Ką seka „sekantis“?

PRANAS KNIŪKŠTA Litván Nyelvi Intézet KĄ SEKA SEKANTIS? Dalyvio sekantis byla ilga ir prieštaringa, ją prisiminti paskatino Dainiaus Razausko straipsnis „Dėl sekančio klausimo“. Jame apžvelgta, galima sakyti, visa šio dalyvio taisymų istorija, išsakyta nemaža ir naujų minčių. Daugelis autoriaus samprotavimų verti dėmesio, bet yra ginčytinų dalykų, kuriuos reikia pasiaiškinti. Juo labiau reikia atsiliepti į kalbininkams išsakytus priekaištus. Pagrindinė straipsnio tema – dalyvis sekantis. Pradedama nuo abejonių dėl jo teiktinų ir neteiktinų reikšmių, toliau dėl jų diskutuojama, o pabaigoje primygtinai ginama jo vartosena reikšme „paskesnis, einantis po ko“. Panašiai nagrinėjamas ir veiksmažodis sekti. Mes čia savo svarstymus ir pradėsime nuo jo. Veiksmažodį sekti iš tikrųjų galima gretinti su veiksmažodžiu eiti, bet tarp jų nereikėtų dėti lygybės ženklo ir be atodairos vieną keisti kitu. Jų reikšmių santykiai painūs ir sudėtingi. Kaip pirmoji (pagrindinė) veiksmažodžio sekti reikšmė nurodoma – „eiti, vykti paskui“ (DŽ 1993 ir DŽ 2000 684), „eiti, vykti iš paskos, pridurmais“ (LKŽ XII 338), o ją geriausiai iliustruoja tokie žodynų pavyzdžiai: Prašom sekti paskui mane; Šuo seka žmogų (DŽ); Užteks man pamoti vienu pirštu, paliks ją ir seks paskui mane; O kaip jis ėjo nuog kalno, sekė jį daug žmonių (LKŽ). Veiksmažodis sekti čia reiškia ne šiaip ėjimą iš paskos po ko kito vietos atžvilgiu, bet ir savotišką priklausomybę nuo to, kuris eina priekyje, atsidavimą jo valiai ar sliejimąsi prie jo. Tas, kuris yra priekyje, po savęs einanti veda, tiksliau sakant – vedasi. Imkime pavyzdį, kur ančiukų priekyje einanti antis ančiukus vedasi, po jos einantys ančiukai ją seka, o ančiukai vienas po kito tik eina, bet vienas kito neseka. Ennek az igének több hasonlóan kettős jelentése is van, például: „nyomokat követve kutatni, megpróbálni kideríteni, merre járt valaki”: A kutya követi a nyúl nyomát (LKŽ XII 339); „mozgó tárgyat figyelni”: A gyerekek elhallgattak, csak a szemükkel követték a mókust (ugyanott). Itt is van vagy volt egy mozgó „cselekvő”, és utána egy másik 236 KALBOS KULTŪRA | 81 követi. A második jelentések itt háttérbe szorítják a járást, fontosabbak, és az ige önálló, külön jelentéseiként emelkednek ki. Mondhatjuk, hogy a sekti igét az igazolja, hogy a járás jelentése mellett vannak másodlagos vagy attól eltávolodott jelentései. Azonban az ige első jelentéséhez, a sekti-hez a LKŽ olyan példákat is közöl, amelyekben a valaki után való járás minden további függőségi jelentés nélkül vagy csak nagyon homályos ilyen jelentéssel szerepel: A róka az udvarig követte a bikát; Utána a kerekeket fehér kiskutya követte (LKŽ XII 338). Másfajta példák is vannak a LKŽ-ben a sekti ige átvitt jelentésére: A szerencsétlenségek [...] követik egymást; A bajt baj követi (LKŽ XII 338). Itt térbeli értelemben egyáltalán nincs szó arról, hogy valami valami után járna, hanem időben egymást követő eseményekről van szó. Az egymást követő jelenségek között oksági kapcsolat is felismerhető – a szerencsétlenségek és a bajok összefügghetnek, és egyik a másikból fakadhat. Ez a másodlagos jelentés itt igazolja a sekti igét. Ebből a szempontból a „következik, világossá válik” jelentése is igazolható lehet: Ebből következett a következtetés... (LKŽ XII 339). Itt azonban egyelőre nem annyira az ige jelentése érdekel bennünket, mint inkább az, hogy kifejezheti-e az időbeli egymásutániságot. Egyet