szájpadlási (angl. palatal), faringalizált / inkább garati (angl. pharyngealized), laminális / nyelvelülső (angl. laminal); az egyés háromszavas terminusokat, például: apikális / nyelvhegyi elülső (angl. apical); a kétés háromszavas terminusokat, például: alveolopalatális réshang / alveoláris palatális réshang (angl. alveolo-palatal fricatives); a háromés négyszavas terminusokat, például: zöngés labioveláris approximáns / zöngés ajaki veláris likvida (angl. voiced labial-velar approximant), zöngétlen labioveláris réshang / zöngétlen ajaki veláris réshang (angl. voiceless labial-velar fricative). A nemzetközi fonetikai közösségnek benyújtott, litván nyelvű végleges TFA-terminusgyűjteményt a táblázatban félkövérrel kiemelt fő TFA-terminusváltozatok alkotják (lásd a 2. függeléket és a TFA LT 2025; TFA LT2 2025 című munkákat). A főbb terminusok jegyzékében a következők dominálnak: a) litván (65%), nem pedig litvánosított nemzetközi (35%) terminusok; b) egytagú (59%), nem pedig összetett (41%) terminusok. Ezt egyebek mellett (a pontosságon és az egyértelműségen kívül) az is meghatározta, hogy ezek használata gyakoribb a fonetika és fonológia alapvető munkáiban (vö. Gerullis 1930; Mikalauskaitė 1975; Girdenis 2003; Pakerys 2003; Ambrazevičius, Leskauskaitė 2014; Pakerys 2014; Kazlauskienė 2018; Jaro slavienė és mtsai 2019; Urbanavičienė és mtsai 2019; Kazlauskienė és mtsai. 2023). 6 A terminusok vizsgálatakor a példákban csak a terminusok alkotóelemei szerepelnek. Az összes terminust lásd a 2. mellékletben. 7 A cikkben hibridnek számít minden olyan terminus, amelynek tövében más nyelvekből származó gyökerek vagy képzőaffixumok találhatók (lásd: : Kazlauskienė és mtsai 2011: 56; VLEe és mtsai. ). 7 Litvánosított nemzetközi és litván TFA-terminusok Litván terminusok Kizárólag litván terminusok, litvánosított megfelelőik nélkül, leginkább a TFA magánhangzóinak és szegmentális elemeinek részében találhatók, pl.: együtésű (angl. tap or flap), csettintések (angl. clicks); főhangsúly (angl. primary stress), szótaghatár (angl. syllable break), emelkedő (angl. rising) és egyéb (lásd a 2. mellékletet). Többségük már elterjedt és általánosan meghonosodott a litván fonetikai tudományos munkákban, azonban bizonyos esetekben a TFA-gyűjtemény összeállításakor pontos litván megfelelő után kellett kutatni, mivel a fonetikai munkák szerzői ugyanazon fonetikai fogalom megnevezésére több terminust is változó módon használtak. A TFA magánhangzórendszerében a középső nyelvállású magánhangzóknak a nyíltság két fokozata található meg (angl. close-mid és open-mid). A korábbi fonetikai munkákban, amikor még csak aktívabban kezdték alkalmazni a hangok TFA szerinti osztályozását, a félig zárt és félig nyílt magánhangzó terminusokat használták (lásd: Jaroslavienė 2015: 1–17; Bakšienė, Čepaitienė 2017: 105–135). Idővel azonban megszilárdultak a litván megfelelőik: közepesen zártabb és közepesen nyíltabb (lásd: Kazla uskienė 2018; Jaroslavienė ir kt. 2019; Bakšienė, Čepaitienė 2024; VLKK K-25), és ezek szerepelnek a végleges TFA-gyűjteményben is. A litván TFA-gyűjtemény összeállításakor különösen sok vitát váltott ki az angol clicks terminus, amely a khoiszán nyelvcsaládra jellemző, bizonyos nem pulmonikus (nem kilégzéskor, hanem belégzéskor képzett) mássalhangzók csoportját jelöli; ilyenek például az agglutináló zulu nyelvben használatos, bizonyos csettintésekkel képzett hangok (Degėsys 2012: 40). A litván szakirodalomban 8 az ilyen mássalhangzókat olykor csettintő mássalhangzóknak nevezik (lásd: VLEe). A csettintő mássalhangzók terminus azonban stilárisan konnotált, metaforikus árnyalatot hordoz, továbbá nem írja le teljesen pontosan e mássalhangzók képzését. Felmerült az angol szó közvetlen litvánosítása, a kliksas is, ez azonban nem felelne meg a terminusalkotás hatékonysági elvének, amely szerint a javasolt terminusnak legalább az adott terület szakemberei számára világosnak és érthetőnek kell lennie (Gaivenis 2002: 96). A kliksas még a litván nyelv fonetikusai