Eiko Sakurai. „Lietuvių kalba“

EIKO SAKURAI LITVÁN NYELV Tokijas: Hakusui-sha, 2007, 157 p. Japánban, a tokiói Hakusui-sha kiadónál megjelent Eiko Sakurai litván nyelvű tankönyve. Szerzője, Eiko Sakurai, Japánban Mičio Jano professzornál tanult litvánul. 1997-ben, a Litván Köztársaság Oktatási és Tudományos Minisztériumának ösztöndíját elnyerve, a Vilniusi Egyetemen tanult. Később a japán Nagoja Egyetemen tanított litván nyelvet. 2001 óta a mai napig litván nyelvi előadásokat tart az Oszakai Idegennyelvi Egyetemen, amelyet 2007 őszén az Oszakai Egyetemhez csatoltak. Eiko Sakurait a litván nyelv morfológiája és szintaxisa érdekli; tanulmányokat publikált a litván nyelv idő- és aspektuskategóriáiról. Eiko Sakurai Litván nyelv – az első japánul írt litván nyelvű tankönyv, és általában véve az egyik első, Japánban kiadott litvánnyelv-tanulási segédanyag. A külföldi nyelvek tanulását szolgáló kiadványok „Új expressz” sorozatában jelent meg. A tankönyv vékony, színes borítójú, 157 számozott oldalt tartalmaz. A könyvvel együtt egy kompakt lemez is megjelent, amelyet Renata Petruškevičienė és Andrius Geležauskas rögzített. A könyv elején egy előszó található (3. o.), amely röviden bemutatja Litvániát és a litván nyelvet. Ezt követik a tankönyv használatára vonatkozó útmutatások, majd a tartalomjegyzék. A litván nyelvről, hivatalos státuszáról és nyelvjárásairól bővebben a tankönyv bevezetője szól (8–9. o.). A bevezető a javasolt litván nyelvű tananyagokat is felsorolja: a Japánban régóta használatos Dambriūnas-, Klimas- és Schmalstieg-féle1, a Ramonienė és Press új tankönyvei2, továbbá a neves japán baltista, Ikuo Murata litván–japán szótára3 és az elektronikus angol–litván Omni szótár4. 1 Leonardas Dambriunas, Antanas Klimas, William R. Schmalstieg. Beginner’s Lithuanian, 1998, New York: Hippocrene books. 2 Meilutė Ramonienė, Ian Press. Colloquial Lithuanian: The Complete Course for Beginners, 1996, London / New York: Routledge. 3 Ikuo Murata. Lietuvių kalbos 1500 svarbių žodžių, 1994, Tokyo: Daigakusy orin. 4 http://led.ot.lt/index.jsp E. SAKURAI. Lietuvių kalba 313 A tankönyv fonetikai fejezettel kezdődik (10–19. o.). Ez tartalmazza a litván nyelv ábécéjét; külön tárgyalja a magánhangzókat és a mássalhangzókat, kiejtésüket, a kettőshangzókat, a diftongusokat, a kemény és lágy mássalhangzók szembenállását, valamint a mássalhangzók hasonulását. A fonetikai fejezet a litván nyelvi hangsúly és hanglejtés rövid ismertetésével zárul. A tankönyv fő része húsz leckére tagolódik. Minden lecke szigorú szerkezeti és formai követelmények szerint épül fel. A tartalomtól függetlenül négy oldal jut egy leckére; a lecke egyoldalas szöveggel kezdődik. Figyelemre méltó a szövegek műfaja: 19 szöveg párbeszéd, amelyekben Aiko, egy japán nő, litván beszélgetőpartnerével társalog, és csak az utolsó szöveg levélminta. Íme a szövegek hozzávetőleges témái (sorrendben): köszönés, ismerkedés, beszélgetés kezdeményezése; család, rokonság; utazás; telefonbeszélgetés; vendégek, vendéglátás, séta Vilniusban; idő; betegség; időjárás; útbaigazítás kérése; posta; születésnap, ajándékok; vidéki nyaralás; múzeum és koncert; Litvánia néprajzi régiói; levél a vidéken élő nagyszülőknek. Az első tíz lecke szövegei japán fonetikus átírással szerepelnek. A szemközti oldalon megtalálható a szöveg fordítása, egy hasznos kifejezéseket tartalmazó kis gyűjtemény és magyarázatokkal ellátott szójegyzék. A szójegyzékben a szavak először a szövegben használt alakjukban szerepelnek, a tizenegyedik leckétől pedig alapalakjukban (például siṙgti, serga, siṙgo). Minden szó hangsúlyjelölést kapott, és meg van adva a hangsúlyozási típusa is; grammatikai jellemzést is kapnak (megadják a főnevek nemét, illetve a névutók használatát), valamint utalások