Plati ir didelė kalbininko Jono Paulausko veikla

S Z E M É L Y I S É G E K VYTAUTAS VITKAUSKAS Litván Nyelvi Intézet JONAS PAULAUSKAS NYELVÉSZ SZÉLES KÖRŰ ÉS JELENTŐS MUNKÁSSÁGA A balti nyelvek kutatásában széles körben ismert nyelvész, Jonas Paulauskas ma ünnepelte volna 85. születésnapját, és munkásságának több mint 50. évfordulóját. Jonas Paulauskas 1923. január 9-én született Jurbarkasban. A Jurbarkasi Gimnáziumba járt. Bár a gimnáziumban jó matematikus volt, a Kaunasi Egyetemen* a litván nyelv tanulását választotta (ezzel meglepte az egész kisvárost), mert akkoriban nagyon kevés ilyen szakember volt. Jól megtanult németül és latinul, szorgalmas és fegyelmezett volt, szegény családból származott. * A Kaunasi Egyetemen 1945–1949 között tanult. Tanulmányait 1950-ben a Vilniusi Egyetemen fejezte be. – Red. V. VITKAUSKAS. Plati ir didelė kalbininko Jono Paulausko veikla 323 J. Paulauskas egyetlen munkahelye a Litván Nyelvi (és Irodalmi) Intézet szótárszerkesztősége volt. Maga J. Balčikonis professzor vette fel. Ellenőrizte a nyelvjárását és a kiejtését (ez nagyon tetszett a professzornak), kissé morgolódott a kapkodó kézírása miatt, de ez nem volt akadály. Amikor 1950. augusztus 15-én a Szótári Osztály helyiségében a leendő nyelvész leült az asztalhoz, hosszú évekre ott is maradt. Türelmesen tanulta a lexikográfia fortélyait, és jól megértette a nagy Lietuvių kalbos žodyno (LKŽ) profiljának átalakulását. A fiatal lexikográfus első munkái az LKŽ III. kötetének korrektúrázása, valamint a dzūk nyelvjárásba tett terepútjai voltak: e nyelvjárást a Lietuvių kalbos atlasui számára kutatta, és szavakat gyűjtött az LKŽ későbbi köteteihez. Miután körülnézett és megszokta munkahelyét, és látta, hogy ott ösztönzik a tudomány iránti érdeklődést, nehéz disszertációs témát választott: „Az igekötők funkciói a mai litván irodalmi nyelvben”. A disszertáció védése nyugodt, férfias hangvételű volt; az opponensek nem vetettek fel elméleti hibákat, csak egyes mondatok helyességéről vitatkoztak, és egyhangúlag elismerték a filológiai tudományok kandidátusi (ma: doktori) fokozatát. A disszertáció 1958-ban jelent meg a Literatūros ir kalbos III. kötetében, és kisebb javításokkal felhasználták az 1971-ben kiadott akadémiai Lietuvių kalbos gramatikos II. kötetében. A lexikográfusok ma is támaszkodnak erre a munkára, ebből tanulják a szótárak és a nyelvjárásleírások készítését. J. Paulauskas volt az egyetlen szótáríró, aki az LKŽ valamennyi kötetén dolgozott: megírta a szöveget, később pedig szerkesztette is őket. Különös odaadással ellenőrizte e többkötetes mű legfontosabb forrásainak, a nyelvjárásoknak és a régi írásoknak az adatait. Véleménye szerint a Szótár értékét az anyag hitelességének és tudományos bemutatásának kell meghatároznia; az pedig nem fontos, hogy a szó szócikkében először a fontos források mondatai vagy a szocializmus eszméit és az emberek tudatosodását meghatározó jelszavak szerepelnek-e. Ami hiteles, azt az emberek kiválogatják, és minden magától rendeződik. Így is történt: az LKŽ későbbi köteteiben csökkent a szovjet ideológiai tartalom. Az LKŽ-n végzett állandó munkája és a litván nyelvben addig nem létező frazeológiai szótár elkészítésének terve mellett J. Paulauskas számos cikket írt és tett közzé a sajtóban – többek között Lettországban és más országokban is – a nyelvművelés, különösen a jogi szaknyelv, valamint különféle terminológiai kérdések témájában. Az általa összeállított Lietuvių kalbos frazeologijos žodynas 1977-ben jelent meg. Óriási érdeklődést váltott ki: a szótárhoz nem kevesebb mint 20 recenzió készült (Lettországban, Oroszországban és Németországban). A munka nem szakadt meg, a szótárt folyamatosan tökéletesítették, és további szótárírókat is bevontak. A munkatársnőivel közösen összeállított Frazeologijos žodyną (2001) című műért Litván Köztársaság Tudományos Díját ítélték oda. Ez a szótár ma a litván lexikográfusok kézikönyve. 324 KALBOS KULTŪRA | 81 Jonas Paulauskas rendkívül sokat tett, munkáit hosszan lehetne sorolni. Tagja volt a Dabartinės lietuvių kalbos žodyno 2. és 3. kiadását szerkesztő bizottságnak; fontos munkája volt az általa összeállított Sisteminis lietuvių kalbos žodynas (1987), valamint az iskoláknak szánt Sisteminis lietuvių kalbos frazeologijos žodynas (1995). És akkor még nem is említettük a kisiskolásoknak (G. Kirvaičisszal, 1992) és a serdülőknek (1997) készült éleslátó, vonzó szótárakat. J. Paulauskasnak a litván lexikográfia terén szerzett érdemeit több díjjal, sőt a Gediminas-rend III. fokozatával is elismerték – ez mintegy megkoronázta valamennyi munkáját. A visszafogott, nyugodt nyelvész mindenki számára példát mutatott az elmélyült, átgondolt munkára, arra, hogy ne üljünk tétlenül. Nehéz pillanatokban képes volt összefogni az embereket a komoly és felelősségteljes munkára. A Szótárak Osztályán a munkatársak cserélődése miatt le kellett állítani a LKŽ utolsó köteteinek szerkesztését. J. Paulauskasszal arról beszélgettünk, mit tegyünk – leállítsuk-e a munkát, amikor a pénzügyi források és a közvélemény nagy figyelme is rendelkezésre áll. Ma is úgy emlékszem: „Vállaljuk át a munka egy részét, tegyünk hozzá többet, vigyük haza szerkeszteni.” Így is tettünk: a XVIII. kötet időben megjelent, és senki észre sem vette ezt a fennakadást. Jonas Paulauskas 2003. december 12-én halt meg Vilniusban. Hűséges felesége, a nyelvtudomány jeles munkása, Aldona Paulauskienė egész életét annak szentelte, hogy gondját viselje és megóvja őt a házimunkától; minden feltételt megteremtett számára, hogy a nyelvtudomány területén dolgozhasson. V. VITKAUSKAS. Plati ir didelė kalbininko Jono Paulausko veikla 325