számára sem idéz fel kapcsolatot a mássalhangzók sajátos képzésével (csettintéssel, a nyelvvel való csattanással), ezért a VLKK Kiejtési és hangsúlyozási albizottságában felmerült a spragtelėjimai, taukštelėjimai, pliaukštelėjimai litván szavak terminologizálásának lehetősége. Megpróbáltak latin nyelvű megfelelőket is keresni – megvizsgálták az orvostudományban használt avulsiniai / avulsyviniai terminusokat, ezek azonban szintén nem pontosak, mivel inkább egy résznek az egésztől való elválását írják le (például egy csontdarab letörését, leszakadását, illetve a csont fő részétől való elválását). Így ebben az esetben a spragtelėjimai litván szót választották terminologizálásra. A köznyelvi szavak terminusokká alakításakor a terminusalkotás tisztaságának, hatékonyságának és gazdaságosságának elveit követik (Gaivenis 2002: 58; Bielinskienė ir kt. 2014: 137–151; Rutkienė 2015: 56–58). A TFA diakritikus jeleinek csoportjában az angol creaky voiced terminus a magánhangzó zöngés, szaggatott artikulációját írja le. Bár a litván nyelvben ilyen rendszeres hangok nincsenek, mégis 8 A kutatók megjegyzik, hogy a zulu nyelvnek öt magánhangzója és sok mássalhangzója van, például: dentális [c], félalveoláris [q], alveoláris laterális [x] stb. A mássalhangzóknak lehetnek hehezetes, zöngés / zöngétlen és egyéb változatai, amelyek mindegyike az úgynevezett csettintésekkel vagy csámcsogó hangokkal is ejthető (Degėsys 2012: 40; VLEe). 8 ilyen artikulációs esetek előfordulhatnak, különösen nyelvjárásokban, például amikor a magánhangzókat a žemaitiszi törő hangsúllyal ejtik. E megnevezéshez a gergždžiantis skardusis „recsegő zöngés” litván megfelelőt választották, mivel a melléknévi igenévi formát sok szótárban (lásd: E. kalba) éppen a hang, illetve a hangzás jellemzőinek leírására használják; emellett ezt a terminust más szerzők is alkalmazták már a litván nyelv intonációs 9 sajátosságainak jellemzésére (lásd: Kazlauskienė ir kt. 2023: 89). A litván fonetikai terminusok különösen nagyfokú variálódása a szupraszegmentális egységek és a prozódia területén figyelhető meg. A litván nyelvészeti munkákban e területek terminusai nem rögzültek; a prozódia területét, különösen a litván nyelv intonációját kevésbé kutatták, és csak az utóbbi években jelentek meg jelentősebb prozódiai munkák (Kazlauskienė 2023; Kazlauskienė ir kt. 2023). A fonetikai művekben leginkább variálódó terminusok közé tartoznak a frázis szüneteinek (belső, szintagmák határán álló és záró) határjelzőit [|] és [‖] megnevező elnevezések. Az angol nyelvben ezeket a jeleket összetett, több szóból álló terminusok írják le – minor (foot) group és major (intonation) group. Az első jel [|] megnevezésére a litván tudományos munkákban leggyakrabban az intonációs egység szünete / a belső frázis (szintagma) vége / a szintagmahatár szünete terminusokat használták, míg a második [‖] esetében az intonációs egység vége és a frázis vége terminusokat. A vitákat követően a végleges litván TFA-gyűjteményben úgy döntöttek, hogy mindkét jelhez analóg szerkezetű, háromszavas litván terminusokat ajánlanak: a belső frázis vége és az intonációs frázis vége. A hangmagasság-kontúr változását leíró high rising / low rising angol terminuspárt litvánul ryškiai kylantis / silpnai kylantis alakban fordították le, bár az utóbbi kapcsán a TFA-gyűjtemény megvitatásakor szintén jelentős vita folyt arról, hogy melyik litván határozószó tükrözné a legpontosabban a hangmagasság-változás kisebb fokát. A hangjelenségek csoportjában szereplő angol extra high / extra low terminuspár nem a hangmagasság-kontúr változását, hanem annak állandó szintjét jelöli; litvánul a nemzetközi szó elhagyásával és szintén egy litván határozószó alkalmazásával fordították: nagyon alacsony / nagyon magas. A hangmagasság szintjének hirtelen csökkenését vagy emelkedését a TFA angol változata a downstep / upstep terminusokkal írja le, amelyeket litvánul šuolis žemyn / šuolis aukštyn, azaz „ugrás lefelé” / „ugrás felfelé” néven javasolnak nevezni; a šuolis