kell értenünk D. Razauskasszal abban, hogy a sekti ige „valaki után jár” alapjelentése a térben könnyen átvihető az időre, hiszen a eiti ige az idő múlását is jelentheti. Logikus és retorikus kérdése is: „De ha a baj bajt, a szerencsétlenség szerencsétlenséget követhet, akkor miért ne követhetné az öröm az örömöt, a boldogság a boldogságot, és általában bármelyik (semleges) esemény a másik ilyen eseményt, vagy egyszerűen egyik alkalom a másikat sekti? Tehát egy összejövetel a másikat, egy ülés a másikat, egy (most megjelent) újságszám az (előzőleg megjelent) újságszámot, és így tovább sekti?” Majd így folytatja: „Mire alapozva különítünk el egyes példákat más, velük analóg példáktól, és miért tekintjük az utóbbiakat kifogásolhatónak?” (lásd e kötet 230. o.). A különbség abban ragadható meg, hogy az egyik csoport egyszerre jelölheti az időbeli egymásutániságot és az oksági kapcsolatot (egymással összefügghetnek – ilyenek a bajok és szerencsétlenségek, az örömök és a boldogság); a másik csoport csupán egy később bekövetkező tárgyat vagy jelenséget jelöl, köztük oksági kapcsolat nélkül – ilyen például több újságszám vagy semleges esemény. Az első esetekben a sekti ige megfelelő, a másodikakra mesterségesen terjesztik ki. A nyelv az egyszerű időbeli egymásutániságot, járulékos jelentések vagy összefüggések nélkül, az eiti igével vagy annak szinonimáival fejezi ki: az egyik újságszám a másik után jelenik meg, az egyik busz után jön (közlekedik) a másik, egyik nap a másik után következik, egyik hónap a másik után, egyik év a másik után. Ugyanígy a jövő is következik (eljön) a múlt (és a jelen) után. A köznyelvben nem mondjuk, hogy egy nap követ egy másikat, még kevésbé azt a helytelen állítást, hogy a jövő követi a múltat. P. KNIŪKŠTA. Ką seka sekantis? 237 Semmit sem bizonyítanak és semmin sem változtatnak a kétféle – térbeli és időbeli – mozgásról szóló okfejtések. Akár az úton álló ember mellett haladnak el a buszok, akár a buszon utazva látjuk elsuhanni az út menti oszlopokat, mindenesetre egymás után következnek. Mindegy, hogy metafizikai értelemben mi haladunk át az időn (elmúlt évek), vagy az időegységek suhannak el mellettünk (eltelt évek), mindenképpen mozgásról beszélünk, nem követésről. Rilke egyik versfordításában ezek a sorok olvashatók:...úgy tűnt nekünk, hogy évek múlnak el, valójában azonban csak mi haladtunk el (Rilkė 1975: 133). Nem mondhatjuk: nem az évek követtek minket, hanem mi követtük az éveket. Amikor kétféle mozgásról és követésről beszélünk, e cselekvések (a járás és a követés) jelentése alapvetően különbözik: az ember kívülről tárgyakat vagy eseményeket figyel – ahogyan elhaladnak a buszok vagy elsuhannak az út menti oszlopok, ahogyan egyik nap követi a másikat, vagy egyik év a másikat; a megfigyelt tárgyak vagy események egymás után következnek. Nem szabad összemosni azt, hogy valami valami után következik, az egymás után haladó dolgok külső megfigyelésével. A követőt sem kell egy sorba állítani a követett tárgyakkal, és ebből következtetéseket levonni a sekti igére és az egymást követő eseményekre nézve. Nem is beszélve arról, hogy a sekti igét nem használhatjuk arra, hogy kifejezzük: valami valami után következik; a nyelv még az eiti igével sem elégszik meg, hanem kifejezőbb, szemléletesebb szinonimákkal is helyettesítheti. Például az évek egymás után vonszolódnak, a napok egymás után szaladnak vagy repülnek, a felhők egymás után