Eiko Sakurai. „Lietuvių kalba“

E. Sakurai. Litván nyelv 313 EIKO SAKURAI LITVÁN NYELV Tokió: Hakusui-sha, 2007, 157 o. Japánban, a tokiói Hakusui-sha kiadónál megjelent Eiko Sakurai által írt litván nyelvkönyv. Szerzője, Eiko Sakurai, Japánban Mičio Jano professzornál tanult litvánul. 1997-ben a Litván Köztársaság Oktatási és Tudományos Minisztériumának ösztöndíját elnyerve a Vilniusi Egyetemen tanult. Később a japán Nagojai Egyetemen tanított litván nyelvet. 2001-től napjainkig litván nyelvi előadásokat tart az Oszakai Idegen Nyelvek Egyetemén, amelyet 2007 őszén az Oszakai Egyetemhez csatoltak. Eiko Sakurai a litván nyelv morfológiájával és szintaxisával foglalkozik, és tanulmányokat publikált a litván nyelv időés aspektuskategóriáiról. Eiko Sakurai Lietuvių kalba – az első japán nyelven írt litván nyelvkönyv, és általában véve a Japánban kiadott első litvánnyelv-oktatási eszközök egyike. A külföldi nyelvek tanulására szánt „Naujasis ekspresas” kiadványsorozatban jelent meg. A tankönyv vékony, színes borítóval rendelkezik, és 157 számozott oldalt tartalmaz. A könyvvel együtt egy CD is megjelent, amelyet Renata Petruškevičienė és Andrius Geležauskas készített. A könyv elején egy előszó (p. 3) található, amely röviden bemutatja Litvániát és a litván nyelvet. Ezután következnek az útmutatások a tankönyv használatához, valamint a tartalomjegyzék. A litván nyelvről, annak állami státuszáról és nyelvjárásairól bővebben a tankönyv bevezetőjében olvashatunk (8–9. o.). Ebben szerepel a javasolt litván nyelvű tananyagirodalom is: a Dambriūno, Klimo és Schmalstiego1 által írt, Japánban már régóta használatos, valamint az új Ramonienėés Press-féle2 tankönyv, továbbá a neves japán balti nyelvész, Ikuo Murata litván–japán szójegyzéke3 és az elektronikus angol–litván Omni szótár4. 1 Leonardas Dambriunas, Antanas Klimas, William R. Schmalstieg. Litván kezdőknek, 1998, New York: Hippocrene books. 2 Meilutė Ramonienė, Ian Press. Köznyelvi litván: teljes tanfolyam kezdőknek, 1996, London / New York: Routledge. 3 Ikuo Murata. A litván nyelv 1500 fontos szava, 1994, Tokió: Daigakusyorin. 4 http://led.ot.lt/index.jsp 314 NYELVI KULTÚRA | 81 A tankönyv a fonetikai fejezettel kezdődik (10–19. o.). Ebben megtalálható a litván nyelv ábécéje, külön tárgyalja a magánés mássalhangzókat, azok kiejtését, a kettőshangzókat, a diftongusokat, a kemény és lágy mássalhangzók szembenállását, valamint a mássalhangzók hasonulását. A fonetikai fejezet a litván nyelvi hangsúly és hanglejtés rövid leírásával zárul. A tankönyv fő része húsz leckére tagolódik. Minden lecke a felépítésre és a formára vonatkozó szigorú követelmények szerint készült. Egy lecke kifejtésére – tartalmától függetlenül – négy oldal szolgál, és egyoldalas szöveggel kezdődik. Figyelmet érdemel a műfajuk: nem kevesebb mint 19 szöveg párbeszéd, amelyben a japán Aiko egy litván beszélgetőtárssal beszélget, és csak az utolsó szöveg levélminta. Íme a szövegek hozzávetőleges témái (sorrendben): üdvözlés, ismerkedés, beszélgetés kezdeményezése; család, rokonság; utazás; telefonbeszélgetés; vendégek, vendéglátás, séta Vilniusban; idő; betegség; időjárás; hogyan kérdezzünk útbaigazítást; a postán; születésnap, ajándékok; nyaralás vidéken; múzeum és koncert; Litvánia etnográfiai régiói; levél a vidéken élő nagyszülőknek. Az első tíz lecke szövegei japán fonetikus átírással vannak ellátva. A szomszédos oldalon a szöveg fordítása, emlékezetes mondások gyűjteménye és magyarázatokkal ellátott szójegyzék található. A szójegyzékben a szavak először a szövegben használt alakjukban szerepelnek, a tizenegyedik leckétől kezdve pedig alapformájukban adjuk meg őket (például: sigti, sega, sigo). Minden szó nemcsak hangsúlyjelöléssel szerepel, hanem a hangsúlyozási típusa is meg van adva, grammatikailag is jellemezve van (meg van adva a főnév neme, valamint a névutók