szó már meghonosodott terminussá vált, amely valamiféle hirtelen változást jelöl, és számos más tudományterületen is használatos, vö.: energijos šuolis (a fizikában), kainų šuolis (a közgazdaságtanban) stb. (lásd: TB). A frázisintonációs görbe emelkedésének vagy esésének jelölésére szolgáló TFA-jeleket [↗] és [↘] az angol változat global rise / global fall néven írja le, fordításukkor azonban elhagyták a globalus nemzetközi szót, és a megszokottabb litván kifejezést választották: bendrasis kilimas / bendrasis kritimas, azaz „általános emelkedés” / „általános esés”. A TFA prozódiai részében szerepel az angol linking terminus, amelyet zárójelben magyarázattal (absence of a break) adnak meg, és amely a [ ] diakritikus jelet – a kis ívet – jelöli; ezt az átírás során leggyakrabban a klitikumok hangsúlyos szavakhoz való kapcsolására használják. E terminus mérlegelésekor, 9 A litván TFA-terminusok készlete valószínűleg még pontosításra szorul, ezért a jövőben megfontolandó e terminus rövidebb, melléknévi változata is: gergždus. Eddig nem került tárgyalásra, mivel ilyen szót egyetlen litván szótár sem közöl, vö. girgždus „csikorgó, recsegő” (lásd: E. kalba). 9 a litván gyűjteményhez több litván megfelelőt javasoltak: jungtis / glaudi sąsaja / samplaika és így tovább, végül azonban a nyelvészetben megszokottabb (például a szintaxisban használatos) šliejimas terminust választották, a zárójelben szereplő magyarázatot pedig a megszakítás hiányaként fordították le. A nemzetközi TFA-terminusok litvánosított változatai Egyes TFA-terminusokat a litván fonetikai munkákban rendkívül ritkán használnak, mivel a litván nyelvben nincsenek ilyen artikulációjú hangok, például: nincsenek nem pulmonikus (angolul nonpulmonic), vagyis nem tüdőhangképzésű mássalhangzók, amelyeket nem a levegő kifújásával, hanem a tüdőbe történő beszívásával ejtenek ki; nincsenek az [r] árnyalatával ejtett sajátos magánhangzók, amelyek az angol nyelv amerikai változatára jellemzők (az ilyen hangkiejtést, amelyet angolul rhoticity néven neveznek, különleges diakritikus jel jelöli), és így tovább. A litván nyelvben újonnan megjelent fonetikai fogalom megnevezésének egyik módja egy 10 nemzetközi terminus litvánosítása. Ezt az utat választva több változat lehetséges: 1) egy teljes nemzetközi terminus átvétele (csupán litván végződés hozzáadásával); 2) egy nemzetközi tő átvétele, miközben a szóképzési modellt a litván nyelvhez igazítják; 3) a szóképzési modellt kölcsönözni, a terminus tövét és affixumait pedig a litván nyelvből venni (lásd Gaivenis 2014: 327; vö. még Drotvinas 2002: 20). A TFA nemzetközi terminusainak litvánosításakor leggyakrabban a terminusképzés második, hibrid módját alkalmazták, amikor a nemzetközi tőhöz litván képzőt 11 kapcsolnak (a TFA-gyűjtemény képzési sajátosságairól bővebben lásd a „A TFA-terminusok képzésének jellegzetesebb vonásai” című alfejezetet). Részletesebben tárgyalunk néhány ritkább litvánosított nemzetközi terminust. A TFA-ban valamennyi nyelv mássalhangzóit először két fő csoportra osztják: a tüdőből kiszorított levegőáram kifúvásával ejtettekre (angl. pulmonic consonants) és a levegő tüdőbe történő beszívásával artikuláltakra (angl. non-pulmonic consonants). Az utóbbi mássalhangzókat a TFA-gyűjteményben a képzés módja szerint három osztályba sorolják: 1) olyan mássalhangzók, amelyek ejtésekor a többlet légnyomás nem a tüdőben, hanem a hangcsatornában, a gégefőben, a hangrés lezárásával alakul ki (angl. ejectives); 2) a szájpadlásnál képzett és a nyelv jellegzetes csettintésével, csattanásával ejtett mássalhangzók (angl. clicks; bővebben lásd a „Litván TFA-terminusok” című alfejezetet); 3) olyan mássalhangzók, amelyek ejtésekor az akadályt nem kifelé, hanem befelé irányuló légáramot keltő robbanással győzik le (angl. implosives). Mindezeket a litván nyelvészet számára kevéssé ismert hangokat úgy határozták el megnevezni, hogy litvánosított nemzetközi terminusokat alkalmaznak. A mássalhangzók említett két legnagyobb osztályának jellemzésére