vonulnak vagy úsznak. Maironis „Trakai várában” című versében (MairRR I 65) a hullám hullámot hajt sor sokkal szemléletesebb, mint az, hogy hullám hullám után jön, és egészen szegényes volna azt mondani, hogy hullám követ hullámot. Vagy vegyük a „Vakaras a négy kantoni tó partján” című versszakot: Hány emlék és történés, Egykor élők, Egymás után pirkadtak és ragyogtak A határon túl! (MairRR I 129) Le lehet-e ebből vezetni, hogy az emlékek követték az emlékeket, vagy az események az eseményeket? Lehet, de mit érnénk el vele, és mit bizonyítana? A sekti igével mesterségesen alkotott kifejezések nem tekinthetők döntő érveknek, amelyekkel igazolhatnánk a sekantis. melléknévi igenév használatát. A sekantis melléknévi igenév nyilván a sekti igéből képződik, de nem minden előfordulását lehet az igével párhuzamba állítani vagy abból levezetni. Az igenév jelentését nem kevésbé meghatározzák más körülmények is. A legfontosabb az, hogy megkülönböztessük a sekantis melléknévi igenév két jelentését, pontosabban két használatát. Egyes esetekben az igenév olyan dolgot jelent, amely valami után helyezkedik el vagy következik, amikor ezt a dolgot korábban már megnevezték, vagy egyébként világos: a következő nap 238 KALBOS KULTŪRA | 81 na az előző nap után következik, a következő busz az előző busz után jön. Más esetekben nem kapcsolódik az előtte álló dolgokhoz, csupán azt emeli ki, amit ezután mondanak: Ezt a következő (azaz az alább közölt) táblázat mutatja (előtte nem volt másik táblázat); A bizottság összetétele a következő (más összetételű bizottságról nincs szó). A nyelvészek világosan megkülönböztetik ezeket a jelentéseket, és eltérően ítélik meg őket. J. Jablonskis kezdte javítani ezt a melléknévi igenevet; mindkét jelentését említi, és mindkettőt javítja: az elsőt a kitas névmással, a másodikat az šis, toks, štai kas. Antai sekantį šeštadienį kifejezést erre javította: kitą šeštadienį (JablR IV 107; J.JablRR II 108), a kiaules gydyti sekančiu būdu kifejezést pedig erre: gydyti šiuo būdu (JablR V 159, 161; J.JablRR II 448, 450). Később, amikor megjegyzéseket írt Viktoras Kamantauskas Kalbos netaisyklingumų žodynėlį című könyvéhez, idézte azt a szótárt, amelyben mindkét javítás szerepelt, de maga „a saját céljára” az első jelentést „az éppen soron következő” értelemben szokta használni (a kitas szó zárójelben szerepel; nyilván kétségbe vonta, hogy önmagában elegendő-e) (JablR V 202). A második jelentést minden nyelvész hibának tekinti, és egyetértésben javítják. A Kalbos kultūros című kiadványban is többször javították. Klementina Vosylyte (KK 35 50) és Kazys Ulvydas (KK 51 6) a Kalbos kultūroje megjelent cikkeikben mindkét jelentést említik, de eltérően ítélik meg őket: az elsőt elfogadhatónak tartják (sekantis laikraščio numeris, sekanti stotelė), és csak a másodikat javítják: Ezt a következő (= ezt a) táblázat mutatja; a munkák sorrendje a következő (= ilyen). Ennek a melléknévi igenévnek a kiemelő jelentését egyértelmű hibának tekintik. Egy másik, korábban írt cikkében K. Ulvydas rámutatott, hogy a kiemelő jelentésű sekantis melléknévi igenevet főnévi értelemben is használják (a jelzett szó nélkül), vagy abból kiemelő jelentésű határozószót képeznek és használnak, sekančiai: Tai rodo sekantį, helyesen: Tai rodo štai ką; Darbai paskirstyti sekančiai, helyesen: Darbai paskirstyti šitaip (KK 23 26). Ezek súlyos hibák, amelyek megmutatják, hová vezethet a melléknévi igenév más