használata), továbbá az alakok képzésére vonatkozó utalások is találhatók (pl.: bùs < bti, šalčiaũ < šálta). A lecke harmadik és negyedik oldalán a nyelvtan található. Röviden csak a legszükségesebb dolgokat közöljük, nagyon gyakran táblázatokat alkalmazunk, és néhány példát adunk. Általában egyszerre három–öt témát tekintünk át. Például az ötödik leckében, amelyben a családról és a rokoni kapcsolatokról szóló szöveget olvassuk és dolgozzuk fel, röviden a következő témákat magyarázzuk: a turėti, mylėti és norėti igék jelentése és jelen idejű alakjaik képzése, a főnevek egyes számú tárgyeseti alakjainak képzése, a norėti ige vonzata, az úgynevezett tárgyesetet vonzó igék (turėti stb.) állító és tagadó alakjainak esettel való vonzatjelölése, a sesuo főnév tárgyés birtokos eseti alakjainak képzése, a mutató névmások (valamint a kérdő kas) és egyeztetésük a főnevekkel. A hallgatók minden második leckében kapnak feladatokat (összesen tíz, egyenként 5–7 feladatból álló gyakorlatsort). Mindegyiküknek két-két oldal van szánva. Leggyakrabban azt kérik, hogy válasszák ki E. Sakurai. Litván nyelv 315 (a megadottak közül), és írják be a mondatba a megfelelő szót vagy szerkezetet; képezzék és írják be a szó szükséges alakját; a megadottak közül válasszák ki a szó megfelelő alakját; fordítsák le litván nyelvre, és írják be a párbeszédekbe a japán kifejezéseket stb. A feladatok válaszai itt, a második oldal alján találhatók. Ezenkívül a tankönyv végén (134–137. o.) megtalálhatók a helyesen elvégzett feladatok japán nyelvű fordításai. A tankönyvben külön helyet szentelnek a fontosabb kommunikációs témák megvitatásának. A következő témákat tekintik át: család, államok és népek, számnevek, óra, ételek és a hozzájuk kapcsolódó kifejezések (az üzletben és a kávézóban), a hely kifejezése, tőés sorszámnevek (tízesek, százasok és ezresek), pénz és a hozzá kapcsolódó kifejezések, az idő kifejezése (főnevek és elöljárós szerkezetek). Az egyes témák gyakrabban használt szavait és kifejezéseit, azok kiejtését, valamint japán nyelvű fordítását közlik. Kellemes benyomást keltettek a tankönyv szövegeiben (a párbeszédekben) tükröződő természetes kommunikációs helyzetek, valamint a beszélt nyelv szavai és kifejezései, például: „[Jõnas:] Igen, litván vagyok. És ön japán? [Áiko:] Nem, nem vagyok japán.” „Én japán vagyok” (20. o.); „[Aiko:] Jó estét. Bocsánat, itt van Jonas? [Férfi:] Nem, itt nem lakik ilyen nevű ember. [Aiko:] Nagyon sajnálom. [Férfi:] Semmi baj” (52. o.); „[Ramute:] Ó, és mit ajándékozol neki? [Jonas:] Szeretnék venni neki egy számítógépet. [Ramùtė:] Számítógépet?! [Jõnas:] Igen, de az a számítógép, amelyiket te szeretnéd, nagyon drága… Talán tudnál kölcsönadni egy kis pénzt? [Ramùtė:] Tudom én. Mennyire van szükséged? [Jõnas:] 1000 (ezer) litára. Amikor megkapom a fizetésemet, azonnal visszaadom!“ (106. o.) és mások. Vö. még a blỹnas, ttis, tušinùkas, zukis szavakat. Másrészt egyes kifejezések kissé mesterkéltnek és inkább az újságírók nyelvére jellemzőnek tűnnek, vö.: „[Jõnas:] A fesztiválon litván folklóregyüttesek, zenészek és táncosok gyűlnek össze“ (66. o.); „[Jonas:] Igaz, Vilniusban nem lehet látni, hogyan éltek régen a litvánok. Itt most mindenütt modern épületeket építenek… Tudjátok, mi Lajmával azt tervezzük, hogy a szabadság alatt saját autónkkal bejárjuk Litvániát. Talán velünk szeretnétek utazni?” (124. o.). A tankönyv függelékeiben – amint említettük – a feladatok válaszainak japán fordításai és egy, főként táblázatos formában közölt nyelvtani összefoglaló található (138–143. o.). Ezekben a főnevek, melléknevek és egyes számnevek (egy, kettő, három, négy, kilenc, tizenegy, száz) ragozása, a visszaható és nem visszaható igék ragozása, a felszólító mód alakjainak képzése, valamint a melléknévi igenevek képzése és ragozása szerepel. Az egyszerű és névmási melléknevek, a személyes, vonatkozó, mutató és határozatlan névmások ragozási táblázatai korábban találhatók (102–103. o.). 