Juozui Karaciejui sukako 60 metų

SAULIUS AMBRAZAS Litván Nyelvi Intézet Juozui Karaciejui 60 éves lett Juozas Karaciejus docens, PhD 2008-ban ünnepelte 60. születésnapját. 1948. január 12-én (az okmányok szerint október 28-án) született Cimaniūnuose-ban, Lazdijų járásban. Ebből az alkalomból, ha csak rövid időre is visszatekintünk, több helyen is megláthatjuk mélyen bevésett, kitörölhetetlen nyomait vagy a jövő felé mutató szaggatott vonalait. A történeti nyelvészet számára különösen jelentős az 1987-ben a Vilniusi Egyetemen megvédett kandidátusi (ma doktori) disszertáció, amelynek végleges változatát az akkori követelményeknek megfelelően oroszul írták: История социальных терминов литовского языка (на материале письменных памятников XVI–XVIII вв.); témavezetője Algirdas Sabaliauskas volt. Ez egy meglehetősen terjedelmes, két részből álló (több mint 200 gépiratos oldalas) munka. A szerző a litván nyelv régi társadalmi terminusainak eredetét vizsgálta benne, és ami a legfontosabb: különféle forrásokból összegyűjtötte használatukat a régi litván írásokban. Kár, hogy ez a sok szempontból nagyon fontos munka nem jelent meg külön könyvként1. E témában csupán néhány rövid, különféle kiadványokban szétszórtan megjelent cikk látott napvilágot, amelyek nem pótolják a disszertáció egészét: a liaudis, šeima, tauta terminusok korábbi eredetmagyarázatairól (Lietuvių kalbotyros klausimai 19, 1979, 125–130); az ősi, ma már kihalt rykūnia terminus „főügyintézőnő” alakjáról (Lietuvių kalbotyros klausimai 22, 1983, 124–127); a draũgas, bičiulis szavak történetéről (Mintis ir ženklas, 1983, 104–110), a svẽčias / svetỹs, viešnia szavakról (Ženklas ir prasmė, 1986, 62–75), a bėrnas, mergà szavak történetéről (Žodžiai ir prasmės, 1991, 36–40); a kiemas „falu”, kiemionis „falusi ember”, kiemystė „falusias durvaság” szavakról (Kalbos kultūra 33, 1977, 81–82); valamint a giminė, gentis, šeimyna, valdonas „alattvaló” szavak használatáról Konstantinas Sirvydas írásaiban (Lietuvių kalbotyros klausimai 20, 1980, 101–107). 1 Legfeljebb azzal vigasztalódhatunk, hogy sok, a szovjet korszakban írt disszertáció jutott hasonló sorsra. Az ilyen jellegű munkák előtt ugyanis csak néhány éve nyíltak meg szélesebben a kiadók kapui, amikor a Litván Nyelvi Intézet megkezdte az Opera Linguistica Lithuanica című könyvsorozat kiadását. S. AMBRAZAS. Juozui Karaciejui sukako 60 metų 343 Ezekhez kapcsolódnak még a rokonsági terminus vėsti(s) „feleségül venni” történetéről szóló cikkek (LTSR MA darbai 2(95), 1986, 113–117), a sėbras szó eredetéről (Baltistica 29(2), 1995, 184–187), a történeti-etimológiai szótár összeállításának problémáiról (Lietuvių kalbotyros klausimai 37, 1997, 209–214), Pranas Skardžius Lietuvių kalbos žodžių daryba című művének etimológiai megjegyzéseiről (Lietuvių kalbotyros klausimai 38, 1997, 21–26), továbbá Algirdas Sabaliauskas Lietuvių kalbos leksika című könyvéről (Baltistica 27(2), 1994, 100–102), Konstantīns Karulis lett nyelvi etimológiai szótáráról (Baltistica 29(2), 1994, 215–217), Daniel Petit Apophonie et catégories grammaticales dans les langues baltiques című monográfiájáról (Acta Linguistica Lithuanica 53, 2005, 111–116) szóló recenziók. Azt is hangsúlyozni kell, hogy 1987 és 1996 között Karaciejus másokkal együtt a Vilniusi Egyetemen részt vett a litván nyelv etimológiai szótárának cédulaanyag-gyűjtésében. A munkát Vincas Urbutis vezette. Így rakták le egy új etimológiai szótár alapjait. Emellett Karaciejus néhány éven át (az 1–8. kötethez) gyűjtötte a Litvániában megjelent balti nyelvészeti munkákra vonatkozó adatokat a Linguistica Baltica című kiadványban közölt bibliográfiához. A nyelvész munkásságának másik fontos területe a régi írások kutatása és kiadása. Megjelentette a Wolfenbütteli postilét (1995), Kiprijonas Lukauskas Pamokslai című művét (1996), valamint Martynas Mažvydas Kalėdų giesmės című művét (1997). Hamarosan meg kell jelennie egy XVIII. század eleji kéziratos prédikációgyűjtemény, a Contiones Lituanicae tudományos kiadásának, amely hosszú ideje várakozik a kiadónál. További kéziratos prédikációgyűjtemények kiadásra való előkészítése is folyik (vö. Naujasis židinys 9, 1996).23 Karaciejus közreműködött a XVI–XVIII. századi litván egyházi énekek Giesmės dangaus miestui című antológiájának elkészítésében is (1998). Jelenleg Vincentas Drotvinasszal működik együtt, aki Jokūbas Brodovskis szótárát készíti elő kiadásra. Karaciejus részletes, elemző jellegű recenziókkal méltatta Jono Palionis (Baltistica 32(1), 1997, 131–132; Acta Linguistica Lithuanica 45, 2001, 187–201), Vincentas Drotvinas (Archivum Lithuanicum 1, 1999, 171–178), Guido Michelini (Baltistica 32(2), 1998, 307–309; 36(2), 2002, 320–324; Acta Linguistica Lithuanica 53, 2005, 116–125), valamint Dainora Pociūtė (Acta Linguistica Lithuanica 51, 2004, 115–121) által készített különféle régi szövegek 2 Igaz, itt fénymásolat alapján dolgoztak, az egyedülálló XVI. századi litván nyelvemlék eredeti kézirata pedig, amely a wolfenbütteli Herzog August Könyvtárban van őrizve (Herzog August Bibliothek Wolfenbüttel, jelzete: Cod. Guelf. 