szerepelnek a szóalakok képzésére (pl.: būs < būti, šalčiau < šalta). A lecke harmadik és negyedik oldalán a nyelvtan található. Csak a legszükségesebb tudnivalókat ismertetik röviden, nagyon gyakran táblázatok segítségével, néhány példával. Rendszerint egyszerre három-öt témát tekintenek át. Például az ötödik leckében, amelyben a családról és a rokoni kapcsolatokról szóló szöveget olvassák és elemzik, röviden a következő témákat magyarázzák el: a turėti, mylėti ir norėti igék jelentése és jelen idejű alakjaik képzése; a főnevek egyes számú tárgyesetének képzése; a norėti ige vonzata; az úgynevezett tárgyas igék (turėti stb.) állító és tagadó alakjaihoz tartozó esetjelölés; a sesuo főnév tárgyesetének és birtokos esetének képzése; a mutató névmások (valamint a kérdő kas névmás), illetve ezek egyeztetése a főnevekkel. A feladatokat minden második leckében kapják a hallgatók (összesen tíz, egyenként 5–7 feladatból álló feladatsort). Két oldal jut rájuk. Leggyakrabban azt kérik, hogy válasszák ki a megfelelőt 314 KALBOS KULTŪRA | 81 (a megadottak közül), és írják be a mondatba a megfelelő szót vagy szerkezetet; képezzék és írják be a szó megfelelő alakját; a megadottak közül válasszák ki a szó megfelelő alakját; fordítsák le litvánra, és írják be a párbeszédekbe a japán kifejezéseket, és így tovább. A feladatok megoldásai közvetlenül mellettük, a második oldal alján találhatók. A tankönyv végén (134–137. o.) ezenkívül a helyesen megoldott feladatok japán fordításai is szerepelnek. A tankönyv külön részt szentel a fontosabb kommunikációs témák tárgyalásának. A következő témákat tekinti át: család, államok és népek, számnevek, óra, ételek és a hozzájuk kapcsolódó kifejezések (üzletben és kávézóban), a hely kifejezése, tőszámnevek és sorszámnevek (tízesek, százasok és ezresek), pénz és a hozzá kapcsolódó kifejezések, az idő kifejezése (főnevek és névutós szerkezetek). Minden témához a gyakrabban használt szavakat és kifejezéseket adják meg, kiejtésükkel és japán fordításukkal együtt. Kellemes benyomást keltettek a tankönyv szövegeiben (párbeszédeiben) megjelenő természetes kommunikációs helyzetek, valamint a köznyelvi szavak és kifejezések, például: „[Jōnas:] Igen, litván vagyok. Ön kínai? [Áiko:] Nem, nem vagyok kínai. Japán vagyok” (20. o.); „[Áiko:] Jó estét. Elnézést, itthon van Jonas? [Vyras:] Nem, ilyen ember nem lakik itt. [Áiko:] Nagyon sajnálom. [Vyras:] Semmi baj” (52. o.); „[Ramūtė:] És mit ajándékozol neki? [Jōnas:] Szeretnék venni neki egy számítógépet. [Ramūtė:] Számítógépet?! [Jōnas:] Igen, de a számítógép, amelyet szeretne, nagyon drága... Tudnál kölcsönadni egy kis pénzt? [Ramūtė:] Persze. Mennyire van szükséged? [Jōnas:] 1000 (ezer) litára. Ha megkapom a fizetésemet, rögtön visszaadom!” (106. o.) és mások. Vö. még a blūnas, tėtis, tušinukas, zuikis szavakat. Másfelől néhány fordulat mesterkéltnek tűnik, és inkább az újságírói nyelvre jellemző, vö.: „[Jōnas:] A vásárra Litvánia népzenei együttesei, zenészei és táncosai gyűlnek össze” (66. o.); „[Jonas: Valóban, Vilniusban nem lehet látni, hogyan éltek régen a litvánok. Most mindenütt modern épületeket emelnek... Tudja, Laimával azt tervezzük, hogy a szabadságunk alatt autóval beutazzuk Litvániát. Nem volna kedvük velünk jönni?] (124. o.). A tankönyv függelékei között, amint említettük, megtalálható a feladatok megoldásainak japán fordítása, valamint a nyelvtani összefoglaló, főként táblázatok formájában (138–143. o.). Ezek a főnevek, melléknevek és néhány számnév (vienas, du, trys, keturi, devyni, vienuolika, šimtas) ragozását, a vissza nem ható és visszaható igék ragozását, a felszólító módú alakok képzését, valamint a melléknévi igenevek képzését és ragozását mutatják be. A minősítő és névmási melléknevek, valamint a