316 NYELVI KULTÚRA | 81 Néhány megjegyzés a litván nyelvtan tankönyvbeli bemutatásáról5. A főnevek ragozását takarékosan, a hangsúlyozással együtt írják le. Külön csak az általános hangsúlyozási rendszert magyarázzák el, valamint a hangsúlyozási típusok szerinti felosztást (a hangsúlyt és a hanglejtést a fonetikai fejezet tárgyalja). A ragozás áttekintésekor valamennyi főnevet a hagyományos öt ragozási osztályba sorolták, az újabb osztályozások6 közül pedig nem mertek választani. A táblázatokban nem szerepel a lágy io-, iués ia-tövű főnevek (például kelias, vaisius, marti) ragozása. Másfelől nem egyetlen paradigmába vonták össze, hanem külön-külön mutatják be a peilis és arklys, valamint a sesuo és duktė főnevek ragozását (139. o.). Kétséges döntés a megszólító eset alakjának felvétele a főnevek egyes számú paradigmáiba (33., 139. o.). Teljességgel érthetetlen a megszólító eset alakjainak elkülönítése (amelyek mindig egybeesnek az alanyeset alakjaival) a melléknevek paradigmáiban is (a számnevek és a melléknévi igenevek paradigmáiban nincs ilyen). Három melléknévi ragozási osztályt különböztetnek meg (ezeket a baltas, gražus, medinis melléknevek képviselik), összesen hat, mindkét nemre kiterjedő paradigmával. Ismét nem került bemutatásra a lágy tővégű melléknevek (pl. žalias, žalia) ragozása. A legfontosabb azonban az, hogy semmilyen, a didelis, kairys típusú melléknevekre vonatkozó ragozási példát nem közöltek (az új osztályozás harmadik paradigmája). Az igék jelen idejének egyes szám harmadik személyében – az iskolai nyelvtanokhoz hasonlóan – nem a tővégeket7, hanem az -a, -i, -o végződéseket különböztetik meg (32., 142. o.). Ennek megfelelően a hosszabb többes számú végződéseket is megkülönböztetik. Az igeragozás e bemutatási módját választva kevesebb morfonológiai folyamatot kell megmagyarázni, a diáknak azonban több végződést kell megtanulnia. Az igék jövő idejű alakjainak képzését külön kell tárgyalni. A mellékletekben található táblázatban a jövő idő jele a személyragokkal együtt szerepel, és a személyalakok végződéseit alkotja, amelyeket a diáknak fejből kell megtanulnia. A tankönyv fő részében (86. o.) található táblázatban a végződések el vannak választva a képzőtől, azonban a képzőnek csak a rövid -sváltozata szerepel, ezért egyes személyalakok képzését teljesen megalapozatlanul kell magyarázni, vö.: válgy-s-iu, válgy-s-ime, válgy-s-ite… Lehetséges, hogy a Dabartinės lietuvių kalbos gramatika nyomán (vö. 342. o.) a feltételes mód többes szám első személyének rövid (-tume), illetve második személyének hosszú (-tumėte) végződésváltozata került kiválasztásra 5 A szerzővel szemben szigorú követelményeket támasztottak a „Naujasis ekspresas” idegennyelv-oktató könyvsorozat kiadói: a tankönyv nem lehetett 150 oldalnál terjedelmesebb, ezért a nyelvtani témák nagy részét össze kellett sűríteni, egyes dolgokról pedig teljesen le kellett mondani. 6 Megtalálható például a Dabartinės lietuvių kalbos gramatika című műben (Vytautas Ambrazas, szerk. 11994: 69sk.), valamint a Lietuvių kalbos enciklopedija című enciklopédiában (Kazys Morkūnas, összeáll. 11999: 385). 7 Vö. Aldona Paulauskienė. Lietuvių kalbos morfologijos apybraiža, Kaunas: Šviesa, 1983, 248; Vytautas Ambrazas, szerk. Dabartinės lietuvių kalbos gramatika, Vilnius: Mokslas, 11994: 325sk. E. Sakurai. Litván nyelv 317 (ugyanígy jártak el a visszaható formák megadásakor is). Kérdéses, hogy egy ilyen aszimmetrikus paradigma tükrözi-e a tényleges használatot (a tankönyv fő részében a többes szám második személyének rövid -tute változata is meg van adva, vö. 68. o.). Amint már említettük, számos nyelvtani kérdést az egyes leckék után található nyelvtani magyarázatok tárgyalnak. Ezekben például a következő témák találhatók: a