alapvető terminusként a pulmonális és a nem pulmonális (a 12 lat. pulmonis „tüdő” szóból) terminusokat választották, amelyek például az orvostudományban jól ismertek. Úgy döntöttek, hogy elhagyják 10 A sulietuvintas tarptautinis terminas „litvánosított nemzetközi terminus” fogalmával a cikkben mind a hibrideket (pl. uvuliarinis), mind a litván nyelv nyelvtani rendszeréhez igazított kölcsönszavakat (pl. kliksas) jelölik. A szélesebb jelentésű lietuvinimas „litvánosítás” megnevezést választották, amely magában foglalja a nemzetközi terminusok fonetikai és nyelvtani adaptációját is, vö.: angol fricative / litván frikatyvas; angl. pharyngeal / liet. faringalinis. Más kutatók ezt a jelenséget gramatinimas „grammatikalizálásként” (Drotvinas 2002: 20), illetve adaptavimas „adaptációként” (Kalėdienė 2008: 50–60) is megnevezik. 11 A nemzetközi szavak a litván nyelvi rendszerhez való alkalmazkodásuk szerint többfokúak lehetnek: 1) nem adaptáltak (ragozhatatlanok); 2) minimálisan adaptáltak (csak végződéseket kapnak); 3) kellőképpen adaptáltak (litván szóalkotási affixumokkal rendelkeznek) (Kalėdienė 2008: 52). A TFA fonetikai terminusai litvánosításakor megfelelően adaptálták őket, azaz litván képzési toldalékokat adtak hozzájuk. 12 A pulmonológia a tüdőt és annak betegségeit vizsgáló tudomány, lásd. TŽŽ 2008: 617. 16 LITERATŪRA Albright Robert W. 1958: The International Phonetic Alphabet: Its Backgrounds and Development, Indiana University Research Center in Anthropology, Folklore, and Linguistics, publication 7, Bloomington: Indiana University Press. Ambrazevičius Rytis 2011: Kalbos akustika glaustai [Language Acoustics Concisely], Kaunas: Technologija. Ambrazevičius Rytis, Leskauskaitė Asta 2014: Priebalsių akustinės ypatybės: palatalizacija ir balsingumas [Acoustic Characteristics of Consonants: Palatalization and Voicing], Kaunas: Technologija. Auksoriūt ė Albina, Gaivenytė-Butler Jolanta, Labanauskienė Solvita, Mitkevičienė Ast a, Stunžin as Robertas, Umbr asas Alvydas, Zemlevičiūtė Palmira 2018: Lietuviškos informatikos ir kompiuterijos terminijos tyrimai [Research into Lithuanian Terminology of Informatics and Computing], Vilnius: Lietuvių kalbos institut as. Bacevičiūtė Rima 2008: Fonetikos terminai: Žodynėlis ir mokomosios užduotys [Phonetic Terms: Glossary and Educational Tasks], Vilnius: Vilniaus pedagoginio universiteto leidykla. Bakšienė Rima 2011: Fonologijos terminai: žodynėlis ir mokomosios užduotys [Phonology Terms: Glossary and Educational Tasks], Vilnius: Edukologija. Bakšienė Rima, Čepaitienė Agnė 2017: Tarptautinės fonetinės abėcėlės taikymo lietuvių tarmių garsams galimybės [Opportunities for International Phonetic Alphabet Application to the Sounds of Lithuanian Dialects]. – Baltistica 52(1), 105–135. Bakšienė Rima, Čepaitienė Agnė 2024: Tarptautinės fonetinės abėcėlės rašmenys lietuvių tarmėtyroje [International Phonetic Alphabet Characters in Lithuanian Dialectology], Vilnius: Lietuvių kalbos institut as. Prieiga internete: https://doi.org/10.35321/epub.135.tfa-lietuviu-tarmetyroje. Bakšienė Rima, Čepaitienė Agnė, Jaroslavienė Jurgita, Urbanavičienė Jolita 2023: Stand ard Lithuanian. – Journal of the International Phonetic Association, 1–31. Available at: https://www.cambridge.org/core/journals/journal-of-the-international-phoneticassociation/article/abs/standard-lithuanian/eC7F33eC51FCe8F7142a63D99C38199D. Bielinskienė Agnė, Kazlauskienė Asta, Rimkutė Erika, Tamošiūnaitė Aurelija 2014: Lietuvių bendrinė kalba: normos ir vartosena [Standard Lithuanian Language: Language Norms and Usage], Kaunas: Versus aureus. Böhme Gerhard 2003: Sprach -, Sprech -, Stimm – und Schluckstörungen 1: Klinik [Language, Speech, Voice and Swallowing Disorders 1: Clinic], Stuttgart: Gustav Fischer Verlag. 