személyes, vonatkozó, mutató és határozatlan névmások ragozási táblázatai korábban szerepelnek (102–103. o.). E. SAKURAI. Lietuvių kalba 315 Néhány megjegyzés a litván nyelvtan tankönyvbeli bemutatásával kapcsolatban5. A főnevek ragozását tömören, a hangsúlyozással együtt ismertetik. Külön csak az általános hangsúlyozási rendszert magyarázzák el, és a hangsúlyozási típusok szerinti osztályozást (a hangsúlyt és a hanglejtést a fonetikai fejezet tárgyalja). A ragozás áttekintésekor az összes főnevet a hagyományos öt ragozási osztályba sorolják, újabb osztályozás6 mellett nem mernek dönteni. A táblázatokból kimaradtak a lágy io, iu és ia tövű főnevek (például kelias, vaisius, marti) ragozási mintái. Másfelől nem vonták össze egyetlen paradigmába, hanem külön mutatják be a peilis, az arklys, sesuo és duktė főnevek ragozását (139. o.). Kétséges döntés a megszólító eset bevonása a főnevek egyes számú paradigmáiba (33., 139. o.). Teljesen érthetetlen, hogy a megszólító eset alakjait (amelyek mindig megegyeznek az alanyesettel) a melléknevek paradigmáiban is feltüntetik (a számnevek és a melléknévi igenevek paradigmáiban viszont nem). Három melléknévi ragozási osztályt különböztetnek meg (ezeket a baltas, gražus, medinis melléknevek képviselik), összesen hat, mindkét nemet felölelő paradigmával. Ismét kimaradtak a lágy tövű melléknevek (pl. žalias, žalia) ragozási mintái. A legfontosabb azonban az, hogy egyetlen ragozási mintát sem adnak olyan melléknevekre, mint a didelis, kairys (az új osztályozás harmadik paradigmája). Az igék jelen idejének harmadik személyében, az iskolai nyelvtanokhoz hasonlóan, nem a tővégeket7 különböztetik meg, hanem a -a, -i, -o végződéseket (32., 142. o.). Ennek megfelelően a hosszabb többes számú végződéseket is külön tárgyalják. E ragozásbemutatási mód választásával kevesebb morfofonológiai folyamatot kell elmagyarázni, a diáknak azonban több végződést kell megtanulnia. Az igék jövő idejű alakjainak képzése külön tárgyalást érdemel. A függelék táblázatában a jövő idő jele a személyragokkal együtt szerepel, és személyalak-végződéseket alkot, amelyeket a diáknak kívülről kell megtanulnia. A tankönyv fő részében található táblázatban (86. o.) a végződéseket elválasztják a jeltől, de csak a jel rövid -s- változatát adják meg, ezért egyes személyalakok képzését teljesen indokolatlanul kell magyarázni, vö.: vãlgy-s-iu, vãlgy-s-ime, vãlgy-s-ite... Talán a Dabartinės lietuvių kalbos gramatika (vö. 342. o.) nyomán a feltételes mód többes szám első személyének rövid (-tume), a második személyének pedig hosszú (-tumėte) végződésváltozatát választották 5 A szerzőnek a „Naujasis ekspresas” idegennyelv-tankönyvsorozat kiadói szigorú követelményeket támasztottak: a tankönyv nem lehetett 150 oldalnál hosszabb, ezért sok nyelvtani témát tömöríteni kellett, némelyikről pedig teljesen le kellett mondani. 6 Például a Dabartinės lietuvių kalbos gramatika című műben (Vytautas Ambrazas, szerk., ¹1994: 69 sk.), illetve a Lietuvių kalbos enciklopedija című munkában (Kazys Morkūnas, szerk., ¹1999: 385). 7 Vö. Aldona Paulauskienė: Lietuvių kalbos morfologijos apybraiža, Kaunas: Šviesa, 1983, 248; Vytautas Ambrazas, szerk.: Dabartinės lietuvių kalbos gramatika, Vilnius: Mokslas, ¹1994: 325 sk. 316 KALBOS KULTŪRA | 81 (ugyanígy jártak el a visszaható alakok megadásakor is). Kérdéses, vajon egy ilyen aszimmetrikus paradigma a tényleges nyelvhasználatot tükrözi-e (a tankönyv fő részében a többes szám második személyének rövid változata is szerepel –tute, vö. 68. o.). Amint már említettük, számos nyelvtani kérdést az egyes leckék után következő nyelvtani magyarázatok tárgyalnak. Ezekben például a következő témák találhatók: az elöljárók vonzata (a szótárban is feltüntetik) és az elöljárós szerkezetek