11. 2 Aug. 2⁰), sajnos még nem állt Karaciejus rendelkezésére. Jelenleg Jolanta Gelumbec kaitė vizsgálja alaposan; 2007-ben Németországban habilitált. 3 Vytautas Zinkevičiusszal együtt elkészítették a kézirat számítógépes szóalak-konkordanciáját. Ennek alapján készül a szómutató. 344 KALBOS KULTŪRA | 81 engedélyeket. Ismertette Jochen D. Range Bausteine zur Brete-Forschung című művét (Linguistica Baltica 2, 1993, 251–252), valamint Jono Palionis Lietuvių rašomosios kalbos istorija című könyvét (Darbai ir dienos 4(13), 1997, 223–225). Karaciejus íróasztalán egy, a XVIII. századi Nagy-Litvánia egyházi iratainak nyelvéről szóló, megkezdett monográfia fekszik. A témában már több tanulmány is megjelent (Lietuvių kalbotyros klausimai 39, 1998, 134–139; Žmogus ir žodis 2, 2000, 24–26; Acta Baltico-Slavica 30, 2006, 173–179). Ezekből fokozatosan kirajzolódik, hogy a XVIII. századi Litván Nagyfejedelemségben a litván írásbeliség nem szenvedett olyan nagy hanyatlást, 4mint amilyet gyakran ábrázolnak; hogy ekkor is folytatódott a középső interdialektuson alapuló írott nyelv hagyománya (egyre vastagodó žemaitis réteggel), amely Mikolajus Daukša korában született; továbbá hogy a vizsgált időszakban használt szláv jövevényszavak többsége lényegében ugyanaz, mint a XVI–XVII. századi írásokban, nagyobb gyakoriságukat pedig a barokk korra jellemző „makaróninyelv” okozta. Említést érdemelnek a Martynas Mažvydas Katekizmas című művéről szóló tanulmányok (Darbai ir dienos 4(13), 1997, 93–98; angol fordítása a Martynas Mažvydas and Old Lithuania című kiadványban jelent meg, 1998, 159–172); továbbá Jurgis Gerulis Senųjų lietuvių kalbos skaitymų című műve összeállításának elveiről és jelentőségéről a litván tudományosság számára (Lietuvių kalbotyros klausimai 36, 1996, 25–29). A dialektológusok hálásak lehetnek Karaciejusnak Robert Gauthiot (Gotio) (1876–1916) Buvydžių šnekta című monográfiájának litvánra fordításáért (1990). Egy külön tanulmányban ezenkívül egy kevesek által ismert, 1900-as litvániai utazásról szóló beszámolót is tárgyalt (Kalbos istorijos ir dialektologijos problemos 1, 2005, 224–240). Kiadásra készülnek e tragikus sorsú francia tudós további, a litván tudományosság szempontjából fontos munkái is. Karacijus érdeklődött Adolphe Pictet (Piktė) svájci nyelvész litván szavak etimologizálására tett kísérletei iránt is (Kalbos kultūra 39, 1980, 95–97), litvánra fordította Antoine Meillet (Antuano Mejė) Kazimieras Būga Aistiškus studijus című művéről írt recenzióját (Lietuvių kalbotyros klausimai 20, 1980, 50–52), egyedül (ugyanott, 86–96), illetve Algirdas Sabaliauskasszal együtt (ugyanott, 54–86) Būga leveleinek egy csokornyi darabját közölte. Írt Būga munkáinak a köznyelvi helyesírásra gyakorolt jelentőségéről (Kalbos kultūra 28, 1975, 42–48), valamint a mai nyelvművelés szempontjából időszerű témákról (Kalbos kultūra 26, 1974, 38–39; 27, 1974, 53–55). 4Erre már a szovjet korszak szürke éveiben (1981-ben, Jono Kabelka Baltų filologijos įvadas című tankönyvének belső recenziójában) felhívta a figyelmet Aleksas Girdenis (Kalbotyros darbai 2, 2000, 393). Az utóbbi időben pedig általában is egyre több tudós értékeli józanabbul az adott korszak írásbeliségét (vö. a Archivum Lithuanicum 5, 2003, 378. oldalának 3. jegyzetében hivatkozott szakirodalommal). Mindazonáltal még hiányoznak az átfogó, mindent felölelő tanulmányok. S. AMBRAZAS. Juozui Karaciejui sukako 60 metų 345 Karaciejus a litván tudósok új nemzedékének képzéséhez is hozzájárult a Vilniusi Egyetemen és a Vytautas Magnus Egyetemen. Gyökerei azonban leginkább a Litván Nyelvi Intézet Nyelvtörténeti és Dialektológiai Osztályához kötik. Itt érett tudóssá, és itt dolgozik sikeresen ma is. Befejezésül azt kívánom kedves Kollégámnak, hogy minden vihar és zivatar dacára még nagyon-nagyon sokáig érjenek szelleme kertjében újabb és újabb, soha meg nem romló tudományos gyümölcsök. 346 KALBOS KULTŪRA | 81