17 Būga Kazimieras 1958–1961: Rinktiniai raštai 1–3 [Selected Works 1–3], sudarė Z. Zinkevičius, Vilnius: Valstybinė politinės ir mokslinės literatūros leidykla. Celiešienė Vilija 2011: Įvairiakilmė sinonimija – dėsningas lietuviškos kompiuterijos terminijos norminimo etapas [Heterogeneous Synonymy: A Regular Stage in the Process of Standardisation of Lithuanian Computer Science Terminology]. – Santalka: Filologija, Edukologija 19(1), 25–30. Crystal David 2011: A Dictionary of Linguistics and Phonetics, 6th edition, Malden: Blackwell Publishing. Degėsys Gedimina s 201 2: Zulų kalba – kaip Afrikos paukščių čiulbėjimas [The Zulu Language – Like the Chirping of African Birds]. – Spectrum 2(17), 38–41. DLKG 2005: Dabartinės lietuvių kalbos gramatika [Grammar of Modern Lithuanian], red. V. Ambrazas, 4-asis papildytas leidimas, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas. Drotvina s Vincentas 200 2: Ar lietuviški leksikologijos terminai? [Are the Lexicology Terms Lithuanian?]. – Žmogus ir žodis I, 18–21. Durys Mykolas 1929: Kalbos mokslo pagrindai [Fundamentals of Linguistics], Kaunas: Švyturys. E. kalba: Lietuvių kalbos išteklių informacinė sistema „E. kalba“ [Lithuanian Language Resources Information System E-Language]. Prieiga internete: https://ekalba.lt/ [žiūrėta 2025-05-25]. Ekblom Richard 1922: Manuel phonétique de la langue Lituanienne [Phonetic Guide to the Lithuanian Language]. – Archives d’études orientales 19, Stockholm: Norstedt. Gaivenis Kazimieras 2002: Lietuvių terminologija: teorijos ir tvarkybos metmenys [Lithuanian Terminology: Outline of Theory and Normalisation], Vilnius: Lietuvių kalbos instituto leidykla. Gaivenis Kazimieras 2014: Rinktiniai raštai [Selected Works], Vilnius: Lietuvių kalbos institutas. Gaivenis Kazimieras, Keinys Stasys 1990: Kalbotyros terminų žodynas [Dictionary of Terms of Linguistics], Kaunas: Šviesa. Garšvienė Aniceta, Ivoškuvienė Regina 1993: Logopedija [Logopedy], Kaunas: Šviesa. Gerullis Georg 1930: Litauische Dialektstudien [Lithuanian Dialect Studies], Leipzig: Markert & Petters Verlag. Girdenis Aleksas 1981: Fonologija [Phonology], Vilnius: Mokslas. Girdenis Aleksas 2003: Teoriniai lietuvių fonologijos pagrindai [Theoretical Foundations of Lithuanian Phonology], Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas. GLJ 1985: Grammatika litovskogo jazyka [Grammar of the Lithuanian Language], red. V. Ambrazas, Vilnius: Mokslas. 18 HIPA 1999: Handbook of the International Phonetic Association: A Guide to the Use of the International Phonetic Alphabet, ed. N. Esling, Cambridge: Cambridge University Press. hIPA 2018: Historical charts of the International Phonetic Alphabet. Available at: https://www.internationalphoneticassociation.org/IPAcharts/IPA_hist/IPA_hist_201 8.html. IPA 2020: International Phonetic Alphabet (revised to 2020). Available at: https://www.internationalphoneticassociation.org/content/full-ipa-chart [žiūrėta 2025-05-15]. IPA charts: IPA charts in other languages. Available at: https://www.internationalphoneticassociation.org/IPAcharts/IPA_chart_trans/IPA_c harts_T.html [žiūrėta 2025-05-15]. IPhA: International Phonetic Association. Available at: https://www.internationalphoneticassociation.org/ [žiūrėta 2025-05-15]. Jaroslavienė Jurgita 2015: Lietuvių kalbos trumpųjų ir ilgųjų balsių kiekybės ir kokybės etalonai [Quantity and Quality Targets of the Short and Long Vowels in Standard Lithuanian]. – Bendrinė kalba 88, 1–17. Prieiga internete: http://www.bendrinekalba.lt/Html/88/Jaroslaviene_bk_88_straipsnis.pdf. Jaroslavienė Jurgita, Grigorjevs Juris, Urbanavičienė Jolita, Indričāne Inese 2019: Baltų kalbų garsynas XXI a. pradžioje 1: Balsių ir garsų sąveikos instrumentinis tyrimas [Sounds of the Baltic Languages in the Early 21st Century: An Experimental Study of Vowels and Coarticulation], Vilnius: Lietuvių kalbos institutas. Prieiga internete: https://doi.org/10.35321/e-pub.1.baltu-garsynas. Juškienė Gina 2008: Priešmokyklinio amžiaus vaikų tarimo trūkumai ir fonologinės analizės gebėjimai [Pronunciation Defects and Phonological Analysis Abilities Preschool Children]: magistro darbas, Šiauliai: Šiaulių universitetas. Kalėdienė Laima 2008: Tarptautinių daiktavardžių adaptavimas: žodžio galas [Adaptation of International Substantives: the End of Words]. – Specialybės kalba: terminija ir studijos, Vilnius: Mykolo Romerio universiteto leidybos centras, 50–60. Kaulakienė Angelė 2000: Kompiuterijos terminijos sinonimija: yd a ar būtinybė [Synonymy in the Terminology of Computer Science: Fault or Necessity]. – Terminologija 6, 23– 28. Prieiga internete: https://journals.lki.lt/terminologija/article/view/721/812. Kaulakienė Angelė 2009: Lietuvių fizikos terminijos raida [The Development of Lithuanian Physical Terminology], Vilnius: Technika. Kazlauskaitė Gita 2000: Lietuviškų ir tarptaut inių fonetikos terminų sinonimija [Synonymy of Lithuanian and International Phonetic Terms]. – Terminologija 7, 25–31. Prieiga internete: https://journals.lki.lt/terminologija/article/view/710/801. 19 Kazlauskaitė Rūta 2024: Fonetika. – Praktinė bendrinės lietuvių kalbos gramatika [Practical Grammar of Standard Lithuanian], A. Balčiūnienė, A. Drukteinis, R. Kazlauskaitė, J. Vaskelienė, Vilnius: Vilniaus universiteto leidykla. Kazlauskienė Asta 2018: Bendrinės lietuvių kalbos fonetikos ir fonologijos pagrindai [Foundations of Standard Lithuanian Phonetics and Phonology], Kaunas: Vytauto Didžiojo universitetas. Prieiga intern ete: https://portalcris.vdu.lt/server/api/core/bitstreams/b558511b-6c9b-47f7-ba287e488e8d0a55/content. Kazlauskienė Asta 2023: Bendrinės lietuvių kalbos skiemuo [The Syllable in the Standard Lithuanian Language], Kaunas: Vytauto Didžiojo universitetas. Kazlauskienė Asta, Dereškevičiūtė Sigita, Sabonytė Regina 2023: Bendrinės lietuvių kalbos intonacija: frazės centras, ribos ir žymėjimas [Standard Lithuanian Intonation: Phrase Centre, Boundaries and Marking], Kaunas: Vytauto Didžiojo universitetas. Prieiga internete: https://ebooks.vdu.lt/eb/3160/bendrines-lietuviu-kalbos-intonacijafrazes-centras-ribos-ir-zymejimas/. Kazlauskienė Asta, Rimkutė Erika, Bielinskienė Agnė 2011: Bendroji ir specialybės kalbos kultūra: v adovėlis aukštųjų mokyklų studentams [Common and Professional Language Usage: A Textbook for Higher Education Students], Kaunas: Vytauto Didžiojo universitetas. Prieiga intern ete: https://talpykla.elaba.lt/elabafedora/objects/elaba:4622103/datastreams/MAIN/content. Keinys Stasys 1967: Lietuvių terminologijos kūr imo apžvalga (ik i 1940 m.) [Overview of Lithuanian Terminology Development (Until 1940)]. – Kalbotyra 18. Keinys Stasys 1975: Priesaginė lietuviškų ter minų daryba [Suffixation of Lithuanian Terms]. – Lietuvių kalbotyros klausimai 16, 7–56. Keinys Stasys, 1979: Galūninė terminų daryba [Flexional Derrivation of Terms]. – Lietuvių kalbotyros klausimai 19, 155–183. Keinys Stasys 1980: Terminologijos abėcėlė [Alphabet of Terminology], Vilnius: Mokslas. Klimavičius Jona s 1975: Tarptautinių ir lietuviškų terminų sinonimija terminografijoje [Synonymy of International and Lithuanian Terms in Terminography]. – Lietuvių kalbotyros klausimai 16, 91–123. Kniūkšta Prana s 1976: Priesagos -inis būdvardžiai. Daryba, reikšmės, gramatiniai sinonimai [Adjectives with the -inis Suffix. Formation, Meanings, Grammatical Synonyms], Vilnius: Mokslas. LG 2006: Lithuanian Grammar, ed. V. Ambrazas, Vilnius: Baltos lankos. LKG 1965: Lietuvių kalbos gramatika 1: Fonetika ir morfologija (daiktavardis, būdvardis, skaitvardis, įvardis) [Lithuanian Grammar 1: Phonetics and Morphology (Noun, Adjective, Numeral, Pronoun)], red. K. Ulvydas, Vilnius: Mintis. 