nyelvek (ez esetben az orosz) mintái szerinti, vak használata. Nemirėdami pirmosios reikšmės, pabrėžiamąją reikšmę vartojamą dalyvį sekantis taiso Kalbos praktikos patarimai: Vilniuje dabar veikia sekančios (= šios) parodos; Gydyti galima sekančiu (= šiuo, šitokiu, tokiu) būdu (KPP 256–257). Ten pat taisoma daiktavardinė to dalyvio vartosena ir iš jo sudarytas prieveiksmis: Atsakydamas į jūsų raštą, pranešu sekantį (= pranešu štai ką); Lėšos sunaudotos sekančiai (= taip). Tokios dalyvio sekantis ir prieveiksmio sekančiai klaidos įrašytos į Kalbos komisijos patvirtintą Didžiųjų P. KNIŪKŠTA. Ką seka sekantis? 239 A nyelvi hibák jegyzékébe (KKN 145). A melléknévi igenév sekantis kiemelő jelentésével kapcsolatban nem merülhet fel kétség: az ilyen használat nem igazolható. Csak arról lehet vitatkozni, hogy használható-e a sekantis melléknévi igenév „valami után közvetlenül következő” jelentésben. Erről folyik a vita, vagy ha éppen nem vitatkoznak róla, akkor is különféle vélemények vannak. Egyesek az így használt melléknévi igenevet hibának tartják, mások elfogadják és védelmezik ezt a használatot, megint mások nem foglalnak állást. Ezt a melléknévi igenevet J. Jablonskison kívül a befolyásosabb nyelvészek közül Juozas Balčikonis is javította. Mindenekelőtt megemlítendő, hogy 1935-ben a Gimtojoje kalboje című folyóiratban a sekančią savaitę į kitą savaitę kifejezést javította (J.BalčRR I 145), és emiatt vitába szállt Edvardas Viskantával, aki azért védte a sekančią dieną és a sekančią savaitę kifejezéseket, mert ezt követelné „a nyelvi pontosság” (ugyanott, 155–156). E. Viskantához hasonlóan 1939-ben a Kalbos patarėjo szerzői és szerkesztői, Leonardas Dambrauskas, Antanas Salys és Pranas Skardžius is írtak erről a melléknévi igenévről (csakhogy ők nem a sekantis, o sekąs, sekanti alakokat használták); szavaik szerint ez „nem helyettesíthető a kitas névmással”, mert „a másik nap nem feltétlenül az, amelyik közvetlenül követi az említettet” (KP 111). Később, 1959-ben, J. Jablonskis javításairól írt megjegyzéseiben Jonas Palionis is megismételt egy hasonló gondolatot (J.JablRR II 522–523). J. Balčikonis azonban kitartott a véleménye mellett, és továbbra is javította ezt a melléknévi igenevet (J.BalčRR I 225, 288). A nyelvészek nézeteltérései természetesen zavarják a közvéleményt, de még inkább összezavarja, hogy a normatív művek eltérően ítélik meg ennek a melléknévi igenévnek ezt a használatát: a Kalbos patarėjas (1939) és a DŽ első két kiadása (1954, 1972) elfogadja, a DŽ harmadik kiadásától kezdve (1993) viszont a kitas névmással javítják. Mindazok, akik védelmezik ezt a melléknévi igenevet, ugyanarra az okra hivatkoznak: a kitas névmás nem feltétlenül elegendő a helyettesítésére, mert olyan dolgot is jelenthet, amely nem közvetlenül követ valamit. Arra, hogy a melléknévi igenév a megfelelő sekti ige alapján használatos, egyik nyelvész sem hivatkozik; az ige jelentéséből nem vezetik le a melléknévi igenévnek ezt a jelentését. Itt nem az ige határozza meg a melléknévi igenév ilyen jelentését, hanem ellenkezőleg: az ige jelentése a melléknévi igenévből rekonstruálódik. A sekantis autobusas, sekanti diena típusú kifejezések szükségesebbek és elfogadhatóbbak, mint a seka autobusas, seka diena alakok. Mindent összevetve és mérlegelve el kell ismernünk, hogy a sekantis melléknévi igenév „valami után közvetlenül következő” jelentését nem szabad nyelvi hibának tekinteni. Ugyanakkor nem