névutók vonzata (ezt a szójegyzékben is megadják) és a névutós szerkezetek használata; a melléknevek, névmások és igenevek főnevekkel való egyeztetése; a névszóragok jelentése; a melléknevek és határozószók fokozati alakjainak képzése és használata; A névszói melléknevek, a többszörös számnevek képzése és használata; Az igekötős és visszaható igealakok képzése és használata; Az igék összetett alakjai; Az igeidők egyeztetése; A tagadás kifejezése stb. A tankönyvben minden litván szó hangsúlyozva van: nemcsak a szövegekben vagy a szójegyzékben, hanem a nyelvtani magyarázatokban vagy táblázatokban is. A hangsúlyozás nagyon gondos, hibák szinte egyáltalán nem fordulnak elő. Egyes szavaknál a több lehetséges hangsúlyozási változat közül csak egyet adnak meg, pl. a lkštė (2), lėkšt (4) változatok közül az elsőt választották. Egyébként azokat a szavakat, amelyek a diskurzusban általában nem kapnak hangsúlyt (kötőszók, elöljárószók, partikula­szók), legalábbis a párbeszédekben nem kellene hangsúlyozni – ellenkező esetben eltorzul a mondat hangsúlya, sérül a mondat intonációs kontúrja (vö. i, a, gál, , pe, põ, sù a párbeszédrészletekben idézettek szerint). A mellékletek után a tankönyvben helyet kapott a kompaktlemezt rögzítő Renata Petruškevičienė levele az olvasókhoz (japán fordítással együtt) (144. o.). A tankönyv litván–japán szójegyzékkel zárul (145–157. o.). Ebben mintegy 600 szó található. A szójegyzékben megadják a főnevek hangsúlyozását, nemét és jelentését; jelölik az egyes és többes számú főneveket. A hímés nőnemű foglalkozásnevek egyetlen szóként szerepelnek, pl.: dai niniñkas / -ė (2); kompoztorius / -ė (1). Másfelől a formák: žmogùs (4) és žmónės (3) külön főnevekként szerepelnek. A személyes névmások, àš és mẽs, tù és js, külön szavakként szerepelnek. Még a js, j, jiẽ, jõs névmások is külön szerepelnek. Ugyancsak külön szerepelnek a birtokos genitivusok: màno, tàvo, sàvo, valamint a személyes és birtokos msų, jsų. A cselekvő igék mindhárom (hangsúlyos) fő alakja fel van tüntetve. Jelölve van az elöljárószók által vonzott szavak esete. A visszaható igék a nem visszaható igéktől elkülönítve szerepelnek. Valószínűleg a rendhagyó alakok miatt a tagadó ige is külön szerepel: nebti, nėrà, nebùvo. Az igekötős származékok külön szerepelnek az igekötő nélküli igéktől – így ábécérendben, a szójegyzék különböző helyein találhatók az atidarýti, atidãro, atidãrė; darýti, dãro, dãrė; darýtis, dã- 318 KALBOS KULTūRA | 81 ro si, dãrėsi; padarýti, padãro, padãrė és uždarýti, uždãro, uždãrė igék. A melléknevek és a határozószók fokozott alakjai nem szerepelnek a szójegyzékben. A tankönyvbe két kis fekete-fehér litván fényképet illesztettek; az egyiken két szakállas és bajuszos, népviseletbe öltözött férfi látható, a másikon pedig hétköznapian öltözött nő és kislány. A könyvet a szövegek mellett található kis fekete-fehér rajzok teszik változatosabbá. Összességében a könyv grafikája igen változatos; nemcsak a leckék, hanem a leckék alkotóelemei is világosan elkülönülnek egymástól. A tankönyv hátsó borítójának belső oldalán Litvánia és a szomszédos balti területek térképe van kinyomtatva. Ezen látható a vidék domborzata, a főbb folyók, fel vannak tüntetve a nagyvárosok, és fel vannak írva a nevük. Befejezésül szeretnénk hangsúlyozni, hogy Eiko Sakurainak sikerült rövid és vonzó tankönyvet írnia. A litván nyelv fonetikai, grammatikai és lexikai felépítéséről szóló legfontosabb információk benne megbízhatóan és módszeresen vannak bemutatva. Remélhető, hogy a tankönyv nemcsak segít majd a japánoknak megtanulni a litván nyelvet, hanem utat is nyit számukra a litván kultúrához, és ösztönzi őket, hogy ellátogassanak Litvániába. Beérkezett: 2008. 09. 11. ARTŪRAS JUDŽENTIS Vilniusi Egyetem Universiteto g. 5, LT-01513 Vilnius Litván Nyelvi Intézet P. Vileišio g. 5, LT-10308 Vilnius [email protected]