20 Matthews Peter H. 2007: The Concise Oxford Dictionary of Linguistics, second edition, Oxford: Oxford University Press. Mikalauskaitė El zbieta 1975: Lietuvių kalbos fonetikos darbai [Studies in Lithuanian Phonetics], Vilnius: Mokslas. Mitkevičienė Ast a 2015: Kai kurie terminų sinonimijos aspekt ai [Some Aspects of Synonymy of Terms]. – Terminologija 22, 39–59. Prieiga internete: https://journals.lki.lt/terminologija/article/view/518/608. Mitkevičienė Ast a 2020: Ar terminų sinonimija yra trūkumas? [Is Synonymy of Terms an Imperfection?] – Bendrinė kalba 93, 1–18. Prieiga internete: https://journals.lki.lt/bendrinekalba/article/view/899/1112. Pakerys Antanas 1982: Lietuvių bendrinės kalbos prozodija [The Prosody of Standard Lithuanian], Vilnius: Mokslas. Pakerys Antanas 1986: Lietuvių bendrinės kalbos fonetika [The Phonetics of Standard Lithuanian Language], 1-asis leidimas, Vilnius: Mokslas. Pakerys Antanas 2003: Lietuvių bendrinės kalbos fonetika [The Phonetics of Standard Lithuanian Language], 3-iasis leidimas, Vilnius: Enciklopedija. Pakerys Jurgis 2014: Kalbos konstruktorius. Įvadinės paskaitos [Language Constructor. Introductory Lectures], Vilnius: Vilniaus universiteto leidykla. PHWL: The Phonology Of The World’s Languages, Oxford: Oxford University Press. Available at: https://global.oup.com/academic/content/series/p/the-phonology-ofthe-worlds-languages-pwl/?cc=lt&lang=en&. Rimkutė-Ganusauskienė Aušra 2023: Aprangos pavadinimai: XXI amžiaus 2-ojo dešimtmečio šaltinių pagrindu [Clothing Names: on the Basis of Sources From the Second Decade of the 21st Century]: mokslo studija, Vilnius: Lietuvių kalbos institutas. Prieiga internete: https://doi.org/10.35321/e-pub.70.aprangos-pavadinimai. Rutkienė Lina 2015: Technologijų specialistų profesinė kalba: sistema ir vartosena [The Professional Language of Technology Specialists: System and Usage], Vilnius: Technika. Stunžinas Robertas 2005: Statybos terminijos sinonimija [Synonymy of Building and Civil Engineering Terminology]. – Terminologija 12, 7–26. Prieiga internete: https://journals.lki.lt/terminologija/article/view/635/726. Svecevičius Bronius 1960: Lietuvių i r anglų kalbų balsių lyginimo klausimu [On the Comparison of Lithuanian and English Vowels]. – Mokslo darbai: Užsienio kalbos 9, Vilnius: Vilniaus valstybinis pedagoginis institutas, 29–48. Švageris Evaldas 2022: Eksperimentinė fonetika [Experimental Phonetics], Vilnius: Vilniaus universiteto leidykla. 21 TB: Lietuvos Respublikos terminų bankas [Term Bank of the Republic of Lithuania]. Prieiga internete: https://terminai.vlkk.lt/ [žiūrėta 2025-05-23]. TFA LT 2025: Tarptautinė fonetinė abėcėlė [The International Phonetic Alphabet]. Prieiga internete: http://dev.internationalphoneticassociation.org/IPAcharts/common_files/pdfs/pdfs_ IPA_charts_T/IPA_Kiel_lit.pdf [žiūrėta 2025-05-23]. TFA LT2 2025: Tarptautinė fonetinė abėcėlė (interaktyvi) [The International Phonetic Alphabet (interactive)]. Prieiga internete: http://dev.internationalphoneticassociation.org/IPAcharts/IPA_charts_TI/IPA_chart s_TI.html#lit [žiūrėta 2025-05-23]. Trask Robert L. 2006: A Dictionary of Phonetics and Phonology, London, New York: Routledge. TŽŽ 2008: Tarptautinių žodžių žodynas [Dictionary of International Words], 2-asis leidimas, Vilnius: Alma littera. Umbrasas Alvydas 2004: Bendrašakniai dvižodžių teisės terminų sinonimai ir variantai 1918–1940 m. Lietuvos kodeksuose [Synonyms and Variants of Conjugate TwoWord Terms of Law in Lithuanian Legal Codes of 1918–1940]. – Terminologija 11, 100–118. Prieiga internete: https://journals.lki.lt/terminologija/article/view/656/747. Urbanavičienė Jolita, Indričāne Inese, Jaroslavienė Jurgita, Grigorjevs Juris 2019: Baltų kalbų garsynas XXI a. pradžioje 2: Priebalsių instrumentinis tyrimas [Sounds of the Baltic Languages in the Early 21st Century: an Experimental Study of Consonants], Vilnius: Lietuvių kalbos institutas. Prieiga internete: https://doi.org/10.35321/epub.2.baltu-garsynas. Urbanavičienė Jolita, Tapertė Jana 2023: Baltų kalbų garsynas XXI a. pradžioje 3: Lietuvių ir latvių kalbų sonantų lyginamasis akustinis ir perceptyvinis tyrimas [Sounds of the Baltic Languages in the Early 21st Century: A Comparative Acoustic and Auditory Study of Sonorants], Vilnius: Lietuvių kalbos institutas. Prieiga internete: https://lki.lt/wpcontent/uploads/2023/09/Baltu_kalbu_garsynas_XXI_a_pr._3_knyga_2023.pdf. Vaskelaitė Ramunė 2021: Sinoniminės raiškos astrologijos terminijoje priežastys [Reasons of Synonymous Expression in the Terminology of Astrology]. – Terminologija 28, 192– 224. Prieiga internete: https://journals.lki.lt/terminologija/article/view/2096/2226. Vaskelaitė Ramunė 2022: Makroekonomikos terminija: sinonimijos priežastys [Macroeconomic Terminology: Reasons for Synonymy]: mokslo studija, Vilnius: Liet uvių kalbos institutas. Prieiga internete: https://doi.org/10.35321/e-pub.46.makroekonomikosterminija. 