is a litván nyelv természetes, hagyományos formája. Más nyelvek hatására került a litván nyelvbe, és először régi írásos emlékekben jelent meg. Amint a Kalbos patarėjas írja, ez a használat „nem a népnyelvi, hanem az írott nyelvi gyakorlatot határozta meg” (KP 111). Egyébként, amint az LKŽ példáiból látható, a régi írásos emlékekben ennek a melléknévi igenévnek egészen helytelen használata is előfordul, amikor azt haszná- 240 KALBOS KULTŪRA | 81 magyarázat megfogalmazására: És az Úr megsegítette őket, és az igét a következő csodákkal erősítette meg (LKŽ XII 318). Az élő nyelv ezt a melléknévi igenevet sem az utána következő, sem még kevésbé a vele kiemelt dolog megnevezésére nem használta. Az LKŽ egyetlen, nyelvjárásokból feljegyzett példát sem közöl erre az igenévre. A népköltészetben is alig fordul elő. Mind az élő nyelvben, mind a mesékben e jelentésben a kitas névmás a szokásos. E névmás „valami után következő” jelentésére a későbbi DŽ-kiadások (1993, 2000 308) ezt a példát hozzák: Ar lipsite kitoje stotelėje?. Az LKŽ is közöl példákat erre a jelentésre: Kitus metus ar eisi (mokyklon)?; Cit neverk, neraudok, jaunoji mergele, aš tave parvesiu kitą rudenėlį (LKŽ V 902). J. Balčikonis fordításában, a Grimm testvérek meséi című kötetben szép példákat találunk erre a névmásra; másként nem is érthetjük, mint „a legközelebb lévő, elsőként következő” értelemben: Atėjo kitą dieną žmogelis, ir jį pradėjo spėti jo vardą (Pasakos 1966: 278); Kareivis sutiko ir visą kitą dieną nuo širdies dirbo (uo., 302); Kitą rytą karalius išsiuntė žmones ieškoti pėdsako... (uo., 305). Hasonló mondatok találhatók Salomėja Nėris kiadásra előkészített meséiben: Kitą dieną Jonukas vaikščiojo lyg durnaropių apsivalgęs (S.NėrR III 190); Kitą naktį saugojo kitas tarnas (uo., 226). Ezekben a mesékben a közvetlenül valami után következő dolgot másként is megnevezik, de a sekantis melléknévi igenévnek nyoma sincs. Ha több dolgot sorolnak fel, azokat a antras, trečias névmásokkal jelölik: Antrą dieną griovakasys lieka pietų virti; Trečią dieną virtuvėje lieka jau kalvis (uo., 218). Ugyanezt jelenti a rytojaus dieną: Rytojaus dieną <...> bernas, pasiėmęs rožančių, išėjo į pakelę ir laukia (uo., 269) kifejezés is. Érdekes és beszédes, hogy nem a sekantį, hanem a rytojaus dieną fordulatot találjuk egy közigazgatási szövegben – a Polgári Törvénykönyvben: Terminas prasideda rytojaus dieną nuo nulis valandų nulis minučių (118. cikk). Erre a célra más kifejezési lehetőségek is vannak. Ilyen a tolesnis, amellyel a szótárak a kitas névmás megfelelő jelentését magyarázzák (az ateinantis erre a célra nem alkalmas, mert a megnevezett dolog már megérkezhetett, sőt el is múlhatott). A paskesnis is szóba jöhet, de talán a artimiausias: lipsiu artimiausioje stotelėje, terminas prasideda artimiausią dieną. lenne a legmegfelelőbb. A sekantis melléknévi igenév nem annyira nélkülözhetetlen, mint ahogy lelkes védelmezői állítják, és a kitas névmás sem annyira homályos, hogy akadályozná a megértést. Az esetek többségében nyilvánvaló (a szövegkörnyezetből kiderül), hogy ezzel a névmással olyan dolgot jelölnek, amely közvetlenül egy másik, azonos vagy hasonló dolog után következik. Ilyenek az összes fent említett esetek: lipsiu kitoje stotelėje, kitą dieną vaikščiojo, kitą naktį saugojo. Sekantis továb- P. KNIŪKŠTA. Ką seka sekantis? 