használata; a melléknevek, névmások és igenevek főnevekkel való egyeztetése; az esetek jelentései; a melléknevek és határozószók fokozott alakjainak képzése és használata; a határozott melléknevek és a gyűjtő számnevek képzése és használata; az igekötős és visszaható igealakok képzése és használata; az összetett igealakok; az igeidők egyeztetése; a tagadás kifejezése stb. A tankönyvben minden litván szó hangsúlyjelölést kapott: nemcsak a szövegekben és a szójegyzékben, hanem a nyelvtani magyarázatokban és táblázatokban is. A hangsúlyozás nagyon gondos, hibák szinte egyáltalán nem fordulnak elő. Egyes szavaknál a lehetséges hangsúlyváltozatok közül csak az egyiket adják meg; például a lėkštė (2) és lėkštė (4) változatok közül az elsőt választották. Egyébként a diskurzusban rendszerint hangsúlytalan szavakat (kötőszavakat, elöljárókat, partikulumokat) legalábbis a párbeszédekben nem kellene hangsúlyozni – különben eltorzul a frázishangsúly, sérül a mondat intonációs kontúrja (vö. a párbeszédrészletekben idézett ir̃, ar̃, gál, į̃, per̃, põ, sù alakokkal). A mellékletek után a tankönyv közli a CD-t feléneklő Renata Petruškevičienė olvasóknak írt levelét (japán fordítással együtt) (144. o.). A tankönyvet egy litván–japán szójegyzék zárja (145–157. o.). Mintegy 600 szót tartalmaz. A szójegyzék megadja a főnevek hangsúlyozási típusát, nemét és jelentését; jelöli az egyes és csak többes számú főneveket. A foglalkozásnevek hím- és nőnemű alakja egyetlen szóként szerepel, például: dainininkas / -ė (2); kompozitorius / -ė (1). Másfelől a žmogùs (4) és žmónės (3) alak külön főnévként szerepel. A személyes névmások, àš és mès, tù ir jūs, külön szavakként szerepelnek. Még a jis, ji, jiẽ, jós névmások is külön vannak feltüntetve. Ugyancsak külön szerepelnek a birtokos genitivuszi alakok: màno, tàvo, šàvo, valamint a személyes és birtokos mūsų, jūsų alakok. Az igék mindhárom fő alakja (hangsúlyjelöléssel) szerepel. Feltüntetik az elöljárók által vonzott szavak esetét. A visszaható igéket a nem visszahatóktól elkülönítve adják meg. Feltehetően a rendhagyó alakok miatt a tagadó ige külön szerepel: nebū́ti, nerà, nebùvo. Az igekötős származékokat az igekötő nélküli igéktől külön tüntetik fel – így a szójegyzék különböző, ábécérend szerinti helyein találhatók az atidaryti, atidãro, atidãrė; daryti, dãro, dãrė; darytis, dā- igék. E. SAKURAI. Lietuvių kalba 317 rosi, dārėsi; padaryti, padāro, padarė és uždaryti, uždāro, uždarė. A melléknevek és határozószók fokozott alakjai nem szerepelnek a szójegyzékben. A tankönyvben két kis méretű, fekete-fehér litván fénykép található: az egyiken két szakállas, bajuszos férfi látható népviseletben, a másikon egy hétköznapi ruhába öltözött nő és kislány. A szövegek mellett elhelyezett kis fekete-fehér rajzok teszik változatosabbá a könyvet. Általában véve a könyv grafikai megjelenése igen változatos; nemcsak a leckék, hanem az egyes leckék részei is jól elkülönülnek egymástól. A tankönyv hátsó borítójának belső oldalán Litvánia és a szomszédos balti országok térképe látható. A térkép feltünteti a táj domborzatát és a főbb folyókat, bejelöli a nagyvárosokat, és megadja azok nevét. Befejezésül szeretném hangsúlyozni, hogy Eiko Sakurai rövid és vonzó tankönyvet írt. A litván nyelv fonetikai, nyelvtani és lexikai felépítéséről szóló legfontosabb információk megbízhatóak, és módszeresen vannak elrendezve. Remélhető, hogy a tankönyv nemcsak a japánok litván nyelvtanulását segíti majd, hanem utat nyit számukra a litván kultúra felé is, és arra ösztönzi őket, hogy Litvániába látogassanak. Beérkezett: 2008. 09. 11. ARTŪRAS JUDŽĖNTIS Vilniusi Egyetem. Universiteto g. 5, LT-01513 Vilnius Litván Nyelvi Intézet. P. Vileišio g. 5, LT-10308 Vilnius [email protected] 318 KALBOS KULTŪRA | 81