22 VLEe: Visuotinė lietuvių enciklopedija [Universal Lithuanian Encyclopedia]. Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos centras. Prieiga internete: https://www.vle.lt [žiūrėta 202505-30]. VLKK 2024: Tarptautinės fonetinės abėcėlės (TFA) terminų lietuviškų atitikmenų sąrašas [List of Lithuanian Equivalents for International Phonetic Alphabet (IPA) Terms]. Prieiga internete: https://www.vlkk.lt/aktualiausios-temos/tartis-ir-kirciavimas/tfa-ipaterminai?lang=lt [žiūrėta 2025-05-11]. VLKK K-25: Rekomendacija dėl tarptautinės fonetinės abėcėlės pritaikymo bendrinės lietuvių kalbos garsiniams vienetams žymėti [Recommendation on the Application of the International Phonetic Alphabet to the Phonetic Units of the Standard Lithuanian]. Prieiga internete: http://www.vlkk.lt/vlkk-nutarimai/protokoliniainutarimai/rekomendacija-del-tarptautines-fonetines-abeceles-pritaikymo-bendrineslietuviu-kalbos-garsiniams-vienetams-zymeti [žiūrėta 2025-05-11]. Zemlevičiūtė Palmira 2001: Sinoniminiai „Medicinos enciklopedijos“ terminai [Synonymic Terms of „Medicinos enciklopedija“]. – Terminologija 8, 34–39. Prieiga internete: https://journals.lki.lt/terminologija/article/view/695/786. 23 1. melléklet. Nemzetközi fonetikai ábécé (az IPA 2020 alapján) 24 2. melléklet. A Nemzetközi Fonetikai Ábécé (TFA) terminusainak litván megfelelői Az eredeti TFA (IPA) Litván terminus bilabial terminusa Litvanizált bilabiális ajakhang dentalis nemzetközi terminus CONSONAN- (PULMONIC) TS (PULMONIKMÁSSALHANGZÓK MÁSSALHANGZÓK US) (TÜDŐ-) foghang alveoláris alveoláris postalveoláris posztalveoláris retroflex retroflex veláris veláris uvuláris uvuláris faringális faringális glottális glottális plozív zárhang nazális orrhang egyszerű pergőhang frikatíva réshang laterális frikatíva laterális frikatíva oldalsó réshang approximáns közelítőhang laterális approximáns laterális közelítőhang PULMONIKUS) (NEM palatal palatális szájpadláPULMONIKUSOK) (NEM TÜDŐHANGOK) kattintóhangok bilabiális bilabiális foghang alveoláris (poszt)alveoláris palatoalveoláris palatoalveoláris laterális alveoláris laterális alveoláris zöngés implozívák bilabiális bilabiális dentalis/alveoláris foghang / alveoláris palatális palatális veláris veláris uvuláris uvuláris ejektívák bilabiális bilabiális si középső trill pergőhang vibráns dentalis/alveoláris foghang / alveoláris veláris veláris alveoláris frikatíva alveoláris frikatíva EGYÉB JELEK zöngétlen labioveláris frikatíva zöngétlen labioveláris zöngétlen ajak-veláris réshang zöngés labioveláris approximáns zöngés labioveláris zöngés ajak-veláris közelítőhang zöngés labiopalatális CONSONANTS zöngés labiopalatális (NON-MÁSSALzöngés ajak-palatális HANGZÓK MÁSSALHANGZÓK sklandusis zöngétlen epiglotális frikatíva zöngétlen epiglotális zöngétlen gégefedői réshang zöngés epiglotális frikatíva zöngés epiglotális zöngés gégefedői réshang epiglotális plozíva epiglotális gégefedői zárhang alveolopalatális frikatívák alveolopalatális alveoláris palatális réshang zöngés alveoláris laterális pergőhang zöngés alveololaterális zöngés alveoláris oldalsó SUPERSEGMENTÁLISOK zöngés laterális réshang approximáns közelítőhang réshang réshang zárhang réshang pergőhang pergőhang egyidejű ʃ és x egyidejű MAGÁNHANGZÓK ZÁRT félig nyílt nyílt elöl képzett centrális középen képzett hátul képzett ELEMEK főhangsúly mellékhangsúly félhosszú extra rövid kisebb (lábbeli) csoport a belső frázis vége nagyobb (intonációs) csoport az intonációs frázis vége szótaghatár összekapcsolás (a szünet hiánya) szint kontúr extra magas magas középső alacsony lefelé léptetés felfelé léptetés emelkedő félig zárt hosszú tónusok és szóhangsúlyok extra alacsony nagyon alacsony 25