241 ban indokolt legfeljebb akkor, ha több felsorolt dolog követi egymást, például ha több embert hívnak sorban valahová. Másutt, még ha nem is tekintik hibának, fölösleges. Elfogadható, hogy az ar lipsite sekančioje stotelėje fordulat nem nyelvi hiba. De semmi kifogás nincs az ellen, ha így kérdezünk: Ar lipsite kitoje stotelėje? O sekanti stotelė nem szorult ki a közlekedési tájékoztatásokból; ott soha nem is terjedt el. Egyszerűen a litvánosabb, a nyelvhez jobban illő változatot választották – kita stotelė. J. Balčikonis javított példáiból jól látszik, hogy a sekantis igét-igenév jellegű alakot szükségtelenül, összevissza szúrják be. A mesterséges, ezt az igenevet tartalmazó kifejezéseket az élő nyelvben használatos, a kitas névmással alkotott megfelelőkre cserélte, és ezeknek a helyettesítő alakoknak semmiféle homályosságot vagy kétértelműséget nem lehet felróni: Sekančių (= kitų) metų pavasarį barkūnas buvo patręštas (J.BalčRR I 307); (bitė) palypėjo žemyn prie sekančio (= kito) žiedo (uo., 288); dar sekančią (= kitą) dieną dvidešimt vyrų <...> turėjo stoti į dvarą (uo., 292). A helyettesítő alakok nemcsak szokásosabbak, de világosabbak is a javított kifejezéseknél: a tavasz, amikor a somkórót (egy ilyen mezei füvet) megtrágyázták, nem akármelyik másik, hanem a közvetlenül előző tavasz lehet; a méh az egyik virágról a másikra, vagyis az egymás után következő első virágra mászott át. A második példában nemcsak a sekantis žiedas nem megfelelő, hanem a palypėjo žemyn is logikátlan – felmászni csak fölfelé lehet. Ugyanilyen logikátlan és indokolatlan a sekantis használata a dar partikula mellett: a „dar sekančią dieną” nem a közvetlenül egy másik után következőt jelenti. Itt éppen a tágabb jelentésű dar kitą dieną. illik. A sekantis melléknévi igenév „közvetlenül valami után következő” jelentésű használatát nem lehet a konkrét esetekben felmerülő kérdésektől elszakítva tárgyalni: mire kell ez az igenév, mit ad hozzá, hogyan illeszkedik a szövegkörnyezethez és a stílushoz? Lelkes védelmezői hajlamosak megfeledkezni ezekről a kérdésekről; számukra minden nagyon egyszerű, csak a nyelvészek nem értik, vagy kitérnek a válasz elől. Másrészt aligha jártak el helyesen a DŽ későbbi kiadásai. Jobb megoldást talált a Kalbos praktikos patarimai: kijavítja ennek az igenévnek mindenki által elismert hibás használatát, emlékeztet hagyományos használatára, a vitatott jelentésről pedig diplomatikusan hallgat – nem vállalkozik a javítására, de terjeszteni sem kívánja. Elvárható, hogy egy tanácsadó kiadvány minden kérdésre választ adjon, de ezt nem lehet követelni az Állami Litván Nyelvi Bizottság által jóváhagyott Súlyos nyelvhelyességi hibák jegyzékétől. Az csak az igenév súlyos hibáit sorolja fel; ami nem tartozik közéjük, az nincs benne, és nem is kell benne lennie. A Nyelvi Bizottság véleményének a szójelentésekkel foglalkozó Kalbos patarimų című füzetben kellene megjelennie. 242 KALBOS KULTŪRA | 81 IRODALOM ÉS FORRÁSOK J.BalčRR I – J. Balčikonis. Válogatott írások 1, Vilnius: Mokslas, 1978. DŽ – A mai litván nyelv szótára, Vilnius: Állami Politikai és Tudományos Irodalmi Kiadó, 1954; 3., javított és bővített kiadás, Vilnius: Tudományos és Enciklopédiai Kiadó, 1993; 4. kiadás, Vilnius: Tudományos és Enciklopédiai Kiadói Intézet, 2000. JablR IV, V – Jablonskis írásai 4, 5, Kaunas: Oktatási Minisztérium, 1935, 1936. J.JablRR II – J. Jablonskis. Válogatott írások 2, Vilnius: Állami Politikai és Tudományos Irodalmi Kiadó, 1959. KKN – Kalbos komisijos nutarimai 1977–1998. 3 pataisytas ir papildytas leidimas, Vilnius: Mokslo ir enciklopedijų leidybos institutas, 1998. KKP – Nyelvhasználati tanácsok. Összeállította Aldonas Pupkis. 2., javított és bővített kiadás, Vilnius: Mokslas, 1985. KP – Nyelvi tanácsadó. Készítette L. Dambrauskas, szerkesztette A. Salys és Pr. Skardžius. Kaunas: Litván Nyelvi Társaság, 1939. LKŽ V – A litván nyelv szótára 5, Vilnius: Állami Politikai és Tudományos Irodalmi Kiadó, 1959. LKŽ XII – A litván nyelv szótára 12, Vilnius: Mokslas, 1981. MairRR I – Maironis. Válogatott írások 1, Vilnius: Állami Szépirodalmi Kiadó, 1956. S.NėR III – Salomėja Nėris. Írások 3, Vilnius: Állami Szépirodalmi Kiadó, 1957. Pasakos – Brolių Grimų pasakos. Vertė J. Balčikonis. Vilnius: Vaga, 1966. R i l k ė R. M. 1975: Költészet, Vilnius: Vaga. U l v y d a s K. 1972: Netaisyklinga gerų žodžių vartosena. – Kalbos kultūra 23, 12–30. U l v y d a s K. 1986: Penkiasdešimt „Kalbos kultūros“ sąsiuvinių. – Kalbos kultūra 51, 3–6. V o s y l y t ė K. 1978: A sekti ige jelentései. – Nyelvművelés 35, 48–50. Beérkezett: 2008. 09. 01. P. KNIŪKŠTA. Ką seka sekantis? 243 MI KÖVETI A KÖVETKEZŐT? Összefoglalás A sekantis (ang. „következő”) melléknévi igenév sok vitát váltott ki és vált ki ma is. A sėka (sėkti) igével való kapcsolatát illetően számos megoldandó kérdés merül fel. A sekti ige kétértelmű: azt jelenti, hogy valaki vagy valami után megyünk, és attól függ, ki vagy mi halad előtte. Így térben vagy időben is követhetünk valakit vagy valamit (sekti), például: A kutya az ember után megy (angolul szó szerint: „A kutya egy ember után megy”); A szerencsétlenségek egymást követték (egyik a másik után) (angolul szó szerint: „A szerencsétlenség követi egymástNomSg egy másikAccSg/egyik a másik után”). Ha valami egymás után következik, de nincs köztük függőségi vagy oksági kapcsolat, azt az eiti igével (angolul: „menni”) vagy egy másik, azonos jelentésű igével fejezzük ki, például: napok napok után telnek (vonszolódnak) (angolul szó szerint: „Napok napok után mennek/vonszolódnak”); busz jön (közlekedik) busz után (angolul: „Egy busz egy másik busz után megy” <egymás után>). A sekantis melléknévi igenév nem teljesen egyeztethető össze az alapige, a sekti normatív használatával. A melléknévi igenév utalhat arra is, hogy valaki vagy valami egy másik után következik, az ok-okozati viszony kizárható, mint a következő példákban: sekanti diena („a következő nap”), sekantis autobusas („a következő busz”). Vannak olyan esetek is, amikor nincs utalás a korábbi eseményekre, hanem a további fejleményeken van a hangsúly, például: Darbu tvarka sekanti („A munkák sorrendje a következő”). Ez a használat egyértelműen eltér a normától, ezért egyöntetűen javítják. Az első két példa (sekanti diena és sekantis autobusas) azonban vitatható: egyes nyelvészek a melléknévi igenevet a kitas (autobusas) („másik busz”) névmással helyettesítik, mások pedig hajlanak arra, hogy az adott használatot mindenféle feltételezett oksági viszony nélkül elfogadhatónak tartsák, mivel a kitas névmás egyaránt utalhat a sorban közvetlenül következő és bármely későbbi elemre. A hagyományos nyelvhasználat soha nem fogadta el a sekantis melléknévi igenév ilyen mondatokban való használatát; hivatalos stílusú nyelvhasználatban nem alkalmazható. Ugyanakkor nem szabad kirívó és vitathatatlan hibának sem tekinteni. PRANAS KNIŪKŠTA Litván Nyelvi Intézet P. Vileišio g. 5, LT-10308 Vilnius 244 KALBOS KULTŪRA | 81